Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-10 / 59. (1686.) szám

• f 1928 március 10, szombat. építeni. Vágónak kilátásai vannak, hogy a prak­tikus kivitel fölötti felügyeletet az ő kezében összpontosítják a munka során, s módja lesz a maga meggyőződését több ponton érvényesíteni. Biztos jelei vannak a szimpátiának is, amivel a Népszövetség titkárságán, tehát nagyon illetékes helyen, éppen Vágó felfogását és művészi elveit megítélik. Ennek az építkezésnek a méretei és a jelentősége olyan hatalmasok, hogy meg lehet érteni a zidegenkedést és elfogódottságot, ami­vel Vágó ezt az őt részre elosztott, de öt oldalról fenyegetett felelősséget vállalja. Az építkezési költségekre eddig 23 és Ys mil­lió svájci frank áll a Népszövetség rendelkezésére, 'de valószínű, hogy a munka során ez az összeg nem lesz elégséges. Vágó szerint az építkezés előrelátható költségei meg fogják haladni a 30 milliót­Magyar szempontból szögezzünk le egyet: a Népszövetség pályázata nemzetközi volt, úgy­szintén a zsűri, amely a pályamunkák fölött ítélt. Keleteurópából az egyetlen pályázó, aki elnyerte a megbízatást, egy magyar. Annak a magyar kulturfölénynek, ami ma talán az egyetlen fegy­verünk a világban, Vágó szereplése a Népszövet­ség palotájának építésénél komoly és nagyon jelentős bizonyítéka, amit sokan néznek görbe szemmel, de amit nem tagadhat le senki. Intriká­kon és kulissza-afférokon túl megmarad a tény, hogy a magyar tehetség és alkotóerő megnyert a világ szeme előtt megint egyszer egy attakot. Az érzésekbe, amivel Vágó vállalkozása elé tekin­tünk, talán belevegyül az optimizmus, hogy a palotában, amit egy magyar művész tehetsége fog megteremteni, már nem győztes és legyőzött álla­mok képviselői, fognak ülni, hanem a béke egyenrangúságában megengesztelt, a béke szük­ségéről meggyőződött, egy igazságtalanságoktól megtisztított Európa reprezentánsaitól kérheti a maga igazának vitatását a magyarság. Márai Sándor. Bodrogköz magyar népe a köztársaság elnökétől kér védelmet a sovi­niszta tanfelügyelő iskolapolitikája ellen Feheteszirmu bokráig a bodrogközi magyar tskolaugyt sérelmekből Kétféle mérték Dólszlovenszkó. március eleije. Bécs nagyon közel van Szlovenszkóhoz. Soknyelvű nép lakja mindakettőt. Bécsiben is él kisebbség, itt is. A különbség csak annyi, ihogy ott többek között esek kisebb­ség él, itt meg német és magyar. A bécsi cseh kolóniáról tudjuk, hogy erős nemzeti kulturéletet ól, külön cseh iskolákat s gim­náziumokat tart fenn. Ezekben a cseh isko­lákban cseh tanítók és tanárok tanítanak, akiktől az osztrákok mostanában kérték, íhbgy igazolják osztrák állampolgárságukat. Ez azonban nem volt. Erre Prágából kérés ment a bécsi iskolatanácshoz, hogy tekintse­nek el az ottani cseh tanítók és tanárok osztrák állampolgárságától és az előírásos osztrák képesítő vizsgáktól. Most jön a hir, hogy a bécsi iskolatanács ennek a kérelem­nek helytadott s megengedte, hogy a cseh kisebbség iskoláiban idegen állampolgársá­gú s idegen állami képesítésű pedagógusok működjenek. Maga Seipel kancellár inter­veniált a döntés érdekében, akitől bizonyá­ra Prágában kértek ilyen Ígéretet. Mindez nagyon szép és helyes. Szép, hogy a kisebbség öntudatosan él; szép, hogy Prága gondját viseli idegen országba sza­kadt fiainak; szép, hogy prágai körök Sei- peltől méltánylást g a bécsi iskolatanácstól pompás kivételes jogokat kértek; és szép