Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-12 / 9. (1636.) szám

Strilmiy élesen támadta a Senesf® altit

Bein tart „igasffionddaar

A rendőrség fö&oszSaHa a szláv nemzeti szocialisták vaiikánellenes gyűlését — Kél tüntetőt letartóztattak

Prága, január 11. Viharos lefolyású nép- í gyűlést rendezett tegnap este Prágában Stri- j brny szláv nemzeti szocialista pártja. Stribrny i képviselő hosszú beszédben foglalkozott a : modus vivendivel & élesen támadta Benest, | mint a megegyezés értelmi szerzőjét. Csodál- ; kozunk azon — mondotta többek közt — hogy | a szocialista miniszter, aki a cseh nemzeti szocialista párt végrehaj’tóbizottságánakj tagja, aláírja ezt a paktumot. Benes miniszter már régebben is megakadályozta azt. hogy a vatikáni követséget megszüntessük s rendszere- sittette ezt az állást.

Benes miniszter mindig két gyertyát égetett: egyet a >,Szabad-Gondolkodásnak a másikat Rómának.

Arendőrségi kiküldött e szavaknál figyelmezteti a szónokot, hogy tartózkodjék Benes miniszter megsértésétől. Nagy zaj keletkezik. Stribrny azonban folytatja beszédét.

— Benes miniszter — mondja — nagyobb védelemben részesül a hivatalok részéről, mint a köztársaság akármelyik más aktív minisztere.

A modus vivendi és a konkordátum ugyanegy gyermek két különböző névvel. A hivatalos cáfolatnak nem hiszek.

Én Benes dr.-t jól megismertem és úgy a közéletben, mint a politikában nyert tapasztalataim alapján mondhatom, hogy komolytalan ember. Nem tartom öt igazmondónak.

A rendőrség megbízottja újból félbeszakítja a szónokot és a gyűlés feloszlatásával fenyegetőzik. Trnobransky képviselő fölkiált:

— Botrány! Ez a szabad véleménynyilvánítás? ,

— Egyszer bizalmasan beszéltem erről a dologról Masaryk elnökkel is — folytatja Stribrny — s az elnök kijelentette akkor, hogy ez állandó defektusa Benesnek.

(Viharos derültség és nevetés. Fölkiáltások: Nagyszerű! Halijuk, halljuk!) Nem hiszek abban a cáfolatban, amit a lapoknak szétküldöt- tek. (Taps. A rendőrbiztos mérsékletre inti a szónokot.) Idestova úgy leszünk, mint a középkorban, az embernek nem szabad kimondania, hogy a föld forog. (Derültség.) Mikor Krofta követ tudatára jött Rómában a teljes kapitulációnak,

legalább azt akarta kieszközölni, hogy a a kanonokok kinevezési jogát a köztársasági elnöknek biztosítsa. De ezt a kampányt is száz százalékig elvesztettük.

A modus vivendit csali a külügyminiszter fogja aláírni. Ez az alkotmánytörvény 64. szakaszába ütközik, amely világosan előírja, hogy a nemzetközi egyezményeket a parlament ratifikálása után a köztársasági elnök írja alá.

Stribrny tetszéssel fogadott beszéde után Horálek cseh iró Benes személyét és az egyházat támadta, mire a rendőrség a népgyii- lést feloszlatta. A gyűlés után a Béke-téren kisebb tüntetés volt. A rendőrség többeket igazoltatott. Két tüntetőt reggelig a rendőrségen tartottak.

fíz Melitéi! hmEía kommunista kipuis&lf a párisi áros*követségen?

Pária ,január 11. Poinearé kormánya nagy rendőri előkészületeket léptetett életbe, hogy az öt elitéit kommunista képviselőt abban a pillanatban lcíartózassák, amikor a parlament most megnyílt ülésszaka alkalmával újból képviselői hivatásukat akarják gyakorolni. Poinearé obben az ügyben felveti a bizalmi kérdést is. A baloldali sajtó hevesen támadja & kormányt ellenfeleinek politikai üldözése miatt, amelyet választási manővernek tart. Olyan hírek terjedtek el, hogy az öt francia képviselő, akiket a francia rendőrség a legnagyobb apparátussal sem tud kinyomozni, a párisi szovjetkövetségen rejtőzködik.

M orosz kommunista gllcnré- ket eitároiíüík Hoszk®MőI

Berlin, január 11. A Deutsche Allge- meine Zeitung megerősíti az oroszországi kommunista ellenzék száműzetéséről szóló hireket. A moszkvai központ a legszigorúbb rendszabályokra határozta el magát az ellenzék tagjaival szemben, akik makacsul kitartanak ellenzéki tevékenységük mellett. Arról szó sincs, hogy az ellenzék egyetemének üldözését határozták volna el, mivel már az ellenzékben magában is szakadás következett be, hanem csupán a megbízhatatlan ellenzéki elemeket távolitjík el Moszkvából. Mindazáltal várható, hogy az ellenzék kevésbé ismeretes személyiségeit is száműzik.

hogy a deklaráció szövegét az ő eltávozása és Hodzsa megérkezése utáni időben megváltoztatták és úgy emlékszik, hogy az eredeti szöveg majdnem szószerinti másolata volt a csehek vizkereszti manifesztumának. A deklaráció szerzője nem volt tehát sem Zoch, sem Dula, sem Medvecky, hanem az osztrák Reichsrat cseh klubja. Rendkívül érdekes Hlinkának az a megállapítása, hogy ő és társai egészen készületlenül mentek el Turóc- szentmártonba és kezdetben nem is ismerték föl a deklaráció nagy jelentőségét. Nem érdektelen az a kijelentése sem, hogy Hodzsa már akkoriban elkészítette a közigazgatási önkormányzat tervezetét, de erről sem Rasin, sem pedig Srobár nem akart hallani. Hlinka végül hivatkozik Stodola Emilnek és Medvecky Károlynak már korábban közzétett nyilatkozataira. Az előbbi szerint a jegyzőkönyvben az autonómiának legkésőbb tiz éven belül leendő megvalósítását kívánták, mig a bajmóci prépost nyilatkozata szerint meg voltak győződve arról, hogy a csehek módot fognak nyújtani a szlovákok „lojális" képviselőinek, hogy velük tiz éven belül az együttélés végleges formájára nézve megállapodásokat kössenek.

Mindezeket egybe vetve újból ki kell fejeznünk ama meggyőződésünket, hogy az

1918 október 31-én Turócszentmártonban megtartott gyűlésről igenis készült egy jegyzőkönyv, amelyben benne van az, hogy az ott megjelent szlovák politikusok többsége követelte a közjogi autonómia megvalósítását tiz éven belül. Ebben a föltevésben fogadták el a később egyesek által megváltoztatott deklarációt. Tuka tehát jogosan követeli, hogy az autonómiát október 31-ig adják meg. Ez az önkormányzat azonban Szlovenszkó, nem pedig a szlovák nép autonómiája legyen. Tuka alapvető tévedése ugyanis az, hogy Szlovenszkó egyedüli és kizárólagos urának a szlovák népet tekinti, a magyar és német lakosságról pedig egyszerűen nem vesz tudomást. A demokrácia korában minden alkotmány és jog kutforrásának a lakosság összességének, nem pedig egyes népfajok és még kevésbé néhány, az interrexek rangjára előléptetett egyén akaratát kell tekinteni. Mert a mi véleményünk szerint a turócszentmártoni gyülekezet nem szuverén interrexek ősgvülése volt, amint Tuka magát Rousseaura emlékeztető terminológiájával kifejezi, hanem Hlinka kijelentése szerint minden előkészület nélkül, határozatainak fontosságát nem is sejtve gyűlt egybe és amellett a néptől mandátumot se kapott. Ez a másik nagy különbség Tuka és a mi felfogásunk között.

Előfizetési ár: evente 3TO, felévre 150, /\ szlovenszkói és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztoseg: Prága II. Panslid ulico

negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: ^ 12, 11. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilap]a Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/Í1I.-~Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:3031l. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha

&3L Mai számunk 10 oldal

agyre üsnw@fe!i ayásiyaSsaf ölt a aöiépamerfileai farradalem

Ncwyork, január 11. A nikaraguai Managuából érkező jelentés szerint tegnap az amerikai tengerészcsapatok egy részét Snmotillóba, Honduras határának közelébe küldték ki, ahol rendkívül súlyos helyzet állott elő. A nikaraguai nemzeti gárda tizenegy tagja vasárnap megszökött és csatlakozott a hondurasi ismert forradalmi vezérhez, Higi- nio Peralta tábornokhoz. A nikaraguai tengerészcsapatok parancsnoka Managuából Villa Nuevába utazott, hogy megerősítéseket hozzon magával. Mikor azonban visszatérőben volt, már nem hatolhatott be Somotillóba, mert ekkorra már az egész város fellázadt. A Managuával való kapcsolat megszakadt, az összes táviróvonalakat Peralta tábornok csapatai tartják birtokukban.

Managua, január 11. Somotilla városát, amely a forradalmárok kezébe esett, a kormány ősapa tok heves harc után újra elfoglalták.

Hil van a legyzffklnyv 1

(fi.) Prága, január 11.

Tuka néppárti képviselőnek a „Slovák" újévi számában a turócszentmártoni deklarációról közzétett állambölcseleti értekezése napról-napra nagyobb port ver föl, jeléül annak, hogy e mindeddig sürü homályba burkolt kérdés nemcsak a tudósokat, de a gyakorlati politikusokat, sőt a közvélemény széles rétegeit is nagyon közelről érdekli. A cseh és szlovák közjogászok Szlovenszkó egyesülését a történelmi országokkal erre a deklará-1 cióra alapítják, az autonómia szlovák elő- j harcosai peciig azonkívül még egy titkos zára- j dékra is hivatkoznak, amely szerintük tiz év leteltével, tehát éppen az 1928. évben ismét j aktuálissá teszi a területi önkormányzatnak j a forradalmi napokban elmulasztott megváló-1 sitását és így valóban szükség volt reá, hogy j egy tudományos tekintéllyel biró szakember j beható elemzés tárgyává tegye az 1918 októ-1 bér 30-án kelt deklaráció és az egy nappal j később létrejött jegyzőkönyv államjogi terme-! szelét és e fontos államokiratok jelentőségét minden oldalukról megvilágítsa. Ha nem is j értünk egyet Tuka professzor ur minden té-! telével és következtetésével, nekünk, az ő po- j litikai ellenfeleinek is el kell ismernünk azt,! hogy rendkívül hasznos munkát végzett, | amelynek értékét az államtudományok hiva-! tott művelői is bizonyára el fogják ismerni.

Messze vezetne, ha Tuka értekezésének egész gondolatmenetét, akár csak egész rövid kivonatban is ismertetni akarnék és ezért — inkább csak a későbbiek megérthetése végett — néhány szóban összefoglaljuk azt, ami politikai szempontból a legfontosabb benne: 1928 október 31-én — hacsak addig megfelelő intézkedés nem történik — Szlovenszkón „va- cuum juris" következik be, azaz megszakad a jogfolytonosság és a jogállapot tényleges állapottá változik át, amely nem a törvények tekintélyére, de a fizikai erőre alapítja uralmát. A turócszentmártoni deklaráció elfogadását követő napon, tehát 1918 október 31-én, a deklaráció elfogadói ugyanis jegyzőkönyvbe vették, hogy Szlovenszkónak a történelmi országokkal való közjogi viszonyát és az autonómia kérdését csak tiz év múlva fogják végérvényesen szabályozni. Az időközben lefolytatott választások és az úgynevezett közigazgatási reform nem szüntette meg a jegyzőkönyv érvényét, mert az 1920. és 1925. évi választásokból kikerült nemzetgyűlés nem a szlovák nemzet szuverén akaratának végrehajtására volt hivatva, az uj törvény alapján megszervezendő országos képviselőtestület pedig csak közigazgatási jellegű testület lesz, í nem pedig a szuverén akarat kinyilatkoztatására illetékes országgyűlés. Az államhatalom birtokosainak lehetővé kell tenniük, hogy ez év október 31-én a szlovák nemzet, mint akaratának szuverén kinyilatkoztatására megszervezett politikai egység a maga törvényhozó gyűlése utján megszólalhasson s a turócszentmártoni jegyzőkönyvnek megfelelően érvényesítse önrendelkezési jogának eddig ki nem merített részét. Amennyiben pedig az autonómia a megállapított tiz éven belül létre nem jönne, a turócszentmártoni gyűlést meg kell ismételni és azoknak, akik 1918 október utolsó napjaiban ott voltak Turócszentmártonban, újabb „ősgyülésre" kell ösz- szegyülniök, hogy ott, mint „interrexek" a kompromisszum utján létrejött jegyzőkönyvet az egyhangúlag elfogadott deklaráció rangjára emeljék. Tuka véleménye szerint ez ős- gyülés tagjainak jogkörét csak az az egyetlen körülmény korlátozza, hogy a deklarációban véglegesen elfogadott állami egységet felbon- taniok nem szabad.

A kérdés sarkpontja tehát az, hogy a tu- j rócszentmártoni deklarációt kiegészítő jegy- j zőköny v,. vagy ahogy nevezni szokták: titkos; klauzula létezik-e vagy sem. A pozsonyi tör- j vényszék a Husek—Koza-pörben két évvel ezelőtt hozott Ítéletében ugyan kimondotta,1 hogy a turócszentmártoni deklarációnak tit-1 kos klauzulája nincsen, de Tukának föl tétle-! nül igazat kell adni abban, hogy a bírói igazság nem mindig egyezik az anyagi igazsággal.. Szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen nagyfon-j

; tosságu tanácskozásokról, mint amilyenek ak- ! kor Turócszentmártonban lefolytak, semmi- I féle jegyzőkönyvet nem vettek volna fel. De- j hát akkor hol van az a protokollum és miért j nem teszik közzé, hogy mindenki tisztán lás- , sa az igazságot? Hogy egy ilyen jegyzőkönyv csakugyan létezik, azt maga Stodola Emil, az | 1918 október 31-iki ülés elnöke is elismerte ! abban a nyilatkozatában, amelyet válaszul Tuka cikkére a Neue Freie Presse-ben közzé- ; tett és amelyben elmondja, hogy Turócszent- ; mártonban a többség az ő indítványára csak- . ugyan elhatározta a szlovenszkói autonómia követelését és tízévi határidőt tűzött ki annak megvalósítására. Stodola Emil nagy szolgálatot tehetne népének és a jövendő történet- iróinak, ha az ő elnöklése alatt lefolyt ülés | jegyzőkönyvét mielőbb napfényre hozná és - módot nyújtana a közvéleménynek arra, hogy világosan lásson ebben a homályos kérdésben.

Centralista részről Tukát a támadások egész sora érte államfilozófiai értekezése miatt, de Hlinka a Slovakban erélyesen védelmébe veszi és teljesen elfogadja álláspontját. A szlovák néppárt vezére elmondja, hogy ő ugyan sohasem látta az október 31 -i ülés jegyzőkönyvét (bizonyosan nem akarták neki megmutatni), de apodiktikusan kijelenti,