Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-05 / 30. (1657.) szám

'Vfíggssa.JVSM&RR/fTÍtafiP­1928 február 5, Tas&nup. tnadszor a cseh egyetemen. i>e térjünk vissza Möllersdorfba. Kosztom rendes volt, szivart is szál­líthattak nekem bőven, miért lett volna okom pa­naszkodni? Lakásunk sem volt éppen a legrosz- ezabb. — Komolyan mondom — egészben véve nem volt rossz dolgom. Amikor húsz esztendővel ezelőtt as Omladina-pőrben elítéltek, sokkal kedólytele- nebbül fogtam fel a világot akkori börtönömben. A csehszlovák állam kontúrjai és programja És hogy a tizenhárom vármegyéről van szó, megkérdezzük az urakat, Magyarország milyen részére akarják rátenni a kezüket. — Nyitra, Trenosén, Árva, Turóc, Liptő, Északpozsony... — Délpozsonyt meghagyják nekünk? — Bars... — De hisz az tiszta magyar. — Igen, a magyar statisztika, ismerjük ezt. Szepes is a miénk, Zemplén, Sáros is. — Szepesben, uraim, németek is laknak, Zem­plénben és Sárosban rutének a magyarokon kívül. — Azok a németek nem számítanak. A magyar kisebbségnek pedig nálunk jobb dolga les*, mint Magyarországon. — Hálásan megköszönjük. Talán volnának kedvesek megmondani végre, hol akarnak meg- állani? — Ungváron. Körülbelül Ungvár les* az nj csehszlovák állam határa, — mondják könnyedén, szinte felületesen, mintha egy lényegtelen 8 már teljesen elintézett ügyről beszélnének. Tisztelettel megkérdezzük őket: — Nem volnának szívesek az urak, akik szá­mára ilyen fontos a nyelvi együvétartozás, elárul­ni, vájjon mit fog csinálni az önálló csehszlovák állam a csehországi német vidékekkel? Kiadják őket ugy-e Németországnak, vagy Németausztriá- nak? Rasín dühbe jön. — Szó sem lehet erről. Az államnak elvégre megvannak nemcsak a maga nyelvi, hanem a ter­mészetes földrajzi határai is. # Ismételjük, ez a beszélgetés 1917 decemberé­ben folyt le a Národni Lisfy szerkesztőségében... PÁRISI NAPLÓ írja: MARAIiS AND ~ ALKOHOL ­— Pozsonyi kiadóhivatalunk uj cime: Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala, Bratislava, Kórház-utca 44, III. emelet 13. Pozsonyi szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk vezetője: Rehorovszky Jenő­Paris, iMbruíáir 4. Tegnap egy alkohol­ellenes gyűlésen asszisztáltam, a Szajna bal- partján, egy keresztyén szövetkezet óriási dísztermiében, alkod nagyon sokam voltunk, s mindenki szirrjózanon. Előzőleg a „Poule en oh-emise" c. vendéglőben vacsoráztam, és, minden esetre, mert soha nem lehet tudni, megittam egy üveg íbeaujolais-h A (bor be­sütött, jókedvű és (bizakodó lettem, s óvatosan megálltam egy sarokban a kijárat mellett, miért tudom,Ihogy a prohibicionisták erősza­kos emberek. Kilenc fellé megtelt a terem antialkoholis- tákkal, egy nagyon sovány, rosszképü ember felment a pódiumra, s bejelentette, hogy ezt a oneeiinget á nemzetközi antialkoholista liga hívta egyfbe. Reméli, hogy 'akik a terem­ben jelen vannak, azok mind a liga tagjai. Aki még nem az, annak módja van az este folyamán beiratkozni. A tárgysorozat egyet­len pontja szabad diszkusszió a prohibició problémájáról, hogy szükséges-e, s ha igen, milyen keretek között, $ milyen eszközökkel? Mindenki szive szerint beszélhet. Egy francia barátommal álltam, aki na­gyon keid!vés ember és a legszebb modern bibliophil-könyveket nyomtatja ezidoszerint Páriáiban sajátkezüleg egy kis nyomdában. Nem lelhet azt állítani róla, hogy iszákos, mart soha még egyszerre sokat inni nem láttam. Ezzel szemben különös módon, azt se lehet róla állítani, hogy józan, (mert állandóan lóg egy kis szesz a fejében, nem sok, csak aranyi, amennyire neki szüksége vara, hogy jó­kedvűen tudjon dolgozni. Ezt különös sziszté­mával csinálja, s ha találkozom vele, mindig azok ,a kályhák jutnak eszembe, amiket éven­te csak egyszer, tél eleijén kell befűteni, s aztán tavaszig égnek, csak reggel, délben és este öntenek irá egy lapát szemet, — valahogy igy ég ez az ember is, egy életen át, ínyragod- tara, egyenletesen, dolgosam és melegen, reg­gel ráönt néhány csöpp portót, délelőtt egy kis fehérbort, ebéd előtt aperitifet, ebédhez vörösbort, öt felé sört, hét felé aperitifet, vacsorára fehér bort, s éjfél felé szokott csak néha nekigyiirkőzrai egy üveg kirselinek. Közben ötvon éves lett, nyomdája virul, gyer­mekei szépek és egészségesek, s a pincér nem tudja soha becsapni. Ezt nem azért mon­dom, mintha az alkoholizmus hive lennék, e reklámot akarnék csinálni az alkoholnak; csak azt szeretném megállapítani, hogy egy kis ügyességgel ős szisztémával sokminderaem átsegíti magát egy energikus ember. Vannak ivók, akik titokzatos szisztémá­kat tudnak csinálni a munkából és az ivásból, az egész életből. Aztán vannak hebehurgya ivók, akik bírják a tempót, de a munkában elhullanak. Ibsen minden délelőtt rendszere­sem dolgozott, de párisi és müncheni idejében délután ötre rendszeresen „készen" volt. Ám imásmap reggel hatkor már fölkelt és az asz­talánál ült, szinjózanon. De hagyjuk a példá­kat, mert a lista végtelen. A teremben az Üdv Hadseregének derék és szorgalmas tisztjei nyüzsögtek, s fény­képeket, is az „Előre" c. hetilapot árulták Utánnyomás tilos szép sikerrel. A fényképek ronda részeges embereket ábrázoltak, vagy jeleneteket az iszákosok életéből, például: .az iszákos egy asztalnál ül és iszik, vagy: az iszákos a földön ül és iszik, vagy: az iszákos az ágyban fek­szik és iszik, stb. Feltűnő Volt, hogy mennyi a sovány em­ber a teremben. A szónokok is kivétel nél­kül egészen sovány, szikár, ki aszott keszeg emberek voltak. Kétségtelen, hogy az alko­hol hizlal, s a prohibició fogyaszt. Puritánok voltak és aszkéták. Lehetlek vagy félezrem. Persze sok (nő közöttük. Soha nem tudtam, hogy ennyi prohibicionista van Parisban, s azt nem is sejtettem, hogy az alkoholnak ilyen esküdt ellenségei élnek ilt. A hangulat szenvedélyes volt. A leg­több prohibicionista úgy ordított, mintha be lenne rúgva. Ezek csöndesen kezdik, de már az első percben legtöbbje felcsapott a magas cé-íbe: 'az általános, egyenlő, végtelen prohibiciót követelték, nem kegyelmeztek ezek még a sörnek sem. öt percig beszólt ©gy-egy száraz szónok. Az volt az impresszió, hogy ezek itt össze­beszéltek. Mindegyik 'ugyanazt mondta. Hogy Franciaország úgy át van Itatva alkohollal, mint egy 'szivacs. Hogy a normál-francia úgy iszik, mint a lyuk. Hogy falun az anyák itat­ják a gyermekeket, mielőtt munkába .men­nek. Mindezt már tudta mindenki, az ötödik szónokot lehurrogták. Következtek a praktikus részletkérdé­sek. A dobat kezdett érdekesebb lenni. Egy ur felállt (ennek már lehettek tapasz­talatai is, olyan megtért bűnös volt, félkövér) s hibáztatta a kormánynak azt az intézkedé­sét, amivel háború alatt eltiltotta az absziní- gyártást. Az antialkoholisták dermedten hallgat­ták, nem értették. Vihar előtti csönd volt, félni lehetett, hogy rögtön lágyon fogják ver­ni. Az ur éreze ezt, sietett megmagyarázni. Ez úgy van, mondta, hogy az abszint méreg volt, gyilkos méreg, de legalább tiszta volt, tiszta alkohol, és nem ártott a gyomor­nak. Az ab szint-ivó bizonyos idő iránivá, liusz- huszonöt év múlva, meghülyült, de addig egészségesen élt és tűrhetően birta a mun­kát. A tiszta ábszintot a szervezet könnyeb­ben dolgozta fel, mint az aperitifeket, amik az ábszintot követték, s amik kivétel nélkül egészségtelen, pancsolt söpredék! A „Per- nod“ például, mondta a szónok, amit ma egész Franciaország abszint helyett iszik, 40 fokos alkohol, s éppen ngy rozsból és ánizsból készül, mint az abszint, de sokkal ártalmasabb. Butit, rohamosan butit s főként elálmosit. Az abszint á munkásnak méreg volt, de bizonyos tekintetben erőforrás. Az abszint-utánzatok mérgesek, veszedelmesek. Vagy prohibició, vagy adják vissza az abszin- tet, végezte a szónok. („Ez érti" — súgta ne­kem a nyomdász. '— „Ez igy van, Tu sais, jere el hozzám holnap, nekem van (még ab- szintom, majd meglátod a különbséget..." „Légy nyugodt, el fogok jönni" — súg­tam neki vissza.) család vagyonának e korban megalapítója volt s aki 'összefoglaló elme is volt. Erdély Werbőczyje lett, az „Approbaták", Erdély törvényeinek 'összegyűjtője. Bethlen Jánost, akire már Bethlen Gábor fejedelem gyermekkorában úgy tekintett, hogy ha „az egy testvér öocsének, Istvánnak fiai nem volnának, fiává fogadná". Bár meg­tette volna, akkor Erdély történelme talán jobban alakul, mert eme János is, kiben I. iRákóczy György alighanem versenytársat ismert, ki később II. Rákóczy Görgy idején az országgyűlés által kancellárrá választatott s fejedelem jelölt is volt, nagyieheteégű ember, s az egész Bethlen-nemzetségnek legtehet­ségesebb ágát örökítette tovább. Fia volt a nagy Bethlen Miklós, Erdély legfinomabb el­méje s memoárirója, ki szintén kancellár 'lett a fejedelmi korszak után. Tragikus sorsú kancellár, aki a grófi cimet megszerezvén a családnak, börtönben halt meg Bécsiben, az ausztriai ház politikája miatt, „hogy ez a nyakas nemzet (félelem és rettegés által en­gedelmességben tartaesék". Ebből az ágból, amely magas pszichikai és morállá erőt kép­visel s amely Bethlen Miklósban a faj már- tiriumáig ért el, — származik egyenes vona­lon István, a mostani magyar miniszterelnök. * A Bethlenekben mtradög megvolt fc prímáriusságra való képesség a nyolc év­század alatt, de sohasem vált ki egy 'mm azzal, hogy erőt, energiát, elszántságot érzett volna a primus intef pares szerepére. Ebben különböztek a Báthoryaktól, akik határtalan magyravágyást, gőgöst s Wezérlésire való tehet­séget érezték magukban, ük ratadflg ImiftTflé*,, keltebbek voltak 9 okosak, mint a Biblia sze­rint a címerükben levő kígyó, és 'józanabbak, minthogy az elért értékeket egy kockára dobják. ' Ezt a jellemvonást különösképpen végig lehiet figyelni ezeken a hosszú századokon s ebben ia képességben valahogy az egész ma­gyar törzisökös főúri osztálynak mintaképei maradtak. Valamennyien jó magyarok voltak, a reformáció óta kemény kálvinisták, sőt eleinte unitáriusok. * Ha az ember végigolvassa ezt «. mono­gráfiát, szeretettel s örömmel érzi magához kapcsolódni egy nagy családnak lerejét és ki­tartó életakarását. Most már jól értem azt a hevülfet, amit Keresdeu éreztem; az a múlt­ban eltűnt nagy ember, aki a keresői várkas­tély északi szárnyát építette ismeretlen, régi időkben, talán a keresztes háborúk idején, s az a másik, aki a déli szárnyat építette vala­mikor Mátyás korában, anindenik nagy jel­lem volt: egyik a nemzetség kemény s tör­hetetlen kvalitását, a másik a művészi lendü­letet, a politikai szárnyalást képviselt© ez al­kotásával s mindketten óriási polgári bölcses­séget, a hely kiválasztásával: boldog fészket építettek, nem kőszáli rablótanyát. Mindezek irányelveket jelenthetnek az utódokra, de valahogy az egész magyarságra ia, mert magát az egész magyar- fajt jellemzi ez a magamegtartóztató, mérséklete® erő, amely ezer évem át meg tudott tartani Európa közepén bennünket. Első szlovák ékszer-, arany- és ezfisMr Tulajdonosok í FROSTIG TESTVÉRIEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. a Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakoi ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk Egy öreg, kövérkés francia nagyon oko­san, nagyon nyugodtan beszélt. Ez igazi, értelmes francia beszéd volt, világos okfejtés, metsző logika. Az öregur azt mondta, hogy n© vegyék rossz néven tőle, de ő nem antialkoholista. Soha nem egyezne bele abba, hogy Francia- országban eltiltsák az alkoholt, mint ezt Amerikában tették. „Minden citoyemnek szuverén joga" — mondta — „hogy alkoholt igyon, ha éhez kedve van. Az abszolút prohí- bició 'erőszakos beavatkozás az embert- és polgár-jogokba." A saárazak 'és soványak hallgattak. Eb­ben volt valami. A részleges prohibició — mondta a nyugodt öregur — az már más. Amit a tisz­téit előtteszóló az abszintról és a mai aperi­tif ©kiről mondott, azt ő is aláírja. Az aperitif Franciaország nemzeti nyavalyája. Neki nin­csen statisztika a kezében, de meg vau győ­ződve róla, hogy Franciaországban a délutáni munka jóval hanyagabb és kevésbé ered­ményes, mint a délelőtti munka. Ez az ape­ritif 'bűne. És a likőröké. Ma már tiszta bort is nehezen kaphatni megfizethető áron Fran­ciaországban, hát még nehéz alkoholt! Ő azt ajánlja, — fejezte be, — hogy indítsanak kampányt egy részleges prohibició érdeké­ben. Engedtessék meg a bor, a pezsgő, a sör. Tiltsák el a likőröket, s a mindennemű és fajtájú aperót. A 'bor a föld vére, az öregek teje, az aperó és a 'likőr pancsolt méreg. (J, a maga részéről, kitart a (bor mellett. Ezt megéljenezték. Az öreg csöndesen, •szerényen, okosan beszélt, látszott rajta, hogy nagy tapasztalatok vannak mögötte, többet ivott ez imár életében, mint az egész terem minden hallgatója együttvéve. A továbbiakban a viták mindjobban az aperitif ártalmassága körül specializálódtak. A legtöbb szónok visszatért az abszintre, ami méreg ugyan, de még mindig jobb, mint amit az alkoholisták ma isznak. Aki frissiben lép be a terembe, azt hihette, hogy ez a félezer ember azért gyűlt egybe, mert vissza akar­ják reklamálni az abszintet. Féltizenegy felié már nem bÍrtam tovább. Állandóan alkoholról beszéltek körülöttem, kezdtem olyan szomjas lenni, mint már régen nem voltam. „Megyünk?" kérdeztem csöndesen a nyomdászt. Az szegény tikkadtan nyelt: I. „Hogyne, de mennyire." „Vissza a „Poul© en chemisertbe? ..." „Nem," — mondta. — „Tudok itt a ru« Montpamasse-on egy Chablis-f .., 1925-ös. Majd meglátod." Láibujjhegyen kimentünk a teremből. Barátnők közt. Milyen változáson mentél át, — Mit csi­náltál az arcoddal? — Hiszen előbb oly szep­lős, miteszeres és zsíros volt és most mennyi­re megszépültél, hogy tiszta az arcbőröd. Hát neked megmondom, őszintén szólva te is rászorulsz, neked sem legjobb az arcod Az Iza kozmetikai intézetet, Bratislava, Stefa- niková 19. többen ajánlották és tényleg rövid kezelésük után már olyan jó eredmény volt, hogy magam is meglepődtem. Nem is hit­tem volna, hogy oly könnyen szabadulok régi archibáimtól. Most már csak Iza toilette garni­túrát használok Kcs. 47.-ért és mondhatom rendkívül meg vagyok elégedve. Ajánlom, ke­resd fel rögtön az intézetet, a te archibáid is kezelésre szorulnak. Tudod, hogy a távolság miatt lehetetlen­ség kezelésre bejárnom. — Az intézet mindenfelé küld minden archibára megfelelő garnitúrát, pontos utasí­tással, utánvétellel. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra .................................Kcs 37.—• Szeplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37— Vörös orr, arc, kezek ellen garn. Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitő garnitúra 4 perc alatt le­hámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyenneiFányé . Kcs 120.— Hajtalaniíő garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz............................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra . Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít.................................Kcs 77.— To ilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. Ui zongora, fekete, kereszthuros, angol mechanizmussal, garantáltan egyéves, jutányosán, esetleg részletfizetésre is eladó — Kramer A., 2ilina, Fő-tér 20 6 I Pozsonyi Móléi litoy-lm I sok orvos által ajánlva mint kitűnően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májba;,kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárga­ság ellen. Minden gyégytárban kapható 1 üveg ára 5*— Ki. Vigyázni a „VÖRÖS RÁK*' védjegyre! Készíti: 1 Vörös Bök gyógyszertár, Bratislava I Alapítva 1312-ben

Next

/
Thumbnails
Contents