a régi császárvárostól, hogy mindent meg­adott, mikor erre nem is vállalt kötelezett­séget. De érthetetlen az, hogy mindez Szlo- venszkó szélétől egy ugrásnyira történik. Egy órányira egy olyan országtól, amelyben ugyanennek a helyzetnek negatív képe vár megoldást. Itt a prágai köröké a hatalom s az iskolahatóság, és a magyarságé meg a németségé a kisebbségi tanitókar. A neme­sen kérelmező prágai köröknek itt ezer szép alkalmuk volt méltánylást és jogadást gyakorolni a saját otthonukban. De ehelyett nagyon szűkén mérte és méri még azokat a jogokat is, amelyeknek biztosítását nemzet­közi szerződésekben Ígérte meg, Százegynehány évvel ezelőtt egy ilyen koramárciusi napon törülte el a felvilágo- suiás százada az inkvizíciót. Egy ilyen kora- márciusi napon dörzsölik kezüket a prágai kérelmezők a bécsiek kért jósága felett. De ezekben a napokban Szlovén szívóban újból ezrek szive szorul össze, tanítók, tanárok, özvegyek, árvák: az illetőség és állampol­gárság, elbocsátás és nyugdijtalauság mo­dern inkviziciójnak rokkantjai ezek. össze- szorult sziwel kérdik Prága felé, hogy miért mér másként B öcsben és Szlovén szkon, miért mér másként a cseh kisebbségnek és másként a magyar kisebbségnek? Hogyan tűrheti el az itthoni rideg elbánást, amikor másoktól pardont kér és kap? Kiújult elke­seredés kérdi, hogy lehet-e ez, szab ad-ez ez? Gy. D. _ öt VoTona egy menzaebéd ára: vendé­gel? jm-u bevonta egyszer egy nyomorgó ma­gyar diákot! Kassa, március 9. ValaiMiuyszüir a nemzetközi sajtóban szóiba került Osehszllioválkiiia kisebbségi políM'kája és feszegetni kezdik a csehszlovák kor- mányohmik a kisebbségeikkel szembeni iskolaüigyi és kuiltóráMs politikáját, hiivatailios helyekről miiinö- aminyi'saór elárasztják/ a sajtót etatisztilkaii kamuita- ’táeakikiail és összeha s-onli tásokkal. Számoljait szá­mok mellé rónak és valóságos számitieorge-rekikel árasztják el a lapok hasábjait annak bizonyságául, hogy e?gy nemzetiségnek sehol és sohasem volt olyian jó dolga, mlint éppen a magyaroknak Cseh­szlovákjában. A etat'ieabiika számoszlopaivail ezeoi- j ben azonban a magyarság tovább sínylődik nehéz helyzetében és kéteégbeeset)!>en harcod olyan bu'l- i túráidé pozíciók megtairfiJásáért, melyeket szinima- j gyár iéirület'eken akarnak tőle elhódítani egyes I liülbuzgó, . érdemiekéit hajhászó soviniisala pedagé- ! gusok. Vem akadt még olyan álllaimij. statisztika, mieüy j kéiJségbevomta volna azt, hogy a Bodrogközt, Ziemp'Bén diáid vidéké t tnjlnyomőrészit egy tömegben élő szinmagyar nép lakja. Dacára ennek az elvá- tatihaitatían ténynek a bodrogközi hivatalos iskola­politikáiban mégis olyan veíleitáeok keresnek ör­vényesülést, amelyekkel ezemiben a kuHitnirális és iskolai jogaiért harcoló magyarságnak egy ember­ként kell helyt állnia. A bodrogközi' iskolapoliti­káinak ezt az irányzatát Kudharik Mihály, a bod.- rogtközi 'és nagytearposi járások tanfelügyelője jegyzi. Ennek'a ta-nlelügyelionek eddigi tevékenységiéiből inkább a politikai agi­tátor, mint a pedagógus alakjának körvonalai bontakoznak ki. Ő volt az, aki kerületében egy pár hajlítható ma­gyar tanítót politikai ügynökiéül használt fel és segítségükkel tervszerűen igyekezett Bodrogköz szlnimagyar népét elszliovákosi tarai s a felekezeti iskolákat megszűnt etni. A Bodrogköz népe végte­len ül türelmes, de azok a sebeik, amelyeket ez a kiméletlen eszközökkel dolgozó tanférfin