Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-20 / 92. (1719.) szám

1928 április 20, péntek. Hogy hiúsult meg IV. Károly hülönbékekisérlete 7 A „Sixtas-levéf*hiteles története —- Károly héke-maniiesztuma és az első tárgyalások — ii. károly király trónraiéptekor kiáltvány- nyál fordul népeihez s már^ ebben a kiáltvány­ban hangsúlyozza, hogy vissza akarja adni országának a béke áldásait, mihelyt ezt fegy­vereinek becsülete, államainak életérdekei s az ellenség makacssága megengedik. Ez a kiáltvány, amelynek békét kereső tendenciája magára vonja az egész világ figyelmét, hason­lóan békés megnyilatkozásra bírja Vilmos császárt Is, ami annak a bizonyítéka, hogy ha Károly király külömbéke-kisérlete közel jut­hatott volna a megvalósulás stádiumához, ez a lépés morális kényszerítő erővel hatott vol­na azokra a német körökre is, amelyek még a háború végén, a legkilátástalanabb helyzet­ben is a teljes győzelemig való kitartást hangsúlyozták. A kiáltvánnyal egyidejűleg Károly király tapogatózni óhajt az antant békefeltételei iránt s ecélból sógorát akarja közvetítőül felhasz­nálni. Sixtus herceg memorandum-adatai sze­rint a herceget édesanyja röviddel Károly trónralépte után Svájcba hívta, ahová január huszonnyolcadikán érkezett. Itt a herceg édesanyjával és nővérével, Mária Antónia hercegnővel találkozott, akik kijelentették előtte, hogy a király sürgősen beszélni szeretne vele a béke ügyéről, akár személyesen Becsben, akár pedig bi­zalmi embere utján Svájcban. A herceg úgy találta, hogy a francia kormány engedélye nélkül lehetetlenség számára a bécsi utazás, éppen azért a második megoldást választotta, Ugyanakkor átadott édesanyjának egy béke­tervezetet, amely a következő pontokat fog­lalta magában: Elszáss-Lotharíngia visszaadása Francia- országnak, minden kompenzáció nélkül; Belgium visszaáiliíáea; integrális Szerbia, amelynek területét esetleg megnövelnék Albániával é® végül Konstantinápoly át­engedése az oroszoknak. Károlv király megbízottja február tizen­harmadikán jelentkezett Svájcban a herce­geknél, akik előtt hangsúlyozza a király erős békekészségét Előadása szerint a békét a következő alapon lehetne megkötni: 1. Titkos fegyverszünet Oroszországgal azon az alapon, hogy a monarchia kijelenti dezinteresszmanját Konstantinápolyi illetőleg. 2. Elszász-Letharingia visszaadása. 3. Belgium fc elyreánitása. 4. Bosznia-Hercegovinából, Szerbiából, Albániából és Montenegróból jugoszláv ki­rályságot szerveznek. A herceg ezt tudomásul veszi s a megbí­zott utján arra kéri Károly királyt, hogy a béke érdekében nyíltan szakítson Németor­szággal, mert félő, hogy a titokban folyó dip­lomáciai tárgyalásokat Németországban és Olaszországban megsejtik s mindkét állam a maga szövetségeseinél kontrakarirozihatja azokat. A helyzet különben is a küszöbön álló amerikai intervenció miatt rendkívül feszült és gyorsan kell cselekedni. Károly ki­rály megbízottja Bécsből február huszonegye­dikén tér vissza s jelenti, hogy Vilmos csá­szár Becsben volt, Károly királyt azonban nem sikerült rábírnia az Amerikával való szakításra. A király arra kéri a herceget, hogy jöjjön titokban Bécsbe, mert egy félórái közvetlen tárgyalás tiz utazásnál többet ér. A hercegek sürgősen visszatérnek Páriá­ba, hogy az eddigiekről beszámoljanak. Az akció irányítását most már William Martin veszi a kezébe, aki a hercegeknek és kísérő­jüknek diplomáciai útlevelet bocsát rendel­kezésére, amellyel akadálytalanul közleked­hetnek Svájc, Olaszország és Franciaország között, valamint felhatalmazza őket, hogy a berni francia követség utján sürgönyileg köz­vetlenül érintkezésbe léphessenek vele. A hercegek január 28-án találkoznak Neuchatel- ben anyjukkal, a pármai hercegnővel, aki a következőket hozza tudomásukra: Károly király közvetlen érintkezésbe akajr lépni Sixtus herceg utján a francia kormánnyal 8 kész arra, hogy megbízottját, aki teljes bi­zalmának letéteményese, a