Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-23 / 45. (1672.) szám

Mdl számunk 12 oldal

szám » Csütörtök«1928 február

mi irilllilinMBawnwraWBlMOa8fflllfflBaMBBBMtMMIBBWMWBg1i1irrM^MBMB^

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő

DZUMNY1 LÁSZLÓ

FORGACH GÉZA

Szerkesztőség: Prága II., Panska ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A keleti Sváie

Prága, február 22.

(II.) Klofács szenátor a Neuer Morgen című lapnak adott interjújában régi szavajárá- sát ismétli meg. amidőn a tizedik születésnapja felé közeledő csehszlovák köztársaságnak a „keleti Svájc“ gyönyörű eszméjét állítja oda célul és ideálul. Mint tisztafejü és világosan látó politikus azonban tisztában van a megoldás nehézségeivel is és találóan mutat rá arra, hogy mig Svjácban mind a három nemzet egyformán hordozója az állameszmének, addig nálunk egészen másképpen áll a helyzet. Ha a csehszlovák államban eddig nem sikerült és talán soha nem is fog sikerülni a keleti Svájc megteremtése, úgy ennek legjobb magyarázatát éppen Klofács összehasonlítása adja.

Svájcban nemcsak a régi kantonok német lakossága, Teli Vilmos népe. hanem a Suisse Romande francia és olasz népe, sőt aj graubündeni hegyekben élő és igen csekély, számú rétoromán törzs is büszke önérzettelj vallja magát a szabad Helv^tia szabad pol-‘ gárának és nem jut eszébe, hogy a német bi- ‘ robajomban, a francia köztársaságban, vágyj az olasz királyságban élő fajrokonai volta- j képpen sokkal közelebb állanak hozzá, mint; más nemzethez tartozó és más nyelvet he- { szélő svájci honfitársai. Igaz ugyan, hogy a világháború alatt a német-svájciak a központi hatalmak, a francia-svájciak pedig az ántánt győzelmét kívánták, de azért minden helvét készen állott arra, hogy hazáját és annak semlegességét, ha kell, fegyverrel is megvédelmezze minden támadás ellen és a világháború fergetege elvonult az Alpok fölött anélkül, hogy a kis ország lakosságában azj összetartozandóság érzése a legkevésbé is; meglazult volna. j

A kisálltán! alább offenziváf készít elő Magyarország ellen a genfi tanácsülésre

MeiMiil! a nagy trlanl por, amelyben Magyarországot a szerzőiéi többszörös megszegésével vádolják — Magyarország nem áldozhatja fel Benes keleti Locarnéjában függetlenségét

— Az oroszok leszerelési tervezetei terjesztettek be —

Mi az a delejes erő, amely a négynyelvü; Helvétiát annyira össze tudja forrasztani? Mi j az oka annak, hogy Középeurópa vad nem-, zetiségi harcai között egyedül ezen a kis szi-j geten tudott kifejlődni egy igazán nemzetfö-. lötti állam? Ha erre a kérdésre kielégítő vá-j laszt akarunk adni, úgy általánosításokkal j nem szabad beérnünk, hanem figyelemmel1 kell lenni Svájc történelmi kialakulására, la-! köSságának összetételére és alkotmányos! közintézményeire egyaránt. Svájcot nem ha-j talmi szóval teremtették meg. A Conföderatio i Helvetica szervesen fejlődött ki: Először az j úgynevezett őskantonok léptek egymással( szövetségre, amelyhez később a többi német; kardon és város is csatlakozott, miglen a XV. j század végén és a XVI. század elején telje-1 sen szabad elhatározással a francia és olasz I területek is felvételüket kérték a szövetség-* be, melyet nem is tagadtak meg tőlük. Svájc tehát német, francia és olasz lakossága szabad egyesülésének köszönheti mai formáját és ezt a honalapító ősök ma élő utódai sem akarják felbontani. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mind a három svájci nemzet rendkívül fejlett és hozzá még egyenlő értékű kultúrát képvisel és így mindnyájuknak egyforma érdeke, hogy egymás nyelvét megbecsüljék és megtanulják. Svájcban minden müveit ember a köztársaságban divó nyelvek közül legalább kettőt, sokszor azonban hármat is már az iskolában tökéletesen elsajátított és szívesen beszéli mindegyiket.

