Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-13 / 61. (1688.) szám

<PRA<L^/V\A^toRTORItaP 1928 március 18, kedd. temíéesetii, hogy a te^kieebb isgedocm rogy ftderőltetés katasztrófára veasethetne. En­nek alapján parlamenti körűkben befeje- sett ténynek tekintik Svehla vissnalépécét, asert a jelenlegi Sessült bcIpoHtíkai visao- ayok hŐRött a Waiány re»etéaét toosssaM) időre nem lettet rábírni a nvtntemerelmök- helyetteere. Svehla utódját Hietőlqg eddig még nem folytak tanácskozások, de bizo­nyom, hogy as aj fcovmáotyéhtiSik ismét csak agrár párti törvényhozó lem. A pártviszonyokban nem less váltosás LA. félhivatalos Pragéi Presse már va­sárnapi számában utalt burkoltan Sve-Ma tá­vozásának lehetőségére, amikor a kővetke­zőiket irta: — Pártpolitikai konstelláció tekinteté­ben a parlamentben akkor sem várható vál­tozáe, ha a kabine4 voaetese Medgleneee® más ke- nekbw kellene hogy átmenjen. rÁ (polgári koalíciót a kabinetben végrehaj­tott részleges személyi változás nőm érint­heti, azonkívül föladatának köre is nagy s ennek fokozatos megvalósításán az eddigi vágányokon haladva tovább kell dolgoznia. ma A nímet vlllamostársasás egyik Igazgatíláí küldte Hoszkvíba a doneci szabotázs ügyében ! Berlin, március 12. A Montag-Moigen jelentése szerbit az A. EJ. G. igazgatósága keleti osztályának vezetőjét, Bleimaimt Moszkvába küldte ki, hogy informálódjék az orosz kormány által1 terjesztett szabotázsak­ció valódi tényállásáról és hozzon teljes vilá­gosságot az ügyibe. Az A. E. G. kijelenti, hogy hivatalnokait azzal a kifejezett kötele­zettséggel küldötte Oroszországba, semmi szín alatt ne avatkozzanak be az orosz bel­politika ügyeibe. Az A, E. G. vezetősége meg is van győződve arról, hogy a három meg­vádolt műszaki ember nem a saját szakállá­ra ment bele ilyen ügyek u*e. Á megvádolt Goldstein Ö8 éves komoly férfi, aki máír busz éve áíll a válla’at szolgálatában és; mindiig a legüelkáismeretesebb. és legjázanabb üszávise- lónek ismertek. A megvádolt másik két- tfezt- vfeedő is a® A. E G. teljes bizalmát élvezi Berlin, márcáns 12. A Montag- Morgien bernburgi jelentése szerint a német Solvay- müveknek Meyer nevti 25 éves munkását azon gyanú: alatt tartóztatták lie, hogy a szov­jet számára kereskedelmi kémkedést űzött A jelentés hangsúlyozza, hogy olyan ügyről van szó, amely már hosszabb ideje elő van készitye és igy semmiképpen sem lehet rep- resszáliának tekinteni — öt korona egy menzaebéd: Havonta p" szer láss vendégül egy magyar diákot! A magyar-csehszlovák optánspörökben senki sem vonta vissza a csehszlovák földreform elleni panaszát Budapest, március 12. A Hadik-Barkóczy-féle földbirtokptfr * lansanno-i ítélet után élénk vásssshanget keltett a csehszlovák sajtóban. A vegyes döntőbíróság csehszlovák 18- d ©legátusa, Hobza tanár, a Vénkor február 22-iki számában cikket irt, amelynek lénye- gea áraÜaa ai veit, hogy a lansannei ítélet hatása álatt azok a külföldi felek, akik eddig a csehszlovák hatóságokkal és a földhivatallal nem voltak hajlandók tárgyalásokba bo­csátkozni feltűnően hirtelen megváltoztatták álláspontjukat. így két magyar fölperes — a csehszlovák lődelegátug állítása szerint — visszavonta volna keresetét és magatartá­sát követni készülnek a többiek is. Hobza tanár állításával szemben teljesen megbízható helyről azt az értesítést kap­tuk, hogy a Hatdik-Harkóczy-pörbon hozott lausanmei ítélet óta egyetlen magyar állam­polgár sem vonta vissza hasonló értelmű keresetét. Ezt a vegyes döntőbíróság titkársá­gának távirati közlése is megerősíti. A távirat szószerint a következő: „A HaiJák-űgybe® hozott legutolsó döntés közhinrétételc óta egyetlen magyar fel­peres sem vonta vissza a csehszlovák agrárreform ügyében benyújtott panaszát. — Struyoken a k.M E távirat legjobban bizonyltja azt, hogy a csehszlovák földreformmal kapcsolatos panaszokat a most már kétséget kizáróan elismert vegyes döntőbíróságok a jövőben is tárgyalni fogják s a magyar panaszosok panaszaikat egyetlenegy esetben sem vonták vissza és nean is fogják visszavonni. Súlyos bonyodalmakkal fenyeget a sxlovenszkói érsekség megalakítása Ssztergosnban számolnak Hlinka érsekké való kinevezésével —. Az egyházi birtokok nehéz problémája — Csehszlovákia hajlandó kompromisszumra 7 .Esztergom, március 12. (Tudósitőnk te- lefonjelentése.) Serédi heroegpri másnak Rómáiból való visszaérkezése óta nagy izga­lom van a modüs vivendi és az esztergomi fŐegyházmegye ezzel kapcsolatos kérdései körül Ma már nyilvánvaló, hogy ' az egyházi javaik elhatárolásának ügye súlyos bonyodalmakra adhat okot és tijaibb nemzetközi perrel fenyeget, mely az erdélyi birtokperhez hasonlóan eset­leg a népszövetség elé i« fog kerülni. Be'?zélnek\Es?i't^rgoiii(lían ártól hs,'1hpgy Or- senigo Caesar pápai mmdue elhagyja Buda­pestéit i& hogy a pápa a közel jövőben kinevezi Hlinka Andrást szlovenszkói érsekké. Ez a híresztelés nagy megdöbbenést keltett, mert ea a kinevezés egy csapásra megdön- tené a modus vivendi eddigi magyarázatát. A. leendő szlovenszkói érseki egybáztarto- mányíhoz fog tartozni a nyitrai és beszterce - bányai püspökség és igy ezek a püspöksé­gek kikerülnek az esztergomi érsekség fel­ügyelő hatósága 'állói. Ezenkívül a rozsnyói, szepesi és kassai püspökök ugyancsak, ki­kerülnek az egri érsek fenbatősága alól és [a szlovenszkói érsek fenhatósága alá kerül­nek. Az uj érsekség alapi fásával a szloven­szkói területeken lévő érseki birtokok kér­dése e pillanatban megoldhatatlannak lát­szik, mert a magyar kívánságokat a cseh­szlovák kormány nem akarja teljesíteni, Az esztergomi érsekség eddig sem kapta meg az elcsatolt területek utáni jövedelmet., mig a kassai és szepesi püspökök szabadon élvezik la a magyar területen ;lérő m birtokaik haszpnéívezefcét. Az arány jelenleg az, hogy a «epe*á és kan- fal püspökségnek mintegy húszezer holdnyi birtoka van magyar területen, míg a* esztergomi érsekségnek nyolcvan­ezer holdnyi birtoka van a csehszlovák impérium alatt. A’ csehszlovák kormány e nyolcvanezer holdnyi birtok teljes értékének legfeljebb 35 száaaMkát lenne hajlandó kifizetni. Ma­gyarország igy összesen mintegy százezer hold birtok haszonélvezetétől esne el. Mér­tékadó helyen ki jele;-tették, hogy a szlo­venszkói érsek kinevezése előtt még meg Érelmeszesedés-neurasfhénia csont, bőr. mirigybajoknál, golyvánál, hüdé- seknél, izzadmínyoknál. vérszegény, gorvély és angolkóros gyermekeknél a (slil JMBróm CyósvvBi teJődfar- dós« Otthoni ivő «s fOrdőkurála kiváló gySgyhatású. Részletes és ingyen fel- yilágositástnyujta Fűrdőigazyatósag Csizfürdő- Cizkupele. Kapható gyógytárakban, drogériák- < bán, áaványvizkereskedésekben. fogják kísérelni a helyzet reparálását. Az esztergomi érsekség- a maga résziérol min­dent megtesz ez ügyiben, igy több közel etí férfiút is felhatalmazott arra, hogy magán­úton tapogatózzék Benes külügyminiszternél a csehszlovák álláspont felől. A magyar kor­mány .. Klébelsberg kultuszminisztert bízta meg a tárgyalásokkal. Hír szerint Cseh Szlovákia hajlandó lenne bizonyos komprom isszurm a azon feltétel alatt, hogy. ez a csehszlovák- magyar viszonyt meg fogja javítani. Bizalmatlanságot szavaztak az indiai kormánynak London, március 12. India törvényhozó gyűlése hetven szavazattal negyvenegy elle­nében bizalmatlanságot szavazott a kormány­nak, mert a hadügyi költségvetésben nem teljesítette a pártoknak azt a kívánságát, hogy az indiai hadseregben fokozott mérték­ben alkalmazzanak benszülött tiszteket. Visszatéri London, március 12. Angliából min­denünnen a tél visszatérését jelentik. Az alföldet magas hóréteg borítja, amely Lin- colnsMrében 5—6 láb magasságot ért el. Több helyen megszakadt a forgalom. Derbi- shireböl heves hóviharokat jelentenek. Több falu el van vágva a világtól. London, március 12. Ma, reggel a- Lon­don—Pária között közlekedő francia repülő­gép a csatorna felett hózivatar következté­ben lezuhant. A pilóta és a mechanikus éle­tét vesztette. A hullákat postagőzösön szál­lítottak Főik esteneba . Hamburg, március 12. Az Északi ten­geren heves hóvihar dühöng, ami a hajó­forgalomban nagy zavarokat, ókoz. Paris, március 12; Egész- Franciaország- baja a tavasa időjárás hirtelen télre válto­zott. Szombaton egész nap havazott és va­sárnap több helyről fagyot jelentettek. Prága, március 12. A törvénelmi orszá­gokban vasárnap egész napon át havazott. A hőréteg helyenként 15—20 centimétert tett ki. Belgrád, március 12. Tegnap óta Bel- grádban és a Vajdaságon borzalmas erejű hóvihar dühöng, amely nagy hárokat idé- nett elő. Béc’s, március 12. Tegnap óta Ausztriá­ba hidegségi hullám tört be, Béesben és az alpesi tartományokban szakadatlanul hava­zik.: •• * & $$ JÉt %«jQé6ii wvügy :úz iiSO siff&SíÉ tte&ÉNV- irU: VASÁRAI SÁNDOR . m) — Á száját is — mondta. — A szemét i«? — Azt is. — A fülét is? — Igea. Most már reszketett a kezem. Olyan csöndesen beszéltünk, hogy alig értettük egymás szavát. — Ha a szálját megcsókolta... a fogait is megcsókolta? Világosan, láttam, hogy az egyik lábát elóreteszi s kényelmesebben helyezkedik el. Mindeddig „vigyázz“-ban állt. Olyan mozdulatot tett, mint akinek eszébe jut, hogy zsebredugja a kezét. Szemmellátható- lag föllélegzett. A hangja is tisztább volt. Egyszerre figyelmesen néztem reá. — Hogyne — mondta váratlanul, egé­szen nyugodtan, szinte közömbösen. Az az érzés, hogy zuhanok, most erő­sebb volt, mint bármikor előbb. Olyan erős volt ez az érzés, hogy az egyik kezemet ki­nyújtottam s az asztalra fektettem, mintha meg kellene támaszkodni. Észrevettem, hogy Madár figyeli ezt a mozdulatot. — A nyakát is megcsókolta? — kezd­tem újra. — Néha. — Hol? Ameddig a ruha vágása ter­jed ... vagy azon túl is? >— AdidjB — Meddig? ■ — Ahogy mondani tetszik. Ezt már más hangon mondta, mint az előbb. A két kezét fölemelte, a kezeit egy­máshoz dörzsölte s aztán visszaejtette a nad- rágűzárákhoz. — A' kerai ... — mondtam — a kés­zeivel közben mit csinált? — Miikor? — ikérde'zíe röviden ée szin­te szem tel eöM. . i — Akkor — mondtam. — A kezeimmel? — kérdezte. TJenézett a kezeire. Mindketten a kezeit néztük, amik tétlenül lógtak a nadrágszáraik mellett. — Megölelte ? $ — Igen, hogyne — felette mellékesen. ~ És ő? — 0, mi? -T- kérdezte. —j Sóba nem tiltakozott? — Néha.. — Mikor ? — Ha . . . Ha nálam voltunk. — Magánál? A maga szobájában? — Igen. — Hányszor voltak ott? . — Nem sokszor. Talán kétszer. —• Tiltakozott? — Igen. — Miért? — Csak úgy. Ahogy lányok'-'szokták’.'-" Emlékszem, hogj? miikor a hfszél^t^iben­idáig futottunk, már huzamosabb ideje, egy­szer sem mondta nekem, hogy „Tanár ur“. Most mondta megint először, egy bizalma® mosollyal: —• A tanár ur különöseket kérdez. — különöseket? — mondtam. Felálltam. — Maga . . . Maga különöseket felel. Nem találja? Egy lépést mentem feléje. — N . , . Nem — mondta. És hátrált egy lépést. így mar adtunk. — Mi volt maguk között — kérdeztem — makor a levelet irta? Valami baj volt? Aliért kért bocsánatot? — As, tanár ur kérem . * t — Mi? — Megütöttem mondta egyszerűen. — Megütötte? — kérdeztem. — De hi- r/,en ez egy egész gyönge lány. Miért ütötte meg? Mikor? — Tanár ur kérem . . . nálam voltunk, az én szobámban. — Nem olyan gyönge . . . tetté még hozzá mentségül. — fen . . . bAtv . . Nem akart .. . — mondta később. — Mit? — Semmit — mookfta gorombán. — Igen — mondtam most .önkénytőle- nül én is, beleegyezően, mintha ő kérdezett volna valamit. — í( . ............... — Mondja csak. Madár — mondtam az- ;táin, mert nietm monídililattarn mást — most mi van?.Például ma? Ma is látta? — Igen. .: — Most... Mielőtt idejött? b— Csak az'utcán. — Csak a» uitpáia? jjőfl ide? — 'A sarokig. — És. ha elmegy ... találkozni fog vele? — A korzón, tanár ur. Hallgattunk. — Rólam — mondtam lassan, nehezen — soha nem beszéltek? — Ritkán, tanár un — Csak mint tanárról.mi? Madár felnézett rám. . — Igen — mondta hangosan. — Jó — mondtam gyorsan. Megint. vigyorgott. Egyik lábáról a má­sikra állt. — Tanár ur kérem — mondta —, ez nem minden. Ha tetszik, elmondok mindent. — Elég — mondtam. — Van egy fényképem is — mondta gyorsan. — Ha tetszik, megmutathatom. Fürdőruhában. Egy hetedikes csinálta’, mi­kor . nyáron a folyóban fiirödtek. — Ellég — mondtam és leültem. Madár közelebb jött. — Ha tetszik akarni, mégmutatom '. — mondta — és... Tanár ur kérem... telje­sen őszinte voltain. Most már számi that->k a tanár urna? — Az ajánlásra -a stipendiumnál, tanár ur, kérem?... — mondta újra, amikor nem válaszoltam. Közelhajolt az arcomhoz. Fölemelteim a közém et. ■ " — Elóg; — nem tudtam mást .mondani. Köszönöm szépen — mondta és meg­hajolt. Égy pillanatig hallgattunk. Madár válto­zatlanul az arcomba nézett. Aztán egészen más hangom, tisztesség.tudóam. ezi kérdezte:-— Elmehetek,. tanár ur? (.Vége kö\etkezik.) %

Next

/
Thumbnails
Contents