Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-23 / 45. (1672.) szám
'PICTCM-TnAG'feVIi-HT'RTi.® 5 1928 február 23, csütSrfoK Szlovák vándormunkások kálváriája egy morvaországi faluban Sem pénzt, sem eleséget, sem emberséges lakást nem kaptak munkájukért - Gazdájukat, ki fegyvert fogott rájuk, agyonütötték Iglau, február 22. (Saját tudósítónktól.) Az iglaui esküdtszék tegnap két szlovák munkás felett ítélkezett, akik múlt év őszén elszegődtek egy morvaországi gazdához földinü- vesmuukára. Munkájukért azonban nem kapták meg sem kommenciójukat, sem csekélyke bérüket s az ebből keletkezett konfliktusuk során agyonlőtték a gazdát. A tárgyalás folyamán teljes tragikusságában bontakozott ki a két szegény szlovák földműves megdöbbentő kálváriája, akiket éltető kenyér utáni éhségük, a mindennapi falat keserves megszerzéséért folytatott örökös küzdelmük a gyilkosságba is belesodort. Urbánek Vencel, a Gross-Bittesch melletti Hermannsdorf község egyik tehetős gazdája múlt év észén szerződést kötött TColen- ©sik József ötvenéves vágujholyi földművessel és nyolc társával, ámely szerint Kolencsikéknek november 1- től december 15-ig a birtokon kellett volna dolgozniok. A csoport férfitagjai fejenként nyolc korona ötven fillért, a nők pedig öt korona ötven fillért kaptak volna napi bér fejében, azonkívül kommenciót is kikötöttek, amelynek egy része már a munkábaállás napján esedékes volt. A munkáscsoport, mely a régi időkben a magyar Nagy Alföldre járt le az aratási munkálatokra, de az államfor- dulat óta meg sem kísérelhette, hogy Magyar- országra menjen, szives-örömest irta alá a szerződést, amely az aránylag kedvező kom- mención kívül még nagyobbösszegü konyhapótlékot és emberséges lakást, fűtést, világítást is kilátásba helyezett. lioiencsmeK pontosan DerartottaK a szerződésit és november 1-én reggel hiánytalanul megjelentek az Urbanek-tanyán. Ur- banek barátságosan fogadta őket azután kijelölte lakóhelyüket: félóra járásnyira a falutól, egy elhagyatott, düledezo szérűben, amelynek nem volt sem ablaka, sem ajtaja, hanem egy önkényesen kihasított lyukon kellett oda bemászni és sötét, nyirkos belsejében felszakitott padlózatu, nedves földre terített két takaró várta a kilenc szlovákot. A magukkal tehetetlen emberek némán költöztek be „emberséges lakásukba", amelynek nem volt világítása sem, de még szalmát sem szőrt agyagos, hideg földjére a takarékos gazda. Csupán a szerződésben megígért evőeszközöket és edényeket kérték, amiket hosz- szas követelődzés után meg is kaptak, de nem volt köszönet bennük, mert Urbanek az állatok és a baromfi etetésére és itatására használt edényeket juttatta nekik. A kilenc szlovák ezt is szótlanul nyelte le, mert abban a hiszemben voltak, hogy a gazda nem készült el fogadásukra és néhány napon belül beköltözteti őket a tanyára. Azonban a gazda kereken elutasította panaszaikat, mire harmadnapra otthagyták a szérűt és saját költségükre lakást béreltek a faluban. Azonban számos értéküket el kellett adniok, hogy pénzhez jussanak és valami eleséget vegyenek. Munkájukat mindezek ellenére rendesen végezték és reménykedve várták a vasárnapot, amidőn esedékessé válik az első fizetés. Vasárnap reggel Urbanek valóban magához rendelte Koíencsikot, hogy kocsin a szomszédos Gross-Bitteschbe menjenek