Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-16 / 39. (1666.) szám

1928 február 16. estitörtifo Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát R ■ 134 Öröme fog benne telni! TBLEFIINKBN konferenciát előkészítő bizottság élén áll, ép­pen ebben a kérdésben szándékolt tervei iránt. Benes már régebben volt oly srives tá­jékoztatni szándékai felől, ez alkalommal pedig a személyes beszélgetés alkalmá­val egész világos fogalmat alkothattam magamnak arról a haladásról, melyet a biztonsági kérdésben való diszkussziók a regionális szerződésekre való áttéréssel elértek. — A főkérdés most már az, hogy a nem­zeti szerződések teljesen a népszövetség szel­lemét tükrözzék s még a látszatát is elkerül­jék annak, hogy ismét a régi alliánszok tér­nek vissza. Benes dr. fejtegetéseiből meggyő­ződtem afelől, hogy ez igenis lehetséges. A szerkesztő megkérdi, lehetségesnek tartja-e a kancellár a keleti Locarnót Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország között? — A „keleti Locarno" kifejezés csak más elnevezése a regionális biztonsági szer­ződésnek — felel a kancellár. — Locarno csak az első példája az ilyen biztonsági pak­tumnak. Mikor először kezdtek beszélni a ke­leti Locamőról, majdnem kizárólag azon kér­dések összegezésére gondoltak, melyek Né­metország keleti határaira vonatkoznak. Ily értelmezés mellett Ausztria természetesen nem vehet részt a keleti Loearnoban, de erre még az idő sem érett meg­— Gondol-e a Csehszlovákia és Magyar- ország közti esetleges közvetítésre? — firtat­ja tovább a Prager Tagblatt szerkesztője. — Közvetítő szerepre Prága és Buda­pest között senki sem kért fel s a fogadatlan közvetítőnek ft szerepe két viszálykodó kö­zött épp az ellentéte annak, amit a „ tértin s gandens" fogalma alatt értünk. S meg is va­gyok győződve afelől, hogy Prágának és Bu­dapestnek egyáltalán nincs szüksége közvetí­tőre, ha valamit egymás között el akarnak intézni. Ha azonban a közvetítő alatt olyas­valakit értünk, aki mindig a béke mellett van és a nemzetek viszonyában a fölösleges viszálykodás kikerülésére törekszik, aki nem akar szenzációkat gyártani, hanem a szenzá­ciók lebontásában készséggel segédkezik, ak­kor a magam és Ausztria számára nem tudok más szerepet elképzelni, mint éppen ezt. — S mi az álláspontja Ausztriának a szent-gotthardi esetben a beszélgetett-e erről Benessel? — Ha a szent-gotthardi eset a népszövet­ség elé kerül, — folytatja tovább Seipel — akkor Ausztria szerepe nem lehet más, mint­hogy az esetleg föltett kérdésekre a valóság­nak megfelelő fölvilágosítótokat adjon. — Természetesen, készséggel adunk ilyen felvilágosításokat, de sem arra nincs okunk, hogy mint panaszosok lépjünk fel, sem attól nem kell tartanunk, hogy bűnös­ként kezeljenek. Meghiúsultak Vukicsevics tárgyalásai a demokratapárttal — Előtérben a parlament feloszlatása és u| választások kiírása — Belgrád, február 15. Vukicsevics tárgyalásai a demokrata párttal a feloszlatott kor­mánykoalíció helyreállitásám meghiúsultaik. A radikális párt nem fogadhatja el a de­mokraták követeléseit a közigazgatás reformjáról, az állami alkalmazottaik politikától való mentesítéséről, az Ínség által sújtott területek felsegitóséről, az autonómia kiter­jesztéséről és a belügyi tárcának egy demokrata politikussal való betöltéséről. Való­színű, hogy Vukicsevics most a radikálisokkal, a szlovén népárttal és a boszniai moha­medánokkal fogja megpróbálni a kormányalakítást. A szknpstinai többség azonban igy is kétes marad, amiért egyre valószínűbb aparlament feloszlatása