Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-16 / 39. (1666.) szám
1928 február 16. estitörtifo Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát R ■ 134 Öröme fog benne telni! TBLEFIINKBN konferenciát előkészítő bizottság élén áll, éppen ebben a kérdésben szándékolt tervei iránt. Benes már régebben volt oly srives tájékoztatni szándékai felől, ez alkalommal pedig a személyes beszélgetés alkalmával egész világos fogalmat alkothattam magamnak arról a haladásról, melyet a biztonsági kérdésben való diszkussziók a regionális szerződésekre való áttéréssel elértek. — A főkérdés most már az, hogy a nemzeti szerződések teljesen a népszövetség szellemét tükrözzék s még a látszatát is elkerüljék annak, hogy ismét a régi alliánszok térnek vissza. Benes dr. fejtegetéseiből meggyőződtem afelől, hogy ez igenis lehetséges. A szerkesztő megkérdi, lehetségesnek tartja-e a kancellár a keleti Locarnót Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország között? — A „keleti Locarno" kifejezés csak más elnevezése a regionális biztonsági szerződésnek — felel a kancellár. — Locarno csak az első példája az ilyen biztonsági paktumnak. Mikor először kezdtek beszélni a keleti Locamőról, majdnem kizárólag azon kérdések összegezésére gondoltak, melyek Németország keleti határaira vonatkoznak. Ily értelmezés mellett Ausztria természetesen nem vehet részt a keleti Loearnoban, de erre még az idő sem érett meg— Gondol-e a Csehszlovákia és Magyar- ország közti esetleges közvetítésre? — firtatja tovább a Prager Tagblatt szerkesztője. — Közvetítő szerepre Prága és Budapest között senki sem kért fel s a fogadatlan közvetítőnek ft szerepe két viszálykodó között épp az ellentéte annak, amit a „ tértin s gandens" fogalma alatt értünk. S meg is vagyok győződve afelől, hogy Prágának és Budapestnek egyáltalán nincs szüksége közvetítőre, ha valamit egymás között el akarnak intézni. Ha azonban a közvetítő alatt olyasvalakit értünk, aki mindig a béke mellett van és a nemzetek viszonyában a fölösleges viszálykodás kikerülésére törekszik, aki nem akar szenzációkat gyártani, hanem a szenzációk lebontásában készséggel segédkezik, akkor a magam és Ausztria számára nem tudok más szerepet elképzelni, mint éppen ezt. — S mi az álláspontja Ausztriának a szent-gotthardi esetben a beszélgetett-e erről Benessel? — Ha a szent-gotthardi eset a népszövetség elé kerül, — folytatja tovább Seipel — akkor Ausztria szerepe nem lehet más, minthogy az esetleg föltett kérdésekre a valóságnak megfelelő fölvilágosítótokat adjon. — Természetesen, készséggel adunk ilyen felvilágosításokat, de sem arra nincs okunk, hogy mint panaszosok lépjünk fel, sem attól nem kell tartanunk, hogy bűnösként kezeljenek. Meghiúsultak Vukicsevics tárgyalásai a demokratapárttal — Előtérben a parlament feloszlatása és u| választások kiírása — Belgrád, február 15. Vukicsevics tárgyalásai a demokrata párttal a feloszlatott kormánykoalíció helyreállitásám meghiúsultaik. A radikális párt nem fogadhatja el a demokraták követeléseit a közigazgatás reformjáról, az állami alkalmazottaik politikától való mentesítéséről, az Ínség által sújtott területek felsegitóséről, az autonómia kiterjesztéséről és a belügyi tárcának egy demokrata politikussal való betöltéséről. Valószínű, hogy Vukicsevics most a radikálisokkal, a szlovén népárttal és a boszniai mohamedánokkal fogja megpróbálni a kormányalakítást. A szknpstinai többség azonban igy is kétes marad, amiért egyre valószínűbb aparlament feloszlatása és a választások kiírása. Olaszország dcnt&birósági szerződést akar kölni Amerikával Milánó, február 15. A Corriere dcJla Sera newyorki kábel telegramja szerint Mussolini megbízást küldött de Martíno washingtoni olasz követnek, hogy az Egyesült Államokkal kezdjen tárgyalásokat egy döntőbirésági szerződés megkötésére. A tárgyalásokat a legközelebbi napokban megkezdik. Az olasz követnek az állami kormányzással folytatott első érintkezéséből az a meggyőződés alakult ki, hogy az olasz kezdeményezést az amerikai hivatalos körök kedvezően fogadták. Coolidge feltétlenül kívánja a 25 cirkáld megépítését A kongresszusban heves harcok várhatók a flotta-program körűi — Amerika és Anglia háborúja elkerülhetetlen 1 Washington, február 15. Coolidge elnök a képviselőház két republikánus tagjának Brittenek és Darrownak közve ütésével közölte a kongresszussal azt a kívánságát, hogy — A kérdés tehát nem olyan természetű, hogy az ügyben hosszabb előkészítő tárgyalások volnának szükségesek az egyes államok közt. Seipel elutazása Prágából Prága, február 15. Seipel dr. osztrák fcauoelMr szerdán reggel nyolc óraikor elutazott Prágáiból Bécsibe. A pályaudvaron a köztársasági elnök képviseletében Strimpl meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter nevében Kirótta követ búcsúzott el tőle. Ki kísérték továbbá Marék dr. prágai oszt tnák követ, Vavrecska dr. bécsi csehszlovák követ és a német keresztény szocialista szervezetek képviselői, melyeknek vendége volt Prágában. IIIIHimilllll III VTTT— a kongresszus még ezen az ülésszakán fogadja el a tengerészeti program minimumaképpen a 25 cirkáló építését. Azokat a politikusokat, akik az Egyesült Államok tengerészeti hatalmának kifejlesztését tűzték céljukul, az elnöknek ez az üzenete újból felbátorította és most azt a meggyőződésüket fejezik ki, hogy a huszonöt cirkálóra, öt torpedórombolóra és két repülőgép anyahajéra vonatkozó épitési programot a pacifisták minden ellenállása dacára elfogadja a kongresszus. A javaslat ellenzői azonban azt állítják, hogy a kongresszus legfeljebb 15 cirkáló építését fogja megszavazni. Coolidge elnőíknek a cirkálók építésének védelmében a* a kívánsága volt, hogy az építési programot úgy dolgozzák ki, hogy azt fokozatosan abban az arányban, amint azt az állam pénzügyei megengedik, folytathassák. Azt is kívánja továbbá, hogy a program keresztülvitelének határidejét teljesen az elnök döntésére bízzák. RC&BNV* irt*: A\aRAI NÁNDOR <«) FéltiizkoT nyílt az ajtó. Senki nem tudta, I hogy a városban van. Tegnap este érkezhetett. Mindig igy csinálja. A papnöveldében szokott megszállni. Reggel az első órára beállít Mint most hozzám. Azt hiszem, egyidős velem. Hangtalanul bejön, mosolyog, üdvözöl, az osztály feláll. A fején 'kis, fekete selyemsapka van, s mindig a fekete reverendát hordja. Elkéri az osztálykönyvet, hátra- megy, leül a legutolsó pad szélére. Fölteszi a pápaszemét. Aztán szelíden azt mondja: — Móltóztassék folytatni, mintha itt sem lennék. Minden alkalommal ezt mondja. Most is. Ilyenkor mindig, mint húsz év előtt, egy egészen könnyű kis izgatottságot érzek a gyomromban. Mint fiatal tanárko r om h an. Minden tőle függ: előmenetel, minősítés. Ma mosolyogtam, ö még nem tudja, de én már tudom, hegy nem akarok se előmenetelt, se minősítést. Nekem ez már mindegy. Nem akarok semmit. Ezt a Madárt, ezt még meg fogom fogni —- de ez nem fontos. Felőlem és rólam jegyezhet ez a kis, szelíd, öreg detektív a noteszába, amit akar. A levegőben úszott a szokásos d:nukk. Feleltettem. Néhány fogvacogó felelet után a leghátsó padsorból csöndesen és szelíden jött a kérés: — Nagyon köszönöm. Amint látom, ez ooediucatiós osztály. Méltőztassiék talán a iánymövendiékeket megkérdezni. Minidig ez a modora, ez az édeskés udvariasság. Nekem nagyon közönyös, de ez a kiérés Missé zavarba hozott. Az igazság az, hogy a 1 eáuynövendékeimmel nem vágyóik teljesen tisztában. Keveset faggatom őket. Ha csak lehet, elkerülöm, hogy veDük foglalkozzam. . Kellemetlen nekem. Először Neu- mannt. hívtam föl. Horatiust fordított, nagyon jól. Utána jött Makkal. Fogalmam sincsen, mit tnd? Lassan, végtelen lassan, szorongva és szuszogva, aprólékosan felelt. Egy szót nem ejtett ki a száján, mielőtt nem volt biztos benne. Makkai helyesen teszi, hogy tanárnői pályára ké-szül. Jó tanárnő lesz. Azt hittem, ez elég. Két leánynövendék megmutatta, hogy mit tud. Ha közönyös is nekem — úgy érzem, hogy jövőre nyugalomba megyek —, bizonyos értelemben mégis izgatott voltam. A szokás ez, a régi megszokás. A régi félelem. Nem múlik el. Tudom, hogy ravasz ember. Soha nem volt komolyabb bajom vele, de tudom, milyen mézes, mázos és ravasz Nem szeretném a ka mérőmet egy megrovással végezni. Ne mondhassák, hegy ilyesmiért mentem nyugalomba. Vártam. Nem volt elég néki. Az osztály- könyvet lapozta: — Cserey — mondta szelíden és csöndé- seu, mintha fuvolázna. Cserey fölállt. Nagyon sápadt volt. Gse- reyt hosszabb ideje nem felel tetteim. Tudom, hogy iparkodik, de nem érdekelt, hogy mit tud. Bizonyos okom volt Tea, hogy ne feleltessem. Először is ellenszenves nekem. Nem abban a mértékben, mint Madár, de Madáron | keresztül. Az ellenszenvnek, amit Madár iránt érzek, egy utolsó hulláma Csereyt is érinti. Most láttam, hogy rendkívül odavan. Drukkol. Ha drukkol, az már félig veszett ügy. Szinte megsajnáltam. Reánéztem, s láttam, hogy sápadt. Majdnem azon voltam, hogy intek neki. Valami megnyugtatót, hogy ne féljen. — Méltóztassék — mondta és egy Horatiust kezdett lapozni, amit elvett a pad szélső fiútól —, talán a XXXI. ódát. Mors deo- paitrae — Amilyen orra van minidig, ezt kereste ki. Ezt csak egyszer vettük át, futólag. Fölállt, megigazította a fején a kis selyemsapkát, az orrán a pápaszemet, behúzódott az ablakmélyedésbe és összefonta a karjait. Két évtizede ismerem. Már megszokhattam volna. De két évtizede, minden látogatásánál van egy pillanat, amikor diáknak érzem magam, aki reszket a tanárja előtt, s legszívesebben eldobná a könyvet, elfutna az osztályból, s pályát változtatna, mondjuk lakatosi pályára menne. Ez volt az a pillanat. Mikor szívdobogást szoktam kapni. Egyidejűleg a növendékemmel. Cserey végtelenül lassan kereste a XXXI. ódát. Láttam az ujjain, hogy lapozás közben reszketnek. Végre megtalálta. Mikor reszkető hangon olvasni kezdte: — Nunc est bibendum: nnne pede liberó — azonnal tudtam, hogy mindennek vége. Cserey sohasem foglalkozott ezzel a szép ódával. Igaz, hogy futólag vettük ált. Ha úgy vesszük, nem is leány növendékeknek való. Nunc est bibendum, ez inkább fiuknak való. Mindenesetre tudtam, hogy mindemnek vége. Cserey halkan és remegő hangon olvasta az első szakaszt, mint egy imádságot. Aztán reámnézett. Bólintottam, hogy jól van, nagyon szépen olvasott. Megállt: — Olvassam tovább? — kérdezte. Minden reménye bennem volt. Nem hagyhattam cserben. Bólintottam: Coolidge mindamellett nem szándékozik a* egéez óriási tengerészeti programot végrehajtani, azonban a legközelebbi tengerészeti konferencián ezt a programot