Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-17 / 40. (1667.) szám

Mai náMmk 12 oldal ^Wk flP W«000i | vn. évf. 40. (1667) szám o Péntek •- 1928 február 17 r/^YAEHTRME ' ■ ■ :■ ' ■ ": : ■ ■ . . ' Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre ICO, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice 12, 11. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha „Tíz ii“—e&y perei —ki— Kassa, február 16. Az élet fiút egyfolytában, mint a vasúti sínek viéges-vógtelen utján a gyorsvonat. Az utasra a két végpont a fontos, az induló és a végállomás. Közben az állomások csak arra valók, hogy más útirányok felé legyen csatlakozás, vagy hogy az útközben felhasznált energiát, utas és gőzös, pó­tolja. A sínek kapcsolásai s a közbeiktatott váltók fölött a vonat kattogása arra jó, hogy ritmus le­gyen az utazásban. E nélkül talán el is felejtenek, hogy a végtelenbe vesző úttestet úgy rakták ösz- sze, ezer és ezer apró sindarabból, ezer és ezer kéz munkájával. A ritmus adja az eszméket, gon­dolatokat, az utazás unalmának előzőit, vagy álomba ringat a kisérő hangtalan zene. Minden állam élete, az egész világ élete ha­sonlatos a vasúti utazáshoz. Az egyik állam éleie olyan,- mint a ködös messzeségből előbukkanó őrien [expressz, a másiké szemünk előtt indul út­nak zökkenő, vagy sima lendülettel. Az államok között való viszony is olyan, mint egy-egy csatla­kozó állomás élete, lehet pontos a csatlakozás, le­het kényelmes az utasokra, átmeneti kocsik is vi­hetik őket a szárnyvonalakra, de lehet bosszantó és unalmas, ha a menetrend nem célszerű, vagy ha a vonatok késnek. Amely állam nem hozza a messze múltból eleven erejét, de maga indul a jelenben, nehe­zebb sort vállal b nagyobb felelősséget, begy csat­lakozása a már futásban lévő államvonatokkal pontosan és célszerűen vágjon össze. A csehszlovák állam szemünk előtt indult út­jára. Utasai vagyunk mi is. Nem váltottunk rá a magjuk jószántából jegyet, de mennünk, halad­nunk kell benne és vele. Ott. ahol helyet adnak.; Az utazásnak is megvan a pszichológiája. Az együtt utazók teetvérebbeknek érzik magukat ott, a kupé közelségében, mint mondjuk az utca for­gatagában. Csak a különböző osztályok utasai közt nem fejlődhetik ki ez a testvériesség, a fapadon ülők irigylik a bársonypamkgosokat s ezek lené­zik amazokat. .De ne arról gondolkozzunk most az életeinek zökkenőin, hogy nekünk döcögősebb az ut, mint azoknak, akik párnázott, jól fütött, hintázóbb ru-, gőju osztályon utaznak. Nem célunk ma kritizálni azt sem, hogy a vonat csatlakozása célszerű volt-e a többihez, a régebbiekhez. Számoltunk mindennel és leszámoltunk mindennel. Rábíztuk magunkat a mozdonyvezetőkre, fűtökre, fő- és alkalauzokra, A bányászbéke megkötése elet' Reménykedő hangulat a br&ixi békelárgyalásokon — össze­omlást kommunista demonstráció — Több bánya komoly vef-sedsieisibe kerül a feniartá?! munkák eStnaradá'a miatt Brüx, február 16. Tegnap röviden je­lentettük, hogy a kommunisták kezdemé­nyezésére iuíélyes munkástömeg akart behatolni a bányászfalvakból Brüx városába, . hogy ott demonstráljon. A sztrájkoló tömeg két irányból i ült a város felé. Az egyik oszlop főleg munkásasszonyokból rekrutáló- öoft s a bányavidék felső