Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-18 / 66. (1693.) szám
8 ^rxgaiMac^arhirlar 1928 március 18, vasárnap. BERLINI JEGyZE iEK írja: BÁRDOS ARTÚR • — Üzemesitett optimizmus — Berlin. 1928! 1 iDübörögiv'e felig1 az amorikanizált nagyváros kusza és mégis gépies zenéje. Gépek, gépek és jazz és autótülök és sport és rekord és gépek, gépek. Tempó! Tempó! Nappal: komor, fal&nszteri robot monoton üteme; este: a szórakozások monoton üzeme. A föld alatt és a föld felett. A gépi munka és a jazz elvegyült, ugyanegy ritmusa. Tánc, tánc, haláltánc. És modern higiéna és Colié és üzemesitett optimizmus. Jelszavakkal illuminált falanszter. * Színhely: a falanszter egyik idegcentruma: a telefonközpont. A legtipikusabb mai robot. És nem is férfiak, hanem lányok meg asszonyok, tölb- bé-kavéabé fiatal nők szolgálják ki a gépet; igazabban, ők maguk: a gép. Itt a munka a munkás egész idegrendszerének állandó, pontosan reagáló, gépi beállitottságát követeli. Most Jön a modern higiéna és lélektan, és diadalmas gesztussal elrendeli, hogy a j telefonoskisasszonyoknak minden délután, a munkaidőt megszakítva, tíz percig tornászni ok, müUerezniök keli Tiz perc öltözködés, tíz perc torna, a munkaidőből húsz perc ajándék. De ezt gyors, katonai pontosságú vétkezésre, öltözködésre és tornára kell fordita- niok. Szakszerű felügyelet; hivatásos tani tő végzi a tomásztatást. Egy félév óta buzgón tornásznak a nők a berlini telefonközpontban. És most jön a statisztika, pontos, mint a halál, és megállapítja, hogy a reform óta a telefonkisasszo- nyok munkaképessége tizenöt és Ml százalékkal emelkedett. Kevesebb zavar, téves kapcsolás és miegyéb. Ujaibb rendedet: a tomásztatást az egész vonalon ki kell fejleszteni. És tegnap óta nemcsak Berlin, hanem az egész Németország 300.000 pos taalkalmazottja lendül előre és hátra, féltörzshajláseal, homorits, egy- kettő, egy-kettő, folytatva rajta. Könnyű megjósolni: most a jazz következik. Nemsokára napi húsa percig charle- stont kell majd a postaalkalmazottaknak ropniok, szakszerű felügyelet mellett. Ghar- leston: még tizenöt és fél százalék munka- többlet. 1 A gép olajozva, a jelszavak rendben, mehet! Tempó! Tempó! * Á véletlennek mily jellemző kapcsolása: uj, modern minta-fegyház nyilt meg München mellett. A lapok tele vannak az uj intézmény reklámképeivel: igazán imponáló! Gyönyörű modern épület, világos, derűs termek, hatalmas park és üvegház, pompázó délszaki növényekkel. Még szanatóriumban is kevés az ilyen elegáns, vidám, életörömöt sugárzó. A modern optimisztikus elmélet diadala. Aztán képek a fegyház csendéletéből. A fegyencek tornásznak nagyszerűen felszerelt tornateremben és szabályos, hófehér tornadresszben! Olyan elegánsak, fessek, mint egy angol egyetemi klub tagjai. De az erdei munkához ismét más kosztümjük van: szép, szürke-zöld erdész-egyenruha. Úgy dolgozgatnak ott a jó, hűvös, erdei levegőben, hogy öröm nézni. Mindez nem túlzás, ez a képek pontos tartalma. Ilyen hatásos és vonzó fegyház-reklámot még nem is láttam. Az ember egyenesen megkívánja. Ha a fegyencek messzeágazó társadalmi szervezetének tagja volnék, nem is kívánnék más fegyház-reformot, mint egy foto- grafáló masinát. És azt a jogot, hogy a fegy- házréletet minden pillanatában fotografál- hassák. De nemcsak a megnyitás ünnepi alkalmait. A hétköznapokat is. És a fegyőrök minden mozdulatát. Ezt az ambiciózus modern börtön-reformmozgalmat kellene a szegény érdekelteknek kiaknázni, a hiúságánál megfogni. Akkor valóban szanatóriummá alakulna át a fegy- ház. Csak nem tudom, hogy ez célja-e? * Bgy berlini folyóirat a nevetésnek csinál reklámot. Hosszú cikkben fejti ki a nevetés fontosságát, jelentőségét az ember testi és lelki egészségére. Orvosokat és filozófusokat idéz, Ohamfort-t, sőt magát Schopenhauert is, a pesszimizmus filozófusát. Nevetni kell, mindenáron nevetni! Ha az optimisztikus elméletnek ez a parancsa a gyakorlatban is keresztültör, ez mindenesetre hasznára fog válmi a vigjátékirómak, akinek ugyancsak nehéz dolga van, például Pesten; ott mindig az nyer, akinek a szája legtföllebb megvetésre higgyen ... A nevetés propagandájának nagyobb nyomatékéül összegyűjtötték egy csomó nagyság nevető fotográfiáját. Talán nem is meglevő fotográfiákat gyűjtöttek össze, baÉrhet nemes faj is korai véget, van büszke ág, mely nem hajt örököst, a bölcs Természet nem tesz különbséget uitvány fatányér és bronzváza közt, de azért mindig lesz királyi fajta, csillagba vágyó, egeket verő, börtön, karó, bárd nem foghat ki rajta; fel-feltámad a hérosz őserő. (James Russel Lowell.) I. Szerencsétlen generáció ez a miénk Mindég szerencsétlen az a fa, ameívik akkor virágzik, mikor köd és zápor veri a földet. Még sokkalta szerencsétlenebb, mint azok a f»k, anielyek csalóka őszi verő kései melegében másodszor fakadnak fiatalnak a vonakodó, de biztos tél elé. Öreg fák elkésett, tévedt tavaszodását békés, áhitatos halál előtti csönd és derű figyeli, de ki figyel a viharba:), márciusi hófúvásban a dermedő rügyekre, kinek van kedve s ideje erőfeszítésük megszánásá- ra, szándékuk védő megsegítésére? Jaj minden virágnak, mikor tölgyeket csavar a vihar. n. Mert van márciusnak másféle ideje is. Kis kék csillagokat, fehér harangokat s más jószagu virágfejeket csal elő a rögből. Karcsú kocsányok dárdájával átdöfeti a vörhenyes avar terpedt borítékát s a fák alja olyan, mint az ég, mikor sötétedéskor a csillagok hegye fényes lyukakat szúr barna sátorlapjába az égnek. Ilyenkor friss szelet ereszt a földre, hullámos rohamra korbácsolja a meleg napot, csupa csók a simítása, csupa ingerlés az érintése, csupa erőkiszabaditás a fuvása: tavaszi csikók ficánkoló ereje ömlik szét a természetben s a királyi vadak legkirályibb- ja: az ember fiatal utóda felvetett fejjel, ibo- lyás szemmel érzi hősnek és erősnek magát. A tavaszi szél teszi, a tavaszi szél tette. Az emberiség történetének legszebb oldalait ennek a szélnek a fuvása simította fényessé. Ez a szél borította gonosz ráncba mindenkori vaskalapok alatt a sötét homlokokat, ez vitte a szabadság tüzelő pernyéjét megpergetve minden zsarnokság zsupfedelébe, ettől bökném „külön e célra" készítették özeket a felvételeket, annyira programszerű és elszánt e komoly férfiak buzgalma a nevetés tövises területén. Lám az öreg Lloyd George csakugyan szívből hahotázik, csupa fölényes, egészséges életfilozófia a nevetése. A nagy francia köztársaság kis elnöke, Doumergue, kedves, öreges világfiassággal vigyorog, de nem kevésbé buzgón. A velszi herceg kissé fanyarul, de tartással vihog; ugylátszik, ez most a divatos nevetés, a „dernier cri". Lindbergh nevetése a hivatásos naiváé. A legrosszabbul, legsikertelenebbül Lubitsoh nevet, — a filmrendező. 1 Szegény nevetés! Odáig jutott, hogy ilyen tekintélyeket kell felvonultatni az ár- j tatlansága mellett. Protezsálmi kell ma már la szegény nevetést, olyan rosszul megy neki! És mégis: nevetni kell, hölgyeim és uraim! Lám, főnökeink is mind nevetnek. Ez az uj jelszó. Egészséges és főleg: modern! Tempó! Tempó! rosodott meg mindig a kényelem és az eltö- rődés hízott paripája, mintha taplót tett volna a fülébe és ettől lobogtatva bomlott ki legszebb zászlóként az az emberi ének, ami mar- seilleseket és indulókat dobál föl az égre, mig körülötte buja izgató kíséretet zenél neki a rügyek bomlása, a jégkérgek ropogása, az ágak nyujtózása: az a kar, amit mindenestül a Tavasznak nevezünk. — Hol vagy tavaszi szél? III. - . Furcsa kérdés: ócska, elkoptatott, csorba kérdés, mint az országúti patkó. Észháboritó, ha csak elgondolom, hogy a dédapám, aki most foghijjas, csupacsont-csuparánc múmia lenne, ugyanezt kérdezte biztosan, vagy százesztendő előtt, mikor még a döblingi grófról és a monoki ügyvédbojtárról senki se tudta, hogy valamik lesznek és hogy egy nagy élet térképét már a zsebükbe dugta az Isten. De azért a patkót fölveszi az ember, akár százévvel ezelőtt, a zsenge bárányt leöljük tavasszal, akárcsak kétezer évvel mielőttünk leölték és az első szagos ibolyát valami olyan egyszerű és ünnepélyes mozdulattal tűzzük a gomblyukunkba, mintha egy elfeledett isten- tisztelet legszentebb mozdulata kisértene vissza az izmaink húzásában. Ez a furcsa, elkoptatott csorba kérdés is ősi bennünk, mióta emberek vagyunk, mint a születés remegése, a szopás öröme és a halál félelme: a fiatalság kibomlása még az erdőn is a legünnepélyesebb vad-diszben megy végbe. És ma tölgyeket csavar a vihar, a termékenyítő virágport eső nyirkositja, mikor virágoznunk kéne, köd üli a földet. Szerencsétlen generáció, áld nem ismered a tavaszi szelet, aki nem örülhetsz csikóvérü fiatalságodnak, akinek nem szabad szelesnek lenned, mint ama márciusok lehettek, akikre azért vagyunk büszkék ünnepi szólásainkban, mert komolyak és higgadtak vagytok mint a vének, akiknek rohanás helyett a talponállást, a dal helyett az őrszemek monoton vigyázott tanítjuk, akiket a zuhatagok mellől partolt malomárkok ksméricpj^élt tempójához viszünk, „szánlak testvéreim, s szeretlek titeket." HOFHERR-SCHRANTZ-CLAYTONSHUTTLEWORTH Telefon 17—85. BRATISLAVA Lörínckapu-u. 12. ajánlja világhírű gőz- és motorcséptífkészleteit, valamint elsőrangú WALLIS TRAKTOROKAT (2' HP, súlya kb. 1900 kg, kezelése egyszerű, petroleumfogyasztása csekély). Úgyszintén eredeti EBERHARDT traktorekéket s traktor után akasztható eszközöket és ezek alkatrészeit. TAVASZI SZÉL irta: GYŐRYDEZSŐ D. K. V. motorkerékpárok Adler-Royal írógépek Használt alkalmi vételü írógépek Vezérképviselet és gyári lerakat: nRECORD11 KoSlce, Srobör-utca 32 — Tételén 389 írógépek szakszerű javítása és karbantartása Ma délután kimentem a folyóhoz: a hőiétől duzzadt sodrás robajában vesztett síró szavatokat hallottam, mint a fojtogatott sikolyát. Hazafelé ballagva egy bedeszkázott mti- árok mellett elbámészkodtam: tudjátok-e, hogy megdöbbentem. Tompa egyhangú zubo- gással futott a beszorított víz s ahogy belenéztem, láttam, hogy keserű és fenyegető haraggal nézett vissza, mint egy megütött paraszt, Este amerikai költő versét szavalták előttem. Ahhoz az ügyvédbojtárhoz irta, aki Amerikában is van olyan nagy ember, mint idehaza. Már le is írtam az elejét. A svungja megfogott ennek a versnek. Egy kicsit túl ünnepélyes, nincs benne zökkenő, valami kis gixer, ami jobban melegít mégis, mint a tökéletesség, nem egészen egyek, aki irta, s az, akihez Írták, egy kicsit amerikai, egy kicsit deszkázott folyómeder, egy kicsit okos mü, de azért mégiscsak rohan, friss szagot áraszt, bontja a rügyet. Az öregek, fiatalok vegyesen ültek és hallgatták. Mikor az osztrákokról és a muszkákról volt benne szó, észrevettem, hogy egy- egy öreg ráncos kéz megszorult, alig lehetett látni, nem volt az mozdulat, csak éppen megszorult, mintha valamit meg akarna markolni, még azt se lehetett kivenni, hogy valami szerszámnyelet, fegyveragyat, vagy em- bergigát-e, de ugyanakkor a fiatal arcokban néhány szem kitágult, nem melegen, nem lobbanva, inkább, mintha régi sírba akarna nézni, kíváncsian, annak a tudatával, hogy ez mind érdekes ugyan, de hát Istenem, milyen régi is már az egész. És mire vége volt a versnek, egypár öreg könnyzacskóhoz zsebkendővel nyúltak, a fiatalok pedig hátradőltek és zsebretett kézzel néztek a lámpába. Lehetetlen volt észre nem venni, hogy ami az elsőknek vér és élet, nekik csak attrakció — Hol vagy tavaszi szél? ÍV. r-rrrr- - A régi amerikai költő egy helyen igy mondta: „Kossuth vagyok, — óh Jövendő, amelybe törpékre éj vár, igazakra fény, e por fölött hódolj letérdepelve, és emlékezzél, hogy mi voltam én, a harsona, min át az Isten küldte a földre le az ébresztés dalát, békó, halál jött rá? mindegy! a kürtje tovább zeng s tulzeng békét és halált!" És Dagyon a szivembe nyilait, hogy el tudtam képzelni, hogy azok a kopasz vagy gyepes fejek szégyen és feszély nélkül engedelmeskedni tudnának az idegen költő parancsának, ha épp le kéne térdepelni, de a fiatalabbja közül alig akadna egypár, aki meg tudná tenni s ha meg is teszi, tudom, előbb szétnézett s a szemét megint kinyitotta volna, mint a moziban érdekes résznél, hogy mi is ez tulajdonképpen, — az egészben nem is az az elszomorító, hogy ezek talán elvesztették az áhitat és az imádat istentiszteletes hangulatát, hanem az, hogy a forróság, a sod- rásrakészség, a szeles könnyűség szentségér- zete hiányzik belőlük: döbbenetes, tagadóit sohajobbánnemutált szó jutott az eszembe: koravének. Bocsássatok meg, testvéreim, én is közü- letek való vagyok, szeretlek titeket, hát legyen szabad keseregnem is Őszinte szóval, ha erre ok kerül, én, aki hivő szóval dicsértelek ezerszer benneteket, mint a magyar élet évének ezt a szent hónapját, aki missziót prédikáltam nektek verseimben, egy életre szólót, aki ha a ti zászlótok felé nyúlt valaki, megragadtam a kezét, — én most ez egyszer megmondom azt is, hogy nem mindig lehet dicsérni titeket, nem, én nem csalódtam bennetek, de most ez egyszer éreztem, hogy hibázik belőletek valami: hibázik belőletek a tűz fele, a hit fele, a fiatalságtok fele. Hogy nem tehettek róla? Hogy ezzel komolyabbak és érettebbek vagytok? Áldjon érte az ég. De mivel töltitek ki azt a hiányzó féllelket, miből fogjátok pótolni, ha az élet az egyetlen felét is elveszi? Ész, értelem, tudás és szorgalom és mindenekfelett munka: legszebb kincseitek. De honnan veszitek a pluszt, ha erőfeszítéseket követel az élet, hitben, akaratban, munkában, kitartásban? Honnan veszitek majd dél élőkön a fiatalság utolsó mozdításait, amire a férfinek is nagy szüksége vau, ha már most felesbe alkudtok vele? Nem féltitek ti néha magatokat? V. A lelketek nem rándn.1 néha meg, ha nem érzi l ek a tavaszi szelet, ha túlságos a csend és a józanság, amit nem ver fel közületek támadt hang, annyira nem, hogy a mosti fák között egy halott amerikánus rímének biztatása is magánosán repül, — ó, hogy most csak ő mondotta meg, hogy „de azúrt mindig lesz királyi fajta..." Hát nem érzitek? Mi lenne, ha ti sem éretnélek ?.
