Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-08 / 6. (1633.) szám
2233ingyenehéd 10165 korona értékben A ))havi-e gy-ebéd*4 akció eddig kilenc diák részére biztosit egész éven át ingyenebédet Prága, január 7. Diáknyomorral küzdő ifjúságunk heroikus létharoát akarjuk megkönnyíteni, amikor minden magyar lelket a ,^avi-egy~ebéd“-akcióban való részvételre hívunk föl. A magyar kisebbségi kultúra leendő harcosai részére mindenki, aki csak teheti, adjon havonta egy-egy ebédet: 5 koronát: És a magyarság vallási, világnézeti, politikai és társadalmi különbség nélkül siet rósztvenni a „havi-egy—ebéd" kulturadójának vállalásához. Nincsen az a társadalmi réteg, mely meg ne mozdult volna, gazdagok, szegények, oklevelesek és egyszerű munkások egyaránt. Megható jelenség, amikor jószivü özvegyek küldik támogatásukat és szere telüket a jövő generációnak. Gyönyörű emberi dokumentum az érsekujvári katolikus fiúiskola tantestületének üzenete, amikor a „havi- egy-ebéd“ alapra küldött első pénzküldemé- nyéhez megjegyzi: „Bár a felhívás minden lélekben rezgésbe hozná a szeretet húrját s mindenki adakozna 1“ Groó Géza zólyomi munkájának mását végezte el Gálszécsen Péter Mihály, a fenkölt lelkületű lelkész, aki a charitativ akció élére állt és rövid néhány nap alatt negyven magyar adakozó testvért nyert meg a mozgalom támogatásának, akik Í245 koronát áldoztak a diákmenza javára. Gálszées ezzel egy magyar diákot épp egész évre megszabadilott a napi ebéd gondjától. A legutóbbi két nap alatt alábbi adományok futottak be szerkesztőségünkhöz. (A leányotthon részére érkezett adományokat külön számoljuk el.) A magyar kultúra önkéntes adózói Szász Ágost dr., Szepesszombat (5 in- gyenebéd) 25 'Korona. — N. N., Aknaszlatina (1) 5 kor. — Csermák Ernő dr., Ipolyság (40) 200 kor. — Kosztolányi Anna, Ncmeskoszto- iány (20) 100 kor. — özv. Trompler Jánosné, Dobsina (4) 20 kor. — özv. Stubnernó, Dob- sina (4) 20 kor. — Baesa Béla, Nyitra (20) 100 kor. — Újhelyi Ödönné, önök (6) 30 kor. — Nagy Károly, Cséosénypjaítony (10) 50 kor. — Érsekujvári r. kát. fiú elemi népiskola, tantestülete (12) 60 kor. — özv. Pogány Pálné, Balázsér (10) 50 kor. — özv. Móry Emilné, Besztercebánya (10) 50 kor. — Bothár Sándor dr., Besztercebánya (20) 100 kor. — Wais- becker Gyula dr., Beregszász (20) 100 kor. — Xfj. Leölkes Gyula, Benkepatony (10) 50 kor. — Weszely László, Zsitvabesenyő (10) 50 kor. — özv. Sckaikkáz Lipótné, Kassa (10) 50 kor. — Schal'kház Sára, Kassa (10) 50 kor. — Cor- nides Károly, Halics (5) 25 kor. — Rajkó Al- iréd, T.-ujlak (10) 50 kor. — N. N., Bisztri- csány (1) 5 kor. — Sipeky Sándorné, Klobu- sic-IÍIava (20) 100 kor. — Patay Károly, Alsó- szecse (10) 50 kor. — Buday Aladár, Csábrág- Varbó (10) 50 kor. — Kálmán Sándorné, Oroszka (10) 50 kor. — Budaházy Barnabás, Zaluz, gyűjtése (88) 190 kor. — Perecz Samu, Rimaszombat (80) 150 kor. — Meszes Ferenc, Németszögyén (5) 25 kor. — özv. Lux Emilné, Ungvár (5) 25 kor. — Sz. J., Ungvár (5) 25 kor. — Thold József László, Kis&elmec (3) 15 kor. — Bolyos Béla, Pelsőc (2) 10 kor. — Nellv, Beszterbánya (10) 50 kor. — B. Ilona, Nyitramegye (10) 50 kor. — Patay Mihály, N.-Kalnica (10) 50 kor. — Pogány Jánosné, Katalinhuta (10) 50 kor. Péter Mihály gálszécsi református lelkész gyüjtöivén a következő adományok gyűltek be: Péter Mihály és neje (12) 60 kor. —■ Mar- kovics Árpád (10) 50 kor. — Koch Gábor (10) 50 kor. — Novak Nándor (6) 30 kor. — Hers- kovics Sándor (6) 30 kor. — Kopcsay László (4) 20 kor. — özv. Molnár Béláné (10) 5Ö kor. — Molnár József (10) 50 kor. — Varga János dr. (10) 50 kor. — Sikorszky Endre (10) 50 kor. — Novak István dr. (10) 50 kor. — ’Hercz Miksa dr. (10) 50 kor. -- Szenczy Sándor dr. (4) 20 kor. — Fábry Lajos (10) 50 kor. — Palásfchy Béla dr. (10) 50 kor. _ Molnár János (10) 50 kor. — Hivatali ember (6) 30 kor. — Rátkay Péter (4) 20 kor. — N. N. (4) 20 kor. — N. N. (40) kor. — Grossmann Mór (5) 25 kor. — Herskovits Pál (6) 30 kor. — Zahler Jenő (6) 30 kor. — Neumann Béla (4) 20 kor. — Rosenbaum Miklós (4) 20 kor. — Salamon Hermán (4) 20 kor. — Fertály R. (2) 10 kor. — Gutli Ernő (4) 20 kor. — Sztankó Ernő (4) 20 kor. — Blum Sándor (5) 25 kor— Egreczltyné (2) 10 kor. — Pekáry Géza (6) 30 kor. — Zóref Jenő (6) 30 kor. — Weiss Jenő (4) 20 kor. — Sándor Dezső (4) 20 kői. — Fischer B. de. (2) 10 kor. — Klein dr. (2) 10 kor. — Schwarcz Ignác (5) 25 kor. — Horváth Ferenc (2) 10 kor. — Eperjessyné (4) 20 kor. — Csáji Jenő (2) 10 kor. — Gálszécsi ref. egyháztól perselypénz (6) 30 korona; összesen 1245 korona = 249 ingyenebéd. Mai elszámolásunk ujabb 665 ingyenebéd fedezőiét jelenti. Ezek szerint Meg kell jegyeznünk, hogy az érték valő- szinüleg jóval több, mert számos adományozó a beküldött részlet mellett nem tünteti föl, hogy a további hónapokban is küldeni fog s így ez esetekben csak a beérkezett értéket tüntethetjük föl az akció javára. Eddig a* akció kilenc egyetemi hallgató résiére tud adni egész éren át ingyenebédet. Ez körülbelül az egy-iizenegyed-része annak, amennyire a magyar diákságnak szüksége van. Reméljük, hogy a szlovenszkői magyarság terített asztalánál a többi 91 diák is helyet fog majd kapni. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula ~ Az első magyar gavallér — Eszterházy Niki, a tatai vánir élete végéig haragot tartott II. Vilmossal, a német császárral; meg is üzente nőid, hogy többé nem teszi lábát birodalmába, bár ott tekintélyes földbirtokai és remek kastélyai voltak. Ebből az üzenetből azt is megérthette a német császár, hogy Eszterházy Niki nem tartja kívánatos vendégnek II. Vilmost eem Magyarországon. Min különbözött össze Eszterházy a németek császárával? Persze, lóversenyen, ahol Eszterházy Miklós valamivel különb uraságnak vélte magát, mint akár a császárt: neki Jobb lova volt. „Nem szabadinak hívták ezt a remek paripát, amely 1893-ban az osztrák Kanca-dijat nyerte meg, amely győzelemnek az alapján nyilvánvaló lehetett mindenki előtt, hogy Eszterházy Nikinek van a legjobb kancája a kontinensen. Csak Hohenzollern Vilmos tagadta ezt, váltig azt hangoztatta, hogy az ő graditzi ménesében van egy Geier nevű versenyló, amely különb az Eszterházy lovánál. Hoppegartenben, a németek versenypályáján mérte össze a két ló erejét abban a versenyben, amelyet Union-Renuennek mondanak a turfkalendáriumok. A két versenyló a jelenlevők véleménye szerint holtversenyben érte el a célkarikát. — Brávó, „Nem szabad!" — kiáltott fel Eszterházy Miklós gróf a maga páholyában. De a császári páholyból is felhangzott II. Vilmos kiáltása: — Brávó, Geier! Mit tehetett volna a hoppegarteni versenybíróság a császári kiáltásra? Kihirdette, hogy Geier, a graditzi ménes lova nyerte meg a versenyt, Eszterházy lova csak második lett a bírói Ítélet szerint. Eszterházy felkelt páholyából, összepakolt és soha többé nem tette be lábát Németországba. * Manapság már mind kevesebben vannak abból a nemzedékből, amely valaha Eszterházy Nikiért, a tatai várurért lelkesedett és amely generációnak a véleménye szerint a maga korának Eszterházy Miklós