legrövidebb időn belül Svájcba küldi. A herceg jelentse ezt Párisi a n az illetékes köröknek. Combon a német béke- teltételekről Sixtus herceg visszautazik Párisha, ahol. február 10-én William Martinnál találkozik Cambonnal, aki időközben a külügyminiszté­rium főtitkára lett. Cambon a következőket szögezi le: A kettős monarchi^részéről érkezett bé­keajánlat teljesen uj dolog. Mindezideig csu­pán a németek békefeltételei voltak ismere­tesek a francia kormány előtt, amelyek a kö­vetkező alapokon mozogtak: Konstantinápoly és Bukovina Oroszor­szágé, Erdély Romániáé, az orosz és osz­trák Lengyelországból önálló királyságot csinálnak, mig Porosz-Lengyclország to­vábbra is a német birodalomban marad. Szerbia és Albánia a szerbeké, Trentino és Trieszt az olaszoké. Franciaországnak semmi konkrétumot sem Ígérnek, Belgiu­mot illetőleg igen homályosak a feltéte­lek és nem zárják ki azt sem, hogy Bel­gium német íeuhatóság alá kerül. A németek akciójának célja kétségtelen: békét kötni Oroszországgal, Romániával, Olaszországgal és Szerbiával — a monarchia rovására. Ilyenképpen éket verni az antant államok köz-é és semmi engedményt nem ad­ni Franciaországnak, Angliának és Belgium­nak. Ugyanez a tendencia nyilatkozik meg a hivatalos német békeproklamációban, amely­ről mindenki tudja, hogy Károly király ma­nifesztálnának hatása alatt jött létre. Éppen azért nagyon fontos, hogy Károly király most már gyorsan cselekedjék. Cam­bon szerint a békének három sarkalatos pont­ja a következő: 1. Elszász-Lotharingiát teljes egészében vissza kell adni Franciaországnak, minden gyarmati kompenzáció nélkül. 2. Az antamtszövetségesek egyike sem köthet különbekéi. 3. Franciaországnak be kell vál­lalt kötelezettségeit. Két megoldás A hercegek William Martin egyenes kí­vánságára még február 12-én visszautazlak Neuchatelbe. Sixtus herceg elgondolása sze­rint két megoldás lehetséges. Feltehető, hogy Károly király elég erősnek érzi helyzetét, hogy függetlenítse magát a németektől és nyiít békeajánlattal forduljon az antanthoz. Erre az esetre egy maniíesztumtervezetet visznek magukkal, amelynek főbb pontjai: Szerbia restaurálása, kiút az Adriához, orosz hegemónia a szorosokon, a francia és belga igények honorálása. A monarchia csapatai várakozó álláspon­ton maradnak az eddig elfoglalt frontszaka­szokon s végül a következő pont: „El vagyok határozva, hogy egyenlő igaz­ságot biztositok a monarchia minden né­peinek, amelyek a háborúban olyan ren­díthetetlenül egyek maradtak kormány­zásom alatt. A béke meg kell, hogy hozza nekik a mindenért kárpótoló szabadságot, amely teljesen összeegyeztethető a mo­narchia soha szét nem bontható egysé­gével^ A másik eshetőség, amelyre a herceg számit az, hogy a király jobbnak látja, hogy titokban folytassa a tárgyalásokat az antant­tal. Ebben az esetben felhatalmazhatja meg­bízottját, hogy prelimiuáris egyezséget írjon alá. Ebben az esetben fegyverszünet áll be minden fronton, beleértve az olasz és román frontot is s a diplomaták dolga lesz, hogy megegyezést keressenek ezzel a két hatalom­mal, mert nélkülük a végleges békét Fran­ciaország, Auglia és Oroszorsz meg nem köt­heti. A prelimiuáris megállapodás tervezete, amelyet a herceg magával vitt, lényegében ugyanazokat a pontokat tartalmazza, mint a kiáltvány'. Erdédy gróf küldetése Február 13-án Neuchateiben a herceget Erdődy Tamás gróf keresi fel, Károly király személyes barátja, aki meghatalmazotti mi­nőségét levéllel igazolja. A gróf kijelenti, hegy a király a Franciaországra, Belgiumra és Oroszországra vonatkozó fegyverszünet fel­tételeivel egyetért. Ami Szerbiát illeti, Őfel­sége elgondolása szerint Bosznia-Hercegovi­nából, Szerbiából, Albániából és Montenegró­ból jugoszláv királyságot kellene szervezni, amely a monarchia égisze alatt autonómiát kapna s koronáját a monarchia uralkodóházá- nak egy tagja viselné, Olaszország és Romá­nia kérdésében a király még nem foglalt ál­lást. A