Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-21 / 93. (1720.) szám
TO«<M-MAGtok-HTHMe ^ április 21, s*ombat. Rehák pozsonyi képviselő beszéde a revizionista mozgalom ellen Prága, április 20. A Národni Politika jelenti Pozsonyból: A cseh nemzeti demokrata párt pozsonyi helyi szervezetének ülésén Rehák Géza dr. nemzetgülési képviselő politikai beszédet mondott, melyben élesen állást foglalt a revizionista mozgalom ellen. — Közvéleményünket — mondotta a képviselő — egy idő óta nyugtalanítják azok a külföldi hírek, hogy kísérletek folynak a trianoni szerződés revíziójára déli határaink bizonyos kiigazítása célzatával. Tudatában kell lennünk annak, hogy a magyarok nem Közép- vagy Keletszlovenszkón akarnak határ kiigazítást, hanem a Duna birtokát akarnák. Nem Rozsnyót, sem Kassát, hanem Pozsonyt és Komáromot szeretnék, hogy visszaszorítsanak bennünket a Dunától. Annál rosz- szabb dolog, hogy köztünk is találkoznak emberek, akik a középeurópai „béke“ kedvéért szinte hajlandók volnának megbékülni bizonyos határváltoztatás gondolatával. Ezeknek j a leghatározottabban tudomásukra kell adnunk, hogy Csehszlovákia létérdeke azt követeli, hogy mindenféle határváltoztatás ellen állást foglaljunk és senkinek egyetlen arasznyi földet se adjunk oda. A Duna az egyetlen utunk, mely a világgal összeköt minket s melyen át kapcsolatban lehetünk balkáni testvéreinkkel. Kijelentjük, hogy a Dunától egy ta- j podtat. sem vonulunk vissza, mert a Dunával élünk és bukunk! A pozsonyi blrősás sSrentSelíe egy zongoragyái'ps letartóztatását Nem jelent meg biinperének főtárgyalásán Pozsony, április 20. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A pozsonyi törvényszék bün- tetötanáicsa csütörtökre tűzte ki Schönihoffer Antal ismert pozsonyi zongora- és orgonagyáros csalási bünperének fő tárgyalását. A trencséni Nőire Dame-iskola igazgatósága még 1923-ban negyvenezer koronáért orgonát rendelt Sohönhoffernél, aki a pénzt felvette, de az orgonát nem szállította. A zongoragyáros később fizetésképtelenséget jelentett be és raktárában a trencséni isii óla tulajdonát képező orgonát is lefoglalták. Azóta évek múltak el s az eladott és lefoglalt orgona látható volt a pozsonyi Duna- vásáron is, ahol Schönhoffer mint sajátját állította ki és a vásár vezetőségétől a szép és ügyeskivitelü orgonáért dicséretet is kapott. A trencséni iskola igazgatósága bűnvádi feljelentést tett a pozsonyi zongoragyáros ellen s a bíróság tegnapra tűzte ki a csalási bűn- per főtárgyalását. A főtárgyaláson Schön- shoffer, bár az idézést kellő időben, szabályszerűen átvette, nem jelent meg. Novak dr. államügyész indítványára a bíróság elrendelte a vádlott letartóztatását. A zongoragyáros családi neve nem most először szerepel a bűnügyi krónikában. Pár évvel ezelőtt édesapja agyonszurta Páter Felicián szerzetest és ezzel a bűnüggyel annakidején sokat foglalkozott a pozsonyi közvélemény. Sándor Hugó, az ungvári származású samghai bankigazgató cmk az európai lapokból értesült a kínai polgárháború borzalmairól Shanghaiban egyébként mit sem tudnak azokról a hátborzongató vérengzésekről, amelyek annyira igénybe veszik az európai lapok olvasóközönségének idegeit. A kínai polgárháborúk rémségeit a bank- igazgatók csak az európai lapokból olvassák. Közvetlen tapasztalatból csupán annyit mondhat, hogy a külföldieket Shanghaiban nem bántják, de különben is az angol katonaság gondosan őrködik a város biztonsága fölött. Mint érdekes utiélményt emliit fel Sándor Hugó, hogy Szovjetoroszországon át érkezett Csehszlovákiába és a szovjet alkalmazottai, határrendőrei és vámközegei a legszivélye- sebben bántak vele. Mori^pte az a gok fény és pompa, amit Szovjetoroszországban látott, de azért nem kívánkozik vissza Oroszországba, ahová mint hadifogoly került és ahonnan viszontagságos utazás után vetődött el Kínába. PETROGALLI SÍRJÁNÁL Irta. GYŐRT DEZSŐ Hallgassatok, ne szóljon a dal, most a világ beszél, s megfagynak forró szárnyaikkal a zápor és a szél, könnyzápor, melyet bánat hajt, szél, melyet ember szív sóhajt, hiába minden: szellem, bűn, erény, nincsen remény! (Vörösmarty: „A.z emberek*') I. A besztercebányai tavasz csalóka fényében megyek föl a temetődombon. Petrogaili Oszkár sírjához megyek. Mellettem megszólalnak: — Mindenütt magyar fejfa magyar fejfa mellett, A temetők nem hazudnak. Komor motto a sirlátogatáskoz. Olyan komor, mint Vörös martynak három halhatatlan verse közül az az egyik, amelyik most tulvilági kényszer parancsa alatt Mi dús a foki, s emberkezek ín tg dusabbá teszik azt, és mégis szerte dúl a gazság s rut szolgaság nyomaszt. így kell-e lenni, vagy ha nem, mért oly idős e gyötrelem, mi a kevés? erő vagy az erény? ! IV. Nehéz a politikusokban nemcsak a politikust nézni. Ez a morbus ragályos, beveszi magát a néző szemekbe is, zavarja a látást. De a koporsónál fölenged a halál hatalma — ó rettentő paradoxon — és megszűnik minden betegség, minden mez és minden takaró. Az embert terítjük ki, az embert terítjük be j földdel. Az embert siratjuk és benne önmagunkat. A halott körül és a sírokhoz közel elhallgat az élettülekedés, megszűnik az elválasztó harc és a szivekből kiszivárog az arcok- i ra a béke, amit a közös ellenség félelmes közelsége csontkézzel -hív ki bújó rejtőkéből. Mintha figyelmeztetne az ember legnagyobb hasonlóságára, szétszakít hatatlan egyforma- | ságira: erre a legnagyobb egyenjogúságra, ami inkább az ő joga, mint a miénk. És az ember, aki lenn fekszik a családi sírboltban, amit borostyánés fedő föld takar, a kiválasztottak mártír sorsát csinálta: nagy szivének tüze volt halálos máglyája. A szeretet és az egység megtestesítője volt, míg élt, a szeretet és az egység szimbóluma lett, mikor elköltözött is. A besztercebányai sirt a csapdosó szárnyak ma is összetartó szimbólumnak tekintik és a temetődomb fölött elhalkulnak minden szárnycsapások. A halott nagy ember volt: erő és mozdulat támad belőle, mikor már elporladott is. Túl élte önmagát hatásbín és jelentőségben. Ehhez sokat kellett szenvednie. Harcok központjában állt, kifelé, befelé. Ellenséges indulatok pergőtüzében járt emelt fejjel, ha a szive százszor sirt is, ha lelkét százszor sebezte is a mindennapok fegyvere. Szerette a régi nagyok müveit. Sokat olvasott. Vájjon mit gondolt, mikor odaért, ahol Vörösmarty leírta az emberről irt legrettene- tesbb, legigazabb elkeseredést, hogy megrázza népét, a megmondás borzasztó erejével, a szeretet gyakorlására: ott dong a lelkemen. „Az emberekéhez irta az emberekről. Mikor már a Vén cigány strófái zakatoltak benne, mint malom a pokolban, közel a teljes összeroppanáshoz. Nem tudok szabadulni tőle. Nagyon fáj ez a sir. II. Tornyok magasságában, hegybe vágva, itt van. Dombja nincs, borostyán futja be, terméskő oszlop őrzi. Petrogaili alszik. Vájjon mit álmodik? „Álmodik-e, álma még maradt . . .?“ így kérdezte a tanyákat is a költő nagy utóda. Felelet persze nem jött, de közel a porhoz felidéződik alakja, ahogy ereje teljében láttam, a munka derekán. A Vezért. Mint a nagy sas hatalmas kétszárnya közt az összefogó törzset, mint a repülőgép két tartói ödele előtt a lendítő propellert, mint az olló két szárnya között a magános, fontos csavart. A szárnyak erősen csapkodtak, az ollószárak mozogtak, a tömegek indultak és lelkesültek: ö magánosán, középen, felettük jelentette a fixpontot, az irányt és az összetartozást. Szimbolikus szerepe volt: az ittszakadt magyarság legnagyobb magyarjának nevezte “ tóbbé, eJ‘‘Matté a szál* a nagy, magyar koito keser^ m6rt tanuHuBk Ide és megváltoztál M g szeretetében, mégis csak egyforma^,, ^ rofami még. is csak j ószán déku síit. Dél lett. Két borostyán lev téptem s elvittera magammal. Ungvár, április 20. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Átlag minden két-három évben egyszer érdekes vendége érkezik Ungvárnak. Shanghaiból látogat haza az Ung- yárról elszármazott Sándor Hugó, egy amerikai bank shanghai-i fiókjának igazgatója, akinek rendszerint sok érdekes mondanivalója van a távoli exotikus kelet életviszonyairól. A napokban Sándor Hugó bankigazgató ismét Ungvárra jött és szülővárosában kezdi meg bankjától kapott félévi szabadságának letöltését. Az európai és amerikai lapok hónapok óta ontják a szenzációsnál szenzáció- sabb híreket a kínai polgárháborúkról s az iszonyatos vérfürdőkről, nem érdektelen tehát a kínai események közvetlen tanújától hallani, mit tudnak a Shanghaiban élő európaiak a Kina földjét rázó forongásról. A bankigazgató felvilágosítása szerint , a Kínában dúló polgárháború az ázsiai '■ méretekhez viszonyítva, korántsem olyan ' nagy dolog, mint ahogyan azt az európai, főként angol lapok feltüntetik. 1926 óta folyik a háborúskodás, amely csupán télidőben szünetel. Sokáig eltart még a polgárháború, mert Kínában a tábornokok üzletszerűen űzik a hadviselést. Némelyik tábornoknak hihetetlen népszerűsége van, amit igyekszik jól kamatoztatni és az angol bankokban óriási pénzösszegeket helyez el jobb időkre. el a kegyelet, amikor kidőlt az élről. A komor költő szava tovább kiséri a sirlá- togatást: És jöttek a dicsők, hatalmas lábuk törvény felett, volt munka: puszitott a vas s az ember kérkedett s midőn dicsői vesztenek, bujában egymást marta meg . . . III. A kiprÓbálatlanság szakadékéba letaszított magyar életakarat uj jövőt próbáló hatalmas megnyilatkozása volt ő: nem merev és nem csakazértis lélek, hanem európai horizontokat figyelő, kezét a való élet übeueimek lüktetésén tartó, okossággal és józansággal dolgozó férfi, aki az előőrsök magáramaradt- ságának leleményességével kereste az uj utak lehetőségét: jogot, életet, biztonságot, megma- j radást és mindent, ami ehhez kell. Minden I magyar értéknek maradását, mentését, meg-1 tartását. Maga is fejlődéseken ment át, amig az! élen haladt, mint minden előőrs és vezér, akinek uj utakat taposni adatott a sorstól súlyos végzetéül. De mindig önmaga maradt: ugyanaz volt a célban és akaratban: nemzet- szer etet ében. Igaz ember volt, a ritkák kö-! ziil. Keze, feje, szive egy célért mozdult, gondolkozott és szenvedett: életlehetőséget, minél dusabb életreményékét és biztosításokat szerezni, népének. Csoda-e, hogy a szive ölte meg, annyi gyötrelmet álló szive. Botbár Sándornál van egy nagy olajképe: a pompás besztercei nyárban áll szomorúan, keserű szájszéllel, á fájdalomban szinte átszellemülve. Mintha a költővel szólna ozj emberekhez, mondván; Az ember fáj a földnek: oly sdk harc s békeév után a testvérgyiilölési átok virágzik homlokán, s midőn azt hinnéd, hogy tanul, nagyobb bűnt forral álnokul: az embei-faj sárkányfog-vetemény, nincsen remény, nincsen remény1 V. De ebben a fájdalomban, ebben a borzasztó megrázásban már ott van elrejtve a katarzisz csirája: a nagy tűz elpusztítja a mérget, a fekélyt és a bacilLusokat. A szenvedésben megtisztul a lélek és a fájdalom tompításában megkönnyebbedik. A megkönnyéb- bedett lélek pedig felszáll a magasba, ahonnan szélesebb horizontok integetnek felé és már csak tompán fáj a seb, messziről dübörgő szelek és napok utján fel-felcsillan a jobb Jövő sugára. Csak az tud hinni, aki sokat szenvedett a hitéért. Csak annak van reménye a jövőben, aki sokat kínlódott a jelennel. Csak az lehet biztatás másoknak, aki maga is egy élettel bizonyított bizodalom. ő bebizonyít ottan az. Müvészkezek már faragják a fehér márványszobrot a Petrogalli-sir fölé. Életnagyságu bronzreliefjét a város felé tárja a hókő. Fölötte egy aggódó, szerető magyar anya nyújt védőkart és elismerést kisfiának. Béke, jóság és szeretet, ragyog a szobron. Alatta komoly férfiassággal nézi az it- hagyott világot Petrogaili Oszkár arca. Mintha azt. mondaná: mártírotok már van, most már reményetek is lehet és az én jó- szándékaim gyümölcslével áldozzatok bennem a magyar gondolatnak. , Akikor elmúlik arcáról az élet keserűsége j M ősiét,, a ZathureczhjEdévél a íehérasiflnáí Munkács, április 20. (A P. H munkatársától.) A villanyfényben úszó nairem a mámoros lelkesedés tombolásától zajlik,•mdenütt