Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-15 / 88. (1715.) szám

BERLINI JEGyZE i EK írja: BÁRDOS ARTÚR — A színigazgató nadrágja — Egv alkalmi szín igazgató, aki esetről- esetre, vasárnap délelőttönként színházat bé­relt és fiatal színészek segédletével fiatal szerzőket produkált, okirathamisitássál és_ 27 rendbeli csalással vádoltan áll a berlini bíró­ság előtt.. Feltűnő, hogy a Lhermaun nevű színigazgató keresztneve: Io; de ebben még nem volna semmi érdekes. Már feltűnőbb, hogy Lhermann unnak sem vezeték-, sem keresztnevéről semmiféle dokumentuma nincsen; sem keresztlevele, sem születési, sem erkölcsi, sem oltási bizo­nyítványa, semmi. A filozófia bécsi doktorá­nak nevezi magát, a háborút a fronton töl­tötte, súlyosan rokkant: de minderről éppen úgy nem tud semmiféle Írást felmutatni, mint születésének egyébként vitathatatlan lényé­ről. Itt bukkan fel a Románisohes Café neve­zetű müvészkávéház kócosai, a rövidhaju lá­nyok és hosszuhaju ifjak között, lelkesen tu­dott a színházról, a jövő színházáról beszélni és sikerült neki Írókat és színészeket meg­nyerni, akik hittek benne és terveit elősegí­tették* Félig-meddig rögtönzött, alkalmi előadá­sokban kihozott néhány uj irót és uj színészt, beszéltek róla, bizonyos értelemben és mér­tékben; sikerei voltak. Ekkor, dicsősége teljében, feljelentési! tettek ellene sokrendbeli bűnök miatt és be­csukták. Kilenc hónapja ül vizsgálati fogság­ban, ami még egy színigazgatónak is elég. Egy bornagyfeereskedő tett feljelentést ellene, akinek az az érdekessége, hogy a hí­res regónyirónőnek, a néhai való jó Marlitt- nak unokaöccse és az ingatag alapon polgári neve mellett a Marlitt nevet is viseli. Az öreg úrról a tanuk egybehangzóan vallják, hogy szeretett mecénásként szerepelni. Most azonban az az álláspontja, hogy ő egyszerű borüzleteket kötött LhermannaL, aki mint boriigynök, a bort kicsalta tőle és még arra is súlyt helyez, hogy ő nem is szereti a szín­házat, nem is színházlátogató. Vannak ilyen mecénások. Lhermann mindezzel szemben azt állítja, hogy Marlitt bácsi neki társa, pénzesembere volt, aki a bort in natura bocsátotta rendel­kezésére a színházi vállalkozásokhoz és ő jo­gosan adta el a bort mint befektetési tőkét és jogosan használta fel a borért kapott pénzt a jövő színházának nemes céljaira. Csak az a hiba, jól megnőtt, sőt öreg hi­ba, hogy Lhermann nem tud üzlettársi szer­ződést felmutatni, viszont John Marlitt min­denféle váltókat mutat fel, amelyeket neki Lhermann a bor ellenében aláirt. Az Írásbeli dokumentumokkal nyilván nincs a színpad e rajongójának szerencséje. Hol neki van be­lőle kevesebb, hol az ellenfélnek van belőle több, mint kellene. Ezenkívül is van m ég egy kis baj, Lhermann már több korábbi apró­ságból kifolyóan nem büntetlen előéletű. És az egyik Marlitt-váltóra is a más nevét találta aláírni. De hát nem ez a lényeges, hanem a mű­vészet. A védelemnek legalábbis, mint látni fogjuk, ez az álláspontja. & A Lhennann-per tárgyalásának lefolyása az, ami nagyon érdekes, sőt mulatságos. A védelem azt a tételt állította fel, hogy a modern kriminalisztika elvei szerint nem­csak a tett, hanem a tettes személye is fon­tos lévén, nem lehet mellékes, hogy a szín­ház mértékadó köreiben hogy vélekednek Lhermannról? A bíróság megengedte, hogy egész sereg szakértőt és tanút vonultassanak fel, fiatal írókat, színészeket és rendezőket, akik Liier- mann működéséről fölöttébb kedvező Ítéletet mondtak. Valamennyi tehetséges és önzetlen művészemberként jellemezte a vádlottat, aki minden egyéni kényelméről le tudott mon­dani a művészet javára. A végén annyira megdagadt