Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-08 / 6. (1633.) szám

2233ingyenehéd 10165 korona értékben A ))havi-e gy-ebéd*4 akció eddig kilenc diák részére biztosit egész éven át ingyenebédet Prága, január 7. Diáknyomorral küzdő ifjúságunk heroikus létharoát akarjuk meg­könnyíteni, amikor minden magyar lelket a ,^avi-egy~ebéd“-akcióban való részvételre hí­vunk föl. A magyar kisebbségi kultúra leendő harcosai részére mindenki, aki csak teheti, adjon havonta egy-egy ebédet: 5 koronát: És a magyarság vallási, világnézeti, poli­tikai és társadalmi különbség nélkül siet rósztvenni a „havi-egy—ebéd" kulturadójának vállalásához. Nincsen az a társadalmi réteg, mely meg ne mozdult volna, gazdagok, sze­gények, oklevelesek és egyszerű munkások egyaránt. Megható jelenség, amikor jószivü özvegyek küldik támogatásukat és szere telü­ket a jövő generációnak. Gyönyörű emberi dokumentum az érsekujvári katolikus fiúis­kola tantestületének üzenete, amikor a „havi- egy-ebéd“ alapra küldött első pénzküldemé- nyéhez megjegyzi: „Bár a felhívás minden lélekben rezgésbe hozná a szeretet húrját s mindenki adakozna 1“ Groó Géza zólyomi munkájának mását végezte el Gálszécsen Pé­ter Mihály, a fenkölt lelkületű lelkész, aki a charitativ akció élére állt és rövid néhány nap alatt negyven magyar adakozó testvért nyert meg a mozgalom támogatásának, akik Í245 koronát áldoztak a diákmenza javára. Gálszées ezzel egy magyar diákot épp egész évre megszabadilott a napi ebéd gondjától. A legutóbbi két nap alatt alábbi adomá­nyok futottak be szerkesztőségünkhöz. (A leányotthon részére érkezett adományokat külön számoljuk el.) A magyar kultúra önkéntes adózói Szász Ágost dr., Szepesszombat (5 in- gyenebéd) 25 'Korona. — N. N., Aknaszlatina (1) 5 kor. — Csermák Ernő dr., Ipolyság (40) 200 kor. — Kosztolányi Anna, Ncmeskoszto- iány (20) 100 kor. — özv. Trompler Jánosné, Dobsina (4) 20 kor. — özv. Stubnernó, Dob- sina (4) 20 kor. — Baesa Béla, Nyitra (20) 100 kor. — Újhelyi Ödönné, önök (6) 30 kor. — Nagy Károly, Cséosénypjaítony (10) 50 kor. — Érsekujvári r. kát. fiú elemi népiskola, tan­testülete (12) 60 kor. — özv. Pogány Pálné, Balázsér (10) 50 kor. — özv. Móry Emilné, Besztercebánya (10) 50 kor. — Bothár Sán­dor dr., Besztercebánya (20) 100 kor. — Wais- becker Gyula dr., Beregszász (20) 100 kor. — Xfj. Leölkes Gyula, Benkepatony (10) 50 kor. — Weszely László, Zsitvabesenyő (10) 50 kor. — özv. Sckaikkáz Lipótné, Kassa (10) 50 kor. — Schal'kház Sára, Kassa (10) 50 kor. — Cor- nides Károly, Halics (5) 25 kor. — Rajkó Al- iréd, T.-ujlak (10) 50 kor. — N. N., Bisztri- csány (1) 5 kor. — Sipeky Sándorné, Klobu- sic-IÍIava (20) 100 kor. — Patay Károly, Alsó- szecse (10) 50 kor. — Buday Aladár, Csábrág- Varbó (10) 50 kor. — Kálmán Sándorné, Oroszka (10) 50 kor. — Budaházy Barnabás, Zaluz, gyűjtése (88) 190 kor. — Perecz Samu, Rimaszombat (80) 150 kor. — Meszes Ferenc, Németszögyén (5) 25 kor. — özv. Lux Emil­né, Ungvár (5) 25 kor. — Sz. J., Ungvár (5) 25 kor. — Thold József László, Kis&elmec (3) 15 kor. — Bolyos Béla, Pelsőc (2) 10 kor. — Nellv, Beszterbánya (10) 50 kor. — B. Ilona, Nyitramegye (10) 50 kor. — Patay Mihály, N.-Kalnica (10) 50 kor. — Pogány Jánosné, Katalinhuta (10) 50 kor. Péter Mihály gálszécsi református lelkész gyüjtöivén a következő adományok gyűltek be: Péter Mihály és neje (12) 60 kor. —■ Mar- kovics Árpád (10) 50 kor. — Koch Gábor (10) 50 kor. — Novak Nándor (6) 30 kor. — Hers- kovics Sándor (6) 30 kor. — Kopcsay László (4) 20 kor. — özv. Molnár Béláné (10) 5Ö kor. — Molnár József (10) 50 kor. — Varga János dr. (10) 50 kor. — Sikorszky Endre (10) 50 kor. — Novak István dr. (10) 50 kor. — ’Hercz Miksa dr. (10) 50 kor. -- Szenczy Sán­dor dr. (4) 20 kor. — Fábry Lajos (10) 50 kor. — Palásfchy Béla dr. (10) 50 kor. _ Molnár János (10) 50 kor. — Hivatali ember (6) 30 kor. — Rátkay Péter (4) 20 kor. — N. N. (4) 20 kor. — N. N. (40) kor. — Grossmann Mór (5) 25 kor. — Herskovits Pál (6) 30 kor. — Zahler Jenő (6) 30 kor. — Neumann Béla (4) 20 kor. — Rosenbaum Miklós (4) 20 kor. — Salamon Hermán (4) 20 kor. — Fertály R. (2) 10 kor. — Gutli Ernő (4) 20 kor. — Sztankó Ernő (4) 20 kor. — Blum Sándor (5) 25 kor­— Egreczltyné (2) 10 kor. — Pekáry Géza (6) 30 kor. — Zóref Jenő (6) 30 kor. — Weiss Jenő (4) 20 kor. — Sándor Dezső (4) 20 kői. — Fischer B. de. (2) 10 kor. — Klein dr. (2) 10 kor. — Schwarcz Ignác (5) 25 kor. — Hor­váth Ferenc (2) 10 kor. — Eperjessyné (4) 20 kor. — Csáji Jenő (2) 10 kor. — Gálszécsi ref. egyháztól perselypénz (6) 30 korona; össze­sen 1245 korona = 249 ingyenebéd. Mai elszámolásunk ujabb 665 ingyenebéd fedezőiét jelenti. Ezek szerint Meg kell jegyeznünk, hogy az érték valő- szinüleg jóval több, mert számos adományozó a beküldött részlet mellett nem tünteti föl, hogy a további hónapokban is küldeni fog s így ez esetekben csak a beérkezett értéket tüntethetjük föl az akció javára. Eddig a* akció kilenc egyetemi hallgató résiére tud adni egész éren át ingyen­ebédet. Ez körülbelül az egy-iizenegyed-része an­nak, amennyire a magyar diákságnak szüksé­ge van. Reméljük, hogy a szlovenszkői ma­gyarság terített asztalánál a többi 91 diák is helyet fog majd kapni. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula ~ Az első magyar gavallér — Eszterházy Niki, a tatai vánir élete vé­géig haragot tartott II. Vilmossal, a német császárral; meg is üzente nőid, hogy többé nem teszi lábát birodalmába, bár ott tekinté­lyes földbirtokai és remek kastélyai voltak. Ebből az üzenetből azt is megérthette a né­met császár, hogy Eszterházy Niki nem tartja kívánatos vendégnek II. Vilmost eem Ma­gyarországon. Min különbözött össze Eszterházy a né­metek császárával? Persze, lóversenyen, ahol Eszterházy Miklós valamivel különb uraság­nak vélte magát, mint akár a császárt: neki Jobb lova volt. „Nem szabadinak hívták ezt a remek paripát, amely 1893-ban az osztrák Kanca-dijat nyerte meg, amely győzelemnek az alapján nyilvánvaló lehetett mindenki előtt, hogy Eszterházy Nikinek van a legjobb kan­cája a kontinensen. Csak Hohenzollern Vil­mos tagadta ezt, váltig azt hangoztatta, hogy az ő graditzi ménesében van egy Geier nevű versenyló, amely különb az Eszterházy lová­nál. Hoppegartenben, a németek versenypá­lyáján mérte össze a két ló erejét abban a versenyben, amelyet Union-Renuennek mon­danak a turfkalendáriumok. A két versenyló a jelenlevők véleménye szerint holtverseny­ben érte el a célkarikát. — Brávó, „Nem szabad!" — kiáltott fel Eszterházy Miklós gróf a maga páholyában. De a császári páholyból is felhangzott II. Vilmos kiáltása: — Brávó, Geier! Mit tehetett volna a hoppegarteni ver­senybíróság a császári kiáltásra? Kihirdette, hogy Geier, a graditzi ménes lova nyerte meg a versenyt, Eszterházy lova csak második lett a bírói Ítélet szerint. Eszterházy felkelt páholyából, összepakolt és soha többé nem tette be lábát Németor­szágba. * Manapság már mind kevesebben vannak abból a nemzedékből, amely valaha Eszter­házy Nikiért, a tatai várurért lelkesedett és amely generációnak a véleménye szerint a maga korának Eszterházy Miklós volt legelső magyar gavallérja. A nyolcvanas, kilencvenes éveket éljük a múlt században, a magyarság nem mindig Ferenc Józseftől várja, hogy ked­venceit különböző jelvényekkel díszítse, ha­nem maga a nemzeti közvélemény adomá­nyozza a címeket, rangokat, népszerűségeket. Eszterházy — az Eszterházyak tatai ágából — már életében félig-meddig legenda volt, köny­vet lehetne összeírni azokról a mende-mon- dákról, amelyek Niki grófról az országban keringtek. Nem is volt nóbeltársaság Magyar- országon, ahol egy-két Eszterházy-adomát el ne pukkantottak volna, hogy felderüljön a magyarság kedve, felbevüíjön büszkesége, da­gadozzon önérzete. Majdnem annyit beszéltek Niki grófról, mint Ferenc Józsefről. Ferenc Józsefnek voltak ellenségei is, de Niki gróf­nak csak rajongói voltak. Az udvarházak és kastélyok a régi magyar nemesség birtokában még javában helyükön állottak, az apák ga- valléros tempókra nevelgették fiaikat és ha a társaságban elhallgatott a politika szava, a lugasban, ebédlőben, szalonban felmerült a pirosfrakkos Eszterházy alakja, aki Erzsébet királyné és Ferenc József előtt lovagol a ká­posztásmegyeri róka vadásza tokon és egy Bí­bor Gidrán nevű mén hátán átugratja a tiz méter szélességű Rákos-patakot, amit persze senki sem tudott utánacsinálni a vadászok közül, a part szakadékos és az ugratás ki­számíthatatlan volt. „Ha ilyen lovat adtak volna II. Lajos király alá: sohasem követke­zik be Mohács!" — mondogatták a magya­rok, amikor a Gidrán-mén ugrásának a híre széjjelfutamodott a lószerető nemzetségek között De nemcsak mindig Rákos-patakot ugra­tott Niki gróf, hanem országraszóló ünnepé­lyeket. is rendezett tatai várkastélyában, amely ünnepélyekről ugyancsak hosszadal­mas mesemondások fejlődtek ki a hosszú téli estéken, mikor még késett az uj kalendárium és a magyarok a múlt időn merengtek. Volt ebben a tatai várkastélyban az udvari bo­londtól kezdve a mesebeli lovagig és örökös vendégig minden, ahogyan a magyar fantázia a tündérkastélyokat elképzeli. De hiszen már i sokszor megírták azt a középkori pompát a tatai krónikások, amely pompa itt a vár urát szolgálta. Hajdúk, huszárok, őrségek, inasok, léhütők serege; színház a hozzátartozó ko­médiás néppel; istállók, ahol helyet kapha­tott az ország minden nemesvérü paripája, ha gazdája nem tudta volna megfelelő ab­rakkal ellátni (különösen, ha Buccanertől származtak); négyesfogatok, amelyek'hosszú sorban kisérték a várurat, ha Becsbe, Gödöl­lőre vagy Karlsbadba volt kedve menni. Egy középkori király se élhetett nagyobb udvar­tartással, mint Eszterházy Niki... * Mikoriban én itt vendégeskedésben meg­fordultam, — mert hiszen alig volt magyar úriember e korban, aki itt egy-két vig napot fel nem jegyezhetett volna az utinapiójába, — akkoriban gavallérok is benépesitették a tatai várat, akik itt élethossziglan kvártélyt, kosztot és zsebpénzt kaptak, anélkül, hogy ezért bármily ellenszolgáltatást kellett volna nyujtaniok. Talán csak megszökni nem volt szabád innen, mert a szőke vény-vendégekkel szemben Eszterházy Niki nem ismert tréfát. Menthetetlenül kidobta azt az élethossziglan szerződtetett gavallért, aki a tatai határt el hagyta, legfeljebb a városi kávéházba vagy fogadóba mehettek el, ha nagyon elunták magukat a jólétben. Eszterházy Niki egyszer tréfásan Mákvi rágok kertjének nevezte ritka gavallérgyüj te­rmény ét amelyet az ország légkülönbözőbb részeiből szedett össze, néha évekig vadász­ván egy-egy speciesre, amig azt beiktathatta jíára lakói közé. ^ . . (Igaz, hogy mikor komplett'volt a gyűj­temény: a „folyamodványok" még mindig érkeznek vala az alapítványi helyekre, mert csak meg kell kezdeni az ilyenfajta gyűjtö­getést, hogy annak híre futamodjon a monar­chiában. A folyamodókkal szemben is méltá­nyos volt Eszterházy, habár a lovagok számát nem igen emelte többre tizenkettőnél. Saj­nos, még az ilyen „mákvirágok" se örökéle- tüek s igy megürültek a helyek, amelyekre megindultak a pályázatok, mert hiszen már elkövetkezett az ideje annak, hogy a magyar úri osztály nak figyelemmel kellett kisérni az alapítványi helyeket, — fiainak a Ludoviká- ban vagy a Tereziánumban, — levitézlett tag­jainak pedig Eszterházy menedékhelyén. Ál­talában évről-évre szaporodott azoknak a ma­gyar uraknak a száma, akik valamely „folya modvány" nélkül ne léptek volna ki házuk­ból.) Hát ebben a Mákvirágok kertjében, amelyről egykor regénykönyvecskét is Írtam, volt itiindénfajta úriember, amelyet egy nagy monarchia tud produkálni, amely monarchiá­ban váltakozik ugyan a fény az árnnyal, de valahogy még az a helyzet, hogy az árnyék­ban is tudnak felvidámodni az emberek. Ga­vallérok, mind gavallérok, akiknek múltját nem homályositja el olyan folt, amely miatt tartózkodni kellene a velük való kézfogástól, de sajnos, erszényük sokkal megvisel tebb, hogysem azt valaha is elővonhassák az élet­ben. ★ Az egyik (a RUter-házban), olyan hatal­mas csontozatu volt, mintha Waiter Scott va­lamelyik regényéből lépett volna ki, karusz- szel-rendező volt Prágában, amig lóra tudott ülni; de egyszer lebukott a nyeregből egy le­lő vas játéknál s azóta nem mer többe nyereg­be sziállani. A másik gavallér mindenét elve­szítette a lóversenyen, még a gukkerét is zá­logban hagyta Kottingbrunnban, csak a guk- ker üres táskája maradt meg, szijján azok­kal a különböző színű jegyekkel, amelyek a monarchia minden versenypályájára szabad belépést biztosítanak vala a tulajdonosnak. Csak a tatai versenypályára nincs jegye a nyugalmazott, gavallérnak, amely versenypá­lyát éppen a házigazda tartotta fenn: — mert a gavaílérfogadalom szerint lóversenyre töb­bé nem volt szabad járni az alapítványi úri­embernek. Unalmában füzeteket irt, amelyek­ben a magyarországi lócsalások ügyeit szel­lőztette, a Gidrán, Nonius és más lócsaládok leszármazási táblázataival. D'Orsay Olivér, a mezőhegyesi ménesparancsnok szerint kiváló szakismerettel vaIának megírva ezek a füze­tek, amelyek a léludomány terén maradandó nevet biztosítanának írójuknak, - amikor em­berünk hirtelen felborította eddigi sikereit és polémiába keveredett önmagával, amikor ál­név alatt megtámadta a saját teóriáit és azt kezdte bizonyítgatni, hogy az angol szárma­zású lovak nem érnek semmit, mert már Ár­pád apánk is egy arabs eredetű paripa hátán foglalta el Magyarországot és voltaképpen Árpád fejedelmünk hozta Európába azokat a lovakat, amelyekből a Darley Arabianok, a Godolphinok és más lócsaládok eredtek. Mi­re D'Orsay parancsnok kijelentette, hogy té­vedett, mégis csak futóbolond az Eszterházy gróf íródeákja. A harmadik gavallér, bizonyos Gály Lajos, aki fiatal korában a Nemzeti Ka­szinó tagja volt, miután mindenét el kártyázta Monte-Carlóban, innen, az Eszterházy-féle Ritter-lakból kezdett levelezést az ország mó­dosabb (és kártyás-hajlandóságú) lakosaival, akiknek felajánlotta uj játékszisztémáit, ame­lyeknek felhasználásával rövid időn belül szét lehetne robbantani a montecarlói bankot. Amig aztán Gály Lajos talált is egy szabad­kai úriemberre, aki vállalkozott arra, hogy megszökteti a „foglyot" Tatáról és finanszí­rozza a montecarlói kirándulást. (Persze be­vert fejjel jöttek haza a modern