Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-05 / 3. (1630.) szám
4 TRZTOSIVVlAGBCaEl-raraiflB 1M8 |un<r «, Újévi nyiU tevéi Szüllő Irta: Dobránszky János, az országos keresztényszocialista párt alelnöke. „Viditque Deus cuncta, quae fecerat, et erant valde bona.“ E szavakra nyíltak a teremtő Isten ajkai, amidőn befejezte a teremtés harmonikus, nagyszerű, fenséges, egyetemes müvét s annak a boronáját: a maga képére és hasonlatosságára teremtett embert. Hasonló kijelentésre bizonyos értelemben Te is jogosult vagy Elnök Ur ennek az uj évnek a küszöbén 1 Nem kell, csak egy futó pillantás mindarra, amit tettél, s amire a mi pártunk csak büszke lehet s tiszta lelkiismeíettel mondhatod Te is, meg mi is, hogy amit tettél kevés számú, de nagy súlyú törvényhozó munkatársaiddal egyetemben, az mind: valde bona erant! A Te munkád is azonos a kreációval, sőt valóságos rekreáció az. Elveid egyezők az Isten törvényével, akinek áldott napja egyformán süt kicsinyekre, nagyokra, választottakra b elnyomottakra. Minden koncentrikus gondolatoddal és érzéseddel a szeretet evangéliumába s az igazságának teljébe kapaszkodói. A jó Isten valamikor elragadtatásssal szemlélte az első emberen az életszentséget, de annál inkább felháborodott azután, amidőn ez az atyai - Jag dédelgetett ember nem tudta megbecsülni önön- magát, független szabadakaratát, romlatlan szivét, ragyogó észbeii tehetségeit, halhatatlanságát, boldogságát. Azóta is bűn és bűn, meghasonlás, eldurvulás, viszály, nyomor és az őrjöngések ezer faja nyomorítja az embert a maga egyetemességében. Múlhatatlanul be kellett következnie ezen egyetemes emberiség számára a nagyszerű repará- ciónak és az általános revíziónak, mert különben végső pusztulás állott volna be utolsó iziglenig. A végtelen áldozatokat és isteni erőket igénylő eme nagy reparációs és megváltói munkára azonban csakis a betlehemi istálló szülöttje vállalkozhatott, akinek faragatlan bölcsője felett felhangzott a dicsének a teremtő Isten és a nagy pax a jóakaratnak számára. Bizony, csakis ez az istenember és ö is csak a maga végtelenségekbe nyúló s mindenkit átfogó nagy isteni szeretetével hajthatta végre azt. Abban a reparációs és megváltói munkában mindazok részesednek, akik a jobb s több emberi müvészformán e boldogságon fáradoznak. Azok közé elsősorban Te tartozol, igen tisztelt Elnök Urunk, mint az Egyszülöttnek igaz, odaadó, lelkes Szüllő-pendantja, mint a krisztusi eszmék valóságos világi apostola. Ezért feléd fordulunk ma bizalommal, magyar nemzeti mivoltodra való tekintet nélkül, más nemzetbeliek is, mert csak az igazi krisztusi lélek lát mindenkiben igazi testvért. Ezért ma ezrével tóJulnak zászlaid alá ezen az ősi földön, hol apáink porladnak, hol bölcsőnk ringott, hol majdan pihenőt is lelünk mindnyájan, akik e szent földhöz sziwel-Iélekkel ragaszkodunk. Csakhogy, fájdalom, e föld ma már annyi Bokát veszített régi tradiciós meghittségéből, annyira hátat fordított az igazi szeretetnek, egymás iránt való megbecsülésnek, annyira leromlott és lecsúszott sok irányban, uogy kétségbe kellene esnünk, ha a hit és a szeretet eme megfogyatkozásával egyúttal a mi jobb jövőbe vetett bizodalmunk is kiveszett volna tespedő sziveinkből! Áldott az a szív, amelynek legintenzivebb életlüktetése: a tiszta lelkiismeret és szeretet. Áldott az az Apostol, aki a legelhagyatottab- bakért harcol akkor, amikor ő maga is osztja kemény sorsukat. Szlovenszkó népei mind kivétel nélkül egész j embert várnak az arcélre! } Szó sincs róla! Vannak, akik azt akarják elhitetni népükkel, hogy ők az Isten küldöttjei, holott valóságban semmi mások, mint kincskeresők és batalomlesők. Vannak, akik pompásan nagykép üstödnek, holott valóságban csak önérdekeket hajszolnak, puszta hatalomért törtetnek s a népet könnyen járható lépcsőnek tekintik a maguk politikai turista passziójukhoz. Vannak, akik nagyon is elszigetelt érdekekért ütik a nagy dobot, sőt akik a leghihetetlenebb rögeszmékért lepik el az arénákat. Vannak azután olyanok is, akik többé-kevésbé jól indultak, de vagy idő előtt ellankadtak, vagy pedig szánalmasan lecsúsztak. Sőt voltak, akik Szlovenszkó népeinek széles rétegeiben fel tudták költeni a jobb időkbe vetett reményeket, de valahogy szintén oda ragadtak ahhoz az enyvhez, amelytől ők maguk óva intették az itteni közvéleményt egy évtizeden át, mivel ennek az enyvnek tisztaságáról maguk sem tartottak sokat. Ma pedig oda ragadtait ehhez az enyvhez ők maguk is, mivel nem volt elég lelki erejük jobban szeretni mindnyájunk érdekét, mint a maguk exkluzív cseltevéseit, sem pedig becsületesen s férfiasán ellentállani az önző anyagi és hatalmi csábításoknak. Ugyanakkor nem átalottak még azt is kürtölni, hogy ti-ztán a szegény nép érdekében hozták meg ezt az áldozatot. De a szegény nép valahogy nincs elragadtatva ettől az érte hozott nagy, igazán nagy áldozattól!! Erre, arra eszmélni kezd, sorban üzenni a sok vezérnek: El veletek! Elég volt már az ámításokból. Csak a mi lelkiismeretünk nyugodt! Épp azért a sok megpróbáltatásunk ellenére is boldog öntudattal üdvözöljük az uj évet g ebben az uj évben azokat, akik minden lehetőt elkövetnek, hogy egy jobb jövőnek nézhessünk elébe. Midőn ilyen vezérek után réved ez a ni szemünk itt Szlovenszkón, akkor önkénytelenül is a Te kimagasló személyed ötlik szemünkbe, De nemcsak a miénkbe, akik eddig a Te vezérleted f alatt vívtuk kemény csatáinkat, hanem hála Istennek már sokan mások is bizalommal tekintenek a Te működésed elé s felfigyelnek a Te eseményszámba menő nyilatkozataidra, akiket eddig más futó üstökösök kápráztattak el. Mert főleg a Te kezedben villog ma a jog fegyverre — s a rendületlen hitvalló pajzsa! Ez vonz, ez imponál nemcsak magyar testvéreinknek, hanem a mi szlovák, német és rutén testvéreinknek is, akik az átfogó kér. szoc. pártban mind nagyobb arányokban keresik politikai elhelyezkedésüket s elősegítik azt, hogy Szlovenszkó népei mindegységesebben lépjenek fel az elalkudott autonómia kivívásáért, a veszélyeztetett hitvallásos iskolákért, a mieinknek kijáró hivatalokért és munkaalkalmakért, főleg pedig a közgazdasági élet fellendüléséért. Úgy neked Elnök Uram, mint a többi parlamenti éa szenátusi kitünőségeinkuek, akikre méltán büszkék vagyunk, a legnagyobb liálaadó- val tartozunk, amelyet mint a pártnak országos alelnöke nemcsak a magam, d: egész pártunk nevében van szerencsém ezennel ez uj év beálltával őszintén tolmácsolni azon forró kívánságom kapcsán, hogy a Gondviselés mielőbb koronázza meg a Ti nagy s önzetlen munkátokat nagy s áldásteli sikerrel is Szlovenszkó összes népeinek boldogitására. Mert csak ha mindnyájan boldogok s megelégedettek leszünk, mint i 'venszkó szülöttjei — s a csehszlovák republika állampolgárai, számíthat ez a republika is a' maga nyugodt fejlődésére és erősödésére! Vásujtaelyen „nem szabad** magyarul beszélni A megalakult nemzeti Tanács minden magyar és német beszéd ellen „teljes tisztogatást" és „minden megengedeti