Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-09 / 33. (1660.) szám
1928 február 9, wfltSriafe. 5 hangjában Tan, amelyet egy üreg vashengerre feszítenek és egy bunkóa fadarabbal vernek! A franciák teasereinek? A németek leszerelnek? A világ teaserei? Eljön as első patkány bűvölő, a trombitába faj és máris végtelen tömegek futnak utána, mit bánva, hogy elnyeli őket a hegy. Először láttam a háború ntáni diadalmas hadsereget. A büvölésben itt mennyi önérzet és mennyi boldogság van. Minden járókelő meg akarná csókolni az elvonuló szuronyt, amely megmentette. Egéss más, mint nálunk. A trombita kedvesen, vígan hnzsa a halálmarsot, nincs benne szomorúság, monumentalitás, úgy indít a sáncra, mint a gaseognci legéuyck indulhattak Rostand elképzelésében. A franciákban a harmadik húr is megpcndült s a három együttes zengése pompás indulót adhatott. A trombiták sikoltozzák: diadal, diadal. A dobok harsogják; (mint a tibeti imamalmok) diadal, diadal. A lépések kongják: diadal, diadal. A járókelők érzik: diadal, diadal. A nap ragyogja: diadal, diadal. Az Avenue de W'agrum most szó nélkül csatába menne. A katonák elvonulása, a zene, a színek, a testek, ez a legtisztább esztétika (ó, aljas!) s az emlékek most öletni tudnának. — Nem tagadhatom. az ai érzésem volt, hogy a háboru-mclleiti legjobb stimuláns lényege tulajdonképpen egy esztétikai élmény. Bennem persze inélabus akkorddal zárolt ez az elvonulás. Először, mert azt a mámort és dió dalt éreztem, amely az én fajom rovására mámor és diadal, másodszor, mert láttam, hogy engem is megkap a játék. Segíteni sem rajtam, sem a világon nem lehet. Az emberiség még nem nőtt ki az élomkatonás gyermekkorbél Szvatkó Pál Serdülő lelkek bűnös ébredése Berlin romtolt tavaszában A steglitzi gyermektragédia a berlini bíróság előtt — Ki a gyilkos? Egy tizenhatéves, romlott gyerehteány áll a tragédia középpontjában KÜLFÖLDI LEVELEK A TROMBITA HANGJA Aman-TJUah, afgán király, fiát és leányát jött meglátogatni Franciaországba. As afgán uralkodók nem szorulnak rá, hogy inkognitóban utazzanak — úgyis elég inkognitók — a az Am&n-Ul- lah is kiélvezheti Európában a fejedelmeknek járó tiszteletet és pompát. Olaszországból jövet Tentimigliánál lépett be az országba, s első dolga volt, hogy kutató szemmel fölkeresse az állomás előcsarnokában őgyelgő francia koldust, hos- sárohanjon és busz angol fontot nyomjon a markába. Aminek a koldus valószínűleg örült, de Franciaország nem, mert mégis csak.. egy koldussal kezdeni! Nizzában egynapos pompa fogadta az ázsiaiakat, a különvonat londiilcttel gördült végig Franciaországon, s ma délelőtt tizencgyóra tizenöt perckor befutott a párisi Bois de Boulogne állomására, ahol Doumcrgue integetett fehér zsebkendővel az érkező elé. Ez a bois de boulognci állomás sok fejedelmet látott Látta Vilmost, Eduárdot, Miklóst Emánuelt és Wilsont, de legújabban valahogy nagyon másodrendű uralkodók keresik csak föl. Egymásután a következők: a tatár perzsa kán, a fellnli egyiptomi király, as arab marokkói szultán, Libéria néger elnöke és most ez a tudomismilyen afganisztáni király. Erős lanyhaság az uralkodópiacon. Délelőtt negyedtizeukettőkor százegy ágyulö- vés jelezte, hogy őfelsége megérkezett. Ilyen üdvözléseket még nem hallottam. Valódi, meleg, férfias, öblös ágyudürgés volt, nem az a vékony pukkanás, amit Középcurópában szoktam meg. Akaratlanul arra gondoltam, hogy az a hadsereg, amelynek üdvözlései igy hangzanak, nem vicc. többé, hanem komoly dolog. Tartalmas Agyulö- vések voltak, magvasak, először adtak Ízelítőt a francia katonaságról, mint, ahogy különben is ez az afganisztáni látogatás avatott be a gloire rejtelmeibe. A szokatlan zajra kisétáltam az utcára s mivel az Etoile környéken lakom, csakhamar a bámészkodó tömeg közé kerültem. Katonák álltak sorfalat, biciklis rendörök keringtek, s csakhamar megjelent a Garde Répubüicaine is, pompás legények pompás lovakon, pompás színekben, — minden, mi szem-szájnak kellemes. A francia nép szivében ezek a nagyszerű legények megpendítették az első húrt A gloire zengeni kezdett a mellkasban. Olyan ez, mintha a fiatal férfi meglátja a szép leányt: bizonyos idegek működésbe jönnek és bizonyos emóciókat váltanak ki. Hát ez ugyanaz. Ahogy ezek a lovak kocognak, a kardok csillognak, a kitüntetések villognak és a piros sisaklorgók rengenek, — nem lehet ellenállni. Nevezzük a lcgnlávalébb megkisértésnek, cgyremegy, egy ilyen lovasosztag elkocogása biztos hatású. Az ember szive emelkedni kezd, vagy dühroham vesz rajta erőt, de közönnyel kitérni nem tud. Különösen, amikor megszólalt a trombita, a clairon, jellegzetes vékony, magas, víg francia induló hangjával, mint a méz s a kígyó, úgy siklott ez a hang a fülön át a szivbe — g egy második húr is megpcndült. Ilyenkor pacifista jelszók omlanak, s az élet szokatlanul köuy- nyü lesz, az ember szó nélkül odaadná, mint a semmit, mert ez a néhány hang, ez a néhány ló és ez a néhány kisuvickolt vasdarab ugyanolyan hatással van, mint a borostyánkő a békacombra, rángat és levegőn át jött hullámaival mcgvibrál- tatja az extázis idegeit. Nem túlzás, egyszerű pszichológia. Sok száz millió emberéletbe került a világ teremtése óta, hogy a vezető emberek fölismerték száz bedresszírozott ló, száz színes rongy', száz széles ember és száz kisubickolt vasdarab egyiittlétének pszichológiai hatását. Közben jött is már a király. Mellette Dou- merguo ült. Hivatalosan, tehát mosolygott Éppen fölemelte jebbkezét és megmutatta Aman-Ullah- nak az Arc de Triomphe-ot. Fölösleges munka, a Diadalív különben is elég szembetűnő, de a nagy ciceróne kötelességének tartotta. Ámbár belsejében bizonyára arra gondolt, mit értesz te éhez és a francia nemzeti dicsőséghez, te ázsiai. Mire az afgán ellengondolata az lehetett, mit hencegsz ezekkel az egymásrarakott kövekkel és egymásra irt csatanevekkel, te kis francia; Afganisztánban voltak már egymásrarakott kövek, amikor itt az emberek még a csúszómászók, fokán éltek és voltak csaták, amikor itt még fogalmak sem voltak arról, begy milyen szép dolog a harctereken meghalni. — Egyébként sem Doumergue, sem Áman-UHah nem volt oly érdekes, mint a katonák, ámbár az afgán uralkodó szép piros csákót és aranyos egyenruhát viselt. Áz államfők autón mentek, nem négycsfogatu liintón, amit a nép őszintén, de zúgolódás nélkül sajnált Néhány kalap lekerült a fejről, az afgán jobbra- balra szalutálgatott, pedig nem is neki köszöntek, do igy szokta meg kiskorától. A menet csakhamar clkanyarodott a Quay d‘Orsay felé. A tömeg szétoszlott A kordontálló katonák, körülbelül ötszázan, s az Arc de Triompbe diszszázada, vagy háromszáz ember, zászlóval, zeneszóval hazament az Avenue de Wagramon. A francia diszfelvonulás! Elől huss trombitás, azután húsz dobos, azután a zenekar, majd a zászló, végre a csapatok. Acélsisak, szurony, hátizsák, kézigránát dobbanó lépés, egyenes sorok, rend és erő. A dobok mély gutturális ütemet vernek, közbe beleszólnak a trombiták felejthetetlen magas, ideges, rejtelmes, ösztönző csata- ritmusokkal, mig végre vig és harcias marsra sendit a zenekar. A szem ritmust lát, a fül ritmust hall, a test ritmust és egyetlen akaratot érez, ennyi alávaló csábításnak nem lehet ellenállni. A kis nők kiszaladtak a kávéházakból. A pincérek is. A szemek csillognak, a mellek lihegnek, látom a tömeget, amint halálba hajlandó menni. Biuijri mágia, mint ennek a wmuAí bőrnek § Berlin, február 8. (A P. M. H. munkatársától.) A berlini esküdtbiróság holnap kezdi meg a eteglitzi gyermektragédia főtárgyalását. A sötét bünligy hátteréből a vádirat rideg szövege az utóbbi évek legszenzációsabb drámáját rajzolja ki: egy nyolcadik osztályú gimnáziumi tanuló azzal a váddal terhelten áll ki holnap bírái elé, hogy agyonlőtte legjobb barátját a kedvese szeretőjét, vagy legalább is szuggesztiv föllépésével rávette gyengeakaratu barátját, hogy előbb a csábítót s azután magát lőjje agyon. A láthatatlan koronatanú Nem elég, ha a rémdráma előzményeinek s lefolyásának rekonstruálása közben felsorakoztatjuk mindazon érveket, amelyek rendelkezésünkre állanak, nem elég, ha a pszichológia és a szek- ázuálpathológia gazdag fegyvertárából kiragadjuk mindazon eszközöket, amelyek a megfelelő beállításba emelhetik ki a megrázó tragédiát. A lélek alvilágában kutató Wedekind brutális rTejére volna szükség,, ha fel akarnők tárni azt a feneketlen mélységet, amely a dráma mögött s alatt tátong, Wedeki-d diabólikus villámait kellene szórni, ha pusztító teljességében akarnők megvilágítani azt a szakadékot, amelyet a világháború s a forradalmak ütöttek az emberiség s az ifjúság lelkén, s amelynek peremén ma is még szédülve tántorgunk. Krant* Pál A* analizáló tolira önként kívánkozik egy irodalmi reminiszcencia, Wedekind „Tavasz ébredéséinek örökérvényű pszichológiai kulcsa fiatal életek hullásának a megfejtéséhez. Mégis, a eteglitzi tragédia több volt serdülő fiatalok pusztulásánál, mert olyan komponensek is működtek közre az expozíciónál s a katharzisnál, amelyek nem Írhatók a lázadó, vad ifjúság béklyótörő, drámaiságban kirobbanó feszültségének a terhére. Az erkölcsromboló és háboruutáni viszonyok oly sokszor felhozott s már annyira el- koptatott koefficiense döntően siettette a tragédia bekövetkezését és előföltételeit is egyedül az szolgáltatta. A holnapi tárgyaláson Krantx Pál gimnáziumi növendék kerül a vádlottak padjára és Schel- ter Hildegárd tizenhatéves kicsapott iskolás- leány fog dultan vallani a tanuk között, de láthatatlanul és kisértő csapongással ott lesz és vádaskodni fog mint egy koronatanú az a tizennégy év, amely a világháború kitörése óta eltelt, anélkül, hogy elmúlott volna tőlünk. A táp virágai 1927 junius 28-án játszódott 1© a tragédia. Színhely: középosztályu miliő. Szereplők: Krantz Pál nyolcadosztályos gimnáziumi tanuló, szuggesz- liv fellépésű, költői hajlamú, ko-aérett ifjú, barátja, Scheller Günther beteges hajlamú vánnyadt gyermek, aki tévelygő vonzalommal viseltetik vele egyidős, de magasan felette álló barátjához, Stephan János tizennyolcéves szakácsinas, a két diák egykori osztálytársa és Scheller Hildegárd, Günther tizenhatéves húga, Berlin weekendező gyermeklányainak elfajult prototípusa, a Pandora bűvös szelencéjéből szárnyára bocsátott mérgező- ] illatú virág, Wedekind Lulujának sápadt kópiája. < Idő: tinaoháisn óvvai a világbábon* fejtöréséi1 s kilenc évvel a több mint kétséges befejezése után. Krantz Pál legbizalmasabb osztálytársa volt a hozzá rendkívül vonzódó Schillernek s valósággal lenyűgözte őt léha életfelfogásával, költői képességeivel év vakmerőségével Krantzban azonban egy forrongó lélek ellentétes dualitása dolgozott: a cinikus fiatalember álarca mögött egy többé-kevésbé romlatlan, sőt szentimentális, nőt nem ismerő fiú rejtőzik. Scheller tizenhatóves húga, aki fiatalkora dacára megjárta már & nagyváros s a szombati berlini weekend csábitó mélységeit, az első szerelem delejével vonzotta magához Krantzot. Szomorú, halálhangulatu verseket irt hozzá, de a leány a maradéknélküli kiélésre áhitozók s féktelen szabadosságban élők fölényével ugyancsak versben válaszolgaiott neki, amelyben kinevelte tétova, tépelődő határozatlanságát. így történt, hogy múlt év júniusában, egy weekendi kirándulás alkalmával Scheller Hildegárd voh az, aki elcsábította Krantz Pálit. A leánnyal eltöltött éjszaka mély nyomokat hagyott a fiú lelkében, titkolt szerelme mélységes élménnyé oldódott fel benne, de már másnap megdöbbenéssel tapasztalta, hogy Hildegárd csak szeszélyes, futó viszonynak szánta egymáshoz való vonatkozásaikat, sőt olyan magatartást tanúsított, hogy ridegségével valóságos apátiába kergette az első nagy szerelem bűvöletével eltelt fiút. Boros, mámoros éj Másnap, junius 28-án a weekendező fiatalság visszatért Steglitzbe. Scheller Hildegárd szülei elutaztak Kopenhágába s igy a lakás a két gyermek őrizetére maradt. Este nyolc óra után Krantz és Scheller betértek az üresnek vélt lakásba, hogy a házban található borok és likőrök elfogyasztásával töltsék el az éjszakát. A lakás azonban ki van világítva, nyilvánvaló, hogy Hildegárd, akinek barátnőjénél, Ellen Rattinál kellett volna töltenie az éjszakát, tartózkodik benne. A lépcsőn felfelé menet találkoznak is a leánnyal, aki kissé zavartan, valami ürüggyel elkéri bátyjától a kapukulcsot és kisiet az utcára. Kevéssel rá visszatér a lakásba, melynek ebédlőjében akkor már a két barát bontogatja is az első üveg bort A leány egyideig résztvett mulatozásukban, a levegőben likőr, bor és cigarettafüst émelyítő szaga terjengett, kevéssel rá aztán elbúcsúzott tőlük azzal, hogy aludni tér. Kiment szülei hálószobájába, onnan pedig lesurrant a lépcsőn az utcára és belopta a lakásba a hátsó lépcsőn egyik barátját, Stephan János szakácsinast, akivel már régebbi idő szerelmi viszonyt folytatott. A fiú már kora este óta ott várakozott a ház előtt a kedvező alkalomra, amikor besurranhat és amidőn Hildegárd elkérte bátyjától a kapukul- csot, hozzásietett, hogy értesítse őt a két fiú megérkezéséről. Krantz és Günther egyideig nem vette észre, hogy a leány vendéget csempészett fel a lakásba, de Krantz egyszerre csak felugrott az asztal mellől és izgatottan, sápadt arccal közölte barátjával, hogy húgának látogatója van, aki minden bizonnyal senki más, mint Stephan János, gyűlölt barátjuk, akit a ház előtt látott ődöngeni. Scheller megdöbbenéssel fogadta barátja közSoiielkf lését és felháborodása fokozódott, amikor Kraotz bevallotta neki, hogy az előző éjjeli az ő társaságában töltötte el a leány. A két fiatalember izgalma nőttőn nőtt. Krantz gyilkosságról kezdett suttogni rekedten, Scheller pedig hirtelen kijelentette, hogy nem tudja túlélni húga szemérmetlenségét és megöli magát, de Stephannak vele kell halnia. Azonnal el is kérte barátjától annak revolverét, amelyet ez mindig magánál hordott. Gyilkosság a hajnalban Most már ködösen, anankészerü drámaisággal játszódott le minden. A két fin ott ül az asztal mellett, melyen eürü sorokban állnak glcdában a boros palackok s likőrös üvegek, feketekávé kerül az asztalra, cigarettaskalulyát skatulya után bontanak ki s a ragadós, nedves asztalon ott hever, mint egy sötét titok, a töltött revolver. Órák telnek el •igy, a szesz gőze megüli az agyakat, a kávé fűszere izgat és a leeresztett függönyök mögött már áttör a pirkadó hajnal rőt fénye. De a szakácsinae a hálószobában van s a revolver ott vár az asztalon. A két barát még részletesen megbeszéli a gyilkos tervet, amelyet végre akarnak hajtani Agyuk ködös, lelkűk sebes, de annyi erőt még fel hídnak hajszolni magukban, hogy tollat, papirost ragadnak s a tervet pontosan megfogalmazzák s több példányban az asztalon hagyják, két barátjuknak 1 s egy újságnak címzetten. Stephan Eszerint Stephant Güntemek kell agyonlőnie és aaját magát, Krantznak pedig Hikle-gárddal s azután magával kell végeznie. A leveleket lepecsételik e hozzálátnak tervük végrehajtásához. A hálószoba elzárt ajtajához lépnek s igyekeznek a zárat felifeszitení. Ideges m«- toszkálásukra figyelmes lesz a leány és rosszat sejtve, barátját elrejti a szekrény mögé, ahol egy fürdőköpeamyel borítja Te. Azután feltárja az ajtót és a két fiút beereszti. Senki sem szól egy szót sem, a fiuk elborultam, komoran hallgatnak, a leány szűkülő tekintettel kiszökik s a szomszédban lakó Ellen Rattihoi megy. Reggel hat óra van. A magukramaradt fiuk a leány eltávozása után felhányják a szobát, kutatják Síé- píhant. Észreveszik a fürdőköpeny mögött és Sebei- ler Günther közvetlen közelből elsüti rá a fegyverét, többször egymásután. A köpenybe rejtett ecmbergomolyag szótlanul fordul te a padlóra, ezt Günther Iáivá, halántékából szorítja a fegyvert s megnyomja a ravasztA következő pillanatban vérző homlokkal terű.1, el a padlón, Stephan vonagló teteme mellett. A re- volverlövéeek hallatára Krantzon egyszerre ré* mült izgalom vesz erőt, az átmulatott éjszaka má- i mora egyszeriben elszáll a fejéből és tudatára eb* red a helyzetnek. Sirva hajol le a két holttest mellé, de a revolvert nem meri a kezébe venni- Ebben a helyzetben, guggoló merevségben ülve bukkan rá a visszatérő Hildegárd Ellen Katiival. A leányok dennedten álljak meg a két vérző halott s az eszelősen, üveges szemekkel reájuk te- kiató Krantz mellett. Néhány peng teli el igy mo^
