Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-09 / 33. (1660.) szám

'PÍSAXxAi-i v tAfíEAR/HIR&AB 928 február 9, csütörtök. Aktív magyar munka folyik a magyar fold népéért A magyar nemzeti párt mezőgazdasági szakosztályának téli tanfolyamain 1200 kisgazda nyer e télen kiképzést — Fodor Jenő ügyvezető elnök a tanfolyamok kitűnő eredményéről Kisgazda-vizsga Rimaszécsen Rimaszécs, február eleje. (Délszlovenszkői szerkesztőségünktől.) A ki­sebbségi magyarság legerősebb és legszámotte­vőbb rétege a magyar fíil-J népe: a magyar kis­gazdák. Országszerte megindult a mozgalom: vissza a néphez! — mert a társadalom érzi, hogy a nagy vérveszteség után a snlyos beteg európai emberiségei csak a romlatlan, életerős és nyerseségében is fej­lődésképes falusi tömegek egészsége ment- i heti meg. A magyarság életében mintegy nyolcvan esz­tendeje volt egy ilyen erős mozgalom erre a vér­frissítésre és nemzetmentésre. Az irodalom már előbb megérezte és segítette ezt a folyamatot: Petőfi, Tompa és Arany írásai utón és nyomán ky következett be ama március. Az áléit nemzet felébredt tömegeiben is. A világháború utáni áléltságból is hasonló nton-módon igyekszik menekülni a magyar élet. A jövőt a gazdatórsadalom munkás vállára akarja felépíteni. Ezt az uj népi mozgalmat a magyarságban megint csak az irodalom érezte és jósolta meg először és segítette gyakorlati életválsággá: a modern magyar irodalom legjelesebbjei évtize­dek óta a „magyar paraszt" csodálatosságainak pompás felfedezői és hirdetői. S az uj magyar irodalom már formáiban is visszakanyarodást mu­tat az ősi rög mély lelkű művészetéhez, Most jön uíána az élet is. Téli tanfolyamod a magyar falvakban KűlBnBs Jelentőségű magyar réteg a kisebb­ségi gazdatársadalom. Ezt legjobban a kisgazda- párt megalakító!, a magyar nemzeti párt mai ve­iére! ismerték fel, akik ennek as igazságnak a Jegyében kezdték a magyar szervezkedést, mely hovatovább az egységesedés ée összefogás felé vezet. A magyar földmivelő nép nemzeti és kulturá­lis jelentőségének felismerése vezette a vezetőket arra a gondolatra, hogy saját erejükből kíséreljék meg ennek as értékes magyar rétegnek a boldogulását elő­mozdítani előadásokkal és tanfolyamokkal, melyek kiképezik a modern mezőgazdaság minden ágában, felfegyverzlk a modern tudomány arzenáljával és anyagi nívójuk emelésével, igényeik felébresztésé­vel kulturális téren is magasabbra húzzák életűk alapjait Kezdetben ez a népnevelő és népképző munka főleg előadások keretében indulL De kitűnt hogy az előadások hatása könnyen múló: elfelejtik. A mezőgazdasági iskolák — ha bővében volnánk is, mini ahogy nem vagyunk — szintén nem minden­ben felelnek meg a szükségnek: sokan, épp a fiatal gazdák közül, nem tudják évekre otthagyni a gazdaságot A magyar nemzeti párt mezőgazdasági szak­osztálya. Fodor Jenő ügyvezető elnök gyakor­lati kísérletei és tapasztalatai alapján végre pár évvel ezelőtt bevezette a mi viszonyaink közt legpraktikusabb és legeredményesebb oktatási formát: a kéthetes téli tanfolyamokat Ez az eredeti és speciális gondolat igen jól bevált, sőt a küldöldi hasonló tanfolyamokat még azzal is fölülmúlja, hogy mig a német, dán, hol­land és angol szaktanfolyamokon csak előadás folyik, a szakosztály szlovenszkói kurzusain nemcsak előadnak, de az előadott anyagot meg is taníttatják, úgy hogy a hallgatóságnak