és a választások ki­írása. Olaszország dcnt&birósági szerződést akar kölni Amerikával Milánó, február 15. A Corriere dcJla Sera newyorki kábel telegramja szerint Mussolini megbízást küldött de Martíno washingtoni olasz követnek, hogy az Egye­sült Államokkal kezdjen tárgyalásokat egy döntőbirésági szerződés megkötésére. A tárgyalásokat a legközelebbi napokban megkezdik. Az olasz követnek az állami kormányzással folytatott első érintkezéséből az a meggyőződés alakult ki, hogy az olasz kezdeményezést az amerikai hivatalos körök kedvezően fogadták. Coolidge feltétlenül kívánja a 25 cirkáld megépítését A kongresszusban heves harcok várhatók a flotta-program körűi — Amerika és Anglia háborúja elkerülhetetlen 1 Washington, február 15. Coolidge el­nök a képviselőház két republikánus tagjá­nak Brittenek és Darrownak közve ütésével közölte a kongresszussal azt a kívánságát, hogy — A kérdés tehát nem olyan természetű, hogy az ügyben hosszabb előkészítő tárgyalá­sok volnának szükségesek az egyes államok közt. Seipel elutazása Prágából Prága, február 15. Seipel dr. osztrák fcauoelMr szerdán reggel nyolc óraikor el­utazott Prágáiból Bécsibe. A pályaudvaron a köztársasági elnök képviseletében Strimpl meghatalmazott miniszter, a külügyminisz­ter nevében Kirótta követ búcsúzott el tőle. Ki kísérték továbbá Marék dr. prágai oszt tnák követ, Vavrecska dr. bécsi csehszlovák követ és a német keresztény szocialista szer­vezetek képviselői, melyeknek vendége volt Prágában. IIIIHimilllll III VTTT— a kongresszus még ezen az ülésszakán fogadja el a tengerészeti program mini­mumaképpen a 25 cirkáló építését. Azokat a politikusokat, akik az Egyesült Ál­lamok tengerészeti hatalmának kifejlesztését tűzték céljukul, az elnöknek ez az üzenete új­ból felbátorította és most azt a meggyőződé­süket fejezik ki, hogy a huszonöt cirkálóra, öt torpedórombolóra és két repülőgép anya­hajéra vonatkozó épitési programot a pacifis­ták minden ellenállása dacára elfogadja a kongresszus. A javaslat ellenzői azonban azt állítják, hogy a kongresszus legfeljebb 15 cirkáló épí­tését fogja megszavazni. Coolidge elnőíknek a cirkálók építésének védelmében a* a kíván­sága volt, hogy az építési programot úgy dol­gozzák ki, hogy azt fokozatosan abban az arányban, amint azt az állam pénzügyei meg­engedik, folytathassák. Azt is kívánja továb­bá, hogy a program keresztülvitelének határide­jét teljesen az elnök döntésére bízzák. RC&BNV* irt*: A\aRAI NÁNDOR <«) FéltiizkoT nyílt az ajtó. Senki nem tudta, I hogy a városban van. Tegnap este érkezhe­tett. Mindig igy csinálja. A papnöveldében szokott megszállni. Reggel az első órára be­állít Mint most hozzám. Azt hiszem, egyidős velem. Hangtalanul bejön, mosolyog, üdvö­zöl, az osztály feláll. A fején 'kis, fekete se­lyemsapka van, s mindig a fekete reveren­dát hordja. Elkéri az osztálykönyvet, hátra- megy, leül a legutolsó pad szélére. Fölteszi a pápaszemét. Aztán szelíden azt mondja: — Móltóztassék folytatni, mintha itt sem lennék. Minden alkalommal ezt mondja. Most is. Ilyenkor mindig, mint húsz év előtt, egy egészen könnyű kis izgatottságot érzek a gyomromban. Mint fiatal tanárko r om h an. Minden tőle függ: előmenetel, minősítés. Ma mosolyogtam, ö még nem tudja, de én már tudom, hegy nem akarok se előmenetelt, se minősítést. Nekem ez már mindegy. Nem akarok semmit. Ezt a Madárt, ezt még meg fogom fogni —- de ez nem fontos. Felőlem és rólam jegyezhet ez a kis, szelíd, öreg detek­tív a noteszába, amit akar. A levegőben úszott a szokásos d:nukk. Feleltettem. Néhány