a szakértők és tanuk árja, hogy a bíróság megunta a dol­got és felszólította a feleket, hogy egyetlen kompetens szakértőben állapodjanak meg. Megtörtént. Ez a szakértő: Alfréd Kerr lett. " Alfréd Kerr szakvéleménye nagyon ér­dekes. Szerinte Lhermann fanatikusa annak a szenvedélyének, hogy fiatal írókat és színé­szeket „talpra állítson". A színészek tüzön-vi- zen keresztül követték. Nem ő akart meggaz­dagodni, hanem a fiatal drámairodalmat akar­ta meggazdagitani. Hossz darabokat is előadott; az is lénynek vehető, hogy egv-egy drámaíró­val megfizettette magának müvének bemuta­tását ... De kétségtelen, hogy életet tudott belevinrii a drámai bódéba (dramatische Bude!) Nehéz dolog volt, mert tudtak bünte­tett előéletéről. De minden tehetsége meg volt hozzá, hogy nagyhatalmú színházigazgató váljék belőle ... És most következik Kerr művészi tanu- ságlőtelónek legmulatságosabb része: „Lher­mann ellenségei" — így folytatta —■ „azt mondták, hogy egy Rotter lesz belőle. Én ezt a véleményt helytelennek és igazságialannak tartom". Ez a Rotter, helyesebben ezek a Rotter­testvérek még részben ma is aktív színház­igazgatók, mindenesetre „nagyhatalmú" és gazdag emberek, akik sok színházuk bérbe­adásából rengeteg jövedelmet húznak. (Ber­linben ugyanis a legrosszabbul menő színhá­zat is kitünően lehet albérletbe adni; ez itt egy külön üzletág.) A „Rotterek" fogalom Berlinben: a színházigazgató legüzletibb, leg­elszántabb tipusa. Már most Kerr egy 27 rendbeli csalással vádolt színigazgatót sürgősen megvédett a rotterség vádja ellen. Szerinte tehát nagyobb dicsőség 27 bűnnel művészetet csinálni, mint anyagi eredményekkel és büntetlenséggel — Rollernek lenni... Inkább a kalandor Benvenuto CelMni, mint a feddhetetlen Bandin elli! Mert Oellini művész volt, Bandinelli pedig kontár. Kerrnek, abból a szempontból, melyből megkérdezték, sőt egyáltalában, igaza van. De mit szólnak ehhez Rotterék? Egyelőre még nem tudok róla, hogy a fiatal költők Lhermann-muzeumot állítottak volna fel, de Lhermann nadrágja ezen a tár­gyaláson már sokat szerepelt. Az ügyész természetesen erősen tiltako­zott Lhermann művészi jelentőségének hang­súlyozása ellen. Szerinte ez nem tartozik fel­1928 április. Megsebesült a jobbkezem, néhány napja felkötve hordom. Ezt a jegyzetet nem a kéz árja, nem az összetanult apparátus, gondola­tom idegen, izmokon át, a tökéletes államgé­pezet, melyről a szocialisták álmodoznak. Dik­tálom, amit gondolok s mint valami uj és másféle folyamat visszaható tüneteit (nem szoktam meg a diktálást) figyelem, hogy ala­kítja gondolatomat az a tudat, hogy így van. Hiába próbálom elhitetni magammal, hogy nincs különbség: hogy7 az idegen kéz, mely helyettem ir, annyit végez csak, mint­ha a kabátomat gombolná be helyettem va­laki. A kéz nem gép s minden, ami szóvá és beszéddé válik bennem, szükségképpen át­megy annak az élő embernek a gondolatain is, akinek diktálok. Átmegy, megszürődik s engem sem hagy7 közömbösen, mivé szűrődött. Akárki az illető, — gépirókisasszony, iskolás- gyerek, irótársam, vagy laikus — biztos, hogy valami módon másféleképpen alakul a szó az ő jelenlététől, mintha egyedül volnék, ő az első olvasó, még hozzá egész különös minő­ségben, ba jól meggondolom. Több, minit ol­vasó, tulajdonképpen munkatárs. Kénytelen vagyok számolni vele, mert jelen van, látom kérdő arcát és máris az az érzésem, hogy7 szinte a szóbanforgó tárgynál is jobban érde­kel a tárgyról szóló véleményemről való vé­leménye. Ebben a pillanatban világosan ér­zem, a gondolkodó és hirdető, az alkotó és teremtő, a tudós és tanitó közti lényeges kü­lönbséget. Gondolkodó és hirdető és alkotó egyedül van a tárgyával: ketten vagyunk (szubjektum és objektum, ahogy a régi lélek­tan nevezi) egyik a tehetetlen és formátlan létező, a másik, aki formát és kifejezést te­remt. A forma és kifejezés nem több és nem kevesebb, mint amennyi a tárgy tartalma. Azzal, hogy az asztalt meghatároztam, négy lábával és lapjával, akár szóval, akár papíron az ábrázol óm értan segítségével, maradék nélkül tettem tudatossá és örökkévalóvá az asztal fogalmát. De mindjárt megváltozik a helyzet, ba a két fél, tárgy és tudós közé egy harmadik tolakodik: harmadik, aki a tárgyat nem ismeri. Annak a számára formát kell változtatná. És megszületik kifejezésen túl a közlés szükségessége. Mest már nem elég, hogy tárgyamat kifejeztem, úgy kell kifejez­nem, hogy a harmadik, aki soha nem látta a tárgyat, képet kapjon róla. Sem a definícióból, sem az ábrázol ómér tan kusza vonalaiból nem fogja megtudni, milyen valójában az az asz­tal. A művészhez kell fordulnom, aki a szem­fényvesztés és ámítás különféle eszközeivel úgy varázsolja ide a papirra, mintha valóság volna: ime a roppant különbség. Ez a harma­dik személy, nevezd tanítványnak, olvasó­nak, közönségnek, élvezőnek, egész világnak, aki felé fordulsz, a nagy ismeretlen előtted: a művész. Enélkül légüres tudás és megis­merés volna a világ, a magános Ádám paradi- csomkertje, puszta lét és formula. A nyugta­lan ösztön, hogy van valaki, aki nem tud ar­ról, amit te tudsz és nélküled nem is tudná meg soha, rákényszerit, hogy erőt végy maga­don s megtagadva magad, másképpen szólj, mint ahogy magaddal beszélsz, az ő szótárát vedd kölcsön. — Figyeld a jó tanitót és a jó uiüv.cszjt; ők ketten tudják csak uicgcsinálny tétlenül a borcsalás kritériumaihoz. És külö­nös vehemenciával tiltakozott Lhermann nad­rágjának szerepeltetése ellen. A védelem ugyanis váltig emlegette, hogy Lhermann a művészetért rongyos, vagy mondjuk: rojtos nadrágban járt. Az ügyész szerint a nadrág egyáltalában nem fontos. Ugylátszik, — mondja — azon a vidéken, ahonnan a vádlott származik, — nem helyez­nek súlyt a nadrág épségére... Vájjon Bé­cset értette ez alatt? Ki tudja? Itt meg Bécs járta meg! Mint Kertnél a Rotterek. De legrosszabbul John Marlitt bá­csi járt a tárgyaláson, őt a biróság is, a felek is egyre tépázták. És Lhermann, a rojtosnad- rágu színigazgató? & Most hoztak ítéletet a Lhemiann-perben. A vádlottat tizenöt hónapi börtönre ítélték. Van egy meglepetése az ítéletnek: hűt­len kezelésben „bűntársnak" mondták ki Lhermannt. Az egész közönség felneszeit: kinek a bűntársa? Kétségtelen, hogy John Marlittnak, a bor-mecenásnak. Tehát a Lher­mannt sújtó ítélet Marlittot is elmarasztalta. De a dráma múzsáját csak Marlitt kezel­te hűtlenül, mert megtagadta- Lherrnann ma sem rajong teásért, csak ő érette. És záró­szavában lovagiasan lemondott arról is, hogy nevezett hölgy öt megvédje, hangsúlyozván, hogy művészi érdemeiről több szó esett, mint 5 szerette volna, ö „tárgyias" szempontokból sem érzi bűnösnek magát. A biróság más véleményen volt. Szerinte még annak sem, aki uj írókkal és színészek­kel ajándékozza meg a színpadot, szabad ' több rendben csalnia. ami a legnehezebb s amihez se tudós, se al­kotó nem ért: hogy tulajdon gondolatait an­nak a szavaival fejezze ki, akivel közölni akarja: a gyermekével. S mindjárt a magyarázat is kész, miért érezzük önkéntelenül, hogy a hadvezér, mű­vész és diktátor közt van valami rokonvonás. Az ember sorsának, társadalomtörvényeinek nagy kutatói egyedül voltak szobájukban, mi­kor tökéletes értékű és teljesen használha­tatlan törvényeiket megformulázták. Az ele­ven