Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-16 / 39. (1666.) szám

I ¥: ' ■ : m ^ ■ ^ Mai ssámunk 12 oldal ^Sgjjt &BP % vn. évf. 39. (1665) szám . Csütörtök « 1928 február 16 c7^5YARHIM^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Asquith és Oxford tordia meghalt London, február 15. Asquith és Ox­ford lordja, Angliának egykori liberá­lis miniszterelnöke, ma reggel hat óra 50 perc és 48 mp. időben 76 éves ko­rában bronchitis és szivgyengeség kö­vetkeztében Oxford melletti The Warf Sutton Courtney birtokán meghalt. Két ! leánya, Bibesco hercegnő és Lady Bon- ham Carter, egyetlen életben lévő fia, Antony Asquith feleségével, Lady Mar­gót Asquithtal állandóan a haldokló mellett tartózkodott. A grófi cim örök­lése Asquith háborúban elesett legidő­sebb fiának kiskorú ivadékát illeti. (v.) Herbert Henry Aoquith 1852 szép­em bér 12-én született Yorkshire tartomány egyik kis kendőgyártó városkájában, Morley- ben. Yorkshireböl származnak Angliának leg- szivósabb emberei. Yorkshireben mélyen vallásosak a lelkek, ragaszkodnak a betűkhöz és hagyományokhoz, szigorú puritánok, non­konformisták, itt van az angol liberalizmus televényföldje. Az Asquith név a városi anyakönyvi hivatal lajstromában évszázadok éta szerepel, az Asquifchok többnyire kendő- kereskedők voltak. A kis Herbert eleinte a Vidéki iskolában nevelkedett és csak később ment Londonba. Ott már felfedezték tanitői, hogy egykor lesz valami belőle. Kissé zárkó­zott, önmagába mélyedő gyermek volt, aki nagy buzgalommal olvasott történelmi mun­kákat, politika iránt érdeklődött és semmi­féle sportot nem űzött. így jut azokhoz a sti­pendiumokhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy tanulmányait Oxfordban folytassa és Oxford adta meg egyéniségének bélyegét. Asquith félreismerhetetlenül Oxford-man volt, egy Balliol-College-man. Abban az idő­ben, amikor Asquith a Balliol-Collegeben bá­mulatos gyorsasággal és felfogó erővel szívta magába óriási tudását, egy bizonyos Mr. Jo- wett volt a head-master. xAzok az ifjak, akik a széles körökben egészen ismeretlen Benjá­min Jowett keze alól az életbe kerültek, töb- bé-kevésbé ugyanazt a szellemi apparátust vitték magukkal. Külsőleg Oxford automati­kussá formálta őket, belsőleg Jowett indivi­duális nevelést adott. Jowett főambiciója az volt, hogy Balliolt Anglia intellektuális köz­pontjává fejlessze. Balliollal akarta Angliát kormányozni. Ami onnan kikerül, az legyen a közvélemény, jelentse a klasszikus művelt­séget és a politikai befolyást. Emberei le­gyenek tisztafejüek, élesgondolkodásuak, stí­lusukban tökéletesek, viszont elnyomott ben­nük minden melegséget, szenvedélyt és im­pulzust. Praktikusak legyenek ezek az em­berek és járják körül a hegyet, ha úgy talál­ják, hogy nehéz azt megmászni. Ez volt Asquith. Nem akadt senki az an­gol parlamentben, aki tisztábban, élesebben tudta volna magát kifejezni, olyan röviden tudta volna témáját kimeríteni, akinek stí­lusa olyan ritmikus, olyan klasszikusan tiszta lett volna. Asquithnak tulajdonképpen min­den sikerült az életben, amit maga elé tűzött. Nem heves szenvedéllyel, viharos támadás­sal, hanem nyugodt, várakozó, biztos, meg­fontolt, normális mozgással tört előre. Asquith mindig tudott várni, sohasem sietett és ha a hegy, amely elébe került, megmászhaiatlan volt, akkor szép lassan, feltartóztathatatlanul körülsétálta. Bs igy is eljutott céljához. Amikor Asquith elhagyta Balliolt, Lon­donba ment, hogy ügyvéd legyen. Bár csak­nem éhen kellett halnia, mégis visszautasi- totta a kis, jelentéktelen pöröket. Huszonöt­éves korában feleségül vette Miss Mellandot és most erősebb anvagi segítséget is kapott. Hamarosan önálló ügyvédi irodája is volt, egy pár szenzációs per széliében ismertté tet­te nevét elnyerte a királynő jogtanácsosá­nak címét, és a legnagyobb ügyeket reá bíz­ták. Tizenkétszer ajánlották fel, hogy vállal­jon. képviselőséget, de volt ideje várni Mikor megválasztották, a hátsó padokban ült. Glad- stone azonban csakhamar szárnyai alá vette és igy ráterelődött a parlament figyelme is. özvegységre jutván, Sir Charles Tennant leá­nyát, a nagymüveltségü Margót Feunant vette nőül, akivel élete végéig a legboldogabb há­zaséletben élt. Gladstone 1892. évi kormányában a bel­ügyi tárcát vállalta. Egész sereg reform- intézkedést hajtott végre. Megjavította az ólommunkások sorsát, a gyárakba egészség- ügyi rendszabályokat vezetett be, a foglyok sorsát enyhítette és bár a lordok ellenállásán sok nemes szándéka megtört, a száraz és apa- tikusnak látszó Asquith mégis a leghumánu­sabb törvényhozónak bizonyít* Igazi politi­kai pályafutása azonban akkor éri el fénypont­ját, amikor 1908-ban miniszterelnök lesz. Be­vezeti az öregek nyugdiját és megkezdi gi­gantikus küzdelmét a lordok háza ellen, amelyben Lloyd George és Winstor Churchill támogatják. Ez volt a legnagyobb forradalom. Becs, február 15. Seipel dr. osztrák kan­cellár interjút adott a Neue Freie Presse prágai munkatársának. Az interjúiban a kö­vetkezőket mondotta: — örömmel állapítom meg, hogy Prága valóiban nagyvárossá fejlődött. Legvilágo­sabban mutatkozik ez a Hradasinon. Míg ez a rész régebben múzeuma volt az elmélyült látogatónak,, most itt is a modem élét szel­lemié lüktet. Prágai tartózkodásom azért volt rendkívül kellemes, mert abban a hely­zetben voltam, hogy utazásomnak nem volt olyan célja, mint­ha valamit el kellett volna érnem, vagy valamit végre kellett volna hajtanom. Ez a különbség a mostam és az 1922. évi lá­togatásom között. Sokkal kellemesebb dolog Prágába abból a célból jönni, hogy ott a né­meteknél a régi professzori szokás szerint látogatást tegyek és olyan beszédet mondjak, amely kivételesképpen nem választási be­széd, vagy másfajtáju politikai nyilatkozat, mint aminőket otthon kell tartanom és • az­után természetesen politikai személyisége­ket meglátogatni, akiket az ember már ré­gebbről ismert. — Nagyon jellemző a Masaryk köztársa­sági elnökkel és .Benne® dr. miniszterrel foly­tatott politikai beszélgetésekre, hogy ezek­kel az államférfiakkal nagyon gyorsan lehet rájutni az aktuális kérdésekről a lényegbeli ügyekre. így Benes dr. és ón többek között beszélgetést folytattunk, ami különben magától értetődő, egy amerikai újságíró által felvetett azon eszméről, hogy a népszövetség székhelyét esetleg Becsbe helyezzék át Ebben a kérdésben kölcsönösem kicseréltük véleményünket és megfigyeléseinket. Rögtön ott is voltunk azonban a tulajdonképpeni népszövetségi problémák tárgyalásánál. Be­nes dir. ezekkel a problémákkal ugyanis töb­bet foglalkozik, mint bármelyik más állam­amelyet Anglia évszázadok óta átélt. Vége­zetül megkoronázza müvét az ir alkotmány­nyal, a Homeruleval. Feleségének emlékira­taiból kitűnik, hogy 1914 augusztusában meny­nyire hajszálon forgott a világháború sorsa. Lloyd George a háború ellen volt, lady Mar­gót azonban szenvedélyes háboruspárti és az asszony szava döntött, Asquith belevitte Angliát a világháborúba. De súlyos csapást szenvedett maga is. kedvelt fia a harctéren elesett és talán azóta lett Asquith az általános leszerelésnek és a békének olyan rendithetet- len híve mindhaláláig. 