különböző bevásárlások céljából. Mikor az öreg szlovák Urbanekkel a községbe ért, a gazda elvezette őt a járásbíróságra, ahol újból aláíratta vele a szerződést. Mikor Kolencsik már sürgetni kezdte Urbaneket, hogy ideje volna a bevásárlásra is gondolni, Urbanek kitérő válaszokat adott, majd meghagyta az öregnek, hogy saját pénzén szénát és zabot vegyen s végül még tíz koronát is kölcsön kért tőle, hogv megborotválko*hassék. Szegény becsapott Kolencsik, aki tisztességesen elvégzett, de tisztességesen is megfizetett kommenciós munkában őszült meg, szomorodott sziwel, hol sóhajtozva, hol káromkodva tért vissza a faluba s övéivel az éjszaka nagy tanácsot tartott. A pénzük, ele- ségük romjain éldegélő szlovákok az éjszaka nem hunyták le a szemüket és hajnal felé elhatározták, hogy sztrájkba lépnek, illetőleg abbahagyják a munkát és hazatérnek Vágujhelyre. Hétfőn reggel már nem jelentek meg a tanyán, hanem lakásaikban maradtak, csupán Kolencsik kerekedett fel Rác Mihály nevű mostohafiával, hogy a birtokoshoz menjenek. Kolencsikék hosszasan tárhattak, alkudoztak a gazdával, de eredménytelenül távoztak a tanyáról. Este Urbanek maga kereste tel a kommenciosekat s ekkor találkozott Ráccal, , aki alázatosan megkérdezte tőle; — Mit csinál velünk, gazduram. hiszen sem fizetést, sem eleséget nem ad nekünk? Urbanek nem válaszolt a fiú kérdésére, ami Rácot annyira dühbe hozta, ho^y ököllel a gazda arcába vágott Urbanek elsietett a csendőrőrsre, ahol büntető feljelentést tett. November 8-án reggel Zentner őrmester felkereste Hermannsdorf közsé" bíróját és a feljelentésben foglalt vádak kivizsgálása céljából beidéztette a kilenc szlovákot. Mikor a kihallgatás befejeződött. Urbanek eltávozott, de elhívta magához Koíencsikot is. Mikor a két férfi az Urbanek-házba ért, a gazda leült az asztalhoz, szembeültette Koíencsikot, azután zsebéből kivett egy forgópisztolyt és Kolencsik arca elé tartotta: — Ha valamelyiktek utamba mn“ állni, lelövöm. mint a kutyát! — Ezzel magára hagyta Koíencsikot, aki ijedten sietett élményét hozzátartozóival közölni, mert attól félt, hogy az izgatott kedélyű legények esetleg újabb tett- legességre szánják el magukat a gazdával szemben. Mikor a falu közepére ért. riadtan látta, hogy Rác Mihály éppen Urbanekhez közeledik s mielőtt még mostohafiához szaladhatott volna, látta, amint a gazda odaszól Rácnak: — Te kutya eredi előlem, mert agyonlőlek! Urbanek ezzel már zsebébe !s nyúlt, de Kolencsik ebben a pillanatban odaszaladt Ráchoz és figyelmeztetőn mondta neki: — Vigyázz, fiam, fegyver van nála! Urbanek ezekre a szavakra már ki is Pozsony, február 22. (Pozsonyi szerkeszr tőségünk toloíonjelenlése.) A Národny Don- niik cimü pozsonyi lap folytatja hajszáját Bartók Béla dr. pozsonyi magyar konzul ellen. A Národny Dennik tegnapi számában „A pozsonyi magyar konzul újabb szégyene" címmel azt a hirt közli, hogy a konzulátus helyiségeiért a bért nem fizették meg és ezért Walterskirchen grófnő, a ház tulajdonosnője, följelentést készül tenni a magyar konzulátus ellen. E hir kapósán Porzsolt Aladár dr. ügyvéd, Wa-ltersiki-rohen grófnő jogi képviselője munkatársuníkinaik a következő füilvilágosi- tást adta: A Národny Dennik mai számában megjelent ama hírre, hogy a grófnő a pozsonyi magyar konzul ellen panaszt készül benyújtani, mert a konzulátus hivatalos helyiségeiBcrlin, február 22. (A P. M. H. munkatársától.) Amanullah, az afgánok reformátor-királya, aki jelenleg európai körúton van és meglátogatta már Rómát és Párist, ma Berlinbe érkezett Az exótikua uralkodót, aki nemcsupán kéjutazást végez, hanem természeti kincsekben gazdag országának kellő kiaknázása ügyében is folytat tárgyalásokat, mindenütt az uralkodóknak kijáró tisztelettel és pompával fogadták, annál inkább, mert a háború óta az egyetlen uralkodó, aki hivatalos látogatást tesz más államokban. Berlin is fölkészült Amanullah ünnepélyes fogadására s utcáit zászlódiszbe öltöztette. A király lakóhelyéül az Albert-hercegi palotát jelölték ki, amely Berlin egyik legdíszesebb épülete és keleties ornamentikáju. Az Untcr den Lindentől a palotáig az utak végig fekeíe-piros-arany, valamint afgán csillaga fekete zászlók tengerében asznak. rántotta fegyverét és Rác Mthályra szegezte. Rác egyetlen ugrással a gazdára vetette magát. hogy kezét lefogja és a fegyvert elvegye tőle. Abban a pillanatban esett az első lövés, amely azonban senkit sem talált. Rác erre ölre ment Urbanekkel, Kolencsik pedig igyekezett a gazda kezéből kicsavarni a fegyvert. Verekedés közben mindhárman felbuktak és a közeli árokba zuhantak, ahol Rác felragadott egy követ és a gazda fejéhez vágta. Urbanek fejét elöntötte a vér, mire Rác kiszakította kezéből a revolvert, oldalt ugrott és a íorgópisztotv mind az öt golyóját kilőtte a gazdára. Urbanek halálos sérüléseket szenvedett, de ezek ellenére fölragadott egy keze-ügyébe eső dorongot és Rác felé suhintott vele. Rác azonban elkapta a dorongot és többször a gazdára sújtott vele. aki szétroncsolt fejjel, holtan bukott le a földre. A gyilkosságot Zentner csendőrőrmester fedezte fel, aki a lövéseket hallva, a tett színhelyére sietett s éppen abban a pillanatban érkezett az árok partjára, amikor a magából kikelt Rác még utoljára is lesújtott a gazdára. A csendőrőrmester azonnal lefogta a két szlovákot, akik nem is tagadhatták a gyilkosságot. Beszállították őket az iglaui állam- ügyészségre s tegnap ítélkezett felettük az ottani esküdtszék. A huszórás tárgyalás folyamán számos tanút hallgattak ki, akik kedvezően vallottak a két vádlottra. Az esküdtek verdiktje nemmel válaszolt a gyilkosság kérdésében. Ráért a házbért nem fizeti, mint Walterskir- chen grófnő megbízottja lojális kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a konzulátus a lakbért eddig minden negyedév kezdetén, legutoljára pedig az utolsó negyedévre január 2-án a legpontosabban lefizette, tehát a grófnőnek egy fillérrel sem tartozik s igy a Národny Dennik fenti állítása valótlanság. E nyilatkozatból világosan látható, hogy a Národny Dennik a gyanúsításokból kifogyva •elvakult dühében reprodukálhatatlan hangon újabb lehetetlen vádat emel Bartók László dr. pozsonyi magyar konzul ellen. Meg vagyunk győződve arról, hogy azon a hangon, ahogyan a Národny Dennik folytonosan támadja a pozsonyi magyar konzult, Magyarországon még sohasem irtak, bármely idegen állam kp viselőjéről volt is szó. Már kora reggel beláthatatlan emberlömeg vonult ki az utakra és izgatott hullámzásban hömpölygőit fel és alá. Délelőtt tíz órakor a birodalmi őrség zeneszó mellett menetelt ki a Wilhelm- strasséra és merev vigyázállásba