Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-26 / 48. (1675.) szám

1388 február 86, vasárnap. 7 Apponyi Albert gróf kritikája a Nemzetek Szövetségéről nBIiöii egyszer az Idő, hegy a Nemzetek Szövetsége kiveszi részét a klengeszfelödés munkájából..- A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkát ár sát<S — Budape&t, február 25. Vau valami csodálatos, talán valami ter­mészeti elett iség ás abban, hogy egy élet, mely rendeltetésének látszólag megfelelt, újra kivi­rágzik. Apponyi Albert 50 esztendős közéleti működés után visszavonult a politikai élettől. Egy borzalmas, történelmet jelentő vihar gyö­kereiben megváltoztatta az életet, mindenki­nek az volt az érzése: uj világ keletkezett uj emberek jönnek s az aggastyánkorba jutott Apponyi Albert gróf egy mozgalmas élettől fáradtan, egy beteljesedett hivatás megtisz­tult felfogásával visszavonult a Werbőczi-utcai kis palota dolgozó szobájába % megkezdődött az a munka, ami mindem politikai pálya be­fejeződését jelenti: . Apponyi Albert gróf imi kezdte ötven­éves politikai pályájának emlékiraton. Az emlékiratoknak azonban csak az el­fő kötete jelenhetett meg. Csak az első ne­gyedszázad története. Mert mielőtt a második, a jelentősebb 25 esztendő megírásába bele­kezdhetett volna, akkor érkezett el az a tör­ténelmi időpont, mely Apponyi Albert poli­tikai pályájának legmagasabbra ívelését je­lentette. A béketárgyalásoktól kezdve, melyeken tragikus szerepet kellett játszania, tulajdon­képpen ő Magyarország „tárcanélküíi külügy­minisztere”. Ő a népszövetségi delegátusa Ma­gyarországnak s még élénk emlékezetében él minden újságolvasónak az az előkelő szerep, melyet Apponyi a Romániával folytatott op- tánsperben, mint Magyarország képviselője betöltött A „nemzet ügyvédje” volt s mély benyomást keltő volt, amidőn Genfből vissza­térve a budapesti Ügyvédi Kamara disztagjá- nak választotta meg „a nemzet ügyvédjét.” Bámulatos ennek a nyolcvanháromé vés aggastyánnak a csodálatos szellemi ée fizi­kai frissesége, amely töretlenül férfias,, szál­egyen ee megjelenést és borotvaéles, friss, fordulatos judiciumot jelent. Az utóbbi évek során ismételten volt al­kalmam találkozni a nagy államiérfiuval, aki annál frissebb, minél több terhet vesz magá­ra a nemzeti ügyekben. Most is közvetlenül genfi útja előtt áll, ahol ismét szóba fog ke­rülni a román optánsok ügye, amelyről pe­dig Titulescu román külügyminiszter nagyon ás átlátszó célzattal úgy informálta a világsaj­tóit, mintha elintézett dolog lenne, még hozzá Románia javára elintézett. Első kérdésem az volt, amidőn belesüp­pedve egy mély fotöjbe szembekerültem Ap­ponyi jellegzetes gesztusával: széttárja kar­jait, mintha azt mondaná: „nos hát mi ér­dekli? ...” ™ Mi a való 'helyzet, kegyelmes uram, az optánspörben? Apponyi Albert az interjuadás egészen szokatlan, egészen csodálatos rutinjával, úgy­szólván gondolkozás nélkül adja meg válaszát a kérdésre, gonddal fogalmazva, szabatosan, valósággal tollba mondva. Titulescu „téves benyomás alatt áll“ — Erre nézve a román külügyminiszter ur — ahogy legalábbis a lapokból értesültem —- mindenütt azt hirdette, hogy ez az ügy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának szeptembe­ri ülésszaka soTán végleg elintézést nyert Ha a román külügyminiszter ur csakugyan meg­tette volna ezt a kijelentést, amiben erősen ké­telkedem, akkor teljesen téves benyomás alatt áll. A szeptemberi tanácsülés semmit sem döntött el, csak a hármas bizottság jelentését közöltette az érdekelt felekkel, igaz, hogy azzal a kérés­nél, hogy ahhoz alkalmazkodjanak, de a ta­nácsülés ezt a tisztán formálás jellegű határo­zatot sem hozta szavazással, hanem úgy, hogy az elnök az egyes tagokat felszólalásra hívta fel és akkor négyen szóltak abban az értelem­ben, hogy a hármas bizottság javaslatát magu­kévá teszik, öten pedig csak azzal a feltétellel járultak hozzá a felekkel való ködöshez, hogy az nem jelent állásfoglalást a dolog lényegé­ben. — Döntés tehát abban a mértékben sem történt, amely mértékben a Nemzetek Szövet­ségének tanácsa ebben az ügyben dönteni egyáltalán illetékes. Felfogásom szerint ugyanis egyáltalán nem illetélces. Mi a bírót keressük, akinek helyét azonban egy politikai testület nem foglalhatja el anélkül, hogy a békeszerződések és a Nem­zetek Szövetségének alapokmányait fel ne borítsa. Nyilatkozatának ezt a részét Apponyi Albert valósággal emelt hangon, nem minden szónoki lendület nélkül mondotta. A kor egyjk legnagyobb szónokának tompa bari­tonja zengve töltötte meg a kis szobát s én jegyzőkönyvem fölé hajolva, különös megha­tottsággal éreztem az igazi szónoki erőt ab­ban, hogy az őszinte meggyőződés, a mély hit adott lendületet ennek az alig leplezett kriti­kának, mellyel a Népszövetség működését tette Apponyi Albert kritika tárgyává. A népszövetség és a béke jövője De kísérletet tettem, hogy egy kis ország­nak azt a személyiségét, akinek szava és vé­leménye a legnagyobb súllyal bír az európai politikai, életben, megszólaltassam a Népszövetség jelentőségéről a béke fen- tortása s a világbékéhez való közeledés szempontjaiból. Apponyi Albert nem zárkózott el a válasz megadásától, de ezúttal néhány pillanatig el­gondolkodott. Fejét előrehajtotta, jellegzetes szakálla végigsimult széles mellén. Aztán na­gyon elgondolkozó, halk hangon a következő­képpen szövegezte meg a válaszát: — A Nemzetek Szövetsége igen nagy missziót teljesíthet a béke fentartása a a nemzeteik valódi kibékülése érdekében. Két­ségtelenül ez is tulajdonképpeni hivatása és remélhető, hogy fokozatosan alkalmassá fog válni ennek a hivatásnak a betöltésére. — De ennek kettős feltétele van. Az egyik a nemzetközi bíráskodás rendszerének kiépítése, szerepének kiterjesztése, amivel szemben (az erdélyi optánsok ügyének lefoly­tatása mutatja ezt legvilágosabban) sajnos egy tendencia mutatkozik a nemzetközi bírás­kodás hatáskörének megszorítása és a politikai hatalmi viszonyok érvényesí­tése felé. — A második feltétel, melynek teljes nél­külözésével a külső béke ideig-óráig fen- tartható, de a lelkek békéje el nem érhető, a nemzetközi anyagi jognak, tehát a fennálló szerződéseknek olyiráuyban való revíziója, hogy az közelebb hozassák az igazságosság eszméjéhez; mert igazságtalanság alapján megnyugvás el sem képzelhető. —- Én nem esem kétségbe, sőt azt remé­lem, hogy falán r&mdebb időn belül, mintsem a legtöbben várnák, meg fog érlelődni a Nemzetek Szövetsége odáig, hogy az igazság és ki engesztelő dés munkájából ki vehesse a maga résrét. Két kérdés, amire nem kaptam választ A Csehszlovákia és Magyarország között meginduló oprtánsperek állásáról kérdezősköd­tem ezután, de Apponyi elhárította a válasz­adást azzal, hogy ügyekről, melyek az illeté­kes bíróságok előtt függőben vannak, nem tartja ildomosnak a nyilatkozást. Nem volt szerencsém a következő kérdésemmel sem. Ez belpolitikai kérdés volt. Most folyik a bu­dapesti parlamentben rendkívül nagy heves­séggel a numerus clausus vitája. Szerettem volna a nagy politikust erről megszólaltatni. De Apponyi mosolyogva rázta fejét: — Erről, kérem, nem nyilatkozom, mert tökéletesen kikapcsolódtam a belpolitikai életből, a parlamentbe sem járok be, minek nyúljak bele feleslegesen egy darázsfészek­be? . . . Higyje el kérem, örülök, hogy nem kell vele foglalkoznom . . . S midőn ezt mondotta, kissé elkomolyo­dott. Ideges rándulás futott egyetlen pilla­natra az arcán keresztül, mely pedig mindig abszolút nyugalmat tükröz. = Kegyelmes Uram, engedje meg, hogy ennek a kérdésnek a külpolitikai vonatkozá­saira emlékeztessem, arra, hogy az utódálla­mokban élő magyar kisebbségeknek teherté­tel ez a törvény a kisebbségi harcban, amely­nek során ellenfelei ismételten hivatkoztak a magyar numerus claususra . . . Olyannyira, hogy a szlovenszkói keresztény-szocialista párt vezére, Szüllő Géza is a numerus clausus el­len nyilatkozott ... A kisebbségi harc szem­pontjából szeretném kegyelmes uir vélemé­nyét hallani. — Az időpontot nem tartom alkalmasnak a nyilatkozásra, azonban többször beszéltem már a nyilvánosság előtt erről a kérdésről, ismételten megmondottam a véleményemet, amugyis csak ismétlésekbe tudnék bocsátkoz­ni. De különben is közvetlen genfi utam előtt nem tartom kívánatosnak semmiféle belpoli­tikai kérdésre a válaszadást. Páneurópa = Akkor talán egy nagyon általános ter­mészetű kérdésemre lenne kegyes válaszolni: a páneurópai mozgalomról mi a véleménye Nagyiméltóságodnak ? — Amit a nemzetek szövetségének hiva­tásáról és működése felöl mondottam, magá­ban foglalja a választ a Páneurópát illető kér­désekre is. A különbség csak az, hogy amíg az én hozzájárulásommal is Magyarország belé­pett és be kellett lépnie a Nemzetek Szövet­ségébe (sohasem használja ezt a szót, hogy Népszövetség), me-rt az egy nemzetközi jogi adottság volt, melyet minden előzetes bizton­ság nélkül is el kellett fogadni, addig a Pán­európa mozgalomba, melynek nincsen meg a tételes nemzetközi jogban való megalapozott­sága, ilyen biztositők nélkül belemenni haj­landó nem vagyok. Erről csak ennyit mond­hatok. Érdekes nyilatkozat az Apponyi-törvényről «= Befejezésül engedjen meg nekem egy kényes kérdést. Bizonyosan méltőztatik tudo­mással bírni arról, hogy csehszlovák politi­kai körök manapság is szenvedélyesen tá­madják Nagyméltóságodat az úgynevezett Ap- ponyi-törvény miatt, melyet kultuszminiszter­sége idején léptetett életbe. Méltóztassék meg­engedni, hogy ezekkel a támadásokkal és ez­zel a törvénnyel kapcsolatban megszólaltas­sam a kegyelmes urat a nemzetiségi kérdés­ről, összehasonlítva ezt a problémát: milyen volt akkor és milyen most? . . . Apponyi Albert a diplomata nyugalmával fogadta ezt a közönségesnél kényesebb kér­dést, elgondolkozva hátradőlt a karosszékében s aztán a diplomata megfontoltságával a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — A háború előtti magyar nemzetiségi politika ellen felhozott vádak tárgyalásába nem bocsátkozom. Igen könnyű feladat volna kimutatni az azokban rejlő túlzásokat s ami a fő: hamis ténybeállitásokat. De azért nem bocsátkozom ebbe a témába, mert az teljesen idejét múlta. A nemzeti kisebbségek kérdés® ma több ál­lamra nézve, melyekhez Magyarország is tar­tozik, nemzetközi kérdéssé vált. Én csak azt óhajtóim, aminthogy úgy hiszem, meg is tör­ténik, hogy Magyarország híven teljesítse a hazánk területén levő csekély számú idegenaj- kntakkal szemben vállalt szerződési kö­telezettségét. Sőt még azon túlmenő szabadelvűs éggel mu­tasson példát. De éppúgy jogunk van elvár­ni az utódállamoktól, hogy a területek meg­nagyobbodásával kapcsolatos ebbeli kötele­zettségeiknek pontosan megfeleljenek, amely tekintetben éppenséggel nem va­gyok megnyugodva. Sajnos, az az oltalom, melyet a szerződések szerint a Nemzetek Szövetségében kellene megtalálnunk, eddig teljesen iüuzórmsnafc bizonyult. j Talán ebben is be fog állni javulás, idővel. „A munka jobb, mint a nyugalom .. ~ S legvégül, kegyelmes uram, a közeljö­vő tervei? . . . Elmosolyodott, kitárta karjait: — Tsten kegyelmétől függ minden, nem vagyok már hnrszesztendős, Az érő terveimet megszabják az események. Nem vagyok irá­nyító politikus. Felhasználtatom magam min­denütt, ahol nemzetemnek szolgálatot tehe­tek. Most az optáusilgy foglalja el mindem időmet. A napokban már újból kiutazom Génibe. aztán az ülésszak befejezése után Brüsszelbe utazom, ahová a Mercíer bíborod vezetése alatt álló katolikus irodalmi társa­ság hivott meg előadás tartására. A magyar nemzet történelmi hivatásáról fogok beszélni. — Ez a „tervem”. Hogy aztán mi követke­zik? • • • Talán jó, talán rossz ... A munkr mindenesetre jobb, mint — a nyugalom . . . Sándor Dezső. Rozsypai alkormányzó ungvári diszpolgársága lekerült a napirendről Ungvár, február 25. (Ruszinéásói szer- kész tőségünktől.) Rozsypal alkormánj'ző hi­vatalos és nem-hivatalos tisztelői nemrég mozgalmat indítottak, hogy Ungvár városa válassza az alkormányzót dtsmpolgánává. A1 javaslatot abban a reményben hozták nyil­vánosság elé, hegy a magyar ellenzéki pár­tok városatyái neon lesznek ellene és az aí&- kormányzó diszpolgársága abszolút szava­zattöbbséggel megy keresztül. Várakozásuk­ban azonban csalatkoztak s a disapolgárság- adományozó akcióban az utolsó napok jelen­tős fordulatot hoztak. Az országos keresz- téuyszocialiBta és a magyar nemzeti párt egyáltalában nem lelkesedett Rozsypai al­kormányzó diszpolgáreágáért és alapos meg­gondolások után a legélesebben állást foglaltak a terv keresztülvitele ellen. Az ellenzéki prtok nem látták be, miért kell Rozsypal alkormányzót díszpolgárrá vá­lasztani, amikor az ő közreműködésével erőszakolták a városra a kormánybiztosi rezsimet, amely könnyelmű gazdálkodásával megkeserítette a polgárok életét. Tiltakozá­sukat egy pártközi határozatba foglalták és midőn a határozatnak híre ment, a városi vezetőcég sietve levette a napirendről a diszpolgársági javaslatot. A képviselőtestü­let ülését egyébként február 27-én tartja. Izglsikói'll politikai amnesztia október 28-án? Prága, február 25. A* igazságügyi mi­nisztérium egy rendeletet készít elő, amely az ezévi október 28-ifci nagy állami ünneppel kapcsolatos amnesztiám fog vo­natkozni. A rendelet még nem kész, par­lamenti tudósítónk értesülése szerint azonban bizonyos, hogy a köztársasági el­nök a jubiláxis évre való tekintettel ez évben számos elitéltet fog amnesztiában részesíteni. Az amnesztiában a politikai elítéltek is részesülni fognak. Ifjabb amerikai aranoszálliltnSno érkezett Franciaországba Páros. február 25. A Journal jelentése szerint a Francia Bank tegnap újabb ameri­kai aTamyszáffi tmányt kapott 185 millió frank értékben. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyep- tnetfcének, mint | Tapsifüles nyuszika

Next

/
Thumbnails
Contents