Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-29 / 50. (1677.) szám
4 19^8 február 29, seerdf. \ A „Tátra-törvény" a tüdöbetegszanatóriumok halálát fogja Jelenteni Ml a véleményük a Tátra külföldi rajongóinak Tiso miniszter törvénytervezetéről I — Az állami fürdőgazdálkodás problémáját a magántelepek ellen irányuló törvényhozással nem lehet megoldani Ujtátrafüred, február régén. (A P. M. H. munka társától.) Amig a kontinens legtöbb résziéből nedves, ködös időt jelentenék a meteorológusök, addig a Tátra a legpompásabb téli gyönyörűségekkel örvendezheti és vidítja fel rajongóit. Ragyogó napsütésben és tizenké (fokos hidegben a sportolók és üdülők százai lepik el a csodaszép hely minden emberileg megközelíthető zugát s a világhíres, régi tátrai üdülőtelepek összes szállói és szanatóriumai tele vannak vendégekkel. Aligha nyújt tihatja ma ugyanezt St. Mórit z, vagy a Semmering, amit a bét Tátrafüned « igy nem csoda, ha az 1020 méter magasra kapaszkodó tátrai villamos egyre önti magáiból a külföldiről és a belföldről egyaránt érkező közönséget, amelynek legnagyobb réssé! a méteres hó s a nagyszerű sportlehetőségek csábítják ide. E soroknak papirravetése napján Táfcraszép- íaknak és a két Tátrafürednek minden nyitott szállója és szanatóriuma telve van. Mintha a megszokottnál is erősebb, pompás téli szezon rá akarna cáfolni Tiso miniszternek a természet csodás tényeivel számolni nem akaró törvényterveze- tere. Innen, a Szalőki-omos tövéből valósággal groteszk erőlködésnek tűnik fel az a törekvés, amely Tátra-zónákat akar létesíteni s mindenáron kórháznak akarja nyilvánítani a mai tátrai sportéletnek Hági és Őtátraftiired közötti csodás vidékét. Mindenki, aki tájékozódva van itt a készülő törvényjavaslat tartalma felől1, hol mosolyogva, hol bosszankodva beszél róla s mindenkinek a Véleménye megegyezik abban a föltevésben, hogy az egészségügyi minisztérium a tervezett törvényjavaslattal az ürességtől kongó két állami Tátrai ürdőt: Csorbát és Lonmicot akarja mesterségesen fölleoiditeni. A helyzet valóban az, hogy amíg Tátraszéplak és a két Tátrafüred alig tud helyet biztosítani sportoló és üdülő vendégeinek, addig Lommic, Tarpatak, Hági és Csorba teljesen üres. Lomnlc- nak és Csorbáinak hatalmas szállóiban alig busz vendég lézeng. Ezek az állami fürdők a hiányos szakértelmű vezetés következményeképpen elvesztették régi vonzóerejüket, pedig fejlődésüknek és felvirágzásuknak megvan minden természetes előfeltétele. Csorba például megfelelő befektetések esetén ideális téli sporfhely lehetne » Kivehetné ■ versenyt a magéntefepekkei. Az egészségügyi kormánynak tehát az állami telepeken szakszerű vezetésről és célszerű befektetésekről kellene gondoskodnia; — ehelyett azonban a virágzó magánfürdők természetes ,,konkurenciáját" egy olyan törvényhozási intézkedéssel akarják megszüntetni, amely valósággal kizárná a világhírű két Tá/trafiiredről és Szépiákról ai üdülést keresők és a sportolni szeretők ezreit Ezt a megállapítást ma különösen aktuálissá veszi az a, bizonyára sugalmazó ti cikk, amely néhány nap előtt a Lidové Novinyben látott napvilágot. E cikk szerint Ó- és Ujfiired, továbbá Széplak agyon van fertőzve, itt mindenki megbetegszik, sőt a cikkíró még a tátrai villamostól is óvja as idegeneket, mert szerinte as is fertőzött. Szerinte csakis Csorbán ée Lomnicon egészséges a levegő, ide pedig az államvasutak vonalain is eljuthat a közönség. Ha Tiso miniszter is osztja a