Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-08 / 6. (1633.) szám

1928 január 8, vasárnap.

Magyarbarát beszélgetés

a magyarság nagy ellenségével

Étienne Fontnál a kisebbségi jog szentségéről, a revízióról és a magyar-francia szellemi kapcsolatokról —- A csehszlovák állam egyik lőpropagáiója a mai politikai helyzetről — Ki az az Étienne Fournol? — A megváltozott vélemény

Páris, január 6.

Az oroszlán barlangjában. Ez minden magyar ember érzése, amikor nagynehezen bejut. Étienne Fournolhoz, a francia kamara egyik volt befolyásos képviselőjéhez, a párisi szláv inl-ézet vezetőjéhez és a Monde Siave szerkesztőjéhez. Denis-szel együtt elsősorban Fournol fáradozott a háboruelőtti időktől kezdve az osztrák-magyar monarchia szláv és román népeinek fölszabadításán s az ő híres két tanulmánya: a „Germanizmus Utja“,

amely 1913 végén jelent meg és az „Ausztria utódlásának örökösei*', amely 1917-ben látott napvilágot s főleg az 1918 elején publikált könyv: „Ausztria örökösei** sok tekintetben hozzájárult a háború alatti cseh propaganda sikerének kivivásához.

Fournol világélctében elszánt c«chbarát volt, aki már 1917-ben megszerkesztette az utódállamok kialakulásának azt a tervét, amelyet a nagy politikusok a békeszerződésben a magukévá tettek.

Igaz, hogy reményei nem voltak oly vérmesek, mint a valóság lett s szeme előtt állandóan egy önálló államokból álló, de lazán mégis összefüggő politikai föderáció lebegett, ha a Habsburgok monarchiájának megváltoztatására gondolt. Valahogy úgy vélte, hogy Ausztria megmarad, csak éppen a szlávság sokkal nagyobb jelentőségre jut tenne, aminek következtében a monarchia elorientálódik Németországtól.

Fournol 1917 óta Csehszlovákia egyik legnagyobb külföldi erőssége. Nagyszerű ösz- szeköttetéeeivel, tekintélyével és a középeuró- pai kérdés pontos ismeretével 5 a Quai d‘Or- say egyik tanácsadója, ha az utódállamokról van szó. \

Nos, ez a Fournol, a második Scotus Via- ' tor, ma sokkal szelidebb és mérsékeltebb hangon beszél a magyarokról és a magyarok problémáiról, mint annakidején tette ,s ez az egyszerű tény is azt igazolja, hogy a magyarság külpolitikai helyzete 1918 óta lényeges és döntő változásokon ment át.

De álljon itt minden kommentár helyett maga az interjú:

Beszélgetés Fournoílal

Széles, üveges ajiószárny nyílik meg s Monsieur Fournol beinvitál dolgozószobájába. Jó karosszék vár rám, kellemes tűz közelében, ami a helyzetnek kedves meghittséget kölcsönöz. Egyébként is házigazdámnál minden természetesnek, könnyednek és rendesnek látszik.

Fournol valamennyi szava mögött érezni a megfontolt és jól fésült gondolatokat, amelyek azonban sohasem árulnak el pedánssá- got vagy akadémikusságot. Minden kérdésemre a gyakorlott előadó elegáns tisztaságával és hajlékonyságával felel.

— A kisebbségekre vonatkozó gondolataim már évek óta nem változtak; gyakran kifejezésre juttattam őket s most is csak önmagamat ismételhetem. Minden időben ez a kérdés volt azoknak a megrázkódtatásoknak a forrása, melyek Középcurópa népeit a szenvedésekbe taszították. A békeszerződések e kérdési megoldották, természetesen nem tökéletesen, de mégis oly módon, amely nagy lépést jelent előre. A há- boruelőtti diplomáciák még főképp arra törekedtek, hogy tartományokat kaparintsanak meg, melyeket aztán brutálisan bekebelezlek országaik testébe. Aerenthal gróf

politikája e tekintetben semmit sem külínLözik liiclielieu-től. A békeszerződések ezzel szemben egy egészen uj fogalmat vezettek be: a kisebbségek tiszteletét ama nemzetek részéről, melyek köreiben kisebbségek élnek. Ez a diplomáciának egészen uj irány választását jelenti s ennek csak örülni lehet.

— A szerződések nem oldották meg a problémát végérvényesen s tökéletesen. Egy ily súlyos és bonyolult munka túlhaladja az emberi képessegeket.

„Hibák, sőt igazságtalanságok töríén- tek“, — mondják a békereviziók hivei avég- fcöl, hogy Európa térképének némely ponton való átformálását elérjék. Ez igaz, de az igazságosság érveire való hivatkozások, melyekkel álláspontjukat alátámasztják, nem feledtethetik el velünk a valóságot. Valójában mi az ujjáalkotá? és ujjáterem- t?s ama periódusában élünk, amelyben a rend és a stabilitás mindennél fontosabb, még az igazságosságnál is. Európának az után a szörnyű válság után. melyen átesett, mindenekelőtt a megszilárdulásnak egy nagyon hosszu korszakára van szüksége, melyet a legkisebb békerevizió is súlyosan veszélyeztethetne. A jelen pillanat kényszerűségei minden európai nép számára feltétlen kötelességgé teszik a szerződések tiszteletét. Ez a kötelesség egyébként teljesen megegyezik érdekeikkel is.

— Mi a véleménye e szempontból Ro- thermere lord kampányáról? — kérdezzük.

— Egyáltalában nem kell azt hinni, hogy e mozgalom az angol közvélemény kifejeződése. Az angol nép, éppúgy, mint az angol kormány, nem nagyon mutatkozik hajlandónak a szárazföld ügyeibe, vagy a középeurópai kérdésekbe beavatkozni. Ez az állásfoglalás egyébként igen okos, mert mindenáron el kei) kerülni azoknak a diplomáciai csoportulásoknak a kialakulását, melyek a kisebb hatalmak közötti ellentéteket a nagyhatalmak kölcsönös versengéseibe kapcsolják be. Az 1914-es háborút egy hasonló helyzet okozta. Nem tudjuk eléggé ajánlani Középcurópa népeinek, hogy minden közöttük keletkező vitás kérdést igyekezzenek lehetőleg maguk között elintézni, anélkül, hegy az egyik vagy másik nagyhatalomhoz fellebbeznének. Egy ilyen politika a nagyhatalmak rckonszenvét s gazdasági támogatását fogja meghozni számukra.

= Mi a véleménye a romániai magyar optánsok kérdéséről?

— Úgy vélem, hogy ez inkább magánjogi, kisajátítási kérdés, semmint nemzetközi jelentőségű eset, jGgi és bírói téren kell elintézést nyernie. Az a nézetem, hogy a vitás felek nem járnának el helyesen, ha a kérdést politikai térre terelnék s a nagyhatalmak közvéleményét hívnák fel bíróul.

— Egy magyar—francia közeledés lehetőnek tünik-e ön előtt s milyen területen?-- Egy ily közeledésnek szellemi területen kell megtörténnie. A magyarság, amely a szerencsétlen politikai körülmények dacára sem fordult el a francia kultúrától, a megértésnek s nemességnek oly szép példáját adta, melyért mi nem lehetünk elég hálásak. A magyar diákok, akik oly nagy számmal jönnek egyetemeinkre, sokat tesznek s fognak tenni a két nén kölcsönös jó egyetértése érdekében. Ezek oly ígéretei a jövőnek, melyeknek értékét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Fournol megjegyzéseinek jelentősége

Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy Fournol beismerj, a békeszerződések részleges igazA felrobbant berlini bérpalota

romjai áléi állandóan újabb holttesteket ásnak ki

A robbanás oka: a vilá^ítógáz, de kcrtiSsr.éayeit még nem

tudták megálJapitani

Berlin, Január 7. A német főváros lakossága három nap múltán is a robbanási katasztrófa lesújtó hatása alatt áll. A szerencsétlenség színhelyét állandóan hatalmas emberlömeg gyűrűzi körűi és némán szemlélik a romhalmazt, amely alól a mentők egymás után kotorják elő a robbanás agyonnyomott, eltemetett áldozatait. A legutóbbi jelentések szerint

a robbanás halálos áldozatainak száma 19-ro emelkedett,

de azt hiszik, hogy még két-három halottnak kell lennie a pincébe süppedt romok alatt, A szerencsétlenség színhelyén a rendőrség tartja fenn a rendet és senkit sem ereszt a pusztulás közelébe. Csak néha jut át a kordonon egy-egy ember, vagy asszony, akik maguk is lakói voltak a halál-háznak és most háztartási cikkeket keresgélnek a romok között. Egy őszülő halántéku atlétatermetű férfi játékbabával a karjaiban tért vissza a romok közül. Ezt a kis játékbabát mentette ki lakásából, amelynek romjait ott találta meg a pince fenekén. Felesége és négyéves kisleánya a kórház hullaházában fekszenek és a szerencsétlen ember most

úgy viszi dcdelgetve-sixnogatva a játékbabát, mintha gyermekét tartaná kezében.

Ehhez hasonló jelenetek játszódnak le sűrű egymásutánban. A kőtörmelék közül bútordarabok, könyvek, bádogedények kerülnek elő és néha egy-egy véres összeroncsolt emberi testrész. Harminc munkás dolgozik a romok között éjjel-nappal. Darabonkint adják kézről-kézre a köveket, de csak lassan tudják a hatalmas kőhalmazt lebontani.

A robbanás okának vizsgálata csak nagyon lassan haladhat előre, mert az explozió olyan

ságtalanságát, a mai status quo fentar.áfáit pedig elsősorban a stabilizáció s a gazdasági megnyugvás érdekében tartja szükségesnek.

Üdvös az is. hogy figyelmeztet a kisebbségi jogok betartásának alapvető fontosságára,

mert szerinte egyedül ez az a különbség, amely a kisebbségek helyzetének tekintetében a háboruelőtti és a háború utáni állapotok között van.

A kisebbségi jog a háború egyik vívmánya, szent dolog, vérrel kiharcolt humanisztikus elv, egy évtizedes munkának megkoszorúzása, szinte dogmatikus törvény és az emberiség büszkesége, amelyen talán még kevésbé szabad változtatni, mint a határvonalakon.

Ez a törvény egész más helyzetet teremtett, mint előbb volt, úgy hogy meghozatala után nem is szabad a hajdani állapotokat a maival összehasonlítani, éppúgy, mint hogy' botorság lett volna a valló-szabadság kimondása után egy eset’oges vallásü’dözés kitörőbe alkalmával a törvény kimondása elő‘ti állapotokkal érvelni.

Szomorú fényt vet a békeszerződésekre Fournolnak az a mondata, melyben kTejezi, hogy „rend és a stabilitás fontosabb még az igazságosságnál is“.

Amit Fournol a magyar—francia közeledésről mond, minden tekintetben aláírjuk.

örökké emlékezetemben marad az a két ünnepség, amely a Sorbonneon folyt le két héttel ezelőtt:

az első nap száz összegyűlt tábornok a csehszlovák hadsereg tízéves fennállását ünnepelte ott, másnap a magyar diákok gyűltek össze és emléktáblát lepleztek le annak a Bethlen nevii magyar diáknak emlékezetére, aki 1309 körül több kocsi- rakomány földdel, mésszel. kővel érkezett Parisba Hungáriából, hogy fői,ajánlja szolgálatait és a világ legelső iskolájának falaiba mag/ar köveket, magyar föl det helyezzen el, mintegy jelkénezve azt, hogy a francia szellem fejlődésében a magyarság mindenkor részt akar venni.

örvendünk, hogy Fournol is észrevette a magyarság és a francia szellem közt levő mély és örök kapcsolatokat.

Mint ahogy egyáltalán örvendünk, hogy interjújában nem találjuk már csak azokat az elutasító és gyűlölködő-kifejezéseket, anielve- ket eddig a magyar ügyről szólva állandóan használni szokott. Sz. P. dr.

elérni erővel történt, hogy keletkezésének minden momentumát megsemmisítette. A katasztrófa áldozatait ma fogják boncolni, mert igy akarják megállapítani, hogy mi okozta a katasztrófát, azonban már most is teljes biztonsággal állítható, hogy

• katasztrófa oka a világitógáz volt.

A megmenekült lakók egyike azt mondta, hogy a szerencsétlenüljárt vendéglős a konyhában egy évvel ezelőtt gázkályhát állíttatott fel és igy fütötte egész lakását. Ezt a kályhát néhány nappal ezelőtt megjavították és most azt hiszik, hogy a robbanás itt vette kezdetét. A robbanás olyan hatalmas erejű volt, hogy a vendéglőst, és kilencéves leányát a lakásból a pincébe röpítette. Mostanáig nem sikerült a romokat eltakarítani.

— összeütközött két tiszai tutaj és a tutajotok a hullámokba vesztek. Ruszínszkói szer kész tőségün k jelenti: Megrendítő és részleteiben eddig még fel nem derített tutajos- szerencsétleinsiég történt tegnap a mármarosi Bocskó község határában. Egy csehszlovák területről induló, fával megrakott tiszai tutaj összeütközött egy román tutajjal. Mindkét tutaj erősen megsérült. Két tulajos agyrázkódást szenvedett és a Tiszába fordult. Személyazonosságukat eddig nem sikerült megállapítani. A hullákat nem találták meg.

7