Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-03 / 79. (1706.) szám

Augusztus 23-án kezdődik

az MmMmmtM®Puli Is.onsresszusa

Berlinben

Befejezték az uniő bizottságának prágai tanácskozásait

Prága, április 2. Az interparlamentáris

unió tanácsa ma délelőtt ülésezett Adelswaerd báró elnöklete mellett. Az elnök az ülés elején eíparentálta az unió elhalt tagjait: Ruttin Jakabot, az unió volt pénztárosát, Jovanovics Ljubomirt, a jugoszláv csoport volt elnökét és Aolor Gusztávot.

A tanács napirendjének legfontosabb tárgya az unió berlini kongresszusa időpontjának a megállapítása volt. Heile birodalmi német képviselő az uniő végrehajtőbizottsága nevében azt indítványozta, hogy a kongresszust ez év augusztus 23-án nyissák meg Berlinben.

Az indítványt egyhangúlag elfogadták.

Ezután megállapították a berlini kongresszus alábbi programját: 1. Általános vita az unió vezértitkárának évi jelentése felett. Ennél a vitánál nagy figyelmet tanúsítanak annak a munkának, amelyet az interparlamentáris uniő a közbiztonsági és lefegyverzési problémák körül kifejtett. 2. A parlamentáris uralom mai fejlődése. Előadó Wirth dr. volt német birodalmi kancellár. 3. Az államok jogainak és kötelességeinek deklarálása. Előadó La Fontaine belga szenátor. 4. A migráció kérdései, előadó Secserov jugoszláv

míg tegnap Careassonőban mondotta el második és valószínűleg utolsó választási pro- gramibesaéd'ót

Beszéde folyamán a következőket jelentette ki:

— Célunk elérésére nem áll más ut a rendelkezésre. Ha ismét nyakunkra engedjük nőni a parlamenti kríziseket, ha az országot ismét demagógok martalékául vetjük oda, ha a választásokból nem kerül ki olyan kormány, amely biztos a holnapjában, akkor újból alázuhanunk és a kárt többé nem lehet jóvátenni.

A kormány feladatát még nem töltötte be. Amit még meg kell tennünk, az legalább is oly nehéz, mint amin már túl vagyunk. Nincs nagyobb tévedés, mintha valaki azt hiszi, hegy a pénzügyek meg^zilár- ditásá/a elegendő egy törvény vagy v , rendelet

Ha aüo$t a készletek, amelyeket a francia bank az utóbbi időkben felhalmozott, oly nagyok is lennének, a frank stabilizáláséinak deklarálása haszontalan volna, ha a parlament nem őrködik a pénzügyi viszonyok fejlődésén. Egy egész törvényhozási periódusra van szükség, amíg pénzügyi szervezetünket, amelynek

fokozatosan kell megoldania az állami adósság törlesztését, a kiadások észszerű korlátozását

delegált. 5. Az interparlamentáris unió alapszabályainak módosítása. Előadó Posner, a lengyel szenátus alelnöke.

Löebe, a német birodalmi gyűlés elnöke kijelentette, hogy nemcsak a német csoport, hanem az egész német birodalmi gyűlés nevében is megelégedését fejezi ki afölött, hogy az unió jubileumi kongresszusát Berlinben tartja meg.

A tanács végöl még néhány adminisztratív és pénzügyi kérdést intézett el. Brabec szenátor, a "csehszlovák csoport elnöke, az ülés befejezése előtt arra hívta fel a tanács tagjainak figyelmét, hogy Prágában októberben nemzetközi gazdasági konferencia lesz, amelyre a külföldi parlamentek tagjait meghívja.

alapra helyezhetjük.

— Természetesen nemcsak a pénzügyi probléma veszi igénybe a jövő parlamentjének egész figyelmét. Még sok más kérdés vár elintézésre.

A nemzeti termelés továbbfejlesztése, az adóreform, a mezőgazdaság támogatása, szociális reformok, elsősorban azonban a béke kérdése azok, amelyeket a jövő parlamentjének meg kell oldania.

Minden francia eleget szenvedett a háborúban, hogy azt meggyülölje és mindent elhatározott an visszautasítson, ami újabb háborúra vezethetne. Franci a ország, amely Her- riot kormánya alaitt a genfi jegyzőkönyvet aláírta, amely az arbitrázst a lehetőség határáig kiterjesztette, amely Briand közvetítésével a locamói szerződéseket alájegyezte, egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy békés szándékait kifejezésre ne juttassa.

— Ismeretes, hogy a Dawes-terv kü- suóbön álló annuitásának alkalmával meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy mikor kell a Davves-fervben megállapított német vasúti és ipari kötelezettség éket elhelyezni. Ez a probléma, amely pénzügyi jellegű, nyilvánvalóan egész eor más problémát hiv elő. Ido-e’" tti volna — fejezte be beszédét a miniszterelnök —, ha ezekben az ügyekben a próféta szerepét játszanék. Csak annyit mondhatók, h-ugy biztonságunknak és a reCsíz! Jód-Bróm Gyógyfürdő

Ajánlva; Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr, mirigy és izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór és vérszegénységnaél stb.

Jódos fürdők, hideg vízkörük, fény- kezelés — Otthoni ivó-furdőkurák

Prospektust küld a ,, Fürdőigazgatóság Csizfürdő, Cízkúpele.

parádéra vonatkozó jogunknak fontartásával minden olyan szabályozást elfogadunk, amely lehetségessé teszi nekünk és Németországnak, hogy adósságainkat rendezhessük.

Távol attól a szándéktól, hogy izolálódjunk, szilárdan el vagyunk határozva, hogy a szellemek általános közeledésén dolgozunk, ami egy napon a szivek közeledésének útját nyitja meg.

Páris, április 2. Poincaré tegnapi beszédének a párisi sajtó óriási jelentőséget tulajdonit. Ha Bordeaux után még (bizonyítékra volt szükség, hogy a francia nép nagy többsége Poincaré müvét helyesli — írja a Petit Párisién —, úgy ezt a bizonyítékot meghozta a tegnapi beszéd lelkes fogadtatása. — A Maiin felfogása szerint Poincaré olyan programot fejtett ki, amelynek alapján párt- különbségre való tekintet nélkül minden republikánust egyesíthet. A legszélsőbb jobboldali sajtó azonban kissé rossznéven veszi a miniszterelnöktől, hogy túlságosan kihangsúlyozta a republikánus laikus-törvényekhez való szilárd ragaszkodást.

A baloldali lapók közül egyedül az Ere Nouvelle van megelégedve Poincaré megnyilatkozásával, inig a többi baloldali lapon észrevehető a csalatkozás. A Volonté szerint Poincaré beszédé nem hozott újat. Nem mondott ki tiszta szót a nemzetközi politika napi kérdéseiben, hanem megelégedett a Franciaország békés szándékairól szóló általános kijelentésekkel. A Populaire elismeri, hogy Poincaré külpolitikai fejtegetései elő- haladást jelentenek. A Dawes-adósság mobilizálásáról szóló mondat azt a látszatot kelti, mintha a miniszterelnök jelt adott volna a thoiryi megbeszélések ujlböl való felvételére.

Béniin, április 2. Á német politikai (körökben Poincaré beszédét megnyugtató, szinte barátságos tónusa miatt rendkívül meglepetéssel fogadták. Azok a célzások, amelyeket Poincaré a hadiadósságok rendezésére és a re-parációs kérdésre tett, még nem teszik teljesen világossá, vájjon Poincaré ezzel készségét akarta-e ikifejezni, hogy még ez évben konferenciát káván egybehivatni. Német politikai körök hangoztatják, hogy Németcreíág mindig késs a* olyan járható útra lépni, amelyen el lehet jutni a világháború végleges likvidálásához

és ezzel ki lehet küszöbölni a népek között fennálló bizalmatlanságot.

Poincaré

második választóbessédében még négy évet kivan műnkéUjbó! hangoztatta Franciaország békés szándékait — A frank még mindig veszélyben forog

Pária, április 2. Poincaré a múlt vasárnapon Bor.deauxban tartott nagy beszédet,

és hasonló intézkedéseket, megdönthetetlen

ALÁZATOS ÉLET

MIS REGÉNY

Irta: SZITTYÁI ZOLTÁN

(7)

Szilva felállt és az ablakhoz ment. Forró homlokát a hüs üvegre tapasztotta. Szerette volna a fülét befogni, hogy ne hallja a felesége szavait. Nézte a szomszéd hegyoldalt, annak a kis viskónak a tetejét, ahof az öreg Szilváné lakik. Sokáig nézte. „Szegény mama."

— Én felmegyek Riza mamához.

— Jól van.

— És maga mit csinál?

— Jaj Istenem, annyi dolgom van.

— Csak azért kérdeztem, ha esetleg kedve volna velem jönni?

— Majd máskor. Hát nem látja, milyen fáradt vagyok?

— Ez is megtörtént — gondolta Szilva tanár ur. — Riza még sokat fog sírni ezért a délutánért.

Az előszobában fonott parasztkosárban csomó tojást pillantott meg.

— Treszka, miféle tojás ez? — kérdezte a szobaleánytól.

— Ezt, kérem szépen, egy asszony hozta.

— Miféle asszony?

— Az öreg Zachárné, aki a Stefultón lakik.

— És megfizették legalább?

— ó, csak úgy hozták, hogy a tekintetes ur jó legyen a fiához.

Szilva tanár ur darabig bosszankodva állt és nem tudta, szőljon-e a feleségének, megint, hogy ezt nem lehet, nem szabad, ezzel csak őt alázzák le diákja szemében. Hiszen már annyiszor megmondta neki. Nem érdemes, hiábavaló volna úgyis és elindult hazulról.

Lassan, meg-rnegállva és ziháló mellel kapaszkodott fölfelé a szűk hegyi utón, bányászviskók kis kertes házainak gfe-gazos sövénykeritése között.

Az öreg Szilváné a ház előtt üldögélt. A

fáradt őszi nap szeretettel simogatta körül, amint hajlottan avét ruhákba öltögette a cérnát.

— Kisztihand, mama — köszöntötte már a kertajtóból Szilva.

. Az öregasszony ölébe ejtette a ruhát, kissé meg is ijedt, aztán nem is törődött vele, hogy a ruha a földre hull ős apró döcögő léptekkel sietett a fia elé.

— Szervusz Gyulinltő.

Gyula szeretettel megcsókolta a kezét, aztán az arcát jobbról és balról is.

— Féltem már, hogy beteg vagy. Már két hete nem voltál itt. Gondoltam, holnap délután én totyogok le hozzátok. — Bemenjünk?

— Maradjunk itt, mama. Maga is itt dolgozgatott. Olyan szép az őszi nap. Ilyenkor a

szobák már hűvösebbek.

— Hát ülj le. Hogy vagytok? Riza mit csinál?

— Csak megvagyunk mama. Riza is megvan elég jól.

— Hanem te Gyulinkó sápadt vagy egy kicsikét.

— No, mama, hiszen nekem mindig ilyen pápista sziliem volt. Nem emlékszik már?

— Az igaz, mindig nagyon hitványka voltál. Csak vigyázz magadra. Szegény apa úgy tette tönkre a tüdejét, hogy soha sem akart pihenni. Csak ment a mozdonyával, ha láza volt, ha köhögött, csak ment. Pedig a főnök ur is mondta neki: „Ha beteg, hát feküdjön le, ezt senki se kívánhatja magától Szilva." Amikor lefeküdt, már késő volt, nem kelt fel többet.

— Szegény apa.

— Szegényke, talán még a halála percében is annak örült, hogy belőled urat nevelt. Ez volt minden kívánsága.

— És mégis olyan nehezen járogatott le hozzánk.

— Neki már nehezére esett a járás. Ha hazajött a vasútról, szeretett itthon üldögélni.

— Tudom én mama, apa nem szerette Rizát. Azért jött olyan ritkán.

— Jaj, hogy mondhatsz ilyet, hogyne szerette volna, hiszen a te feleséged volt. Legfeljebb gondolta, hozzátok előkelő úriemberek jönnek és Riza röstelni fogja, hogy a te apád csak mozdonyvezető.

Szilva tanár ur felsőhajtott, szeretett volna sok mindent elsírni. De valami azt parancsolta, nem szabad. Szegény öregasszony minek keseredjék még ő is, a bánatát úgysem értené meg.

— No és Riza, mondod, elég jól van? Múltkor utoljára, mikor nálatok voltam, rossz kedve volt nagyon.

— Kicsit ideges. Nem is csoda, olyan sok a gondjav

Az öreg Szilváné nem szólt semmit, csak visszagondolt arra az időre, amikor ők voltak tizennégy éves házasok. Ha elment a férje és fia, kitakarította a lakást, aztán rohant takarítani házakhoz. Tizenegykor vissza. Megfőzte az ebédet, délután, míg Gyula az egyik ablakban tanult, ő a másikban a szomszédasszonyok ruháit foltozgatta. És ha a férje este hazajött, soha nem látta, hogy fáradt, vagy rosszkedvű. — Igaz, ők nem voltak úriemberek ős úrasszonyoknál az másképp van.

— Holnapután lesz tiz éve, hogy szegény apád meghalt.

— Bizony, — és mind a ketlen felsőhajtottak.

— Majd együtt megyünk a temetőbe. Ugy-e?

— Igen mama. Hiszen mindig együtt szoktunk. Én majd eljövök magáért.

Az öreg Szilvádé a kertajió mögül még soká nézett fia után, amint fáradtan, hajlottan ereszkedett le az utón. Nézte, mig el nem tűnt a kanyarodénál. Akkor lassan betette a kertajtót és ráhúzta a reteszt. A kerítés mögül átszőtt az egyik szomszédasszony.

— A fia volt itt Szilváné asszony? Láttam. Hanem kissé, mintha megöregedett volna, megvált ozott.

Szilváné csak legyintett a kezével.

—■ Hogy megváltozott! Hogy megváltozott!

Benn a lakásban már megtelt a szeme könnyel.

— A bestia. Az öli meg. A nyomorult bestia!

Szerpentin

Az osztályból tompa moraj szűrődött a folyosóra. Egy diák loholva futott végig és riadtan vágta be az ajtót. Odabent minden zaj elült, az utolsó pillanatban kétségbeesetten magoló fejek felütődtek és az osztály az ajtónyilásra beidegzett ösztönszerü mozdulattal felpattant szorongó üléséből: Lau-de-tur...

De a folytatás már harsogó kacajba fűlt. A későnjött megmenekülve a biztosra várt veszedelemtől, vidáman ment végig a padsorok között, jól ellesett és még jóban eltorzított tanári mozdulattal: „Leülhettek." — Erre még elevenebben tört fel a nevetés. A hátsó padokból hűen utánzott tanári kommandók hangzottak. Újabb nevetés. Már alig gondolt valaki a felelés veszedelmére. Egymásután csapkodták be a könyveket, hiszen most már úgyis mindegy. Egy-egy magoló pisszegett csak, akinek az sem használt, hogy a fülét két mutatóujjával bedugaszolta.

Az ajtó kitárult, az osztályban megint, halotti csönd lett. És belépett Szilva. A fiuk fellélekzettek, a megelégedettség és öröm zagyva morajlása vonaglolt végig a padokon. Szilva szomorúan felnézett az osztálykönyvből és megint csend lett. Pár pilanafig farkasszemet néztek ő és az osztály s csöndben, minden szó nélkül megindult annak a sok- tagu testnek fegyelmezett, egyenletes vérkeringése.

— Amig Péchy tanár ur beteg, én fogom helyettesíteni.

Lelépett a katedráról, párszor végigment az első sor előtt, aztán megállt az em-ik szűk, feketekabátos fiú előtt.

— Zachár, a maga édesanyja a múltkor tojást hozott a lakásomra és a pénzt ott felejtette. Lépvén szives, adja át neki.

A fiú zavarodottan állt és röstelt a pénz után nyúlni.

— Van pénztárcája? No, ha nincs, kösse csak a zsebkendője sarkába. Nem szégyen az. Csak el ne veszítse. A maga édesanyja szegény asszony és egy fiiért se dobhat ki az ablakon. Ugy-e igaz?

A fiú csak pirult és állt. Szilva megveregette lángvörösre gyűlt pufók paraszt-arcát.

{Folytatjuk.}