Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-19 / 42. (1669.) szám

lt 1928 február 19, fM&nmfi. BERLINI JEGyZE l EK írja: BÁRDOS ARTÚR — Gyermektragédia !f‘a*n lehet most másról beszélni Berliniben, wwlc erről a steglitzi gyenmektragédiáróL Bizonyá­ra voltaik már szeuzácáósabb, bonyolultabb maté­riája bünperek is; hiszen a „tónyálladék", ennek a szegény kis vádlott-fiának a szerepe, egészen egyszerű és alig okoz fejtörést még annak a dolgo­kat komplikáltan néző, egész pszichiátert fakul­tásnak sem, mely ebben a perben, szakértő gya­nánt, teljes számban és díszben felvonult­Hogy ea az egész, csak a legritkább szenzá­ciók erejével összefogható hatalmas város valóság­gal hisztériás izgalommal figyel fel erre a perre*, artnak nem a per, nem az „eset- az oka, hanem éppen, hogy ami ama három nyári revolver-dörre­nés körül kiderült, azt nem egy speciális esetnek, nem egy elszigetelt jelentőségű szenzációnak érzi. Sokkal többnek érméi: a mai nagyvárosi élet tipi­kus tünetének és a mai ifjúság legelőbb problé­májának ... Mindenki úgy beszél erről a tragédiáról, mint­ha minden részletét már azelőtt is, mielőtt még valósággal megtörtént, ismerte volna. Ebben a szenzációban a legtragikusabb az, hogy nincsen benne semmi szenzáció. Mintha csak az történt volna, hogy egy steglitzi, wilmersdortfi, dharlotten- burgi, vagy schönébergi család ablakáról egy sze­rencsétlen véletlen elhúzta a függönyt és a teljes nyilvánosság sértő világosságában lepleződött le mindaz, amin már nem is volt semmi leleplezni •való. © Soha aktuálisabban nem robbant még bele a valóság, a tények döntő ereje aktuálisabb elmé­leti problémába. Soha annyit nem vitáztak — na­pilapok, folyóiratok, pszichológusok, pedagógusok, jobb- és baloldali politikusok — a pubertás testi és lelki problémáiról, a nemi felvilágosítás, a koe­dukáció etb. egész komplexumának kérdéseiről, mint éppen ezt az esetet közvetlenül megelőző idő­ben. Képzelhető, hogy ez az eset és ez a per nem apasztotta aztán a már amugyis alaposam megda­gadt vita-anyagot. Az egész eteglátzi tragédia mintha csak meg­döbbentő illusztrációnak készült volna egy elmé­leti kérdés aktualitásához. így is fogták fel az ösz- ezes pártokon. A vita újra kirobbant, hevesebben, mint valaha. A valóság illusztrációját, persze, mindegyik párt a maga igazához idomította döntő dokumentumnak. A felvilágosítás apostolainak ez az eset reflektorfényben mutatta meg az ifjúság nemi kérdéseinek fontosságát A felvilágosítás el­lenzői viszont egyenesen a modem pszichológusok bűnét, felbujtó szerepét látják benne; szerintük csak a nemi kérdések szemérmetlen tárgyalásának korszakában, a nemi pszichológia fontoskodó és fülledt légkörében eshetett meg ez a tragédia. A per tárgyalása is azt mutatja, hogy maga a bíróság sem tudott elzárkózni az aktualitásnak, ez eset példázó erejének érzésétől. És alig kétséges, hogy a tárgyalás görcsös nyilvánosságában, a szexuális résileteket firtatő kérdések feltevésében és a nagy tömegben felvonultatott pszichiáterek fényes segédletével a bíróság a modem álláspont mellé szegezte le magát Mintha végig csak azt akarta volna dokumentálni, hogy e kérdések minél leplezetlenebb tárgyalása, minél teljesebb feltárása szerinte is csak oktató hatással lehet a veszélyben forgó német ifjúságra... A „Keresztényiszocialisták egyesülése" levél­ben szólította föl a bíróság elnökét a tárgyalás nyilvánosságának korlátozására. Viszont a „Szocia­lista orvosok egyesülete" határozatban hangsú­lyozta az ilyen „Sittenprozeasek" nyilvános tár­gyalásának nevelő fontosságát. Hol itt az igazság? Talán még a középen sem Csak azt tudom, hogy nincs az a forradalmi divat, mely velem a steglitzi per anyagát a gyerekeim kezébe adassa. És még valami van, ami majdnem bizonyos. Ha majd néhány év múlva ez a forradalmi divat kitombolta, tehát le is járta magát, akkor majd jön egy másik forradalom, egy uj modernség, amely az ösztönélet érintetlenségében és tudattalanságá­ban fogja látni az uj generáció megváltását. Talán várjunk is addig az elméleti kísérletek gyakorlati megválóéi tásávai Ott, ahol már többé nem holmi szép vita-álláspontról, hanem a gyerme­keinkről van sző. © A eteglitri család ablakáról tehát elhúzták a függönyt és a nyilvánosságnak épületes látvány­ban volt része. Tavasz ébredése? A steglitzi nyaralóház fül­ledt háló- és padláaszobáiban már nem a tavasz ébredésének jelenetei játszódtak. Ott már túl vol­tak a zsenge szerelem első kísérletem. Lehet, hogy csak a korhatár tolódott el: hiszen a szereplők itt már tizenhat és tizenhét évesek! A tavasz ébre­désének kora nyilván most már úgy a tizenharma­dik és tizennegyedik óv körül lehet... Mert ezek a tizenihat és tizenhét éves urak és hölgyek már minden láz és kíváncsiság nélkül élték itt nem Is első szerelmeiket. A vallom ásókból nyilvánvaló, hogy itt már nem is holmi lázas szerelmi, hanem csak valami fájdalmasan józan nemi életről volt szó, melynek alanyait — minden lelki, válság mel­lőzésével — cserélgették... És a szülők? A legizgalmasabb talán a szülők vallomása. A gyilkos és öngyilkos Günifoer Sebel- ler és a koronatanú Hilde .Scheiier anyja önérze­tesen emlegeti, hogy ő meghitt barátja volt a gyer­mekeinek, akik minden titkukat közölték vele. Tehát: modern irányzat, az uj orientáció teljes ér­vényesülése. És most: a® eredmény, dialógusban: A® elnök: Elmondta önnek Hilde a Paullal és a Slephaunal való barátságát ie? Az anya: Igen. Az elnök: És Ön mii szőiH hozzá? Az anya: Istenem, mát szólhat egy anya az ilyesmihez? Próbáltam lebeszélni róka ... Az apa, akinek házában az éjszakai tivornyáik lefolytak és akinek kifestett és borotvált szemöl­dökű fiát egy nem is kétes szándékú, ismeretlen öreg ur autón Pariéba vitte, az egész esetről csak annyit tudott, hogy a fia sofförigazolványra akart az öreg ur révén szert tenni és hogy a villa bor- és likőrállomán yóból néhány tucat üveg hiány­zott ... És még egy adalék: a flát gyászoló család*, a per alkalmából, a koronatanú leány ünneplésére, febr. 19-ére jelmezbálra küldött szét meghívókat. A kis Hilde a következő állandó szöveggel hívta meg számos fiu-barábját: ,Anyuci (Mufti) megen­gedte, hogy f. hó 19-én rendezendő jelmezbálomra meghívjalak." igaz viszont, hogy a vádlott és különben, szim- ptátikus Paul, szabadlábraibelyezéséaek első esté­jén Berlin legnagyobb kávéházában jelent meg szü­lei kisóretébeai ée késő éjjelig ünnepeltette ma­gát .. . Lehet ennél jefttemoSA korképet festeni? o .De a per során az igazi primadonna, a leg­népszerűbb, a legkecaesebb: mindvégig az igazán csinos kis Iiilde ScheUer maradit. A bátyjának és szerelmesének halálát követő napon pajzánul, ajkán kacér mosollyal libbent be a rendőrfőnök szobájába, aM vallomásában el­mondja, hogy nem győzött csodálkozni a kislány elfogulatlanságán és derűit válaszain. Arra a kér­désre, hogy mi vitte fel a gyilkosságot megelőző éjjelen Paul hálószobájába, angyali elfogulatlan­sággal feleli, hogy: a nemi vágyakozás. A tárgyaláson már eltért ettől a vallomásától, melyet igy többszörösen éléje kellett tárni. Az el­nök kérdésére azt feleli: csókol ództunk. A* elnök: Tovább nem menteik? Hilde (lesütött szemmel): De igen. Aztán sietve teszi hozzá: De viszonyunk nem volt! Ugyanezt a furcsa