Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-08 / 57. (1684.) szám
1928 március 8, csütörtök. szociális elveivel ki nem elégíti, sem a pol-1 gári irányzatnak meg nem ieiei, sem pedig a szélső radikális irányzat céljait nem szolgálja. %y elrontott hibridem ez, amelynek egyet-1 len megoldási módja az, hogy az egész törvényjavaslat en bloek levétetik s egy őszinte, igaz, becsületes és pártpolitikán felülálló, szociális gondolkozástól telitett törvényjavaslat által helyettesitettetik. Amerikában hét kövér esztendőre hét sovány következik Négymillió ünugikané'ifcüis néz borzasztó sorsnak elébe — ki, éStségiSS az ufsán roskadnak össze az emberek — Az iskolai törwény- J&vaslaS ©SSen 2 — Ugyancsak küszöbön van az iskolatör- vény tárgyalása is. A felekezeti iskolák, a felekezeti befolyás s a vallásos szempontnak teljes ignorálását jelenti ez a törvénytervezet és jelenti azt, hogy bár jobbkézzel modas vivemlií akar kötni az egyházzal a csehszlovák köztársaság, balkezével annak megtartását pedig lehetetlenné teszi. — Igaz, hogy a jobbkéz, ha nem tudja, hogy mit csinál a bal, ez keresztény princípium, de amikor a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal, ez sokszor nem a keresztény princípiumnak akar a bizonyítéka lenni, hanem védekezés; amikor a bal kézzel elkövetett bűnökért a bünnélküli jobb kezet akarják bizonyitékul felmutatni. — Ha volt javaslat, amely ellen össze kell fogni minden pozitivhitü egyháznak, úgy ez a törvényjavaslat az s ezért innen intézzük mindenüvé a társadalmi és egyháza körökhöz a szózatunkat és kérésünket, hogy ebben a küzdelemben, amelyet a javaslat ellen megindítani akarunk, a társadalom, — felekezeti és faji különbség nélkül támogatásunkra legyen. Szlovenszkő katolikusai is a niodiis vivendi — Itt áll előttünk végrehajtás előtt a modora vivendi is, az a megegyezés, amelyet az állam kötött a római katolikus egyházzal. Annyiban örvendetes ez., hogy módosítását jelenti annak a fölfogásnak, amelyet eleinte a republika hirdetett: hogy az állam szuverén és az ő akaratától függ, hogy minő hitvallás lehet ebben ai' országban. Ez a szerződéskötés az egyháznak az állammal valló egyenrangúságát igazolja ugyan, de e» a módira vrveodá a maga eddig pübli- kátt egészében nem lelel meg annak, amit nri szlovesjszkéi Icatoiikusek igényeltek, Elsősorban is nem látjuk annak a bfatcdfá- sát, hogy az, ami a ariovenszkói autonómiának egyik bázisa: az egyház, nem fog-e arra szolgálni, hogy bennünket a történelmi országokkal am algamizálj anak s nem látjuk garanciáját annak, hogy vájjon a modas vivendi keretén belül nem fogják-e az egyházat eszköznek felhasználni arra, hogy ezzel vegyék el a mi nemzetiségünket A római katolikus egyház nem ismer és nem tesz különbséget a fajok között, nem tesz különbséget a nyelvek között s ezért a modus vivendivel szemben nekünk, ittlevő kisebbségeknek addig, amíg nem látunk teljesen tisztán, már előzetesen is védekeznünk kell. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy Rómának a felfogása az, hogy minden fajnak a maga fajából kell megkapnia püspökeit és lelkipásztorait és Lehetőleg mindenkinek a maga nyelvén kell hallhatnia az egyház igéinek a tanítását. Ezért Róma immár a japánoknak japán, a kínaiaknak kínai, az indusoknak indus püspököket ad, s ezért hisszük és reméljük, hogy az ittlevő szlovákok szlovák s hogy az ittlevő magyarok magyar püspököket fognak kapni. Hisszük és reméljük azt, hogy az ittlevő magyarok részére nem arra fogják fölhasználni a templomot, hogy az a katolicizmus helyett a grammatikának legyen a helye s hisszük azt, hogy azok a püspökök vagy adminisztrátorok, akiket ki fognak nevezni, erejüket nem arra fogják fölhasználni, hogy a nemzeti érzésükhöz ragaszkodó papokat megfélemlítsék. Éppen ezért szükségesnek tartjuk innen is kijelenteni, hogy az állam is tudja azt, hogy az ittlevő katolikusok szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a modns vivendi keretén belül nemzetiségüket fönn tudják tartani és szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a „territorinm dispersum“ státusában levő magyarok részére meg- adassék az a vikariátus, amelyre minden fajnak természet&dta joga van. Ezek röviden körvonal ózva azok az etappok, amelyeken nekünk haladnunk kell, hogy sikerrel tudjunk beszámolni a kongresszusnak, amely a szervezeti szabályaink szerint; —- ha másképp nem intézkedünk — ez óv | végén esedékes, 1 New-York, március 7. Amerika gazdasági és társadalmi életét ebben az esztendőben súlyos krízis fenyegeti, amely a hivatalos köröket is komolyan aggasztja s a szenátus munkaügyi bizottsága állandó tanácskozásokat folytat a segítés módozatairól és a munkásnyomor enyhítéséről. A munkanélküliséget nem lehet elleplezni, az most már az utcákra vonult s hetek óta az utcák képót is megváltoztatta. Az első „ Mene, Tekel“ hétfőn jelent meg az amerikai lapok hasábjain. Hétfőn szállítottak a kórházba egy teljesen kiéhezett munkanélkülit, aki Neve- York egyik forgalmas utcáján esett ősz- sze. A szerencséden emberen már nem lehetett segíteni. Ugyanezen a napon az éhség gyötrelmeitől még két másik munkanélküli is összeroskadt a nyílt utcán, ezeket azonban még sikerült megmenteni. A nyomor az utcákra vonult!, riadoznak a new-vorki lapok s hasábos riportokban rajzolják meg a new-yorki ubca megváltozott képét. A munkcközvetitők előtt a reménytelen munkák eresők százai és ezrei ácsorognak órákon keresztül, csak azért, hogy másnap újból megkezdjék a reménytelen várakozást, mert az egyes szakmák ablakaira szinte állandóan ki van függesztve a tábla: No piacé. Ha pedig egy-egy hely akad, arra annyi a jelentkező, hogy valóságos életveszedelmes tülekedés folyik a hivatali helyiségekben. Az ingyen leves-konyhák előtt hosszú sorfalat állanak az éhezők, a hajléktalanok menhelyei zsúfolásig megteltek. Nem is kell a sok statisztikát és az izgatott hangú újságcikkeket tanulmányozni, már a külsőségekből is megállapítható, hogy New-Yonk gazdasági életében, de az ország belsejében is hatalmas változás ment végbe. Az a négymilliós szám, amelyet a new- yorki Labour-Bureau az amerikai munkanélküliekről kimutat, egyáltalán nem valószínűtlen. A változás különösen akkor szembetűnő, ha tekintetbe vesszük Amerika gazdasági életének az utolsó hét esztendőben bekövetkezett óriási fellendülését. A hét kövér esztendőben Amerika állami adósságát közel hat milliárd dollárral csökkentette s adóterheit több mint száz millió dollárral leszállította. A felszabadult hatalmas pénzösszegek uj elhelyezkedést kerestek s az európai piac gyengesége és bizonytalansága miatt főleg belföldi invesztációkra fordították őket. A belföldi hitel segítségével az amerikai ipar üzemeit annyira modernizálta, hogy 1927 végén a foglalkoztatott munkások száma 15 százalékkal kisebb volt, mint 1923-ban, annak ellenére, hogy a produkció hat százalékkal haladta meg az 1923. év ipari termelését. A jobb gépekre fordított befektetések olyan mértékben tették olcsóbbá a termelést, hogy az olcsó ipari termékek piaca hatalmas méretekben kibővült. Az amerikai ipar nem tudja foglalkoztatni a szakmunkásokat s igy következett be az a hatalmas munkásválság, amely az amerikai közgadaságl életnek óriási gondokat okoz. Viharos interjú a kulisszák mögött és a Savoy étteremben Rózsahegyi Kálmánnak a „legszebben pipáló Ladányivals* A Magyar Nemzeti Színház örökös tagja beszel a múltról, a drága pozsonyi közönségről, az Ízléstelen amerikaiakról és az élőszó varázsáról Pozsony, március 7. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Egy rövid napig Rőzsahegyi-lázban úszott Pozsony. A nagy magyar színész pozsonyi vendégszereplése felforralta a hideg várost. Az utcán utánafordultak a deresedőfejíi, kedves, mosolygósarcu, fekete pápaszemes embernek. Boldogan ismerték fel és amerre járt, összesúgtak a járókelők: Itt megy Rózsahegyi. A budapesti Nemzeti Színház örökös tagjának pozsonyi vendégszereplését kulturiinneppé avatta a jó pozsonyiak őszinte, nagy lelkesedése. Minden jegy elkelt. Mindenki látni akarta a „Te csak pipálj, Ladányi" hősét s legjobb pipázó Ladányit, a magyar Nemzeti Színház örökös tagjának örökéle- tii alakítását. lomboló siker... A zsúfolásig megtelt színházban premierhangulat ízzott. Elkésett színházlátogatók könyörögtek jegyért, de még Rózsahegyi Kálmán személyes közbenjárásával sem lehetett több pótszéket beerőszakolni. A páholyokban előkelő közön- zég szorongott, a földszinten kipirult arcú emberek lesték a függöny redőinek hullámzását. És amikor a színpadon megjelent a joviális „régi jó láblabiró", Ladányi, kirobbant és hossza percekig zúgott a taps, amilyet rég nem hallottak a színház öreg falai. Olyan forró, elemi erővel tört ki az ünneplés, hogy a magyar színészet sikerekben és ünneplésben megőszült mestere a meghatottságtól alig tndott szóhoz jutni. De elhalt a tapsorkán és csodálatos zengéssel, az örök, ifjitó forrás vize, megeredt a szó Ladányi bácsi ajkáról. A zamatos, alföldszagu magyar szó, amelynek leghívebb apostola Rózsahegyi Kálmán. A népszerűség átka Az Iván színtársulat drámai együttese méltó keretet adott a Rózsahegyi-gyémánt csillogásának. Justh Gyula, Erdődy Lili, Cserényi Adél, Révész Ilonka, Váradi, Tanka Dóra, Marosi és a kis Fehér Dóra pompás összjátékkal és egyéni teljesítményekkel vitték sikerre Csathó Kálmán népszerű színmüvét A közönség nem tudott betelni a mulattató, feledésbe és emlékezésbe ringató játékkal és számtalanszor szólította a lámpák elé zugó tapsokkal és harsány kiáltásokkal az est hősét, Rózsahegyit és társait. Tisztelői babérkoszorút nyújtottak át az ősz mesternek, .akit az előadás után, a színház kiskapujánál megrohanta!: autogrammot kérő hódolói, állítólagos és tényleges ismerősei. Az örökifjú és örökvidám mestöi állta a rohamot és minden akadályon át eljutott a Savoy étterembe, ahol újra kezdődött az ünneplés az autogramm-roham s az int'-'- ^er- gőtüz. Rövid felvonásközök alatt, az öltözőben s az előadás végén a Savoy étterem fehérasztalánál fogadta a Magyar Nemzeti Színház örökös tagja a Prágai Magyar Hírlap munkatársát. Két felvonás közt a színházban és két fogás közt az étteremben jött létre az interjú az „édes öcsém és a mester" között. Mérföldkövek egy nagy színész pályáján Békésmegyei vonék, Endrődön születtem, — beszéli a legszebben és legjobban pipáló magyar Ladányi — szinmagyar községben... ott ismertem meg a magyar földet és a magyar parasztot Álmomban sem gondoltam, hogy színész leszek valaha. Édesapám meghalt és nevelőapám, szegény vidéki szinész, engem is befogott a mesterségbe. Csak tizenhétéves voltam, amikor a ssini-aka- déminra kerültem. Vagy 38 esztendővel ezelőtt vót ex. Debrecen, Kolozsvár voltak az első stációim, azután Beőt' y László szerződtetett le a Magyar Színházhoz. 1900 táján kerültem a Nemzeti Színházhoz. Az első szerepet Bródy Sándor Hófehérkéjében kaptam, ügy került a sorom, hogy ott is ragadtam a Nemzetinél. Amit Rózsahegyi szerényen elhallgat, elmondjuk mi. A Nemzeti Színház tagsága, akármilyen megtisztelő is, a szinész szempontjából, különösen, ha amolyan Rózsahegyi-féle, szegénységi fogalommal egyenlő. Vagyont nem gyűjthet, még autóra sem telik, mint akárhány kis incifinci szíri észlegénynek. De a közönség hálája még sem maradt el. Tavalyelőtt az egész magyar nemzet megünnepelte a mester 25 éves Nemzeti Szlnház- beli tagságának jubileumát és a hálás közönség egy pompás kis villával rótta le elismerését a magyar színészet önzetlen apostolának. Azok a fránya amerikánusok Sok mindenről szó esik a beszélgetésben. A mester amerikai élményeiről beszél. Mosolyogva mondja cl, hogy odakint a legparádésabb szerepében, a Ven Gazemberben, megbukott. Nem a játéka miatt, hanem, mert az amerikai ember se- hogysem tudott belenyugodni, hogy az öreg nár a második felvonásban meghaljon. „Ebadta lelke, — fakadt ki az amerikánus, — ha idejön nekem egy pesti szinész, az ne haljon meg már a második felvonásban, hanem a negyedik felvonás végén. Nem azért, fizettem én belépődíjat." A művészethez hát nem túlsókat értenek az amerikaiak, ellenben annál többet az elszámolásokhoz. A lelkűk rajta, na meg a magyar színészek pénze. Valamit PozsonyróL, mester! — vonulunk fel a kérdéstankokkal. Borzasztóan örültem, hogy újból játszhattam, hiszen jó emlékezetemben volt még az az évek előtti vendégjáték, amikor Fedák Sárival jártam itt. De fiatalkoromban is sokszor megfordultam az öreg Pozsony falai közt. Most újból itt vagyok, fehéredő deres hajjal, de fiatalos akarattal. Őszintén szólva, meglepett a város közönségének eleven, nívós kulturélete és a legszebb benyomásokkal távozom innen. Két napon át bolyongtam minden cél és program nélkül az utcákon. Mindent szeretek, ami szép, és itt sok szépséget láttam. JÓI esett az is, hogy tudták, ki az a Rózsahegyi Kálmán. Nekem minden vendégszereplésem külön | gyönyört és élvezetet okoz, mert a szinész minden este csatát viv az ezerfejü közönséggel. Uj helyen csatát vívni és győzni, — mert úgy érzem, itt sem vesztettem el a csatát, — külön és nagy élvezet. Az élőszó győzelmes varázsa Holnap már utazom vissza és holnapután kilencvenedszer játszom a Nemzetiben a „Te csak pipálj, Ladányi !“-t. Szóba kerülnek a csendes, hajnalba hajló beszélgetésen a színészet, a színi technika modern problémái, többek között a színház és a film egymáshoz való viszonya. A film, — mondja a mester, — erős versenytársa ugyan a szinészet- n~k, de szilárd meggyőződésem, hogy -!.eg lesznek egymás mellett békében, mert a vetített élet sohasem pótolhatja a szó varázsát. Felemlítjük végül, hogy tudomásunk szerint 1926- ban Rózsahegyi jubileumára Szlovenszkón is gyűjtés indult és a nagysikerű akció anyagi eredménye bizonyára lerótta annak a hálának egy csekélyke hányadát, mellyel Szlovenszkó magyar kulturnép" rtozik a nagy színésznek. Különös, hogy Rózsak , gyi Kálmán mit sem tud a gyűjtési akció eredményének elszámolásáról. Csr- arra emlékszik vissza, hogy Mtiller Vilmos tátrai főorvos kezdeményezte az akciót és "le - mozgalom anyagi és társadalmi irányítását egy kassai nr vette át, aki asonban azóta sem jelentkezett. A hajnali szürkület osont be az ablakon, amikor vig Rózsahegyi-adomák desszertje után véget ért a Savoy-étterem felejthetetlen bohém vacsorája .. < A magyar dal ünnepe Léván Léva, március 7. (Sa ját tudósi t ónktól.) Léva énekkedvelő közönségének piroebetüe ünnepe volt a dalárda hangversenye: a miagyar dal ünnepe volt ez az este. mely a közeledő tavasz melegét lopta a szivekbe. Megnyitóul a dalárda kitűnő karnagyának: Hecbmann Istvánnak a lévai dalárda számára szerzett jeligéjét adta elő a hatszólamu egyesített férfi- és vegyeskar. A nagyhatású köszöntő dal gyönyörű öeszhangzatos és mélyerejü előadása egy osapásra forró hangulatot árasztott a Városi Színház termében. Majd Cseke Miklósáé szavalta el nagy hatás mellett Tichy Kálmánnak a magyar dal születéséről szóló magyar veretű költeményét. Ezután a dalárda vegyeskara mutatkozott be karnagyának népdalegyvelegével. Páratlan fegyelem, pompás hanganyag, biztos énektechnika jellemezte az előadást. A hangverseny következő száma a műsor egyik ragyogó pontja volt, Kéthelyiné Wakots Margit budapesti ének művésznő szereplése. Ope- raáriákat énekelt. Ragyogó és szépen kulturált szopránja ez alkalommal is nagyban gyarapította a művésznő lévai sikereit. Amióta utoljára hallottuk, énekkultnrája fejlődött. Schumann: Holdas éj, Schubert: Margit a rokka mellett, Mendelssohn: Tavaszi dal és Puooini: posthumus müvéből, Tu- randotból a Lice-ária volt reportoárja, mely tehetségének széles skáláját bontotta ki. A művésznő rendkívüli sikert aratott. Majd a férfikar szerepelt. Hoppé: „A reményhez" s a „Földiekkel játszó égi tünemény" előadásával. A megerősödött férfikar tökéleteset produkált, hatalmas sikere volt. Demény Szerenádjával és Arany: Falu végén ... c. dalával pedig a vegyeskar brillírozott. Szünet után Gniieg—Simkő: Matrózok dalát adta elő a férfikar, majd ismét Kéthelyiné szerepelt. Szabados: Fanni c. dalművéből énekelt egy dalt végtelen bájjal. A dalárda zeneszerző karnagyának három pompás müvét énekelte el frenetikus sikerrel. Különösen a Kersék János „Fehér lelked fehér álma..." c. versére szerzett dalnak volt mély hatása. Kéthelyiné még Szabados: Bolond Istókjából énekelt s lelkes, szűnni neon akaró óváoiiók mellett lépett le az emelvényről hatalmas virágcsokorral. Kleiszner Pál zenetanár megértő és művészi finomságú kísérője volt. Ezután a vegyeskar Harmatnak modern le- tétü Petőfi-dalaiból mutatott be. végül a férfikar Lányi Rég? nótáját és Hoppé pompás borda Iának klasszikus interpretálásával fejezte be az ab^rolut művészi sikerű hangversenyt. <ky.) 4