fegyvernek kívánja felhasználni Nagybritánnia ellen. New-York, február 15. A brooklyni tengerészeti dokk főnöke, Plunket admirális, akit tudniillik nyugdíjba küldtek azon kijelentése miatt, hogy az Egyesült Államok és Anglia között a háború elkerülhetetlen, tegnap elhagyta hivatalát. A tiszteletére rendezett bucsubanketten kijelentette, hogy a háborút kikerülhetetlennek tartja, ha nem is áll közvetlenül küszöbön. A béke biztosítása céljából valami lényegesebb dologra volna szükség, mint egy egyszerű megegyezés aláírására. Az angol alsőház elvetette a trónbeszédre vonatkozó módosító javaslatot London, február 15. Az angol alsőház tegnapelőtti ülésén visszautasította a munkáspárt módosító javaslatát a trónbeszédre vonakozólag, mint azt tegnapi számunkban jelentettük. A tegnap esti ülésen a liberális párt módosító indítványa került tárgyalásra és hosszas vita után a többség ezt a javaslatot is elvetette Francia bfinfetü-expedicló az Atlasztörzsei elten Paris, február 15. A marokkói francia csapat tok megkezdték az érek óta előkészített biintető- expediciót az Atlasz hegység felkelő törzsei ellen. Eaek a törzsek huzamos időn keresztül háborgatták azokat, akik megadták magukat Franciaországnak. A francia repülők bombákkal kezdték meg a hadműveleteket és a repülők jelentése szerint a bombák szörnyű pusztítást és óriási pánikot idéztek elő az Atlasz vad hegylakóinak körében. Sztrájk vagy kizárás az angol textiliparban London, február 15. A laneashirei gyapot- cserjeipar szövetsége közölte tagjaival, hogy miután a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások eredménytelenek voltak, február végével április elsejére felmondja * bér- és munkaádőmegegye- zést és a munkásság elé feltételül a tizenkét és félszázalékos bércsökkentést és a munkaidőnek heti 46 óráról 52 és fél ózára való meghosszabbítását tűzi ki Miután a kormány risszautasitotta azt a kérést, hogy vezesse be aa egyeztető tárgyalást • textilipar gazdasági viszonyainak rendezésére, a sztrájk, vagy kizárás valószínűnek látszik. — Géni városelnökét halálos baleset érte. Géniből táviratozzák: Géni városi tanácsának elnökét tegnap egy ski-turán halálos baleset érte. — Hogyne — — Talán elég is lesz — jött most a szelíd hang az ablakból. — Tessék fordítani, kisasszony. A Gserey-lány halogatott. — Nos — mondtam és fölvettem a könyvet. — Lássuk csak. Figyeljen, Cserey. Nos? Nunc est bibendum — — Most van az ivás ideje — mondta kétségbeesve Cserey. — Nagyon jó — mondtam. — így is mondhatjuk: most igyunk! Nagyon jó. Nunc pede liberó pulsanda teJlus — Cserey úgy nézett rám, mintha angolul szólítanám meg. Csodálkozva, megdöbbenve és segélytkérőn. Nekem hangtalanul mozgott a szájam. Ezt a nézést ismerem. Ha a növendék a főigazgató jelenlétében igy néz a tanárra, akkor mindennek vége. Ez a cinkosok nézése. Talán egy perc telt el. Tudom róla, hogy élvezi a sarokban az ilyen perceket. — ügy tudom — mondta egy idő múlva a legszelídebben —, hogy a XXXI. benne van a tantervben. S Horátiussai már áprilisra végezni is méltéztattak. Talán valaki más. Leülhet, kisasszony. Cserey letilt. — Talán valaki más — monora megegyszer. De én tudtam, hogy ennél ódánál nem jön senki számításba, csak Madár, ő se biztos. Ezzel az ódával nem foglalkoztam. — Jelentkezzen — mondta szelíden —■ aki az ódát fordítani akarja. Ritkán láttam csöndesebb osztályt. Egy kéz nem moccant. Csak a hátaim mögött állott fel valaki. Lassan, körülményesen. Madár volt. — Mi a neve? kérdezte. — Madár Pál. (Folytatjuk. I