1916-ban letette mi­niszterelnöki tárcáját, de még tíz évig vezette a liberális párt jobbszárnyát, Llo3rd George- zsal a legélesebb antagonizmusban. A kon­zervatív kormányban is szerepet vállalt, hogy a leszerelési gondolatért a népszövetségi fó­rumokon harcolhasson, de amikor látta a múlt évi genfi lefegyverzési konferencia kudarcát, hogy törekvéseit a hivatalos angol politika el­gáncsolja, visszavonult s azóta csaknem halá­los ágyáig rendületlenül küzdött az igazi le­szerelésért és a népek igazi megbéküléséért. A béke nagy barátja, az angol birodalomnak és a világnak egyik legnagyobb államférfija távozik a nemzetközi politikai életből olyan időben, amely annyira szükölköT’- a nagy- kaliberű vezető egyéniségekben. férfiú, már csak azért is, mert a népszövet­ség minden fejlődési állapotát az aiapitástól kezdve napjainkig a legaktívabban végigcsi­nálta. Nagyon értékes volt számomra, hogy az ő szájából a legpontosabban értesültem a biztonsá­gi kérdés álapotáról és azokról a javas­latokról, amelyek a legközelebbi hó­napokban a népszövetségi tanácsot és a népszövetség teljes ülését foglalkoztatni fogják. Ezután Seiipel dr. a politikai katolicizmusról vallott felfogását fejtette ki az újságíró előtt. Az ő véleménye szerint nincsenek katolikus pártok. Legalább is a bécsi keresztényszocialisták, a német centrum és a bajor néppárt mindig visszautasították azt a beállítást, mintha ki­zárólag katolikus pártok lennének. Olyan pártok, amelyeknek többsége a katolikusok soraiból rekrutálódik és amelyek katolikus meggyőzödésüeknek ismerik el magukat. De nem katolikus pártok abban az értelem­ben, mintha cselekedeteikért a katoli­kus egyháznak bármikor is felelősséget kellene vállalnia. A politika mindig bel­ső ügy és ezért a kancellár nem hisz ab­ban, hogy sikerülne egy nemzetközi ka­tolikus párt megteremtése és huzamo­sabb időn át való fentartása. Az úgynevezett katolikus pártok legalább is nem gondolnak arra, hogy egy politikai ka­tolikus internaeionálét alkossanak. Teljesen A Prager Tagblatt szerkesztője meginter-| juvolta a kancellárt, hogy tájékoztassa a le-1 fegyverzési konferenciát előkészítő bizottság elaborátumáról és az abbaii foglalt regionális J szerződések tervéről. — Ezzel a kérdésével elárulja — felelt a j kancellár —, hogy eltalálta, mi képezte aj Asquith és Oxford lordja, Nagybritannia most elhunyd nagy államférfin elegendő számukra, hogy a katolikus világ­nézet nagy interaacionáléja köti őket egy­mással össze. Csehszlovákia és Ausztria viszonyára vonatkozólag a következőket mondotta Sei­pel dr. kancellár: — Ausztria és Csehszlovákia viszonya, miután a két állam között súrlódási fel­ületek egyáltalán nincsenek, jó, különö­sen azóta, amióta a csehszlovákiai né­metek többsége az aktivista politikára tért át. A német érdekek védelmét ebben az ország­ban, amint az a legtermészetesebb is, nyu­godtan átengedhetjük az itteni német politi­kusoknak s ezeknek nem kell a Csehszlová­kián kívül fekvő német országokban keres­niük azokat a lehetőségeket, hogy jogos kí­vánságaik meghallgatásra találjanak. A Cseh­szlovákia és Ausztria közötti szoros gazdasá­gi kapcsolatok természetesen mindig újabb ■és újabb követeléseket vetnek fel. Egy évvel ezelőtt kellemetlen periódus jelentkezett a két ország viszonyában. Akkor tudvalevőleg a kereskedelempolitikai ügyekben nehéz volt a megértés és Ausztriának fel kellett mondania az osztrák-csehszlovák kereske­delmi szerződés pótmegegyezését. Minden pesszimista jövendölés ellenére sokkal ha­marabb uj megegyezésre jutottunk, mint ahogy magunk is reméltük volna és már elegendő időnk volt arra, hogy mindkét rész­ről meggyőződjünk az uj szerződés értékéről. Benes dr.-ral való beszélgetésem gerincét. Benes dr. politikáját a népszövetség gondola­ta uralja. Ahányszor a múltban összejöttem volt, találkozásunkban mindannyiszor a nép- szövetségi gondolatnak volt döntő szerepe. Ennek következtében természetes, hogy ér­deklődöm Benes dr.-nak, aki a leszerelési Seipel kancellár ismertette Benessel folytatott tárgyalásai anyagát A népszövetségi székhely kérdése — Benes tájékoztatta Selpelt a népszövetség legközelebb! munkaprogramjáról Seipel a keleti Locarnoről és Magyarországról

Next

/
Thumbnails
Contents