Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-18 / 41. (1668.) szám
1928 február 18, szombat 4 't/VUfiSm-HlTKMB KÜLFÖLDI LEVELEK Dl SS A ÉLI Paris, február. Egyszerű kis zsidó volt, oiasz származású, melegvérű, nagyapja még velencei dalokat énekelt (Angliáiban, apja már a British Museum könyvtárában nevelkedett, ő pedig kalandos és sötét fiatalság után, adósságoktól terhelve, egy feleséggel, aki tűs évvel volt öregebb nála s aki kitartotta (de Disraéli imádta asszonyát), harcok és vágyaik után, aggkorára mégis Anglia premi onnimeztere lett, Lord Beaconsfield, a berlini kongresszus nagy győzője és Viktóriának, az agg királynőnek legjobb barátja, mélaibus vonzalma, akinek halála összetörte a legbüszkébb kiráinynő szivét. Kevés olyan jelentős és érdekes könyv van, mint André Maurois Disraéli biográfiája, amely néhány hónappal ezelőtt jelent meg Párásban és csodálatos pályát futott be. Kétszázezer példányban fogyott el s valóságos biográfiaáradatot indi- tott maga után. Ma léét könyvsorozat ontja a francia könyvpiacra a legkülönbözőbb „nagy emberek* életrajzait: az egyik a Nouvelle Revue Frain- paise kiadásában jelenik meg, a másik egy popu- lárisabb Inadénál, aki regényes formába öltöztetve tárja a közönség elé az Írók és a politikusok, a hadvozérok és az iparmágnások életeit — csaknem ugyanazokat, mint a másik vállalat. Sem regény, sem dráma, sem Ura nem vonz annyira manapság, mint a jól megirt életrajz, s ebben bővelkedik az uj francia literatura. A legnagyobb Írók írják őket. A pompás Disraéli után különös sikert ért el egy G oethe-életrajz, — s milyen más ez a francia lendületű munka, mint a német Bielsov- skyaik, Meyerek unalmas, vagy akár a Simmielek, Ladwigok, Chamberlainek filozófiája, odaszámitra Gundolí különben óriási könyvéi is, — Stendbal, E. T. A. Hoífmann szintén keresett életrajztárgyak, de Baudelaire és Rimbaud legfőképpen. Maurois Disraéli-könyve azonban valamennyit legyőzi egy lóhosszal. Különösebb téma alig van, mint Disraéli élete. Ez a nagy ember is kalandor volt, olyan, akinek sokáig semmi sem sikerült s akkor teljesedett álma, amikor késő volt s csupán egy beteg, megtört embert talált a pállott szaga és elaggott élet árnyékában. A kis zsidó fiú véletlenül szép fin volt: fekete, tüzesszemü, hajlékony, remegő, beszédes a szőke és merev szol) orplasztikéju angolok között. Karriért csinált London asszonyainál, az előkelő asszonyoknál is. A ladyk budoárjábaic megismerkedett a politikusokkal, akik elvégre szóba álltak vele a hölgyek unszolására. És amikor szóba álltak, Disraéli — Disi, a kiskutya, a játékszer elkezdett dumálni. A sző legszorosabb értelmében dumálni, szélhámoskodm a® elvekkel és a politikával, olyasféleképpen, mint ma egy-két pesti főibeszélő tenné, de akkoriban még talaja volt a® ilyesfélének a naiv Angliában. Nagyszerűen dumált, mulattak rajta, mondásai bekerültek a parlamentibe, Disi fogalom lett s vicceiről idővel kisütöttek, hogy mély és bölcs temperamentum szülöttei. Olyasféleképpen, mint a nagy humoristákról szokás mondani, hogy alapjában véve szomorú és komoly jellemek. Disraélinél majdnem igazuk volt, legalább időbelileg, mert tényleg bölccsé vált, amikor aggkorában megtört és megundorodott szellemességeinek és ragyogásainak eredménytelenségétől. Fiatalkorában csak dandy volt. Elkeseredett, hepeiáskodó, aki bánatában kereste a feltűnést, rossz regényeket irt, megbukott üzleteivel s gyűlölte sápadt arcát, fekete haját, mert ez megkülönböztette a szőke angoloktól, pedig a sápadt arc és a fekete haj volt későbbi sikerének titka. Az egyik nő annyira megszerette, hogy alsóházi tagságot vásárolt neki. Disraéli szüzbeszéde közderillőséget keltett Angliában. De Disi nem hagyta magát, ágált és ok veteti enkedett. A dör- mögős Wellngton morgott, a fiatal Gladstone dühöngött, Anglia nevetett, Carley pedig azt irta: „mikor fogják levakarni ezt a pojácát az angol politika horizontjáról ?‘‘ Mindhiába, Disraéli kitartott. Lassan-lassan az ellenzékben lévő konzervatívok feje lett, mig a liberálisokat Gladstone, az ájtatos Gladstone vezette. Hogy lett leador? Maga 6em tudta. Egyszer egy beszédével, amely gunyo6, metsző és halálos volt, megdöntött egy kormányt. Egy másik alkalommal megismételte destruáló hőstettét: hálából a konzervatívok pénzügyi kancellárrá tették, de mint szakminiszter csúfosan csődöt mondott. Mégis: szellemes és vágó beszédei folytatódtak. A konzervatív leadorok sorban meghaltak, csupa fiatalember ült a pártban e a véletlen úgy hozta, hogy ő került az élre, persze olyan időben, amikor a párt gondolni sem mert a hatalomra. De Disi ngy intézte a választásokat, hogy a konzervatívok soha nem ismert fölénnyel diadalmaskodtak. Hálából premierré tették. És most következett be a csoda. Angliában azt vélték, hogy Disi, a pojáca, nevetségessé fogja tenni Británniát a világ előtt, ehelyett azonban az ország világhatalmi pozícióját alapozta meg. Viktória undorral fogadta a kis zsidót és hat hét múlva szerelmes lett bele. Disraéli óvatosan, könnyedén és lendülettel látott hozzá a politikához. Az orosz—török háborúban a törökök pártját fogta, pedig a nép az oroszokra esküdött. Disinek volt igaza. A berlini kongresszuson megsemmisítette Gorcsakovot az orosz rókát és örült Bismarcknak, mert, mint mondotta, végre talált egy olyan embert, akivel okosan el lehet társalogni s aki méltó hozzá. A kongresszus után London örömmámorban fogadta. Később Disraéli gyarmatot gyarmat után szerzett, de amikor felesége, aki kitartotta s akit imádott, meghalt, ő is megtörött, Gladstone leverte e Viktória könnyed között távozott a miniszterelnölcségből. Rövidre rá meghalt. Viktória ideggörcsöt kapott s kegyence sírjára ezt vésett*: — Ezt az emléket Benjámin, Beaconsíield grófja, drága és tisztelt emlékének Viktória emelte, a halott hálás souveraáneje és barátja. A sirt primavórák borították el. A legnagyobb koszorún Viktória szalagja: „Kedvenc virágai" felírással. Erről a felírásról sokat vitatkoztak és Gladstone gúnyosan mosolygott. De a bohém ZBddó fiú emléke halhatatlan. Disi bebizonyította, hogy lehet komoly ember, aki csélcsap. Két nagy dolog maradit utána: fiatalkorából az, hogy kitalálta, hogy a nap különböző szakában különböző foganGálszőcs, február 17. GáfezécS'et át akarják festeni. Már egyszer átfestették. Ez 1919—20-ban történt. A régii cégtáblák, helyére szlovák-magyar cégtáblák kerültek. A csendőrök ugyancsak vi- igyáztak rá, hogy mindenki megtegye, mert küllőmben jön a büntetés. De úgy látszik, ez az átfestés kevés volt. Most, február 17-én az összes iparosok és kereskedők id'ézést kaptak a járási hivatalba. Igen sokan meg is jelentek. Mikor már együtt voltak, belépett a másik teremből egy Bereczky nevű referens, büntető bíró (igy akarták stil- sze-rüvé tenni a dolgot) és igy szólt az egybegyűltekhez: Azért hivattam magukat, hogy figyelmeztessem valamire. A cégtáblák oly botrányos szlováksággal vannak teleir- va, hogy ez abszurdum, sérti egy szlovák ember szemét. (Kilenc év múlva veszik észre ezt) Vegyék tehát le és csináltassanak újat, tle ajánlom, hogy a magyar felírást mellőzzék. Valaki megkérdezte, hogy miféle törvényes alapja van ennek, amire a büntető bíró nem tyuju botot illik viselni, aggkorából az, hogy megvetette az angol világbirodalom alapjait. Ennyi elégDisraéli alakja ma rendkívül aktuális. Angliában nagy és pikáns vita folyik arról, vájjon Viktória szeretője volt, vagy sem. Hetvenötéve« szerető és hetvenéves kedves! De bolygatni kell az elmúlt életeket és Gladstoua után Disraéli került sorra. A harc tombol. Egyremégy, Maurois könyve mindenképpen nagyszerű. Szvatkó Pál. I tudott felelni, csak azt jegyezte meg, hogy ne tegyék ki magukat kellemetlenségeknek, mert esetleg jönnek Zibrimék, meglátják a magyar felírást is tartalmazó cégtáblákat és 'leveszik azokat. A gálszáosi járási hivatal referensének a magyar felírás mellőzésére vonatkozó kívánsága minden törvényes alapot nélkülöz, miután nincs oly csehszlovák törvény, amely megtiltaná bárhol is a magyar nyelvű üzleti cégtáblák alkalmazását. Sőt éppen ellenkezőleg, az alkotmánytörvények közé iktatott nemzetközi szerződések biztosítják a magyarság számára azt a jogot, hogy bárhol — tehát Gálszécsen is — az üzleti és magánéletben szabadon használhassák a magyar nyelvet. Ami pedig a kerületi hivatal referensének a Zibrinekro való hivatkozását illeti, ez legalább is furcsa és szokatlan dolog, miután éppen elsősorban a referens urnák hivatalbeli kötelessége, hogy a cégtáblal'everé&ekre irányuló esetleges merényletterveket megakadályozza és megtorolja. 10.523 ingyenebéd 52.615 K értékben 42 egyetemi hallgató részére a magyar társadalom szeretetasztalánál A havi-egy-ebéd akció páratlan nagy sikere Rimaszombatban Prága, február 17. ^Havi-egy-ebéd"-ákciónk, kisebbségi életünknek enne legnagyobb visszhangot keltett kulturkezdeményezése rohamos léptekiben halad a teljes erkölcsi kifejlés és a teljes anyagi siker felé. Már most, hatheti gyűjtés után is megállapítható, hogy a magyar társadalom soha nem karolt föl eszmét ilyen megértéssel, szeretettel és nemzeti öntudattal, mint ezt a kulturakciót, mely a magyarság legjobbjait igazi kulturszövetséggié olvasztotta össze — az önzetlenség gyakorlásában. Grosscbmid szenátor a legmélyebb tisztelet és elismerés hangján emlékezett meg erről a magyar áldozatkészségről. Flackbarth Ernő dr., a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója, meleghangú levélben üdvözölte szerkesztőségünket az akció sikere alkalmából és sajnálatát fejezte ki, hogy utazásai miatt csak most kapcsolódba tik be adományával a mozgalomba és hatékony támogatását ígéri. Egyébként az akciónak az egyes városokban bámulatos sikere van. Mint értesülünk, Rimaszombat, legéletrevalóbb szlovenszkói magyar törzsünknek, a palócságnak eme kis fővárosa, a szerkesztőségünkbe egyenként befolyt adományokon kívül, melyek maguk is 210 ebéd árát reprezentálják, Márkus Lászlónak, a Gömör főszerkesztőjének buzgalmából újabb 2500 ebédet adományoz, tehát jóval többet, mint az egész ország magyarságától remélt nemzeti ajándék egy tizedét! E nagyszabású adományról azonban majd később, külön számolunk be. Mai elszámolásunkban iki kell emelnünk a Ruszinszkói Magyar Hírlap szerkesztőségének nemes buzgóságát, mely Ungvárról újabb 140 ebéddel gyarapította a menza-alapot, továbbá Ipolyságon dr. Salkovsziky Jenönó és Jablán- czy Sándorné gyönyörű akcióját, akik a menza részére 950 koronát, a diákleányok otthonának 410 koronát gyűjtöttek. Igazi nemzeti kulturadó az, amit Feled rótt le. Két feledi urinő lelkes szavára 66 adományozó, tehát a község intelligenciája és az egyszerű nép nemesi elfcü fiad 600 koronát küldtek a magyar kisebbségi kultúra oltárára. A feledi gyüjtőiv akciónk egyik legszebb, legmeghatébb dokumentuma. Egyesületeink közül gyönyörű példával jár elöl a Dunosrerdahelyi Protestáns Kör, mely Stadt- ruoker Gyula evangélikus lelkész buzgólkodása mellett gyönyörű sikerű társadalmi akciót szervezett és 106 ebédet