Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-29 / 50. (1677.) szám

^ Mai számunk 12 oldal vn. évf. 50. (1677) szám • Szerda • 1928 február 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 400, félévre 200, negyédévre 100, havonta 34 Ki. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő, DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACti GÉZA Szerkesztőség: Prága Ih, Panská ulice 12, II. emelet, Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Romár február 28. Hétfő éjjel Rómából érkező jelentés szerint a kamarának nagy ! várakozással kisért ülése egész rövid Leío- 1 lyásu volt. A kamaraülés végén a parla­ment titkára az interpellációk során felol- ; vasta Bellizarri képviselőnek a kormányhoz 1 intézett kérdését Seipel kancellár ernlékeze- ! íes parlamenti beszéde ügyében. A kedd | reggeli olasz lapok szerint Mussolini a kamara szerdai ülésén nyi- í latkozik az osztrák-olasz konfliktusról, i Auriti bécsi olasz követ hétfőn délelőtt ér- 1 kezeit Rámába és délután hosszabb audien- ! cián volt M kaolininál. Beavatott politikai í körök szerint az olasz diplomata beterjesz- : tette Kolib és Ábrám képviselők és Sei­pel 'kancellár szienografált beszédeinek szö­vegét. Ezenkívül a követ egyéni információ­kat is adott a miniszterelnöknek. A politikai és sajtókörök nagy érdeklő­déssel tekintenek a Duce expozéja elé. A lapok azonban egyelőre tartózkodnak a kommentároktól. Ismertetik a római osz­trák követ nyilatkozatát, aki megcáfolta azt a hirt, mintha a Balühaus-platz egyik tiszt­viselője különleges utasításokat hozott volna számára Ausztria és Olaszország viszonyára vonatkozólag. A Popolo d'Italia innsbrucki levelezőjének cikkét közli, amely szerint ez a város az olaszellenes kampány központja. A tiroliak szándékára jellemző Jaeger kép­viselőnek a tiroli tartománygyü1 ésen tartott beszéde, amelyben kijelentette, hogy a tiro- liak célja a Karwendeltől a Salumig terjedő egységes és oszthatatlan Tirol. A fascista párt főtitkára, Turatti tegnap Gémuában beszédet tartott, amelyben Olasz­ország külső ellenségeihez intézett súlyos szavakat. Olaszország ellenségeinek meg kell jegyezniük, hogy a fascista Itáliának hatodik tavasza még egységesebben és szolidárisabban virrad az olasz népre, mint eddig és az egész nemzet nyugodt bizalommal néz farkas­szemet számos ellenségével. Szentgotthárd az olasz sajtóban A szentgotthárdi affér is még mindig foglalkoztatja az olasz sajtót, igy a Laboro d'Italia ir mai számában vezércikket az ügyről. A népszövetségi tanács elnökének felesleges közbelépése — Írja a lap — Ma­gyarországon jogos elkeseredést keltett és maga után vonta Bethlen határozott válaszát. A tanácselnök eljárása sérti Magyarország szuverenitását. Ha Anglia, Németország és Olaszország nem hat mérséklőén, I I Mussolini szerdán tart expozét az olasz-osztrák konfliktus ügyében Plaszerszág a kisántántban látia az olaszellenes akciók mozgatóját — A szentgotthárdi afférban a hangulat Magyarország mellett nyilvánul meg Wrangel expedícióit is. Diplomáciai eszméje az volt, hogy Oroszországban visszaállítja a cáriamust és Németországot a nemzeti mon­archia alapján megújítja. Fénykorát 1919-től 1920-ig érte, amikor Lioyd George kormányá­ban Churchill játszotta a domináló szerepet, második virágzás! kora 1925—1927-ig volt, amikor ugyanez a Churchill Birkenheaddel együtt terrorizálhatta Baldwin kormányát. Hoffmann tábornok és azok a németek, akik Angliának seregeket ajánlottak fel a bolseviz- mus leigázására, szivésen látott vendégek vol­tak Gregory hivatalos szobájában. A kicsiny, rákvörös ember, kellemetlenül villogó szemei­vel, sötét sörte hajával egyáltalán nem emlé­keztetett diplomatára, mozdulatai sem voltak simák, hanem éles és durva gesztusokkal kísérte temperamentumos szavait. A népszö­vetség tételeit papirosfeclinek tartotta, éppen ilyen fedi volt a szemébe® Németország weimari alkotmánya is, amelyet szavajárása szerint „a férfiak nemzete, nemsokáig tűrhet el“. Amikor Németország belpolitikai helyze­te 1923 januárjában a münohéhi Hittler-puccs idején kiéleződött és a Foreign Office folyo­sóin idegesen szaladgáltak fel és alá a diplo­maták, Gregory megelégedett mosollyal foga­dott a puccs sikerére. Mindenki tudott vakmerő haaardirozá- sáról, amelyet a francia frankkal folytatott, de seniki sem mert ujjat huzni Churchill ke­gyeltjével. Azonban a kulisszák-mögötti em­ber, Tirrell, kitörte a nyakát. Tirrell az an­gol világpolitikának legjobb ismerője és há­rom éve a legjelentősebb szerepet játsza a diplomáciában. Lassanként Chamberlain jobbkezévé vált és most, amikor Anglia megkezdi nagyarányú világpolitikai manő­vereit, amelyekben kontinensek sorsa forog kockán, Tirrellt a párisi csatamezére küldte a kisantant magatartása, amely az euró­pai béke komoly veszedelmét jelenti, teljesen tűrhetetlenné válnék Magyar- országra nézve. A lap szerint az akció hátterében Briand áll. Valószínűnek látszik a magyar sajtó ér­tesülésének helyessége, hogy a kínai követ Briand-nal történt tárgyalása után küldötte el táviratát Budapestre. A cikkíró fölveti azt a kérdést, vájjon a kísantantnak miért fáj minden, ami magyar? A Corriere dTtalia szerint a kínai követ távirata és az ehhez kapcsolódé sajíólárma szomorú epizódja a pacifista inak, amely ártatlanokat rágalmaz azon* hogy a hóke örökös zavaróit leplezhesse. A Quai d‘Orsay kinai exponensének jogtalan lépése azt bizonyítja, hogy az egész népszövetség feleslegessé válik, ha a felelős nagyhatal­mak szabad kezet engedélyeznek a balkáni szenvedélyek portyázásának. Olaszország nem azonosíthatja magát Geiií ilyen és eh­hez hasonló abszurd megmozdulásaival, me­lyek a nemzetközi jogszabályok és a diplo­máciai szokások tagadását jelentik. A nép- szövetségi tanács elnöke olyan jogokat vin­dikált magának, amelyek nem illetik meg. Megállapítjuk, hogy lépése botrányos expe- diens, amelynek célja, hogy mesterséges zajt üssön egy lefegyverzőit nyolomilliós or­szág ellen, amelyet egy negyvenmilliós el­lenséges blokk egész fegyveres ereje vesz körül. Ilyen helyzetben valóban könnyű do­log lármát csapni, de méltatlan dolog, hogy a tekintély tógájába öltözött államférfiak ilyen mesterkedéseket támogassanak. — Az Impero hosszabb cikkben ismerteti az ese­ményeket és különösnek tartja bizonyos kö­rülmények összejátszását. A kínai követ, aki táviratát elfcüldötte, Párisban székel, tehát Briand tudta nélkül nem szővegezhette meg táviratát. A kínai követ jegyzékében érdekelve van Benes csehszlovák külügyminiszter is. Mindezek azt bizonyítják, hogy tervszerű hadjáratról van sző. Megállapítható, hogy a kisantant mind a hárem állama egysé­ges a Magyarország és Olaszország ellen történő állásfoglalásban. Tirol belső Ugye Olaszországnak London, február 28. A Daily Telegraph mai számában vezércikket ir ai olasz—osz­trák konfliktusról és nem tudja megérteni, hogy miért hozták előtérbe éppen ebben a pillanatban a tiroli volt osztrák alattvalók ügyét. Hiszen emlékezhetnek még a két év szabású terveinek megvalósításában nem bí­zik addig, amíg egy kalandor ki a Foreign Office legjelentősebb pozíciójában. Gregory- nak buknia kellett, ami azonbai azt is mu­tatja, hogy Chamberlain ma sokkal fonto­sabb személyisége az angol politikának, mint Churchill pénzügyminiszter, vagyis az angol politika utjai ujiből a külpolitikai te­vékenység irányába vezeinek. előtti konfliktusra, amely akkor alaposan, megzavarta az Olaszország és Ausztria közötti viszonyt és ez a visszaemlékezés visszatart­hatta volna az osztrák politikusokat és állam­férfiakat attól, hogy az ügyet most újból fel­kavarják. Nem lehet belátni, mit nyer maga az ügy, ha az egyik oldalon heves vádakat emelnek, amiket a másik oldalon azután an­nál élesebben cáfolnak meg. Ilyen körülmények között azután kétsé­ges, vájjon lehetséges lesz másodízben is helyrehozni az Olaszország és Ausztria közötti jóviszonyt, amelyre az osztrák köztársaságnak olyan égető szüksége van. Azokat a vádakat, ami­ket Seipel kancellár emelt, egyetlen érdekelt kormány sem tűrhetné. Olaszország tiroli jo gait a kisbbségek kezelésére vonatkozólag egyetlen diplomáciai megegyezés sem szabás lyozza, ez tisztán az olasz belső politika ügye és ha Olaszország magatartását idegen parla­mentek hallatlan szabadsággal kritizálják, ez a nemzetközi megértés szabályainak és az észszerüségnek megsértése. A népszövetség­nek sem lehet ebben az ügyben semmi joga a beavatkozásra. Ebből az agitációból csak ál­talános elkeseredés születbetik és nem meg­lepő már, ha Itália az ellene irányuló számos támadást pánsermán intrikákra vezeti visz- sza, vagy pedig főleg abban a körülményben keresi, hogy Ausztria az utolsó időben feltűnő módon közeledik a kisantanthoz. A Daily Telegraph a szentgotthárdi ügy­gyei is foglalkozik s azt irja, hogy a kérdést Londonban teljesen közönyé sen ítélik meg, esuoán az kelt érdeklő­dést, hogy mennyiben van joga a nép- szövetségi tanács elnökének vagy a főtit­kárnak két ülésszak közt saját iniciatí vajából lépéseket tenni­A tanács elnökének rendkívül óvatosan kell eljárnia, minthogy a lényeges döntéseket amugyis csak a tanács hozhatja meg, még pedig csak egyhangú szavazással. Jugoszláv hanti a csatlakozás mellett Zágráb, február 28. A Novosti az olasz—' osztrák konfliktussal foglalkozva azt írja, hogy a jugoszláv közvélemény és a politikai körök a legnagyobb rokonszenvvel állnak a gyönge és fegyvertelen Ausztria mellett. Ju­goszlávia és Ausztria hasonló helyzetben van Olaszországgal szemben, Olaszországnak Ausztriával szemben ta­núsított fellépése a legjobb propaganda a csatlakozás mellett. Jugoszlávia a csatlakozást örömmel fogja üd­vözölni, bármikor kerül is rá a sor. A kisantant konferenciája Bukarest, február 28. A Politika szerint a kisantant külügyminiszterei a hát vé­gén Genfben megbeszélésre jönnek össze, amelynek tárgya a szentgotthárdi inci­dens, valamint a népszövetségi tanács­ülés főbb programpontjainak megbeszélése­Afspony! nyilatkozata Budapest, február 28. Apponyi Albert gróf a képviselőház folyosóján nyilatkozott az egyik déli lap munkatársa előtt. Valószí­nűnek tartja, hogy a népszövetség mostani Tyrrell és Gresery Harca r~ (V.) Az egész európai diplomáciában nagy feltűnést kelt a Foreign Office egyil karrierjének letörése, amelyet egy szűkszavú hir közöl a nagy nyilvánossággal. A hir csak annyit mond, hogy Gregory államtitkárt el­bocsátották a diplomáciai szolgálatból. Dísztelenül, de nem harc nélkül tűnik le Gregory, az öreg oroszlán a diplomáciai élőt színpadáról. Egy olyan nagykaiiberü ember, aki Mussolinit, Hittlert és Trockijt egyesíti személyében, aránylag fiatal, 48 éves korá­ban egy narancshéjon csúszott meg, a frank­spekuláció okozta bukását, amely szinte má­sodik természetévé vált, mert szórakozást ke­resett és talált benne. Gregory az egész vilá­gon antidemokrata és erősen reakeionárus hi­tében állott és ebben a szellemben irányította 1919—1927-ig a Foreign Office keleti osztá­lyát. Működése alatt a legmelegebb kapcsola­tokat tartotta fenn az orosz fehér gárdisták­kal, kacérkodott a német jobboldallal, kife­jezetten csodálta a német acélsisak szövetsé­get, és londoni expoeneseivel szoros kapcso­latban állott Valóságos életmüvész, aki so­hasem elégedett meg egy asszonnyal, hanem Üsszes, barátainak asszonyait és összes ma­gántitkárnőit szerette, minden játék volt az ő szemében, elsősorban játéknak tartotta a né­peknek életét. Gregory, az ir származású ka­landor, nem volt diplomata, hanem igazi hazardőr és ő az előidézője mindannak a ka­landos vállalkozásnak, melyet tiz év alatt el­követett a Foreign Office, ö volt Churchill legbizalmasabb tanácsadója, ő a szellemi ap­ja annak a végzetes expedíciónak, amelyet a fehér gárdisták érdekében a Murman-partra irányítottak és amely 30.000 angol katona éle­tébe került. Ő szervezte meg Denikin és i ; ki Chamberlain. Ez a nagyszabású állam­férfi, akinek egyéniségét és politikai mükö- : dósét nemrégiben vezetőcikkünkben méltat- | tűk, éles ellentétben állott a hazardőr Gre- ; goryval. Tirrell a liberális tradíciók fanati­kus hívője, korrekt, sima diplomata, aki . mindig rossz szemmel nézte kollegájának veszedelmes kísérleteit. Most, hogy Parisba küldöttek, feltételül tűzte ki, hogy Gregoryf i menesszék a Foreign Offioe-ból, mert nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents