Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-01 / 1. (1628.) szám
itteö január 1, vasárnap. Ö tyJ&BGM'J V\A^AR*ITORBAR VL Az éjjel n legnagyobb idegizgalimakban léit él A hatodik turnussal reggel hét óra után szállottam alá. Még szürke homály terjengett a tenger felett. Még mindig nem kaptunk semmi pozitív jelet arra vonatkozókig:, hogy élet lenne az S. 4. roncsában. Ellenben búváraink máris derék&s munkát végezlek. .Vasárnap reggel öt órától létre volt hozva a kapcsolat a roncs ás & tankhajók között. ügy az elűltső, minit a hálulsó rész alá sikerüld két-két hatalmas acélkáltat elhelyezni, amelyeknek a vége a tankhajókon lévé csa- vaii^Vkhoz van erősítve. Fölemelni a roncsot ilyen módon még nem lehetett, mert hiszen emelés kézben a kábel M tétlenül lecsuszilk a sima aeéllestről, d.e egy jjelen tősége- mégis megvolt a kapota altnak. Nem fenyegetett már az a veszedelem, hogy a vihar befcéveikezéc-ekor a háborgó hullámok , lesodorják az. S. L-et arról az Iszapos ékről, amelyen most némileg ferde helyzetben nyugszik és azt is megakadályozzák, hogy a naszád ihátúlsó része még mélyebben sülyed- |en az iszapba. Tóm ííarkcr dicsőség© Végű? W tizenegyedik turnus, amely vasárnap délelőtt nowyönki idd szerint pontosan 10 óra 26. perckor ereszkedett alá, kapcsolatot tudott létesíteni a naszádba bezárt élőhalott akkuk Ez a dicsőség éppen úgy, mint a ha,jó roncs megtalálása a szegény Tóm (Bárkor buvártetüvértkik érdeme, aki azóta ott alussza érék álmát zsákba bevarrva az S. 4. aoélkoporsója mellett. Amikor a tizenegyedik turnus SesriáHott, a roncs bórái már az S. 8. naszád, az S. 4. testvérim jója teljesített őrtálló szolgálatot. Az S. S.-naik ®a volt a feladata, hogy ostoLIMtorai- val azonnal felvegye az életjeleket és azokat & vézérh a.jóknak továbbítsa. Csaknem . negyvennyolc órája vagyok .ébren, a fejem zmg és azok az élmények, áimeíyék' most. követik ©ztok be, úgy tűnnek "fel előttem, ..mintha lázas, képek suhannának végig; agyamban, / Tíz óra 42 perc newyorkj idő. A vezér- hajó telefonja, amely az ,,.S. 8.“-cal van kapcsolatban, megcsend ül. Rum hí v admirális maga veszi kezébe a kagylót. Az S. 8. leadja azt a beszélgetést, amelyet Tóm Bárkor folytat a roncs elülső részéibe tártaikkal!. „Kérlek, siessetek,** Kérdés kívülről: Vau oxigénetek? Felelet: Nincs egyetlen egy oxigénbombánk sem. Ebben a helyiségben egyetlen egyet sem tartottak. Kérdés: Hol vagytok bezárva? Felelet: Az olajmótorok helyiségében... Megdöbbentő érzés szalad végig rajiunk.'Az olajmótoíT-helyiség tele van gépekkel, csavarokkal, alig van férőhely benne, mert a párhuzamos falaik mellett felállított gépek térköze legfeljebb másfél méter széles. A levegőt1 még az olaj ki párolgása is rontja. Kérdés: Hányán vagytok? Felelet: Hatan... A levegőnk megromlott ... Mennyi ideig tart? .. „ Kérdés: Ki az a hat? Felelet: Egon Fritch, sorhajóhadnagy, Rogger > őrmester, Manter, Pugg, Slmsons, Paudder motorkezelők........ Kérlek, siessetek .... Meddig fog még 'tartani? Erre igy felelt Tóm BarkeT: Minden lehetőt megteszünk ... A beszélgetést a vezérhajő azonnal rádión továbbította a washingtoni tengerészeti hivatalnak. Tizenegy óra 4 perckor megjött Wi'lbur tengerészeti államtitkár parancsa: „Minden lehetőt meg kell kísérelni a mentésre. A Fakó gőzös és a hidroplá- nok njabb oxigónbombákkal útban ........** Le vegőt a tankokba Azt az érzést, ami a hatszáz embert elfogta, most már nem is tudom ecsetelni. Mindenkiből él tűnt a fáradság és az álmos- ság. Azok a búvárok, akik a víz alatt egy félórával ezelőtt végezlek testet, lelket megerőltető munkát, máris belebujnak a buváröltözetbe. Negyvenketben száll unk a csónakokba a Rotshiugrói és egymásután ereszkedünk a vízbe. Visszük magunkkal a levegőtartályokat ... Porcok múlva ott álltunk az óla jmotor- kamara falánál, amely mögött hat bajtársunk kétség és remény között várja segítő kezünk működésének eredményét. A csövei gyorsan odaillesztjük a ventíl- LUor lejéhez, a záró kikapcsolódik és most megkezdődik & fáradságos munka, levegőt szivattyúzunk a tankokba. Egész vasárnap délután ezzel a munkával telik el. Harminc-hamminc ember váltakozva dolgozik... Meg nem áilhatom, hogy közben szóba ne álljak a Morse-Codex utján b ajtó nsa>in!klka!l. Egon Firitdx, kedves, jó pajtásom, egy évfolyamosok voltunk a washingtoni tengerészeti akadémián és mint kadettek, csináltuk végig a világháborút. Bizonyára örülni fog neki és bizalmat merít, ha megtudja, hogy én is a mentők között vagyok... „Üdvözlöm anyámat4* A beszélgetés. Bown: Itt Bown sorhajóhadnagy..... Frifch? Fritch: Egon van itt... Köszönjük... Már sóikkal tisztább a levegő ... Azt hiszem, egy-két napig most már zavartalanul kibírjuk ... Bown: Légy nyugodt... A tenger nyugodt (hazudtam), holnap reggel megkezdjük a munkát... Fritch: Holnap reggel? Mit Írunk most? Bown: Vasárnap délután négy éra tájiban vagyunk. Fritch: Még csak? Úgy gondoltuk, hogy már szerda is van ... Bown: Jól vagytok mindnyájan? Fritch: Most már tűrhetően: Nekem a fejem zug... A többiek is fejfájásról panaszkodnak ... Manieir 'többször hányt... Bown: Nincs valami üzeneted ki? Fritch: Üdvözlöm anyámat és feleségemet Washingtoniban___ Ne aggódjanak .... Me gszabadulunk ... (Folytatjuk.) Látogatásom Szilveszternél Irta: BARKÓ ISTVÁN Olyan utcában laktam, ahol a két házsor alig volt 'háiom méterre egymástól. Nagyon régi város volt ez. Abban a házban például. ahol szobát béreltem, eltévedni is könnyen lehetett. Mindjárt a kapualja olyannak Játszott, mint egy bol libajtásós pince. Kétoldalit vaspámtos ajtók voltak benne, nem is kívántam megismerni azokat a helyiségeket, ahová ezek vezettek, A deszka padló, mert a kapualj ki volt deszkáivá, kongva verte a vastag falakhoz a lépésekét. A legtbálrabíb erűibert is szorongás tette bizonytalanná, mire a kanyargó lépcsők közül megtalálta azt, amelyet keresett Az én lépcsőm mindjárt elöl volt, egy óriási esővizes bordó mellett. Ebben a hordóban sohasem állott víz, ami természetes is, mert messze volt a szabad levegőtől De viz helyett két nagy fekete macska tanyázott benne. Egyszer pénzt adtain az öregasszonynak, aki a házra felvigyázóit, hogy tüntesse el a macskákat. Villogó szemeikkel megijesztették a barátaimat, akik nem mertek feljönni az emeletre. A vén asszony szemtelenül elfogadta a pénzt és másnap a macskák megint ott voltak a hordóban. Hát ilyen házban laktam akkor. A szobámat nem lehetett ki fűteni, mert bolthaj tá- sai alatt minden meleg eltűnt. Eltűntek benne egyébként a bútorok is, az ágy, a szekrény, az asztal és az ócska garnitúra, amelyen tulajdonképpen ülni sem lehetett. Ha ez a szoba vidámabb hely lett volna, tánctereimhez tudnám hasonlítani, de jókedvtől csak egyetlen egyszer táncoltunk benne. Néha kikönyököltem az ablakon az utcára és benézegettem a szemben lévő Lakásokba. Mondom, hogy az utca másik oldala olyan közel volt, hogy a porseprő hosszú nyelével keresztül lehetett érni. Evvel mértein meg és pontosan a másik ablakig ért így aztán természetes, hogy mindent láttam, ami a szemben lévő lakásokban történt. Néha egészen mulatságos dolgok történtek ott. Például az enyimmel szemben lévő ablaktól a harmadikban, ahol éppen az ágyat lehetett látni. Elismerem, hogy szemtelenség másnak a Lakásába belesni. Egy házaspár lakott ott, ahol mondom. Egészen olaszos volt ez a környezet. Netm jártam még Olaszországban, mert any- nyi pénzem sincs, amiiibőd rendesen élni lehessen, de el tudom képzelni, hogy ott is csak valami ilyesféle lehet az egész. Itt is csak kötelet kellett volna kiteszi tömi az utca fölött és azt teleaggiatni száradó fehérneművel. Ez régi tervem volt, hogy megkérem az én ablakommal pontosan szemben lévő szoba lakóját kötél ktifeszitésére. Csak azért nem csináltam meg, mert tudtam, hogy úgysem egyezik belé. Különben pedig a rendőr mek is bizonyosan kifogása Jelt volna edlem©, hogy az utcán szárítsuk a fehérneműt. Itt nálunk csak a szeri nyes ükét viszik ki az utcára az embernek, de nem a tisztájukat, ezt azonban csak megjegyeztem. Azért annak is nagyon őrülteim, amikor a házaspár, amelyikről már beszéltem, néhány darab rongyot kirakott az ablakba. A napsütés akkor véletlenül odaért az ő ablakukhoz, de milyen szén záció volt ez ebizen az utcában! Alikor is nagyon irigykedtem a házaspárra. Hanem nem róluk akarok most beszélni. Különben sem tudnék semmi érdekeset I mondani', az asszony sokáig szokott lustái- I kódúi, a fórtt valószínűleg mesterember volt ! néha az ágyban verekedtek. Hanem art akarom elmondani, hogy milyen ember lakott pontosan velem szemben. Az ő szobájába láttam be a legegyeneseb- ben. Nem volt olyan lépése, amit ne láttam volna. Különben valószínűleg ő is Ugyanúgy volt velem. Hát itt egy öregember lakott, aki egész nap otthon ült. Különbem azt hiszem, hogy egész nap nem mozdult ki a szobájából. Minden, de minden dolgát, & iegcsunyábbakat is benn végezte. Először haragudtam rá, később láttam, hogy tulajdonképpen magával tehetetlen öregember, hát sajnálni kezdtem. Nagyon szegény lehetett, legalábbis azt gondoltam egészen addig, amíg meg nem hívott egyszer magához. Erre azonban később kerül a sor, hogy etet elmondjam. Az öregember egyidő óta aztán nem is lakott magában, hanem egy fiatalember jött hozzá. Ez vasutas volt és csak ritkán tartózkodott otthon. Az öregemberrel sokáig idegenül nézegettük egymást Úgy éltünk ott, mintha haragudnánk egymásra. Pedig annyira tudtuk egymásnak minden dolgát, hogy még azt is tudtuk, milyen színű fehér neműben járunk és mit eszünk ebédre, azonkívül vacsorára. Azonban sokáig nem beszéltünk egymással. Az öregember otthon főzött magának. Úgy ismerkedtünk össze, hogy egy tojást kért 'tőlem a tésztájára. Biztosan látta, hogy vacsorára mindig tojást eszem, hát gondolta, hogy van otthon nekem. A tojást papírba tettem, rákötöttem a porseprü végére, amelyik mindig ott állott a sarokban és úgy nyújtottam át neki az utcán keresztül. Megköszönte és azontúl mindig kért tőlem ezt- azt. Fokozatosan több midient kért, ha volt nekem, adtam is neki. Pedig bizonyisten megesett, hogy épp azt kérte, amit magamnak tartogattam étkezésre. Mondom, azt gondoltam, hogy nagyon szegény, mert így élt. Egyszer kenyeret, máskor teát és cukrot, zsírt vagy sajtot kért. Soha sem adta vissza, de ezt csak upv megemlítem. Később, ha meglátta, hogy valami