Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-26 / 48. (1675.) szám
USB február 26. rasáxn&p. «BÍBOT2V|3Se2^‘5imiHE [kisebbségi életünk tíz esztendeje . ' \ Kr. ■ A csehszlovákiai magyarság küzdelme fogaiért a nemzetközi fórumokon | ; ' ' I Kisebbségi sérelmeink, az állampolgárság és földreform ügye a népszövetség előtt — Negyven milliónyi kisebbség összefogása a kisebbségi kongresszuson Irta: FLACHBARTH ERNŐ dr. ( — Befejező közlemény — A népszövetségi ligák uniója — és ezt ehelyütt is nyomatékosan hangsúlyozni kell — társadalmi szervezet, amelyben nagyon sok kiváló politikus és tudós foglal helyei, de nem maga a népszövetség. Az unió hivatása, hogy a népszövetségi eszmét propagálja, a hivatalos népszövetség elé javaslatokkal lépjen és azt a közvélemény erejével olyanná tegye, amilyennek lennie kell, ha ideális céljait el akarja érni. Arra azonban sem lehetősége, sem hatalma nincsen, hogy a határozatainak végrehajtását kierőszakolja, mert hiszen erre még a folytonosan kompromisz- szumokkal dolgozó genfi népszövetség sem képes. A magyarság panaszai a népszövetségi Ícjiócs előtt A sainl-germaini kisebbségi szerződés értelmében a népszövetség tanácsa az a fórum, amelyre a csehszlovákiai nemzetiségek védelme vár, de sajnos, ezt a kötelességét nem teljesiti úgy, amint azt joggal el lehetne várni tőle. A népszövetségi tanácshoz három ízben for- dnltunk panasszal. 1923. áprilisában az ellenzéki pártok szövetségének vezetősége „La situation des minoritás en Slovaquie et Russie-Subcarpatique" (a szlovén- szkói és ruszinszkói kisebbségek helyzete) címmel terjedelmes emlékirattal fordult a népszövetség tanácsához, amelyben fölhívta figyelmét a szlovenszkői magyarok és németek ngyszólrán valamennyi sérelmére és arra kérte, hogy a saint-germaini szerződés 14 cikkelyének 2. bekezdése alapján léptesse életbe azokat a rendszabályokat, amelyeket érdekünkben hatályosaknak és alkalmasaknak tart. rA panaszolok már előre kijelentették azt a hajlandóságukat, hogy a* emlékiratban előadott panaszaikat a tanács által a csehszlovák köztársaságba kiküldendfl bizottság élőit részletesen kifejteni és tényekkel igazolni bármikor készek. Panaszunkra 1924. április 19-én a csehszlovák kormány berni követsége ntján részletes emlékiratot nyújtott be a népszövetség főtitkáránál, amelyet azután a tanács valamennyi tagjával hivatalosan közöltek. Egy rövid újságcikk keretén belül nem áll módunkban részletesen ismerteiül a kormány válasziratát és ezért csupán azt jegyezzük meg, hogy a legfurcsább logikával és tényállításokkal igyekezett megcáfolni a mi előadásunk helyességét. Hogy panaszainknak mi lett s sorsa, azt hivatalosan nem tudjuk, mert a népszövetségnek a kisebbségi ügyekben követett eljárása úgy van szabályozva, hogy a panaszos minoritásokat még válaszra sem érdemesítik. Az állampolgársági agy a nemzetközi fórumon Mikor a közigazgatási bíróság híres döntvénye következtében az állampolgársági és illetőségi kérdésben bekövetkezett a máig is uralkodó nagy zür-zavar, 1925. áprilisában parlamenti képviselőink aláírásával e kérdésben is petíciót nyújtottunk be a népszövetséghez, amelyben a hontalanok és elbocsátott tisztviselők helyzetét részletes adatokkal megvilágítva, a következő két kérdéssel fordultunk a népszövetség tanácsához: 1. Döntse el a népszövetség tanácsa — szükség esetén a hágai állandó nemzetközi bíróság meghallgatása után, — hogy azok állampolgárságának megítélésénél, akik 1910. január 1. után, de a trianoni szerződés hatályba lépte előtt a jelenlegi csehszlovák területen lakással vagy illetőséggel