Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-28 / 23. (1650.) szám
'PBS^OT-MACitoR-HIRME I Izgalmas és elkeseredett hangulatban folytatódtak ma aref zsinat tárgyalásai Eddig mindent megszavaztunk, amit a kormány akar, de semmitsem láttunk, ami javunkat szolgálta volna, — mondta Korláth Endre — Slávih kormánybiztos válasza nem elégítette ki a zsinat tagjait Pozsony, Január 27. (Pozsonyi szerkesztőségünk telelonjelentése.) Csütörtökön, a református egyházzsinat negyedik napjának délutánján a bizottságoknak kellett volna ülésezniük, azonban az ülések elmaradtak, mert Slávik György dr. kormánybiztos tájékozódott az előkészítés alatt álló törvénymódosításokról. Az egyes bizottságok, amelyek nem a törvényelőkészitéssel foglalkoztak, hanem az egyetemes egyház egyéb fontos kérdéseivel, külön-külön folytattak tanácskozóikat. A bizottsági tárgyalások nem egy helyen izgatott és elkeseredett hangulatban folytak le. Több felszólalás hangzott el, hogy a kormány az egyház ügyeit mind- ezideig nem tette komoly megfontolás és intézkedés tárgyává. Erős kifakadások hallatszottak az állampolgárság hiánya, Ruszinszkó rendezetlen ügye és az államsegélyek rendetlen folyósítása miatt. A református egyházzsinat plenáris tanácskozását péntek délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Czinkc István püspök. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után napirend előtt Siménfalvy Árpád dr. (Nagyszőlős) szólalt fel. Kérdést intézett az elnökséghez, hogy miért oly lassú a zsinat munkája. Az egyes törvénycikkek bizottsági le tárgyalásával sern készültek még el. 'A munka vontatott és nehéz. Elismeri, horrv a jóakarat megvan, de kérdi az elnökséget, hogy miért történik mindez, hiszen anyagi áldozatokkal sem birja a református zsinat a hosszú ülésezést Hovatovább a régi pozsonyi diéták lassúságával fogunk előre menni, ahol csak gravamenekkel sírták tele a tárgyalás napjait. Ha igy haladunk, még éjjel is kénytelenek leszünk majd tárgyalni. Söröss Béla losonci teológiai dékán elismeri, hogy a legrövidebb időt a zsinati tárgyalásokra f ordították. mert mindent a bizottságoknak kellett megtárgyalni. Ennek oka pedig az, hogy a kor- mánvbiztos ur újból és újból kérdéseket intézett egyes albizottságokhoz és az albizottságokban oly indítványokkal jöttek elő, amelyeket előzőleg nem is tárgyaltak, továbbá az ötnapos zsinaton is oly indítványokat terjesztettek elő, amelyeket az egyes bizottságok nem tárgyaltak le, úgy hogy ezeket kénytelenek voltunk visszaadni a bizottságoknak a zsinati munka lassúságának másik oka az, volt, hogy a korrnánvbizős ur tájékoztatni kívánta magát a hozandó törvényekről. Ezután Korláth Endre dr. zsinati tag szólalt fel. Legnagyobb sajnálatomra — mondotta — bármilyen elismeréssel vagyok Söröss lelkész óriási munkája iránt, mégsem vagyok képes arra az álláspontra helyezkedni, amire ő, mert lehetetlennek tartom a törvényhozás olyan formáját, ami a mi zsinatunkon most történt. — Nem tartom elfogadható oknak, hogy ilyen meg olyan akadályok merültek fel és abban látom a hibát, hogy a zsinat elé kerülő anyagot sehol sem vitattuk meg előzőleg, azt titkosan kezelték és mi csak a legutolsó pillanatban tudtunk róla. Már pedig a helyes törvényhozás megkívánja, hogy legalább huszonnégy órával előbb közöljék az egyes zsinati tagokkal az anyagot. Ha ez megtörtént volna, akkor nem állanánk úgy, ahogy most, alaposan megrághattuk volna a dolgokat. A hivatalos lapnak is az egyes törvényjavaslatokat már előzetesen ismertetni kellett volna. Hogy a kormány miért kezelte titkosan a dolgokat, azt megértem. Olyan módja történt itt a törvényhozásnak, ami egészen újszerű. A kormány megszabta ugyanis, hogy mit kell törvénybe foglalni. — Lehetetlenség volt a kormánytól két éven át választ kapni azokra a törvényjavaslatokra, amelyek nem feleltek meg az ő követelményeinek. Ha közölte volna a kormány kifogásait, már régen megváltoztattuk volna törvényeinket, ellenben a kormány képviselője egyházunk vezetőségével szemben egészen különösen járt el. 1924 decemberében Müller prágai miniszteri tanácsos szakreferens tárgyalt a vezetőségünkkel, jegyzeteket készített és Ígéretet tett arra, hogy három hónap múlva Írásban fog a kormány válaszolni. Csak egy kívánsága volt, hogy az egyház Tegye vissza a törvényeket, — Ez meg is történt, az egyház válasz nélkül visszakapta a törvényeket. Eltelt egy esztendő. 