üt rajta, kihozták a békéi ürésből. Tömegével gyűl a pa­nasz K'UöharUk Mihály tanfelügyelő elten és min­den panaszos szó egy-egy bodrogközi magyar is­kola jájkiállit-áea levegőért és nyuigatemórt­A panaszok áradatából szemeltük ki a virág- szálakat az alábbi bokrétához, melyet a felelősség teljés tudatában helyezünk el a nyilvánosság és az iskolaügyi minriszte pasztáiéra: Bodrogiszentmáriáin az 192-1. évi árvizfcataezft- rófa rombadiöntötte az iskolát. Azóta a községben nincs tanítás. A gyerekek a szomszédos Pálfölde községbe jártak és egy kis bérelt szobában, a föl­dön ülve, vagy a falnak támaszkodva tanultak. Tavaly tavasszal ez a,z „iskola" is megszűnt. Egy áldozatkész magyar ember saját költségén építte­tett széles és levegős teremmel egy iskolát és egy modem tanítói lakást. Annák ellenére, hogy az iskola mindenben megfelel a tanfelügyelő állal előirt feltét eleknek, a tanítás a mai napig sem kezdődött meg. Múlt év február elsejétől Bodrogszentmárta községben kilencven iskolaköteles gyermek nő iskolázatlanul. Ugyanebbe az iskoláiba kellene járni a Pocs- kaijp úszta és Pusztakor esztur községek 25 iskola­köteles gyermekének is, akik a tanfelügyelő jó­voltából mind mostanáig szintén tanulatlanok ma­radtak. A szülők, akik gyermekeiket iekoiázfbatni szeretnék, a legnagyobb mértékben el vannak ke­seredve, de tehetetlenek a tanfel ügyélőeég indo­lenciájával szemben. Bodrogszerdabelyen, Csapon, Helmecen és több más szinmagyar községben a tamMügyeföség szlovák iskolákat létesített. Legújabban a naigykaposii járásban fekvő Ba- jánháza szinmagyar község tókolája elten indult meg a tanfelügyelői sovinizmus támadása. A ma­gyar iskola magyar tanítója nemrégiben elhunyt és a tanfelügyelő ezt az alkalmat akarta fölhasz­nálni arra, hogy a bajánlházai iskola élére szlovák tamiltól helyezesd és ezzel előkészítse az iskola el- ezUoválcosifiásét. Miután a tanfelügyelő tudta, hogy a magyar lakosság ezt a megoldást nem fogadja el, csábító ajánlatokat tett- Közvetlen célkitűzése az volt, hogy összetoboroz kilencven iskolaköteles gyermeket és azok részére külön szlovák osztályt állít fel. Csábítgatta a lakosságot, hogy a feláílUtandé szlovák osztály összes költségeit a Slvoemská Liga fedezi, amennyiben a község maga kéri, hogy szlovák osztályt, ültetve szlovák iskolát léte- ejtsenek. Ilyen értelemben készült el a tanfel­ügyelői hivatalban a kérvényminta, de egyetten ember sem akadt a községben, aki a kérvényt alá­írta volna. Az sem Sikerült a tanfelügyelőnek, hogy Bajánházára szlovák tamiltól neveztessen 3ri. A pozsonyi iskolaügyi referátusban győzött a jobb belátás és magyar tanítói küldtek a bajánházail iskolába. Ez a felsőbb hatósági rendelkezés csak miég jobban fel paprikázta a bodrogközi járás tan- felügyelőjét. Aflitemaitiva éllé állá tolta a. község né­pét: vagy kérelmezik a szlovák iskola felállítását és akkor a liga fedezi az összes költségeket, vagy pedig magukra vállalják az iskola és a tanítói la­kás uj épületednek emelését, ami 150.000 koronát emészt föl. Inkább fenyegetés, mint komoly követelés ez az iisk óla építési parancs. A bajánlházai miagyar toűiíiyelvü áílaimii iskola fejlesztése ujgytanie a® & lám kötelessége. Az iskolát 1809-ben az állam vet­te át,. Nemrégiben 96.000 korona költséggel gyö­keresem renoválták, a költséget a Jcöziség nyakába akarták varrni,, de a lakosság ellemtállásán ez a szándék