Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-24 / 46. (1673.) szám
4 1028 február 24, p$ntd£ MŰSORON kívül Irta s MÁRAI SÁNDOR- VODKA ÉS KVLICS Páris, február 23, Most már mindenfelé megnyílnak Páris- ban is ezek a csemegekereskedések, ahol az orosz vendéglők mellett szakállas és házisapkás kisorosz-ok vodkát árulnak, 60 fokosat, eredeti töltésben, meg mákos kenyeret, meg köménymagos kalácsot, füstölt halat tejbe áztatva, vörös halikrát, töltött pontyot, kaviárt a Don-ból és lazacot a Krímből, kulacsot meg édes süteményeket. A kirakatban kovászos uborkák úsznak nagy hordókban. Ahogy állok az egyik ilyen orosz expozi- turában, bejön egy kopott, un éle, gyámoltalan beszédű, cvikkeres ember s töredezett franciasággal rákezdi: — Kérem — mondja halkan az exher- cegnek, aki egykedvű mozdulatokkal turkál a kovászos uborkák között — hallottam, hogy Önöknél kapni egy olyan bizonyos tésztát... Hogy! is mondjam?... Mák van benne, meg mazsola s az egész össze van csavarva... A másik fölnéz egy kicsit, int a kezével, hogy kár erőlködni: — Sírudl! — rikkantja halkan, melankolikusan. Persze, sírudl. Minden van nála. ő pék, hentes, mészáros, cukrász, halkereskedő e-v személyben, ő árulja ennek a sok bánatos orosznak az elfelejtett, távoli, otthoni élet izeit. Azt az egész, bonyolult oyomorszenti- mentalizmust, ami minden rendű és rangú honfibúk és honvágyak egyik titkos eredője, ő narkof"'dia egy félmeszely vodkával és yolga-laz-.'cal. Minden kerületében Párásnak akad már egy ilyen exotikus Vodka-kimérés, Passyban és a Ternes körül, ahol tízezres ha- rámokban élnek az oroszok, van már egy féltucat. Mert nem birják ezek megszokni itt, belehalnak vagy visszamennek, vagy csak csendesen elabajgatnak éveken át, de nem birják megszokni ezt az európai vendégséget. Most, tizenkét év után, olyan honvágyuk van ezeknek, hogy mind beteg belé egy kissé. Nem birják, nem bírják. Kezdhetsz velük beszélni bármiről, az ötödik mondat már az, hogy például milyen különösen fütenek ezek' a derék franciák ... emlékszel, Ljubuska, galambom, nálunk Moszkvában reggel mindig kosárral hozták fel Igor és Pjotr a hasábfákat és bizony el- füíöttünk 50 kilót egy nap azokban a cserépkemencékben ... fethér cserépkemencék, ismeri azt? ... Kachelofen, vous savez? .., És hát ez a kenyér és ez a bor és ez a hús és ez a tészta és ezek a halak, amit ezek a franciák esznek ... Igen, mind kitűnő ... De emlékszel, batuska, emlékszel, Szonjuska, a negyvenedik születésnapomra, mikor is volt? ... Ezerkilencszáztizenötben, hát akkor főzött Petrovna Ivanovna Amália egy harcsát ... édes lelkem ... Tudod, gyömbérrel, meg boros szósszal, ma is a szájamban van az ize. Nem birják ők ezt ki, úgy senyvednek, úgy sorvadnak, rossz nézni őket. Nem bírnak ezek Oroszország nélkül élni. Ezek már túl vannak haragon, fájdalmon, kétségbeesésen, reménykedésen. Tizenkét évig ültek hosszú éjszakákon át Konstantinápolyban, Pécsben, Berlinben, Párásban bútorozott szobákban a szamovár körül, itták a teát, ami itt nem az igazi, szívták a hosszú papirszivarkát, ami itt nem az igazi s beszéltek halkan reggelig. Istenről, a cárról, Leninről, a háborúról, a rokonokról, halottakról s hogy az utca végiben lakott egy szabó, akinek hiányzott a féllába és egyszer, ezerkilenc- száznyolcban, szombat