bírtak, az enyhébb saint-germaiui kisebbségi szerződés, vagy pedig a szigorúbb trianoni békeszerződés irányadó-e és 2., lia pedig úgy találni, hogy az utóbbi mérvadó, úgy állapítsa meg — szükség esetén szintén a hágai nemzetközi Useaci Mezőgazdasági Gépgyár RLMeiec. autorizált FORD képviselet az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. Budapest vezérképviselete előnyös feltételek mellett szállít: acélkeretes cséplőgépeket kettössoru svéd golyóscsapágyakkal, teljes malomberendezéseket és egyes malomgépeket, FORDSON TRAKTOROKAT valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált vetögépeketKérjen árajánlatot! Jegyezze fel, hogy harisnyáját mikor vette nálunk, S meggyőződhet arról, hogy mily tartós a mi árúnk Markovics Testvérek férfi és női divatáruháza 3ra tisla va-Pozsony, Halászkapu 3 bíróság véleményének kikérése nián. — annak ai álláspontunknak helyességét, hogy nz 1910. január 1-e előtt szerzett illetőség megítélésénél egyedül az akkor érvényben volt magyar törvény és joggyakorlat lehet irányadó. Petíciónkra a csehszlovák kormány Veverka berni követ utján megint terjedelmes válasziratot nyújtott be a népszövetség főtitkárságánál, amelyet a tanács tagjai között szétosztottak. Panaszun kát erre a háromtagú kisebbségi bizottság (condv sion de trois) elé utalták, amelynek tagjai Van- dervelde belga. Scialoja olasz és Und én svéd nép- szövetségi delegátusok voltak. Sziillö Géza Brúnót caéni francia jogtanár és e sorok Írójának kíséretében személyesen is közbenjárt Colban Eriknél, a népszövetség kisebbségi osztályának főnökénél, ámde nemsokára rá bizalmas utón tudomást sze- j reztünk arról, hogy i a hármas bizottság a lex Dérer megszavazásának alkalmát megragadva, régi népszövet- í ségi szokás szerint a panaszt ad aeta tette azzal, hogy a kérdés ezzel már amugyis el van intézve. Hivatalos értesítést azonban a mai napig -em kaptunk. Azt, hogy a lex Dérer miképpen ..oldotta meg“ az illetőségi kérdést, azt mindnyájan saját tapasztalatainkból tudjuk és ezért elérkezett az ideje annak, hogy a népszövetségnél az eljárás ujrafelvételét kérjük. A földreform Gentben Még egy harmadik panasz benyújtásánál is közreműködtünk. 1925-ben a prágai parlament német és magyar képviselői a földreform végrehajtását tették panasz tárgyává és a következő kérelmeket terjesztették elő: 1. Gondoskodjék a népszövetség arról, hogy a kisebbségek számára a békeszerződésekben biztosított egyenlő elbánás megtartassák. 2. Szükség esetén küldjön ki a népszövetség semleges államok polgáraiból álló szakértő bizottságot, hogy vizsgálja meg a viszonyokat ! és a kisebbségek állításainak helyességét, 3. A szükséghez képest szerezzen be a hágai állandó nemzetközi bíróságtól jogi véleményt, éa 4. ajánlja a csehszlovák kormánynak, hogy függessze fel a földreform végrehajtását any- nyiban, amennyiben e reform ellenkezik a kisebbségi szerződéssel. ANNONCE... Irta: Somlyó Zoltán. 1. — Saóvalr... Szóval ebből élsz mostanában?! — mondta a játékkaszinó halijában a tönkrement báró, régi gyermekkori barátjának, a bankpénztárosnak, szinte megvető barátsággal, állító formában dobva oda ezt a kérdő mondatot. Amaz lekapta szeméről, amely sunyi volt és az örökös izgalmaktól könnyes, a monokliját, szélhámos nyugalommal megtörülte és bólogatva felelt, a fegyencek egykedvűségével: — Ebből. Valamiből kell! Élni jogom van nekem is! A fizetésem ötszáz pengő a banknál, a feleségemnek ez még a házra se elég. JTol van még az a sok minden más!... Barátom, az a gyönyörű asszony nem járhat úgy, miint valami kispolgári nő, készen