Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-20 / 92. (1719.) szám
1928 április 20, péntek. ^IWGAlMAG^ARHlRIiAP Egy nappal a francia választások előtt: milyen volt az 1928-as választási kampány? A külső kép — Páris nyugodt, Délíranciaország nyugtalan — Plakátok, elvek, asszonyok és intimitások — A kartell nem agitált — A jobboldal óriási munkát végzett — Poincaré olyan volt, hogy a németek is megszerették — Az osztálypártok véletlenszerű megerősödése Párás, április 16. IMtmn választást Prágában, Budapesten, Bécsiem s ami most meglep itt Páriában — az utolsó ütéten április 22-uike előtt —, az a végtelen nyugalom és gondtalanság, amely a városon eltietrpesz- toediük. Igaz, Pinó-Saiinit-Gorvais-n tegnap össaeüit- k'öztok a kotmimuniislálk a nemid örökkel és huszonnégy rendőr megsebesült, de ez az inoidens neon volt a választási pszihóZis következménye, hanem egyszerű csetepaté a nemdörtség és a csőcselék között Mondják, a vidék neon oly nyugodt, mint Pámis b különösen a Midi, Frtainriaiotrezág politiükaá lendül értőről hírhedt dőld része, ugyamosiak kiviesai a részét az izgalomból. De a midiibeliek mindem alkalmat megragadnak, hogy izgulhassanak és szónokolhassanak s így fölhúzd ulásukait nem 'keli különösképpen becsülni. A lényeg Pámis és az He de Francé lenne, ez a vidék pedig nem érdeklődik. A választási küzdelem külső jelei? Itt Páriában a falakat nem szabad teliemagasztani plakátokkal. A párisink úgy segítenek magukon, hogy csaknem mindem ultoai fáihoz két méter magas és kőt méter széles desdkadaraibokat támasztanak, amelyeket a politikai pántok — csekély bérént — kibérelhetnek. A harc ezeken a plakátokkal teli- ragasztott táblákon tombol. A legképtelenebb választási fölszóliitások hemzsegnelc a deszkákon — • a küzdelemben nuég ax anarchisták. Ss részít- veeztnek. — Ne Boavazziatok — mondja e „párt" mindenütt fölélhető plakátja —> menjetek az urnához, de csak azért, hogy béleköpjébek. Szavazni amnyüt fcesz, mint a szolgaságot eflásmenni. filfjen ax anarchia! A jő öreg francia polMIkai rókák váMg sopánkodnak azon, hogy az amerikai lendiileitü kor- team ódsizier Fnamci'aországig Is eljutott. A plakátokon a kép kisjori tóttá a betűt. Az európai szellemi sémák átértékelésénél — legalább is a külsőségekben — a franciák haladnak a leglassabban. 1924-ig a komteshadjámat ősli, parlamenti szokás ezenint lendületes dikwiók, hosszú manifeszítumok és dialektikai remekművek kflpla- katinozásáfDióíl éUHott. Nos, ma ezek a rőmnegények eltűntek a plakátokról s a képek — egyelőre ügyetlen, rosszul rajzolt plakátképek — mindenfelé előnyomulnak. Egyes franciák szerint ez a parlamentarizmus és a nemes francia tradíció dekadenciáját jelenti; hogy mennyiben van ez igy, nyiltt kérdés marad. Az intim agitáció A francia némáét hajlik az intimségekre. Kis kávtélrázakat, kis sziaházakát >éa kis buitorokat szereit, — s ez a részekre bontó, intim módszer a választási agitáoióban sem hiányzik. Nem a tömeghipnetizátóB a főcél, hanem a részleges rábeszélés, a* ©gyedek mogfőzóse. A kampány kis kávéháziakban, két „apero" kö- •ött, hnez-'harmine személy jeleüléttlóben dühöng a legjobban. A jelölttiek minden este bemennek egy-egy törzskávéházba és a veirmutok, mieg borok fogyasztása köZötit el-élmagya rázzák elveiket a választó polgároknak. Minduntalan ilyen beszámolókat oivaega- turik az újságokban az agitáoióról: ^iHerriot-it, elmaradhatallan pipájával a szájában, ott találtam egy lyoni korcsma etlső emieltetén, a kiillönszobában, amiinit húsz egybegyűlt kereskedőnek éppen azt magyarázta, hogy miiért nem szakit Boincaréval és miért támogatja a nemzeti koncentrációit." „Daíladier, az ellenzéki radikálisok vezére, ott sétált Orange városának antik fórumán, káposzták és tökiök között és a polgármestert karonfogva, magyarázta, hogy miért hagyta cserben Herriot-t." „Léon Blum hosszú, vékony alakja alig budott felegyenesedni a kis bistro t-ban, ahol lendület esen fejtegette a húsz száj tát ó munkásnak, hogy miiért nem ér semmit Poimoaré pénzügyi rendszere." „Torrés, az ügyvéd és a szocialista, merész lendülettel dobta a szoba sarkába 9árga trench- co altját, kezet fogott tizenöt megjelent barátjával, az asztalhoz ugrott és harsány hangon Mjelentette: kezdhetjük, uraim 1 “ Egzotikus jelöltek A pártsajtó természetesen százszázalékig fejteget és agitál, de a nagy boulevardlapok legföljebb szines riportokat Írnak a küszöbön álló nagy esemény előkészületeiről. A tavaszi sp'ortérdeklő- dést nem tudta elnyomni az április 22-iíki nagy nap és Partgot nem igen van tudatában annak, hogy magatartásától Európa sorsa függ. A nőkeit sem érdekli különösképpen a®, ho(gy nem szavaznak. Ahány asszonnyal beszéltem, egy se bánta, hogy a francia nő, aki szereti magáré] azt tartani, hegy a világ első asszonya, nem járulhat az urnákhoz és nem nyiltváuithatja hivatalosan politikai meggyőződését. •— Aaért mégis mi fogunk diilk41álni Franciaországban, — volt mindig a kacér és mosolygós válasz. A francia választási psaihológia inkább ha- sonMt a magyar választási psziholőgiához, mint a csehszlovákhoz. Ami itt dönt, az éppúgy a személyiség, mint a magyaroknál. A párt nem ax a halott és meganoadithaitatlan sziklatomig, minit a porosz drill ikertestvérét .jelentő cseh politikai rendszerben, hanem fluktuáló és szin&váJfozta/tó folyó víz, moly hol szétömlik, hol összeszűkül, jobbra-balra kanyarog, aszerint, merre van tovahömpö lygéei lehetősége. A harciban alig szereped a pártok neve, de mindenütt a személyeiké. Egy-egy exótlikus jelöltért Budapest, április 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj edentése.) A lapok egyértelműen el Ítélik a szocialisták magatartását. Még a liberális lapok, a Pesti Napló és az Újság is rosszalják, hogy azzal az Olaszországgal szemben jártak el ilymódon, amely az első állam volt, amely baráti kezet nyújtott Magyarországnak. A Pesti Napló vezércikkben foglalkozik a szocialisták viselkedésével és kiemeli, hogy bármennyire is bővé a szólásszabadságnak és a szabad gondolat nyilvánításának, ez a vétó mégsem volt szerencsés. Az Újság azt írja, hogy a szocialisták kulturellenes őszinteségükkel ebben az ügyben magukra maradtak. A Pesti Hírlapban minden párt vetekszik, mert nem az a fő, hogy a jelölt mennyire volt el vilii a múltban, hanem az, hűséget igér-e most és fizetésképpen ed tud-e hozni néhány ezer szavazatot. (A voksoknak itt nagyobb becsületük van, mint nálunk, hisz kevés a szavazó. Párig depar lenien tjének öt és félmillió lakosából például alig egy millió a választópolgár.) Jellemző az exótikus jelöltek toborzására az éin párisi kerületein, a Termes, ahol az egyik jelölt egy háborús vak, a másik pedig egy kissé bolondos patikus. A vak azért telezik, mert „ügyes fin, hogy eny- nyire vitte", a patikus pedig azért, mert — hóbortos. Az a rögeszméje, hogy a patikákat vaisárnap is nyitva kell tartani (ami eddig csak fokozatosan Rákosi Jenő ir vezércikket, amelyben megbélyegzi a szocialista képviselők eljárását, akik Magyarország vendégszeretetét megsértették és reméli, hogy a magyar munkásság is elítéli az eljárást. A tegnapi bankett Budapest, április 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj el entése.) A főváros tegnap este az olasz vendégek tiszteletére bankettet adott, amelyen Dino Alti éri Milánó képviselője és a fasoista parlament egyik leg*- kiválólbb szónoka köszöntötte Magyarországot. Mi készek vagyunk — mondotta beszédében — hogy Önöket teljes erővel segítsük, mert azt akarjuk, hogy önök nagy múltjukhoz méltóan fejlődjenek. volt megengedve) s ki jelentette, aimig céljáit ©1 nem éri, kiméletlleiiüi küzdeni fog a kormány ellen. A kampány ismertetőjelei E részleteken kívül azonban kétségte len, hogy az 1928-as francia választási kampánynak van néhány olyan ismertetőjele, amelyet érdemer följegyezni. Mindenekelőtt feltűnő, hogy a baloldal ogitá- ciója megbénult 1924-ben a kampány szenzációját a radikálisok és a szocialisták ádáz harca jellemezte Poincaré ellen. Herriot vá- rosról-városra járt., és hosszú, tüzes beszédekben dicsérte a maga békepolitikáját Poin- caré háborús politikájával szemben. Most tétlenül ül Lyonban, pipázik és Ovidust olvassa. A polgári radikalizmus tanácstalanul és kettéválva várja április 22-ének eredményeit. Az egyik rész — Herriot vezetése alatt — nem támadhatja Poincarét, mert vele ül egy kormányban. A másik rész — Dalriierrel az élén — elenyészően csekély és nélkülözi a legjobb vezérek presztízsét. Az ellenzék tehát csak a két osztálypártra: a kommunistákra és a szocialistákra szorítkozik. A kommunisták ez alkalommal nélkülözték nagy vezetőiket, — akik valamennyien börtönökben ülnek — se hiányt alaposan megsinylették. Léon Blum, a szocialisták vezére, oroszlán- bátorsággal és napóleoni eréllyel harcolt Poincaré ellen. A szocialista pártok bizonyára erősödni fognak, de semmiesetre sem a jobboldal rovására, hanem az egyéb baloldali (radikális) pártok kárára. A jobboldal óriási reményekkel vonul az urnákhoz, s ha reményei nem is fognak teljes mértekben megvalósulni, annyit el kell ismerni, hogy a választások előtti időre ő nyomta rá bélyegét. Ha 1924-ben Poincaré csöndes maradt és a kartell dolgozott, úgy most a kartell állt tanácstalanul és elfúlva az urnák előtt és a jobboldal volt az, amely diadalmasan projiciálhatta a népbe a maga elveit. Poincaré sokkal világosabb és megnverőbb jelszavakkal dolgozhatott, mint a baloldal. Mig ez utóbbi fáradt elvekre és ködös igéretekr© építhetett csak, addig Poincaré a serpenyőbe vethette a nagy elért eredményt: a frank megmentését. Nincs az a polgári francia, aki nem a miniszterelnök személyében látná a megtett nagy nemzeti erőfeszítés ragyogó szimbólumát. A baloldal arra szorítkozott, hogy a rendelkezésére álló erővel igyekezzék meggyengiteni a Poincaré- legendát, ami természetesen — szuggesztiv érvek hijján — csak nagyu i kevéssé sikerült. A jelszó: Poincaré Egyáltalán: ennek a választási küzdelemnek nagy mottója Poincaré neve volt. Vele vagy ellene, — másról alig hallhattunk az elmúlt hetek politikájában. És Poincaré csodálatosan alkalmazkodni tudott ahhoz a belátáshoz, hogy most nem a jobboldal miniszterelnöke, hanem a pártok nemzeti koncentrációjáé, akinek némely baloldali nézetre is tekintettel kell lennie. A minisztelelnök például teljesen a magáévá tette Briand — és igy a radikálisok — külpolitikáját. Carcassonnei beszédének e tekintetben szenzációi eredménye volt. A német sajtó — először életében — csaknem megelégedéssel fogadta Poincaré nyilatkozatát, amelyen még a legvérmesebb német nacionalista politikusok sem találhattak kivetni valót. A német-francia közeledés kérdése ma már nem probléma Párisban, mint volt 1924- hen; annyit elért Herriot, Briand és a kartell, hogy ez az elv a francia népnek, még Poin- carénak is, a vérévé váljék, de ez a csodálatos vérátömlesztés valahogy a kartell életébe került. Külpolitikailag tehát nincs nehézség Poincaré körül, belpolitikáiig pedig nem férhet kétség a a minisztereln ’k jó republikánus voltára. Demokrata és kispolgár, szorgalmas és egyszerű ember — 8 igy rojalista és konzervatív oldalról talán még hevesebben támadják, mint a baloldal polgári oldaláról. Hogy az osztálypártok nincsenek megelégedve vele, természetes, mert Poincaré nacionalista, — ámde a nacionalizmusnak még kiapadhatatlan forrásai rejtőznek a francia lélekben. Egyszóval Poincaré korlátlan ur a középosztálynál, s csak a száz szocialista és harminc kommunista képviselő mögött álló tömeg van ellene. Ha ez az osztálypárti tömeg a radikális pártokról lemorzsolódott elégedetlenek segítségével meg is fog nőni, még mindig elég széles az a pártskála, amelyre a miniszterelnök támaszkodhat. Föltéve persze, ha a nemzeti koncentráció szét nem bomlik, amitől Isten óvja meg Franciaországot. Az 1928-as francia választási kampány keresztmetszeteképpen tehát a következőket mondhatjuk: A radikalizmus nem agitál. A jobboldal szuggesztiv érvekkel vonult föl és minden erejét összeszedve dolgozott. A választási jelszó egy ember volt: Poincaré. Külpolitikailag alig volt ellentét a viaskodó pártok között, belpolitikáiig a gazdasági és a pénzügyi kérdések domináltak. A nemzeti koncentráció létjogosultságát csak az osztálypártok vonták kétségbe, de az osztálypártok ez alkalommal nem fejtettek ki oly erőt és lendületet, mint máskor szoktak, úgy. hogy ha netalán megerősödve kerülnek ki a küzdelemből, ezt inkább a radikalizmus pillanatnyi széthullásának és tanácstalanságának köszönhetik, mint a saját erejüknek. Ez volt a kampány, s hogy milyen lesz ax eredmény, azt a vasárnap megmutatja, (* P.) A szófiai hateóriSIslü elkövetett pokolgépes merénylet egyik tettese Teresiensiadiban öngytlkiisiggal vetett véget életének A forradalmár rendőrtiszt, Tabakov KSfcáSy zsákhordd malommunkásként kereste me$ kenyerét - Elhibázott élete fölötti kétségbeesése kergette a halálba Teresienstadi, április 19. Mozgalmas élet bukott alá a megsemmisülésbe a csehországi Ohra folyó szennyes hullámaiban az elmuít napokban. Tabakov Dimitrij bolgár politikai emigráns, a szófiai katedrálisban elkövetett borzalmas kimenetelű bombamerénylet egyik szerzője, az elmúlt napokban a Teresienstadt melletti Ohra folyóba vetette magát s elmerült a habokban. Holttestét csak órák múlva fogták ki. Tabakov tagja volt a Sztambulijszkij volt miniszterelnök parasztpártjának s mint rendőrségi hivatalnok a Sztambulijszkij-kormány bukása után aktív részt vett a Cankov-kor- mány elleni forradalom előkészítésében. Midőn a forradalmárok elhatározták, hogy a szófiai katedrális ellen bombamerényletet követnek el abban az időpontban, amikor a bolgár cár, a kormány és a vezérkar tagjaival az ünnepi misén megjelenik, Tabakov egyike volt azoknak a vezetőknek, akik a pokolgépet a katedrálisban elhelyezték. A pokolgép felrobbanása, mint emlékezetes, borzalmas pusztítást vitt véghez az ájtatosko- dó tömegben, de a kormány tagjai és a cár sértetlenek maradtak. A robbanás ereje fel- szakitotta a katedrális egész belsejét s szétvetette a templom kupoláját, amelyben a pokolgépet elhelyezték. A merénylet, amely véres jeladás volt a forradalom kitörésére, éppen az ellenkező hatást váltotta ki a széles néptömegekben, mert még a régi rezsimmel rokonszenvező néprétegek is elfordultak az olyan pártpolitikától, amely vérrel és pokolgéppel igyekszik hatalomra kerülni. A Cankov-kormány tulajdonképpen csak a merénylet után szilárdult meg pozíciójában. A forradalmárok nagyrészét, köztük Tabakov. Dimitrijt is fogságba vetették s haditörvényszék elé állították. A hadi- törvényszék a merénylőket s igy Tabakovot is halálra itcite. Tabakov- nak azonban közvetlenül kivégeztetése előtt sikerült a fogházból kiszöknie s noha azonnal teljes apparátussal üldözőbe vették, kimenekült az országból s hosszas viszontagságok után Csehszlovákiában telepedett le. A Sztambulijszkij-párti Daszkalov prágai bolgár követ meggyilkolásáig a prágai követség alkalmazottja volt, de a követ megorvilkolása után kénytelen volt állását elhagyni. Prágából Tabakov Teresienstadtba került s különböző foglalkozási ágakban próbálkozott gyökeret verni. Azonban a minden pénz híjában lévő ember végül is kénytelen volt malommunkásnak elszegődni heti 160 korona bérrel. A gazdag földbirtokos-családból származó, főiskolai képzettségű ember számára valóságos kínszenvedést jelentett, hogy zsákhordó munkásként kellett megkeresni szűkösen kimért mindennapi kenyerét. Szerencsétlen helyzete végül is tragédiás meghasonlásbán csúcsosodott ki. A bonvágy fojtogatta, de otthon a kérlelhetetlen halál várt reá, itt pedig lelki és testi gyötrelmek tették számára le- hetelenné az életet. Ebből a borzalmas helyzetből végül is nem látott más kiutat, mint a halált, melynek karjaiba végtére belevetette magát. Halála mély megrendülést keltett mindazokban, akik az elvakult eszközökkel dolgozó politika hináros útvesztőjében eltévedt fiatalemberben csak a szánandó emberi lényt látták. Tabakov Dimitrij koporsója felett egyik munkástársa s egy emigráns honfitársa tartotta a búcsúbeszédet. A koporsót néhány Prágából leutazott bolgár bocsátotta a sírba. A budapesti saitó egyértelműen etiléit a szocialista képviselők olaszellenes magatartását 5