választ halljuk más szerel­mek, más fiuk esetében. A csóknál tovább ment; d© viszonya nem volt. Nem lehet elvitatni: Berlinben ma a kis Hilde Schellerről beszélnek a legtöbbet. A vádlott sze­repe és sorsa háttérbe szorult. A per legjellem­zőbb és legérdekesebb alakja a kis Hilde, a berlini up-to-date lány, aki tizenhatéves korában szerelmi múltjáról tart a bíróságnak előadást. És kétségtelen, hogy bizonyos önérzettel érzi magán a kiváncsi tömegek tekintetét, kifényese­dik a Menne, miikor lopva körülnéz. TuLajdooké^ í>en nem kis dolog: őrzi, hogy ma 6 a legnépsze­rűbb lány Berliniben. És a szülei is, egészen biz­tos, hogy büszkék rá. © És most leleplezlek, kis Hőd© ScheHer. Ne is tagadd: a lelked mélyén, talán még # titkok bűvös fátyoléban, tudattalanul, de ott szuny- nyad egy vágy, erősebb, izgalmasabb, mint a sze­relmiek, melyekből te már meglehetősen kiáb­rándultál. Te filmszinésznő, sőt filmcsillag akarsz lenni! Egy, vagy két, vagy három héttel e perbeli híres szereped után meg fogsz jelenni az atelier-kben, próbafelvételt fogsz csináltatni, és — szerződtetni fognak. Te még ama Harry Domelánál is Mvatottabb filmszínész Leszel. Ő mindössze néhány ostoba em­bert csapott be azzal, hogy hercegnek adta ki ma­gát Ugyan! Ez is valami? És mégis főszerepet játszik egy róla irt filmben. Te sokkal többet érsz nála, az összes ural­kodó film-szempontok szerint. Miattad valóságos gyilkosságok estek és te: elfogulatlanul tudtál mosolyogni. Ez a mosolyod magában is aranyat ér, legalább napi háromszáz márkát Berlinben és heti kétezer dollárt odaát, Hollywoodban. Hiszen te igazi, vérbeli, idomított kis bestia vagy és ezt a műfajt jól fizetik. Másnak mi min­dent kell elkövetni a műteremben és a műtermen kivül, hogy elhigyjék neki a bestiát! Te készen hozod az egészet, a bírósági pecséttel hitelesen. És minthogy mégcsak vádlott sem vagy, csak tanú, hát még azt a néhány kis évet sem kell leülnöd, amely a többi hiteles bestiát hitelesíti... ÉLETEK ORMÁN ,?S a vén magyar szent telke áthajózik a csillagok és számok tengerén • • Rimaszombat, február közepe. ■Az én fizika tanáromat sehogyan se tudtam a közönséges emberek skálájában elhelyezni. Kiki- ván'kozott onnan már a gyereklelkemben is, külön helyet csináltam neki. Most se tudom beilleszteni őt a szokott sorba: ezen a címen őszbecsava rodotí életek nagy tanul­ságairól és tapasztalatairól szoktam beszámolni. Beszélgetésekről, amikben nem én beszélek. Az én fizikatanárommal nem tehetem ezt meg. ő népi beszélt nekem a közönség részére: kategórikusan kijelentette, hogy sose szeretett szerepelni, most se akar, ő nem beszél magáról. Jól ismerem őt, hát nem is próbálkoztam to­vább és igy nem marad más hátra, mint hogy az interjúsorozatban ezúttal és kivételesen magam beszéljek róla. Az a tanár volt, akiről legtöbbet beszéltek a diákok. Mi is már készen kaptunk egy sereg min­denféle históriát, viccet és komoly dolgot. Impo­nált, hogy ennyit keli tudnunk róla.. Valami különös levegő csapott meg körülötte. Külsőleg egyszerű volt, nemes, úri arc. Valami mély és titkolt melankólia távoli fénye vegyült piros, egészséges arcszktébe; határozottság, rend- szeretet, energia, s mégis nagy és rejtett jóság né­zett ránk a szeméből. De különös volt azért, nem olyan, mint a többi emberek. Egyszer azt mondotta valaki róla, hogy a Ter­mészeti Törvényeket és a Csillagokat imádja. Kis­diák voltam még akkor, a kamarában nagy titok­ban megbeszéltük a dolgot, hogy is lehet ez és csak annál különösebb tisztelettel nézünk rá, mint aki más világból való, mint akiket eddgi is­mertünk. S ez a megkülönböztetés hovatovább