Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-18 / 66. (1693.) szám
TOWGM/VVAGVaR-H I RliAP 1928 március 18, TasáriMBp. lényeg ez az egyöntetűség legalább is egy ország határain belül. A közművelődés a pártok munkakörében A magyar kisebbség, — a maga szempontjából, amire azt hiszem a kormányhatóság negativ álláspontját tekintve, teljes joga és oka van, — átérzi a kérdés nagy hordere- jét s igyekszik olyan eszközökkel megvalósítani azt, amilyenek rendelkezésére állanak, így került a közművelődés ügye is — egészen beteges állapot ez! — a politikai pártok munkakörébe, ami, — bár a pártok igazán elismerésre méltó, nagy és alkotó munkát végeztek e téren, — éppen a lényeget, az egyöntetűséget zárja ki. A politikai pártszempontok érvényesülnek ebben a munkában s csak a politikai kulturvezetők bölcseségén múlik, hogy a legszentebb humánum, a lelki műveltség nem lesz a pártpolitikai propaganda szolgaeszközévé! Azt mondtam följebb „legalább egy ország határain belül*1, mert az iskolán kívüli népoktatás oly fontos kérdés ma az egész világ szemében, hogy ezen egyre jobban méltányolt és szélesebb körű művelődési akció ügyében nemzetközi ankétet tartanak s az egyes nemzetek igyekeznek más nemzetekkel az oktatás anyagát és eljárásmódjait összhangba hozni. Talán az a sejtelem vezeti az országokat ebben a munkában, hogy csakis az alapos s az egész világon egyöntetű lelki műveltség alapján épülhet fel a nemzetek között való emberi szolidaritás. Csak a csehszlovák kormányzat fél a gondolattól, hogy az ország egyik integráns része, a magyar nemzeti kisebbség legyen öntudatos, egyöntetű műveltséggel rendelkező népréteg. Nagyon könnyű lenne ebből azt a következtetést levonni, mintha a mai kormányzati rendszernek érdeke volna, hogy a magyarság itt „túrba iners“ maradjon, — nem jól mondom, — azzá zülljön le. Pedig ezt soha sem lehetne elérni, mert a magyar nép egészséges ösztöne az ilyen szándéknak, — amint a tények bizonyitják, — elemi erővel s hatalmas, a nyomás alatt még tömörebben növő kulturvággyal áll ellene (Folytatjuk.) PÁRISI NAPLÓ Mát marai\sAndor — Souvenir de Génévé — — Öt korona egy menzaebéd: Havonta e^- ^zer láss vendégül egy magyar diákot! Paris, március 12. Miikor a vonat, francia határ felé igyekezve, elhagyja a genfi pályaudvart, az első kanyar ödémái, ami átszeli Svájc és Franciaország között a határt, látni még egy pillanatra az egész várost, a tavat, s különösen tiszta időben a Mont Blancot: az egész deklamáló természetet, ami harangozó gesztusokkal öleli körül Géniét, s Svájcban is ritkán olyan ékesen szóló, pathétikusan fenséges, mint e város fölött, ami a Népszövetséget, minden de- battenröknek és nagy orátoroknak ezt az üveggadériáját rejtegeti. Kitűnő háttér, ez a deklamáló természet, ennek az intézménynek: van benne hatalmas kontúr, harsogó patkósz, s a tó fölött a hegyek havas békéjének egy gyönge fénytörése. Aztán, pillanatok múlva, eltűnik ez a kép, a vonat meg zökken Beidegardeban s jön a francia finánc, túrni kezd zsebeidben s letapogatja testedet. A békének vége. Háborús intézmények, uyegtalan békék csápjai érnek testedhez, gyanakvó és ellenséges hang üti meg a füledet s az egész szószból, abból a kínai udvariasságu mártásból, amivel a Népszövetség ülésein szervíroznak politikát, csak annyi marad, hogy tessék megmutatni a pénztárcát is. Nem, a határon már nem mondja Briand alkalmazottja, hogy „kérem idősebb és bölcs testvéremet, a nagyon tiszteletreméltó Márai urat, legyen szives megmondani, visz-e magával külföldi érméket is?