élet, mely szakadatlanul és makacsul ontja magából a valóságot megismerő látno­kot, a törvényalkotó tudást és tudatlan gyer­meket, nem elégszik meg ezzel. Napóleon bi- res kiáltványai egyszerűek és naivak, mint a népiskolák ábécés könyveinek fogalmazvá­nyai. Marx és Napóleon — mindakettő diktatú­ráról ábrándozott, de Marx csak irt és Napó­leon csak diktált. Ibsen azt mondja: írni annyi, mint itélő- széker tartani önmagunk felett. Diktálni ta­lán annyit jelent, megfellebbezni ezt az ítéle­tet, áthárítani a felelősséget. Mert művészek ide, művészek oda, annyi bizonyos, többet ér egy jő zsarnok, mint egy’ rossz forradalmár. A világot nem megisme­rés és belátás, hanem a képzelet kormányoz­za — nagy szerencséje a világnak, ha szép és jó és boldogító képeket tud inspirálni az, aki a kormányköröknél áll. S az emberek nem szívesen engedik ki kezükből ezt a szerencsét — a történelem sok képtelensége közt egyik legfeltűnőbb az a tény, hogy a cirkuszt ren­dező zsarnokhoz sokszor jobban ragaszkodott a nép, mint a kenyeret osztogató uralkodóhoz. Nem mindig a Brutusok hiányán múlott, ha a cézárok túlélték március idusát. Bármilyen furcsa dolog, bármennyire ellenkezik minden logikával — a tapasztalat azt mutatja, hogy érettük legalább annyi ember pusztult el, lel­kesedésből, önfeláldozásból, mint általuk, el­lenszegülés és lázadás miatt — legalább any- nyi a harctéren, mint a vérpadon vagy szám­űzetésben. Élni nem kell, de hajózni kell, mondta a nagy admirális — az egyszerű em­beri lélek pedig ezt: élni nem kell, de bol­dognak lenni kell. S ha boldogságot csak a képzelet ad — inkább meghalni egy boldo­gító illúzió utolsó percéért és perceiben, mint élni illúziók nélkül­S ha mégis, a fejlődés tárgya, a diktatú­rák hanyatlását mutatja — ennek az az oka, hogy egyre kevesebb illúziót tud teremteni az emberi lélek. Az ijluziók ősi forrása kiapa­dóban van s uj forrásokat még nem fedez­tünk fel magunkban (csak sejtjük néhányan, hogy vannak, talán dusabbak és gazdagab­bak" a réginél). Freud Zsi gmond legújabb, testamentum- szerűen ható könyve: „Egy illúzió története" címen a 1 égbőldogitóbbak egyikével számol le: elemzéssel mutatván ki, hogy istent szük­ségszerű akaratunktól, tudatúinktól, független munkájával lelki apparátusunknak, mi ma­gunk teremtettük, saját részünkre — a mennybollra vetített óriási tükörképünket vettük valóságnak, gyermeki ön szerel műnk rémületében. Alapjában nagyon mindegy. így, ez a fo­galmazás, a valódi hivő számára egyáltalán uem ismeietleu. Annyit jelent csak, mint uii­—— M iriiriimilll f inni —— M——— IIIIIM—II MRPLÓm írja: KRRINTHY FRIGYES FI őiktálásró!, a diktatúráról és ami ezen túl uan 1928 április 15. ragáirmp. MARGIT gyógyforrás Svai java, Ruü/inszkó a gyomor, belek, Húgyhólyag és különösen a légzőszervek hurutos bántalmainál igen jó hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn kor a matematikus egyik számítási rendszer­ből a másikra tér át Ptolemeus helyett Oopernicus: amit tudni akarunk, az üdvösség és megváltás útját ezzel a rendszerrel is ki lehet jelölni. Jsten a teremtő és alkotó — ha tehát istent az Emberi Lélek teremtette és alkotta, akkor legfeljebb az emberi lelket ne­vezzük ezentúl Istennek: az is van olyan is­meretlen és láthatatlan, mint Jehova vagy Allah. A Külső Bizonyosság helyett Belső Bi­zonyosság — fő, hogy legyen valami bizo­nyosság. Értsük meg végre, ó filozófusok, pa­pok, ateisták, tudósok és költők, gondolkodók és hívők — minden olyan tan, mely elismeri s abból inul ki, hogy Valami Van, vallásos és istenes — istentelen és vallástalan tétel egyetlenegy van csak, azé, aki azt