Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-26 / 48. (1675.) szám
1928 február 26, vaoánmp. 'W»M3ű'7VVA<S^M3L-Hn*TiA'l> n Lehár és Kálmán a jazz-muzsikáról Lehár először nyilatkozik uj operájáról, a „Friederikérőr—Lehár és a népi hang — „A jazz nem múló divatjelenség", mondja Kálmán Imre. A gramofón-ipar jelentősége a jazz-muzsika összeállításában Réce, fe/bnuár 25. Huszonöt év© aarnafe, hogy Lehár Ferenc, az ^operettkírály", első operetttjével („Bécsi nők") a nyilvánosság ©lé lépett. Hogy azóta micsoda ezé- tdtóleiteö pályát futott be, mindé oki tudja, de mégis — kevesen tudják. Mert azt ugyan mindenki tudja, hogy darabjai százas szériákat értek meg, arra is emlékeznek még a régebbi generációihoz tartozók, hogy mi volt a húsz év előtti pestieknek s különösen a nőknek Ráthonyi Ákos, a daliás operetthős és micsoda hihetetlen népszerűséget ért el a „Vig özvegy", de azt mégis kevesen tudják, hogy egy tripoliszi színházat például 1903-ban Lehár-ope- rettel nyitottak meg, hogy öt földrész minden zugába elkerült a Lehár-muasika, hogy egy krisztiá- c niai színházat a tönkremenéetől mentett meg a „Vig özvegy", hogy a „Vig özvcgy“-et körülbelül 25.000-szer játszották eddig, 10 nyelven, 142 német, 154 amerikai, 135 angol színpadon! Lehár ma is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott zeneszerzője a világnak. Ez a legnagyobb bizonyos- l ©ággal: statisztikailag bizonyítható. Még Puccini is csak ő utána következik népszerűségben! (Puccini, az operaezerző különben nagy tisztelője volt Leltárnak, az oporetteaerzőnek!) Lehár állandó lakhelye Bécs, de legöröanes- tebb ma is — magyarul beszél és legotthonosabban magyar környezetben érzi magát. De a lakó- l helye ma már — az egész világ; úgy, hogy Becsben is ritka vendég. Ma Rómában, vagy Milánóban van, holnap Kopenhágában, vagy Madridban. E héten újból hosszabb időre itt hagyta Bécset. Még e héten Berlinben dirigálja a „Metropole- ' Theatert'-ben a „Luxemburg grófjának" premiér- jé*t. Onnan Pártába utazik, ahol a „Théátre Gaité"- i ben „Paganinidét fogja a bemutatón dirigálni. (A „Paganinit" idáig 220 színpadon adtáik!) És közben már készen várja bemutatóját a legújabb mii — mely azonban már nem operett, hanem opera, — a „Friderike". (Valószínűleg az idei ősszel tesz a bemutatója.) Mielőtt Lehár ittihagyta Bécset, fogadott engem a műkincsekkel és diadalai emlékeivel telis- tele gyömöszölt óriási lakásában, a Theobaldgassei házban, melynek ő a tulajdonosa is. A jazz-muzsikáról aíkartam véleményét hallani, most, hogy a jazz meghódította a világot, most, hogy Bécisben példátlan, szinte forradalmi jellegű „rumlit" idézett elő a „Joany ráhúzza" című Kre- nek-jazzoperának a bécsi Operában váló bemutatása és most, hogy Budapesten közvetlen küszöbön áll a „Jonny ráhúzza" premiérje. (A jazxopera eredeti, német elme — Ércnek nem cseh, hanem bécsi, osztrák ember és Csehországban eddig be sem mutatták a darabját! — „Jonny spielt auf", ennélfogva a helyes magyar fordítás nem „Jonny, húzd rá‘, hanem „Jonny ráhúzza", vagy még helyesebb volna egyszerűen „Jonny játszik"; a „rá- huzás" és a „cigány" fogalma ugyanis bennünk magyarokban annyira aeszociálódott, hogy a két fogalom képzetünkben szinte elválaszthatatlan; mindjárt Vörösmarty „húzd rá, oigány“-ára gondolunk, ha „ráhuzáeról" van szó.)' De Lehár mester nemcsak a jazz-muzsikáról nyilatkozott — még pedig úgy ő, mint Kálmán Imre is, igen megértőén! —, hanem uj operájáról, * „Friederiké“-röl is és másegyébről, amint itt következik: A jazz-muzeifcáról szőlő kérdésemre Lehár ezt felelte: — A művészetben, különösen pedig a zenében minden alapvető, elvi állásfoglalás valamely újonnan fölmerülő művészi forma ellen, vagy mellett, megengedhetetlen és hibás. Amit valaki mélyen és igazán áfcérez, az minden divattól és sablóntót szabadon és függetlenül keresi a megfelelő kife• jezési formát * és elemi erővel kap amaz eszközök után, amelyek a megérzés, az érzés hü tükrözt-eté- sére leginkább alkalmasak. A zenei kifejezési eszközök gazdagítását, eddig még nem alkalmazott ritmusok, formák, hangszinek, zenei szerszámok igénybevételével, általánosságban csak örömmel üdvözölhetjük. Tehetség, ízlés, stilusérzék az irányadók arra nézve, mennyire, meddig mehet el ez uj kifejezési eszközök használatában a saját korából merítő és a saját korának dolgozó muzsikus, anélkül, hogy őszinteségéből engednie kelljen; mert az őszinteség hiánya az egyetlen hiba, melyet nem bocsát meg tartósan sem a közönség, sem a kritika, sem a zenetörténet. Az első opera Aztán uj müvéről, a „Friederiké"-ről nyilatkozott előttem Lehár, az örökké mosolygó, örökké ideges és egyben szeretetreméltó „operettkirály", első operájáról, annyi operett után, melynek bemutatóját épp ezért nagy várakozás előzi meg az egész világon. — A „Friederike" tárgya aa ifjú Goethe szerelmi históriája Friederike Brittanai, a lelkész leányával. Szövegét Löhner dr.—Beda és Herzer dr. Írták. A „Friedertke" nem a megszokott értelemben vett opera, hanem u. n. „Spieloper", „játékopera ", vagy „Singspiel", „daljáték". Vannak benne Vidám jelenetek, de vannak benne olyan részr letek is, melyek mélyebb érzéseket tolmácsolnak. Azt hiszem, a legerősebb kompozícióm eddig. — Én mindig azon vagyok, hogy minden nj darabomban valami njat adjak, ne ismételjem meg magamat, más színeket keverjed Ezért is válasz-, lob miaudig más müiőp, m&» levegőjű szövegkönyvet. Majdnem minden darabomban más-más a miliő, sőt más-más országban Játszik a cselekmény. Például a „Tatjána" („Kukuska") orosz miliőben, a „Wiener Frauen" osztrák, bécsi, a „Rastellbin- der“ szláv, a „Dér Göttergatte" görög, a „Vig özvegy" montenegrói, a „Mitislav, dér Modem©" szláv, a ,JFürstenkmd" magyar, a Luxemburg grófja" francia, a „Cigányszerelem" magyar, az „Endlich alléin" svájci, az „Ahol a pacsirta dalol" („Wo die Lerohe eingt") magyar, a „Kék mazur" lengyel, a „Fra^quita" spanyol, a „La danza déllé Libellád©" („Libellemtanz", trDíe dred Grazién") olasz, a „Die gelbe Jacke" kinai, a „Paganini" olasz, a „Cárevics" orosz, a friedertke" német miliőben játszik. Valóban nagy változatosság, ugyebár? — És mindig annyira beleméiyüiök az illető nép leikébe, hogy sokszor, igy különösen a „Ra- stel'binder", a „Tatjána" („Kukuska"), a „Kék mazur" és a „Cigányszerelem" esetében, szememre hányták, hogy az illető népek dalait felhasználtam és feldolgoztam darabjaimban. Persze, ez a szemrehányás minden egyes esetben teljesen alaptalan volt, mert nemhogy én dolgoztam fel e népek dalait darabomban, de éppen ellenkezőleg: az én dalaim mentek át az illető népek dalldncsébe, lettek az illető népek köztulajdonévá; és például! ma mar alig tudja valaki, hogy a körtémért és köz- népszerű „Messzi a nagyerdő" cámiü dalnak én vn- gyok a szerzője; pedig egész Magyarországon, minden zugban és faluban játszik és dalolják. — Az én esetemben tehát nemhogy véd az. hogy ezt szememre hányják, hanem ellenkezőleg: hízelgő re ám nézve, hogy a népi hangot annyira eltaláltam, hogy, természetesen teljesen alaptalanul, plágiummal vádolnak meg miatta! Lehár ezután még üdvözletét küldte mostani külföldi diadalutja előtt a magyaroknak, magyai közönségének, híveinek. # Kálmán Imrést, Lehár után ma » legnépszerűbb operettszerzőt is felkerestem, hogy megkérdezzem a jazz-zenéről való véleményét. Kálmán ezeket az igazán érdekes válaszokat adta: — Azt hiszem, hogy á jazz-zenekar mai összetételének eredetét a mechanikus hangszerekben kell keresnünk; különösen a gramofonban. Már 15 évvel ezelőtt kitűnt, hogy az európai szimfonikus zenekar különböző hangszerei nem alkalmasak graanoíonfelvételekre. Más hangszerek után kellett nézni és legbuzgóbban kutattak Amerikában, mivelhogy Amerikának a gramofoniparág már akkor egyik legfontosabb nemzeti iparága volt. így vették aztán át a katonazenekartól a saxofónok csoportját és ezekkel a gramofonfelvételek terén valóban meglepő eredményeket értek el. A saxofónok csoportjához azután, mint ellensúlyozó csoportot, hozzávették a trombiták és kürtök csoportját, mint második csoportot; a harmadik csoport pedig a ritmikus hangszerek csoportja: a banjo, a dob, a zongora. — Én azt hiszem, hogy ez a* összehasonlítás KÁLMÁN HÍRE teljesen logikus; nagy hatásokat érték él1 vele és talán még nagyobbakat fognak majd velük elérhetni. — Ha valószínű is, hogy a jazz-band összeállításában a jövő egynémely változásokat fog megértetni, — egy kompromisszumra gondolok jazz- band és bécsi szalonzenekar között — annyi bizonyos, hogy a jazz-muzsikát semmiesetre sem lehet múló divatjelenségnek tekinteni. Amerikában az utóbbi években egész csapat tehetséges, fiatal komponista tűnt fel, akik, egy csomó ügyes és öt- letgazdag „arranasőr" és „inért ruimentációs-mü- vész" segítségével — Amerikában, mint minden, a zene is indusztrial'izálva van — hihetetlen tömeg használható tánc-muzsikát produkálnak. Gömöri Jenő. Hogyan él az olasz király? tiltotta, hogy rádiókészülékeket szereljenek fel a paloájáhan. Ez nagy csalódást keltett gyermekeiben, akik viszont egészen modernek. A trónörökös is nagyon modern fiatalember. Egy alkalommal láttam, amint egy modem táncot járt el. Mussolini és a király biztosan nagyon megrótták volna ezért. Biztos, hogy a herceg nem Olaszországban tanult táncolni, mert itt a modern tánc már nagyon is nem modern. Róma, február. Az uralkodók nem szeretnek audienciát adni olyan embereknek, akik azután újságcikkeket Írnak az audienciáról. György angol király, ViktQr Emánuel olasz király szintén _ ezen a hagyományos állásponton van. Ezzel! szemben sok más uralkodó szakított ezzel a felfogással és fogadott engem, hála azoknak az ajánlóleveleknek, amelyekkel óvatosságból mindig fölszereltem magamat, őszintén szólva, ném nagyon reméltem, hogy expedícióm sikerülni fog, midőn Rómába mentem. Napokon át próbáltam az udvari titkári hivatalt megkörnyékezni,(i hogy audienciát eszközöljön ki számomra őfelségénél. Már csaknem kétségbeestem és lemondtam minden reményről. Ekkor valaki nagyon jó tanácsot adott. Egy angol diplomata ajánlólevelet adott nekem Mussolinihez. Azt a tanácsot kaptam, hogy Mussolini közbenjárását kérjem. A tanácsot megfogadtam és minden a legjobban sikerült A Duce maga volt a megtestesült udvariasság. Egy órahosszat beszélgettem vele. Az interjú végén megigér- te, hogy kieszközöl a számomra egy királyi audienciát. A harmadik napon megjelent nálam egy fiatal tiszt és azt mondta, hogy jöjjek délután háromra a királyi palotába, ahol őfelsége fogadni fog. A király dolgozószobájában Három óra tiz perckor izgatottan, dobogó szívvel álltam a király dolgozószobájának vakítóan fényes padlóján, őfelsége a szoba másik végéből közeledett felém s udvariasan meghajolt. — Signor Mussolini nagyon dicsérte önt — mondotta a király. — Rendelkezésére állok, bárónő. Hellyel kínált meg. Leültem és körülnéztem a gyönyörű szobában. Megfordultam már csaknem minden európai uralkodó legbensőbb szentélyében. Egyesek igen kényelmes helyiségek voltak, másutt nagy rendetlenség volt, mint például a belga király szobájában. Egyes szobában már szinte túltengett a pompa, a szépség. Ebben a szobában is megvolt minden szépség és pompa, a jóizlés határain belül, távol minden fitogtatási szándéktól. Csak négy szék állott a ragyogó padlón és egy hatalmas, gyönyörű Íróasztal a szoba végében. A falakon nagy értékű képek, különböző olasz mesterek alkotásai. Az egyik falat teljesen elborítja a hatalmas könyvszekrény. A borjú- bőrbe kötött olasz klasszikusok bizonyos intellektuális atmoszférát adnak az egész helyiségnek. Az egyik magas ablak mellett szobor áh. Amint ráhadlott a gyönyörű olasz sáp sugara, észrevettem, hogy Mussolini szobra. Mussolini hatalmas boltozatos koponyája még külön diszt adott ennek a szép szobának. — Milyen szép itt, — csúszott ki önkéntelenül a számon. Viktor Emánuel király jóindulatúan mosolygott. —- Mi olaszok, szeretjük a szépséget, szeretjük szép dolgokkal körülvenni magunkat. Olaszország szép ország. — mondotta őfelsége, A könyvgyüjtő király A király iedegesen játszott egy papir- vágókéssel. Szürke uniformisban ült az Íróasztal mellett. Semmi disz nem volt ezen az uniformoson. Amint a napsugár ezüstösen csillogott ősz haján, szinte szent ember benyomását tette rám. Frappánsan szimbólikus alakja volt igy a megifjult olasz nemzetnek. A király nyíltan beszólt mindennapi életéről. A legszigorúbb etikett atmoszférájában nevelkedett és ezért igen diplomatikusan és igen diszkréten adtam fel kérdéseimet, ő is igen óvatosan válaszolt. Feleleteiből kitűnt, hogy őfelsége igen nyugodt és békés életet él, amely közel jár a magányossághoz. Hiszen már nem fiatal ember és Mussolini leveszi válláról a kormányzás gondjának nagyrészét. Igv azután sok ideje van és nyugodtan él pa lotájában virágai és könyvei között. Végte lenül szereti a virágokat és nagy könyvgyüj- tő. Főként a klasszikusokat és az első kiadásokat gyűjti. Egy uralkodó napi programja Napi programja a következő; fél kilenc kor felkel és misét hallgat a palota kápolnájában. A misét rendszerint egy legátus, vagy bibornok celebrálja, akit a Vatikán küld ki A királyi család összes tagjai és a palota összes tisztjei megelennek ezen a misén. Féltizkor a király megreggelizik. Kávét iszik, zsömlével. Ekkor hozzálát napi munkájához. Rendszerint Mnssolinivel beszélget, vagy pedig átolvassa azokat az iratokat, amelyeket a diktátor neki küld. Ha az államügyeket befejezte. lemegy a kertbe. Elbeszélget a kertészekkel, akikkel nagyon jó barátságban van. A király éppen olyan jól ért a kertészethez, mint a könyvekhez és régiségekhez. Ezek a békés szenvedélyei tökéletesen visszatükrözik jellemét. Viktor Emánuel istene a szépség. Szeret mindent, ami szép, ami ritka, ami a gondolat szépségéhez és a magasabb dolgok értékeléséhez vezet. A kisujjában van az egész olasz művészet. Sok-sok ezer fontot érő műkincse van összehalmozva a palotájában. Éveken és századokon át gyűjtötték az olasz uralkodók. Nincs az a pénz, amiért ma mindezt meg lehetne szerezni. Irtózik az autótól és a rádiótól A király határtalanul lelkesedik az uj Olaszországért. Felragyogott a szeme, midőn véleményünk megegyezett abban, hogy Olaszország most olyan ragyogó korszak felé közeledik, amilyen a rómaiak fénykora volt. De azért a király sok tekintetben régimódi ember. Időnként kénytelen autóba ülni. de. általában irtózik az autótól Legutóbb pedig meg* A király és a trónörökös billiárdozik Nem tudom, ki tanította meg az olasz királyt billiárdozni. Nagyon meglepődtem, midőn a palotában egy biliárdasztalt pillantottam meff és megtudtam, hogy őfelsége és a trónörökös igen nagy buzgalommal űzik ezt a tipikusan angol játékot. A billiárdasztal is teljésen angol stilusu volt. De hát minden uralkodónak megvan a maga kis szórakozása. Az angol király sakkozni szeret, a volt német császár szenvedélyes bridgező, az olasz király pedig — akármilyen különös is, billiárdozni szeret. A király tehát délelőtt aláírja az okmányokat és meglátogatja a virágait. Aztán villásreggelizik a palotában, majd legtöbbször szieszta következik, hacsak nem zavarja meg ebben valami hivatalos kötelezettség. Délután hatkor ismét leül dolgozni titkáraival. Nyolckor családi körben megebédel. Az ebédet vagy a palotáiban költi el, vagy valamelyik arisztokrata barátjának kastélyában. Gyakran együtt ebédel Mussolinivel, ilyenkor étkezés után államügyekről társalognak egész este. Egy jó szivar De legszívesebben otthon tölti el az estét a király a családi körben. Egy biiliárdparti a trónörökös, az aostai herceg és néha Mussolini társaságában, egy jó szivar — és az olasz király boldogsága teljes. És boldog, megelégedett akkor is, ha* egy pohár marsalai bor és egy szivar mellett visszavonulhat gyönyörű dolgozószobájába, a könyvei közé. A király néha vadászik és lovagol. Egy- idöben egyike volt Olaszország legjobb úszóinak. ma már azonban nagyon ritkán űzi ezt a sportot, Szilárd jellemű, csaknem szent alakja nyugodtan áll a fasizmus hatalmas tölgyfája, Benito Mussolini mögött. Olyan uralkodó ő, akit népe csak szerethet. Az uralkodásról a legszebb elveket vallja. Szereti népét és mindig csak annak jólétére gondol. Megosztja népe minden örömét, minden bánatát, néha korholja és mindig biztatja, hogy haladjon, fejlődjék azzá az Olaszországgá, amely az ipari és gazdasági jólét tekintetében mintaképe lesz az egész világnak. Ezt a benyomást szereztem róla az audiencián. Ezt az audienciát sohasem fogom elfelejteni, mindig az emlékezetemben fog élni, éppúgy, mint a pápa audienciája. Különös szerencse, élmény, kitüntetés volt ez a számomra, Sokáig éljen Viktor Emánuel király és szeretett népe! Gröner bárónő. — József Ferene herceg diszelnöke les* a magyar uszószöretségnek. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A magyar uszószövetség vasárnap délelőtt tartja közgyűlését, amelyen József Ferenc királyi herceget diszelnöknek fogja megválasztási