pjros. ra gyűlt arcok, valami mesesi ragyogásban vibráló szemek s fent, a dobog Zathureczky Ede nem győzi már a sok ráadá Koncert után bevonulunk az^erembe. Egy hosszú asztalnál foglalunk helyet,ikebb "társaság: a mester itteni barátai. Megi^ a -beszélgetés. A mester az asztal túlsó oldi^ éppen velem szemben, s talán anélkül, gejtené, alaposan szemügyre veszem az arcát,, ^ egész embert. Emberismerő tehetségem nen,ajami Gj. sőrendü s a férfiarcok iránt sincs vanj kiváló érzékem, de Zathureczky arca, az égé. ember valami hozzásimuló, tiszta melegséggel p meg. Az arca egyszerű, kedves, mosolygós iákarc, akár egy harmadéves medikusé, még ai^ligát ,.müvészhaj“ sem borzasodik a fején s ahy beszél, nevet, ahogy eszik, valami megkapó,-.nyűgöző van az egész emberben. Csak a szelében villan fel olykor valami csodálatos fény, rá lehet ismerni annak, aki érti némely sz^6k különös, mélytüzü parázsát, villanását. Megkérdezem, hol járt a télen s hová kéqi ősszel. — Hollandiában voltam. Nagyon megszart tem azt az országot, valahogy egészen nekem v, ló. Szeretek ott koncertezni és tanulni is. Pestr is leugrottam párszor. Az ősszel megint Hollandiába megyek s lehet, hogy talán Amerikába is. Közben a jazzband egyre csinnadrattázik. Kérdem, hogy nem bántja-e az ilyenfajta muzsika? — Ellenkezőleg. Talán szeretem is néha. Szeretek táncolni... = Hát alkoholt iszik-e? — Ritkán és keveset. S valóban, egész este polenai vizet ivott. A jazz-band egyre szól s a teremben táncoló párok rángatóznak. Egy fiatalabb mérnök szintin kiáll csarlesztonozni, Zathureczky érdeklődéssé szemléli. Jóbarátok. A mérnök is kassai fiú s ugj „nőcsábász“ hírében áll. Zathureczky ravaszul elneveti magát: — Nagy kujon a Jenő. Kassán is beszélnek róla. ügy mondják, hogy különösen a szép munkácsi leányokra specializálja magát. Feltörő nevetés. Közben visszaérkezik a táncoló mérnök s egy autogrammot kér táncosnője részére, aki úgy látszik, szintén szégyenli magát. Zathureczky azonnal ráírja nevét egy műsorra s átküldi a mérnökkel. A leány boldogan elvörösödik és Zathureczky mosolyogva bólint oda a szomszéd asztalhoz. Újból beszélgetni kezdünk. Zathureczky meséli külföldi útjait. Hollandia: Hága, Amszterdam, Rotterdam, csupa hatalmas metropolisz. A mellettem ülő világot járt orvos a társalgó fél ezúttal. Közös külföldi ismerősöket fedeznek fel örömmel. Majd a zenére terelődik a szó, eljutunk az orosz, Volga-nienti muszkáig, s magam is be- le-beleszőlok néha a beszélgetésbe.- Orosz muzsika, orosz népiélek, — orosz paraszt. Nem l$het máshová kilyukadni, mint a mi magyar muzsikánkhoz, a mi népünk leikéhez — a mi magyar parasztunkhoz. Helyben vagyunk: a magyar parasztnál. Ki más is jöhetne szóba a magyar paraszttal kapcsolatban, mint Szabó Dezső, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc. Mind páratlan úttörők, de mégis Szabó Dezső az első, igazi, prófétás n.egérzője és kisikoltőja a magyar paraszt tragédiás sorsának, fájdalmának. Jóval elmúlt már az éjfél, mikor az asztalfőn ülő Nagyasszony: a fiatal mester édesanyja indulást jelez. Szándékosan hagytam őt írásom végére, melyet igy talán szebben tudok befejezni. Egész este végtelenül imponáló, komoly kedvességgel társalgóit velünk, nagyobbára két szomszédjával és n igyon sokszor felfigyelt fiára, mikor, az helyenként élénkebben ereszkedett beszélgetésünkbe. Az anya végtelen szeretete s szinte parancsoló féltése ült ilyenkor arcára: rajongó büszkeség nagy fiáért, — nagy fiával szemben. Büszke is lehet Zathureczky Edére és nagyon büszke magára is, hogy ily értékkel ajándékozta meg a világot, szorosabban: a magyarság nagyjainak büszke galériáját. Kelembéri Sándor. Muríllo .4 mama megmutatja kis gyermekét a tanárnak. A tanár nézi a gyermeket, igy szól: — Egészen olyan, mint. egy régi MuriUoAz anya felháborodottan mondja-: — Miért régi. Mindössze három éves. Barátok Az agglegény: Tudod, barátom, hogy néha ol-yar nagy vágyat érzek a békés, csendes családi otthon iránt. A férj: Hát még énl 6