“, hanem két nagy tenyerével egyszerűen letapogatja összes zsebeimet, amibe mindig belevörösödöm, amit ebben a nagyszerűen megszabott uj Európában tiz esztendeje nem bírok elviselni egy szerény kétségbeesés nélkül. De aztán elmúlik az utas fölül ez is, az express nekilkanyarodik a dijon-i kapaszkodónak s az utas, határú tkel esek soha nem szűnő furcsa emócióját egy kis keserű nyeléssel lenyelve, hátradülhet az ülésen, nézheti a megszelídült, hogy úgy mondjam: Svájc nagy természeti luxusa után egy félóra alatt dolgossá szelídült francia tájat, s visszagondolhat Genfire. Az utas visszagondol Genfire, s lönfbfü- részeli lelkében azt a szerény souvenirt, ami az utazási emlékek vitrinjében ott fog majd áldani hosszai ideig, míg uj souvenirek ki nem szorítják, vagy be nem lepi a mindennapok pora. Valamit mindenhonnan elvisz az ember, ami csak az övé. Vannak, akik szép és híres helyekről kavicsdarabokat visznek el, vannak, akik időjósházikót, napernyős hölgy- gyei és esernyős uirral, egy szimbolikus házikót, amiben a hölgy soha nem akarja azt, amit az ur; vannak, akik egy arcot visznek el magukkal, vagy egy hanghordozást. Az apparátus, ami ezeket az emlékanzikszokat készíti bennünk, megbízhatatlan és önkényes. Azok a háborús történetek, amiket három deci csopaki mellett éjfél után ma is szívesen mesélnek el egymásnak a bajtársak, a gorlicei csatát többnyire arra a golyóra redukálják, amit idő előtt a vállufcha kaptak, vagy a kátyúra, amibe menetelés közben beleléptek s kificamították a lábukat. S aztán, barátom, megnyertük az ütközetet . . . Ennek a békének is vannak ütközetei. Ami Genfiben az elmúlt héten történt, az a béke egyik nagy attakja volt. Gorlicei áttörés, locarnói áttörés: a háború és béke attakjainak megvan a helységnevük. S aki a béke egy nagy ütközeténél asszisztál, az egy kissé úgy van vele, mint a katona a háborúval: kiabál és lelkesedik s utólag megtudja, hogy most a szeme előtt megnyertek egy ütközetet. A borodinoi ütközet után Kuitsukofif éppen olyan kevéssé tudta, mint Napóleon, hogy melyiküli győzött. Néhány napra aztán kiderült, hogy az oroszok győztek, csak már nem tudnak semmit elkezdeni ezzel a győzelemmel. Nem történt mulasztás sehol, akinek harcolni kellett, az harcolt, akinek meghalni kellett, az becsületesen meghalt. Csak éppen senki sem hitte el a szive mélyén, hogy lényegesen történt valami: a legyőzőitek nem hitték el, hogy legyőzték őket s a győzők nem hitték rögtön el, hogy győztek. Ami most Genfiben történt, azt, akadnak már hangok, sokan hajlandók úgy megítélni, mint a Népszövetség tehetetlenségének egy jelét. A magyar győzelem örömén magyar szempontból is helyén valóan átüt a szkepszis, hogy ez csak előőrsi csatározás volt s semmi nem garantálja a végleges vic- toiret, amikor zászlókat lehet kitűzni; a román vereség harcias hangokkal palástolja a vereség fölött érzett izgalmat s vétót emel ott, ahol még nincs is ítélet. Végeredményében mi változott? A magyar álláspont, Apponyi Albert lenyűgöző, kristálytiszta logikája, meggyőzte a Népszövetséget arról, hogy egy politikai fórum nem alkalmas egy jogi kérdés megítélésére. „Mi nem akarunk se többet, se kevesebbet, csak azt, amihez jogunk van: egy bírót!" — mondta Apponyi. A Népszövetség meghajolt az érvelés előtt A magyar-román optánspör bírót fog kapni. Ez lenne a győzelem. Ez még nem a Népszövetség tehetetlenségének bizonyítéka. Azok szemében, akik mást vártak, akik a magyar ügy vereségét várták, mindenesetre kellemesebb lett volna, ha a Népszövetség talárt húz föl s átalakul rögtön- itélő bírósággá s lehetőleg még MagyarorszáMaris asszon aase mcmta: Mukk, de a kebelében nagy haragok forrtak és Böoöge uram is jobban tette véna, ha ijjen haragos kézbe nem ággyá a sorsát. Ahogy lement, akkorát csattant mögötte a zár, mint egy álgyú. No, ahogy sejtöm, észt most ki nem nyittyák hét napig, ha az ég szakad is. Oszt* ment minden, mint először. Daliás, pél- pafiist, micsoda. Zörgés is nagydiübösen, úgy már harmadnapra. Maris oda se hajazott Csak zörögj, ebadta, Pillém zöröghecc! Negyednap se hallgatott semmi szóra, ötödik reggel akkora égiháboru hallaccoü a pintzegádor felül, hogy mán mégis mekkellett néznyi, mia‘? Hát ászokfával döngette az Andris az ajtót, de nem bírt vele, mer1 fránya erős tölgyfaajtó vét, kivel meg vaeval borijtva. Szünetbe ordétott is a gazda: — Temaris, ha én innét kimenyek, csontod nemmarad épségbe! Nyitod-e rögvest? — He! Táng arra nyissam, hogy agyonverjék engem? Asztmáméin! Csak maraggyék odale. — A hét keserűségit a keresztapádnak, nyitod -é? Érted te, hogy értem. Ha kierietssz, semmi bajod. De ha bennhaec, kitöröm az ajtót s ezzel az ászokfával verlek agyon, te hóhér! — Dejsze, kevés habot ett kied aHio\ hogy kitörje észt az ajtót. Táng még egy kis borocska kék, meg több duhán, hogy erőre kapj ók, he? Fogcsikorgató dühhel döngette Andris a börtönét. Az asszon csuifondcrozása megvaditotta egészen, de az ereje kevesebb vót a dühinél, eccer csak öszvesuttyant s ászokfám túl legurút a lépcsőin, raegeat le a pintze fenekire. Akkor sokájig csend vót. Hatodnap csak fülel Maris, miaz, ki szól iijj szépen hozzája: — Marisom, édes egyetlen asszonkám, gyere ide mán, fijam. — Hammia, no? — Nyisd ki mán, lelkem, mehihalok, ha ki nem wyioc. — Dehogy hal meg kied, csak meeszoki a nemevést. — Ne bános, lelkemfiijam. ne kunérozz, csak erissz ki. — Hogy megen az uátor nyeli vei... — Nem én, Istenuccee, soha többet, csak prissz kit . .a..*. . ••• Nem hiszek mán klednek. Először is így monta. Mégis csúfot tett rajtam. Csupa kék-zöd a hátam, derekam. Pogány disznó vöt kied, igy eltángálni a feleségül — Buceájj meg, egyetlen vijolám, soha nem bántolak többet, a tenyeremen hordolak, csak szabad ijj ki innét- Mán a görcs huzogja a belemet. Meihlhalok, ha enni nem acc. — Nem, nem. Se egy, se más. Enni se kap, ki se gyün. Maj‘ hónapután. Mi mán az az egy nap? — Mi neked? De én meddöglök, mint az uoeéli kuvasz. Mán a szemem lilát karikádzik, mán a lábamon se állok, mán a bor 9e kő, meg a duhán se. — Uetornyelet a hátamra, mi? Ecoervő't! Mos- mán ne zavarogjék 2'^ed, haggyon dogomra és szokjék tovább. Hónapután Menetem. — Maris, lelkem Maris, mohhal ok, meddöglök, felfordulok! Enni aggy, enni, enni, Maris! Maris mán messzi járt. Másnap még a tájékára se ment a pintzének, hogy meg ne puihijja semmi kérés a szövőt, mer' amijjen jó szőve van, még messzánta vóna ászt a bolond embert, kierecti, oszt* újra verést kap íülle. Mán ászt nem. így is elég szégyen, csak letalább ne hallotta vóna senki a si- valkodását. De az a sok cudar szomszéd! Annak ijjemkor mindig nyitva a füle! Hetednap után valósi hajnalon még az apróságot se értetette ki Maris, leteksóbhed a pinlzéh'ez ment, eyitta az ajtót s beszólt: — No, gyűlhet mán. Let ellett a hét napi Senki nem szól. — Andris, hó? Gyüjjék mán, kinyíltam az ajtót! Eemég nem szól senki. No, táng keeerüségibe beivott az ernbör, oszt4 most rnéjjen alszik. Lemén a Maris, hát csak a lépcső apán tanáli az Andrist, össaekinppadva, ahogy a görcs öszvehuzta a kintúl. Mozdijja, nem mozdul, szólijja, nem felel, tapéntya, hát Uramisten, hideg, meg merett, akár a kő. MehJhalt. Meg. Meddöglött, ahogy még monta. Éhen. No, vót ideje rá, a4 szent! De akárki mit mongyék, Böoöge Andris mégis szavának állott, mer4 hét nap alatt messzokta á nemevést, most mán soha többet neon fog ennyi, meglesz nélkülié. Akárki mit mongyék. f |í"5 isii szlovák ékszer-, aram- és ezflsíijir TmEaflgIoalosoks FROSTSG TESTVÉREK Gyár: ' Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: lő—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk H&rssuyámat, kezíyfimet • , , |R ^. Markoviéinál jÉL veszem meg. ^ Bratislava - Pozsony, .1 Halászkapu-utca 3. szám. got iléii el pénzbüntetésre. A Népszövetség' nem tehetett mást, miut engedelmeskedni Apponyi szuggeszciójának, elfogadni egy érvelést, aminek jogi igazsága önmagából, a tények természetéből, a viszonyok kényszerűségéből táplálkozik. Ez még nem tehetetlenség jele, hanem méltó álláspont a legmagasabb politikai Tanács pártatlanságához, ami ezidő- szerint a világon aktivitásban van. A modor és a hang, amivel a Népszövetség a szentgotthárdi gépfegyverek ügyében eljárt, még mindig nem a * tehetetlenség jele. Akik azt mondják, hogy a Népszövetség a saját bőrét, presztízsét félti, mikor nem provokált a szentgotthárdi ügyben olyan döntést, ami Magyarországot tiltakozásra kényszeri- fcette volna, elfelejtik azt, hogy a Népszövetség i általános attitödje Magyarországgal szemben alapjában véve inkább közömbös, mint ellenséges. Aki ezeket a tárgyalásokat Centben végigfigyelte, — s ezen a héten akadt magyar ügy bőségesen —- nehezen szabadult a benyomástól, hogy a Népszövetség magatartása Magyarországgal szemben olyasféle, mint az orvos modora a nagybeteg, izgatott emberrel: állandóan csittitja, sugdos neki, békiti, vigasztalja. Valahogy igy megy az egész: jő, jó, te nagybeteg, amputált, szerencsétlen Magyarország, tudjuk mi, hogy téged nagy szerencsétlenség ért, levágták kezed-lábad, tudjuk mi jól: dekát ez már igy van, c‘est comme ca, ezért csak nyugodj bele, ne kiabálj, nézd csak, az elébb is elszóltad magad, mi azt nem vesszük rossznéven, majd elsimítjuk valahogy a dolgot. Ez a tárgyalások hangja. Békités, nyugta tás. Csak semmi lárma, te izgatott ember. Mert látod, mi aztán igazán nem tudunk rajtad segíteni. A. Népszövetség tehetetlenségének jelét nem abban kell látni, hogy nem akar Magyar- országnak ártani. Hamarább ott, hogy nem tud Magyarországon segíteni. Van nekik néhány ilyen fájdalmas gyermekük: Litvánia, Magyarország, Macedónia, Bulgária. Csittitatják, sugdosnak, békítőnek.rí-f Csak semmi lárma, kedves rokonok. Majd mi, a nagy családfők, békésen megbeszélünk mindent. És megbeszélik, hogy egy ur majd le fog utazni Szentgotthárdra, egy civil ur s majd ott érdeklődni fog s aztán vissza fog jönni és jelentést fog tenni s az egész inkább csak egy kis megbeszélés lesz a magyar hatóságokkal s azzal vége is lesz az egésznek. Talán, a végén, nagyon apai formában, egy kissé meg fogják inteni a magyarokat, hogy nem visel- ,t kedtek egészen helyesen. Mit tegyenek mqgjt? És miért tegynek mást, amikor Briand, Scialoja, Chamberlain, Adatéi pontosan tudják, hogyha ebben a mai Magyarországban odahaza minden gyerek tojásgránátokkal játszik az utcán gműtőst s ha minden családapa aknavetőkkel ráudul ki vasárnap a Svábhegyre, s egyáltalán mindenkinek szurony van a foga között és a taxik csak maszkírozott tüzérségi battériák, — hogy ez a mai Magyarország háborút akkor sem kezdhet. És éppen olyan pontosan tudják, hogy a magyarság fegyvere nem a gépfegyver, hanem a mártirium igazsága. S ez az igazság érik és dolgozik — biztosabban, mint minden aknavető. A népszövetség ezért csittit és békit. A Népszövetség, ezt éppen ez az ülésszak mutatta meg, egyáltalán nem az a „sőhüvatal44, ahogy egy nyegle zsargon időnként nevezni szokta, hanem nagyon is élő szervezet, valami békeköavetitő hivatal, tehát az egyetlen, ami lehet, s amire Európának ma a legnagyobb szüksége van. A népszövetség megmutatta, hogy él s a béke melletl igazságot is tud közvetíteni. Ez volt az első nagy erőpróbája ennek a tisztes gyülekezetnek, ahol a politika mérges habarcsából fölbuggyant a kényszerű igazság első tiszta csöpje. Ez a nagy souvenir de Génévé, amit minden résztvevő elvitt ezen a héten Genfiből s amit talán nem tesz a Tanács minden egyes tagja kiratkatba. Senki nőm győzött: de a maga igazságának erejéről mindenki tisztultabb képet kapott. ^009000000000000000900000090000%, Syfllidologe Qr, Koib ezelőtt a prájrat, frankfurti de berlini bőrklinikák tanársegédje és máBodorvosa ®»«r<űit£«E9 Bű. W«*«8ö€flu«rv«a skAeshu Wassenuann vizsgálat! 6 I Pollii 1 sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kóüka aranyér, vérszegénység, gyomorba] és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság eben. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5*— K5. i Vigyázat * „VÖRÖS RÁK14 védjegyre ■ I | Készíti: 1 Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava j Alapítva 1312-ben