jobb ennivalóm van, például vaj vagy gyümölcs, mindjárt kért belőle. A tojást is nagyon szerette, azt is sokszor kért. Kénytelen voltam néhányszor, amikor nekem is alig volt, .eldugni az ennivalókat, mert az egyik ablakban tartottam mindent és ott meglátta. A (Legelső kéréskor, amikor az egy tojást kérte, a nevét is megmondotta, Szilveszternek hívták. ÍJn bizony neon kérdeztem tőle, hogy a vezeték vagy a keresztneve-e ez. Lehet, hogy például Szilveszter Károlyuak hívták, vagy mondjuk Kovács Szilveszternek, aszerint természetesen, hogy milyen neve volt a Szilveszter, de ez nem is fontos. Ezek szerint már nagyon jól ismertem őt, amikor meghívott magához újévkor. Úgyis szomorú voltam a karácsony miatt, amelyet egyediül kellett eltöltenem, gondoltam, hogy elfogadom a meghívását. Hátha viszonozni akarja azt a sok mindent, azt is gondoltam, amit az ablakon keresztül kapott tőlem. Volt idő, hogy majdnem én tartottam őt. Ezt nem azért említem, mintha sajnáltam volna tőle. Hát Szilveszter este átmentem az öreghez. Ugyanolyan csúf nagy szobában lakott, amint én, csak több minden volt benne. Először kellemetlen volt, hogy öt is Szilveszternek hívják, mert mikor a Szilvesztert említettem, mindig azt hitte, hov'r őróla van szó. Ha a nevét pontosan megkér • ;n volna, szólíthattam volna Kovács ur vaey Károly bácsinak, de ez nem is lonii.ua. Úgy látszott, hogy eléggé ki akart tenni magáért. Valami sok ennivaló nem volt ugyan az asztalion, de volt egy sonkacsülök is és tea, A vasutasnak szolgálatba kellett mennie, csak keltein voltunk a szobában. A sonka- csülökből vágtam egy nagyon csepp darabot, mert gondoltaim, hogy majd másodszor is veszek belőle. Az öreg maga elé vette az egész csülköt és megette. Azután teát főztünk, de előre kimérte a 'két csésze vizet és csak azt forralta föl. Meg kell jegyeznem, hogy a tea után még ékesebb voltam, mint az egész étkezés előtt. Aztán beszélgettünk, az öreg sok mindenről panaszkodott. Pontosan neon tudom elmondani, hogy mikről, mert ezeket a panaszokat már azóta is nagyon sokat haOilottacn, Aztán felállt és kinyitotta a két szekrényt, amelyek egymás mellett állottak a fal mellett, — Megának megmutatom Fiafía ur, — mondotta nekem, — a gyűjteményemet. Ez az egyetlen szórakozásom ebben a szomorú életben. — Hát vicc volna elsorolni -azokat a drágábbnál drágább dolgokat, amiket oda kirakott elém az asztalra. Mondhatom, hogy a legr értékesebb régiségek voltak azok, amiket a® ember el tud képzelni. Az ilyen gyüjtőszen- vedélyről a magamfajta egyszerű ember addig, amíg nem ismeri annak a lényegét, azt - szokta mondani, hogy mindenféle régi lim-lomnak az összeszedéséből áld az mindössze. Nahát itt aztán nem lim-lomról volt szó, az -az egy már igaz. Csupa arany holmik, ékszerek, dobozok, mindenféle poharak, tokokban evőeszközök, aztán olyan szép holmik, amikről nem is tudom, hogy mire valók. — Nem vagyok én olyan szegény, amilyennek látszom, — mondotta az öreg, — csak éppen nagyon spórolok. — Ráadásul, valószínűleg beleme’iedegett, megmutogatta a ruháit iis, volt vagy tíz rend neki, mind elég jó állapotban. — Ennivalóm is akad egy (kevés, — mondotta és ,a második szekrény aljában megmutatta az éléskamráját Minek soroljam ed, hogy mi minden volt ott?! Ennivalónál az ilyen felsorolás unalmas! Elég, ha annyit mondok, hogy volt ott egész sonka, egy láda datolya és vagy egy tucat különféle pecsételt bor ás. Nem lehet rossznéven venni tőlem, ha eszembe jutott, hogy ha ennyi mindene v. .. ennek az embernek, akkor miért nyújtogattad ja velem a seprűvel az én szerény berendezkedésemet, de ezt minden harag nélkül gondoltam, annyit mondhatok. Az asztal csak úgy roskadozott a drágaságoktól, a székek a kirakott ruháktól és a szekrény alja az ennivalótól. Egészen emberi dolognak lehet tartani, hogy azt gondoltam: Ez az ember csak az éjfélt várja és akkor fog előállni az igazi vacsorával. Az eddigi csak bevezetés volt. Nem is aka-rom tagadni, hogy -ennek a gondolatnak nagyon megörültem, ment otthon nem ettem semmit. Olyan ember nincs is, aki vendégségbe menés előtt otthon bevacsorázna, hát még Szilveszter estén! Megjegyzem, hogy azon a déleiőttön is kért valamit tőlem az öreg, már nem emlékszem, hogy mit. Ezt csak éppen, hogy megjegyzem, de nem akarom, hogy valaki félreértse. Ha nekem van, én mindig szívesen adok, akárki kér tőlem. Nagyban nézegettük a holmikat, amikor kezd etoltódni a villany. Egy percig egészen sötétségben maradtunk, aztán az uj évre virradtunk. Minden jót kívántunk egymásunk és vártaim, hogy mi lesz. Az öreg mindent él- rakott szépen a szekrényekbe és megkínált egy pohár borral. Nem volt egészen tele a pohár, csak félig, die hát ez még semmi. Utána azt mondta, hogy csak vegyek egy szem datolyát. Odatartotta elém a ládát, amelyik egészen tele volt datolyával. Nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt, de erre a kínálására nem vehettem többet, csak egy szemel Hogy mi volt még ezután?! Leültünk egymással szemben és beszélgettünk. Megint- csak nem emlékszem, hogy miről, mert csak az öreg bőszéit. Az én eszem aiz evésein járt, őszintén beváltan. Hát végre tatám, hogy itt már nincs semmi reményem, arra, hogy Lecsillapítsam követelőző gyomromat. Az öreg az ajtóig kisért, de mintha fürgébben járt volna, itnint éjfél elő'lt. Az ajtóban sokáig rázta a kezemet, én ímeg bolond, barátságosan vissza. Nem mondom, eszembe ötlött, hogy mondjak valamit neki, de Letettem erről. Lebotorkáltaira a sötét lépcsőkön és kijutottam az utcára. így Lett vége a látogatásomnak. Lehetett egy óira, az utca tele volt éneklő emberekkel. Haza hiába mentem volna, mert az öreg meghívására két napig semmit, sem vettem, de mindent elífogyasztottam. Hanem nem is volt annyi pénzem, hogy bemehettem volna egy kocsmába vagy vendéglőbe. A sarkon szerencsémre virsliPőző volt, attól vettem két párat és két zsemlét. Nagyszerű volt, mert éppen ennyire futott. Aztán reggelig sétáltam az utcákon és néztem a hazatérő vidám embereket. Majdnem mindenki be volt rúgva. Egész komolyan mondom, hogy nagyon kellemes volt ez a séta. Esett a hó és olyan szépen ropogott a lábaim alatt, hogy kimondani is alig Lehet. És nem érdekes, hogy haragudni sem tudtam Szilveszterire, a vacsorája "és a gúnyos mutogatásai miatt?! Mindig mondottam, hogy ilyen bolond természetem vau nekíMML Az „S 4** haló halálharca Frisdricft Ess wnsanfeíitiaffaaüsi wísszaenUéhezésel az amerikai bavárhaló feaíasziráfálára I lii Méí üy Mim | li sok orvos által aj ártva mint kitűnően hevált háziszer. Rossz emészt s, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbij, kólika, || | aranyér, vérszegénység, gyornorbaj és j| étvágytalan1 áir, báb nyhesév és sárgaság elien. Minden gyóeytárban kapható p 1 üveg ára 5‘— Kő. Bj .égyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre! ff Készíti: H 1 Vürös Rák gyógyszertár, Braüslava fj Alapítva 1312-ben ff.