volt legelső magyar gavallérja. A nyolcvanas, kilencvenes éveket éljük a múlt században, a magyarság nem mindig Ferenc Józseftől várja, hogy kedvenceit különböző jelvényekkel díszítse, hanem maga a nemzeti közvélemény adományozza a címeket, rangokat, népszerűségeket. Eszterházy — az Eszterházyak tatai ágából — már életében félig-meddig legenda volt, könyvet lehetne összeírni azokról a mende-mon- dákról, amelyek Niki grófról az országban keringtek. Nem is volt nóbeltársaság Magyar- országon, ahol egy-két Eszterházy-adomát el ne pukkantottak volna, hogy felderüljön a magyarság kedve, felbevüíjön büszkesége, dagadozzon önérzete. Majdnem annyit beszéltek Niki grófról, mint Ferenc Józsefről. Ferenc Józsefnek voltak ellenségei is, de Niki grófnak csak rajongói voltak. Az udvarházak és kastélyok a régi magyar nemesség birtokában még javában helyükön állottak, az apák ga- valléros tempókra nevelgették fiaikat és ha a társaságban elhallgatott a politika szava, a lugasban, ebédlőben, szalonban felmerült a pirosfrakkos Eszterházy alakja, aki Erzsébet királyné és Ferenc József előtt lovagol a káposztásmegyeri róka vadásza tokon és egy Bíbor Gidrán nevű mén hátán átugratja a tiz méter szélességű Rákos-patakot, amit persze senki sem tudott utánacsinálni a vadászok közül, a part szakadékos és az ugratás kiszámíthatatlan volt. „Ha ilyen lovat adtak volna II. Lajos király alá: sohasem következik be Mohács!" — mondogatták a magyarok, amikor a Gidrán-mén ugrásának a híre széjjelfutamodott a lószerető nemzetségek között De nemcsak mindig Rákos-patakot ugratott Niki gróf, hanem országraszóló ünnepélyeket. is rendezett tatai várkastélyában, amely ünnepélyekről ugyancsak hosszadalmas mesemondások fejlődtek ki a hosszú téli estéken, mikor még késett az uj kalendárium és a magyarok a múlt időn merengtek. Volt ebben a tatai várkastélyban az udvari bolondtól kezdve a mesebeli lovagig és örökös vendégig minden, ahogyan a magyar fantázia a tündérkastélyokat elképzeli. De hiszen már i sokszor megírták azt a középkori pompát a tatai krónikások, amely pompa itt a vár urát szolgálta. Hajdúk, huszárok, őrségek, inasok, léhütők serege; színház a hozzátartozó komédiás néppel; istállók, ahol helyet kaphatott az ország minden nemesvérü paripája, ha gazdája nem tudta volna megfelelő abrakkal ellátni (különösen, ha Buccanertől származtak); négyesfogatok, amelyek'hosszú sorban kisérték a várurat, ha Becsbe, Gödöllőre vagy Karlsbadba volt kedve menni. Egy középkori király se élhetett nagyobb udvartartással, mint Eszterházy Niki... * Mikoriban én itt vendégeskedésben megfordultam, — mert hiszen alig volt magyar úriember e korban, aki itt egy-két vig napot fel nem jegyezhetett volna az utinapiójába, — akkoriban gavallérok is benépesitették a tatai várat, akik itt élethossziglan kvártélyt, kosztot és zsebpénzt kaptak, anélkül, hogy ezért bármily ellenszolgáltatást kellett volna nyujtaniok. Talán csak megszökni nem volt szabád innen, mert a szőke vény-vendégekkel szemben Eszterházy Niki nem ismert tréfát. Menthetetlenül kidobta azt az élethossziglan szerződtetett gavallért, aki a tatai határt el hagyta, legfeljebb a városi kávéházba vagy fogadóba mehettek el, ha nagyon elunták magukat a jólétben. Eszterházy Niki egyszer tréfásan Mákvi rágok kertjének nevezte ritka gavallérgyüj termény ét amelyet az ország légkülönbözőbb részeiből szedett össze, néha évekig vadászván egy-egy speciesre, amig azt beiktathatta jíára lakói közé. ^ . . (Igaz, hogy mikor komplett'volt a gyűjtemény: a „folyamodványok" még mindig érkeznek vala az alapítványi helyekre, mert csak meg kell kezdeni az ilyenfajta gyűjtögetést, hogy annak híre futamodjon a monarchiában. A folyamodókkal szemben is méltányos volt Eszterházy, habár a lovagok számát nem igen emelte többre tizenkettőnél. Sajnos, még az ilyen „mákvirágok" se örökéle- tüek s igy megürültek a helyek, amelyekre megindultak a pályázatok, mert hiszen már elkövetkezett az ideje annak, hogy a magyar úri osztály nak figyelemmel kellett kisérni az alapítványi helyeket, — fiainak a Ludoviká- ban vagy a Tereziánumban, — levitézlett tagjainak pedig Eszterházy menedékhelyén. Általában évről-évre szaporodott azoknak a magyar uraknak a száma, akik valamely „folya modvány" nélkül ne léptek volna ki házukból.) Hát ebben a Mákvirágok kertjében, amelyről egykor regénykönyvecskét is Írtam, volt itiindénfajta úriember, amelyet egy nagy monarchia tud produkálni, amely monarchiában váltakozik ugyan a fény az árnnyal, de valahogy még az a helyzet, hogy az árnyékban is tudnak felvidámodni az emberek. Gavallérok, mind gavallérok, akiknek múltját nem homályositja el olyan folt, amely miatt tartózkodni kellene a velük való kézfogástól, de sajnos, erszényük sokkal megvisel tebb, hogysem azt valaha is elővonhassák az életben. ★ Az egyik (a RUter-házban), olyan hatalmas csontozatu volt, mintha Waiter Scott valamelyik regényéből lépett volna ki, karusz- szel-rendező volt Prágában, amig lóra tudott ülni; de egyszer lebukott a nyeregből egy lelő vas játéknál s azóta nem mer többe nyeregbe sziállani. A másik gavallér mindenét elveszítette a lóversenyen, még a gukkerét is zálogban hagyta Kottingbrunnban, csak a guk- ker üres táskája maradt meg, szijján azokkal a különböző színű jegyekkel, amelyek a monarchia minden versenypályájára szabad belépést biztosítanak vala a tulajdonosnak. Csak a tatai versenypályára nincs jegye a nyugalmazott, gavallérnak, amely versenypályát éppen a házigazda tartotta fenn: — mert a gavaílérfogadalom szerint lóversenyre többé nem volt szabad járni az alapítványi úriembernek. Unalmában füzeteket irt, amelyekben a magyarországi lócsalások ügyeit szellőztette, a Gidrán, Nonius és más lócsaládok leszármazási táblázataival. D'Orsay Olivér, a mezőhegyesi ménesparancsnok szerint kiváló szakismerettel vaIának megírva ezek a füzetek, amelyek a léludomány terén maradandó nevet biztosítanának írójuknak, - amikor emberünk hirtelen felborította eddigi sikereit és polémiába keveredett önmagával, amikor álnév alatt megtámadta a saját teóriáit és azt kezdte bizonyítgatni, hogy az angol származású lovak nem érnek semmit, mert már Árpád apánk is egy arabs eredetű paripa hátán foglalta el Magyarországot és voltaképpen Árpád fejedelmünk hozta Európába azokat a lovakat, amelyekből a Darley Arabianok, a Godolphinok és más lócsaládok eredtek. Mire D'Orsay parancsnok kijelentette, hogy tévedett, mégis csak futóbolond az Eszterházy gróf íródeákja. A harmadik gavallér, bizonyos Gály Lajos, aki fiatal korában a Nemzeti Kaszinó tagja volt, miután mindenét el kártyázta Monte-Carlóban, innen, az Eszterházy-féle Ritter-lakból kezdett levelezést az ország módosabb (és kártyás-hajlandóságú) lakosaival, akiknek felajánlotta uj játékszisztémáit, amelyeknek felhasználásával rövid időn belül szét lehetne robbantani a montecarlói bankot. Amig aztán Gály Lajos talált is egy szabadkai úriemberre, aki vállalkozott arra, hogy megszökteti a „foglyot" Tatáról és finanszírozza a montecarlói kirándulást. (Persze bevert fejjel