erősödött bennünk: Kerekes Dezső a háború elsőbb éveiben, mi­kor vad kamaszokként a német offenzivák győze­lemittas jelentéseit rikoltoztuk az óra kezdetén, sokszor tett megjegyzéseket, amiket akkor nem vettünk elég komolyan. — A. barbár németek és a művelt franciáik... Ez a két díszítő jelző állandósult az időik fo­lyamán a szájában és mennél tovább tartott a du- lás, annál súlyosabb értelme lett ennek a pár szó­nak, amiben benne volt egy egész világszemlélet, olyan, hogy az önképzőkörben a végén akaratlanul is Ady Endre mellé tettük, aki ebben a városban a háború alatt még alig egy-két hívőnek örvendett, die hát azt tudtuk, hogy ő is Paris imádó és rend' 'kívüli. A franciákon kivül még csak egyetlen egy népről és országról beszélt nagy szeretettel: a szé­kelyekről és Erdélyről. Mikor egyszer nagyon, él kezdtem kutatni, hogy honnan is van bennem az a csodálatos és egy időben szinte bolonderőasé fo­kozott Erdély-rajongáB, holott sohasem jártam még székely rögön, az ő arca került elém, mikor Erdélyonszágről beszélt­A löfőszékely arcán, itt, a gömöri Pnlócor- szághan, Kolozsvár és Marosvásárhely lelkének visszfénye merengett, egész olyanformán, mint a honvágy. Talán az is volt Igazi De ez is fúróra volt De tekintélye akkor nőtt meg igazán előt­tünk, mikor egy, a felnőttek számára rendezett fizikaestén, az általa naggyá és hatalmassá fejlesz­tett fizikai laboratórium sejtelmes birodalmában, mint egy modem szellemidéző és vajákoe pom- pásnál-pompáeaibb kísérletekkel vezetett be cso­dálatos tudománya világéiba. Három ilyen esetre emlékszem erősen. Egyszer óriási szindus villa­mos folyamot futtatott sercegtetve két nagy gömb között a kísérleti asztalon, bogy mindenkinek bor­sódzott a háta á félelemtől és a gyönyörűségtől. Másodszor Marconáról beszélt. Harmadszor a Rönt­gen-fénnyel kísérletezett. Nagy diákok sürögtek körülötte. Valami Ur- bányi és Urszinyi nevüek, már régen orosz röggé vált a testük. Ó, mint egy nagy, rejtélyes hatal­makkal cimboráié király állott a fekete tábla ol­dalán és halk, rövid mondatokkal dirigált- Némó kapitány jutott eszembe s megéreztem a tudós ki­rályságának tiszteletet parancsoló erejét. A csillagok voltak a gyengéi. Azok is az égen, azok is a gyerekszobában. A csillagokról úgy tudott beszélni, mint egy költő. A csillagok pedig a diáknak mindig a leg­szimpatikusabb csodák. Ki is használtuk diákélelmességgel, senki ne vegye zokon tőlünk, magam is sokat köszönhettem a csillagoknak. Pontosan, mint az óra, nyolc előtt tiz perccel jött 1© a kaszinóból, és a gimnázium előtt elhalad­va ment haza. Soha más utón. Azt a kamarát, amelyben hangadó voltam — tekintettel gyenge matematikai tudásomra, amitől nagyon féltem, mert ehhez világéletemiben még a nyelveknél is kevesebbet konyitottam — többször kiviittem a sarokra és mikor a kém jelentette, hogy „jön az öreg", akkor égre vetett szemmel elállot- tuk az utat és én megeresztett kappanhangon ma­gyaráztam a Sarkcsillagról, a Cassiopeia, a Medve, az órion és a ragyogó Vénusz helyzetérők ahogy épp délelőtt hallotok. Az öreg közeliünkbe éri ée megállt: — Alásszolgája, tanár ur, — zengtük kórus­ban. : ' — Mát csináltok, fiacskám? — Vizsgáljuk a csillagokat, tanár ur. Az öreg megszakította az útját, ilyenkor el­késett és magyarázott A végén mindig kitüntetett barátságosabb kö­szönésével: — No, nagyra nőjj, fiacskám! Többször megismételtük ezt a trükköt, aminek azonban egész jó vége lett: lassan azt vettem ész­re, hogy a Török is, meg a Kiás is, alumneumból jövet, szorgalmasan figyelték a pokorágyi eget, vitatkoztak, melyik melyik csillag, sőt egy buzgó októndi még a