Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-19 / 42. (1669.) szám
lt 1928 február 19, fM&nmfi. BERLINI JEGyZE l EK írja: BÁRDOS ARTÚR — Gyermektragédia !f‘a*n lehet most másról beszélni Berliniben, wwlc erről a steglitzi gyenmektragédiáróL Bizonyára voltaik már szeuzácáósabb, bonyolultabb matériája bünperek is; hiszen a „tónyálladék", ennek a szegény kis vádlott-fiának a szerepe, egészen egyszerű és alig okoz fejtörést még annak a dolgokat komplikáltan néző, egész pszichiátert fakultásnak sem, mely ebben a perben, szakértő gyanánt, teljes számban és díszben felvonultHogy ea az egész, csak a legritkább szenzációk erejével összefogható hatalmas város valósággal hisztériás izgalommal figyel fel erre a perre*, artnak nem a per, nem az „eset- az oka, hanem éppen, hogy ami ama három nyári revolver-dörrenés körül kiderült, azt nem egy speciális esetnek, nem egy elszigetelt jelentőségű szenzációnak érzi. Sokkal többnek érméi: a mai nagyvárosi élet tipikus tünetének és a mai ifjúság legelőbb problémájának ... Mindenki úgy beszél erről a tragédiáról, mintha minden részletét már azelőtt is, mielőtt még valósággal megtörtént, ismerte volna. Ebben a szenzációban a legtragikusabb az, hogy nincsen benne semmi szenzáció. Mintha csak az történt volna, hogy egy steglitzi, wilmersdortfi, dharlotten- burgi, vagy schönébergi család ablakáról egy szerencsétlen véletlen elhúzta a függönyt és a teljes nyilvánosság sértő világosságában lepleződött le mindaz, amin már nem is volt semmi leleplezni •való. © Soha aktuálisabban nem robbant még bele a valóság, a tények döntő ereje aktuálisabb elméleti problémába. Soha annyit nem vitáztak — napilapok, folyóiratok, pszichológusok, pedagógusok, jobb- és baloldali politikusok — a pubertás testi és lelki problémáiról, a nemi felvilágosítás, a koedukáció etb. egész komplexumának kérdéseiről, mint éppen ezt az esetet közvetlenül megelőző időben. Képzelhető, hogy ez az eset és ez a per nem apasztotta aztán a már amugyis alaposam megdagadt vita-anyagot. Az egész eteglátzi tragédia mintha csak megdöbbentő illusztrációnak készült volna egy elméleti kérdés aktualitásához. így is fogták fel az ösz- ezes pártokon. A vita újra kirobbant, hevesebben, mint valaha. A valóság illusztrációját, persze, mindegyik párt a maga igazához idomította döntő dokumentumnak. A felvilágosítás apostolainak ez az eset reflektorfényben mutatta meg az ifjúság nemi kérdéseinek fontosságát A felvilágosítás ellenzői viszont egyenesen a modem pszichológusok bűnét, felbujtó szerepét látják benne; szerintük csak a nemi kérdések szemérmetlen tárgyalásának korszakában, a nemi pszichológia fontoskodó és fülledt légkörében eshetett meg ez a tragédia. A per tárgyalása is azt mutatja, hogy maga a bíróság sem tudott elzárkózni az aktualitásnak, ez eset példázó erejének érzésétől. És alig kétséges, hogy a tárgyalás görcsös nyilvánosságában, a szexuális résileteket firtatő kérdések feltevésében és a nagy tömegben felvonultatott pszichiáterek fényes segédletével a bíróság a modem álláspont mellé szegezte le magát Mintha végig csak azt akarta volna dokumentálni, hogy e kérdések minél leplezetlenebb tárgyalása, minél teljesebb feltárása szerinte is csak oktató hatással lehet a veszélyben forgó német ifjúságra... A „Keresztényiszocialisták egyesülése" levélben szólította föl a bíróság elnökét a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására. Viszont a „Szocialista orvosok egyesülete" határozatban hangsúlyozta az ilyen „Sittenprozeasek" nyilvános tárgyalásának nevelő fontosságát. Hol itt az igazság? Talán még a középen sem Csak azt tudom, hogy nincs az a forradalmi divat, mely velem a steglitzi per anyagát a gyerekeim kezébe adassa. És még valami van, ami majdnem bizonyos. Ha majd néhány év múlva ez a forradalmi divat kitombolta, tehát le is járta magát, akkor majd jön egy másik forradalom, egy uj modernség, amely az ösztönélet érintetlenségében és tudattalanságában fogja látni az uj generáció megváltását. Talán várjunk is addig az elméleti kísérletek gyakorlati megválóéi tásávai Ott, ahol már többé nem holmi szép vita-álláspontról, hanem a gyermekeinkről van sző. © A eteglitri család ablakáról tehát elhúzták a függönyt és a nyilvánosságnak épületes látványban volt része. Tavasz ébredése? A steglitzi nyaralóház fülledt háló- és padláaszobáiban már nem a tavasz ébredésének jelenetei játszódtak. Ott már túl voltak a zsenge szerelem első kísérletem. Lehet, hogy csak a korhatár tolódott el: hiszen a szereplők itt már tizenhat és tizenhét évesek! A tavasz ébredésének kora nyilván most már úgy a tizenharmadik és tizennegyedik óv körül lehet... Mert ezek a tizenihat és tizenhét éves urak és hölgyek már minden láz és kíváncsiság nélkül élték itt nem Is első szerelmeiket. A vallom ásókból nyilvánvaló, hogy itt már nem is holmi lázas szerelmi, hanem csak valami fájdalmasan józan nemi életről volt szó, melynek alanyait — minden lelki, válság mellőzésével — cserélgették... És a szülők? A legizgalmasabb talán a szülők vallomása. A gyilkos és öngyilkos Günifoer Sebel- ler és a koronatanú Hilde .Scheiier anyja önérzetesen emlegeti, hogy ő meghitt barátja volt a gyermekeinek, akik minden titkukat közölték vele. Tehát: modern irányzat, az uj orientáció teljes érvényesülése. És most: a® eredmény, dialógusban: A® elnök: Elmondta önnek Hilde a Paullal és a Slephaunal való barátságát ie? Az anya: Igen. Az elnök: És Ön mii szőiH hozzá? Az anya: Istenem, mát szólhat egy anya az ilyesmihez? Próbáltam lebeszélni róka ... Az apa, akinek házában az éjszakai tivornyáik lefolytak és akinek kifestett és borotvált szemöldökű fiát egy nem is kétes szándékú, ismeretlen öreg ur autón Pariéba vitte, az egész esetről csak annyit tudott, hogy a fia sofförigazolványra akart az öreg ur révén szert tenni és hogy a villa bor- és likőrállomán yóból néhány tucat üveg hiányzott ... És még egy adalék: a flát gyászoló család*, a per alkalmából, a koronatanú leány ünneplésére, febr. 19-ére jelmezbálra küldött szét meghívókat. A kis Hilde a következő állandó szöveggel hívta meg számos fiu-barábját: ,Anyuci (Mufti) megengedte, hogy f. hó 19-én rendezendő jelmezbálomra meghívjalak." igaz viszont, hogy a vádlott és különben, szim- ptátikus Paul, szabadlábraibelyezéséaek első estéjén Berlin legnagyobb kávéházában jelent meg szülei kisóretébeai ée késő éjjelig ünnepeltette magát .. . Lehet ennél jefttemoSA korképet festeni? o .De a per során az igazi primadonna, a legnépszerűbb, a legkecaesebb: mindvégig az igazán csinos kis Iiilde ScheUer maradit. A bátyjának és szerelmesének halálát követő napon pajzánul, ajkán kacér mosollyal libbent be a rendőrfőnök szobájába, aM vallomásában elmondja, hogy nem győzött csodálkozni a kislány elfogulatlanságán és derűit válaszain. Arra a kérdésre, hogy mi vitte fel a gyilkosságot megelőző éjjelen Paul hálószobájába, angyali elfogulatlansággal feleli, hogy: a nemi vágyakozás. A tárgyaláson már eltért ettől a vallomásától, melyet igy többszörösen éléje kellett tárni. Az elnök kérdésére azt feleli: csókol ództunk. A* elnök: Tovább nem menteik? Hilde (lesütött szemmel): De igen. Aztán sietve teszi hozzá: De viszonyunk nem volt! Ugyanezt a furcsa választ halljuk más szerelmek, más fiuk esetében. A csóknál tovább ment; d© viszonya nem volt. Nem lehet elvitatni: Berlinben ma a kis Hilde Schellerről beszélnek a legtöbbet. A vádlott szerepe és sorsa háttérbe szorult. A per legjellemzőbb és legérdekesebb alakja a kis Hilde, a berlini up-to-date lány, aki tizenhatéves korában szerelmi múltjáról tart a bíróságnak előadást. És kétségtelen, hogy bizonyos önérzettel érzi magán a kiváncsi tömegek tekintetét, kifényesedik a Menne, miikor lopva körülnéz. TuLajdooké^ í>en nem kis dolog: őrzi, hogy ma 6 a legnépszerűbb lány Berliniben. És a szülei is, egészen biztos, hogy büszkék rá. © És most leleplezlek, kis Hőd© ScheHer. Ne is tagadd: a lelked mélyén, talán még # titkok bűvös fátyoléban, tudattalanul, de ott szuny- nyad egy vágy, erősebb, izgalmasabb, mint a szerelmiek, melyekből te már meglehetősen kiábrándultál. Te filmszinésznő, sőt filmcsillag akarsz lenni! Egy, vagy két, vagy három héttel e perbeli híres szereped után meg fogsz jelenni az atelier-kben, próbafelvételt fogsz csináltatni, és — szerződtetni fognak. Te még ama Harry Domelánál is Mvatottabb filmszínész Leszel. Ő mindössze néhány ostoba embert csapott be azzal, hogy hercegnek adta ki magát Ugyan! Ez is valami? És mégis főszerepet játszik egy róla irt filmben. Te sokkal többet érsz nála, az összes uralkodó film-szempontok szerint. Miattad valóságos gyilkosságok estek és te: elfogulatlanul tudtál mosolyogni. Ez a mosolyod magában is aranyat ér, legalább napi háromszáz márkát Berlinben és heti kétezer dollárt odaát, Hollywoodban. Hiszen te igazi, vérbeli, idomított kis bestia vagy és ezt a műfajt jól fizetik. Másnak mi mindent kell elkövetni a műteremben és a műtermen kivül, hogy elhigyjék neki a bestiát! Te készen hozod az egészet, a bírósági pecséttel hitelesen. És minthogy mégcsak vádlott sem vagy, csak tanú, hát még azt a néhány kis évet sem kell leülnöd, amely a többi hiteles bestiát hitelesíti... ÉLETEK ORMÁN ,?S a vén magyar szent telke áthajózik a csillagok és számok tengerén • • Rimaszombat, február közepe. ■Az én fizika tanáromat sehogyan se tudtam a közönséges emberek skálájában elhelyezni. Kiki- ván'kozott onnan már a gyereklelkemben is, külön helyet csináltam neki. Most se tudom beilleszteni őt a szokott sorba: ezen a címen őszbecsava rodotí életek nagy tanulságairól és tapasztalatairól szoktam beszámolni. Beszélgetésekről, amikben nem én beszélek. Az én fizikatanárommal nem tehetem ezt meg. ő népi beszélt nekem a közönség részére: kategórikusan kijelentette, hogy sose szeretett szerepelni, most se akar, ő nem beszél magáról. Jól ismerem őt, hát nem is próbálkoztam tovább és igy nem marad más hátra, mint hogy az interjúsorozatban ezúttal és kivételesen magam beszéljek róla. Az a tanár volt, akiről legtöbbet beszéltek a diákok. Mi is már készen kaptunk egy sereg mindenféle históriát, viccet és komoly dolgot. Imponált, hogy ennyit keli tudnunk róla.. Valami különös levegő csapott meg körülötte. Külsőleg egyszerű volt, nemes, úri arc. Valami mély és titkolt melankólia távoli fénye vegyült piros, egészséges arcszktébe; határozottság, rend- szeretet, energia, s mégis nagy és rejtett jóság nézett ránk a szeméből. De különös volt azért, nem olyan, mint a többi emberek. Egyszer azt mondotta valaki róla, hogy a Természeti Törvényeket és a Csillagokat imádja. Kisdiák voltam még akkor, a kamarában nagy titokban megbeszéltük a dolgot, hogy is lehet ez és csak annál különösebb tisztelettel nézünk rá, mint aki más világból való, mint akiket eddgi ismertünk. S ez a megkülönböztetés hovatovább erősödött bennünk: Kerekes Dezső a háború elsőbb éveiben, mikor vad kamaszokként a német offenzivák győzelemittas jelentéseit rikoltoztuk az óra kezdetén, sokszor tett megjegyzéseket, amiket akkor nem vettünk elég komolyan. — A. barbár németek és a művelt franciáik... Ez a két díszítő jelző állandósult az időik folyamán a szájában és mennél tovább tartott a du- lás, annál súlyosabb értelme lett ennek a pár szónak, amiben benne volt egy egész világszemlélet, olyan, hogy az önképzőkörben a végén akaratlanul is Ady Endre mellé tettük, aki ebben a városban a háború alatt még alig egy-két hívőnek örvendett, die hát azt tudtuk, hogy ő is Paris imádó és rend' 'kívüli. A franciákon kivül még csak egyetlen egy népről és országról beszélt nagy szeretettel: a székelyekről és Erdélyről. Mikor egyszer nagyon, él kezdtem kutatni, hogy honnan is van bennem az a csodálatos és egy időben szinte bolonderőasé fokozott Erdély-rajongáB, holott sohasem jártam még székely rögön, az ő arca került elém, mikor Erdélyonszágről beszéltA löfőszékely arcán, itt, a gömöri Pnlócor- szághan, Kolozsvár és Marosvásárhely lelkének visszfénye merengett, egész olyanformán, mint a honvágy. Talán az is volt Igazi De ez is fúróra volt De tekintélye akkor nőtt meg igazán előttünk, mikor egy, a felnőttek számára rendezett fizikaestén, az általa naggyá és hatalmassá fejlesztett fizikai laboratórium sejtelmes birodalmában, mint egy modem szellemidéző és vajákoe pom- pásnál-pompáeaibb kísérletekkel vezetett be csodálatos tudománya világéiba. Három ilyen esetre emlékszem erősen. Egyszer óriási szindus villamos folyamot futtatott sercegtetve két nagy gömb között a kísérleti asztalon, bogy mindenkinek borsódzott a háta á félelemtől és a gyönyörűségtől. Másodszor Marconáról beszélt. Harmadszor a Röntgen-fénnyel kísérletezett. Nagy diákok sürögtek körülötte. Valami Ur- bányi és Urszinyi nevüek, már régen orosz röggé vált a testük. Ó, mint egy nagy, rejtélyes hatalmakkal cimboráié király állott a fekete tábla oldalán és halk, rövid mondatokkal dirigált- Némó kapitány jutott eszembe s megéreztem a tudós királyságának tiszteletet parancsoló erejét. A csillagok voltak a gyengéi. Azok is az égen, azok is a gyerekszobában. A csillagokról úgy tudott beszélni, mint egy költő. A csillagok pedig a diáknak mindig a legszimpatikusabb csodák. Ki is használtuk diákélelmességgel, senki ne vegye zokon tőlünk, magam is sokat köszönhettem a csillagoknak. Pontosan, mint az óra, nyolc előtt tiz perccel jött 1© a kaszinóból, és a gimnázium előtt elhaladva ment haza. Soha más utón. Azt a kamarát, amelyben hangadó voltam — tekintettel gyenge matematikai tudásomra, amitől nagyon féltem, mert ehhez világéletemiben még a nyelveknél is kevesebbet konyitottam — többször kiviittem a sarokra és mikor a kém jelentette, hogy „jön az öreg", akkor égre vetett szemmel elállot- tuk az utat és én megeresztett kappanhangon magyaráztam a Sarkcsillagról, a Cassiopeia, a Medve, az órion és a ragyogó Vénusz helyzetérők ahogy épp délelőtt hallotok. Az öreg közeliünkbe éri ée megállt: — Alásszolgája, tanár ur, — zengtük kórusban. : ' — Mát csináltok, fiacskám? — Vizsgáljuk a csillagokat, tanár ur. Az öreg megszakította az útját, ilyenkor elkésett és magyarázott A végén mindig kitüntetett barátságosabb köszönésével: — No, nagyra nőjj, fiacskám! Többször megismételtük ezt a trükköt, aminek azonban egész jó vége lett: lassan azt vettem észre, hogy a Török is, meg a Kiás is, alumneumból jövet, szorgalmasan figyelték a pokorágyi eget, vitatkoztak, melyik melyik csillag, sőt egy buzgó októndi még a Déli-Keresztet is felfedezte a Ze- hery-kert nagy hársfája' irányában. >8? De lassan mi is megkomolyodtunk és akkor, mikor mér M Ukrajnából, ki Tirolból hazakerült közülünk, sok mindent megértettünk, és ha a titokzatosság fátyola el is oszlott szeretett alakjáról, a tisztélietiimk és szeretetünk csak annál* nagyabbra nőtt: ■ Mély értelmet és összefüggést fedeztem föl abban, hogy sokat kertészkedett és a Kerekes-gyü- mölicsszüret nagy szenzáció volt mindig, valami régi székely istentisztelet kéee-öszá visszfénye. Szánté ünnepeltük a természetet és áldozatként ettük gyümölcsét. Legnagyobb bánata is, amiről akkor tudtunk —- hisz sok órán szállott el egy-egy szóban a lelke Szibéria hómezői felé, ahol akkor kisebb fia sínylődött évekig, egyetlen sort sem hallatva magáról —, örömre változott: a szeretet hite megtartotta őt és visszaadta neki a fiát. Pedig volt idő, mikor már búskomorságtól féltették. Aztán minden úgy következett be, ahogy ő előre félte. Sose volt háborús. Mindig szidta, mindig elítélte, mindig félt a végétől. Neki volt igaza. És tán abban is, hogy sose kereste az emberek zajos, felületes társaságát, még a férfiszórakozásokban sem vett részt. Mint egy előkelő, tudós idegen járt itt, a palócok földjén, Székelyország Lófőszékely fia, aki a" kis Kolozsvégi faluból, birtokos, híres családból jutott el a technika után Marosvásárhelyre, a Bó- lyaiak kollégiumába, majd, mint autodidakta tanár, ide. Idegen, szebb, muliasabb ország fia ő, tudományok és csillagjárások ura. Mint egy fémgömb, amit az a csodálatos ismeretlen valami füt, amit elektromosságnak hívunk, olyan: kivül hideg, előkelő zárkózottság, belül százados múltak edzette nemes jellem és érző, meleg, embersziv. Nem mondott nagy élettanulsá- gokat, nem is kell: az ő élete, az ő jelleme, az ő szive — amiről igazán szintén nem a nagy világ előtt tett ezernyi példát, de csendben és szürkén, szótlanul, — magában példa, magában orom: követendő példa, isteni napfényben ragyogó magaság. A beszélgetés során szóba kerül az a vita, amit nemrég Tabéry és Szabó Dezső folytattak az erdélyi lélek körül. — Hisz ilyen külön, felismerhető erdélyi lélekben? — kérdezem. • — Hiszek, tudom, hogy van. Mindig meg lehet ismerni. Tovább folyik a sző Erdélyről, a Bolya iákról, a kolozsmegyei kis szülőfaluról. Egyszerre ceuklott hangot érzek, az öreg tudós szive hazasir, könnyes szemmel szól: — Naigyon fáj Erdély... Aki némán és titokban szeret, kiválasztott ember. Búcsúnál még meg akarom tudni, hány éves. De nem mondja meg, valahogy a hangom elárulhatta, hogy most az újságíró kérdezett. A kis elemista unoka, aki eddig a sarokban hallgatott, hozzám szalad és édesen nevetve, súgva, a gyerek felkin átkozó büszkeségével árulja el, hogy ő tudja: — Nagyapa hetvennégy éves, én tudom, megmondom — és drága hadarással, hangosan, mintha leckét mondana, folytatja —, Erdélyben született 1854-ben, az apja földbirtokos volt.. A nagyapa is nevet, vissza tuszkolja a kis unokát és megsimogatja szép buksi fejéi. Ma sokszor jutottak eszembe a Bólyaiak. Tudás, szív, jellem. Györy Dezső. — A magyar nemzeti párt szervezkedése. Komáromból jelentik: A magyar nemzeti párt bars- besenyei szervezete tisztújító közgyűlést tartott 6 ezen a következő tisztikart választotta: Elnök Pom- pos János, ügyv. elnök Szabó Zeigmond, aielnök Szabó Imre, jegyző Sárovecziky László, ellenőrök: Baig Pál és Szabó Károly. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebb!!! rendezi be Kedvező részletfizetések! P. VazcS® Umímm®*®*Prafia Wl.. PodHpného @97.