Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-19 / 42. (1669.) szám
8 1928 február 19, raaámap. 1 ■"■ '"'^ A szervezet, egyéniség és kultúra viszonya Milyen összefüggés van a testalkat és az ember szellemi tulajdonságai között? — Egyetlen nagy és egységes természeti törvény uralkodik fölöttünk Prága, február 18. Egy kedves adoma szól Cuvierről. Cu- viernek álmában egyszer megjelent az ördög. A nagy természeitkutató az első pillanatban Ugyancsak , megszeppent a váratlan vendég láttára, aki szorgalmasan öltögette rá tüzes nyelvét, de csakhamar észrevette, hogy patái és szarvai vannak és akkor egyet legyintett a kezével, mondván: Tőled nem félek! A másik oldalára fordult és tovább aludt. Ebben az adomában is van valami értelem. Guvier volt ugyanis egy pontos törvényszerűségnek, a korrelációnak, a viszonyosságnak a felfedezője, ö volt az. aki megállapította, hogy a szervek között összefüggés, belső viszony van, úgy hogy az egyik szerv elváltozása, magával hozza a többi szerv elváltozását is. Vagyis az adoma nyelvére átfordítva: nem volt ólra félni egy patás, szarvas lénytől, hiszen egy ilyen teremtménynek nem lehetnek veszedelmes támadó fegyverei. A korreláció a mai tudományban Guvier a korreláció törvényét az őslénytanban, főleg a kihalt állatok tanulmányozásában alkalmazta Sokszor egy fogból, egy kiásott csontból az egész állat szervezetére következtetett Amint a primitív archeológia is tette: egy földben talált berozsdásodott ke- rekecskéhez hozzáképzelte a többi alkatrészt és azt hirdette, hogy megtalálta Attila sarkantyúját A korreláció törvénye minden vonatkozásában ma már nem állja meg a helyét. A ^paleontológus manapság nem következtet tel jes biztonsággal egy csonttöredékből az állat egész szervezetére, de a törvény alapgondolatában azért helyes marad és megmutatja, hogy milyen viszonyban, összefüggésben fejlődtek ki valamely organizmusban évezredeken keresztül a szervek. A korreláció ennél még íöbet is mond: bizonyos összefüggést talál nemcsak a különféle szervek, hanem szellemi tulajdonságaink és testalkatunk között is, ugyancsak megállapítja azt is, hogy egymástól mennyire függő viszonyban fejlődnek ki egyes szellemi képességeink, tehetségeink. Gall tanítása az emberi tulajdonságoknak az agyvelő különféle részeihez kötöttségéről Már Gall is sejtette, hogy egyéniségünk nemcsak arckifejezésünkben, hanem a test alkatában is kifejezésre jut. De ő csak a koponya külső alakját vizsgálta, kutatásait abban foglalta össze, hogy különféle tulajdonságaink az agyveíő különféle részeihez vannak kötve, hogy az erénynek, az erkölcsnek, a bűnnek egyaránt megvannak a maga „szervei44 az agyvelőben és hogy ezek egymással bizonyos viszonyban fejlődnek ki. Különösen a gonosztevők koponyájára hívta fel a figyelmet, amelyeken talált is némi elváltozást. A koponya falcsontján alul, a halántékpikkelyhez közel egy erős kidudorodást talált, melyet a gyilkosság szervének nevezett. Gall tanítása sok követőre talált, megnyerte Lavatert is, Goethe barátját, aki az uj tudomány tételével ugyancsak hatott az agg költőre. Azóta több mini egy évszázad telt el és a tudomány lassan bebizonyította a Gall-féle tanok tévességét Ami megmaradt az eszme alapigazságálból, az az, hogy különféle működéseink, irás, olvasás, beszéd síb., csakugyan az agyvelő részeihez vannak kötve. Ez a lokalizáció törvénye. falán a működés és szerv ezen érdekes 5sz- szefüggése bátorította fel napjaink nem egy éleslátásai kutatóját arra, hogy újra bepillantson szellemi életünk titkos törvényszerűségeibe és hogy felderítse azokat az összefüggéseket, amelyek szokásaink, jellemünk, tulajdonságaink és testalkatunk között fennál- Ianak. A koponya alkata és az észbeli tehetségek összehasonlítása ősi szokása az embernek, hogy a kopo- lya alkatából olvassa le az ész, a teremtő irö nagyságát. Ott, ahol a mindennapi szürke embertömegek nyüzsögnek, csak nyers értékmérőket állítunk fel, grammokkal mérik az igyvelő súlyát, szembeállítjuk a férfi és a nő agyvelejének súlybeli különbségeit és megállapítjuk, hogy a női agy 2—300 grammal könnyebb Ez igy is van, de az agy térto-gai tára ezt a számítást már nem alkalmazhatjuk, sőt az agytekervények számától sem lehet az észbeli tehetségekre következtetni. A kihalt cromagnoni emberek között óriási ko- ponyáju egyének éltek, de alig képzelhető, hogy ez a rassz észbelileg túlhaladta volna egy jóval kisebb koponyáju kaukázusi képességeit. Ismét más eredményre vezet a koponya alakjának és az észbeli tehetségnek összehasonlítása. A kettő között olyan korreláció van, amelyből komoly kutatók arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az északi hosz- szufejü emberrasszban kell a felsőbbrendü, igazi alkotó embertípust megpillantani. Testalkat és lelkivilág Csak annyit állapíthatunk ma meg, hogy tényleg van valami összefüggés a testalkat és lelkivilágunknak bizonyos erkölcsi hiányosságai között A gonosztevők többsége nem a jóltáplál^ kövér, elhájasodott egyénekből, hanem inkább az asthéniás embertípusból kerül ki. Shakespeare Julims Caesarral ezeket mondatja: „Engedjetek jóltáplált férfiakat a közelembe, Kiknek sima a fejük, s kik. ha beköszönt az éj, pihennek. Amott az a Cassius, mély tekintetével, Ö túlságosan sokat tűnődik, veszedelmesek az ilyen emberek.44 Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy a gonosztevőnek ez a vézna típusa nem talál kapcsolatokat egyénisége és a természet között, élete ellentétekből tevődik össze, a természet harmonikus szépségeit nem érti meg és éppen ezért nincs érzéke a művészet, különösen a zene iránt. Ilyennek látta Shakespeare Cas- siust, akiről jól mondja: „Miiért nem kövérebb? Bár nem félem őt. S mégis, ha nevemhez félelem férne. Nem ösmerek, kit inkább kellene Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust. Szüntelen olvas, nagy figyelmező. Átlát az emberek testein. Játéknak nem barátja, mint te vagy Antonius, nem hallgat muzsikáit.44 A belső elválasztás Az egyéniség és szervezet ez érdekes összefüggését már régebben a belső elválasztással (szekrécióval) magyarázták. Egyes mirigyek rendellenes működése nagy elváltozásokat hozhat létre szellemvilágunkban, erkölcsi életünkben. A hivatásos gonosztevő romboló hajlamai sok esetben a nemi élet rendellenességeivel függenek össze. A környezel hatása az egyéniségre Másképen kell megítélnünk a rendes ember egyéniségét is, különösein akkor, ha népfajok, nemzetek gondolatvilágát kutatjuk. Azokat az ellentéteket, amelyek itt feltűnnek, a környezet, a millió hozta létre évezredek alatt és eltörölhetetlen nyomokat hagyott a népfajok egyéniségében, világnézetében, szokásaiban. Csak egy-két feltűnő példa: Ha a vérbosszú társadalmi szokásának földrajzi elterjedését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez a különös szokás az északi szélesség 40— 42 foka között divatos. Az északi embertípus MRPLQíT) írja: KRRINTHY fRIQYES — R KÖDBŐL1928, február közepe. Szomorú vagyok, kételyek, aggodalmak gyötörnek. És aihogy tollat veszek a kezembe: megáll a toll — átveszi a szorongó kételyt, habozik. Szabad-e írni egyátalán, olyankor, mikor az ember szomorú? ösztönszerüem húzódtam mindig az írástól, ebben a lelkiállapotban. Nem szeméremből — olyankor, mikor jókedvű és vidám vagyok, nem szoktam szemérmes lenni: olyankor érzem s tudom, hogy lelkem mélyén jótakarás és szépetakarás nevet és örül és fü- tyürész, nincs mit szégyelnem, tiszta vagyok, lehetek szemérmetlen is, nem bántok vele senkit. Sőt jót teszek — a vidámságom átragad másokra is, egy árnyalattal talán világosabbá teszem a sötétséget. De igy . . . Okom van aggódni — ha a vidámság ragadós, vájjon nem ragadós-e a szomorúság- is? S van-e jogom hozzá, hogy átadjam? Volna. Ha igazat közölnék. De vájjon lehet-e igazain, mikor szomorú vagyok? Nem hiszem. Ó igen, tudom, vannak remekművei a szomorúságnak, fájdalomnak, pesszimizmusnak. De ezekről mindig az volt az érzésem, hogy nem szomorúságban, fájdalomban íródtak, hanem a kiállott fájdalom után felszabaduló életkedv termékeny, boldog tetterejében, visszatekintve a sötét tájra, amit most és igy drámai módon adatik látni, egészben, összefüggő körvonalakban. Ezekben a remekművekben mindig van egy ösvény, egy irányjelzés, egy útmutató a fenséges felé, ahol napfény van és világosság — végeredményben felemelnek és mélyen megvigasztalnak. Ilyen a Madách pesszimizmusa és Goethe-ó és még inkább Shakespeaire-é, e duzzadó, pompás fájdalom tele élettel és hiumorraL Mert a „Pok- lot“ is úgy írhatta csak meg eleven ember, hogy visszatért belőle, elárulván a rejtett alagutat, melyen át sikerül kimásznia. Liopardi halálversei, Schopenhauer reménytelen igéi, Jeremiás siralmai, Jób üvöltése — mind csupa élet és hit és bizalom. Egyszer megfigyeltem magam, mikor rettenetesen fájt a fogam. A fájás tetőpontján ösz- szeszoritott szájjal és behunyt szemmel hallgattam — nyögni és jajgatni, akkor kezdtem el, mikor lüktetve és sa jogva enyhülni kezdett a kin, lélekzetfhez jutottam, módomban volt megállapítani, mennyire fájt az imént. Nem ismeritek Arany János csodálatos „töredékéit? Leánya halála után irta. Ennyi az egész: Midőn még rombadőlt oltárodon, hazám A honfi legszentebb könnyével áldoznám Mint egy Jeremiás, nyögdelve bánatom Oly megtörött szívvel, de nem oly [szabadon.. S utána, egyetlen sor, takonikus, csaknem profán. „Nagyon fáj, nem megy“. Krisztus se a Golgotán mondotta el hegyibeszédét. * De valamit azért tehetünk ilyenkor is. Azt, amit álmában tesz, aki rájött, hogy rosz- szat álmodik. Tudnom kell? hogy nem lehet igazam, ha szomorú vagyok. A szomorúság álom, alvás — az öröm ébrenlét, ébredés. A szomorúság „el akar múlni44, az öröm „örökké élni akar.44 Amit álmomban s különösen a szorongó álomban érzek, hiszek és gondolok, arról tudnom kell, hogy tévedés, álomkép, zagyva kisértet. Nem szabad megijedni tőle. Közel kell menni hozzá, megérteni, szemébe nézni — szétfoszlik rögtön és te felébredsz. Csak azt ne tedd, hogy szorongó álmod képeit az ébrenlétre alkalmazd — ne általánosíts, ne mondj ítéletet, ne higgy magadnak az istenért olyankor, mert ebből származik minden hamis pesszimizmus és más izmusok, pártoskodás, ostoba elméletek, mindenféle gyűlölet, emibergyülölet, nő- gyülölet, rossz álmok sötétsége ettől terjed szét a világon. Mert az álom is ragadós, mint az ásitás — vigyázz, elalszanak körülötted, mint Csipkerózsa palotájában s azt álmodják, amit te! De figyelni azért lehet és kell is. Ismerni kell álomképeinket, Közelmenni a dolgokhoz, amik rémijeinek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek —- a meglepő csücske, egy darab rongypapír, amit az ujjadon felejtettek. Imi is lehet azért 1 írni —■ ez annyi, mint világosság felé erőlködni, a sötétségből. S ha benne is vagy még a ködben, óceánrepülő pilóta, azért adhatsz jeleket, mozgolódhatsz, keresheted a kivezető utat. Micsoda felhőle, nézd csak! A steglitzi pör Németországban, gotmoly- gó örvény, lélek mélyéből, társadalom mélyéből — borzalom! Vér és halál és fertő. Közelről nézve — néhány éretlen gyerek. Vagy ez, a Hatvány Lajosé! Küil- és belföldi cikkek özöne, hozz#2w D. K. V. motorkerékpárok Adler-Royal írógépek Használt alkalmi vételü írógépek Vezérképviselet és gyári lerakat: „RECORD” Koiice, Srobár-utca 32 — Telefen 389 írógépek szakszerű javítása és karbantartása alkotóerőben gazdag, küzdelmektől megedzett faj, akaratereje, elszántsága, előrelátása, gondolatvilágának széles perspektívái környezetük szülöttei. Az itt uralkodó hideg, tompa színiharmóniák, mélységesen hatosak művészetére is. amelyben hiába keressük a déliek izzó kolorizmusát, de amelyekben annál kifejezőbb a forma iránti érzék. „Ép testben ép lélek“ Itt volna még helyénvaló, hogy arról a régi, szinte vérünkké vált közmondásról szóljunk: „Ép testben ép lélek!44 A testi és a leki sajátságok között semmiesetre sincs meg ez a viszonyosság. Alig hihető, hogy a hellén nemzet nagyjai maratoni futókból, vagy diszkoszvetőkből kerültek volna ki. A lángelmék életét gyakran a testi rendellenességek liosz- szu sorával kell összefüggésbe hozni. Midiéi Angelo, Byron, Napóleon, Wagner Richard, Nietsche, Strindberg nevei juthatnak itt eszünkbe. Az idők folyamán tehát sok tekintetben meg kellett változtatnunk azokat a régi felfogásainkat, amelyeket a testi és szellemi élet viszonyáról alkottunk, másrészt azonban a kettő között fennálló sok egyéb összefüggésre, viszonyosságra is rá kell mutatnunk. Ez az összefüggés azt bizonyítja, hogy tulajdonképpen csak: egyetlen egy naey és egységes természeti törvény uralkodik felettünk. iások, pro és kontra, indulathullámok! Gyávaság, bátorság, hazaszeretet, honvágy, politika — ezerféle szempont. Közelről — egy eleven ember, aki nem ismerte az eleven életet: képnek látta csak, ábrának. Eszmék, gondolatok, irodalom ... ez volt az élete. Nem mintha nem érintkezett volna az emberekkel. Sőt nagyon is sokkal. De ezek is csak külső képüket mutatták meg neki, nem a belsőt, az igazit és meggyötörtei. Emberismeretre, mondotta egyszer valaki igen bölcsen, csak a szegénységben és nyomorban tehetünk szert, — csak a szegénynek és nyomorultnak mutatják magukat igazi oldalukról a fölfelé mézes álarcot viselő küszködök — csak a szegény előtt nem szégyenli senki valódi arcát. És most itt ál ez az ember, „ki soha kenyerét nem sózta könnyel44, akinek jótékony adományait is diszkrét titkárok fizették, mert restelte még a jószivét is, — itt áll, a Valóság előtt, mely nem légies eszme, gondolatok eszményi mérkőzése Utópiáról, hanem | Törvény, mit élet termel ki magából, tulajdon védelmére, tüskékkel és fogakkal. Azt irja róla egy újságíró, hogy gyáván viselkedett. Nem tudom. Én egy lesújtott és megtört lelket látok, akit földretepert a szörnyű Látomás, amit először adatott látnia, bár mindenki más ismerte — a Valóság Látomása: hogy tévedett. Nem harcolt, nem védte magát? De tudjátok-e, milyen sápadttá halványodik és milyen bizonytalanná minden hóbortos kis igazság ilyen pillanatokban, a Megismert Valóság szörnyű fényében? Nem igazságot kér az? aki önmagában csalódott, csak kegyelmet. Ugyanolyan egyszerű, mint az egyszerű tény, hogy vau, aki köunyekre fakad. V Köd . . . Uraim, szól diadallal a fizikatanár, a robbanás után elsötétült teremben, amint látjuk, ugyebár, most nem látunk semmit. Hogy miért nem látunk, azt iningyárt meg fogjuk látni. A laikus jót nevet ezen. a fizikatanár rovására, — aki azonban csak keveset ért fizikához és lélektanhoz, az el fogja hinni, hogy a megismerés szempontjából ezek a ködök néha felérnek a legmennyeibb világossággal. A' protuberanciáikat napfogyatkozások alkalmából fedezték fel Vannak dolgok, amiket nem értek és nem tudok bizonyítani, de bizonyosabb vagyok bennük, mint a kétszerkettőben. Az álmodó, aki tudja, hogy csak álmodik, félig ébren van már. És már nem is vagyok szomorú. Syfilidologe Dr. Kolb welöU a prágai, frankfurti éa berlini bőrklinikák tanársegédje éa másodorvoaa ■»rdfctf«a HL VodlCteova 31. axdm. Wasserm&nn vizsgálat!