vásárolt rongyokban... Ezt beláthatod... Egy olyan csudaszép asszony... A fold alá bújnék szégyenemben. Hisz úgy imádom, mint az istenemet. És ő képtelen is volna úgy élni... Tehát — ebbői élek ... — Megpróbáltam én, barátom már mindent. Ugv nézz rám, hogy én a bankomból egy álló évig mindennap sikkasztottam ... Már szinte automatikusan ment ez a dolog... Ha nem is volt rá szükségem, mindennap kivettem a pénztárból azt az összeget, amelyhez hozzá voltam szokva ... Te, nevetni fogsz! Sohase, jöttek rá. A bankban két fivéré volt a vezetés és ezek mindaketten úgy loptak, mint a pinty. Sohase tudták egymásról, hogy ki mennyit lopott... Jgy én mindig a felszínen maradtam ... Azután ... azután jött a krach... a két fivér helyett jött egy harmadik vezér, aki hogy minél nyugodtabban csinálhassa a maga kis dolgait, a legjobb barátját ellenőrnek tette meg — mellém ... ö a főpénztáros és reggeltől estig az a dolga, hogy az én körmeimre vigyáz... így hát ennek a pénzszerzési módnál: befellegzett... Erre gondoltam kí aztán most ezt az újabbat. De azért, hidd ej, ez se fenékig gazemberség... Mert sók pénzejnben van nekem a» « kilépem, ami* olyan szivdobogva vág ki a nagy, ovális zöldasztal közepére a bankár... A sikkasztott pénznek is majd a felét ágy vesztettem el... Azon a kilencesen... De most már... — Most mondd el hát, miképp csinálod?! — szólt közbe a másik, — hallatlanul izgat a dolog. Annyi ember előtt, aki mind körül- állja a bakkarat-aszta.it, nyíltan szemrebbenés nélkül, mindennap csalni... — Egyszerű! Eleinte egész apró téteket dobok az asztalra. De nem is érdekel, hogy mit mond a játékvezető: nyert... vagy: kilenc a banknak ... Nekem ez mindegy... Ezalatt a játék folyását tanulmányozom. Merően figyelem az asztal körül álló tizenkét játékost, az úgynevezett tizenkét ,rkéz“ képességeit... Hogy melyiknek van szerencséje és melyik peches. Mert ezt M lehet lesni. Hidegvér, éles szem, nyugalom!... Azután megfigyelem a „formát", miképp alakulnak az egyes coup-k. Mikor megvan már a véleményem az egész „paklidról, kiszemelek magamnak a körül- ülők közül egyet, persze a szerencsések közül és amikor erre kerül a sor s aínikor már az összes tétek benn feküsznek és a játékvezető már kimondta, hogy: nincs tovább ... a leges- legutolsó pillanatban odaugrom leshelyemről a tableau-hoz, mintegy elkésve és félhangosan, szerényen elszólom magamat: — ötven annonce, ezen a helyen!... A játék folyik tovább, a bankár leadja a lapot, előbb a pointeur-ét, aztán a magáét és aztán újra ... — Aztán? ... — Aztán kész. A dolog már el i« van Intézve. A játékvezető bemondja: — Nyert!... És nekem kifizetik az an- nonce-tétemet. — De — ha nem nyert?! Mi van akkor? Akkor neked ki kell fizetned nyomban a bemondott tétet és — nincs miből kifizetned, mert hisz nincs pénzed... Hiszen akkor csaltál és... — Még eddig nem esett meg velem soha. Egyszer sem. Azaz: igen. Megesett. Egyetlen egyszer. De, akkor szerencsém volt. Magam sem érteni, hogyan történhetett: a téteket behúzták és közben én rólam megfeledkeztek... Az .igaz, hogy halott sápadtan áll- *m «&*?? Ktodettr* kesaejj^** hfígg, me vernek... kidobnál:... De nem történt semmi. Szerencsém van ezen a téren, barátom; disznóm van. És képzeld, negyedóra múlva megismételtem. Nem tudtam ellentáMni... Akkor hirtelenében eszébe jutott egy játékosnak, hogy egy előbbi coup-nál annonce-tétem volt... Tanuk is jelentkeztek ... De én letagadtam ... Utólag az ilyet bizonyítani nem lehet... És most, ebben a fojtó, veszélyes pillanatban sikerült... Tisztán kerültem ki a csávából... Zsebrevágtam a pénzt úri flegmával és passz... A báró idegesen rágta pici, bubira nyírt angol bajuszát. Elnémult. Az ámulattól, a meghökkentő valóságtól, ettől a fantasztikus lehetőségtől... Izgett-mozgott a helyén, egyik cigarettáról a másikra gyújtott. — Én nem merem megtenni... — mondta végre mély sóhajtással, összeráncolta ■ a szemöldökét és látszott a tekintetéről, hogy már a rendőrséget, a börtöncellát látja ... össze is borzongott. — És mit csinálsz, ha egyszer mégse sikerül? — kérdezte most, nagyon mélyről. — Akkor? ... Akkor csak az marad bátra, amire már a sikkasztások idején is el voltam készülve: főbelövöm magamat... És kész. Nem kell olyan nagyin venni ezt az egész dolgot. Különben pedig: vak bizalmam van a szerencsémben. És dacára annak, hogy ily könnyen veszem ezt a dolgot, ezt az esetleges öngyilkosságot, hidd el, ragaszkodom annyira az élethez, mint te, vagy akárki más. Csakhogy én éppen ezért le is gyűröm az élet folyton leskelődő ökleit. Persze, te nem tennéd meg. Te báró vagy. Hogy már csak báró vagy és semmi más, azt te nem akarod tudomásul venni. És azt se, hogy ez manapság egymagában már nem elég. Ha az ember ennyire lecsúszik, mint mi kelten, — kérlek, csak ne reszkess össze, igenis: mint mi ket- ten, —- akkor csak egv dolog következhetik: a szerencse korrigálása!... A hall most benépesült. A bakka rat-já- tékban szünet állt be. Izzadt, csapzott hajú urak jöttek ki a nagy teremből, amit izzasztónak neveznek a kártyások; a hallban már csupán annyi erejük volt, hogy szótlanul lerogytak egy fotelbe. A vesztő kártyás hulla* Meri) sápadtsága lábaként ölt •* arcukon. Szinte meg lehetett érteni néma segélykiáltásukat ... Voltak néhányan, akik még itt künn is a nagy bankócsomagjaikat számolták: ezek nyertek. Egy-egy, nyilván az ő jószívűségre leső gyűrött, leromlott alaknak gőgös mozdulattal. valami apróbb pénzdarabot vagy maguknál felejtett zsetont nyomtak a markába. Aztán a büffé magas székében el telién kedve, cinikusan leöntöttek, vagy ahogy a játék-kaszinóban mondják: ledobtak néhány coquteil- le-t, amig odabenn a friss csomag játékkártyát megkeverik, amíg az uj játék megkezdődik •.. 2. A züllött bankpénztáros ezalatt alaposan megdolgozta a letört, enervált, niár szinte teljesen csak emberi tisztességéből és bárói méltóságából élő bárót. — Nézd, kérlek, eleinte jól megfigyeljük a játékot. Bízd rám magad! Nézd, kérlek, milyen kopott vagy!... Szinte azt mondhatnám, hogy Tongyos vagy. Hát hiszen nem vagy éppen rongyos, de közel ahhoz, hogy rongyos légy... Ne haragudj, ez így van! És azt mondod, egyetlen vágyad, hogy mégegy- szer rendes ruhára tehess szert. Akkor kibékülhetnél a feleségeddel. Ha mégegyszer keményen, öntudatosan elébe állbatnál... Hát jó, meglesz! Én garantálom. Csak két százas coup kell! Két biztos százas coup! És én boz- zásegitlek ehhez a két biztos coup-hoz, — És ha... — szólt szinte nyöszörögve a szegény báró, aki már egészen gyerekké, korcs báránnyá lett ennek a minden hájjal megkent, perverzül ördögi léleknek a kezében. És akkor?... A pénztáros cinikusan vágta oda: — Hát — azzal is számolni kell. Akkor vége. És pont... De nem lesz vége! Gyere! Odabenn éles sivitással megadta a csengő a jelt. Kezdődik a játék! ötösével, tízesével tódulnak be az emberek ismét vissza az izzasztóba. A croupier előtt halomban állt a sokféleszinü zseton; egy alkalmazott ép most rakta össze a csillogó, vadonatúj kártyacsomagot és beleillesztette a bakkar a t-asztal közepén álló „koporsódba. A játékvezető megszólalt szürke, unalmas hangján: — Lehet tenni, uraim... Tessék tenni, 5
