Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-19 / 42. (1669.) szám
7 •' 1988 február 19, nw&raap. Beszélgetés Bethlen Istvánné irodalomról, művészetekről és nőkérdésről Látogatás egy iőuri asszonynál, aki télen nyáron pedig — Írónő — A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától — —_ — - Budapest, február közepén. Bethlen István gróf személye többet jelent, mint azt, hogy ő Magyarország miniszterelnöke. Bethlen Istvánné grófné személye pedig tölbbet jelent, mint azt, hogy ő Bethlen István felesége. Talán sokan olvasták már egy Bethlen Margit nevű írónőnek finounihangu, színes novelláit s nem is tudták, hogy ez az írónő a magyar miniszterelnök felesége. Meséket ir. De ezek a mesék felnőtteknek íródtak és sokszor egy naiv, meseszerü, olykor misztikumot kereső keretben az élet reális képét állítják poetikus szépséggel az olvasó elé. A magyar miniszterelnök felesége az ország egyik legielfoglaltabb asszonya. Magas pozíciójával járó társadalmi kötelezettségei minden percét lefoglalják. Interjúk elől elvi okokból is elzárkózik. Annál nagyobb kitüntetésnek tekinthető, hogy a Prágai Magyar Hírlap munkatársát kihallgatáson fogadta s csaknem egy órán át beszélgetett el vele, bűbájos fesztelenséggel irodalomról, művészetről s az asszonyok nagy, szociális problémáiról. Interieur a zöld szalonban A miniszterelnökségi lakosztály zöld szalonjában folyt le a beszélgetés. Amikor a ko- moraa bevezetett a szalonba, a kis asztal reggelire volt terítve. Kávé, sonka, vaj, narancs. A karosszéken reggeli lapok tömege. Békés szomszédságban fértek meg egymás mellett a legkülönbözőbb irányzatú lapok. Annyi időm sem volt, hogy beletekintsek az egyik újságba. A hatalmas fehér szárnyas ajtó megnyalt s frissen, olyan frissen mintegy fiatal leány a jól átaludt éjszaka után, hozzámsietett a kegyelmes asszony s csókra nyújtotta a kezét Olyan lenyűgöző közvetlenséggel, ami egyszeriben megszüntette az interjuadás merevségét Mégis zavar- ha ejtett, annyira frappirozott a mmiszterel- nökné csodálatos fiatalsága. Három fia van, a legidősebbik 26 éves, a legfiatalabb 21 éves s 5 maga harminc éves asszony benyomását kelti. „Az életkor ma már túlhaladott fogalom...! “ Nem hallgathattam el, megemlítettem, hogy ismerem fényképeit, de idealizáltaknak tekintettem azokat, annyira fiatalos volt a képeken. S most kiderül, hogy a valóság ideali- záltaibb, mint a fénykép . . . Hangosan felnevet, gyors mozdulatokkal önti össze kávéját s közben elgondolkozó, tágranyilt szemekkel mondja: — Ó, a kor ma már egy túlhaladott fogalom . . . Valaha, valamikor Balsac korában a harmincéves asszony volt abban a karban, amely után, hogy ugymondjam, a sülye- dés következett. Mikor én fiatal voltam, már számítottak a 40 éves asszonyok is, ma pedig... — mosolyogva gondolkozott egy megfelelő kifejezésen — ... ma pedig addig fiatal egy asszony, ameddig egészséges . . . Derű, elégedettség sugárzik róla. Közel- huzza magához a kisasztalkát s nagy kedvvel, nyilván a legjobb étvággyal nekifogott a reggelizéshez. Egy nap a miniszterelnökné életéből Evés közben kérdőileg néz rám: — Mi érdekelheti vájjon az én életemből az embereket? . . . — Engedőim éved, az lesz az edső kérdésem, kegyelmes asszonyom, miként tölti idejét, hogyan él a magyar miniszterelnök felesége? . . . — Amint látja, sonkát reggelizem — mondja