fogvacogó felelet után a leghátsó padsorból csöndesen és szelíden jött a kérés: — Nagyon köszönöm. Amint látom, ez ooediucatiós osztály. Méltőztassiék talán a iánymövendiékeket megkérdezni. Minidig ez a modora, ez az édeskés udva­riasság. Nekem nagyon közönyös, de ez a kiérés Missé zavarba hozott. Az igazság az, hogy a 1 eáuynövendékeimmel nem vágyóik teljesen tisztában. Keveset faggatom őket. Ha csak lehet, elkerülöm, hogy veDük foglal­kozzam. . Kellemetlen nekem. Először Neu- mannt. hívtam föl. Horatiust fordított, na­gyon jól. Utána jött Makkal. Fogalmam sin­csen, mit tnd? Lassan, végtelen lassan, szo­rongva és szuszogva, aprólékosan felelt. Egy szót nem ejtett ki a száján, mielőtt nem volt biztos benne. Makkai helyesen teszi, hogy tanárnői pályára ké-szül. Jó tanárnő lesz. Azt hittem, ez elég. Két leánynövendék megmutatta, hogy mit tud. Ha közönyös is nekem — úgy érzem, hogy jövőre nyugalom­ba megyek —, bizonyos értelemben mégis izgatott voltam. A szokás ez, a régi megszo­kás. A régi félelem. Nem múlik el. Tudom, hogy ravasz ember. Soha nem volt komo­lyabb bajom vele, de tudom, milyen mézes, mázos és ravasz Nem szeretném a ka mérő­met egy megrovással végezni. Ne mondhas­sák, hegy ilyesmiért mentem nyugalomba. Vártam. Nem volt elég néki. Az osztály- könyvet lapozta: — Cserey — mondta szelíden és csöndé- seu, mintha fuvolázna. Cserey fölállt. Nagyon sápadt volt. Gse- reyt hosszabb ideje nem felel tetteim. Tudom, hogy iparkodik, de nem érdekelt, hogy mit tud. Bizonyos okom volt Tea, hogy ne felel­tessem. Először is ellenszenves nekem. Nem abban a mértékben, mint Madár, de Madáron | keresztül. Az ellenszenvnek, amit Madár iránt érzek, egy utolsó hulláma Csereyt is érinti. Most láttam, hogy rendkívül odavan. Drukkol. Ha drukkol, az már félig veszett ügy. Szinte megsajnáltam. Reánéztem, s lát­tam, hogy sápadt. Majdnem azon voltam, hogy intek neki. Valami megnyugtatót, hogy ne féljen. — Méltóztassék — mondta és egy Hora­tiust kezdett lapozni, amit elvett a pad szélső fiútól —, talán a XXXI. ódát. Mors deo- paitrae — Amilyen orra van minidig, ezt kereste ki. Ezt csak egyszer vettük át, futólag. Föl­állt, megigazította a fején a kis selyemsap­kát, az orrán a pápaszemet, behúzódott az ablakmélyedésbe és összefonta a karjait. Két évtizede ismerem. Már megszokhat­tam volna. De két évtizede, minden látogatá­sánál van egy pillanat, amikor diáknak ér­zem magam, aki reszket a tanárja előtt, s legszívesebben eldobná a könyvet, elfutna az osztályból, s pályát változtatna, mondjuk lakatosi pályára menne. Ez volt az a pilla­nat. Mikor szívdobogást szoktam kapni. Egy­idejűleg a növendékemmel. Cserey végtelenül lassan kereste a XXXI. ódát. Láttam az ujjain, hogy lapozás közben reszketnek. Végre megtalálta. Mikor reszkető hangon olvasni kezdte: — Nunc est bibendum: nnne pede liberó — azonnal tudtam, hogy mindennek vége. Cserey sohasem foglalkozott ezzel a szép ódával. Igaz, hogy futólag vettük ált. Ha úgy vesszük, nem is leány növendékeknek való. Nunc est bibendum, ez inkább fiuknak való. Mindenesetre tudtam, hogy mindemnek vége. Cserey halkan és remegő hangon olvas­ta az első szakaszt, mint egy imádságot. Az­tán reámnézett. Bólintottam, hogy jól van, nagyon szépen olvasott. Megállt: — Olvassam tovább? — kérdezte. Minden reménye bennem volt. Nem hagyhattam cserben. Bólintottam: Coolidge mindamellett nem szándékozik a* egéez óriási tengerészeti programot végre­hajtani, azonban a legközelebbi tengerészeti konferencián ezt a programot fegyvernek kívánja fel­használni Nagybritánnia ellen. New-York, február 15. A brooklyni ten­gerészeti dokk főnöke, Plunket admirális, akit tudniillik nyugdíjba küldtek azon kije­lentése miatt, hogy az Egyesült Államok és Anglia között a háború elkerülhetetlen, teg­nap elhagyta hivatalát. A tiszteletére rende­zett bucsubanketten kijelentette, hogy a háborút kikerülhetetlennek tartja, ha nem is áll közvetlenül küszöbön. A béke biztosítása céljából valami lényege­sebb dologra volna szükség, mint egy egysze­rű megegyezés aláírására. Az angol alsőház elvetette a trónbeszédre vonatkozó módosító javaslatot London, február 15. Az angol alsőház tegnapelőtti ülésén visszautasította a mun­káspárt módosító javaslatát a trónbeszédre vonakozólag, mint azt tegnapi számunkban jelentettük. A tegnap esti ülésen a liberális párt módosító indítványa került tárgyalásra és hosszas vita után a többség ezt a javasla­tot is elvetette Francia bfinfetü-expedicló az Atlasztörzsei elten Paris, február 15. A marokkói francia csapat tok megkezdték az érek óta előkészített biintető- expediciót az Atlasz hegység felkelő törzsei ellen. Eaek a törzsek huzamos időn keresztül háborgat­ták azokat, akik megadták magukat Franciaor­szágnak. A francia repülők bombákkal kezdték meg a hadműveleteket és a repülők jelentése sze­rint a bombák szörnyű pusztítást és óriási pánikot idéztek elő az Atlasz vad hegylakóinak körében. Sztrájk vagy kizárás az angol textiliparban London, február 15. A laneashirei gyapot- cserjeipar szövetsége közölte tagjaival, hogy mi­után a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások eredménytelenek voltak, február végével április elsejére felmondja * bér- és munkaádőmegegye- zést és a munkásság elé feltételül a tizenkét és félszázalékos bércsökkentést és a munkaidőnek heti 46 óráról 52 és fél ózára való meghosszabbí­tását tűzi ki Miután a kormány risszautasitotta azt a kérést, hogy vezesse be aa egyeztető tárgya­lást • textilipar gazdasági viszonyainak rendezé­sére, a sztrájk, vagy kizárás valószínűnek látszik. — Géni városelnökét halálos baleset érte. Géniből táviratozzák: Géni városi taná­csának elnökét tegnap egy ski-turán halálos baleset érte. — Hogyne — — Talán elég is lesz — jött most a sze­líd hang az ablakból. — Tessék fordítani, kisasszony. A Gserey-lány halogatott. — Nos — mondtam és fölvettem a köny­vet. — Lássuk csak. Figyeljen, Cserey. Nos? Nunc est bibendum — — Most van az ivás ideje — mondta két­ségbeesve Cserey. — Nagyon jó — mondtam. — így is mondhatjuk: most igyunk! Nagyon jó. Nunc pede liberó pulsanda teJlus — Cserey úgy nézett rám, mintha angolul szólítanám meg. Csodálkozva, megdöbbenve és segélytkérőn. Nekem hangtalanul mozgott a szájam. Ezt a nézést ismerem. Ha a növen­dék a főigazgató jelenlétében igy néz a tanár­ra, akkor mindennek vége. Ez a cinkosok nézése. Talán egy perc telt el. Tudom róla, hogy élvezi a sarokban az ilyen perceket. — ügy tudom — mondta egy idő múlva a legszelídebben —, hogy a XXXI. benne van a tantervben. S Horátiussai már április­ra végezni is méltéztattak. Talán valaki más. Leülhet, kisasszony. Cserey letilt. — Talán valaki más — monora megegy­szer. De én tudtam, hogy ennél ódánál nem jön senki számításba, csak Madár, ő se biz­tos. Ezzel az ódával nem foglalkoztam. — Jelentkezzen — mondta szelíden —■ aki az ódát fordítani akarja. Ritkán láttam csöndesebb osztályt. Egy kéz nem moccant. Csak a hátaim mögött ál­lott fel valaki. Lassan, körülményesen. Ma­dár volt. — Mi a neve? kérdezte. — Madár Pál. (Folytatjuk. I

Next

/
Thumbnails
Contents