Déli-Keresztet is felfedezte a Ze- hery-kert nagy hársfája' irányában. >8? De lassan mi is megkomolyodtunk és akkor, mikor mér M Ukrajnából, ki Tirolból hazakerült közülünk, sok mindent megértettünk, és ha a ti­tokzatosság fátyola el is oszlott szeretett alakjáról, a tisztélietiimk és szeretetünk csak annál* nagyabbra nőtt: ■ Mély értelmet és összefüggést fedeztem föl ab­ban, hogy sokat kertészkedett és a Kerekes-gyü- mölicsszüret nagy szenzáció volt mindig, valami régi székely istentisztelet kéee-öszá visszfénye. Szánté ünnepeltük a természetet és áldozatként ettük gyümölcsét. Legnagyobb bánata is, amiről akkor tudtunk —- hisz sok órán szállott el egy-egy szóban a lelke Szibéria hómezői felé, ahol akkor kisebb fia síny­lődött évekig, egyetlen sort sem hallatva magáról —, örömre változott: a szeretet hite megtartotta őt és visszaadta neki a fiát. Pedig volt idő, mikor már búskomorságtól féltették. Aztán minden úgy következett be, ahogy ő előre félte. Sose volt háborús. Mindig szidta, min­dig elítélte, mindig félt a végétől. Neki volt igaza. És tán abban is, hogy sose kereste az embe­rek zajos, felületes társaságát, még a férfiszórako­zásokban sem vett részt. Mint egy előkelő, tudós idegen járt itt, a pa­lócok földjén, Székelyország Lófőszékely fia, aki a" kis Kolozsvégi faluból, birtokos, híres családból jutott el a technika után Marosvásárhelyre, a Bó- lyaiak kollégiumába, majd, mint autodidakta ta­nár, ide. Idegen, szebb, muliasabb ország fia ő, tudományok és csillagjárások ura. Mint egy fémgömb, amit az a csodálatos isme­retlen valami füt, amit elektromosságnak hívunk, olyan: kivül hideg, előkelő zárkózottság, belül százados múltak edzette nemes jellem és érző, meleg, embersziv. Nem mondott nagy élettanulsá- gokat, nem is kell: az ő élete, az ő jelleme, az ő szive — amiről igazán szintén nem a nagy világ előtt tett ezernyi példát, de csendben és szürkén, szótlanul, — magában példa, magában orom: kö­vetendő példa, isteni napfényben ragyogó ma­gaság. A beszélgetés során szóba kerül az a vita, amit nemrég Tabéry és Szabó Dezső folytattak az erdélyi lélek körül. — Hisz ilyen külön, felismerhető erdélyi lé­lekben? — kérdezem. • — Hiszek, tudom, hogy van. Mindig meg lehet ismerni. Tovább folyik a sző Erdélyről, a Bolya iákról, a kolozsmegyei kis szülőfaluról. Egyszerre ceuklott hangot érzek, az öreg tu­dós szive hazasir, könnyes szemmel szól: — Naigyon fáj Erdély... Aki némán és titokban szeret, kiválasztott ember. Búcsúnál még meg akarom tudni, hány éves. De nem mondja meg, valahogy a hangom elárul­hatta, hogy most az újságíró kérdezett. A kis elemista unoka, aki eddig a sarokban hallgatott, hozzám szalad és édesen nevetve, súgva, a gyerek felkin átkozó büszkeségével árulja el, hogy ő tudja: — Nagyapa hetvennégy éves, én tudom, meg­mondom — és drága hadarással, hangosan, mintha leckét mondana, folytatja —, Erdélyben született 1854-ben, az apja földbirtokos volt.. A nagyapa is nevet, vissza tuszkolja a kis uno­kát és megsimogatja szép buksi fejéi. Ma sokszor jutottak eszembe a Bólyaiak. Tu­dás, szív, jellem. Györy Dezső. — A magyar nemzeti párt szervezkedése. Ko­máromból jelentik: A magyar nemzeti párt bars- besenyei szervezete tisztújító közgyűlést tartott 6 ezen a következő tisztikart választotta: Elnök Pom- pos János, ügyv. elnök Szabó Zeigmond, aielnök Szabó Imre, jegyző Sárovecziky László, ellenőrök: Baig Pál és Szabó Károly. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebb!!! rendezi be Kedvező részletfizetések! P. VazcS® Umímm®*®*Prafia Wl.. PodHpného @97.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents