Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-08 / 6. (1633.) szám
1928 január 8, vasárnap. Hogyan fizetett egy ungvári fogorvosnak a páciens 100 koronát „Aranyban?" Egy ruszinszkói plébános hat évi lejáratú tartozása, melynek kifizetésén egész Ungvár mulat Ungvár, január 7. Egész Ungvár jól mulat azon a 'barátságos végű afférén, amely W. M. ungvári fogtedmtous és L. J. vidéki plébános között folyt le újév napján. Az eset előzményei még 1921 -re nyultnaik vissza, melyről a következőket sikerült megtudnunk: Két lyukas ing L. J. vidéki plébános 1921-ben egy szép napon rájött arra a szörnyű valóságra, hogy egyszerre két fogában 'keletkezett: lyukszerü hiányosság. Rendes, pontos ember lévén a tisztelendő ur, aki sokat ád arra, hogy mosolygós képét el ne rontsa éppen az ajka alatt lyukasodé fog, elment Ungvárra és egy fogtechnikussal betömette fogát. Ismét két lyukas fog A plébános boldog örömmel ment haza. Hogyne! Lyukas fogad többé nem fognak kellemetlenkedni neki. A Gondviselés azonban sehogys-em akart belenyugodni ebbe a korrektúrába s pár hét múlva a plébános arra ébredt, hogy fogai ismét lyukasak. Ugyanazok, Ugyanazon a helyen. Rémülten kapott a gyomrához. Bizonyára megette a töméseikéi s máris a vakbél 'gyullad ás rémképei lázasitották be képzeletét. A lyuk azonban csak lyuk maradt, amelyet ismét be kellett tömetnie. Még két tömés Ismét bekocsizott Ungvárra és annak rendije és módja szerint betömette a hiányosságot. Abban a boldog tudatban ment haza, hogy ha az előbbi tömések a gyomrában is vannak, az újak olyan erősek, hogy sokáig kibírják a rágási műveleteket; Ám csalódott. Ismét két lyukas fog Pár hét múlva, egy reggelén ismét azt vette észre a plébános, hogy fogának két tömése eltűnt. Mintha csak a föld nyelte volna el, pedig ö bizonyos volt benne, hogy nem a föld, de ő nyelte le ismét a veszedelmes, kemény pilulákat. Mi lesz ebből, ha ez igy tart? A gyomra és a belei tele lesznek fog- tömésekkel, mig a fogai csakazértis lyukasan fognak díszelegni a szájában. Utolsó kísérlet Ismét Ungvárra hajtatott és be botlott W. M. közismert ungvári fogtechnikushoz. A fogtechnikus azonnal leültette és egy ültében két kemény tömést dugott bele a makacs fogakba. Már készen van? — kérdezte a plébános? — Kész van! — No, legalább megint eltart hat hétig, mint a többi... A fogtechnikus sértve érezte magát és indignálődiva vágta vissza: — Nem hat hétig, de hat évig fog eltartani ... A plébános mosolygó szeme kerekbe szaladt az örömtől: — Ne mondja? — De mondom! — Jól van! — lelkesedett a plébános. — Itt a kezem! Ha hat évig fog tartani, fizetek önnek száz koronát — aranyban! De addig egy fillért sem. — Helyes! Belemegyek!... Megy a számla Ez történt 1921-ben. A fogtechnikus, mint rendes üzletember, a 'követelést bevezette üzleti könyvébe és behajtását 1928 ja nuár 1-re szignálta. Telt, múlt az idő. A plébános sok keserűséget megrágott e hat év alatt s már régen elfelejtette elhamarkodott ígéretét. A tömések, mintha csak tudták volna, hogy mi a hivatásuk, a helyükön maradtak. Közeledvén az újév, W. M. átnézve üzleti könyveit, ezt a különös tételt is felfedezte bennük. Azonnal irt a plébánosnak. A szokásos számlát állította ki: „Könyveim átvizsgálásakor arra a felfedezésre jutottam, hogy főtiszteleodőséged számlája 100 Kcs-val van megterhelve, aranyban. Kérem szives kiegyenTi lését/' A drága tömés A raléhóizzadt homlokkal betűzte ki a levelet. Jő gazda lévén, azonnal ki is számította, hogy mennyi is 100 K aranyban. Majd hanyatesett, mikor kijött az eredmény, amely szerinte majdnem nyolcszáz koronát tett ki. Igen drága tömés. Keresni kezdte a fogában. Megvolt. Piszkálni kezdte. Hátha kiesik? Istenem: nyolc száz koronát keresne rajta, ha kiesne. Nem megvetendő kereset, még egy plébánosnak sem. S mi maradna utána? Két lyuk, amit pár koronáért ismét beiöraethet- ne. Dohát a két tömés, mintha csak megbabonázták volna, szigorúan ragaszkodott hatéves pozíciójához és semmi piszkálásra sem akart kiesni. Nem ment. Hanem jött1 helyette egy mentő ötlet A fogtechnikus januáT 2-án levélcsomagot kapott. Feladóként L. J. plébános szerepelt. Látszott rajta, hogy értékes csomag lehet, mert ajánlva és 800 K értéknyilvánitás- sail jött. A fogtechnikus felbontotta. Egy diszkötésü, de már meglehetősen kopott verseskönyv hullott ki belőle, melynek fedelén azonban még mindig dicsőségesen fénylett a költő neve: Arany... A fogtechnikus rosszat sejtve lapozgatta át a könyvet. A közepén aztán megtalálta a rejtélyt, amennyiben a könyvben ott feküdt egy zöldhasu százkoronás és mellette egy levélke:’ „Kedves Uram, itt küldöm a kért 100 K-t — Aranyban/4 A fogtechnikus előbb ámult-bámult, majd mosolyogni kezdett, végül — maga is szereti a jó tréfát — hangos hahotában tört kb Mikor lecsillapodott kissé, odament az üzleti könyvéhez, kikereste a kérdéses tételt és a szokásos rövidséggel irta hozzá, a mindnyájunk számára megnyugtató ritka igét: — Fizetve... rp. $$ i Wínter Hermann szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fiitőszenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar PÁRISI NAPLÓ írja: M ÁRAI ISÁNDOR — december 31. — Ez az egyetlen nap, amikor babonából, de programszerűen kerülőik mindent, ami bor, narkózis, lárma és társaság: délután végigjöttem az utcákon, s megbámultam a vendéglőket, ahol, a francia év e legnagyobb ünnepnapján, ezen a misztikus és babonás éjszakán, Parisban ma millió és mégegyszetr millió ember csap majd csör- gösaipkát a fejébe s visítja pezsgővel a torkában az optimizmus egytaktusos sikolyait. Délután egy ismerősömmel találkoztam, akivel egy kávéház terrasszán halandzsázva és fölényesen megbeszéltük az uj év kvalitásait, kiállítását, várható képességeit: ismerősöm azt állította, hogy a szám nem jó, páros szám különben is másodrangu, de 28 ezenfelül nem osztható 3-al, s a színe lilásszürke, s Elzászban lecsukták az automomistákat. Égy pesszimista. Mindezt elég komolyan beszéltük meg, tekintettel arra, hogy Szilveszter délutánján a legtöbb ember kabalával foglalkozik, számokat ad össze, szoroz és kivon, sóhajt, a fülét vakarja, a csillagokba néz, könyveket zár le és uj naptárt akaszt a falra. A dolgok halandzsa-összefüggése ilyen délutánokon átlátszóbb, a realitás kombinációit néhány órára minden emberben gyöngíti az a sejtés, hogy a realitás egy darabja ezen a délutánon egy évre visszamenőleg visszavonhatatlanul visszahullott az időibe: háromszor kellett leírnom ezt a szót, hogy „vissza ami tipikusan minden Szilveszter-délutáni halandzsa jelszava. Megfigyeltem, hogy mindaketten kissé feszengve ültünk és beszéltünk és az egész diskurzus nem jött szívből. Akármilyen hangot üt meg az ember, az hamis. Ha neon gondol oda, az is hamis. Ha viccel fölötte, vagy ha merengeni kezd, az is hamis. Az egyetlen őszinte ez a feszengés, ez a hangtalan szükö- lés, amivel az ember egész nap a Vendéget várja. Akinek — mit lehet tudni? — talán korbács van a kezében, hogy kiverje a kufá- rókát a templomból. Kérem, én készültem. Félöt felé az ismerősöm felállt és azt mondta, hogy most elmegy. Én is, mondtam. Kiderült, hogy egyi.rányiba megyünk. Aztán, néhány krákogás és feszengő köh intés után, kiderült, hogy ő most el akar menni egy templomba. Babonából. MegszokásbóL Gyerekkora óta megszokta. Várjon, mondtam, izé, most jut eszembe, hogy nekem is dolgom van. Gyerekkorom óta én is... minden Szilveszter délután, igen, egy perore. Mindegy, hogy milyen templom; katolikus-e, vagy luteránus, vagy zsidó: minden Szilveszter délután, egy percre. Menjünk együtt, mondta kedvesen. A legközelebbi templom az A venne des Ternes és a rue St. Ferdiinand sarkán egy katolikus templom, minden különösebb disz és művészi érdekesség, mütörténéti érték nélkül: modern templom, lehet húsz vagy huszonöt éves, téglából, olcsó kegyszerekkel: inkább középület, mint templom, — valami, amire szükség van, mert nincs a közelben más, mint egy patikára, vagy egy kórházra, — hirtelen megbetegedhet valaki ebben a nagyvárosban, hirtelen kitörheti a lábát, ahogy megy az utcán, vagy a lelkében megpattan egy rugó, ebben a nagy városban, a szeme sötét lesz, szédülni kezd ... gyorsan egy pohár vizet neki, gyorsan egy korty imát neki, egy flastromnyi megnyugvást, hogy minden nincs hiába, hogy az utcán vigyáz a rendre egy rendőr s - az emberek dolgaira vigyáz Valaki... gyorsan, gyorsan, mielőtt összeesik. Nagyvárosban ez gyakran előfordul. A templom homályos volt, és zsúfolt. A délutáni Istentisztelet már véget ért, mikor beléptünk, egy civilruhás fiatalember, talán a sekrestyés segédje, vagy egy lemaszkirozott minisiráns jött elő, leemelte az oltárról a Tábora aoulumot és visszavitte a sekrestyéibe. Mind letérdeltünk. A gyóntatószék mellett térdeltünk, négy gyóntatószék állott a fal mellett egysorban, zöld függönyökkel. Mindegyikben gyóntattak. Jobbról és balról mindegyik előtt térdelt egy ember, az egyik türelmesen várt, amíg a fülke túloldalán a másik végez. Mögöttük Fiiba sorban várakozott minden fülke előtt nyolc, tíz ember, türelmesen, imakönyvel a kezükben. Várták, amíg sorrakerülnek; egy kis, óvatos tolongással, fázósan a hideg köveken, azzal a nagyvárosi apátiával, ahogy az asszonyok hozzászoknak ahoz, hogy sorba áliljanak reggel a vásárcsarnokban, ahogy a postán állanak sorba fontos napokon, mikor ki kell fizetni az adót, vagy el kell küldeni a gázpénzt. Látszott, hogy a tömeg rendkívüli itt, ma délután: mindenkinek, aki itt várakozott, sürgős, egészen sürgős dolga volt, amit nem halaszthatott másnapra, hiszen különben visszajöhettek volna holnap, vagy holnapután, vagy egy hónap múlva, s nem kellene félórát ácsorogniok itt a hidegben. De nem, mindenki kivárta az idejét. A sekrestyés néha átment közöttük, s halk és udvarias mozdulatokkal eligazította a sorokat, hogy torlódás ne legyen. Óriási csönd volt, nem hallatszott más, csak a köíhiníések s a lábak csoszogása. Egy-egy hivő négy-öt percet töltött térdelve a fülke nyílása előtt. Mind szegény ember volt: kendős, vagy kalaptaian asszonyok, vékonykabátos, idősebb emberek. A férfija mind idősebb volt. Láttam egy soffőrt, aki, párisi soflör-unifor- misban sapkáját és nagy keztyüit kezei közölt forgatva, türelmesen állott, s két fuvar közölt léphetett be ide, me-ggyónni, ezen a délutánon, ami aulotaxiknak Parisban különösen iu’krativ. Valami lehetett *a lelkében, amit gyorsan, még ma délután, el kellett valakinek mondania. Valami volt mindenkinek a leikében, aki itt várakozott. Mintha tömeg-szerencsétlenség történt volna az utcán, s az emberek tucatjával várnák az első kötözést, az első segélyt. Némelyiknek az arcára volt írva, hogy gyo-rs segélyre van szüksége, mert a seb, amit kapott, fáj és veszedelmes, félni, lehet, hogy elvérzik belé. Jólölíözött embert nem láttam egyet se. Lehet, hogy a gazdagok, akik ráérnek, hétköznap járnak ide, mikor kevesebb a tolongás és nem keli várni. A szegények akkor jönnek, amikor tudnak: szombat délután, sémái no angliai se. Ez a week-endjük, hogy eljönnek gyónni. Az asszonyok legtöbbje ima-könyvet tartott a kezében; a férfiak kezében láttam aktatáskákat, csomagokat. A fülkénél, ahol én álltam, egy asszony letérdelt, akinek csak a lábait láttam; piszkos, fűzős cipőben két vékony lábszár sötétszürke paimutharisnyában. A cipőnek mind a két talpa lyukas volt, az egyik lyukon átlátszott a harisnya. Nem hallottam, amit mond, do biztosra vettem, hogy elég eisutlcgnia a „páter peocavi“-t, s a fülkében egy másik ember megadja a testnek, ami e két fűzős cipőhöz tartozik, egy rezignált és gyakorlott mozdulattal az abszoluciót. — január 3. — Loie F u 11 e r, a fény táncosnője, meghalt. A „m-uslc hald“ egyik legartisztikusabb attrakciója -múlt el vele, de az iskolája tovább él és iskolát csinál mindenütt a hagy brettlin, ahol fény, mozgás és emberi test kiállítása a vonzóerő. Loie Fuller nagy fátylakban és nagy fénysugarakban járt egy álomkóros táncot harminc esztendővel ezelőtt Amerika és Európa nagy színpadjain, s tanítványai csak nemrégen léptek föl az ősz mesternő felügyelete mellett utoljára a „Theaire des Gha-mps Elysées“ színpadján egészen friss sikerrel. Fuller szelíd szerpentin táncokkal kezdte, nagy fátylakkal, melyeket a reflektor fénye festett alá mulatságosabbá. Egy estén a világító, aki a reflektort; kezelte, berúgott s összecserélte a projekíor szines üveglapjait: Loie Fuller sikere ezzel a szerény trükkel indult el. Az ötletet színezte mind-én Szírinél, a fátylat a testén egy kissé bővebbre szabta, nyolc-tíz reflektor öntötte reá a szivárvány minden színében a sugarakat, s a hatása egy évtizeden át világsiker volt. Ezt a szép trükköt megtapsolta mindenki; Loie Fuller értett hozzá, hogy ne rontsa el a hatást, amit a reflektorok adnak, egy túlságosan komplikált táncprodukcióval, ami magasabb a brettli igényeinél. Táncban nem adott sokat, de ez a fényes és szines imbolygás, amit kitalált, a kéjgáznak esry fajtája,‘tömegeket kábított el. Földiekkel játszó égi tünemény volt, valami bizonytalan, álomszerű jelenség, aki látta egyszer, az ^á1 mondhatott vele. Égy csóvára való szines -éjszakai tűzzel, egy nagy marék színnel kevesebb marad most nyomában a világon. Első szlovák ékszer-, arany- & ezfistgy ár Tulajdonosok 3 FROSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban —- 50%, megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5%, engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk 6