este, leitta magát és leszúrta a feleségét. Az volt csak az eset, barátocskám. Nőm emlékszel? Hogy* is hívták azt a szabót, hogy* is hívták, valami II- jics vagy Petroff... Ágálta, te sem emlékszel? Megvan, Igaroff! Igaroffnak hívták. Vagy Petrikoffnak? Furcsa, elfelejti az ember a neveket. Már mindent megbeszéltek, ami a bol- sevizmusra vonatkozik, már túl vannak azon, hogy reméljenek valamit, vagy áthúzódjanak. Itt most már csak arról lehet szó, hogy meg kell beszélni ezt alaposan, batuska, kedves galambom, mert te is a 6-os dragonyosoknál szolgáltál, hát ismerted azt az ezredest, akinek a nagy helyőrségi bálon elszakadt a nadrágja. Igen, később felakasztották. Hanem azt látná kellett, ahogy ment, végig a fényes termen, a kerületi kormányzó is ott volt, minden csillár égett és szikrázott, ő meg csak megy, barátocskám és hajlong és udvarol... és mögötte már dűlöngelének a nevetéstől, de senki nem mer szólni^ neki... és amikor a kormányzó felesége elé ér, akkor mélyen meghajol és akkor, barátom, paff... mert már senki nem bírta tartani a nevetést... Emlékszel, Aglája? Ezek már túl vannak vagyonon és nyomoron. Már nem szaladgálnak nagyhatalmakhoz, nem intrikálnak, nem kérnek semmit. Megtanultak dolgozni és megtanultak munka nélkül lenni. Egészen csöndesek, meghúzzák magukat a franciák, a németek között, nem (Utánnyomás tilos) sok vizet zavarnak, szépen megköszönik, hogy tűrik őket. Sok akad közöttük, akinek sikerült elhelyezkedni, megint vagyonuk van, autójuk, fényes lakásuk. Ezek se birják ki Oroszország nélkül. Mert mit tudjuk mi azt, mit szenvednek ezek, ha a széles, alacsony szobákra gondolnak, a széles utcákra, a oserépkemencékre, a kenyérre és a borra, halottakra és az élőkre Bécs, február 23. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, j teljes csendben és úgyszólván inkognitóban né-i hány nap óta Bécsiben van. Ma alkalmunk volt felfedezni és beszélgetést folytatni vele. — Mi hozza, igazgató ur, a színházi szezon kellős közepén Becsbe? =s Egyes, a bécsi színházaikban a közelmúltban szánrekeriiít darabokait akartam megnézni, főleg pedig Mas Mellnek a Burgszinházban bemutatott „Das Naohfolge-Christi-Sp iel“ című darabját, melynek nagy kritikai és közönség-sikere volt. Főleg emiatt jöttem Bécsbe. A darabot most már biztosan színre hozom a Nemzeti Színházban- A bemutatója persze csak ősszel lesz, mert a darab még nincsen Lefordítva. Most bíztam meg a fordítással Kosztolányi Dezsőt, aki, remélem 2—3 hónapon belül elkészül a fordítással. — Hogy tetszett önnek a darab burgtheaterheli előadása? a Éppen az érdekelt nagyon, hogyan hat a darab a színpadról. Mert a darabot egyébként már ösmertem. Mell beiküldte volt nekem. A darab I burgtheaterbedí előadása elsőrangú, különösen nagyon megfogott Pünkösty asszony alakítása. S most Hevesi igazgató valóságos . himnuszt zengett Pünkösty asszony alakításáról, amelyet igy fejezett be: = Ez az alakítás egyik legnagyobb színházi élményem az utolsó években. Pünkösty asszony egyike a legnagyobb művésznőknek, kiket valaha színpadon láttam. Ez pedig valóban jelent valamit, ha olyan vén színházi róka mondja, mint én, akinek egész élete a színház körül forgott le. A darabol különben azért is meg kellett néznem, mert ez a darab speciálisan osztrák; sőt a dialektusa is