Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-19 / 42. (1669.) szám

1928 február 19, vasárnap. 'MW^t/VVAfifeMlHIlöWVk n AZÜDOQSZ/tXG clviE5AiaiPOaTO^~]rj^§2VATI<« után jobbra látná a Cote d'Or hegységét, bur­gundik híres szé lói vei. Balra elhagyjuk a Ju­rát és valahol hátul, de nem messze, alig nyolcvan kilométer távolságban a Mont Blanc hepvcsoportja feketéink. Délután négykor Lyonban vagyunk, Franciaország második városában. Ami Németországban Essen, Csehország­ban Pilsen, Olaszországban Turin, az Franciaországban Lyon, az ipari gócpont, a gazdagság bölcsője. Párisiól-Marseilleig — Tizenegy kék-fehér puttmannkocsi — A Doumergue és Poincaré — Első rejtelmes emberek — Lyon, a gyárváros — Holdfényben a Provencen át ~ A bizalmatlan elzásziak *r A napot hetek óta nem láttuk. A vidé- Ikiek fagyról és hóról beszélnek. A párisi lu- csok mindennél rosszabb. Napot kívánunk va­lamennyien. Parist reggel nyolckor, a camiónok ide- • tjében hagytam eL Az utcák nedves aszfalt- burkolatát ilyenkor ezerszámra lepik el a kis szállító autók, teherkarosszériák személy- autóvézakon és végzik munkájukat, a ven­déglők, boltok, kávéháziak, bankok áruval vagy élelmiszerrel való ellátását. Vigasztalan idő télen: már nappal van, de micsoda nap­pali Nedves és párás, üres és ködös, sivár és sáros, álmos és szorgalmas. Januárban reg­gel nyolckor vágyja az ember leginkább a délvidéket Párisban. Aki teheti, megy. A Riviérára siet például az a szinte va­lószínűtlen méretű autóbusz is, amely idétlenül válik ki a kis camiónok töme­géből s amelyről csakhamar leolvasha­tom: London—Riviéra—Cár. ■Érthetetlen, mért vergődik néhány angol ezen a kényelmetlen szállítóeszközön, délfelé, mért nem megy vonaton, expresszvonaton, luxusvonaton? Az angol rejtelmes nép. De én üdvözlöm ezt a véletlen reggeli találkozást, a Riviéra első üdvözletét, amely még itt ért Párisban, mi­ikor taxin mentem a pályaudvar felé. A Gare de Lyon, Riviéra pályaudvara, Páris délkeleti részén fekszik, messze a köz­pontoktól. Franciaország délkeleti részének vasúti forgalmát a Páris—Lyon—Mediterrá­né© vasúttársaság bonyolítja le, a hat nagy társaság — P. L. U., Nord, Etát, Est, Orléans, Midi — közül az, amelynek a legnagyobb sze­mélyforgalma van. A riviériai szezon alatt főpályaudvaráról, a Gare de Lyonról jóformán félóránként indulnak a vonatok, dél felé, sőt este ki­lenctől tizenkettőig negyedóránként hagyjak el a csarnokot a gyors és az ex­presszvonatok. Az én vonatom tizenegy fehér Pullmann- Srocsiból áll: egy étkezőből, öt szalonkocsiból, és öt elsőosztályból. A szalonkocsik London­ból jöttek, az elsőosztályok Párisból futnak Rómáig. A riviériai! ut Burgundián át vezet, majd Provenceon és első része Marseillenél ér vé­get. A nagy kikötőváros csaknem kilencszáz kilométerre van Párisiéi g ezt a távolsá­got vonatunk tizenkét óra és egynéhány perc alatt teszi meg. A kocsikban egyetlen üres hely sincs. Mást nem engednek föl, csak akinek előre megváltott, számozott helye van. Az étkező- kocsi sokkal nagyobb, mint a középeurópai vonalakon közlekedő étkezőkocsik, ötvenhat ülőhely van benne, mégis, ma hat szériában étkeznek az utasok (tizenegytől délután ötig) s boldog az, aki délután négyre helyet tud szerezni — ha történetesen nem Cook jóvol­tából utazik. Cook különben végtelen, Cook minde­nütt jelen van. Több hivatalnoka lézeng a vonat körül, mint vasutas és menthetetlenül elveszett, aki nem esedezik segítségéért. Ennek a kusza és túltelített februárelseji riviérai népvándor­lásnak ő a vezércsdllaga. Kilenckor elindultunk. A hercegnő A francia Pullmann-kocsi kívülről gyö­nyörű, bévülről kényelmetlen. P. L. U. na­gyon takarékoskodik a hellyel, még első osz­tályon is nyolc embert utaztat fülkénként. Velem szemben szélesarcu, mosolygós, kurtabajuszos délfrancia ül — valódi Doumergue-iipus, akit frappánsan ellen­súlyoz a szomszédom, aki szigorú szemé­vel, piszeorrával, hegyes, fehér szakállá- val és északvidéki kiejtésével a legtisz­tább Poincaré. A fülke „Doumergueje“ az Exoelsiort ol­vassa, „Podncaréja“ pedig az Echo de Parist- Odébb fiatal kifestett hölgy ül. Azután az bbligát angol másszék öregen, májfoltosan. A vonat egyelőre a Szajna partján ro han. Havazik. A pályán olasz munkások dol­goznak. Doumergue megszólal: — Briand válaszolt Stresemannak. — Poincaré számtengerbe fojtotta Léon Bíumoi — jegyzi meg a másik. — A fő a külpolitika. » A fiö & helysek — — A fő a nap — kiélt föl váratlanul a ki­festett hölgy és kimutat az égre. Valóban, az óriási szürkeségen egy-két sugár akar áttörni, a nap kontúrjait is látni, de itt, Melunnál, a sugarak még nem diadalmaskodhatnak. Az utasok újságjaikba merülnek. A vonat már az Yvonne partján robog. Igen, Marinkovics jugoszláv külügyminiszter lemondott, a ina- p- ar—román birtokper döntő stádiumba ke­rült, Titulescu Parisban van — a világ küldi lenge üzeneteit, de nem soká, biz* Isten, nem soká. A váratlan megszólalás csakhamar a ki­festett arcú, fiatal nőre tereli a figyelmet, aki készségesen beszél. Megtudjuk, hogy olasz hercegnő és a Ri­viérára megy üdülni. Éppen pompás kastélyairól mesél, amikor Díjon körül megszólal a gong és a hercegnő hirtelen eltűnik az étkezőkocsi irányában. — Egy sző sem igaz abból, amit mondott — véli a Poincaré. — Nem, — szólal meg a fülke mélyén egy eddig csendes utas — ismerem őnagysá- gát. Orosz nő, georgiai, a férjét, aki tiszt volt, a szeme láttára gyilkolták meg a bolsevisták. A nő elkallódott. Konstatinápolyba került Wrangelhez, majd Rómába Jussupoffhoz- Egyidőben egy olasz herceg volt a kedvese, innen a mese. A beavatott utas is ebédelni megy. Alig teszi ki a lábát, Poincaré nevetve jegyűi meg: — Ez sem igaz. Mese és mese. A nő nem olasz hercegnő és nem orosz mártír. Párisi kokott. Szezon van a Riviérán, odautazik pénzt keresni. Ehhez kell a sok sallang. Mit is kereshet egy egyedülálló, kifestett, fiatal nő a Riviérán mást, mint — kenyeret Nevetés. Ámde Doumergueunk váratlan izgalom mai fölpattan, haragos arccal Poinca­ré elé áll és szinte durván ráordiit: — Ez sem igaz. Tartózkodjék a gyanúsí­tásoktól. Én jól ismerem a hölgyet. Jugoszláv és önzetlen. Nagyon jól ismerem. Ezzel kimegy és becsapja maga mögött az ajtót. Félóra múlva visszajön hölgyével. Én pedig az olasz—orosz—francia—jugo­szláv hercegnővel újabb félóra múlva ví­gan beszélek magyarul, mert persze ma­gyar volt. Riviéra közeledik. És vele a rejtélyek. A titokzatos létek. A megoldhatatlan életek. Léon Daudet, a zsidó A francia Pullmann-kocsi lágyan ringat. Szűk, de a rugózata kitűnő és a nyolcvan- ki le nevén kilométeres sebesség dacára az ember nyugodtan olvashat, sőt irhát is a fül­kében. Bernanos, ,a Goncourt-dájas francia iró, aki ügyvéd és kereskedelmi cégeket kép­visel, a francia vasúti fülkékben irta meg nap^ regényét, a „Sátán Napjá“-t. A kocsik rugózata jó, megtehette. Díjon körül kényte­len voltam erre a Bernanosra gondolni: ezen a vasútvonalon keletkezeit a század egyik legmisztikusabb és legkatolikusabb regénye, amelyhez hasonlót E. T. A- Hoffmann „ördög elixirjei“ éta nem ír­tak. Mily paradoxon! Az utazó kereskedő és ügyvéd kilencvenkilométeres sebesség mel­lett irta meg az őrök megállásról szóló re­gényt A fülke utasai áttérnek a kulturkérdéeek- re. Most Léon Daudetről beszélnek. A Poin­caré védi, a Doumergue megállapítja róla, hogy zsidó, ami különben köztudomású, mert a francia nacionalisták és rojalisták nagy vezére tényleg ősi spanyol zsidócsa­ládból származik. És nemcsak ő tartozik az enrigy kompro­mittáltak közé. Bainville, a rojalisták ádáz történetírója, zsidónőt vett el feleségül és Charles Maurrasról is bizonytalan dolgokat tud a fáma. A vita csakhamar végérvényesen a politikára csap át. Észak vonul föl dél ellen, azaz Francia­ország két gondolkozásmódja, az északi, amely természetszerűen hideg, visszahú­zódó, konzervatív és néaneteílenes s a déli, amely természetszerűen nyílt és he­ves, demokratikus és radikális. A Loire kettéosztja a francia polgárságot: az észa&i rész Podncaréért lelkesedik, a déli Herriotért. Mivel az ut Lyon felé vezet, a vitatkozók erről a városról beszélnek a legtöbbet Az émtörnwte a kezűkto £Lci ~ fogják kaparintani a választásokon ezt a na- cionális szempontból elhanyagolt városi, a délfrancia szerint csak a radikalizmus fog gvözni és Lyon polgármestere, Herriot, dia­dalmasan ismét beül a miniszterelnöki szék­be. Az ut mellől Versingetorix óriási kőszob­ra néz a vitatkozókra. Burgundián áí Az ut Franciaország egyik legpompásabb vidékén. Burgundián visz keresztül. Díjon Gvárai persze nem azok a gigászi üze­nek, mint Németország vauv Elzász vállala­tai és a vasúti kocsi ablakából láttam pél­dául egy cementgyárat, egy ici-pici cement­gyárat, amely büszkén hordta bejáratán a „gyári* elnevezést, de alig volt nagyobb, mint nálunk egy jelentősebb cipészmiihely lehet. Még Lyon előtt történt, amikor áttörtük a francia középhegység láncát és keresztül­haladtunk a 4400 méteres blaisyi alaguton, ho'vv megláttam a szakadozó felhők között az első kékséget. A vastag felhők közül hirtelen kivilágított a meztelen ég — és kéksége már nem volt a megszokott északi kékség. Azurszin volt, sötét és mély, déli pompa, a meleg és a tavasz első üdvözlete. Ez a kisdarab kék fölvillanyozta az uta­sokat. Nem politizáltak többé, hanem várták H.G. WELLS ajAhdéka a haayai közönséqhek H.G. Wells lemondott írói tiszteletdijáról, hogy lehetővé tegye Reprezentatív Regénysorozatának HIHETETLES3ÜL OLCSÚ egyszeri kiadását 14 kötet, átlag 300 oldal, teljes szöveg, hófehér, finom vékony papíron, kötetenként MdÜK A megjelenés sorrendjét L Anna Veronika (362 oldal) 8. Amikor az Üstökös eljön 2. Az Istenek Eledele (264 oldal) (352 oldal) 8. Egy Jámbor Lélek Története Egyelőre . . (408 oldal.) (Kipps) (372 oldal) 10. Élet és Kaland (256 oldal) 4. A Láthatatlan Ember (240 oldal) 11-12. Tono Bungay (512 oldal) 8-0. William Clissold Vüága Két kötet (672 oldal) Két kötet 18. Mr. Brittling (408 oldal) lm Mr. Polly Lázadása (kb. 350 old.) 14. Csudálatos Történetek (248 old.) összesen 4200 oldal Ezen olcsó kiadás Flóra Margit művészi tervei szerint Ízléses egész- vdszonktftésben is megjelenik. Ara kötetenklnt kötve 15 ckorona Havonként két kötet regényt szállítunk, fűzve a két kötet ára 19 ökör. kötve 80 ökör. A teljes sorozat hét hónap alatt Jelenik meg és az, aki tizen- f j köröm kötetet Átvett, a 14-ik kötetet minden felszámítás nélkül ingyen j kapja. A sorozat egyes köteteit külön-külön is szállítjuk. Az egyszeri olcsó kiadásra csak március 15-Ig fogadunk el ren- i deléseket. Március lö-ike után magasabb bolti Ar lép érvénybe. A Pantheon Irodalmi Intézet Rt. kiadása #r-----------------------—----------------------------------------------------------j* I . Weisz 1. kttnyrosztdlya, Bratlslava |j j- Halásxkapn 8. ! e j VI Mamádat sa H. «. Wall*, Rep résén tatív RegényscroxatAt 14 kötetben. i * TMomávul veszem, hogy báronként két kötetet szállítanak. A két kötet ára öaszeaen mzve : . . .. . . _ __ báronként élőre beküldőm- . í * ! ► » RteC. vásssskötácbéi 10 Ikor. Azöcraeget haTon!jént kérem mánvennl*). A postaköltség j ^ . • ss Ssnet elő sete* beküldése esetén 150 lkot. utánvételei küldeménynél 6 likőr, ! i M ügyen kapom s 14-ik kötetet s IS-lk kötet átvételekor. j 1 M Sár; ................................._____loglalkosés: ------- ------ e ! • Partos —---------------------- -.———-—-...................————— ’ ” • ! a ■ Amennyibe® csak Mzonyos köteteket óhajt, ntreckedjék ások testi sorszámát W Jelezni ;6 • ! ® (d ~ I- ----------------- -------------- ----- ----- ' r'" Ll> ....-m.n.iri ; •) Nem megfelelő kSbósandó. | ^ |

Next

/
Thumbnails
Contents