juttatott a menzának, nemkülönben a rimaszombati Zsidó Nőegylet, melynek közgyűlésén Jelűnek Bertalanná indítványára néhány nemesszivü hölgy nyomban 100 koronát küldött kulfurmozgaitmunikra. Az érsekuljvári rótm. lkat. elemi iskola tantestületének nemes példáját követi az udvaréi róm. kot. tantestület és kollektív támogatását ajánlotta föl a menza részére. Komáromból és Rozsnyóról naponta érkeznek örvendetes hírek a gyűjtés sikeréről. Mai elszámolásunkban annyi a szép, nagy egyes adomány: de a köszönet és dicséret banális szava nem volna itt helyénvaló: a nemes tett önmagáért való és önmagát dicséri. Részletes elszámolásunk a következő: Flach- barth Ernő dr., Prága, (60 ingyenebéd), Pásztor Kálmán, Zseliz, 50 K, Hackenberger Benjáminné, Diószeg, 50 korona, Hoffmann Zeolnay Ady, Kö- niggrátz, 50, N. N.-né, Zsolna, 50, Egy magát megnevezni nem akaró ur, Érsekújvár, 500, Emanuel Istvánná, Verbő, 50, Varannay Sándor ref. lelkész, Alsói egyvemek, 30, Spenanza, Ürmény, 50, Protestáns Kör, Dunaszerdaíhely, 530, Lám Elemér gyógyszerész, Ungvár, 250, özv. Fejérváry Kálmánná, Szobránc, 100, Szászy József, Divény, 100, Horváth Antal, Divény, 50, Hock Margit, Budapest 150 korona. Salkovsziky Jenőné gyüjtöivén Ipolyságról: Salkovsziky Jenő dr. 200, özv. Szabadhegyi Zoltánná 200, Lamy Károly 200, Kégl Elemér 100, Halma László 50, Fábián János 50, Balogh József 50, özv. Salkovszky Ferencné 100 korona. Két feledi urinő gyüjtöivén Feledről: Id. Bo- ross Zoltán 65, özv. Spengel Sándorné 30, Feledy István 1, Itfj. Pólós István 5, Bettler Gézáné 5, Pólós István 1, Huszti Józeefné 2, Feledi Lászlóné 3, Huszti István 1, Együd Mihály 2, özv. Együd Mi- thályné 3, Együd György 2, Csank Lukács László 2, Együd Jánosné 2, Késik Gyula 2, Késik István 3, Damokos írnák 10, Pólós Béla 6, Késik András 2, Torma József 2, Torma János 2, Torma Lajos 2, Kósik István 2, Kovács György 5, Czikora Lajosné 2, Babus Barna 1, Pólus László 12, Pólós Mihályné 5, Feledi István (kőműves) 2, Huszti Károly 4, Pólós Gyulánó 5, Imrece János 5, Szegedi Gyula 3, Feledi András 1, Pólós Gyuláné 5, Klein Vilmos 10, Vajda Istvánná 10, Török Lászlóné 20, Urbán 20, Hupka 10, DesRewtfify Árpád dr. 20, Oscfhwath Dániel 10, Bledhmer és Klein 15, Czikora Aladár 10, Péter Árpád 20, Virók Gyula 15, Róth Ferenc 20, Pogonyi László 1, Czikora András 1, Boholy Istvánná 3, Bőd Imre 5, Tonna János 3, dr. Borszékiné 20, Barta Ferenc 2, Bálint Ferencné 20, Perjéssy Sándorné 15, Klein Károly 10, özv. Zsig- mondnó 10, Bánozyné 5, Róth János 10, Lukács Irén 10, Damis dr. 30, iítj. Csorba Kálmán 20, id. Csorba Kálmán 20, Ivanyiik Istvánná 10, Kárpáti Lajos 20 korona. A Ruszimezkói Magyar Hírlap ivón Ungvárról: L. V. 10, Göndy Ede ló, Tamás István 25, Steierer F. 25, Antal Miklós 50, Egy ungvári úri társaság 400, Mannheimer Dávid 50, Welmann Mihály 50, N. N. 50, N. N. 80 korona. Egy iglói család 40, Lebotay Dezsőné, Munkács, 50, Jureezky Nándor és neje, Jolsva, 50, Kosztolányi Anna, Nagykoszftolány, (másodízben) 50, Novák Béla, Gálszécs, 20, Róni. kai. 'tantestület, Kilenc esztendő u ismét festeni Gálszécsen A kerületi főnökség referense a magyar szöveg mellőzésére hívta föl a kereskedőket — Zibrin: mint indokolás Udvard, 110, Paxy Pál tanító, Udvard, 50, R. F. R. 15, KolLer Béla róm. kát. lelkész, Visk, 50, Tien- ceóniek (másodízben) 65, özv. Teltech Adottad, Szerednye, 10, Turpinszky Mihályné, Léva, 5, Cser* nák János, Léva, 5, Jaóhwirth Károlyné, Léva, 5, ördög Lajosné, Léva 10, Néhány rimaszombati hölgy 100, Nagy Iday Ferenc, Tiszakeresztur, 125 korona. Legutóbbi jelentésűnk kiegészítéseképp a Tát- raotthon ivén az egész összegben elszámolt 150 koronás adománynak részletezését a következőkben adjuk: Vágó Mariska 10, Rókusz Sándorné 10, Szála y Erzsi 10, dr. Henze Lászlóné 25, Ternay Gyula 20, dr. Setók Elekné 20, Brosz Ernő 10, Haberem Herma 10, Nagy dr. 5, Rieoora Beáta 10, R. D.