Azonban ezeknél az okoknál is sokkal erősebb biztosítéka Svájc fönmaradásának, önállóságának és függetlenségének közintézményeinek nemzetek fölé emelkedő szelleme. Mihelyst az utas Neuchatel környékén elhagyja a német nyelvterületet és francia vidékre lép, a vasúti kalauztól kezdve a legmagasabb államhivatalnokig mindenütt francia hivatalnokokat és francia közigazgatást talál, de azért mindenütt éppen olyan előzékenyen és szívesen beszélnek vele németül is, ha történetesen nem érti a gallok ékes nyelvét. Ugyanúgy bánnak azzal a franciával, vagy olasszal is, aki a német kantonok területére lép. Svájc lakosságának több mint két harmada német anyanyelvű. SzámaráGenf, február 22. A biztonsági bizottság | ülésezésén résztvevő orosz megfigyelő, Boris Stein, tegnap terjesztette be a népszövetség vezértitkárához az orosz javaslatot, amely olyan egyezmény megkötését indítványozza, amely általános, teljes és azonnali leszerelést tesz kötelezővé. Az orosz javaslat 65 fejezetből áll, amelyek öt nagy szakaszban csoportosulnak. Ezek a szakaszok

sorban tárgyalják a szárazföldi haderők effektiv erejének, a hadianyag megsemmisítésének, a szárazföldi és tengeri védelem megszervezésének, egy nemzetközi állandó ellenőrző bizottság létesítésének kérdéseit, végül pedig rendelkezéseket irányoznak elő arra az esetre, ha valamelyik állam a konvenció hatá- rozmányai ellen cselekszik.

Az orosz konvenciótervezot rövid előszóban fejtegeti, ho^y a béke fentarlásának egyetlen hatékony eszköz-e az összes hadikészülődések általános és teljes megszüntetése. Az első és második szakasz a teljes leszerelés közelebbi feltételeit tartalmazza. Ezt a leszerelést négy éven belül kellene végrehajtani, de már az első esztendőre követeli az összes szárazföldi, vízi és légi katonai erők feloszlatását és a jelentős hadianyagkészletek megsemmisítését. A leszerelési konvenció életbelépésével azonnal meg kell szűnnie a hadianyag gyártásának. A harmadik szakasz megállapít ja, hogy a vámvédelem, rendőrség és erdőőri szolgálat keretében megszervezett fegyveres erőt négy éven belül nem szabad növelni, hanem az 1928- ban fennálló tényleges állapotot kell feltartani. A negyedik szakasz az ellenőrzés kérdésével foglalkozik és azt javasolja, hogy az

ellenőrző bizottságokat a megegyezést követő három hónapon belül meg kell szervezni.

Ha valamelyik állam vétkezik a megegyezés ellen, az ellenőrző bizottság jelentésére azonnal nemzetközi konferenciát kell egybebivni, amely elrendeli a szükséges intézkedéseket a vétkes állam ellen, ezek azonban nem lehetnek katonai természetűek.

Az orosz javaslathoz memorandumot is mellékeltek.

Moszkva, február 22. Az Izvesztija az orosz tervezetet szembeállítja a népszövetség tervezetével és meg állapit ja, hogy az orosz tervezet lehet az egyedül hatékony eszköz a tényleges leszerelés végrehajtására. A népszövetségi tervezet ugyanis abbéi az alapfeltevésből indul ki. hogy a háborút nem lehet elkerülni és ezért nem a leszerelést akarja elérni, csupán a fegyverkezések korlátozására fekteti a súlyt. A szovjetkormány küzdeni fog minden olyan törekvés ellen, amellyel a szovjetjavaslat realizálását hátráltatni akarják és megkeresi annak a lehetőségét, hogy olyan országok törekvéseit támogassa, amelyek hasonlóképpen a valódi és közvetlen leszerelésre törekszenek.

Genf, február 22. Az orosz srovjetkor- mány által kidolgozott megegyezési tervezet utópista követelései ellenére is mély benyomást gyakorolt a népszövetségi körökre a megszövegezett pontok precizitásával. A biztonsági bizottságban azonban nem kerül sor a tervezet tárgyalására, mert az orosz javaslat megkerüli ennek a bizottságnak speciális feladatait. Bizonyos azonban, hogy 5 a március 15-én megkezdődő leszerelési bizottsági tárgyalásokon az orosz tervezet jelentékeny szerepet fog játszani.

Benes keleti Locarnóía is Mainarorszai

London, február 22. A Daily Telegraph Simson német delegátusnak beszédével foglalkozva azt írja, hogy Simson fejtegetésének az a része, amelyben kijelenti, hogy locarnói mintára a regionális biztonsági szerződéseket az egyes nem 3 eteknek minden presszóén kivül, szabad elhatározásukból kell megkötniük, Lengyelországra és a kisantantra vonatkozik. Ezek az államok ugyanis a regionális szerződéseket úgy képzelik el, hogy mindenek előtt - egymás között kötnek háboruelle- nes szerződéseket azzal a céllal, hogy garantálják jelenlegi birtokállományukat és

már megvetették a keleti Svájc alapjait. Ezeknek a különben igen tiszteletreméltó uraknak személyes vállalkozása gyökeres rendszerváltoztatások nélkül édes-keveset számit mindaddig, amig csehi részről fel nem adják a nemzeti állam ideológiáját és be nem látják, hogy a német, szlovák, magyar, ruszin és lengyel éppen olyan értéke és számottevő polgára az államnak, mint akár a cseh.

Pozsonyból éppen ma kiáltja felénk az önhittség hangján Ivánka Milán lapja.^hogy a csehszlovák köztársaságban kisebbségi kérdésről egyáltalában nem lehet beszélni és kérkedve mondja, hogy sehol a világon nincs olyan szabadelvű kisebbségi törvény, mint minálunk. Ugyan-ugyan kedves Národny Den- nik, sohasem hallott még a híres észt törvényről, amely hatezer svédnek megadta a kulturális autonómiát, amelyet Csehszlovákia negyedfél milliónyi németje és egymilliónyi magyarja eddig hiába követelt? Büszkén hivatkozik arra is, hogy Prágában 15 miniszterből kettő a német kisebbséghez ^tartozik, és méltatlankodva kérdi, hogy tudnánk-e ehhez hasonló példára hivatkozni. Hát megsúgjuk a Národny Denniknek, hogy Lettországban néhány héttel ezelőtt az az érdekes eset történt meg. hogy a köztársaság elnöke a

csak ezután tesznek ajánlatot Magyarországnak és Ausztriának, hogy csatlakozzanak a Lengyelország és a kisantant által megkötött biztonsági paktumhoz.

Ezzel az eljárással kényszerítenek Magyarországot és Ausztriát, hogy vagy egyszersmindenkorra mondjanak le a békeszerződésben kijelölt határok revíziójáról, vagy pedig utasítsák vissza a szerződésben való részvéteire tett ajánlatot,

amely esetben Magyarország és Ausztria reva nohe-t örekvése dokumentálható volna.

német Schiemannt bizta meg a kabinetalaki- tással, ámbár Lettországban a németek száma még az öt százalékot sem éri el. És az agyonócsárolt Magyarországon is nem egyszer előfordult már, — igy legutóbb, amikor az ottani németség vezetője. Gratz Gusztáv volt a külügyminiszter, — hogy a kisebbségek sorából választottak minisztereket. Szívesen elismerjük, hogy a kisebbségi kérdés megoldása szempontjából hasonló esetek még mit sem jelentenek, de viszont engedjék meg nekünk is, hogy uiból és újból hirdessük, hogy Spina és Mayr-Harting minisztersége még egyáltalában nem jelenti a keleti Svájc hajnalhasadását.

Nálunk a kisebbségi kérdés megoldása érdekében még vajmi kevés történt. Ezért jobb, ha Klofács szenátor ur és társai nem beszélnek a keleti Svájc délibábjáról, hanem inkább teljesítik a kisebbségekbe nagyon szerény keretek közt mozgó követeléseit. A keleti Svájcról majd ráérünk beszélni akkor, ha a kisebbségi szerződéseket az utolsó betűig végrehajtották és követték azoknak a Csehszlovákiánál mindenesetre homogénebb balti államoknak a példáiét, amelyek becsületes igyekezettel munkálják a különböző né- nek együttműködésének nagy és történelmi jelentőségű müvét,

nyuk tehát nagyobb ott, mint a cseheké és a szlovákoké együttvéve itt, de azért a németeknek soha eszükbe nem jut, hogy magukat a franciánál, olasznál, vagy akár a rétoromán- nál is különbeknek, vagy előbbrevalóknak tekintsék. A berni szövetségházban lakó elnököt nem nemzetiségi hovátartozandósága, hanem képzettsége és arravalósáva szerint választják és éppen ezzel jut a legtökéletesebben kifejezésre Helvétia pártatlan és nemzetek fölött álló jellege.

Klofács szenátor dicséretére válik, hogy ezeket az ideális viszonyokat minálunk is meg szeretné valósítani, sajnos azonban, hogy eddig — jóllehet mint többszörösen miniszterviselt férfiúnak erre már ismételten alkalma nyílt — semmit sem tett eszméjének meg- V'i1'-:iása érdekében. Hiszen most is azt hirdeti, hogy Csehszlovákiának nemzeti államnak kell maradnia, holott az általa is annyira csodált Svájc egyszerű sikerének titka éppen abban rejlik, hogy nem akar sem német, sem pedig francia vagy olasz állam lenni, hanem Wfőbb célját a^iMn találja, hogy nemzetek fölé emelkedjék és mint nemzetiségi állam tegye lehetővé három nagy nép békés és nyugodt együttműködését. Igen nagyfokú önáltatás az is, ha Klofács szenátor azt hiszi, hogy Spina és Mayr-Harting miniszterségével