Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-10 / 59. (1686.) szám

2 1928 már duó 10, Montiba! Ezután Chamberlain előterjeszti javaslatát, hogy bírják fel a magyar és a román kormány képviselőit annak elfogadására, hogy a tanács nevezzen ki két embert á semleges államok képviselői közül és ezekkel egészítse ki a ve­gyes döntőbíróságot. A bizottságba Hoxuánia küldje vissza biráját. A kisajátítást szenve­dett magyar birtokosok igényeit döntés végett ez elé az öttagn bíróság elé terjesszék. Chamberlain javaslatának megtétele után az el­nök kijelentette, hogy egyetért az angol külügy­miniszter felfogásával és nyilatkozattételre szó­lította a delegátusokat. Elsőnek Scá&loja szófiait fel, aíká and kénte, bc^y a t»vfáJbtb& ülésről zárják M a nyi-lváinoiseégot és a kérdést tárgyalják titkos ülésen. ObaanberlaSm azonban nagy energiával sGíáiltofí szetnilbe esszefl a« 'ínidiítváiojnytaí, aanennyiben kijelentette, hogy 'kü­lön öteen mjagy súlyt helye® arra, hogy a tanács loEszes delegáJtnisáii a nyfitvájnioöság számlára éá a nyilvánosság előírt fogOailjamalk állást ebiben a löár- d'éőbetíi. Ez az iint-erniezzo uiegerősitelííe aai a né­zettel, hogy az az egyhangúság, amely idáig Chamberlain és Sorai ólja között a Magy arors rágott érd eklő ügyeletben mindig megnyilvánult, most már nem zavartalan és az augofl—©Halsz baráffság- ban is általában biz-osnyoe szakadék rautatíkozíik. IBniáind rögtön igyekezett fetesztoáliní a üielyBetet és nagyszabású beszédében kifejtette, hogy miincs EHeme az ügy nyilvánosság előttit való táirgyaűásá- mtaik és készséggel vállalja' miagáira a világ közvé- leimiényle előtt a feteHósKégelt. Mindénesettre Mtn'oe, tfe mJégis nagy pállamaJt etL amikor két nemzet: a magyar és a romáin, vffitáját a népszövetségi tanács teflŐftt alkálija mlegoldaná. Neon igaz az, hogy itt; a kicsinyeket mltadig feláldozzák a nagyok érdekei­nek. De a Műgírnyeknelk seim szabad gyengeségük­ből a többiek sBáimáirn' zseimoikisiágiojt terefmiteni. Ne­kik .is számolniok ke® a reált1 (ásókkal. Brtíand sze­mlére véti a vegyesbiróságnak, amely ugyan maL gas elveit képvisel, azonban mégsem az a1 leigífted- s’őbb blróiság, amlely ötamagátaak allköftihaít törvé­nyekéit, bogy balfóakörét telepje. örül Chamber­lain iindíitivámyának is, miért ez megadja a IEhefjő- ségeih, hogy a döntöbiróság elviét ebben az eset­ben is zavairtateimil fenltartsák. Meleg elismeréssel íidózlilk Magyarország és Románia delegátusainak, akik nagy ékeeszálással és mértéktartással fejjiEt- ttéík ki álláspontgiuklalt. A fainács nieim alkalmaz edő- ■ szakot, hanem a felek jóakaratához és lelrtiisme- retíéhtez folyamodik, anniak reményében, hogy a két fél közvetlen tárgyalások utján közeledni fog •egymáshoz. Szinte könyörögve ford/ul a tanács tag­jaihoz, hogy intézzék el végre -vaáahátra ©*t * kérdést, mely egyike a legveszedelmesebb .kérdéseknek, miért két országot keserít él és áTtif szembe egymással. ; y *' ■ • Dldá/miaii fokozáisu. szavaidban az igazság érdekében, » nemzetek érdiében, a népszövetség 'érdekében, amely iránt nincs joguk binaimaitlBamsággnl vteel- teffrat ás végül az általános béke érdekében kéri a feléket, hogy fogadják el Chamfberlain javaslatát'.! Sferesemaínm a követező tetezóMé, aki bősz- ' szaiSabbtan fejtegeti, hogy amint aseplemlbetrlben ifi Mfejtefjte. most is azt indilíjvátnyo^fa voln*, hogy bia nem sikerül egyezségre jutni, forduljon a ta­nács a hágai dönt''(5bíróaághoz. Hangsúlyozta, hogy itt nem két nemzet egyszerű ritájáról van SZÓ, hanem egy óriási jelentőségű kérdésről, f makród * döntóbiráffkodisréi, tazM om uj tár­ra, hbwiv* ma a bábomba* jnegxte­dályozni é» aamsty a legbáteíosalbb alapját adja a népszövet­sége egész'-1 aj épfülehéhok. Ha ezt az elvet mi btomfitoéfppea megdöntpk, vagy megsértjük, ak­ikor uíjljiongani fognak a népszövetség Ellenséged é« *b# fogják monidaaid, hogy Iáira, nincs uj gondoláit, 'mindjén a régi mederben halaid tovább. Mintán a többi tanácstag fentairtás nélkül El­fogadta CJhermbenltaSm javtasWáits az angol fcilüügy- imöniéztar megköszönne ötiMének sztiVee fogaditaftiá- stóit, amelyet most már, mint formális indítvány l tterjieazlfetit elő. Urtratfia elnök megállapította a tanács egyhan­gúságot, mielőtt ezooban formálás saavafZáisr& ke~ rüillt volna a sor, az ülést dióllutiánim eülntafpx>llttátk', hogy a déüiiitáhi tárgyaláson a két Sél képviselőit tmeghaffligiassálí a jatvastatoa vonaittoozíólag. Semmi kétség nem merül fel afirfránt, hogy a magyar kormány Chamberlain jaVaíslaitát EI- t fogadja. Ezzel szemben a, román delegátusok búwaiyos meggondolás okkal élnek. Tiltuűtesöu a tanácskozás befejeztével nyomban El- bagytta a tenácstErmet és Antonlíiadleft biEta még iképvűöelietévEI. A lengyeMiftrán konfliktus Az optánspbrön kívül a tanács délelőtti ülésén Belleartos holland külügyminiszter je­lentést tett a lengyel—-ilitván konfliktus hely­zetéről, ismertette a tanácsnak hétfőn Volde- marashoz intézett táviratát és a litván mi­niszterelnök válaszát. A tanács megáll api tót­tá, hogy miután március 30-án Königshergben szóbeli tárgyalások kezdődnek Lengyelország és Litvánia között, a kérdést a tanács júniusi ülésére halasztják. Lengyelországnak is megvan az epftánsp&re Varsó, március 9. A lapok genfi jelenté­se szerint Zaleski külügyminiszter tegnap tárgyalásokat folytatott Titulescuval a len­gyelországi optánáok ügyében, akiknek birto­kait a földreform Be-sszarábáában kártérítés nélkül sajátította ki. Arról még nem érkezett értesülés, hogy a két miniszter között mi­lyen megállapodás történt. Törökország a népszövetségben Páris, március 9, A Petit Párisién szerint Zaleski tegnap a népszövetségi tanácshoz jegyzéket nyújtott be, amelyben közli, hogy a lengyel kormány máír három hónap óta tár­gyalásokban áll Angorával Törökországnak a népszövetségbe való belépésére vonatkozólag.. Ebben a kérdésben. Zaleski. a tanács íöblX tagjaitól megszerezte a hozzájá­rulást és éppen ezért azt indítványozta, hogy a tanács mindenekelőtt hívja meg Törökor­szágot az előkészítő, leszerelési konferencia munkálataira, amivel Törökországnak a nép- szövetségibe való belépését elő lehetne készí­teni. Bsnes a Népszövetség főtitkára? Paris, március 9. Az Latransigeant újból! közli azt a hirí, hogy Sir Ériek Drummom, a i né>n=vöveteóg főtitkára, aM 1916 óta vezetí a népszövetség adandntsztrációját, le akar mon- dand ás a tanácstagokkal közölte aat a kíván­ságát, hogy menteék fed népszövetségi funk­ciói alól. A szentgotthárdi affér népszövetségi körökben felvetette azít a gondolatot- hogy a főtitkárság hatáskörét ki kell bővíteni. A lap szerint Benes késznek nyilatkozott arra, hogy csehszlovákiai politikai tevékenységét abbahagyja és átvegye a népszövetség admánisztraiiv vezetését abban az eset­ben, ha messzemenő hatáskörrel ruház­zák fel & főtitkárt. A lap teljesen megbízható forrásra hi­vatkozik és azt Írja, hogy a változás még szep­tember folyamán bekövetkezik. Népszövetségi körökben dementálják mindazokat a Mreket, amelyek Druinmond lemondási szándékáról forgalomba Ikerültek. Éppen úgy prágai diplomáciai forrásból vett értesülésünk szerint Prágában semmit sem tudnak arról, hogy Benes a népszövetség fő­titkárságát akarná vállalni. A népszövetség szombatig végez munkájával Géni, március 9. Azt a jóslást, hogy ez a-1 kálómmal Genfben tekintettel a küszöbönálló nagyfontosságu francia és német választások­ra, csupán csendes tanácsülés lesz, igazolják a genfi események. A tanács tagjai kínosan kerülik a konflik­tusokat és a fenyegető szenzációk egyike sem jutott teljes kifejlődésre. A hét utolsó három napján már csak a jogi előterjesztések kidolgozásával foglalkoz­nak. Az iramot nagyban fokozzák és napon­ként két ülést tartanak. A nagy sietség azon­ban nem válik a népszövetség munkálatainak | javára, mert az ügyeket nem készíthetik elő1 Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigy bajoknál, hüdéseknét, izzadmőnyoknál, golyvánál stb., vér­szegény, görvélyes ia ang'olkórós gyermekeknél a Csízt Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-fíirdosó OTTHONI IVÓ- és FÜRDGKURÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágo- sitást nyújt a Fürdöigazgatóság, Csizfürdö-Cizkupele Kapható: 6yógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedécekben. kellő gondossággal. A tanács még hosszabb vitát szentel a danzigi kérdésnek, azután a Saar-vidék kormányába uj tagot neveznek ki. Szombaton a hármas bizottság tesz jelen­tést a szentgotthárdi affér ügyében és egyúttal indítványozni fogja az ügy tár­gyalásának elhalasztását a júniusi ülés­szakra. Ha ezt az indítványt elfogadják, úgy szom­bat délre, legkésőbb délután öt órára a ta nács befejezte munkálatait. A szentgotthárdi bizottság szombatig nem készül el Genf, március 9. A szentgotthárdi afiéT ügyében kiküldött hármas bizottság javában folytatja a géppuskáik ügyére vonatkozó iratanyag tanulmányozását és a szakértők meghallgatását. A bizottság bizonyos kiegé­szítő fölvilágositásokát és okmányokat kér a magyar delegátusoktól. Ezeket most kül­dik meg Budapestről Genfbe. A bizottság azonban aligha készül el szombatig jelen­tésével. Ily körülmények között számolni kell azzal, hogy a bizottság munkálatait a tanácsülés befejezése után is folytatni fogja és a vizsgálat eredményét csupán a júniusi tanácsülésen terjesztik a népszövetségi ta­nács elé. | / Ipnoipl a magyar álláspont gpáiü- Büinek feieinfi Chamberlain Indifoánvát Genf, március 9. A magyar delegáció kö­rében a hangulat rendkívül optimista. Na­gyon valószínű, hogy el fogják fogadni Cham­berlain indítványát. Ezzel szemben a román delegáció igyekszik hangulatot teremteni oly irányban, hogy Chamberlain javaslata a bé­keszerződés módosítását jelentené. Fölmerült a népszövetségi tanács körében az a kérdés, hogy mily jogi helyzet állna elő, ha Románia elvetné Chamberlain indítványát, ügy jtírlik, hogy- - - - • - — - j ha elutasítanák a román delegátusok ez inditvúnyt, ezzel nem akactóTyozfeaitnák meg a népszövetségi tanácsot határozató nak végrehajtásában és ha Románia to­pábbra is vonakodnék romáiá uöntőbirét kiküldeni a vegyes választott bíróságba, akkor a tanács a’ trianoni szerződé* alap­ján ráruházott jogkör keretében maga nevezné ki a pétbirót, úgy hogy a vegyes válászíóbiróség tényleg kibővített össze­állít sbaa végezhetné feladatát. Apponyi Albert gróf az ülés után magyar újságírók előtt a következő nyilatkozatot tette: — El vagyok ragadtatva Chamberlain javaslatától és azt kitűnőnek találom, mert a magyar álláspont honorálásál látom ben­ne. Talán ez nem jelenti a magyar állás­pont honorálásánál: száz százalékát, de a kilencven százalékot igen. Én amellett va­gyok, hogy Magyarország a mai szavazáskor fogadja el Chamberlain indítványát. A tanácsülés befejezése után Waíko kül­ügyminiszter a népszövetség^palotájában meg- •beSzélésre■ vonuld vissza - Szterériyi - József bá­róval: és Egry Auréllal, az Opfánsók jogi kép- vAselőféveL Titulescn román külügyminiszter a nép­szövetség palotájából sietve távozott és egye­nesen szállására ment, ahol maga köré gyűj­tötte a delegáció többi tagjait a jogi szakér­tőkkel együtt és Chamberlain indítványa fe­lett tanácskozott velük. Oly hírek hallatszot­tak a román delegáció szállásáról, hogy TMu- lescu is magáévá fogja tenni Chamberlain indítványát. ( Folytatása a 7. oldalon.) Utl«HJ«ALiai3ttgRWffUCSg£3» JdSL az etsosieidSm RE&Éíiy- irla.: -^AaRí>.3 IS^NOOR m ütmeit tünk a szobámba. Ott félhomály volt, mert csak az egyik zsalugát ért nyitottam föl. Az íróasztalhoz mentem, leültem. Ma­dár az ajtóban állt. Hátrafordultam. — Jöjjön közelebb — mondtam. Azt hiszem, nem szóltam hozzá se szigo­rúan, se nyájasan. Egészen közömbös vol­tam. A torkom száraz volt. Madár lassan kö­zelebb jött, az volt az érzésem, hogy nagyon lassan. Egy lépés távolságban megállóit tő­lem. A félhomályban is láttam, hogy nagyon sáppadi Most végre megnézhettem. Emlék­szem, hogy vtaltatmi kényszer volt ez az első pillanatban, valami otromba kíváncsiság és goromba öröm, hagy igy közelről jól megnéz­hettem végre. Eddig elkerültem, ha csak le­hetett, hogy erősen az arcába nézzek. Most végre megnéztem, lassan és apróra. A haját, a füleit. A szemeit és a száját. A száját so­káig néztem, jól megnéztem magamnak. A lábán fekete félcipő volt. A ruhája szűk váll­bán és a kabátujjak rövidek. A beszélgetésre olyan élesen emlékszem, mintha jegyeztem volnja: minden szóra. A szobában nagy csönd volt ás meleg. Az utcán nem járt senki. Madár magaviseleté az első percekben egészen dermedt volt. Mereven állt, kissé elő­rehajolt váriakkal és oldalt hajtott fejjel, ahogy szokta. A két kezét a nadrágja két szá­rához szorította, nyitott újakkal, mint a ka­tonák. — Hány éves? — kérdeztem. — Tizennyolc múltam, tanár xix. j Halkan felelt, de nyugodtan. — Mikor? — Márciusban. — Az édesanyja Kórodon él? — Igen. — özvegy? — Igen. — Segíti magát? Elgondolkozott. Bizonytalanul mondta: — Igen. Az Íróasztal felé fordultam, mintha vala­mi jegyzetet keresnék. — Érettségi után egyetemre megy? — kérdeztem közben. — Igen. — Mikor hallgattam, hozzátette: — Budapestre. — Ahogy hallom — mondtam — egy bi­zonyos stipendiumról van szó. Amit megkap­hat, ha jeles érett és ha a tanári kar ajánlja. Ez az ajánlás természetesen elsősorban tő­lem függ, az osztályfőnökétől. Számit erre a sitpendiuimTa? — Ha lehet . . . tanár trr. — Ha1 lehet — mondtam. — Nagyon he­lyesen jegyzi meg. Ha lehet. Krédés, hogy lé- het-e? Ezért hivattam ide. . — Tanár ur kérem — kezdte most egé­szen csönedesen — éh mindent . . . Ahogy már egyszer bátor voltam ... A tanár ur jó volt hozzám . , . — Hagyja ezt — mondtam. Fölemeltem a ceruzámat s azt néztem, imint előadás közben. — Igaz az, hogy maga panaszt emelt ellenem az igazgató urnái? , Madár mereven nézett roám és nem i fejelt. — Hogy nem feleltetem? , Semmi válasz. — Elleneim! A tanárja ellen. Árulkodni ment! Az igazgató ur természetesen kidobta. Igaz ez? — Igaz — mondta és mereven nézett rám — Valószínűnek tartja — kérdeztem, — hogy ezek után én magát ösztöndíjra fogom ajánlani? Hallgattunk. Madár nem nézett reálra. A cipőjét nézte. — Feleljen — mondtam neki — Tanár ur kérem — mondta — igaz. Én kétségbe voltam esve. — Kétségbe volt esve? — Igen. — Miért? Igazságtalan vagyok ón valaki­hez? Nem kapta meg félévben a jelest? Nem osztályoztam minden dolgozatát? Gátoltam az előmenetelben? — Nem tetszett felhívni — mondta nyö­szörögve. — Kétségbe voltam esve, tanár ur. Én mindent elkövettem, hogy kiérdemeljem a tanár ur jóakaratát. Nekem, tanár ut ké­rem, minden ettől a® ösztöndíjtól függ. Ha a tanár ur rossz jegyet ad ... Én kétségbe voltam esve. Egy féléve nem tetszett felhívni. Azt gondoltam, hogy a tanár ur gyűlöl engem. Hogy megtetszett gyűlölni valamiért. Nem tudtam miért? Én^ tanár ur kérem, mindent elkövetnék, hogy kiérdemeljem a tanár ur bo­csánatát ... A kezét végighuzta a homlokán. Orr- ; hangon beszélt. — Miért beszél ilyen orrhangon? — kérdeztem váratlanul. — Miért? — felelte meglepetve. — örrsövéhy-elfhaífllásom van. j Egy szivart kerestem elő és rágyúj­tottam. — Maga azt mondja — mondtam neki lassan —, hogy én gyűlölőm magát. Honnan veszi ezt, barátom? Gyűlölet, az nagy dolog. Gyűlölni csak valakit lehet. Maga kis pont ahhoz, barátom, hogy én gyűlölni tudjarr magát. — Igenis — mondta szinte hálásan1. — Aztán azt mondja -- folytattam las­san —, hogy mindent elkövetne, föltéve, hogy én gyűlölöm imagát, ha a bocsánato­mat kiérdemelhetné. Lássuk csak, mindent? — Kérem, tanár ur — mondta lassan — én úgy értem ... — Várjunk — mondtam. — Mondjuk: letérdepelne és kezet csókolna és . úgy kér­ne bocsánatot, imi? A szája reszketni kezdett: — Letérdepelni... — És bocsánatot kérni... a megvadult vén szamártól. Mi? Mereven nézett a szemembe. Felálltam. Az ablakhoz mentem. — Aki másfelé vadászik — mondtam. — De hátha jó irányban vadásztam, bará­tom? Mit gondol? Előrehajolt és kidülledt szemekkel né­zett az arcomba. A szája határozottan rész ketett. — Mi volt az a lévél? — kérdeztem. — Az .., egy levél... Tanár ur —> mondta. — Ki az la Bébi? Lehajtotta a fejét — Cserey Margit. — Miért Bébi? Mi az, hogy Bébi? Ki adta neki ezt a nevet? Oldalt hajtotta a fejét. — Én. : : •• — Mikor? — Egyszer. — Mikor? —■ Egy alkalommal. — Mikor? Nem felelt i

Next

/
Thumbnails
Contents