eszkázf" helyez kilátásba Vágujhely, j&niuiáir 3. (Saját tudósitónk- fó-l.V A legutóbbi napokban a fcörótífeező szövegű edmnátk fal:rag:nszoikikail árasztották el Vágiuijifreily utcáit: A magyarosítás ellen s városunk és vidéke szlovák jellegének védelméért! ^ Felszabadított hazánkban nemzeti önállóságunk tizedik esztendejében megütközéssel látjuk, hogy szint szlovák városunkban és környékén még mindig vannak olyan polgárok, akik tudnak ugyan szlovákul, azonban mégis főleg az utcákon és más nyilvános helyeken kihívóan nem a mi szlovák nyelvünkön, hanem magyarul vagy németül beszélnek. Jól tudjuk, hogy ezen polgárok többsége üzleteiben és irodáiban nem alkalmaz szlovákokat oly számban, amint azt városunk és vidéke megkívánhatja. Ez a magatartás annál inkább felháborító, mivel az említettek állásuk, hivatásuk vagy üzletük révén a szlovák népre vannak ráutalva. Hogyha városunknak és vidékének tényleg volnának olyan lakói, akik nem bírják az államnyelvet, ezek beszédén egyáltalá- nan nem ütköznénk meg; habár az ilyeneknek is erkölcsi és állampolgári kötelességük lenne, hogy tíz év alatt nyelvileg is alkalmazkodjanak. Bejelentjük ezennel, hogy városunkban megalakult a Nemzeti Tanács, amely feladatán! tűzte ki, hogy ebben a kérdésben mindenesetre teljes tisztogatást visz véghez s amely épp ezért nyomatékosan kivánja, hogy városunkban és vidékén nyilvánosan mindig és mindenütt csak szlovákul beszéljenek. Az ezzel ellenkező szándékos csele- J kadetet kihívásnak tekintjük, amit min óén megengedett eszközzel lehetetlenné teszünk. Ha ez a felhivá: nem segít, a, Nemzeti Tanács intésül össze fogja állítani azok névjegyzékét, akik a városnak és vidékének szlovák jellegét kihívó módon fenyegetni akarják. Vátujhelyen, önállóságunk tizedik esztendejében a Nemzeti Tanács. A magyar és néniét nyelvnek'.-a magánéletben való szabad használata elten irányuló, súlyos fenyegetést tartalmazó falragaszt érthető felháborodással fogadták nemcsak a magyarok és a zsidók, die a nemzetiségi békét komolyan akaró szlovákok is. A íalüá- borodás annál indokoltabb, miután niág eddig nem akadt hivatalos hely, amely eljárást indított volna a falragasz szerzői és terjesztői ellen. A falragasz szövege ugyanis az alik'Otimánytörvények iközé iktatott kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkének harmadik szakaszába ütközik, amely szószerint a következőket rendeli el: .JEgyetlen csehszlovák állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó utján történő rágj' bármilyen közzététel terén, vagy «, nyilvá- no« gyűléseken.** A csehszlovák köztársaságinak nem csehszlovák anyanyelvű polgárai Vágujhelyeu és vidékén is joggal elvárhatják a hatóságoktól, hogy akadályozzák meg az olyan akciót, amely az ailkotmánytörvényben biztosított egyik legtermészetesebb joguk gyakorlásának szabadsága ellen irányul. fejét lecsavarni és az oxigénbombát a csövön keresztül behajitani a motorkamrába. Arról, hogy levegőtankot szállítsunk le és abból vi*-; mentes utón juttassunk szivattyúzás utján levegőt az agonizál óknak, ilyen viharos tenger- járás mellett szó sem lehet, mert ehhez legalább is tizenkét búvár egyidejű munkájára volna szükség. . Tóm Barker Tíz perc múlva a búvárok rajvonala ott állott Cashell fregatthadnagy előtt, aki rövid szavakkal ismertette a helyzetet, kijelentette, hogy valakinek meg kellene kiséreinie a leszállást. Mind a hatvannégy búvár egyszerre emelte fel jobbkarjál annak jeléül, hogy kész a vakmerő feladatot vállalni. Mit csináljunk? A sorsra bízzuk a döutést, vagy magunk válasszunk. Ez az utóbbi alternatíva látszott a helyesebbnek, mert elvégre mi objektivebben tudjuk megállapítani, hogy ki alkalmas erre a speciális képzettséget és különös buvárerényeket megkívánó feladatra. így esett a választás Tóm Barkerre, arra a búvárra, aki megett tizenkét esztendős buvármult áll és aki az első turnus emberei között elsőnek találta meg az S. 4. roncsát. Ez a kaliforniai, san-franciskói fiú kora ifjúságától a tengerpart mellett élt. és gyermekkorában is vakmerő buvárstikliket csinált. Képzett technikus is, aki az esetlen buváröifőzetben is tud operálni és így a ventillátor csavarját könnyedén fogja kinyitni és elzárni. Már sok és nehéz feladatot oldott meg, ő szerezte a legnagyobb érdemeket a Boston magasságában múlt év derekán elsülyedt naszád kiemelésében is, amikor azonban sajnos, egyetlen embert sem lehetett megmenteni, mert az ajtók nem záródtak le vízmentesen. Nos, hát, Tóm Barker, szerencse fel. ügy festett buváröltözékében, mint a lövészárok ! ellen rohamra induló katona. Még öve is tele volt szurkaivá bombákkal, hat oxigénbom- bával, amiket a hegy ember végső szükség esetén felhasználhat. Mosolyog, amikor kezet szorítunk vele, majd a fejére csavarjuk a sisakot és a csavarok nyikorogni kezdenek. Tóm Barker eltűnik a habokban, amelyek haragos bőgéssel fogadják a szegény föld férgét, ki fel meri venni a küzdelmet végzetes hatalmukkal. Megint azokat a pillanatokat éljük, amelyek ugyan velejárói a tengerészéletnek, amelyekre azonban nem emlékszünk vissza szívesen akkor sem, ha az események már csak tűnő emlékként élnek bennünk ... A korlát felé hajolunk, mintha látni kívánnánk a habok elnyelte bajtársat. . . . Azután végtelen lassuságu pillanatok telnek, majd a telefonszobába csengetés érkezik, a jel, hogy Tóm Barker földet ért . . . Egy jó negyedóra múlva újabb telefonjelzés, Tóm Barker beszél is, de a telefonkábelt a víz úgy csavarintja, hogy a telefonista csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja lejegyezni az üzenetet: —- Halló . . . halló ... a bombákat, bejuttattam, de legalább fél köbméter víz is benyomult. . . . Újabb bombákat, ha, a tengerjárás nem változik, lehetetlenség beküldeni... „S. 0. S.“ Itt az üzenet megszakadt. Öt perc ideg- feszitő várakozás . . . — Halló . . . S-O-S . . . S-O-S ... Beeső,varodtam, se előre, se hátra, se fel, se le... S-O-S . . . S-O-S, mi akik vihar idején napjában ötször is felvesszük ezt a borzalmas jelet, amely a végveszélyt jelenti, mint egyes titkos szekták nagy segélykérése, most megdöbbenve nézünk egymásra. Itt cselekedni kell ... A búvárok között vau egy hatalmas néger, csaknem két^méter magas, olyan erős, mint a bika. Ha jókedvében van. két-három embert felpende- rit állóhelyzetéből és átveti őket a korláton... Halló, Sim Fugler, előre . . . Most már nem arról van szó. hogy ki jelentkezik... S-O-S, indulni kell, annak kell hidalni-, akinek Cashell kiadja a parancsot, mégha az admiralitás legfőbb vezetője is volna az illető. Három perc múlva csikorognak a csavarok . . . Kevéssel múlt el dél, amikor Sim alábukott a habokban és teljes három óra múlva adja. meg a jelei a felhúzásra . . . Ezt a hideg vizet, ezt az emberfeletti munkát fehérbőrű ember nem bírta volna el. Néhány perc múlva ott van a fedélzeten, karjaiban úgy fekszik Tóm barker összecsuklc ; buvárteste, mint egy gombolyag, nem is segitjük, hanem taszítjuk őket a depressziós kamrába. Tóm Barkert alig lehet életre kelteni. Végre emelkedik melle, halkan sóhajt, azután az emberfeletti erőlködéstől ájulásba esik. Pár pillanat múlva a lázárét egyik hófehér ágyán pihen és az orvosok raja sürgölődik körülötte... Délután fél négy. Mintha minden összeesküdött volna ellenünk, most következett be egy újabb szerencsétlenség. Az „S 4“ hali haiáiharca Friedrich Boarn sorhajóhadnagy visszaemlékezései az amerikai hiivárhajé katasztrófájára Vili. A vihar hatalmas arányokat öltött s teljesen világos volt előttünk, hogy a búvárok munkája nem lehet eredményes. A héliumgázba vetett reményeink egyszerre összeroppautak. Búvárainkban megvolt minden áldozatkészség, a derék fiuk életük kockáztatása árán is hajlandók lettek volna, hogy leszálljanak és társaiknak segítséget vigyenek, de csoportosan nem lehetett őket aláklildeni, mert az a veszély következhetett voina be, hogy a vihar elszakítja, vagy annyira összekuszálja kábel- jeiket, hogy ők is nyomorultul pusztulnak el. Dráma az acélkoporsóban Ott állottunk némán, kétségbeesetten. Ekkor az S. 8.-ról újabb üzenet érkezett, amelyet az oszcillátorok fogtak fel. Ezt az üzenetet se a legénységgel, se a sajtóval nem közöltük, a jelentést a tengerészeti hivatal utasítására a Mentési munkálatok idejére titokban kellett, tartani. Fritch Egon sorhajóhadnagy hétfőn délelőtt 10 óra 42 perckor a következő üzenetet küldte: „A lélekzési viszonyok egyre rosszabbodnak . . . Manier fejfájása annyira fokozódott, hogy dührohamot kapott. Mielőtt meg lehetett volna akadályozni, kirántotta revolverét és agyonlőtte Simsont . . . Folyton ezt kiáltozta: Kiirtalak valamennyieteket . . . kiirtalak valamennyieteket . . . hiszen úgyis itt kell meg- döglenünk, legalább nem fogtok kínlódni... Nem fogtok levegőt fogyasztom és ha mégis kimentenek bennünket, engem életben találnak., a levegő nekem elég lesz . . . Bevonult az egyik gép mögé és további vérengzésre készült. Agyon, kellett lőnöm . . . Attól tartunk, hogy a lőporfüst és a hullák kigőzölgése teljesen megrontja a levegőt . . . Sürgős frissítést kérünk Amikor Rumbly admirális kibetüzte ezt a drámai üzenetet, fejét tenyerébe hajtotta és a kemény tengerész, akit tiz éves haditengerészeti szolgálatom idején még sohasem láttam megrendültnek, mégcsak nieg.illetődöttnek sem, hangosan felzokogott . . . Oh, milyen bestia az ember . . . Amikor ott lenn, hatan, közös mártiriumra vaunak ítélve, amikor vagy együtt szabadulnak, -vagy ami valószínűbb, együtt pusztulnak, akkor is feltámad bennök az állat, a rut önzés és legyőzi a tengerész legszebb, legnemesebb erényét, a bajtársi érzületet . . . Hitemben szinte megrendültem ... De Tóm Barker most olyan felemelő példát nyújtott, amely megerősített és visszaadta hitemet . . . Ezt a példát az amerikai haditengerészet arany lapjaira kell írni. Rövid tanácskozás Rumbly admirális néhány percig gondolkozott, azután pedig engem és Cashell fregatthadnagyot, a búvárok parancsnokát hívat ta. Közölte velünk az S. 8. uj radiogramját. Rövijl tanácskozást folytattunk. Az admirális a radiogramot nyomban továbbította a tengerészeti hivatalnak, ahonnan az az utasítás érkezett, hogy a legszigorúbb titokban, kell tartani. Az emberek életét nem szabad kockáztatni, de ha a legügyesebb és legszívósabb szervezetű búvárok sorából Önkéntes jelentkezés történik, akkor egyes vállalkozókat alá lehet a legnagyobb óvatossági rendszabályok mellett bocsátani, ezek aztán vigyenek oxigénbornbá- kat magukkal és próbálják meg a ventillátor %