részéből, Ober- 'georgental, Njedergeorgental és Jonsdorf j községek lakóiból verődött össze. A másik I oszlopban a Komotau-vidéki és Seestadtl vá­roskából érkező munkások csoportosultak. Az egyidejűleg rendezett fölvonulás az „ak­tív sztrájk^ megkezdését akarta jelképezni, i A osendőrség megerősített osztagai mindkét tömeget megállították útjában és megaka­dályozták, hof v a sztrájk el ók a bányahivatal J épülete elé vonulhassanak és tüntessenek. Ezalatt ugyanis az épületben javában foly- Itak az egyeztető tárgyalások a munkaadók és munkások megbízottai között. eszünk és — fizetünk az étkezőkocsiban. Élünk a pillanatnak, néha talán örülünk is, ha az ablak rámájába valami biztató szép táj rajzolódik és j megsiratjuk, ba tovább fut. Azt sem tudjuk jő- í formán, hová megyünk. Csak egyben bizakodha­tunk, az államrezón örök igazságában, hogy a jövő végtelenébe futó államvona toknak egy és csak egy céljuk lehet, az államnak és ezzel minden. polgárának boldogulása. És itt a jő öreg Thukydi-! dész egy mondása jut eszembe: „Egy állam, mely, a maga egészében jól van, az egyes polgároknak. sokkal jobban hasznára tud lenni, mint egy má­sik állam, melynek egyes polgárai jól vannak, de ő a maga egészében rosszul áll." Valahogy így mondta... ! Lám, a végtelenbe-fiutást tárházé zökkenők és állomások ilyenféle képen gondolkoztatják meg az utas embert. A mi vonatunk élete is izgalmaso­í?ük városa sürgeti a megegyezést Briix városa nevében ma délelőtt kül­döttség jelent meg a tárgyalásokat közvetítő Rudi dr. miniszteri tanácsosnál. A küldött­séget a város német szociáldemokrata alpol­gármestere vezette. Az alpolgármester rá­mutatott arra, hogy a sztrájk veszélyezteti a város gazdasági fejlődését s ezért a tárgya­lások sürgős lebonyolítását kérik. A kül­döttség a kerületi főnökségen is tolmácsolta ugyanezt a kérését. A városi tanács hasonló tartalmú táviratot menesztett a miniszter- tanácshoz és a közmunkaügyi miniszterhez. Megtagadják a szükségm unkákat T A csehszlovák távirati iroda jelentése szerint a brüxi bányavidékem nyugalom uralkodik. A legtöbb tárnába elegendő sza­dik. Pihenő, uj erőt gyűjtő állomáshoz közele­dünk. Lejártuk az ut első, hosszú, de az idők vég­telenéhez viszonyítva igen-igen rövid szakaszét, közelről látjuk már az állomás tűzfalára rajzolt nevet: „Tiz év". Nem az érdekel, mi lesz az állomáson, hiszen azt előre tudjuk. Ünnepségek, virág- és lobogó- dísz, szónoklatok, sok-sok szép szó-beszéd. Hogy ezek ünnepiessége minket is elragad-e, föllelke- sit-e, leszünk-e utána mi is öntudatosan, kedvvel, közös célba nézőén utazó sorstársak, vagy leszünk továbbra is az utaséletben részt vevő, de rezignált hangulatú, fáradt, fapadon ülő, kötött marsratá- val, ismeretlen célok felé vitt podgyász-utasok, az attól függ, hogy mii kapunk az állomáson — az ünnepi szavakon kívül. Nem az érdekel, mondom, mi lesz az állomá­son, de, hogy milyen útszakasz következik utána. Sokszor elmondottuk, hogy mit igénylünk: a nekünk nemzetközi szerződésekkel biztosított ki­sebbségi jogokatt a megkérdezésünk nélkül hozott mu szüksiégsz'emélyz'et szállt le a fentartási munkálatok végzésén©. Csak a Pluto-bánya és a Johann-tetep munkásai nem jelentek meg teljes számban. Ezért