herceg tudomásul veszi a három első pontra vonatkozó választ. Szerbiát illetőleg utal arra, hogy a francia álláspont Szerbia visszaállítását, területének Albániával való megnövelését s a Karagyorgyevios dinasztia megmaradását kívánja, valamint tengeri ki­kötőt Szerbia számára. A herceg azzal a kéréssel fordult Erdődy grófhoz: kérdezze meg Bécsben, hogy a ki­rály a fentemlitett alternatíva módjai közül melyiket választja, a nyílt proklamációt-e, vagy a prelimiuáris megegyezést? A gróf nyomban visszatér Bécsbe s huszonegyedikén már ismét Neuchateiben van. Itt bejelenti a hercegnek, hogy a király beavatta a tárgyalásokba Ceemin gróf külügyminisztert, aki a maga részéről is kéri a herceget, hogy sürgősen jöjjön Bécsbe. Erdődy gróf két do­kumentumot hozott magával. Egyiket Czernin külügyminisztertől, a másikat sajátkezű Írás­sal a királytól. Czernin jegyzéke Czernin gróf jegyzéke a következőket mondja: „1. Ausztria-Magyarország, rléimetor- j szág, Törökország és Bulgária szövetsége tel- ! jességgel felbonthatatlan. Kizárt dolog, hogy j bármelyik is különbékét kössön. 2. Ausztria-Magyarország sohasem gon­dolt Szerbia elpusztítására. Mégis szükséges, hogy olyan garanciákat kapjon, amelyek a jövőre vonatkozóan kizárják az olyan politi­kai törekvéseket, amelyek a szerajevói gyil­kosságban nyilatkoztak meg. Különben Ausz- tria-Magyarországnak az a szándéka, hogy Szerbiával széleskörű gazdasági engedmé­nyek alapján barátságos viszonyba lépjen. 3. Ha Németország lemond Elzász-Loíha- ringiáról, Ausztria-Magyarország ennek ter­mészetesen nem áll útjában. 4. Belgiumot az összes hadviselőknek kell visszaállítani és kárpótolni. 5. Nagy tévedés azt hinni, hogy Ausztria- Magyarország Németország gyámsága alatt áll. Éppen ellenkezőleg, Ausztria-Magyarországon az a nézet van elterjedve, hogy Franciaország teljesen Anglia befolyása alatt cselekszik. 6. Ausztria-Magyarország nem gondol Ro­mánia tönkretételére. Mindazonáltal ezt az országot zálogképpen meg kell tartania, amíg a monarchia területi integritását az antant nem biztosítja. 7. Ausztria-Magyarország nyilvánosan ki­jelenti, hogy csak védekező háborút folytat s hadicélját elértnek tekinti, ha megszerzi a monarchia szabad fejlődésének biztosítékát. 8. Ausztria-Magyarországban nincsenek privilegizált nemzetek. A szlávok mindig ugyanolyan jogokat fognak élvezni, mint a né­metek. A franciák előtt kevéssé szimpatikus sti­lizálása jegyzéket a király sajátkezű Írása a következőkben kommentálja: 1 hmáreiü! képviselőtestület Izgalmas illa mii füaiia el a magyar pilisi várssfeiSeszfis! tervit Mfházümh építésével oldják iaes a lakáshiány problémáját Komárom, április 19. (Saját tudósítónk- tóL) Komárom város képviselőtestülete köz­gyűlést tartott, amelyen izgalmas viták zaj­lottak le. A magyar pártok képviselői ugyanis nagyszabású, részletesen kidolgozott vá­rosépítési tervet terjesztettek elő, ami a szociáldemokrata és kommunista vá­rosatyákat, akik szeretnek a haladás út­törőiként és fáklya vivőiként szerepelni, kel­lemetlenül lepte meg. A képviselőtestület ülését Csizmazia György városbiró nyitotta meg « a napirend előtt Göíbel Károly dr. kért szót és kimutatta, hogy az uj as.zfaltbur- koláis révén milyen károsodás érié a várost.. Szavai nyomán az ülésteremben puska­poros hangulat támadt és az elnöklő városbiró, hogy a kedélyeket lecsilla­pítsa, az ülést felfüggesztette. A hullámok azután elsimultak és a vAtos- biró az ülés újbóli megnyitása után berjelen- tette, hogy a VI. számú erődöt, amely a for­radalom óta negyven szegény embernek ad hajlékot, a katonaság ki akarja ürittetni. Közölte a városbiró azt is, hogy a város egyik jóforgaJtmu iparvállalata elköltözik a városból s raktárépületeit megvásárlásra ajánlja. Az épületeket megfelelő átalakítás­sal lakáscélokra lehetne felhasználni. A szükséglakáskérdésnek ilyen megoldását Gö- bel Károly clr. magyar nemzeti párti város­atya nem fogadja el, hanem azt javasolja., hogy a város állami támo­gatás igénybevételével építtessen hat­van kislakást. j Koczor Gyula magyar nemzeti párti nem­zetgyűlési képviselő emelkedik szólásra ez­után és beterjeszti a magyar pártok együt­tes javaslatát, amely nagyarányú építkezése­ket kíván megvalósítani. A magyar pártok két, egyenkint három­emeletes és egy kétemeletes bérház építésével gondolják a lakáshiány kér­dését megoldhatónak. A kommunisták és a szociáldemokraták vo­nakodva, fanyarul fogadták az indítványt, de mert sem jobb, sem okosabb tervük nem volt, deferáltak és magukévá tették a magyar pártok elő­terjesztését. Ezután Zsilincsán Imire szlovák néppárti vá­rosatya, mérnök sürgeti meg a városi mér­nöki hivatal felállítását és rámutat arra, hogy ha a városnak szakértő mérnökök áll­tak volna rendelkezésére, akkor nem for­dultak volna elő olyan esetek, amilyen pél­dául az aszfaltozásnál történt. A közgyűlés kisebb jelentőségű papirendi pontok letár- gyalása után a késő esti órákban ért véget. A ma$par állam meg akarja vásárolni a Károlyi-család párád! hltblzományá! Eger, április 19. Itt elterjedt hírek sze­rint a kincstár tizenkét millió pengőt aján­lott fel a Károlyi-családnak a parádi hitbizo- mány megváltásáért. Az államikincstárnak nagyarányú tervei vannak a parádi fürdő­vel, amelyet modernizálni akar és ezért vol­na szüksége a parádi Károlyi-birtokra, mely a fürdővel szomszédos. A király megjegyzései „A harmadik ponthoz: Franciaországot minden eszközzel segíteni fogjuk s nyomást gyokorolunk Németországra. A negyedik ponthoz: A legnagyobb ro­konszenvvel viseltetünk Belgium iránt s tud­juk, hogy igazságtalanságnak esett áldozatul. Az antant és mi kárpótolni fogjuk vesztesé­geiért. Az ötödik ponthoz: Egyáltalán nem ál­lunk német befolyás alatt, hiszen Németország akarata ellenére nem szakítottunk Ameriká­val. Nálunk azt hiszik, hogy Franciaország áll angol befolyás alatt. A hetedik ponthoz: Németország is. A nyolcadik ponthoz: Nálunk nincsenek az egyes népeknek privilégiumai. A szlávok teljesen egyenjogúak, az összes népek egysé­gesen éreznek és hűek az uralkodóházhoz. Egyetlen célunk, hogy a monarchiát mos­tani nagyságában megtartsuk." Sixtus herceg mérlegeli a két jegyzéket és a következő megállapításokat teszi: Czernin jegyzéke kizárja a különbéke le­hetőségét s nem fogadja el a Franciaországra, Belgiumra és Oroszországra vonatkozó pontok egyikét sem. Nem fogadja el továbbá a Szer­biát illető követeléseket sem, érinti a román kérdést, viszont semmit sem mond Olaszor­szágról, ami természetes is, hiszen a monar­chia teljes integritását hangsúlyozza. Végül egy nívóra helyezi a monarchia szlávjait a né­metekkel, ami kedvezést jelent a csehek és jugoszlávok szempontjából, akiket az antant pártfogol. A király bizalmas jegyzék formájába \ ön­tött közlése ezzel szemben helyreigazítja a Franciaországra és Belgiumra vonatkozó pon­tot, de nem tér ki az oroszokra, nyílt kér­désnek hagyja a szerb problémát s kifejezésre juttatja a királynak azt az akaratát, hogy nem szakit Amerikával. Ezek a gondolatok, bár nincsenek még precizirozva, megérdemlik, hogy komolyan és rokonszenvesen foglalkoz­zanak velük. A hercegek február 23-án térnek vissza Párisba. Az amerikai intervenció kérdése ek­kor van horizonton és Sixtus abban a felfo­gásban, hogy meg kell várni, amig az Unió és Ausztria-Magyarország viszonya tisztázódik, egyelőre nem akar közlést tenni a francia kor­mánynak. A sürgetés most francia oldalról érkezik. William Martin március 2-án a herceg bará­taihoz fordul s őket kéri, bírják rá Sixtus her­ceget, hogy minél előbb keressen érintkezést a köztársaság elnökével. Ez a találkozás március 5-én megy végbe. Megelőzőleg a herceg beszélgetést folytat Wil­liam Martinnal, oki annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy Olaszország részéről ne­hézségeket fognak támasztani a megegye­zésnek (Folyt. köv. JJ,

Next

/
Thumbnails
Contents