Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-17 / 89. (1716.) szám

Mai Mámánk 12 oldal VII. évf. 89. (1716) szám » Kodd * 1928 április 17 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Te- lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Stalpban szerencsésen kikötött az északi sarkra induló Italia A kS^aziafisI fslrfisáá két nyelviogl döntése (IL) Prága, április 16. Amiken- a kormány 1926 február 3-án kibocsátotta a nyelvtorvény végrehajtási rendeletét, úgy a P. M. H. hasábjain, mint „A kisebbségek nyelvi jogai” cirnii publiká­cióban kimutattuk, hogy a nyelvrendelet számos intézkedése merő ellentétben áll nemcsak a saint-germaini kisebbségi szer­ződéssel, hanem a csehszlovák köztársaság nyelvtörvényével is. Ugyanakkor fölhívtuk a magyar közönséget, hogy a rendelet tör­vénytelen intézkedései ellen a legfelső köz- igazgatási bírósághoz benyújtott panasz ut­ján keressen orvoslást. Elégtétellel állapít­juk meg, hogy a közigazgatási bíróság a leg­utóbbi napokban két elvi jelentőségű ítéle­tében máris pálcát tört a nyelvrendelet két törvényellenes szakasza fölött. Március végén a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a nyelvrendelet 7. cikké­nek 2. bekezdése ellenkezik a törvénnyel. A nyelvrendeletnek e cikke följogosította a bíróságokat és közigazgatási hatóságokat, hogy a felektől hiteles fordítást kérhes­senek be mindazokról az eredeti okiratok­ról is, amelyeket oly hatóságihoz intézett beadványaikhoz csatoltak, melynek szék­helye minősített (legalább 20 százalékos) nemzeti kisebbséggel bíró járást magában foglaló másodfokú társasbiróság (ítélőtábla) körletében fekszik. A közigazgatási bíróság­nak most hozott döntése megszabadítja a jogkereső közönséget attól a tehertől, mely- lyel a kisebbségi nyelven készült okiratok fordításának sokszor igen költséges köz- jegyzői hitelesítése jár. Nagyon jellemző, hogy a bíróság ez állásifoglalásával szemben a német igazságügyminiszter az eljárás fo­lyamán beadott elleniratában a nyelvren­delet jogi helytállóságát vitatta. Még fontosabb a legfelső közigazgatási bíróságnak március 27-én kelt ítélete, mely a nyelvrendelet 78. cikkének 2. bekezdésére is rásüti a törvényellenesség bélyegét. A rendeletnek e hatályon kívül helyezett be­kezdése igy szól: „Ha az a község, önkor­mányzati hatóság vagy köztestület, amely­hez (valamely község) átir, beadványokat nem fogadhat el más nyelven, mint az ál­lam nyelvén, vagy az ő tárgyalási nyelvétől különböző kisebbségi nyelven, úgy vele az állam nyelvén kell levelezni.” Minthogy a közigazgatási birőság ezt a rendelkezést tör­vényellenesnek jelentette ki, a jövőben minden község, amelynek ügykezelési nyel­ve a magyar, bármely más községhez, Ön- kormányzati hatósághoz vagy köztestület­hez magyar nyelvű átiratokat intézhet. Semmi törvényes akadálya sincs tehát pél­dául annak, hogy Komárom városa Prága vagy Csaslav városoknak magyarnyelvű, át­iratokat küldjön. A közigazgatási bíróság Ítéletének in­dokolása még tovább megy. Eszerint ugyan­is a nyelvrendelet 78. cikkének 2. bekezdé­sét azért helyezték hatályon kivül, mivel a nyelvtörvény 3. szakaszával ellenkezik. Az utóbbi törvényszakasz pedig azon az elven nyugszik, hogy az önkormányzati testületek (községek, járások és most már a tartomá­nyok is) szabadon állapíthatják meg hivata­los nyelvüket és e tekintetben csak annyi­ban vannak korlátozva, hogy egyfelől a hoz­zájuk cseh vagy szlovák nyelven érkező írásbeli beadványokat vagy szóbeli kérel­meket elfogadni s elintézni kötelesek, más­felől pedig gyűléseiken mindenkinek jogá­ban áll az állam nyelvén felszólalni és in­Harmineárás viszontagságos ut után Mobile Milánóból a Balti-tengerig repült Az Malim Morvaország fölött küzdött meg a legnagyobb viharmi — Órákig bolyongott a felhők közi a sziléziai iparvidékek fölött — »Áz italia kiállta a próbát« Milánó, április 16. Szombaton éjszaka ke­véssel éjfél után lágyultak a Milánó melletti repülőtér fényszórói és a lángoló sugár özön nappali fénnyel árasztotta el a repülőtér kör­nyékét. Nobile tábornok a legnagyobb csend­ben, minden feltüméskeités és reklám mellő­zésével készítette elő az „Itália” elindulását és a programot, mely szerint az északsarki légi expedíció utasai először a Stettin melletti Stolpig repülnek, azután folytatják útjukat Kingsbaybe, a Spitzbergákra, ahol már hetek óta készenlétben várakozik a Citta di Milano anyahajó és a Hobi vontatógőzös. Nobile tá­bornok hosszas és alapos tanulmányozás után főképpen német szakemberek segítségével lá­tott hozzá a sarki expedíció céljaira épített léghajó megkonstruálásához. Az Itália az ed­digi elgondolások arányaihoz mérten kicsiny­nek mondható. Mig a Zeppelinek 105.000 köb­méter térfogatunk, addig a sarki utazásra szánt Itáliát 18.500 köbméter térfogatúra épí­tették. A léghajótest 104 méter hosszú, 18 méter széles és 26 méter magas_ Az előtesten a vezető cső Inakét helyezték el, mig a mótor- tartó csolnakok a hajótest jobb és baloldalára vannak fölszerelve. Károm, egyenként 250 lóerős mótor hajt­ja a léghajóit, amelynek akcióköre 5000 ki­lométer és 60—70 órát tud egyhuzamban a levegőben maradni. A tábornok tervei szerint készült expe- diciós léghajót tizenhat személy szállítására rendezték be és a technikai felszerelést a vi­lág elismerten legjobb német gyárai: Zeig, Bamberg, Ludortf és Askanta szállította. Az i expedíció előkészületeinek megtételét Nobile | tábornok fivérére, Nobile Abdello tanárra ! bízta, aki a legkörültekintőbb gondossággal állította össze az útirányt és gondoskodott a hajó ellátásáról. >fsz$feésc< Miiásséfe&i A milánói repülőtéren a felszállásra elő­készített hatalmas léghajót kis társaság állta körül. A város lakossága nem is sejtette, hogy Nobile tábornok szombaton éjszaka indul el az Itáliával és amikor a reggeli órákban a la­pok rendkívüli kiadásban röpítették szét a bírt, a lakosság kiábrándultán és elkeseredet­ten vette tudomásul, hogy Nobile tábornok, akitől nagy ünnepléssel akartak elbúcsúzni, az éj leple alatt, titokban indult el a merész vállalkozásra. A lapok részletesen beszámolnak arról, hogy a tábornok magia sean tudta és csak az csak az utolsó pillanatban határozta el a felszállást. Csütörtökön és pénteken este is kint járt a repülőtelepen és vele volt az egész expe- diciós társaság, mert eredeti tervük szerint már csütörtökön elindultak volna, ha a ked­vező időjelentések beérkeznek. Pénteken a tábornok még résztvett a milánói bombame­rénylet áldozatainak temetésén, ahonnan egyenesen a repülőtérre ment és a meteoroló­giai intézetek időjelentéseit várta. Egymás­után érkeztek be a meteorológiai jelentések és különösen a német intézetek adtak kime­ntő és részletes tájézkoztatást a Németország és a Középeurópa feletti légköri viszonyokról. Nobile SöBszálB foxterrierjével Amikor a jelentések túlnyomó része az időviszonyokat nem mondta kezdvezőtlennek és a felszállást a veszély különösebb kocká­zata nélkül meg lehetett kísérelni, Nobile tá­bornok parancsára a repülőtér technikai sze­mélyzete megtette a közvetlen előkészülete­ket. Egy pár újságíró, a tábornok rokonai, Belloni polgármester és Mussolini miniszter­elnök fivérén, Mussolini Arnoldon és termé­szetesen az expedációs társaság tagjain kivül egyetlen érdeklődő sem tudott az indulás idő­pontjáról. A polgármester pár szóval üdvözölte No­bile tábornokot, az expedíció vezetőjét, a vál­lalkozásban résztvevő tudósokat és a techni­kai személyzetet s a köszöntőszavak elhang­zása után a társaság elhelyezkedett a léghajó előrészéhez kapcsolt csolnakban. Elsőnek Nobile tábornok szállt fel ked­venc és elmaradhata/tlan foxterrierjével, utána fiatal adjutánsa, Mariano repülőkapi­tány, Zappi korvetkapitány, Viglieri tenge­részhadnagy, a Norge-repülés veterán techni­kai személyzete, a szikratávirászok és végü'l az expedíció tudósai: Trojani mérnök, Pontre- moli tanár, Malgrain meteorológus, Beimnek csehszlovák tanár és két újságíró, Lago dr., a Popok) d‘Italia és Tomasellá, a Corriera della Sera munkatársai. Pár perccel két óra előtt Nobile tábornok személyesen győződött meg, hogy mindenki és minden a helyén van, azután élesen, har­sányan kiadta a parancsot: „El a kötelekkel!” A felszállás a legsimábban ment végbe, a léghajó hatalmas teste méltóságteljes lassú­sággal emelkedett a levegőbe és csakhamar száz méter magasságban ringott a fényszórók sugárkévéjében. A hajó büszke teste mind magasabbra emelkedett és ötszáz méternyi magasságban széles kört irt le a repülőtér ditványokat tenni. Egyébként azonban a törvény semmiképpen nem köti meg az ön- kormányzati testületek kezét. A közigazga­tási bíróság tehát arra az egyediül helyes ál­láspontra helyezkedett, hogy a kormánynak nem állott jogában az önkormányzati testü­leteket olyasmire kötelezni, amit a törvény nem parancsol, amiből azután következik, hogy — bár a bíróság, amely mindig csak konkrét ügyekben ítél, a jelen esetben ex- pressis verbis csupán a 78. cikk 2. bekezdé­sét helyezi© hatályon kivül — a nyelivren- deletnek mindazok a szakaszai, amelyek a nyelvtörvény 3. cikkével ellentétben álla­nak, törvényelleneseknek tekintendők. Mi­vel a nyelvtörvény 3. cikke szerint minden község szabadon állapíthatja meg hivatalos nyelvét, törvénytelen a rendjeleinek az a kor­látozása, hogy ama községekben, amelyekben nem él 20 százalékos kisebbség, a kisebbségi nyelv nem lehet a község ügykezelési nyel­ve (70. cikk). Minthogy a nyelvtörvény csak azt rendeli el, hogy a cseh, vagy szlovák nyelven beadott beadványokat el kell fo­gadni és el kell intézni, de nem parancsolja meg, hogy az elintézés az államnyelven tör­ténjék, érvénytelen a nyelvrendeletnek az a határozmánya, melynek értelmiében azok a községek, amelyekben községi, vagy körjegy­ző, avagy legalább egy cseh vagy szlovák kép­viselőtestületi tag van, illetőleg amelyekben legalább 20 százalékos cseh vagy szlovák ki­sebbség lakik, vagy pedig amelyek 3000 la­kosnál nagyobb lélekszám mellett az állam nyelvét bíró irodai erővel rendelkeznek, a cseh vagy szlovák nyelven benyújtott bead­ványokat ezen a nyelven kötelesek elintézni. Ugyanez vonatkozik a rendeletnek arra az elő­írására is, hogy az illetőségi bizonyítványo­kat és határátlépési igazolványokat mindig, a szegénységi bizonyítványokat pedig a fél ké­relmére állaimnyelvü szöveggel is ki kell adni (72. cikk). A nyelvrendelet XIV. fejezetének ezeken az alapvető intézkedésein kivül tör­vényteleneknek keli tekinteni e fejezet vala­mennyi rendelkezését, amely az önkormány­zati testületek nyelvhasználati szabadságába ütközik, igy különösen a 82. szakasz 2. be­kezdését, amely a községi pecsét kétnyelvűsé­gét rendeli el, sőt amint Epstein Leó dr., a kisebbségi nyelvjog e legkitűnőbb ismerője meggyőző érvekkel kifejtette, a nyelvtörvény- nyel a kormányrendelet XV. fejeze is ellen­kezik, amennyiben az ügyvédi és közjegyzői, valamint az ipari és kereskedelmi kamarákat s az ipartestületeket stb. arra kötelezi, hogy a cseh vagy szlovák nyelven beadott beadvá­nyokat ezen a nyelven intézzék el. A legfelső''1 .közigazgatási bíróság ge­rinces és törvénytisztelő döntését örömmel és elégtétellel üdvözöljük. A birőság kemény leckét adott a kormánynak, amely a nyelv­rendeletben oly kiváltságokat vindikált az államnyelv részére, amilyenekkel még a for­radalmi nemzetgyűlés által megalkotott nyelvtörvény sem akarta felruházni. Elvárjuk, hogy a kormány le fogja vonni a bíróság elvi jelentőségű döntésének következményeit és annak megfelelően fogja novelláin} a nyelv­rendel etet, az országos és járási képviselő- testületek nyelvhasználati jogát pedig a tör­vény korlátainak lelkiismeretes figyelembe­vételével fogja megállapítani. A magyar kö­zönséget és különösen községeinket újból fölhívjuk, hogy gondosan őrködjenek kisebb­ségünk nyelvi jogai fölött úgy, amint azokat az állam legfelső közigazgatási bírósága el­ismeri. A számtalanszor tapasztalt meghu- nyászkodás helyett egyedül jogaink férfias védelmezése biztosíthatja a magyar nyelv kellő érvényesülését az állami és önkor­mányzati életben és ezért minden magyar kötelessége, hogy a hatóságoknak nyelvi te­kintetben törvényellenes intézkedései ellen minden elképzelhető jogorvoslatot kimerít­sen. A legfelső közigazgatási birőság legutóbbi két ítélete megmutatta, hogy vannak még bí­rák, akik érvényt szereznek a megtámadott igazságnak, tekintet nélkül arra, hogy ki volt a támadó.

Next

/
Thumbnails
Contents