Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-14 / 62. (1689.) szám

Nal sxámunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szl&oenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszer,fcesztih politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZUtiAtm LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, ü. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/III. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha zónyós közös nemzetközi politikai célok alap­ján szövetkeznek egymás érdekeinek kölcsö­nös s közös érdekeinek vállvetett szolgálatá­ra. Ebben a tekintetben azután nincs is sem­mi uj a regionális szerződések ideájában, mért a világtörténelem messzi évtizedei óta az opportünitás, bizonyos közösen kiharco­landó célok érdekében szomszédos államok sokszor, megismétlődve kötöttek egymással szövetséget; ezek a szövetségek, melyek ak­kor is szerződések formájában jöttek létre, akkor is bizonyos elfoglalt, tényleges határok garantálását s a közös gazdasági érdekeknek védelmét szolgáltak. Azon határvonalat, hogy nemzetközi megállapodások defenzív, vagy offenzív célt; szolgáltak-e, legtöbbször csak akkor lehetett meghatározni, mikor már egy lezajlott háború után a hadviselő felek újból a zöld asztal mellé ültek le s a kard munká­ját a diplomáciai furfangot vette át. Alapvető különbség a történelem régi szerződései s a mai „divatos" regionális szer­ződések közt nincs; különbséget csupán azon körülmény enged tehetni, hogy ma, amikor létezik egy nagy nemzetközi testület: a nem­zetek szövetsége á ennek egyik főcélja a vi­lágbéke biztosítása, diplomáciailag szüksé­ges, hogy minden nemzetközi megmozdulás, minden külpolitikai munka a világbéke fen- tartásának jogcíme alapján legyen megindít­va' és lefolytatva — a regionális szerződések kötésének szükségességét is ennek alapján indokolják. Vagyis a regionális szerződések I célja ma bevallottan egyeznék a nemzetek szövetsége által vallott és hirdetett program­mal: a világbékével. A valóságban azonban e beállítás mesz- sze eltér a lényegtől s a mai — mondjuk csak európai viszonylatban — regionális szerző­dések nem biztosítanak és nem biztositaná­nak mást, mint a momentán helyzetenergia- adta imperialista célok szolgálatát. Némileg újnak látszó szerepet kapnának e szerződések a lefegyverzés gondolatával egybekapcsolt biztonság kérdésénél. Mint tudjuk, az általános lefegyverzés ideájának előfeltétele gyanánt Franciaország és hívei a biztonság kérdését állították oda, ezt a biz­tonságot lennének hivatva a regionális szer­ződések előkészíteni s a mai statusquot. ga­rantálni. Ha pedig a statusquo szempontjá­ból nézünk elfogulatlan szemmel Európa mai állapotaira s figyelemmel kisérjük a nemzet­közi életet, melyet Európa él, úgy e szerző­dések itt elérendő célja még bizonytalanabb, még ingatagabb jövő felé int. Nitti mondotta: „nincs béke Európában": a karaktérisztikús talaj, melyre a világbékét akarják építeni egyesek regionális szerződé­sekkel. Az államok kategóriái még mindig fennállanak: győzők, semlegesek és legyőzői­tek -Ez a kategorizálás adná meg az alapot a kötendő regionális szerződéseknél is. Nem szabad elfeledni a béke elfogulatlan, komoly munkásainak: a mai statusquo diktátum eredménye, mely lehetett alap a győzők ré­szére a győzelem gyümölcseinek biztosításá­ra, de nem lehet alap messzemenő, viiágtör- téneti perspektívája vagy az egész emberi­séget érintő célok valóraváitására. A megkötött és esetleg kötendő regioná­lis szerződések arra alkalmasak s azt a célt fogják direkte, vagy indirekte szolgálni, hogy az amúgy is felfegyverzett győzők most tgár alatt a miniszterrel nők maga legyen kény­telen lemondani. Eddig még nem lehetett megállapítani, hogy mely agrárius tör­vényhozók állanak e klikk mögött s mi a klikk célja. Hivatalos helyen nem foglalkoznak a miniszterelnök lemondási szándékáról el­terjedt hírekkel s mindaddig nem is szá­molnak velük, amíg Svehla maga nem dönt a dologban. Az a kombináció, hogy Svehla lemondása esetén Udrzal venné át a miniszterelnökségi tárcát és a nemzet­védelmi minisztériumot is megtartaná, alaptalan. Udrzal maga is beteges ember, amennyiben cukorbajban szenved s legszí­vesebben lemondana a nemzetvédelmi tárcáról is. így tehát csupán Malvpctr és Viskovsky jelöltsége jöhet komolyan számba. Budapest, március 13, (Budapest! szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Apponyi Al­bert gróf hétfőn este érkezett meg Géniből Budapestre. Csodálatos frisseséggel szállt ki a vonatból. Mikor az üdvözlésére siető újság­írók ennek a csodálatuknak kifejezést is ad­tak, Apponyi igy válaszolt: —• Csekélység az egész, utővégre 54 év óta űzöm ezt a mesterséget, igaz, hogy .most sokkal nehezebb körülmények között. Apponyi mindjárt a genfi népszövetségi tanácsülésre tért át, amelyről a következőket mondja: — Nagy túlzás volna itt a magyar állás­pont győzelméről beszélni. A magyar álláspont az volt, hogy mivel Románia a vegyes döntőbíróságból visz- szahivta biráját, a népszövetségnek a bé­keszerződés alapján pótbirót kellett vol­na kiküldenie. A tanács azonban a feleket próbálta kiegyez­tetni és megkísérelte, hogy mit lehet a jogi felfogással összeegyeztetni. A szeptemberi ja­vaslat ellentétben áll a mi álláspontunkkal, a mostani sem fedi azt teljesen, azonban nincs ellentétben azzal. A népszövetség arra az útra lépett, hogy mivel a felek közti megegyezés nem sikerült, legyen bírói döntés. Mi ehhez hozzájárulhattunk és hozzá is járultunk. Ha Románia is hozzájárulna, akkor ket­tőnk egyetértéséből származna a vegyes bíróság, amit a tanács ajánlott. Természe­tesen, ha az igy felajánlott kompromisz- szumbál nem lesz semmi, érvényben ma­rad a mi eredeti álláspontunk. Genfi megfigyeléseiről Apponyi a követ­kező megjegyzéseket tette: — Chamberlain mindig feltétlenül jóhi­szeműen járt el és mivel a helyzetnek a súly­pontja, hogyha a tanács Javaslata elfogadía- tik, a tanács által kijelölendő két bíró egyé­niségén múlik, abban a tekintetben, hogy azok igazán részrehajlatlan, tekintélyes egyé­niségek lesznek, teljes biztosítékot nyújt a Chamberlain elnökletével működő hármas bizottság, amelynek álláspontját mi szeptem­berben nem fogadtuk el, de amelynek kor­rektségéhez és jóhiszeműségéhez kétség nem férhet. Genfben nem tapasztaltam rossz han­gulatot velünk szemben, de hangsúlyozom, hogy ezt szeptemberben sem tapasztaltam. Megértést találtam a mi álláspontunk mellett és hogy ez az álláspont előrehaladt, az belső erejében a joghoz való szilárd ragaszkodá­sunkban rejlik. A tanács ajánlata olyan, hogy Románia minden legkisebb capitis deminutio nélkül elfogadhatja. Románia sem követel­heti feltétlenül és teljességgel az ő álláspont­jának győzelmét és úti figura docet, mi sem követelhetjük. Ha pedig a felek nem tudnak megegyezni, vissza kell térni a békeszerző­dés rendelkezéseihez. Arra a kérdésre, mi ragadta meg legjob­ban figyelmét a tanácsülésen, Apponyi a kö­vetkezőképpen válaszolt: — Ha valami speciális eseményt ki lehet emelni, ez az a rövid beszéd, amellyel Briand megindokolta hozzájárulását Chamberlain ja­vaslatához. Briand beszéde egyszerűen re­mek volt. Titulescu magatartását Apponyi igy jel­lemezte: — Titulescu beteges, nervozus, nyilatko­zatában néha temperamentumos. Én termé­szetesen nyugodt vagyok és körülbelül két­szer olyan idős is mint Titulescu. A szentgotthárdi incidens elintézéséről Apponyi a következőképpen nyilatkozott: — A szentgotthárdi ügyben kiküldött j hármas bizottság tagjai abszolút érdektele­nek. Megfelelőbbeket ebbe á bizottságba mi sem jelölhettünk volna ki. Ez a nagy port felvert ügy nagyon sima elintézést nyert. Lehet, hogy valakit, talán egy technikai szak­értőt még kiküldenek, de a tanács magatar­tása ellen nem tehetek semmi kifogást, ma­gatartásában nem mutatkozott semmi pár­tosság. j Trianon és az optánspör London, március 13. Az Ewening News "Románia és a népszövetség" cim alatt leszö­gezi, hogy az optánsperben elhangzott dön­tés után Románia makacssága a legközelebbi probléma, amellyel a népszövetségnek foglal­kozni kell. Haladékot adtak Romániának, hogy nyilatkozzék a legközelebbi ülésszakig. De Románia már a helyszínén határozottan visszautasította a döntést. Ezért a népszövet­ségnek az az egyetlen adminisztratív köteles­sége, hogy kiegészítse a vegyes döntőbírósá­got, amely kétségen kívül törvénytelennek fogja kimondani azt az úgynevezett román földreformot, amellyel az erdélyi magyarokat földbirtokaiktól megfosztották. Ez az eljárás is bizonyára eredményte­len fog maradni Romániának azzal a vi­lágosan eltökélt szándékával szemben, hogy a trianoni békeszerződést a magyar optansokra vonatkozó részében széttépi. Ennélfogva a népszövetség feladata lesz oly eréllyel és határozottsággal fellépni, hogy ezzel Romániát végre-valahára észretéritse. A népszövetségnek ez félreismerhetetlen kö­telessége, miután bizonyos dolgokban a nép- szövetség vállalta magára a világ közvélemé­nyének vezetését. Szerencsére a világ közvé­leménye ma már tisztán látja a román ura­lom bűneit, ezért nem fog azzal megelégedni, fsesssizaaűBssxeaBsm külön szerződések érvényével biztosítsanak túlsúlyt, hatalmat fegyvertelen szomszédjuk­kal szemben s amazt arra kényszerítsék, hogy más ellentétes érdekeltségű állam érdekeivel magát azonosítva, hozzájáruljon ellenblokk kialakulásához. Azaz a regionális szerződé­sek bizonyos erők egyensúlyozásának elvét építenék ki, -— már pedig jól tudjuk, egy ilyeh nagy egyensulyszövetség (antant és hármasszövetség) vezette a világot biztos kéz­zel 1914-hez. Regionális szerződések utján világstabi- lizációt és megnyugvást s ennek révén biz­tonságot teremteni csak olyan területen le­het, melynek államai közt nincsenek nemzet- politikai és gazdasági ellentétek s lehetőleg az e területen fekvő valamennyi állam által elfogadhatók a szerződések alapelvei. Ha te­hát nincsen meg az alap ilyen szerződések megalkotására, akkor felesleges és diplomá­ciailag káros regionális szerződést kötni a terület egy-két állama között, s a többi, a szerződésből kintmaradó államot oktroj utján kényszeríteni arra, hogy érdekei ellenére e szerződésekhez csatlakozzék, mert a fenma- radő ellentétek utólag kellemetlen kon­zekvenciákat idézhetnek elő. Közel vagyunk a világháború végének ti­zedik évfordulójához s ha átfutunk az elmúlt világesemények felett s a mai nemzetközi po­litikai képet szemléljük, még sötét a kép, mely szemünkbe ötlik, de nem vigasztalan. Két nagyhatalom már elkanyarodott ama cél­szerűtlen s jövőt nem jelentő útról, mely a világháború közvetlen eredményei alapján egyideig természetszerű, de később túlságo­san kötött vágánynak látszott s felismerte 1918 hibáit is. Franciaország és hívei azok, akik nem tudnak felébredni a győzelem má­morából s a későbbi, nagy feladatok megol­dására is csak egy alapot látnak: 1918 hábo­rús eredményeit. A regionális szerződések is e francia diplomácia szülötte s igy kivitelét is Versailles dicsőségmámora sugallja s a hü kisantant ambíciója szeretné valóra váltani. A regionális szerződések és a világbéke egyelőre egymás ellentétei s azok maradnak mindaddig, mig a békeszerződések nemzete­ket egymással szembeállító nagy hibáinak ki­korrigálása jótékonyan el nem boronálja a jövő európai háború lövészárkait. Az agrárpárt egyik szárnya is ki akaria tessékelni Svehlát a kormányelnökségböf? Prága, március 13. A beteg miniszteas elnök lemondási szándékáról elterjedi hírek még mindig tartják magukat. Par­lamenti körökben nagy feltűnést keltettek az agrárius sajtó, főleg a Vénkor és a Ve- cser tegnapi és mai cikkei. A lemondás­ról elterjedt híreket azzal magyarázzák, hogy az agrárius párt egyik szárnya maga lanszirozta ezeket a híreket, hogy Svehlát kész dolog elé állítsa és ennek hatása FwWvWwWWW V W w WWW WWW WWWW wWWWWW w WWW MM WWW w ww W V W wwwwvfwwwcrv wf w ww1 A román ellenzék Bratianu megbuktatására használja fel a genfi döntést Manlu jelszava a nemzeti egység kormánya — Briand elejtette TltuEescut issionális szerzfidések Irta: Jaross Andor. A genfi események után a sokat emle­getett s külügyminisztériumok által oly nagy­ra értékelt regionális szerződések egyelőre veszítenek aktualitásukból. Veszítettek azért, meri: épen a közelmúlt nemzetközi esemé­nyek szolgáltattak retrográd propagandát számukra és tették nyilvánvalóvá, hogy hely­telen nyomokon indult el az, aki a regionális szerződések utján akar eljutni a ma oly sokat hajszolt utópiához: a világbékéhez. A regionális szerződések oly államok kö­zös megállapodásait jelentik, melyek részben •egv bizonyos geográfiai adottság, másrészt, bi-

Next

/
Thumbnails
Contents