-né, 20 korona. Mai részletes elszámolásunk szerint a havi- egy-ebéd-akció tök éj e újabb 1064 ingyenebéddel gyarapodott. Eszerint menza-alapunk pillanatnyilag (a rimaszombati, roz&nyói és komáromi újabb adományokon kívül) 10.523 ingyenebédet reprezentál 52.615 korona értékben. Ez az összeg már 42 diák, illetve diákleány részére biztosítja egész évre az ingyenes meleg ebédet. Reméljük, hogy a magyar társadalom ily hatalmas léptekkel fokozódó áldozatkészségével mihamarább asztalt teríthetünk nemcsak a prágai, hanem a brünni, pozsonyi és bodenbachi főiskolák szegény magyar diákjainak is. Kef| föl és járj! , Két kisírt szemű asszony lépett ki az autóból a prágai német klinika előtt. A fiatalabbik kezén egy ölbeli kislány. Hárman: a .nagymama, a mama és a baba. — Harmadnapja történt a szerencsétlenség, — mondja bent a fiatalabbik asszony könnyekbe csukló hangon az asszisztensnek. •— Szaladt a kicsike, elesett, a fejét beütötte a mosdószekrénybe és azóta a lába megbénult. Teljesen béna. Állni sem tud. Istenem. Kigyógyulhat-e valaha ... Sírva fálcád. — Mennyi idős a kicsike? — Tizennégy hónapos — felel a nyugod- iabb asszony, a nagymama. — És már jár? ; — Szaladt is. Nagyon erős . . . volt — teszi hozzá bizonytalanul és megretten, amikor a szót kimondta —r Mindjárt meglátjuk. Az orvos elkezdi vizsgálni a gyermeket. Kopogtat, reflexet keres, tapogatja testét, nyomkodja a fejét, a nyakát, a hátát, lábát, nézi a szemebogara játékát, minden ízületét. A két asszony megkövültén vár. Az ítéletet sze» retnék kiolvasni a szeméből. Az életüket, a boldogságukat . . . Béna marad-e, vagy még Smeggyógyulhat? \ Az orvos a fejét csóválja. A fehérlcabá- tos orvostanhallgatók feszült figyelemmel állják körül az asztalt. , — Semmi különöset nem találok. . Próbálja fölállítani a gyermeket. Hiába. A lába mindjárt megbicsaklik. Az anyjának tdül- Az orvos félreinti az asszonyt s úgy állítja a kicsikét talpra. Hiába. A kis lány szepeg és ijedt tekintettel elereszti magát. Csak ülni tud. Most a falhoz támasztják. Sírva dől el. Nem sikerül talpraállítani. A két asszony ha- lálravállan imádkozik belül. Csönd. Az asz- szisztens hosszan gondolkozik. Elmosolyodik. — No, nincsen semmi baj. Segíthetünk rajta. Egy kis kísérlet az egész. Mindjárt meglátjuk. A két asszony idegei úgy feszülnek, hogy a szivük kimaradó dobbanása a fülükbe lüktet. — Nagyságos Asszonyom, álljon a túlsó sarokba! Úgy. Mindketten. Az nem baj, hogy sir. Sőt. A két asszony engedelmesen a terem másik sarkába áll. Az orvos a kislányt leteszi a hideg padlóra. Bőg a kicsi. — Most pedig intsen neki és hívja magához! A kislány mamája úgy tesz. A gyermek elhallgat és hol a fehér bácsikra, hol az anyjára bámul. Csönd. Visszafojtott lélelczetek . . . Ez az a pillanat. Sikerül, vagy nem sikerül? A csoda . . . — Kelj föl és járj! — szól az orvos félig tréfásan, félig szuggerálóan. És ... a gyermek . . . hirtelen, ijedten fölugrik s az anyja ölébe szalad. Az asszony fölsikolt. És újra sir. Az örömtől. — Nagyon egyszerű a dolog — magyarázza az asszisztens az orvostanhallgatóknak. — Lelki gátlás. Az elesés fájdalma asszo- ciálódolt nála a járás képzetével és a fájdalomtól rettegve a járástól is irtózott . . . Következő beteg . . . — Köszönöm., köszönöm — rebegte a két asszony és szerette volna megcsókolni az orvos kezét. (d. j.) — öt korona egy menzaebéd ára: vendégelj meg havonta egyszer egy nyomorgó magyar diákot!