osztrák; érdekelt tehát és izgatott a kérdés, mily módon lenne legalkalmasabb a darabot a magyar atmoszférába áttranszponálni. Annyi bizonyos, hogy a magyar előadásban a speciálisan osztrák szerepeket általános-emberibbé, transoem- dentálisabbá tesszük majd, mert a magyar közönségre természetesen más eszközökkel keli hatnunk, mint az osztrákra. Klabund budapesti sikere — Mi volt a Nemzeti Színháznak az utóbbi években legnagyobb idegen-darab-sikere? = Kétségtelenül a Klabund „Kreideikrei6“-a. Joggal mondhatom, hogy óriási sikere volt és még van is. Nem szoktam jósolni, de ez esetben bátran mondhatom, hogy a darab legalább ötven előadást fog megérni, ami a Nemzeti Színházban — amely nem dolgozik „szériákra“ — egészen kivételes esemény. Klabund különben, aki jelenleg Davoeban üdül, március folyamán le fog jönni Pestre, darabjának egyik jubiláns előadására. Hevesi nem távozik állásából Mennyi valóság van azokban az időkiözön- kint makacsul felröppenő ée a néhány nappal ezelőtt Is felmerült hireszteiéeekben, hogy Ón távozik a Nemzeti Színház igazgatói székéből? = A kinevezésem még majdnem 3 év tartamára szól és ennélfogva ezidőszcrint nem aktuális. Ha az ember már 6 esztendeje direktor, akkor — pláne ilyen exponált direktori állásban — már mindig akadnak, akik búcsúztatják. Ez már, hogy is mondjam, tradíciója, a pesti Nemzeti Színház igazgatói székiének és úgy hozzátartozik, akár maga az igazgatás. És nem is szabad panaszkodni, mert. hiszen Cfyulay Pál már 1855-ben megírta, hogy a Nemgefö Színház igazgatója „az ország lcg- ráfinhuazottahh eabberor s Oroszország végtelenségére, tágakra és városokra, a széles vasúti kupékra, a könyveikre és a flzületésnapokra, mikor a félváros eljött vizitbe, túlzás nélkül. Baktatnak a párisi utcákon a kenyér után, aztán beállítanak az orosz fűszereshez, hazacipelnek egy kis vodkát, egy falás barna kenyeret, leülnek a bútorozott szobában, csendesen leszopják magukat, elmajszolják a ku- licsot, Oroszországra gondolnak. Nappal és éjjel, gazdagon és szegényen, öregen és fiatalon, nem gondolnak ezek soha egyébre, csak Oroszországra. Csak haza, csak mégegyszer haza. Úgy szenvednek Európában, mint a fegyencek a deportációs szigeten. Van egy templomuk a rue Darun, ahová este soha nem lehet beférni. Szakállas pópa, feketefőkötős diakonisszák, sűrű, tömjénfüst, A vendégszereplések kérdése — Mi igaz abból, hogy Budapesten akció készül a vendégszereplések ellen? = Ez abban az éles formában, melyben a külföldi lapok írtak róla, nem felel meg a valóságnak. Mindössze arról van szó — s ezt annál biztosabban állíthatom, mert magam is rés átvettem az erről a kérdésről lefolyt ankéten —, hogy korlátozni akarják a 2000—3000 dolláros star-vendég- swrepléseket, és ezt is kizárólag a szezonban. ÉS e tekintetben i6 tehetetlenek a színiházak, úgy, hogy valószínűleg nem lesz nagyon sok eredménye az akciónak. Senkinek eszébe sem jut azonban, hogy a vendégszereplések ellen általában akciót kezdjen. Bécs, Páris, London*.. — Nem gondolt ön egy caerevendégjÉtéfcra a pesti Nemzeti Színház és a bécsi Burgtheater között ? Egy ilyen kulturcsere nagyon hasznos lenne; föntartaná a két főváros közötti kultwrkap- csolatokaf és talán anyagilag is kifizetődnék!? =s Persze, hogy állandóan tervbe van véve egy ilyen kölcsönös vendégjáték. Úgy szeretném, ha a Burgszinház művészei a Nemzeti Színház „Kamaraszínházában" játszanának, mi pedig a Rurgtheater „Akademie-Theater"-ében. Eta a kölcsönös vendégjátékot nyélbeütjük, föltétlenül be szeretném mutatni a bécsieknek a mi „Solnees épitőmes 1er “-előadásunka t, azonkívül egy-két magyar és egy-két német darabot. Talán a Klabund Kreádekreis-át. Hogy azonban mikor tudjuk a vendégjátékot nyélbeütni, ez attól függ, hogy mikor fog sor kerülni párisi és londoni vendégjátékunkra, amelyekről már tárgyalások folynak. Fá- risba G-emiertől kaptunk meghívást, Londonba pedig egy nagy színház-kulturális egyesülettől. A londoni vendégjátékunk során egy Shaw- és egy Shakespeare-darabot játszanánk, mert az angolok e vendégjátékokon azt szeretnék látni és bemutatni, hogyan játszák a nagy angol drámaírók müveit idegen szintársulatok és színészek? Tiz éven belül fölépítik az uj Nemzeti Színházat — Mikor épül fel végre az uj Nemzeti Színház épülete, amely már oly régen, a Nemzeti Színház épületének lebontása óta esedékes? = Nem tudok pontos időpontot mondani; ugyanis sok ellenvetés merült fel utóbbi időben a régi épület helye ellen, amely valóban szűk egy kissé. Annyit mondhatok — ennyi ma a pozitívum —, de ez aztán egészen biztos: hogy t. i. a Nemzeti Színház százéves születésnapjára, 1987-re biztosan felépül az uj Nemzeti Színház. A modern dráma „válsága" —. Melyek ön ezerjót a modem drámairodalom és a modern rendezés problémái é* mit tart e problémákról? m Utóbbi időben állandóan beszélnek „a modem dráma válságáról". Én ezt a „válságot" nem találom indokoltnak- Mert én a háboruclőttij állapot és a mai állapot között semmi más különbséget nem látok, mint hogy akkor volt egy pár világmárka, amely mindenütt a világon biztos sikert jelentett. Ma mindenféle uj törekvések mutatkoznak. Vannak egész érdekes uj darabok és vannak sikerek ma is. Nem a drámairodalom válságáról kell szerintem beszélni, hanem kizárólag a színházak válságáról van szó, amelyek kénytelenek fölvenni a harcot mozival, sporttal 4# tánccal. aranyozott ikonok között Alinak és éneklik könyörögve: — Goszpodln ponailuj... Százan és százan, minden este, férfiak é. nők könyörögnek az orosz Istenhez: — Uram, irgalmazz... — Szentáéges Isten, irgalmazz... Az emberek üres szemekkel néznek a levegőbe, az ajkuk mozog és könyörög. Szent- séges Isten, csak mégegyszer haza. Csak még egyszer, csak még egy kortyot az italodból, egy falást a kenyeredből, egy lélegzetet a levegődből, matuska, anyácska, végtelen, egyetlen, vérrel, könnyel, titokkal itatott távolság, pokol és paradicsom, Oroszország. S estére vesznek egy félliter vodkát. Ott van az üzlet a templom mellett. Mert ezek nem birják ezt ki, ezek nem. Hogy hogyan fog alakulni a jövőben a drámairodalom, azt persze nem lehet megjósolni. Egy negatívum azonban bizonyosnak tetszik előttem: t. i., hogy az — amit sokan hirdetnek —, hogy az uj dráma Amerikából fog jönni, semmiesetre sem lesz igaz. Nekem van okom és jogom, hogy re hiigvjek benne: átlag minden harmadik nap elolvasok egy amerikai darabot. Bennem az a meggyőződés alakult ki. A legjobb Amerika közepes Európa. ==: A modern rendezésben is sokféle törekvések és eredmények vannak. Én azonban most is, mint mindenkor, azt tartom a színészet legfőbb törvényének és