Lidové Novány cikkírójának véleményét, nehezen azonosíthatja imagát e felfogásával a miniszter ur illusztris klubtársa, Buday dr. képviselőházi alelnök, aki már napok óba a népszerű Palace-ezamatóriuim vendége, vagy pedig a Grande Hotelben üdülő Snej- darek tábornok! No és ha már ennyire szivükön fekszik az illetékeseknek Csorba és Lomnic, meg az odavezető államvasutak idegenforgalma, miért nem gondoskodnak legalább a tisztességes vasúti összeköttetésről; legalább arról, hogy ha valaki este 7 órakor Pop- rádra érkezik, még ugyanaznap tovább utazhasson Lomnicra is. S hogy a „Tátra-tör vény" tervezői mennyire nem számolnak koncepciójuk következményeivel, (bizonyítják azok az egyöntetű vélemények, amelyeket lépten-nyomon hall az érdeklődő a tátrai vendégek ajkairól. Mindenkinek — elsősorban a külföldieknek — az a megjegyzése a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy • „beteg‘‘-«ónával a bét Füredről és Szépiákról elüldözött vendégek közül senki sem fogja, a jövőben Csorbát, vagy Lomnicot látogatni. — Ha a „tüdőbetegek zónájával" megbélyegzett Tátra-fürdőkből ki. is üldöznek bennünket, arra senki sem fog kényszerithetni bennünket, hogy a tossz ellátást nyújtó állami telepekre mén jtink. Amit itt elvesztünk, kárpótolni fog azért bennünket a Semtmering, vagy St. Moritz. J® gyezte meg előttem például egy előkelő külföldi Tátra-rajongó, , Jellemző egy másik külföldi vendég következő véiemréinye is: — Semmi körülmények között nem vagyok hajítandó állami egészségügyi közegek felülvizsgálatának alávetni magiamat s nem engedem függővé tenni senkitől sem azt, hogy melyik gyógyhelyet, vagy szállót veheissem igénybe. Ha ily korlátozások következnének be, akkor ez az én utolsó tátrai tartózkodásom. S ami a törvén ytervezőfcnek igazán fegko-' védbé fehet céljuk: a „Tátra-*örrény“-ny«l el fogják érni azt, hogy a tátrai tüdöbetegsz&najtóriumok megszűnnek! A tervezet ezerint ugyanis a luxusezállókra nem fognak vonatkozni a zónamegjelölée kellemetlen következményei. Miután a Tátra tele van mérhetetlen költségekkel berendezett szanatóriumokkal, amelyekben eddig úgy a tüdőbetegek, mint a sportolók egyaránt kitünően érezték magukat, a szanatóriumok vezetői tiszta üzleti számításból már a törvény életbeléptetése előtt igyekezni fognak üzemeiket liuxusszóllókká átalakítani. így a „Táf- ra-törvény" akarva, nem akarva, de a tüdőbetegeket ki fogja szorítani a Tátra területéről. AM ismeri a Tátrát, aki szereti Sriovenszkó- nak ezt a csodás értékű gyöngyét 8 aki nem akarja megfosztani Szüovenszkót egyetlen érdemleges idegenforgalmi lehetőségétől, az nem helyeselheti és nem támogathatja a „Tátra-törvény" tervezői-j I nek törekvéseit. G. J. 1 Marconi szenzációs nyilatkozata f f • •• WF • F WFg a radtojovojerol Nyilatkozik a broadeasting, a televízió, a hajóforgalom, az irányított adóállomások, a rövid hullámok és a erőátvitel lehetőségeiről Guglialmo Marcopi az a férfiú, akit sokan a „rádió apjaként" ünnepelnek. A rádió az ő alkotása, ő a felfedezője. Ő az emberiség jóltevője. Marconiban azok szerint, akik ismerik, az álmodozó egyesült az álmai hatását előre látó vizionáriussal, kiben meg van ahhozvaló szellemi fölszerelés, hogy álmait megvalósítsa. Mindezen felül hihetetlen energiájú férfiú, aki nem képes nyugton lenni addig, amig ambícióit meg nem valósítja. Még a testi összeroppanás sem tudja elfordítani céljától. 1912 szeptemberében súlyosan megsérült egy automobilösszeütközésben. A baleset következtében három héttel utóbb kivették a félszemét; de amint olyan állapotba került, hogy visszatérhetett azokhoz a problémákhoz, amelyek érdekelték, megújult elhatározottsággal ée becsvággyal látott megoldásuknak, és legnagyobb eredményeinek jelentős részét éppen azóta érte eL* Marconi első kísérletei Harmincegy évvel ezelőtt, huszonkét éves korában kezdett Marconi a dróttalan távlráseal foglalkozó álmainak megvalósításához látni. Maxwell, Hertz, Branly és más úttörők munkája megragadta és el nem bocsátotta többé képzeletét. Amit Morse táviróhuzalokkal cselekedett meg, azt ő huzalok nélkül akarta megcsinálni; és hozzálátott ennek a szándékának a valóraváltásához. 1896-ban jelentette először, hogy fölfedezte a „dróttalan táviratozást." A világ kételkedéssel nézett feléje. De Marconi állításának igazolásába fogott. Még abban az esztendőben bemutatta készülékét Angliában. Három évvel utóbb dróttalan távirati forgalmat létesített Franciaország és a brit szigetek között. Ekkor azután alábbhagyott a világ kételkedése. Marconi bebizonyította állításainak igaz voltát; és miközben a tömeg tapsait és azok gratulációját fogadta, akik első híradására lenéző kétkedéssel feleltek, ő az Atlanti- Óceán áthidalásához látott. Mikor 1901-ben bejelentette erre vonatkozó kísérletét, a tudósok körében még mindig némi kétkedés fogadta. 1901 december 12-én Marconi sikeresen összeköttetést létesített Poldhu, Corn- wall, Anglia, és St. John között: sikerült az „S"- betüt átvinnie. Napokig tartottak ezek a kísérletezések és váltakozó sikerrel folytak. De annyit bebizonyítottak, hogy a* dróttalan táviró igen is át tudja hidalni az Atlanti-Óceánt és hogy a világrészeket egymással összekötő rádióforgalom magva termékeny talajba hullott. Marconi 1874 április 24-én született Olaszországban, Bolognában. Az apja, Marconi József, olasz ember volt. Mondják, hogy ir állhatatosságát az anyjától, Anne Jamesontól örökölte. Apjának az volt a vágya, hogy zenész legyen belőle; de a kis. Guglielmonak meg voltak a maga nézetei a pályájáról és mindent elkövetett megvalósításuk érdekében. A zenével való foglalkozása közben idejének és energiájának nagyobb részét villamossági kutatásoknak szentelte. Első eredményei ezen a téren 1895-ben mutatkoztak, mikor fölfedezte az antennák szerepét a hullámok vevésében és adásában. Figyelmét ezután fölfedezésének hasznosítására fordította és tizesztendei munkával sikerült kifejlesztenie a dróttalan táviratozás módszerét. Marconi szerint a rádió minden fajtájára fényes jövő vár: a broadeastingra, a televízióra, vagyis távolbalátásra, a világrészek közötti érintkezésre, ai irányított adóállomásokra, a rövidhullámokra, a légi erőmüközlekedésre, a rádió fényjelekre és mint a sorban utolsóra, de korántsem a leglényegtelenebbre, az amatőrök dróttalan táviratozására. Mindezek közül különösen a rövidhullámokra és az irányított adóállomásokra vet nagy súlyt. A rádiónak ez a kétféle alkalmazása áll ugylátszik legközelebb a szivéhez és ezidőszerinti érdeklődéséhez. Az a hite, hogy a képtovábbítás facsimile- átvitel, a gyors továbbadás és a televízió számos . MM A S0Í méternél rövidé bb hullámhosszakba van beburkolva. — Mély hatást tesz rám — úgymond Marconi — az a lelkesedés, mellyel az emberek a rádióval foglalkoznak. Igen figyelemreméltó a haladásuk. Meglepve látom, mennyire terjed az ifjabb nemzedékben a rádió ismerete. Az öregebbeket a szórakozás vonja a rádióhoz, a