kacagva e csillognak nagy, kerek szemei — de ezt ne írja meg, hogy bolondozni is van kedvem ... De igazán, a reggelizés ideje a napi életem leggondtalanabb percei, ha ez elmúlik, akkor következnek a házi dolgaim, kommisziők, tudja, amik egy asszony életében előfordulnak, kettő után ebédelünk, ebéd után séta az urammal a bástyán, aztán látogatások, jótékony hangversenyek, gyűlés- megnyitások, szóval olyan dolgok, amiket — ugye — muszáj megcsinálni . . . Esténként — különösen ezekben a farsangi hónapokban sstóly, bál a másik utón. Szünet nélkül, éjszakáról-éjszakára. Tegnap például az olasz követségen voltunk, tegnapelőtt erdélyi bál volt, előtte evezősök és igy tovább. Későn fekszem, későn kelek s bizony fáradt vagyok . . . Nyáron, az inkepusztai magáriyban... x— Irodalom? . . . — Irodalom kizárólag nyáron . . . Ebben a hajszában, amiben Pesten él az ember, nem képes koncentrálni magát. Már pedig az íráshoz nagy szellemi energiák kellenek, el- használatlan energiák, — lehetnek-e itt, ebben a bajszában ilyenek? . . . — Nyáron, amikor az inkepusztai magányban, csendes nappalokon, csendes éjszakákon felébredek, valósággal vízióként térnek vissza az egész év impressziói, akkor meg kell írni őket . . . Nem mindig a nyilvánosság számára. Sokkal többet a fiókom, vagy a közvetlen környezetem számára. Hogyan indult el a mesék forrása?... — Rövid elbeszéléseket irok főleg s meséknek nevezem őket. Pedig talán nem is mesék, csak nem találok más müfajmegje- lölést a számukra. — Hogy hogyan kezdtem? . . . Istenem, ezt talán senki sem tudhatja pontosan megmondani, aki írni szokott, hogy hogyan kezdte? Tudom, hogy harmincesztendős voltam, amidőn Írásban csináltam meg a legelső mesémet . . . ügy történt, hegy akkor valahogy, ismeretlen impressziók alapján egy barátnőmnek elmeséltem egy mesét. Csodálkozva nézett rám: „hol olvastad ezt?“ — kérdezte s amikor talán kissé szégyenlősen, mint minden kezdő, elárultam, hogy ezt sehol sem olvastam, hanem kitaláltam, valósággal lelkesedni kezdett . . . — S rávett, hogy Írjam le. Aztán többet is leírtam és egyszer azon vettem észre magamat, hogy minduntalan újabb s újabb témák kezdtek izgatni s meg kellett írni őket . . . Néhány kérdés, melyre kényes a válasz — Ki az az iró, aki legközelebb áll kegyelmes asszonyhoz, akit íród ideáljának tart? . . . — Van sok olyan iró, akit szívesen olvasok, vannak úgynevezett irói ideáljaim is, de tudtommal hatásig egyik sem férhetett hozzám, mert azt tartom, hogy aki utánozni próbált, az még soha sem alkothatott sikereset. Mindenki írjon, akinek imia kell, a saját egyénisége szerint. Utánzatokat olvasva sem szeretem, mert azt mindig messziről megérzi az ember ... — Legkedvesebb irói? . . . Kicsit elgondolkodott. Kinézett a hatalmas ablakon, mely tündér! panorámára tekintett, a Várból le, az alant folyó Dunára, az alant nyüzsgő Pestre. Aztán tartózkodva, nagyon óvatosan jegyezte meg: — Hát a magyar Írókról nem beszédek- A legtöbben, akik szóba kerülhetnek, élnek, hát nehéz úgy beszélni róluk, hogy ne bántson meg akaratlanul is valakit az ember. — Ha írókról nem méltóztatik beszélni, talán irányzatokról inkább. Hogyan vélekedik kegyelmes asszonyom, a modern magyar irodalomról? . . . Nagyon határozott gesztust csinált: — Erről kérem nem beszélek. Ady Endréről — Hát Ady Endre nem él már. Engedje meg