argonauták a francia kalandból. G. L. többé nem mehe­tett vissza Eszterházyhoz. A pesti kávéházak­ban végezte be hányatott életét.) Hát arra a csodabogárra ki emlékezik manapság, aki úgy akarta hasznosítani magát a Ritter-lakban, a tatai gróf szolgálatában, hogy „Pegazus-csöppeket" talált fel, amelyek­kel meg kellett itatni verseny előtt a paripát? (Még Esmeralda, Erzsébet királyné paripája is kapott ebből az itókából, mielőtt a faika- vadászatok elkezdődtek. A bécsi Derbyt pe­dig Eszterházv-Ió nyerte meg abban az eszr* tendőben.) A híres magyar tudósról ki tud, aki nyelvészeti készségét arra használta, hogy különböző paripaneveket talált ki a gróf szolgálatában, amely lónevek a lóapa és ló­anya nevének betűiből voltak összekombinál­va? Ez a nyelvtudós ezért csinos évjáradékot élvezett a gróf erszényéből. Egy kalendáriom kevés volna mindazok­nak a színészeknek, színésznőknek a felsoro­lásához, akik Eszterházy Niki pénzén tanul­tak meg komédiázni, énekelni, muzsikálni, akiket a maga színházában nevelgetett a tatai várur, mielőtt útjukra bocsátotta volna őket a nagyvilágba. Itt nevelkedett Szirovatka, a világhírű művész, — itt tanult Stróbl, a szob­rászművész.— A gróf kőiben ráért arra is, hogy a bécsi Jockey-Clubot megalakítsa, mi­előtt a falkanagyi piros frakkban és az ostor­ral eltemettette volna magát. Még sokáig hőse lesz a magyar romantikus meséknek. — Esküvő az orosziánketrecbén. Paris­ból jelentik: MontpeEierben csütörtökön ér­dekes esküvő volt. A jegyespár a Mentnél- lierb-etn vendégszereplő olasz cirkusz két ál­la tszelidi tője, egy olasz férfi és egy holland nő. Az esküvőt az oroszlánketrechen tartot­ták meg és csak a pap állott a ketrecen kívül. Az esküvő után ugyancsak az oroszl'ári- ketrecben tartották meg a lakodalmi ebédet is és ezzel egyidejűleg etették meg a ketrec­ben elzárt oroszlánokat is. Barátnők közt. Milyen változáson mentél át, — Mit csi­náltál az arcoddal? — Hiszen előbb oly szep- lősi miteszeres és zsiros volt és most mennyi­re megszépültél, hogy tiszta az arcbőröd. Hát neked megmondom, őszintén szólva te is rászorulsz, neked sem legjobb az arcod Az Iza kozmetikai intézetet, Bratislava, Stefa- niková 19. többen ajánlották és tényleg rövid kezelésük után már olyan jó eredmény volt, hogy magam is meglepődtem. Nem is hit­tem volna, hogy oly könnyen szabadulok régi archibáimtól. Most már csak Iza toilette garni­túrát használok Kcs. 47.-ért és mondhatom rendkívül meg vagyok elégedve. Ajánlom, ke­resd fel rögtön az intézetet, a te archibáid is kezelésre szorulnak. Tudod, hogy a távolság miatt lehetetlen­ség kezelésre bejárnom. — Az intézet mindenfelé küld minden archibára megfelelő garnitúrát, pontos utasi- tással, utánvétellel. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra .................................Kcs 37.— Sze plő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37—• Vörös orr, arc, kezek ellen garn, Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitúra 4 perc alatt le­hámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyem'-’ ’-^nyé . Kcs 120.—< Hajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz............................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra . Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít.................................Kcs 77.—« Toilette garnitúra, csodás hatásu 5 preparátumból . Kcs 47-tŐl 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. a „havi-egy-ebéd“-akció jelenlegi ered- ménve 2233 ingyenebéd 10.165 korona értékbeli 5

Next

/
Thumbnails
Contents