fiatalok azonban azért vetik reá magukat, mert érzik a megigéző hatását és ez igen szerencsés körülmény. A fiatalságban lendület és cselekvőkedv van. Ez az, ami előre fogja vinni a rádiót. A rádió sok mindenféle lehetőséget nyújt az amatőr kísérletezőknek. Mindannyiunk köszönhetünk egyet és mást az amatőröknek. Nagy megnyugvás az a tudat, hogy olyan nagyszámú amatőrkisérletező érdeklődik e tudomány iránt. Arra a kérdésre, hiszi-e, hogy lesz-e idő, mikor a televízió éppen olyan hozzáférhető lesz az egyes emberek számára, mint mai napság a rádió- hangversenyek, Marconi néhány másodpercnyi habozás után ezt felelte: — Igen is, hiszem. A televízió minden otthonban elfoglalja a helyét, persze nem tudom megmondani, hogy mikor. — Mi a véleménye, megváltozik-e valaha a broadeasting mai 550—200 méteres hullámhossz- batára • a hosszú hullámok helyét a rövid hullámok foglalják-e el? — ügy képzelem, hogy a rövidhullámoknak nagy a jövője, — felelte Marconi. De legfontosabb broadeasting- szerepüket az előadás-műsorok nemzetközi kicserélésében fogják játszani; vagyis a nagy távolságú broadeastingban. A rövid hulámoknak meg van az a képességük, hogy a világrészek közötti távolságot aránylag kicsiny energiával képesei áthidalni. Mégis azt hiszem, hogy a jelenlegi hullámok úgy, ahogy azokat példának okáért Newyork- ban használják föl a boadeasting céljára, jól vannak felhasználva a maguk célja érdekében. Nem látom, mi hasznára válnék Newyork broadoastori amatőrjeinek, ha 100 méternél rövidebbre cserélnék ki a hullámhosszt, föltéve, hogy nem Ausztráliával, Európával, vagy Dél-Afrikával kívánnak érintkezésbe lépni. A rádió és a repülőgép Ugyanez vonatkozik a rádióra és repülőgépre, — folytatta Marconi. — Nem haboznám azt állítani, hogy a rövidhullámok alkalmasabbak a dróttalan erőátvitelre, mint a mondjuk, 600 méter körüli hosszúhullámok. A repülőgép pilótájának a rádióra vonatkozólag az a főkivánsága, hogy segítségével tájékozódni tudjon a ködben. Ekkora távolságokon a legközelebbi adóállomásról elindított jó erős jelzés a legkívánatosabb. Példának okáért, ha valamely repülőgép Hawai-i környékén eltéved a Csendes-Óceánon, a legközelebbi állomással szeretne érintkezésbe jutni, hogy a lehető leggyorsabban segítséget kaphasson. Ily esetben a közvetetten közelében haladó hajóval a 600 méteres hullám utján könnyebben érintkez- hetík, mint Newyorkkal, vagy Ausztráliával rövid hullámok utján. Arra a kérdésemre, hogy milyen tehetőségeit látja az ötméteres hullámhosszterütetnek, mellyel a Wgy és a Schenectady adóállomás mérnökei kísérleteznek, valamint számos amatőr is, Marconi azt felelte, hogy erre a kérdésre nem tud megfelelni. *■ — Csak annyit mondhatok, hogy száz mértföldet áthidaltam hatméteres hullámokkal, tiz- méteres hullámokkal pedig Angliából Ausztráliába küldtem üzenetet. — Nézete szerint a* elektroncső eljutott-e már a fejlődésnek arra a fokára, amelyet tökéletességnek tehet nevezni? — A mai elektroncsövek már igen jók — volt a válasz —de bizonyos, hogy még tökéletesebbek tesznek. Az uj amerikai vevőszerkezelek- ben használt váltakozó áramú csövek igen célszerűek és gyakorlatiak, de nem képviselnek a rádió terén valami nagy tudományos haladást. Hasznosságuk abban a körülményben van, hogy könnyebbé teszik a rádió felszerelését én a vele való bánást, mert nélkiilözhetővé válnak vele a villamos batériák és ugylátszik ez az, amit a közönség kíván. Kevés rádiótulajdonos szeret a villamos telep