kegyelmes asszonyom, b-ogy felőle kérdezzem . . . Kicsit szigorúan néz rám* de elnéző mosoly van ebben a szigorú nézésben: — Ejnye, de makacs ember! Mindenáron olyasmiről kényszerit engem beszélni, ahol — Ítéletet kell mondanom . . . Hát kérem — szólalt meg sok lendülettel, alapos mérlegelés után — énnekem Adyról az a véleményem — bármennyire is paradoxként hangozzék — hogy igazat adok azoknak is, akik égig magasztalják s azoknak is, kik elfogultan ócsárolják. Persze csak szubjektive van igazuk, mert a rajongók a jó versekre, az ócsár- lók pedig a rossz versekre gondolnak, amikor következtetést vonnak le Ady egész poé- zisére. — Én megérzem Adyban a rendkívüli, a zseniális költőt, aki csodálatosan szép verseket irt s irt bizony — nagyon gyöngéket is. Kétségtelen, hogy uj hangot, uj modort, szint, a nyelvnek uj szépségeit hozta be a lírába, de ugyhiszem ez a gazdagodás nem mindig jelent gazdagodást a szó igazi értelmében. S hogy valóban nagy költő, azt egy kissé elszomorító tény is igazolja: megszámlálhatatlan az Ady-epigónok száma a hazai lirában... A francia és az angol irodalom — Külföldiek? . . . — A franciák közül főleg Anatole Francé áll közel hozzám, — igen meghat Paul Gé- raidy lírája is és finom poézisü színdarabjai is élvezetesek. Zola robusztus ereje igen nagy hatással van rám. Az angolokkal is sokat foglalkozom: Wells, Shaw, Gerome, Wilde, valamennyien igen nagyok s értékes iró Gals- woTthy is, akit személyesen ismerek b sok müvét olvastam, Mr az irányával persze egyáltalán nem értek egyet. Különben is, az angolok kezdenek feltűnő módon mindinkább szociális irányba haladni; igaz, az angol szocializmus egészen más, mint minálunk . . . Az emberek ott naivabbak, önzetlenebbek s tudnak igazán hinni . . . A magyar színészetről Színház? . . . — A színházi kultúránkra büszkék lehetünk. Vannak jó színházaink, jó színészeink s jó darabkáink. Alig Íriszem, hogy van Európában metropolis, melyben feltétlenül jobb szinMzi élet volna. Színészek ragyogőak, legközelebb hozzám Varsányi Irén áll, a legfinomabb s legtökéletesebb színésznő, akinek Bajor Gizi ugylátszik remek folytatása. Gombaszögi Frida is igen nagy művésznő, Titkos Ilona is többször tetszett már s meg kell említeni egy fiatal és mégis nagyszerű kómikát, a kis Vaszary Pirit . . . Férfiakban még több a nagy színész, egész bosszú felsorolást kellene csinálni, hogy senkit se felejtsek ki . • • Az uj darabok közül most láttam a Lillát, de készülök a Trojkához is, melyet többen nagyon dicsértek előttem. „A jazz-bandet csak a fiaim szeretik.. — Zenében mindent szeretek. Ez az a művészet, mely a legközelebb áll hozzám. Éppúgy a komor klasszikusokat, mint a könyEgyik mondja a másiknak ,.. Remek frakk-ingei vannak Markovicanak. Bratislava - Pozsony, Halászkapu-utca 3. szám. nyebbeket s még a cigányzenét is szívesen hallgatom. A jazzbandet azonban ki nem állhatom. A fiaim imádják, ők persze táncolnak rá . . . — A komoly zenében nagyon érdekel a modern muzsika, ha nem is értem mindig s ha nem is emel fel annyira, mint az a klasz- szicitás, melyben az én generációm felnőtt. A festészetben azonban egyszerűen nem tudom elviselni a hipermoderneket. Nevetnem kell rajtuk, annyira nem értem azt az egész zavaros valamit, amit kubizmusnak meg hasonlónak neveznek . . . — Különben sem vagyok valami szakértő a festészetben, de már többször próbálkoztam sok jóakarattal, igykezettel megérteni az ilyen képeket. Kerestem bennük a kort, az uj életet, az uj szempontokat ... De az utcán, a korzón, vagy bárhol végigmegy az ember s nyitott szemmel nézi az embereket, a különbözőségeket, az arcok változó kifejezéseit, a ruhák másait, akkor megérez valamit a korból, a napi problémákból, a bajokból, de a képek mögött egy bizonytalan, még szubjektivitásban is nagyon bizonytalan hangulat kifejezése erőlködik, érzésem szerint legtöbb- nyíre sikertelenül . . , A nők hivatása a társadalomban — Foglalkozik-© a kegyelmes asszony a mai kor asszonyainak problémáival? Feminizmussal, suffragett-kérdéssel, nők választójogával? . . . — Minden asszonyt gondolkodóba ejtenek ezek a problémák. Én magam nem vagyok feminista, de egészen természetesnek tartom, hogy az asszonyoknak többé-kevésbbé ugyanazokkal a jogokkal kell rendelkezniük, mint a férfiaknak. Ez nem jelenti azt, mintha azt hinném, hogy a nők alkalmasok mindazon pályák betöltésére, melyeken férfiak dolgoznak. Szerintem sok pályára nem alkalmasak s mégik az a véleményem, hogy minden pályát meg kell nyitni előttük: úgyis kibuknak onnan, ahol nem fogják tudni a helyüket megállni. A nők megélhetési programja: férjhezmenni... — Nekem az a meggyőződésem, hogy a nőknek praktikus pályákra való özönlése, átmeneti kortünet, melynek gazdasági okai vannak s nem a nők pszichéjének megváltozását jelenti. Nagyon kevésnek tartom azoknak a nőknek számát, akik Fart pour Fart akarnak, magáért a munkáért dolgozni. Megélni akarnak, mert munka nélkül ma nem igen lehet megélni. De ha a viszonyok remélhető változásával a lányok általánosan számíthatnak a férjhezmenésre — amire ma bizonyos százalékban sajnos nem számíthatnak — úgy ők is éppen olyan boldogan fogják eltartatni magukat, mint a régi generáció asszonyai. — S ez lesz majd a ma nagyon aktuális s nem is könnyű nőkérdés legmegnyugtatóbb megoldása. Férjhez menni. — Mindazonáltal nagy hiba volna ma már csakis erre nevelni a lányainkat, mint ahogy a múltban csakis erro nevelték. —■ A modern leánynevelés híve vagyok. Nemcsak asszonyoknak kell nevelni a lányokat, hanem embereknek. Szabadon, hogy nyitott szemmel járjanak az életben, ne legyen szükségük felnőtt korukban is támasztékra, mint volt nekünk, a mi korunkban. Nyiltsze- mü, erős emberekre van szükség, mert arra van a szemünk, hogy lássunk. Amikor mi fiatalok voltunk, tapasztalatlanságunkban inkább voltunk hajlamosak meggondolatlanságokra, mint a mai felvilágosult, de egyébként jóhajlamu lányok. A budai harangok egymásután megszólaltak. Először mély, zengő hangon, öblösen, hogy szinte szemmelláthatőlag rezdültek a levegőben a hanghullámok, aztán mind lágyabb, magasabb hangok csendültek bele a harang- szinfóniába, mely egy láthatatlan karmester vezénylésére nagyszerű hangulatokat fejezett ki. Dél volt A kegyelmes asszony felfigyelt a harangok játékára, arca egészen átszellemült s pillanatokig tartott a csend, a figyelő csend, amikor halkan megszólalt: Hosszú évek óta hallgatom ezt a muzsikát, mindig egyforma s mégis mindig más ... Ez a legkedvesebb muzsikám ... , a Sándor Bestő Első szlovák ékszer-, arany- és ezüstgyár TuBaJdenosokS FKOSTHS TESfVlREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/0 megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk
