Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-05 / 30. (1657.) szám
‘PRaasM-TVUfiísRHnaaE BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — ALL A BÁL — Melyik bálba megy szombaton? • Miikor egy ismerősöm, — munkás, komoly 'ember, úgynevezett javakorbeii — először fordult hozzám ezzel a 'kérdéssel', megértőé n mosolyogtam. Amolyan kediélyeekedlós- oek fogtam fel, amilyenre nem is válaszol az ember. De aztán kiderült, hogy <5 maga is bálba megy szombaton, meg a felesége is. Esetleg nem is ugyanabba. És báliba megy, legalább egyszer egy héten, a többi ismerősöm is, 'a szomszédom is az autóbuszon, mindenki. Bál ! Talán busz év előtt voltam utoljára egy pesti jogászbálon lés talán tizenöt év előtt Parisban, a Bal des quatz-ari-on, a négy- imüvészet bolond! nyáréji bacchanáliáján, ahol már akkor is csak a látványosság érdekelt, ia bájos, felejthetetlen, meztelen tohusva- íbohu... 's Aztán — úgy tudom — kiment a divatból a bál és divatba jött a tánc; a tánc bál nélkül, .alkalom nélkül, vacsorakazben, teánál és mindenütt. Most mintha engedett volna a táuc-pszidhőzis, már nem táncolnak mindenáron és mindenütt az emberek. És megint divatba jött — vehemensebben, mint valaha — a bál, nem 5s ímint tánc-alkalom, hanem a bál .önmagáért. Itt Berlinben legalább ádázul divatba jött. A statisztikusok ötszáz nagyobbszabásu bálról tudnak. És ami több emuéi: bálba jár a köztudat, az emberek érdeklődésiének, társas életének javát fogyasztja el a bál, erről beszédnek, ezzel foglalkoznak, erre készülnek. Nincs az a Valamennyire is társas életet élő család, amely, azonkívül, hogy a nagy bálokat szorgalmasan látogatja, maga is nem ad (egy-két háziból! a szezonban. Minél nagyobbszabásut és lehetőleg, sőt bizonyosan: kosztümöset. De nem úgy, mint „a mi korunkban", mikor csak az eladó lányok kedvéért rendezték a házibált, itt házibált annak a legfiatalabb, a legöregebb, leggyermektelenebb családok is; és tnemcaak a különösebben gazdagok, hanem az egészen középmóduak is. Mintha az emberek ősi játékos ösztönének Valami atavisztikus kirobbanásával állnánk szemben, A kosztüm, vagy mondjuk: a jelmez az, ami itt a legjobban izgatja az . embereket a bálban. Erről beszélnek, erről * tanácskoznak napokon át, egészen komoly, sőt kopasz urak és koros, tisztes családanyák. * A berlini utca minden iéjjel tele van ilyen tréfás figurákkal, akik nem is rejtőznek el kocsik mélyén, hanem gyalog, autóbuszon vagy Villamoson járnak, ezek a 'bolond maharadzsák, odaliszkok, piérettek, sziu-indiánok és tökflíkók... Akármilyen furcsa, de fitt ebben a néhány téli hónapban — a farsang" nem időbeli meghatározás, mert rengeteg „farsangelőtti" és „farsamgutói" bál van — a legkomolyabb körökben som lehet bálról nem ' beszélni, vagy nem hallani és úgy látom, hogy ' ez nemcsak 'Berlinben -vált uralkodó tömeg- pszichózissá, hanem egész Németországban. ' Kölnben hallatlan méreteket öltött a „Rosen* imontag-Umzug" régi tradiciójának feltámadása, hetekig készültek rá művészek, iparosok, nemcsak a helyszínen, hanem itt Berlinben is, ahol a kirakatok tele voltak ez ünnepély íekvizitumaival. ÉS régi tombol ásáruak sokszoros erejével támadt fed a müncheni karnevál is ... Honnan és miért? — Ki tudná a néplélek titkait kifürkészni? Honnan vette ez az északi nép az energiát és a játékos kedvet ezekhez a mókákhoz, melyek méreteikben túlszárnyalják a déli népek farsangi (mutatványait is? És .ez itt nem is idégeucsalogató üzem, mint Velencében, vagy Nizzában, hanem, ugy- látszik, őszinte kiélés ... Mindenesetre, a fölös energiáknak ez a ttomlbolása kedvező fényt vet a imái német helyzetre, a gazdaságira és a politikaira is. Ugylátszik, itt már vannak fölöslegek. í * Természetes, hogy a bálok nem nyomják ©L, hanem még teljesebb kiélésre segítik a berlini élet — hogy is mondjam csak? — erkölcsi (felszabadultságát. Itt aztán, igazán felszabadulnak a régi értelemben vett nemi erkölcs gátlásai és teljes erejével tombol a berlini élet hedonízmusa. A lányok — persze kisérő nélkül — és a házasfelek — külön sportból — lehetőleg más-más bálon: együtt nem érdekes. Meg aztán — Így mondják — ha együtt volnának, a jelmezek jobban Lelepleződnének: ami egyenesen tragikus volna ... Némelyik nagy bálon nem lehet járni az előcsarnok lépcsőjén sem. Mindenütt maszkák, ipáro-k, de nemcsak álló helyzetben. „Es geht d o 11 zu“. (A „dőli" itt talán 'az, ami Pári-sban a „rigolo"; legalábbis éppen olyan gyakran használják és mindenre.) De jellemzőbb ennél a következő, nyilván mindennapi eset. A háziasszonyom úri kislánya egy házibálon Vett részt, tegy szigorúan polgári házibálon. Fölöttük is bál j volt, úgynevezett „atelier-báT, amelyet Ikét' iegépyemíber adott iés amelyen a hölgyek \ fátyolruhában jelentek meg. Reggellfelié, amikor már mindkét bálban „dőli" volt a hangulat, a felső bál népe, úgy, ahogy volt, lement az alsó bálba, a derék polgári család1 báljába, j amelynek részvevői csakhamar visszaadták a! 'látogatást és kitünően mulattak az atedier-bál j eredeti berendezésén, mely abból állott, hogy az egyik szobában külön és olyan alacsony tetőt építettek, hogy a .földön elhelyezett körevetek, szőnyegifekhelyek közt csak négykézláb 'lehetett közlekedni... Senki ezen az elVegyülésen meg nem ütközött és a háziasszonyom kislánya ezt a mulatság legkedvesebb epizódjaként mesélte el. * A berlini élet margójára lei kel jegyezni, hogy itt íezidő szerint a törvényes és törvénytelen kapcsolatok között nincs táradalmi különbség. A barátok barátnőit a legkorrektebb házaspárok is szívesen látják maguknál és viszont. A hivatalos elnevezés „Freundin", vagy ,3raut". Akinek hogy tetszik. Egyik elnevezés sem jelent a másiknál többet, kötelezőbbet vagy elfogadhatóbbat. Mindez nyíltan, titkolódzás nélkül töriéAlapitva IMA Tel.t— A ftraff* porwUfa* ^ mnrlwmbdéM. m | KOSICE, Fő-utca 19. 1 Nagy váhntth. Ja!injmm árak. nik. A morganatikus párok legyütt laknak, mennek főbérletbe, sőt — a legjobb családoknál — albérletbe is. És inem egyszer hallottam, hogy az érdeklődő gyereket nyugodtan felvilágosítják róla, hogy Tant© X. az Onkel Y. barátnője. Igazán nem keli gyűjteni ezeket az adatokat. Az idegen lépten-nyomon bizonyos csodálkozással találkozik velük. De észre kell venni ezt a nagy fordulatot és érdemes észrevenni, mert ennek az egész kornak az irodalmára, (művészetére és általában minden kultur jelen gégére nézve te nem .egy tekintetben bizonyosan fordulatot jeleni NRPLOm írja: KRRINTHY FRIGYES mOBRHÜBYEKROL 1928 február 4. Az „Eveniog Standard" cimü angol lap multheti számában érdekes cikket olvasunk az emberi kegyetlenkedés kérdéséről igen bonyolult nevű ur tollából, aki ugylátszik pap, vagy püspök, mindenesetre igy írja magáit alá: „W. R. Inge D. D. Dean of St. Paul", amiből nem tudnánk kiokosodni, ha a következő számban Shaw Bérnát nem reflektált volna a cikkre, mint sértett fél, akit a cikk írója idézetéiben, ugylátszik, hamisan értelmezett. A hosszunevü értekezőt röviden „The Dean“-nek titulálja Shaw, ami udvariasság vagy ti sztélé 11 el jesség szempontjából ugyanolyan, mintha én például per „az a Molnár", vagy „az a Herczeg" csevegnék iró- társaimróL Válaszának további soraiban Shaw ur igen nyájasan és lelkesen igyekszik meggyőzni W. R. Inge urat, csaknem könyörög neki, hogy higyje el, hogy ő, mármint Inge ur, a világ egyik legnagyobb ökre, akit Eton- ban és a teológiai főiskolában, ahol (sic!) „müveleilenségét tanulta", a legnagyobb fáradtsággal képeztek ki ökörré, — csak igy történhetett, hogy őt, már mint Sbaw-t, eny- nyire félre tudta érteni. Legenyhébb kifejezése Inge úrról „thi« monsier", „ez a szörnyeteg". Nem tudom, mit felelt Inge ur Shawnak, megegyeztek-e az elvi kérdésben, hogy ő, már mint Inge ur, ökör, avagy Inge ur uj tárgyalási alapul inkább Shaw Bemát Ökür- rényilvánitását ajánlotta kiindulópontnak. Én csak a szólás- és véleményszabadságnak erre a megkülönböztetett értelmezésére szeretném felhívni a figyelmet — magam, mióta sűrűbben olvasom az angol eesay- és debat- teir-irodalmat, kezdek már hozzászokni, hála- istennek. Chesterton egyik legújabb „Halhatatlan Ember" cimü, metafizikai mélységekben és magasságokban járó remek könyvében egyoldalú vitát folytat, egyebek közt H. G. Wells-sael is, melyben krisztusi szelídséggel és sugárzó szeretettel fejtegeti, hogy kitűnő barátjának, úr ókollégájának és szeretett klubtársának gondolatmenet© miért is teljesen „stupid" és „idiót", azaz hülye és agyalágy. Rosszul ismer az olvasó, ha most azt hiszi, hogy fenti példákat holmi naiv káröröm jegyében idézem — hogy Mm, Mm, a „müveit" Nyugat, a Nagy Angol Példa, na ennél mi barbáT magyarok, igazán finomabbak vagyunk — náltunk ilyen faragatlan tónus igazán nem képzelhető el irodalmi vitában. ó nem, sajnos nem, sajnos, éppen ellenkező célzattal idézem. Sajnos, nem kárörömmel, inkább mély irigységgel. Irigyen olva- -som és nézem magát a tényt, függetlenül a tónustól, a tényt, hogy Londonban, ha egy iró megpendít valami közérdekű ée izgató kérdést, akár gyakorlati, akár elvi jellegűt, akkor a másik iró hozzászól ehhez a kérdéshez, magáévá teszi, a maga ügyének érzi, természetesnek találja, hogy nyilatkoznia kell, mintha csak egyenesen hozzáfordultak volna. Az Eszmék és Gondolatok birodalmában úgy érzi .magát az angol iró, mint. nálunk a miniszter a parlamentben, ahol természeteden felszólal, kötelességszerüen, ha egy reszortjába tartozó ügyet feszeget a képviselő. Élet, halál, Isten, emberiség, morál, fejlődés, művészet, társadalom, boldogság, jóság, kegyetlenség — az angol iirő ugv érzi és tudja (oka van hinni is!), hogy a kérdések megoldása, a kérdésekben való kutatás az ő feladata és hivatása — ez rá van bízva, épp olyan természetesen, mint ahogy a suszterra van bízva a cipőcsinálás és a fejedelemre a kormányzás. Bátran lehet az angol iró a vita hevében olyan goromba, mint a pokróc — a lényeg ugyanis nem a gorombaság, hanem a kultúrának és civilizációnak az a mélységes beidegzettsége, aminek tudatában éppen azért lehet bátran goromba, meri hiszen mind a két vitatkozó fél tisztában van vele, hogy a gorombaság nem egymás személyének szól, hanem a kettőjük személyénél fontosabb kérdésben, problémában való magatartásának. Mind a két fél tudja, hogy a probléma a fontos, a problémát kell elintézni, a probléma kedvéért kell feláldozni egyéni büszkeséget, érzékenységet, finnyás finomko- dást, udvariasságot, csupa olyan dolgot, ami „nem tartozik a tárgyhoz". így aztán érthető és nagyon helyes és rokonszenves a nálunk érthetetlen ,lovagiatlan"-ság, hogy efajta „elvi" diskurálás után a két angol iró nem provokáltátja egymást, nem ránt feutyakor- bácsot, hanem karonfogva vacsorázni megy a Pen-Clubba. Mert lehülyétaée ée leökrözés mögött sokkal mélyebb tisztelete rejlik viszont az egyén, az egyéni élet hozzáférhetetlen integritásának, mint amilyenről zni álmodni mernénk valaha. Oheeterton ökörnek éa hülyének nevezheti Wells-t és Shaw szörnyetegnek nevezheti Inge urat, abíbál ax alkalomból, hogy előbbi hibásan magyarázza Darwin tételét, utóbbi rosszul értelmezi Johanna szerepét Shaw darabjában — d)e elképzelhető-e, hogy akár Shaw, akár Chester- ton egyetlen bíráló szót, vagy akárcsak véleménynyilvánítást merészelne megengedni abból az alkalomból, hogy mondjuk Wells megnősült, vagy Inge ur autót vett magának, vagy Akárki urnák jól megy, vagy rosszul megy. Na most, magyarom. Ezzel szemben találd ki nálunk a spanyolviaszkot, vagy akárcsak a gyufát (amit véletlenül magyar talált fel) — mit fogsz tapasztalni? Nyugodt lehetsz, semmi bántódásod nem esik, ee a spa- nyolviaszkért, se a gyufáért. Senki som mászik a képedre, hogy a spanyolviaszkot kár volt Mlalálim, mert az már fel volt találva, még hozzá sokkal jobban, mint ahogy te csináltad — viszont a gyufát egyszerűen nem veszik tudomásul, szaladgálhatsz vele fühöz- fához, anig aztán valami külföldi vigéc el nem viszi Svédországba, ahol csakhamar rájönnek, hogy egy ilyen kis szál fácskával fel lehet gyújtani a világ összes rothadó és fertőző szemetét, esetleg fel is gyújtják vele. Ez esetben itthon is felfigyelnek a nagy kivilágításra, amikor is számíthatsz rá, hogy szülőházad és pipagyüjteményed fényképe belekerül a képeslapokba. Kérdés, probléma, eszme, gondolat, felfedezés? „Ki kérdezett?" Ezt a címet adtam, óvatosam, egyetlen könyvemnek, melyben nem krokik és novellák, hanem úgynevezett értekezések vannak, hozzászólások a szellemi arisztokrácia, az irók ée gondolkodók világparlamentjének napirenden levő, tehát égetően fontos kérdéseihez. A dm rendben is van, mert hiszen kérdezni valóban senkit sem kérdeznek a világparlament permanens ülésén — akinek mondanivalója van, jelentkezik. Ami azonban speciális magyar tanulság, hogy a kérdezetten hozzászólására senki nem is felel. Beszélhetsz, amit akarsz, feldobhatsz ötleteket, reformokat — bejelentheted a dobostorta egy jobb és gazdaságosabb készítési módját, csakúgy, mint a világmegváltás harmadik, bővített és javított evangéliumát — rábukkanhatsz a poloskajárvány és az általános boldogtalanság rejtett forrásaira — beszélhetsz tüosköt-bögarat vagy mélységes igazságot közölhetsz — aztán ugyan nézheted, hogy támogassanak, igazoljanak, vagy ellentmondással erősítsenek. Nem fognak goirembás- kodni, nem haragszik senki, nem állnak oda vitatkozni veled — nincs gáncs, nincs elismerés: egy nagy-nagy hallgatás van. Azaz hogy... Talán jobb, hogy igy van. Mert ha egyszer-kétszer mégis előfordul, hogy kritika és vizsgálat tárgyává teszik elméd és lelked egyszülött hitét: a vizsgálat második percében az a kínos meglepetés ér, hogy nem a gyereket vizsgáztatják itt, hanem a papát. Lelkesen, naivan, fiatalon nekimész az élet ezenfejü szörnyetegének, hogy megközelítsed Augias istállóját, hogy kibontsad vagy kettévágjad a gordiusi csomót — érdeklődést Mtsz, boldogan fellélekael, hogy társakat kaptál a nagy műhöz: mig egyszerié csak azt látod, hogy az érdeklődés központja nem a rtnü, hanem a te személyed. Véleményt mondasz a cserebogár halhatatlanságáról s közben rájössz mingyárt, hogy Shakespeare különb iró, mint Kotzebue. S ekkor megszólal a debatter, a kritikus, az ellenfél s azt felleli, hogy Shakespeare már csak azért sem lehet különb, mint Kotzebue, mert 'hiszen te, aki ezt állítod, két évvel ezelőtt bizonyos okokból kiléptél a fogyasztási szövetkezetiből és különben is az unokafivéreidről funosa hírek vannak elterjedve a városban. No de az Istenért, mondod meghökfcen- ve, ez m agtánügy... Magánügy? A* ám — a* iró magánügye! De erről majd a jövő héten. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések! F. Mazda bútorgyára, Praha Vili., Podllpného 997. 4 , 1928 február 5, nuáraap.