parancsolatjának: jól kell játszani! A legfőbb dolog ma még inkább, mint azelőtt, a rendezés legfőbb parancsa: a színészek interpretálásának organizálása; nem pedig a rendezői trükkök, újítások és merészségek. A rendezés legfőbb ölök problémája: megteremteni azt az atmoszférát a színpadon, amelyben minden színész a legintenzivebben tudja kiélni a maga alakját. Én a mostani németországi viszonyokat, t i. a rendezésben való tultengéet és a rendező személyének túlságos, 1 igen gyakran a színészi teljesítmények rovására manő előtérbeállitását, nem tartom egészséges dolognak és legfeljebb múló jelenségnek. se Különben a közel jövőben Becsben előadást fogok tartani a „Hamletról" ezen a óimén: „let „Hamlet" ein Problem?" Ebben az előadásban meg akarom világítani uj szempontokból a Ham- let-probléma keletkezését- Ki fogom fejteni, hogy Hamletet csak szübjektíve nézik és már rég nem nézik azt, hogy amikor Shakespeare a kezébe vette a témát, mit csinálhatott vele és mit nem? Objektív módszerrel akarom a kérdést megvilágítani és legalább is annak a sok túlzott és önkényes kombinációnak véget akarok vetni, melyek még ma sem szűntek meg. Gerbardt Hauptmann Hatni et- átdolgozásáról is beszélek majd természetesem- Hauptmann átdolgozását is azok közé a kombinációk közó sorolom, melyek nem a darabból magából folynak, hanem egy nagy költő és nagy drámaíró saját, egyéni felfogását tükröztetik. & Az érdekes interjúnak épp a végére érünk, mikor megérkezik a hotel halijába Mas Mell és most már hármasban folyik a beszélgetés. Mell csak most, Hevesi szájából tudja meg az örömhírt, hogy a budapesti Nemzeti Színház elfogadja a darabot előadásra. (Ugyanis Mell és Hevesi levelezésben álltak a darabról, de a végleges elfogadás még nem történt volt meg és Hevesi ezt személyesen tudatta Max MeU-el.) Az ember sok mindenfélét megél életében, de eddig sohasem volt még alkalmam egy olyan pillanatnak szem- és fültanuja lenni, mikor egy szin- müirónak egy színigazgató tudtul adja, hogy a darabját elfogadja előadásra. Ez ugyanis rendesen négyszem között szokott megtörténni. Én is csak a véletlennek köszönhetem, hogy egy ily pillanat tanúja lehettem. Az ember önil, végre valakit látni, aki örülj (Én legalább is örülök neki-) Úgy örültem Max Mell örömének, mint ahogy örül az ember, ha hirtelen egy tiszta hegyi forrást pillant meg, amelyből ugv csobog a friss víz, mint Max Mellből ma a hotel halijában a friss öröm. Minthogy azonban Max Mell nemcsak a darab pesti előadásáról akar beszélni Hevesi igazgatóval, hanem bizonyos milliónyi előlegekről is, (remélem, meg is kapta őket!), elbúcsúztam, miután még újra meghallgattam Hevesi himnuszát Pünkösty ről. t Max Melltől még megtudtam, hogy darabjának németországi ,,Urauifführung“-ja Kölnben lesz, tavasszal, a kölni „Frceseaveltausstellujig" alkalmival •*"* Gömöri Jenő. Beszélgetés Hevesi Sándorral, a Nemzeti Színház igazgatójával A Max Mell Krisztus-darabjáról, a Klabund „Kreidekreis‘‘-áról, a távozási híresztelésekről, a Burgszinház és Nemzeti cserevendégjátékáról s a Nemzeti londoni és párisi vendégjátékáról, az uj Nemzeti Színház fölépítéséről, a „Hamlet-problémáról", a modern dráma- irodalom és rendezés kérdéseiről s a színház válságáról „A Nemzeti Színház igazgatója az ország legrágalmazottabb embere i“