vizsgát is kell tennie a tanfolyam végén, melynek látogatásáról bizonyítványt kap. Ez az nj és gyakorlati módszer egyesíti a másik kettő minden előnyét annak minden hátránya nélkül e igy ideálisnak mondható. A rimaszécsi vizsga Magam is meggyőződtem erről s csak a leg­nagyobb elismerés hangján adózhatok a szakosz­tály elnökségének, a tanfolyam vezetőjének és előadói karának — no meg a magyar kisgazdák bámulatos értelmi képességének — azért, amit tegnap a délgömöri Rimaszccs községben meg­tartott kéthetes tanfolyam záróvizsgáján láttam. Marcié István helyi elnök szép megnyitója után Fodor Jenő ügyvezető elnök a tanfolyamok feje, méltatta a tanfolyam jelentőségét s üdvözölte a jelenlévő hallgatókat, érdeklődőket és vendége­ket, akiknek sorában ott volt Kubinyi János kövecsesi földbirtokos, Nagy Sándor országos párt­igazgató, Halász István losonci párttitkár, Fodor István gazdász és lapunk délszlovenszkői szer­kesztője. Majd megkezdődött a vizsga. Kérdések a növénytermelés és állattenyésztés minden ágából és az általános vegytani és földtani előismeretekből. Bámulatos volt hal­lani a mintegy 60 vizsgázó precíz, értelmes, egyszerű szavakkal, de tudományos és latin­szavas szakkifejezésekkel tarkított pompás feleleteit. Mintha középiskolai vizsgán lennénk. Olyan kér­désekre adtak hibátlan válaszokat, amikre e sorok Írója is bátran zavarba jöhetett volna. És a hallgató vizsgázók: hol nagybajuszos déli gaz­dák, hogy serdülő, fiatal gazdafiok, tizenhattól ötvenig. Fodor Jenő és a távollévő Szabó István ny. gazdasági akadémiai tanár mellett Knbinyi Ödön okleveles gazda volt a harmadik előadó és ■'dzs- gáztatő. Már délreharangoztak, mire mindenki végig­felelt és Fodor Jenő bezártnak nyilvánította a vizsgát Kolozsi Kálmán kisgazda a hallgatóság nevé­ben mondott köszönetét az előadóknak odaadó munkájukért, ifj. Revaj Pál, a pártszervezet helyi jegyzője költői szavakban méltatta a nap jelentő­ségét, közakarattal elhatározták, hogy táviratilag üdvözlik Szent-Ivány József pártvezért és Szabó István előadót, sz. o. igazgatót. Üdvözlő sürgöny a pártvezérnek Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselő, pártvezérnek a következő sürgönyt küldték: *A rimaszécsi mezőgazdasági tanfolyam veze­tői és hallgatói mély hódolattal és szeretettel üdvözlik a magyarság hivatott, igazi vezérét, a magyar nép nagy barátját s kérik, hogy vezesse és vezérelje továbbra is a magyarsá­got a szellemi, anyagi és lelki boldogulás utján a siker és dicsőség felé.4* Percekig tartó tapssal fogadták az üdvözlő táviratot Végül Marcis István helyi elnök meg­indult meleg szavakkal zárta be a vizsgát, nj ilyet bankett követett. A fehér asztalnál Bátky Aladár, Nagy Sándor, Fodor Jenő, valamint Boros Géza, Kolozsi Kálmán, Ifj. Revaj István kisgazdák és Revaj Géza községi biró mondottak felköszöntő­ket A felszólalók szeretetekről bizlositották a Prágai Magyar Hírlapot a magyarság fővárosi orgá­numát is és éltették a fejlődés uj nagy állomásán. Fodor Jenő a tanfolyamokról Alkalmunk volt beszélgetést folytatni Fodor! Jenővel a szakosztály ügyvezetőelnökével, akié a főérdem, hogy lankadatlan munkával kifejlesz­tette a tanfolyamokat és ma már az ország min­den járásában, ahol magyarok laknak, folyik az aktív munka a földnépében. Az ő érdeme az is, hogy ezt az egész uj és különleges módszert ho­nosította meg $ vele nagyban hozzájárul a magyar gazdatömegek nívójának eleméséhez ée anyagi boldogulásához. Kérdéseinkre a szakember tudásával s körül­tekintésével a következőket mondotta: A tanfolyam Jelentősége — Hosszas kísérletezés után találtuk meg a nálunk egyedül helyes utat a gazdák továbbkép­zésére: ez a kéthetes tanfolyam, melyen nemcsak előadunk, de az anyagot meg is taníttatjuk. Ex lényeg: igy as elméleti ludás megmarad éM támogatja a praxist. — Nagy horderejű dolog, hogy nagy tömegeket lehet egyszerre kiképezni, anélkül, hogy elvonnék őket a munkától. A gyakorlattal szorosan összefüggő teoretikus ismereteket a fiatak gazdák bámulatos értel­mi képességgel szívják magukba s a gyakor­latban is alkalmazzák. — A tanfolyam teljesen politikamentes: tisz­tára a íöldmivelési kultúrával foglalkozik. A hallgatóság is pártpolitikai különbség nélkül vesz részt rajta. — A vizsgák eredménye azt mutatja, hogy ez a rendszer beválik. Sokat tudnak a tanfolyam végén s ezidéú mintegy 1200—1400 fiatal gazda nyert kiképzést tanfolyamainkon. — Három éves kísérletezésünk után már kész van a kettős vezérfonal is: a növénytermelés és az állattenyésztés. Mert fontos, hogy csak a legszükségesebbeket tanítsuk, de azt maradandó hatással. A kisgazda-szempont vezérel az anyag ki­válogatásánál Ezek szükségleteit tartjuk szem előtt! — A növénytermelésnél a tarlóbuktatás, az őszi szántás jelentősége, helyes istállótrágyakeze- lés, a műtrágya fontossága, a nemesitett vetőmag értéke kerülnek főleg tanításra, mint a több- termelés elősegitői. Aztán a gabonabetegségek, csávázás, pácolás, amik százszázalékos védelmet adnak olyan vidéken is, ahol eddig az üszög a termés 20—30%-át telte tönkre. Megemlítendő még a rovarok elleni védekezés is. — As állattenyésztésnél a fősuly az állat- egészségügyre, helyes takarmányozásra, állatgon­dozásra van fektetve. Mint jól jövedelmező mellék- kereset a sertéstenyésztés, tejgazdaság örvende­nek nagy érdeklődésnek. A ló-, szarvasmarha- és sertéstenyésztés, állatbetegségek, preventív intéz­kedések stb. A tanfolyamok sikeres eredménye — Pár példát arra, hogy milyen jó hatással vannak a tanfolyamok: — A lapok közigazdasági rovataiból statisz­tikai adatokkal kimutatható, hogy » múlt esztendőben pélszlovenpzfcón sokkal nagyobb volt a mtítrágyafogyasztás, mint bármikor is! Olyanokat — a kisgazdákat — nyertünk meg a mo­dern gazdálkodásnak, akik eddig nem használták. Más: kézzelfogható bizonyíték az is, hogy máknemesítő állomásaink egész múlt évi készlete elfogyott: a tanfolyamon résztvett gazdák nemesitett vető­maggal vetettek, ami nagyjelentőségű, ősszel vagy nyárvégén már sok vidéken kihordják és beszántják u istálló- trágyát holott eddig télen hordták, ahol kifagyott és el­vesztette táperejét — Érdekes jelenség az is, hogy mig eleinte nehéz munkával kellett buzdítani s toborozni a hallgatóságot, ma már egymásután jönnek a meghívások, úgyhogy ma már csak ott tartunk meg­hívásra tanfolyamot, ahol legalább 50—60 rendes hallgató iratkozik be. Sok helyen még anyagi támogatástól sem riad­nak vissza, csakhogy tanfolyam legyen. A nehézségek — Kívánatos volna, hogy ezek az áldásos hatású tanfolyamok necsak ezer és néhány száz, de 5—10 ezer kisgazdát képezhessenek ki egy tél folyamán. Itt jönnek elő az anyagi nehézségek: a szakosztálynak ehhez még nincs meg a meg­felelő anyagi ereje. Egyelőre egy-egy járásban, csak egy-két faluban tarthatunk tanfolyamol Meg aztán előadókban is hiány van: többre van szük­ségünk és főleg anyagi erő kellene. Az államnak is nagyobb áldozatokat kellene hozni az ilyen tanfolyamok támogatására, ami a nép nívóját emeli. Az állam nem is zárkózik el a támogatás elől, de a fontos és értékes munkához képest nem támo­gatja eléggé. 8 magának a gazdaközönségnek is fokosot- ‘ tabban kellene támogatni a munkát. Ott van például Udvard község, mely a tan­folyam céljaira 2000 koronát bocsátott rendel­kezésre. És ez meg is hozza az eredményt; az 50—60 rendes hallgatón kívül néha 200—300 gazda hallgatta az oktatást. Előadóink pedig vasárnaponként kijártak a szomszéd községekbe is előadni. Volt olyan vasárnapi előadás is, hogy 600 ember hall­gatta az előadót Ezen idén mintegy 15 tanfolyamot tartottunk. Tervek és munkák — A szakosztály azon gondolkozik, hogy ez év őszén egy előadókat képző tanfolyamot tart; ahol az előadók vizsgát tesznek, hogy alkalmasak-e előadókul- Mert nem elég a szakképzettség maga, csak az a jó előadó, ajsi tud a nép nyelvén be­szélni s pedagógiai képességgel és ismerettel rendelkezik. A gazdák soraiból akarunk előadókat nevelni. Igen jól volnának használhatók az elbocsátott gazdatisztek is. — Gondoskodunk, hogy az előadás anyaga könyvalakban is megszerezhető legyen: akkor otthon is tanulhatják. Én magam most adtam ki az első részt: „A kisgazda növénytermelése4* rimen. (Megrendelhető a szerzőnél, Abovce, posta Strkovce ze. XVIII. ára 20 kor. A szerk.) A fövő szezónban jelenik meg a második rész, az állattenyésztésről Szabó István szakosztályigaz­gató tollából akinek hervadhatatlan érdemei vannak a tanfolyamok körül. A kisgazda dicsérete Végül a kisgazda hallgatóság került szóba. Fodor Jenő meleg szavakkal emlékezett meg • magyar földmivelők nagy tanulékonyságá­ról értelmességéről és bámulatos intelligen­ciájáról. Nagyon jó és fogékony anyag ez, csak csiszolni kell A tanfolyamok után országszerte mutatkoz­nak náluk a közvetett jő hatások is: növekszik a szövetkezeti gondolat és egyremásra jönnek a kívánságok: csináljunk tejszövetkezetet, hitel­szövetkezetet és más szövetkezeteket. Ma Olaszország törvényhozás utján segíti éld a gazdaképzést, Magyarországon és Dániában is hasonló, törekvések vannak: Európa ráébredt a föld népében rejlő őserő jelentőségére. Ilyen körülmények közt az a munka és az az eredeti gondolái ami a kéthetes tanfolyamokat és a vetésdijazásokat létrehozta és nagy sikerrel vezeti, a magyarság széles sorainak figyelmére és elismerésére méltó. Ez a munka jó munka, pozitív munka, áldásos magyar munka. Győry Dezső. VÁNDORTASKA- SZERELEM ­Látni Tehetett első tekintetre, hogy nászutasok. Az uj bőrönd vászoohuzatán színes cédulák turkál­lak; uj volt a nő bundája is, meg feketelakkos ne- oessairje. Olaszországból jöttek, ílórenci szállodá­juk nevét tisztán elolvashattam a bőröndön. A fiatalasszony kicsit izgatott volt, közel jár­hattak otthonukhoz- Ha megszólalt, a férfi moso- lyogva hallgatta és némán bólogatott- Néha meg­fogták egymás kezét, összebújtak és láthatóan fe­szélyezte őkel hogy nincsenek egyedül. Alkonyalidő volt, már égtek a villanylámpák aTT.nl a nyugtalan vibráló fénnyel mely nem en­gedi az embert se olvasni, se aludni. A nászutasok egy uj filmről kezdtek beszélni, amelyet előző nap láttak Becsben. A nő kifogásolta a film tragikus befejezését. Nem értette, miért kel­lett mind a két szerelmesnek meghalnia, amikor úgy szerették egymást és oly megelégedést keltett volna, ha végül mégis megkapják egymást — Látod, szivem, igy rendezték volna az ame­rikaiak a filméi — mondta a férfi- — Náluk a® üzlet a fontos, a tömegizlés kielégítése, ök bizo­nyosan megcsinálták volna a végén az esküvőt De a film itt készült és az író bizonyosan kikö­tötte, hogy elképzelését nem szabad meghamisí­tani. — De azért nem kell mindjárt mérget inni, bá meghal a szerelmes, — felelt az asszony. A férfi elnézően mosol ygott — Hát nem kell, ez igaz. De látod, szivem, amilyen banális igy a történet váza, oly igazzá ém művészivé teszi az egész filmet épp a konzekvens befejezése... Nem érezted soha, hogy ez minden­nél több: valakit úgy szeretni, hogy megszűnik a lét értelme, hogy meg kell halni, ha nincs többé az, akit szeretünk... Tudod, minden tragikumá­val és fájdalmával az a leggyönyörűbb valami, ha egy nő fentartás nélkül úgy megszerel egy férfit, aki talán mélyebben áll nála, hogy odaadja az éle­tet érte. Ahogy például a Bohémélet Mimije adja! oda a maga kis beteg életét Rodoliphenak. De úgy, hogy a férfi a maga önzéséiben nem is érzi, hogy valaki szenved és meghal érte. A nő szeme kissé tágabbra nyilott és ahogy igy elborongva magába nézett, úgy éreztem, mint­ha a férfi szava csírázni kezdene benne, mint egy elhintett vlrágmag. De aztán, alig egy perc múlva, különösen megrándult a válla, mintha terhesnek érezte volna az elmélyülést, az arca megint a régi lett és hirtelen ezt kérdezte: — Szeretsz? — Szeretlek, szivem, mért kérded? — mondta a férfi és mosolygott, de mintha a szája széle fá­radtan megrándult volna. — Azért kérdem, mert hallani akarom min- ?flg. Szeretsz? — Kis bolond, persze, hogy szeretlek. Az asszony nem vette észre, hogy most egy árnyalattal unottabban és fáradtabban csengett a férfi hangja. Ki tudja, hányadszor kérdezte? És hányszor fogja még kérdeni igy és más formában. Gügyögve, gyerekesen, sóhajtva lázak közt, vagy neheztelve és felébredő kétellyel, talán unalomból vagy megszokásból! Vájjon milyen lesz a férfi fe­lelete egv esztendő múlva? Ahogy igy elnéztem őket, eszembe jutott egy másik fiatal pár. Tavasszal kerültem melléjük egy vicinálison. Vasárnap esküdhettek és most rokoni látogatóba indultak. A férfi ünneplőben, pirosra borotválva, szivarozott, jő markos tenyere volt, földmunkás lehetett Égetfarcu barna ember és az asszony alig volt tizennyolcéves. Nézték a vidékei nem beszélgettek az egész utón, de amikor a férfi a térdére fektette tenyéréi a nő utána nyúlt, egy darabig simogatta, gyúrta szerelmesen az ujjakal aztán összekapaszkodott a két kéz és úgy maradt vagy másfél óra hosszat mozdulatlan. Néha egymásra néztek, oly mély derűvel, hogy a szememben maradt a szemük. Amikor aztán leszálltak, utánuk néztem. A férfi apró lépéssel az asszony előtt haladt, aki a kis batyujukat cipelte. Bizonyosra veszem, hogy ez az asszony sohase fogja az urától kérdezni: sze­retsz? Be a férfit falán zavarba hozná, ha szavak­kal kellene bizonyitgatni érzelmeit. De ahogy igy a falu felé mentek, éreztem, hogy ezek egymáshoz tartoznak. Esztendőkön, évtizedeken át. uuás néV- lcül óé szavak nélkül, széfcválaszthatatlanul. (192Ő január hó.) Egri Viktor, J 4

Next

/
Thumbnails
Contents