megtört és az állam maga fedezte a ki­adásokat. Ha a tanfelügyelő most rákényszerítené a községet egy uj iskola felépítésére, az 537 la­kosú szegény kis község teljesem a tonik szélére jutnia. Nem is ez a fontos a tanfelügyelőnek, ha­nem, hogy előre elkészített programjához híven, ősszel már megnyithassa a balján,házad szlovák iskolát. Bodrogköz magyar fölámiirelőnépc körében nőttöu-nő az elkeseredés a nyelvi jogai ellen áskálódó tanfelügyelő ellen. Lassan, az egymásután ütött sebeik és sérelmek hatása állatit, a bodrogközi és a nagykapuéi járás magyarsága körében kialakult és megszilárduld az elhatározás, hogy ezt a sérelmes iskoliaadimiiinsatrá- ciót időt len-időkig nem tűri. Elhatározlak, hogy szükség esetién küldöttség utjain tárják panaszaikat a köztársaság elmeiké elé és kérni fogják, hogy helyezzék el a kerületéből Kucbarilk tanfelügye­lőt, aki eddigi működésével csak békétlenséget szított, sebeket osztott és elkeseredést támasztó Mi. Mindemképpen megéret az áthelyezésre a bodrog­közi járás anfel ügyelője, aki a hivatalos bmzgók- kod ás mellett tud magának időt szakifcan’ arra is, hogy egy prágai rádiiócég képviseletét vigye és rádióapparátusokat tukmáljon rá a tárni tóikra. A magáiialkaloiazott nyugdíjbiztosítása a megvalósulás előtt A n^ngd!»ib!z$©sltásró1 szélé a!apveats!a! — A Ja^asiaS 23© ezer magánalkaSmazottra vcmatk&zik — kevesebb évi 1500 koronánál. Kétoklalu ár­vák a biztosított nyugdíj járandóságának fe­lét élvezik. Ha özvegy vagy gyermek nem marad, akkor a nyugdijjávandóság az atyát, illetve az anyát illeti meg. Kiházasiíási illetményt a 60-ik havi részlet után adnak a fizetési osztály arányá­ban. Végkielégítésnek akkor van helye az özveggyel vagy gyerrnekörökösökkel szem­ben, ha a biztosított legalább hathavi járulé­ké- fizetett, de még 60 hónál rövidebb idő óta tagja a rokkant- és aggkori biztosítási pénztárnak. A végkielégítés az évi rokkant- biztosítási "°szeg másfélszerese. A biztosi- folt atyja vagy anyja ennek az összegnek a háromnegyed részét kapja. Az összeg azon­ban nem haladhatja meg a 6000 koronát. Temetkezési járandóság hatvanhavi tag­ság tan jár. A biztosítás havi díjösszegei: I. osztály 12 korona, II. 36 korona, III. 66 korona, IV. 96 korona. V. 120 korona, VT. 150 korona, VII 170 korona. VIII. 190 korona, IX. 210 korona, X. 230 korona, XI. 250 korona. A biztosítási dij felét az alkalmazott, a másik Prága, március 9. A magáiialkalmazot- tak nyugdíjbiztosításáról szóló törvényter­vezeten most végzik az utolsó simításokat. A törvényjavaslat a következő elveken épül föl. A magánalkaimazottak nyugdíjbiztosítá­sa mintegy kótszázharmincezer alkalmazott­ra fog kiterjedni. A biztosítottakat tizenegy csoportba osztják. Az első csoportba tartoz­nak azok, akik 3000 korona évi fizetést kap­nak, a tizen egyedikbe pedig, akik évi 42.000 korona fizetést élveznek. A biztosítás kiter­jed: rokkant- és aggkori, özvegyi, árvasági biztosításra, kiházasitási, betegsegélyezési és temetkezési segélyre. A nyugdíj hatvanhavi járulék lefizetése után folyósítható. Az aggkori biztosítás a biztosított férfiak 65-ik, a nők 60-ik életévé­nek beteltével válik esedékessé. A rokkantbiztositás évi járandósága mi­nimálisan 3600 korona. Ez az összeg osztá­lyok szerint emelkedik. ,Az özvegyi nyugdíj a biztosított fél nyugdijának fele, de leg­alább évi 3000 korona. Árvasági illetményre a biztosított atya vagy anya után a gyermekeknek tizennyolc éves korukig van jogigényük. A biztositott után a gyermek a nyugdíj járandóság ne­gyedrészét kapja, mely azonban nem lehet felét az alkalmazó fizeti. Ha a fizetést ter­mészetben adják ki, akkor a biztosítási díj egész összege a munkaadót terheli. Prága, március 9. Prága, a misztikum városa egy borzalmas relikviával gazdagodott. Meg Mey- rinknek, vagy Ewersnek, a réin regényíróinak tollára való borzalom látható egy kispolgári prá­gai lakásban: egy lenyúzott emberbőr. Hibátlan, folytonossági hiányoktól mentes, egy megfelelő alakú ember, ha kedve támadna, halálos borza- dállyal akár bele is bújhatna ebbe a porcogós, elbarnult, különös vértezetbe. Egy volt őrmester, későbbi orosz legionárus birtokában van ez az emberbőr, aki azt állítja róla, hogy Oroszország­ból, messzi Szibériából hozta. Első pillantásra nem lélekzetelállitóbb nein szivdermesztőbb, mint egy egyiptomi múmia. Barnás, cserzett, porcogós ez a bőr, de rajta tan minden, nem hiányzik róla egy hajszál, egy köröm sem. A fejet plasztikusan kipreperálták. mint egy ágy elé vetett jegesmedve fejét. Egy szerencsétlen mongol herceg testét födte valamikor ez a bőr s fején még mindig kiütköznek az egykori mongol koponya jellegzetességei, te embert csak akkor fogja el a fogvacogtatő rémület, amidőn meghall­gatja a szörnyű preparátum históriáját. íme, a mese: A háború előtti években a barnauli orosz­szibériai határkormányzóságban egy erőszakos mongol despota, Dzsaláma uralkodott néhány mougol törzs fölött A herceg egy napon összeve­szet tegyik rokonával, Chajsana herceggel és el­fogatta őt. A fogoly anyja sirva-könyörögve jött a kegyetlen despotáboz és felajánlotta váltságdíj fejébeu háza minden kincsét, aranyát.*/ Dzseláma látszólag engedet' a kétségbeesett anya esdeklésének és ráállt az alkura. Chajsana herceg anyja szekerekkel szállíttatta el az uralkodó ud­varára egész vagyonát, de mikor a kincseket át­adta és fiát követelte, a herceg, bevezette egy bel­ső szobába, ahol Chajsana megkötözve feküdt. A kegyetlen kényur parancsára egy kirgiz odalépett Chajsana herceghez és a sikoltozó, őrjöngő anya szemeláttára elevenen meg- nyuzta A parancs az volt, hogy a szörnyű tortúránál oly elővigyázatossággal járjon el, hogy a herceg az utolsó pillanatig még é’etb* i terven. A—- a kiigiz minden igyekezete ellenére az áldozat ki­szenvedett, amikor bőre még félig vált le testé­ről és a kés nyomában. Az uralkodó ezen annyira feldühödött, hogy a kirgizt is elevenei megnyuzatta. Midőn a borzalmas aktusnak vége volt, Chajsana herceg anya tébolyulton Omlott el fia véres te­teme mellett. A kipreparált emberbőr történetét egy Bu- latov nevezetű orosz kozák-hetman deritette ki, aki 1913—1914-ben büntető expedíciót vezetett Dzsaláma ellen. Bulatov, amidőn a herceg udva­rát elfoglalta, szörnyű kinzószerszámokat ezerszámra talált a házban és akkor fedezte fel a kitömött emberbőrt is. A preparátum azután a hetnian Irkutskban lakó családjához került. Itt szerezte meg az oro«z le­gionárus és zsákba gyömöszölve magával aozta az orosz légiók hazatérésekor. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megréndeiliető la­punk könyvosztály ában 6 f Elevenen megnyuzoít mongol herceg bőrét őrzi lakásában egy volt orosz légionárius Dzseláma mongol herceg rettenetes bosszulja A preparált emberbőr útja Irkutzhtól Prágáig

Next

/
Thumbnails
Contents