mindkét bánya helyzete válságosra fordult. Az Alexander­éi a Vemus-bányát viz veszed etem fenyegeti, inig a bructoi határ néhány tárnájában ki­sebb tüzek keletkeztek. A kommunista üzemtanácsok ma foglalkoznak azzal a kér­déssel, hogy péntektől egyetemlegesen meg­tagadják-e a szükségmunkák végzését. Min­den bányász tisztában van azzal, mit jelen­tene a fentartási munkák elmaradása: a bá­nyák végiét e ezer és ezer mumkásexiszten- ora pusztulását. A máris kitört kisebb bá­nya tüzek elharap ózása katasztrófát idézhet elő, ha kellő időben teljes erővel nem fog­nak a mentési munkálatokhoz. Terjed a sztrájk A központi sztrájkvezetöség rendelkezé­sére a Türmitz melletti Erzsébet-bánya munkásai tegnap beszüntették a munkát. A szénbánya az északcsehországi elektronig müveket lóíja el szénnel. A hivatalos körök reménykednek Prága, február 16. A hivatalos sajtó­iroda jelenti: Mint megbízható helyről érte­sülünk, a brüxi tárgyalásokon a felek állás­pontjában bizonyos közeledés következett be. A tegnap alakult hatos bizottság elaborá- tumát a bányatulajdonosok és bányamunká­sok kibővített bizottságainak nyújtják át s a bizottságok állást foglalnak a javaslattal szemben. Benes expozéja a szenátusban A külügyminiszter a népszövetségi tanács ankétjének for­májában képzeli e! a szentgotthárdi eset békés megoldását Prága, február 16. A szenátus külügyi bizottsága ma délután Donát szenátor elnök­lete alatt s Benes külügyminiszter jelenlétében ülést tartott. Benes külügyminiszter hosz- s^abb expozét mondott, melynek tartalma nagyjában megegyezik a képviselőház kül­ügyi bizottságában mondott beszédével. A szentgotthárdi esetet illetőleg a kormány­nyilatkozat megtörténte óta nincs újabb megjegyezni valója, csak hangsúlyozza, hogy kezdettől fogva nem volt szándéka holmi nagy nemzetközi konfliktust csinálni belőle. Mindössze ki akartuk nyilvánítani — mondja —, hogy ilyesmiknek nem szabad megtör­ténniük. Meglátjuk - úgymond —, hogy dönt a kérdésben a népszövetség. Kívánatos volna, hogy se az egyik, se a másik oldal ne mérgesítse el az esetet konfliktussá, hanem az adminisztratív megoldást nyerjen. Ez a népszövetségi tanács ankétjének formájában történhetik meg. Ezután a leszerelési konferencia elő­készítő bizottságának munkájáról tesz né­hány általános megjegyzést. A bizottság ki­dolgozott edaborátumokat, amelyek megálla­pították azokat az irányelveket, amelyek ré­vén a nemzetközi arbitrázs elveit ki lehetne szélesíteni. A bizottság tárgyal arról is, hogy mi­képpen lehetne olyan előfeltételeket terem­teni, hogy a népszövetség tanácsa biztosab­bon és hathatósabban dolgozhatna. Az erről készült három memorandumot Géniben február 20-án fogják beterjeszteni. A minisz­ter nem gondolja, hogy a tervezet azonnal, & la Locarno, uj európai szerződéseket von maga után és nem hiszi, hogy ki fog hatni az egyes államok közeledésére. A tárgyalá­sok olyan formában folytak, hogy ne pre- judikáljanak esetleges egyezségeknek. Nyu- giateurópa viszonyai teljesen mások, mint Kelet- vagy Középeurópáé és igazságtalan volna apriori olyan paktumot íormulázni, amelynek keretébe az egyes államokat egy­szerűen bekényszeritenék. Seipeí kancellár látogatása alkalmi volt és nem hivatalos. A kancellárral folytatott beszélgetés megmutatta, hogy mily barátsá­gos és jó a viszony Csehszlovákia és Ausz­tria között. Az Ausztria és Csehszlovákia közötti viszony állandóan javul és gazdasági érintkezésünk is jelentősen fejlődött. Seipcd kancellárral kölcsönösen informáltuk egy­mást a prágai biztonsági bizottság tárgyalá­sáról. A beszélgetések tisztára teoretikusak voltak, konkrét tervekről vagy ajánlatokról nem volt szó, csupán arról, hogy ezekben az ügyekben lehetőleg azonos politikai irány­vonalunk legyen. Konstatálhatom, hogy’ po­litikai, nemzetközi jellegű kérdésekben a két állam kormányai között nincsen jelentős különbség. •kálvária likvidálását- Azt hiszem, van rá okunk és jogcímünk is. Okunk, hogy őszintén akarjuk a •tízéves uj hazánk boldogulását, de azzal, hogy ezért az őszinte akaratunkért még a polgárjogot se adják meg, az állam magának árt a legjobban. Seniki sem tud oly hálás lenni a földön, mint a magyar ember és senki oly könnyen nem felejti el a múlt szenvedéseit a legkisebb örömre is, mint 5. De viszont senki sem tudja oly makacsul meg­kötni magát, a jogai érdekében, mint a magyar ember és senki sem tud nehezebben lemondani a jussról, mint ő. Jogcímünk az irás. A sainfgermaini békeszer­ződés 3. cikke, ,vmely szerint Csehszlovákia cseh­szlovák állampolgároknak ismeri el jogérrényesen és minden alakiság nélkül mindazokat a nemei, osztrák, vagy magyar állampolgárokat, akiknek az eset körülményei szerint állandó lakhelyük, vagy illetőségük a jelen Szerződés (így, nagy Sz-szel!) életbelépésének idejében oly területen van, ame­lyet a Németországgal, illetőleg Ausztriával, vagy Magyarországgal kötött szerződések értelmében, vagy pedig ezeknek az ügyeknek szabályozása céljából kötött minden más szerződésben Ceeb- szlovákország részét alkotó területnek ismertek el, vagy fognak elismerni." — Egész világos, hogy az „állandó lakhely" kritériuma azokra vonatko­zik, akik itt laktak, még ha illetőségük másutt Hég mindig tárgyalnak A tegnap este érkezett táviratok szerint a tárgyalások kevés jó kilátással kecsegtet­nek. Ma reggel kilenc órakor ismét össze­ültek a felek s megszakítás nélkül délig tárgyaltak. Egyelőre az uj bérszerződés alapelvei körül folyik a vita. Déli tizenkét óra után a megbeszéléseket félbeszakították avégből, hogy mindkét fél a maga körében külön foglalkozzék a fölmerült tervekkel és fölhatalmazást kapjanak érdekszervezeteik­től a tárgyalások tovább való folytatására. Az egyoldalú tanácskozások megejtése után legkésőbb holnap újból összeülnek. mEffinsoTaBscaaiii Ibiim törvények maradék nélkül való őszinte és becsü­letes végrehajtását, — semmi egyebet. S ezzel a szándékkal, hogy t. i. elfogadtuk magát azt a szo­morú tényt is irányító elvünkül, hogy kisebbség lettünk, továbbá, hogy nem uj, hozzájárulásunk­kal hozandó alkotmány törvényeket kívánunk, de elfogadjuk azt, amit kaptunk, — igazoljuk a loja­litásunkat, a helyzetünkbe való belenyugvást. De amint, úgy karácsony előtt a jó gyerek is levelet ir a Jézuskának, melyben elmondja szive legfőbb vágyát, úgy legyen szabad nekünk is elmonda­nunk azt, ami legnagyobb örömet okozna a „Tiz év" állomáson. ; Mindenekelőtt kívánjuk az állampolgársági

Next

/
Thumbnails
Contents