Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-07 / 31. (1658.) szám

7 1928 febra&r 7, kedd. Pozsonyban orvosi proletariátus van keletkezőben Négyszáz orvos — a békebeli száz orvos helyett — Miért nem inénak megélni az őslakos orvosok? — Szükség volna az orvosképzés korlátozására Pozsony, február 6. (Pozsonyi szerkesz­tőségünktől.) Az idei szeszélyes téli időjárás nemcsak a íakereskedőknek kedvezett, ha­nem fellendítette a konjunktúrát egy inteüek- tueü osztálynak, az orvosoknak is. A cuppogó sárban, a locs-pocsban, a hó­fúvásban és a szélviharban orvosért sza­ladtak a prüszkölő, náthás emberek. Majd minden házban volt beteg és majd minden családnak állandó napi vendége volt az orvos. Patikára és orvosra az idei télen legalább annyit költöttek a pozsonyiak, mint fára és meleg ruhára. Ez a kedvező konjunktúra te­relte rá a figyelmet a pozsonyi orvosi kar helyzetére és nem látszott érdektelennek be­tekinteni ennek a valaha olyan tekintélyes és biztos jövedelmet nyújtó foglalkozásnak a kulisszái mögé. vosi kar állandó elszegényedésének többi okait. A Jogorvosoknak például fogtechniku­sok versenyével kell megküzdeniük, mert még Tusar miniszterelnöksége idején \ kiadtak egy rendeletet, amely minden lénye­gesebb megszorítás nélkül alkalmat nyújtott a fogteohnikusi vizsgák letételére és a levizs- gázottakat feljogosította arra, hogy orvosi ei-j lenőrzés nélkül szájüregben dolgozzanak. A' vizsgát nagyon sokan letették olyanok, akik- azelőtt tanári és jogi pályán működtek s akik azután egy szép nap kitették táblájukat: „fo­gászati műterem" felírással. A fogászati szak­ban odáig jutottak a dolgok, hogy a közön­ség széles rétegei ma már alig tesznek kü­lönbséget diplomáit orvos és a vizsgázott tech­nikus között, pedig, hogy ez a különbség megvan és néha milyen súlyos konzekven­ciákkal jár, azt talán fölösleges is bővebben kifejteni. A tiltott műtét mini lőkeresetl forrás Az orvosi praxis többi specialista ágában sem jobb a helyzet. A múltban egyetemen s! állami kóhrázakban sokéves gyakorlattal sze­reztek specialista képesítést a fiatal orvosok, manapság azonban rövid egy-két év alatt ké­pezik ki a specialistákat, akik igen gyakran : hiányos tudással kerülnek ki és írják tábláik- | ra gyermekorvosi, nőgyógyászati és belgyó- ] gyászati tudományukat A* nj rendszer, a* ujj erkölcsi felfogás különös erővel érezteti hatását a nőgyó­gyászaiban. A tiltott műtét mindig is kényes része volt ennek a specialista ágnak, de a régi or­vosok magasabbrendü erkölcsisége és a tör­vény előírásainak szigorú alkalmazása gátat vetettek a visszaéléseknek. Ma sokkal lazáb­bak az előírások és ezernyi módja van an­nak, hogy a törvényadta lehetőségekkel vissza­éljenek. Különösen a fiatal generáció vetette el elődei kételyeit és valósággal fők erese ti forrássá tette a til­tott műtétek Az orvosi etika a kor változásával lénye* gesen átalakult. Valaha az orvosi hivatásban nem a vagyongyűjtés volt a legfőbb célkitű­zés, hanem az embertársak segítése és gyó­gyítása. Manapság az sem szokatlan jelenség, hogy fiatal orvosok fizetett ügynökök ut­ján hajtják fel a betegeket és a közvetí­tőknek províziót adnak. Még csak váddal sem lehet ezért illetni őket, mert a megélhetés gondja és parancsa kényszeríti őket az orvosi etikát megcsufolő eszközök felhasználására. Nagy általánosságban vázoljuk csak az orvostultermelés áldatlan következményeit, amelyek az orvosi osztály elnyomorodására és elszegényedésére vezetnek s amelyeket ma a köztársaságban általánosaknak lehet tekin­teni. Mind nagyobb szüksége mutatkozik az or­vostermelés korlátozásának, i mert az a fokozódó verseny, amely kifordítja az orvosi etikát és mérgezett atmoszférát te­remt, lealacsonyítja a mesterséget, de nagy ártalmára lesz a gyógyulást kereső beteg em­bereknek is. Sok az orvos, kevés a paciens Békeidőben össze-vissza mintegy gzáz or- ü vosa volt Pozsonynak, mig ma ez a szám I a klinikai és katonai orvosokat beleszá- j mifva körülbelül a négyszeresére emel­kedett. De hogy a téli szezonban „jobban megy" j az orvosoknak, még nem jelenti azt, hogy visszatért ennek a foglalkozási ágnak a paradicsomi konjunktúrája. Az orvosok hely- j zete és kereseti lehetőségei éppen nem ne- vezhetők rózsásnak, különösen pedig a ma-! gánorvosoké nem, akiknek praxisára elbir- hatatlan versenyt jelent a munkásbiztositő pénztár és az állami gyógyalap működése. A lakosságnak egyre kevesbedő százalé­ka fordul ma már magángyakorlatot foly­tató orvoshoz, akinek ráadásul konkurrenciáí csinál az ál­lami kórház is. Valaha ingyenes ambulanciá­ja volt az állami kórháznak, a szegényebb néposztály ingyen jutott orvosi segítséghez. Ma már ez csak jámbor óhaj, mert még a kli­nikai kezelésre bejáró betegek is kénytele­nek megfizetni az orvost. Még igy is erős versenytársat jelent az állami kór­ház és a klinikák rendelése a magán­praxist folytató orvosnak s a rideg tényállás Pozsonyban úgy alakult, hogy hovatovább valóságos orvosi proletariá­tus termelődik ki. A régmúltban az orvosok vezető szerepet vittek minden társadalmi, kulturális és művé­szeti akcióban és az adakozások listáin min­dig első helyen szerepeltek. Ma kivételszámba megy az orvos, aki társadalmilag tartani tud­ja régi pozícióját. Legtöbben kénytelenek le­mondani még elemi kulturális szükségleteik­nek kielégítéséről is, mert nem futja rá a jö­vedelem. Soha még olyan súlyosan nem ne- heződött az adóprés az őslakos pozsonyi or­vosokra, mint éppen az utóbbi esztendőkben. Aránytalanul könnyebb az idegenből telepe­dett orvos helyzete, aki azzal védekezhetik, hogy szerény kezdő és jövedelme a megélhe­tésre is alig elég. Ha az adókivető ivekbe be­pillantunk, az első tekintetre szembeötlik, hogy a legkevesebb adót a Pozsonyba telepe­dett idegen orvosok fizetik és aránytala­nul magasabb összegeket követel a kincs­tár az őslakos orvosoktól. Pozsonyban terepet hódítanak az idegen orvosok A köztársaság területén négy orvosi egye­tem működik és évenként ontják az újabb és újabb generációt, amely skrupulus nélkül veti magát minden kereseti lehetőségre. Az orvosi foglalkozás elnyomorodása következik be természetes törvényszerűséggel ebből a túl-1 termelésből. A magánpraxist folytató orvosok nem tudnak védekezni a beözönlő és terep- hóditó fiatalokkal szemben, viszont sokkal kellemesebb helyzetben vannak azok a hiva­talosan pártfogolt orvosok, akik kezükbe ke­rítettek minden fix állást. A vasút, a posta, a betegpénztár, a város olyan jövedelmet biz­tosítanak az orvosok számára, ami legalább <a megélhetés közvetlen gondját leveszi vál­lukról. Az őslakos orvosok hasztalanul pályáz­nak ilyen fix állásokra, kérvényeiket fi­gyelembe se veszik. Nemcsak a polgári, a katonaorvosok is részesednek a fix állások örömeiben, ellen­tétben a múlttal, amikor folytathattak ugyan magánpraxist, de fix állást nem volt szabad vállalni. Fogorvosok és fogászok versenye Ezek a viszonyok csak részben adják ma­gyarázatát az őslakos magánorvosok mind szomorúbbá való helyzetének. Ha megvizs­gáljuk a specialista orvosok praxisának kö­rülményeit, egymásután fedezzük fel az or* Audiencián Vilma hollandi királynőnél Európa egyetlen uralkodőnője abban találja legszebb hivatását, hogy népének igazi „anyuskája* legyen és boldogságot fakasszon Amszterdam, február eleje. Némi aggodalommal nyújtottam be ajánlóle­veleimet az amszterdami királyi palotában, hogy őfelségénél, Vilma hollandi királynőnél audien­ciát eszközöljek ki. Igaz ugyan, hogy számos ural­kodó igen kedvesen fogadott, de királynőt még eddig nem interjúvoltam meg arról, hogy mivel tölti a napjait. Vilma királynő volt az alsó. De őfelsége barátságos mosolya és vendég- szeretően felém nyújtott keze gyorsan elosz­latták minden félelmemet Alig beszéltem ől per­cig Hollandia anyai uralkodőnőjével, * már is majdnem teljesen elfelejtettem királyi méltóságát és úgy beszélgettem vele a női sziveknek oly kedves témákról, mintha egész életem&»en ismer­tem volna. Akik állandó érintkezésben állnak ve­le, azt mondják, hogy „anyja" mindnyájuknak és egész népének. Alattvalóinak kis gyermekei azt mondják ró­la: „anyuska". Ilyen néven ismerik az egész or­szágban. Vilma királynő anyai uralkodása alatt Hollandia a boldog gyermekes nevetés s a mo­solygó arcok országa, mert a szegénység, a bol­dogtalanság és az élet fekéte oldala ismeretle­nebb, mint bármely más országban. Ezt említet­tem meg mindjárt a királynőnek. Az „anyuska" — Igyekszem boldoggá tenni a né-oemet, — mondta a királynő — és ennek csak egy módja van. Közéjük kell tartoznom, az any­juknak kell lennem s mindig -cégesen meg kell hallgatnom panaszaikat. Hetenként több órát töltök el azzal, hogy személyesen olvasom alattvalóim leveleit. Biztatom őket, hogy csak mennél többet irtanak nekem. Egész sereg hölgy áll rendelkezésemre, akik az egyes eseteket kivizsgálják és pontos je­lentést tesznek nekem. Nincs országomban olyan férfi, nő vagy gyermek, aki ne tudná, hogyha valami sérelem érte, valamire szük­sége van, vagy szenved, a királynőnek kell Írnia és a királynő személyesen elolvassa a levelet és nyomban el is bírálja a dolgot. Kétszer egy héten meglátogatom azokat a területeket, amelyeket rossz termés, vagy másfajta szerencsétlenség sújtott és saját ma­gam irányítom a nyomorenyhitési művelete­ket. Az ember csak akkor tehet igazán eledet uralkodói felelősségének és kötelességének, ha személyesen érintkezik alattvalóival. Vilmos császár Miközben a királynő ve’em beszélt, fürge uj­jal automatikus mozdulattal horgoltak valamit. Valami kisgyermekeknek való tárgy lehetett Mély csodálatot éreztem a királynő iránt, aki oly böl­csen uralkodik és körülnéztem a barátságos szo­bában, amelynek ablakából látni lehet a város tetőtengerét. Anyai hangulat van ebben a szobá­ban. A királynő és a kis Julianna hercegnő szá­mos fényképe lóg több helyen. Az egyik falon Emma anyakirálynőről készült nagy *estrnény. Egy kézimunkával terített asztalon kifejeztem egy dedikált fényképet: Edward walesi herceget ábrázolta tengerész-egyenruhában. Csaknem köz­vetlenül mellette volt Vilmos császár képe. Teljes katonai pompában áll a képen a volt uralkodó és a kép alján jellegzetes nagybetűs aláírása. Mi dőn a képre néztem, hiríelenében nem tudtam, hogy még a háború előtt ajándékozta a császár a királynőnek, vagy már csak doorni tartózkodása aiaü Megkérdeztem , — Hoihenzaílom Vilmos a háború előtt néhány évvel adta nekem ezt a képet — fe­lelte. — Azóta már megváltozott A királynő felsóhajtott, én pedig vártam, hogy mit fog még mondani a száműzött uralko­dóról — Nagy, de rossz irányba terelt ember volt — tette hozzá a királynő s azután más témára tért át. Egy nap egy uralkodó királynő életéből Eszembe jutott, hogy látogatásom tulajdon­képpeni célja az volt, hogy megtudjam, hogyan tölti el egy-egy napját a királynő. Tapintatos kér­déseket intéztem hozzá, őfelsége igen őszintén számol be napi tevékenységéről. Igen korán kel. Gyakran már a szolgákkal együtt fenn van. Nyá­ron virágoskertjében foglalatoskodik, ‘élen pedig levelezését intézi sajátkezüleg. Félkilenckor egy pohár tejet iszik vajaskiflivel, s azután dolgozó­szobájába vonul, fogadja a kormány tagjait, akik­nek megbeszélni valójuk van vele és a miniszter- elnököt, aki aláírni való okmányokat hoz neki. Féltize nkettőre befejezi m éllamügyekei. Ilyenkor valamelyik udvarhölgyével autózni megy, vagy gyalogos sétát lesz, bevásárolni megy az üzletekbe, ahol igen demokratikusan elmerül a tömegben. Amszterdami tartózkodásom során többször találkoztam vele az utcán, amint udvar­hölgye kíséretében sétált és mosolyogva fogadta az emberek köszönését. Időnként meg-meg állt, ha egy kis gyermeket látott az anyjával, megsi- mogatta a kicsike fejét és gyakran elővette er­szényét és pénzt adott neki, hogy édességeket ve­gyen. A kisbabákat, úgy látszik, hallatlanul sze* réti. mert egyszer láttam, amint átment az ut egyik oldaláról a má ikra, hogy egyi; alattvaló­jának kisgyermekét megcsodálja. I em csoda, hogy „anyuskának" nevezik a kis gyermekek, akik csaknem istennőt látnak benne, vagy leg­alább is egy tündérien A keresztanyát A villásreggelit mindig a palotában fogyaszt­ja eL Ha notabilitások nem hivatalosak a villás- reggelire, akkor saját lakosztályában költi el, a kis ebédlőben, családja körében. Délután egy-két órát kertjében tölt A virágait gondozza, vagy kedven-’ Íróit olvassa. Gyakran résztvesz a város valamely anyaegyesületének gyűlésén, lelenchá- ttt avat lei vjgy élmegy amszterdami kórház gyermekgondozójába, amelynek ő az elnMcnŐje és játszik a kisgyermekekkel. Ilyenkor autója meg van rakva virágokkal, édességekkel és játé­kokkal s úgy jelenik meg a gyermekek közölt,, mint egy női Mikulás. Angol tea, pápaszemes könyv Mint olyan sok uralkodó, ő is angol tett iszik boudoárjában délutánonként Mikor nála voltam, egy lakáj ezüst tálcán szolgálta fel a teát Ugyanakkor egyik titkárja levelet adott át neki. A királynő felvette pápaszemét és olvasni kezdte a levelet. Arca olvasás közben elkomorodott és könnesepp csillant meg a szemében. — Bocsásson meg egy pillanatra, — mondta — most értesülök, hogy egyik kis kedvencem operáció következtében meghalt a gyerekkórházban. Ezután titkárjához fordulva intézkedett, hogy virágot küldjenek a gyermek temetésére és hogy kondoláló levelet intézzenek a szülőkhöz, melyet ö maga fog aláírni. Később megtudtam, hogy a temetésen váratlanul megjelent egy nevezetes személyiség, aki nem volt más, mint maga Vilma királynő. — Mindig elszomorít, mikor egy kis élet hirtelen kialszik, — mondotta őfelsége, mi­közben betöltötte a teát. — De ez a szegény kis gyermek örök szenvedésre lett volna kár­hoztatva, ha életben marad és igy most talán még jobb neki. A hollandi királynő jótékonyságban tölti egész életét és ezt oly diszkréten eselekszi, hogy jótéteményeinek még a tizezredrésze sem kerül nyilvánosságra Esténként gyakran kimegy a kis környékbeli falvakba, elmegy mindenhová, ahol jelenlétével segíteni tud, és ahol jobban megis­merheti azokat, akik felett uralkodnia kell. Udvari ebéd, királynői ének Az udvari ebédek mindig szertartásos Jelle­gűek, mert rendszerint hivatalosak a külföldi diplomaták és az arisztokrácia tagjai. Ebéd után azonban megszűnik minden formarág és a ki­rálynő, ha nagyon kérik, gyakran előad valami szép dalt a saját repertoárjából. Mert kitűnő ze­nész, amellett fest és néha táncol i& Kedvencek Minthogy korán kel, korán fekszik. Ritkán marad fenn, féltizenkettőnél tovább. Lefekvés előtt még meglátogatja kedvenceit: három kutyá­ját, papagáját, néhány másfajta madarát és macs­káját Azután befejezi jótékonyságban és uralko­dásban eltöltött napját és nyugovóra tér. Hollandia „anyuskája" Európa egyetlen uralkodónője. De az ő uralkodása úgy fog szerepelni a történelem­ben, mint a nagy angol királynő, Viktória ural­kodása — mint a jóság, jámborság és bölcs kor­mányzás történelmi melegháza. Gröner bárónő. Da K. V. motorkerékpárok Adíer-Royal írógépek Használt alkalmi vételü írógépek Vezérképviselet és gyári lerakat: „®E€DIIDM* KoSke, Irobár-ufca 32 — Yelefen 389 írógépek szakszerű javítása és karban tar ása

Next

/
Thumbnails
Contents