jöttek haza a modern argonauták a francia kalandból. G. L. többé nem mehetett vissza Eszterházyhoz. A pesti kávéházakban végezte be hányatott életét.) Hát arra a csodabogárra ki emlékezik manapság, aki úgy akarta hasznosítani magát a Ritter-lakban, a tatai gróf szolgálatában, hogy „Pegazus-csöppeket" talált fel, amelyekkel meg kellett itatni verseny előtt a paripát? (Még Esmeralda, Erzsébet királyné paripája is kapott ebből az itókából, mielőtt a faika- vadászatok elkezdődtek. A bécsi Derbyt pedig Eszterházv-Ió nyerte meg abban az eszr* tendőben.) A híres magyar tudósról ki tud, aki nyelvészeti készségét arra használta, hogy különböző paripaneveket talált ki a gróf szolgálatában, amely lónevek a lóapa és lóanya nevének betűiből voltak összekombinálva? Ez a nyelvtudós ezért csinos évjáradékot élvezett a gróf erszényéből. Egy kalendáriom kevés volna mindazoknak a színészeknek, színésznőknek a felsorolásához, akik Eszterházy Niki pénzén tanultak meg komédiázni, énekelni, muzsikálni, akiket a maga színházában nevelgetett a tatai várur, mielőtt útjukra bocsátotta volna őket a nagyvilágba. Itt nevelkedett Szirovatka, a világhírű művész, — itt tanult Stróbl, a szobrászművész.— A gróf kőiben ráért arra is, hogy a bécsi Jockey-Clubot megalakítsa, mielőtt a falkanagyi piros frakkban és az ostorral eltemettette volna magát. Még sokáig hőse lesz a magyar romantikus meséknek. — Esküvő az orosziánketrecbén. Parisból jelentik: MontpeEierben csütörtökön érdekes esküvő volt. A jegyespár a Mentnél- lierb-etn vendégszereplő olasz cirkusz két álla tszelidi tője, egy olasz férfi és egy holland nő. Az esküvőt az oroszlánketrechen tartották meg és csak a pap állott a ketrecen kívül. Az esküvő után ugyancsak az oroszl'ári- ketrecben tartották meg a lakodalmi ebédet is és ezzel egyidejűleg etették meg a ketrecben elzárt oroszlánokat is. Barátnők közt. Milyen változáson mentél át, — Mit csináltál az arcoddal? — Hiszen előbb oly szep- lősi miteszeres és zsiros volt és most mennyire megszépültél, hogy tiszta az arcbőröd. Hát neked megmondom, őszintén szólva te is rászorulsz, neked sem legjobb az arcod Az Iza kozmetikai intézetet, Bratislava, Stefa- niková 19. többen ajánlották és tényleg rövid kezelésük után már olyan jó eredmény volt, hogy magam is meglepődtem. Nem is hittem volna, hogy oly könnyen szabadulok régi archibáimtól. Most már csak Iza toilette garnitúrát használok Kcs. 47.-ért és mondhatom rendkívül meg vagyok elégedve. Ajánlom, keresd fel rögtön az intézetet, a te archibáid is kezelésre szorulnak. Tudod, hogy a távolság miatt lehetetlenség kezelésre bejárnom. — Az intézet mindenfelé küld minden archibára megfelelő garnitúrát, pontos utasi- tással, utánvétellel. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra .................................Kcs 37.— Sze plő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37—• Vörös orr, arc, kezek ellen garn, Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitúra 4 perc alatt lehámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyem'-’ ’-^nyé . Kcs 120.—< Hajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz............................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra . Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít.................................Kcs 77.—« Toilette garnitúra, csodás hatásu 5 preparátumból . Kcs 47-tŐl 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. a „havi-egy-ebéd“-akció jelenlegi ered- ménve 2233 ingyenebéd 10.165 korona értékbeli 5