állítja, hogy Nincs Semmi. A freudi hitvallás kritikája szerint abból indulhat csak ki, hogy szebben, könnyebben, rövidebben, világosabban és egyszerűbben fogalmazza-e meg számukra a Nagy' Létezőt, mint m uralkodó vallások vagy sem. Mind­egy f.c, a lélek teremtette-e Istent, vagy Isten a lelket — az a kérdés, hol érezzük magun­kat nagyobb biztonságban: a szemünk abla­kán át beömlő valóságnak nevezett külső vi­lágban, amit Isten teremtett, nem tudni ho­gyan — vagy behunyt szemmel, lelkünk moz­gását figyelve. Nos, egyelőre, ugylátszik, a behunyt szem adja meg ama nagyobb biztonságérzést — tántorgunk és tapogatózunk. A lélekelemzés nem tart még ott, hogy össze is tudja szedni megint, amit szétszedett: enélkül pedig hulla­boncolás az egész, keresés, kísérletezés, nem eleven, alkotó és teremtő valóság. A szétszedett lélekkel nem tudunk sem­mihez fogni. Ha az Emberfölötti Ember, az Emberisten, valahonnan, az idők távolából, elém toppanna most, megjelenne előttem, mint Mózes istene a csipkebokorban, hogy megkérdezze: mennyit tudsz a leiekről, fiam? azt kellene felelnem: uram, beszéltem egy csomó ,,kianalizált lelkű" embertársammal, a te papjaiddal s megkérdeztem tőlük, ki va­gyok — de ők csak annyit feleltek rejtélyes mosollyal: nem azt gondolod, amit akarsz, nem azt mondod, amit gondolsz, nem azt te­szed, amit mondasz. Ez a Lélek szenthárom­sága. Kicsit konfuzus isten ez nekem. Isten, aki nem hisz önmagában — hogy higyjek benne én? Szépségápolásr „TZA“ speciális árjegyzék kivonatA Bratislava, Stclániková 19., II. cm. Azok a hölgyek, akik a távolság miatt nem látogathatják az intézetünket, közöljék levélben velünk arcuk hibáját s mi azonnal küldünk e baj ellen precíz hatású szereinket kimerítő használa­ti utasítással a pénz előre való beküldése vagy postai utánvét mellett. „IZA“ Szeplő és májfolt elleni garnitú­ra, mely 3 kiváló szerből áll . K 37.—- Mitesser, pattanás, zsíros, puro- zos fényes ar bőr elleni ga uitura K 37.— ..IZA“ Fonnyadt, száraz, sárg , ráncos arc elleni garnitúra ....................K 80.— (Eze n szerek 5 darabból állanak és a legjobb anyagból vannak ké­szítve.) ..TZA“ Bőrujitó garnitúra a legkiválóbb szerekből készítve. Újdonság, mi­után 4 nap alatt megújul a bőr, anélkül, hogy gátolná a hivatásá­ban, 6 drb. legfinomabb prepará­tum ................................. K 120.— JZ A" Szőrtelenitő garnitúra, 2 perc alatt megsemmisíti a hajzatot, anélkül, hogy pirosítaná vagy izgatná a bőrt, avagy más nyomot hagyma vissza.....................................................K 37.— „IZa“ Mellhizlaló és fejlesztő, 3 szerből áll, pontos használati utasítással. Biztos eredmény. Rendeléseknél közölni kell, hogy leány vagy fér­jes asszony részére lesz a szer. Táplálkozni és légzési rendszert mellékelünk . . K 77.— Teljes kúra.........................................K 120.-­(Ahol vízvezeték van, apparátu- mot mellékelünk.) „IZA“ Szemölcs, griz és dudorodásokat eltávolító..............................................K 37.— ..IZA" Mindennapi tóilett.e-garnitura. 1 kiváló szerből áll................... K 47.— Du pla, minden rprósággal felsze- relve, bálokat és estélyeket lá­togató hölgyeknek nélkülözhetet­len. Használati utasítással . . K 120.— IZA“ Ha. .póló, hajhullás elleni jó gar­nitúra ...................................... . . K 37.—. JZA“ Hajfesték. Kapható minden árnya­latban minta szerint. Használat! utasítással............................................K 77.— Be cses látogatását és cégünk ismerősei köré­len való ajánlását kérve, maradiunk kiváló tisztelettel „1ZA" KOZMETIKAI INTbZEX 9

Next

/
Thumbnails
Contents