vágta magát. Az utcák mindkét oldalán véges-végig tiz-tiz méternyire diszruhás rendőrőrszenieket állítottak fel, akik mögött felsorakozik a kiváncsiak stírü sorfala. A Lehrti pályaudvaron jóval a különvonat megérkezése előtt óriási embertömeg gyűlt ösz- sze s izgatott kíváncsisággal és türelemmel leste a vonat befutását. A pályaudvar előtti lér tarkál- lott az embertömegtől s csak nehezen tudtak maguknak utat törni a birodalmi és állami hivatalok magas vezetőinek fellobogózolt autói. A pályaudvar elé a birodalmi őrség egyik diszszázada is kivonnlt. Kevéssel tizenegy óra után Hindenburg birodalmi elnök Meissner dr. államtitkár és Hindenburg őrnagy kíséretében autón megérkezett a pályaudvarra, Ivánka lapja tovább rágalmazna a pozsonyi magyar konzult Azzal vádolta meg, hogy nem fizeti ki a konzulátus házbérét A háztulajdonosnő ügyvédje a leghatározottabban megcáfolja ezt a nevetséges állítást Amanullah algán királyt a régi császári pompára emlékeztető ünnepséggel fogadt Berlinben A német főváros zászlódiszbe öltözött az exótikus uralkodó tiszteletére — Hindenburg elnök a kormány képviselőivel a pályaudvaron fogadta a királyi párt ¥9 linket henger- és kanálrendszer szerint egyszerű és kombinált sor trágyázásra és HÉVVÉ! szállít Jehaoi torai, tadm a. E. vetőgépek és mütrágyaszórók különlegességi gyára. - Kérjen árjegyzéket és információkat cot az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében, valamint könnyű testi sértés vétségében, Koíencsikot pedig az emberölésben való bünrészességben mondották ki bűnösnek. Ez alapon a bíróság Rácot 18 hónapi, Koíencsikot pedig hat hónapi súlyos börtönre ítélte. ahol a tömeg üdvrivalgással fogadta. Pontosan 11 óra 15 perckor befutott Amanullah király külön- vonata. A vágányoktól a pályaudvar épületébe vezető útrészre piros szőnyeget terítettek és a különvonat szalonkocsija pontosan a szőnyeg előtt állott meg. A királyi pár rögtön a vonat megállása után elhagyta kocsiját, elől a király, aki a már ott várakozó Hindenburg elnökhöz sietett. Rövid, nagyon szívélyes személyi üdvözlés után a birodalmi elnök üdvözlő beszédet mondott, amelyre Amanullah francia nyelven válaszolt. Azután a király bemutatta nejét az elnöknek, aki gyönyörű virágcsokrot nyújtott át a királynénak. Majd sor került a német kormány megjelent képviselőinek és a királyi kiséret tagjainak bemutatására. A király azután Hindenburg kíséretében elhagyta a pályaudvart. Mikor kiért az utcára, a várakozó tömeg viharosan éltette. Amanul- lah a birodalmi elnökkel ellépett a diszszázad előtt é3 kíséretével beszállt a várakozó autókba. Az első kocsiban a király Hindenburg elnökkel foglalt helyet, a másodikban a királyné Hergt alkancellár társaságában. Amerre az autók elhaladtak, mindenütt a német birodalom és az afgán zászlók lobogása üdvözölte őket. Az utcák két oldalán elhelyezkedett néptömeg szívélyes üdvözléssel fogadta a királyi párt, de érdeklődése főleg a királynénak szólt akinek tökéletes szépsége és curópaf > ' . csodálkozás és elismerés ősz csalta ki a nézők s A két autó az Albrecht-palota amelyre abban a pillanatban v( lobogót, amikor a király kisz? Hindenburg elnök elkísérte a a lakosztályába, amivel égysz gatását is tette nála. A látoga' délután bárom órakor viszonoz ki palotában rövid teafogadta teleiére.