elhelyezésével és megtöltésével vesződni. — Milyen tanácsot adna ön az iskoláját elvégzett fiatalembernek, aki rádióval akar foglalkozni ? — Azt, hogy tanulmányozza a rövidhullámokat és az irányított rendszert és hogy folytasson kísérleteket ebben a két irányban, mert óriási lehetőségek nyílnak arrafelé. A nagytávolságú rádióközlekedés jövője a rövidhullámokban van. Még néhány évvel ezelőtt elhanyagolták a rövidhullámokat. Csak legutóbb jutottunk arra a fölfedezésre, hogy ezeknek a hullámoknak rendkívül nagyhatású, eddig nem is sejtett tulajdonságai vannak, melyek különösen alkalmasakká teszik őket a tengerentúli forgalomra, mert itt olyan eredményekre képesek, amilyeneket a hosszúhullámokkal elérni nem lehet. — A rövidhullámú átvitel egy és más dologra megtanított bennünket. Miközben rövidhullámokkal nagy távolságokon dolgoztunk, kivált, amikor vevőreflektorokat is belevontunk a dologba, föltűnő volt a légköri zavarok elmaradása. Bizakodva hiszem, hogy régi ellenségünk, mint a gyors-továbbadó rádió munkájának komoly akadályozója, nem tesz hosszú életű. Véget vet majd neki az irányított adóállomások rendszerének kifejlődése. \ — Arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a nap helyezete és magassága befolyással van a hullámok útjára és hogy Angliában reggeli időben a hullámok Ausztrália felé szívesebben tartanak nyugati irányban, az Atlanti-Óceánon keresztül, nagy körivet írva le, amelynek hossza megközelítőleg 14.000 mérföld; viszont délután és az éjszaka egy részében is a hullámok legszívesebben keleti irányban vonulnak Európa és Ázsia fölött s ekkor a legrövidebb körivet Írják te, amelynek hossza körülbelül 10.000 mérföld. — Az elhalkulás (fading) a legyőzésre váró akadályok sorában még mindig a legkomolyabbak egyike, bár a 200 és 1000 méter hosszú hullám esetében nagyobb bajokat okoz, mint a rövid hullámok használatakor. Arra a kérdésre, hogy mennyiben előnyös az amatőrökre nézve a rövid hullámok használata, igy nyilatkozott Marconi: — A rövid hullámok váratlan eredményeket mutatnak annyiban, hogy megjavítják a broad- castingot és nagy távolságokra lriterjeszthetővé teszik, nemcsak éjszaka, hanem a nappal óráiban is Az irányító módszerek nemsokára felhasználhatók tesznek a broadeasting céljaira s a broad- castingot alkalmassá teszik majd arra. hogy programokat és szónoklatokat az eddiginél jóval hsllhatóbb módon és légköri zavaroktól mentesebben közvetíthessen Amerikába és egyéb tengerentúli tájakra. A rövid hullám csak megkönnyítheti a kép- és kéziratátvivő rendszerek működését,' közébük értve a televíziót is, amely, úgy látom, á kísérletezés állapotából kifejlődőben van. Olaszországban olajat találtak Marconiék — Nemrég elnökévé választottak az olasz nemzeti kutató tanácsnak. Tudományos testület ez, amely a fascista kormány támogatásával nagyszabású működésre készül. Társaim Olaszország vezető természettudósai közül kerülnek ki. Sikerült már olajat találnunk Olaszország talajában és van okunk arra a reménységre, hogy bizonyos területeken kőszenet is találunk. Mindenesetre megindítjuk a kémiai vizsgálatokat az olyan tudományos centrumokban, mint a bolognai, a római és a firenzei egyetem laboratóriumai. Ugyanakkor a tüzelőanyag kérdéseit is vizsgálat alá vesszük. Kutatásainknak — ha igaz — az lesz as eredménye, hogy fellendítünk olyan kereskedelmi vállalkozásokat, melyeknek fejlődése szorosan'összefügg fizikai és vegyi uj eljárások felfedezésével.