1926 januárjában én magam elmentem Müllerhez, hogy mi vau a már újból a kormányhoz fölterjesztett törvényekkel. Kérem, — mondotta Müller — nálam nincsenek a törvények és féliv papirost mutatott, amelyre az volt írva, hogy a református egyház minden feltétel nélkül visszavette a törvényeket. Korláth e szavaira nagy megrökönyödés támadt a zsinati tagok között. Azért tökéletlen a mi törvényhozásunk, — mondotta Korláth, mert senki sem tudja, hogy mit fognak itt tárgyalni. Kénytelen vagyok ezt megállapítani, mert lehetetlen, hogy innen úgy menjünk haza népünk közé, hogy nem vagyunk informálva és nem tudjuk magunkat megnyugtatni, hogy mit is végeztünk. Eddig mást nem tettünk, csak lojalitástól csöpögve mindent megszavaztunk, de semmit se láttunk, ami javunkat szolgált* volna. Ezért kellett a titkosság. Söröss jóhiszeműségében bizonyos könnyelműséget is látok, — mondotta Korláth, — tudniillik elkövette azt a hibát, hogy nem parafáltatta a kormánymegbízott által az eddig végzett munkánk tárgyalási anyagát. A kormánymegbízott ur mindig újabb kívánságokkal és felvilágosításokkal állott elő a mostani tárgyalások során. Keserű tapasztalataink vannak a kongruntörvény tekintetében is. A kon- gruatörtényt annakidején, amikor rövid ideig a kormányt támogató pártban voltam, megszavaztuk. A törvény tárgyalásánál a Bund dér Land- wirte, a magyar nemzeti párt és Ilodzsa között oly megállapodás jött létre, hogy csak hagyjuk úgy a törvényt éa rövid időn beiül gondoskodni fognak lelkészeink állampolgárságáról. És mi történt? itt van közöttünk Komjáthy Gábor 78 éves lelkész, aki 50 év© éi Ruszinszkóban és még mindig vitás az állampolgársága. A tisztviselökérdéssel hasonlóképp állunk. Erre is azt mondották annakidején, hogy ne tárgyaljuk az elbocsátott tisztviselők ügyeit: Hodzsa kötelezte magát, hogy 1928 szeptember 15-ig rendezve lesz ez a kérdés. Mi para- fáltattuk ezt az Ígéretet és még sem történt sommi. Söröss Béla válaszolt Korláth fölszőlalására és osszasan fejtegeti a tőrvényrevizióra vonatkozó előzményeket. Előadja, hogy külföldi ellenőrzés álatt állottak akkor, amikor a tanácskozások folytak. Korláth Endre: Ezért nem lehetett nyilvánosságra hozni. Söröss Béla ezután részletesen ismerteti a Zoch püspökkel való tárgyalások történetét. Amikor Zoch püspökkel együtt fölmentek Prágába és már minden elő volt készítve, akkor az illetékes szakminisztériumban azt mondották, hogy lehetetlen a küldöttség fogadása, mert a törvény revíziója nincs az illetékes minisztériumban. (Valaki közbekiált: Nem is lesz soha!) Hangsúlyozza, hogy teljesen jóhiszeműen cselekedett és kálvinista embernek az őszinteségével és egyenességével járt el a tárgyalások során. A hivatalos lapban nem lehetett közölni a tárgyalások menetét, miután az volt a megállapodás, hogy ezt nem szabad nyilvánosságra hozni. Polchv István dr. (Beregszász) zsinati tag nagyon csodálkozik azon, hogy három erős protestáns ember állt a kormány oldalán, Hodzsa, Zoch püspök és Szlávib György kormánybiztos, ezekkel szemben állt Müller miniszteri tanácsos, aki tudoinásb szerint felckezetnélküli ember és ez a Müller legyőzte a három erős protestánst. Bcrtók Béla, a kárpátaljai egyházkerület püspöke a következő szónok. — Eddig csendesek, türelmesek voltunk, — mondotta — hallgattunk, mert vártuk, hogy a megértés szelleme előbb-utóbb úrrá lesz. A tényeket letagadni nem lehet most már. 1924 december 29-én Pozsonyban Müller miniszteri tanácsos két referensével tárgyaltunk a törvények ügyében és akkor ő megelégedését fejezte ki a tárgyalások felett és kijelentette, hogy az a meggyőződése, hogy mindkét részről megvan a megértő készség és jóakarat. Ezért tehát azonnal telefonálni fog Prágába, mondotta Müller és kiutaltatja az összes államsegélyeket, nehogy december 31-ével az erre a célra megállapított összegeket az államkincstárba visszautalják. Ugyanakkor arra a kérdésemre, hogy mi lesz a ruszinszkői egyházkerülettel, Müller azt válaszolta, hogy az különálló ügy, azonban módot fog keresni arra, hogy a rendelkezésre álló, esetleg fenmaradó feleslegből a ruszin- szkói egyházkerületnek is jutttesson. Azonban mi történt? Nemcsak a rnszinszkói kerületnek tett Ígéretét nem váltotta be Müller, hanem a szloven- wkéi két egyházkerületnek tett Ígéretet zen. ée hajlandó az ezen zsinat által meghozott kánonokat, amennyiben azok az egyházzal k/öztölit irányelveknek megfelelnek, jóváhagyni. 8. A vallásügyi minisztériumnak nincs tudomása arról, hogy a ruszinszkóá politikai hatóság milyen magatartást tanúsít az ottani egyházkerülettel, mint a református egyház által életbelépte- tett intézménnyel szemben, amelynek az alkotmányban még ninas kifejezés adva és amely nincs jóváhagyva. Épp ezért iaeiu nyilatkozna tóin a szükséges vizsgálat meg- ejtése nélkül, amely le fog folytatódni az Irányban, hogyan lesznek az interpellációban megjelölt mai állapotok rendezve és szabályozva, 4. Az a körülmény, vájjon a református egyházat 1922. és 1923. években tényleg megillették-© azok a bizonyos szervezeti költőégek, a megejtendő vizsgálat után lesz megállapítható. 6. Az állam már évek óta folyósít a református egyháznak dotációt közigazgatási szükség’'’!©* fedozósére, amely hozzájárulás az egész egyház vonatkozó szükségleteinek fedezésére szánva. az egyházi központnak fizettetett éa Így az illetékes egyházi tényezőknek feladata, hogy a hozzájárulás felosztásánál vegye tekintetbe a ruszinszkői egyházkerületet is. Az állami költségvetésben nincsenek külön tételek az egyházkerületeikre nézve 6s épp ezért nem szerepel benne külön a ruszinszkői kerület sem. Amennyiben ezen egyház által létesilett és fenntartott egyházkerület nem részesedik az állam által nyújtott és közigazgatási célokra szánt dotációkból, ez az ő ügye az egyház egyetemével szemben és az ő feladata, hogy a szükséges anyaga alapot az egyetemes egyházban magának biztosítsa. 6. Ami Siiménfalvy Árpád dr. indítványát illeti a református lelkészek államipolgárságára vonatkozólag, utal arra, hogy a református egyház lelkészeinek az 1926. évi julius 1-én kelt 152. számú (Lex-Dérer), avagy az 1879. évi 50. te. alapján állampolgárság elnyerésére irányuló kérvényei esetről-esotre lesznek gyorsított eljárással és teljes jóindulattal elintézve, amennyiben nem merülnek föl akadályok konkrét esetekben. Az állampolgárság megállapítására irányuló kérelmek szintén gyorsított eljárással lesznek elintézve, úgy, hogy az illető fél, amennyiben a határozatban jogainak sérelmét látná, további jogorvoslattal élhessen. Slavik kormánybiztos felszólalása után Bartók Béla püspök kijelentette, hogy Slavik kormánybiztos válasza már az első hallásra sem látszik megnyugtatónak és kielégítőnek. Hogy a választ alaposan megtárgyalhassák, kérte a zsinati tanácskozás felfüggesztését. Az elnök a zsinat ülését délután öt. óráig felfüggesztette. ww w w w w wW ww ’na w W W1WWWW;m "># Titulescu és Mussolini megegyezése u] érát teremt a Balkánon Síoraáisfs az ©láss érdeksk élharcosa Kész — ük szentgotthárdi alfér a diplomácia ütközőpontjában Paris, január 27. Mig a párisi sajtó a Quai iTOrsay egyetlen figyelmeztető intésére most már teljesen elhallgatja kommentárjait Titulescu és Mussolini tárgyalásairól, addig a Daily Mailnek Párisban megjelenő kontinentális kiadása arról a4 szenzációs jelentést, hogy Románia magatartásában teljes fordulat következik be. Nincs kétség aziránt, Írja a lap, hogy Románia most már mint az olasz balkáni politikának erélyes támogatója és szövetségese lép fel. Áz a teljes megelégedettség, amely Titulescu és Mussolini nyilatkozataiból a kétórás tárgyalás után kiárad, arra a következtetésre vezet, hogy mindkét félre rendkívüli előnyökkel jár az uj barátsági viszony. A román külpolitika uj orientálódásában a végleges döntés ugyancsak akkor fog megtörténni, ha Titulescu Briand- nal is tárgyalt, ami rövid időn belül megtörténik, azonban a jelek máris arra mutatnak, hogy a Balkánon uj politikai éra veszi kezdetét. A római tárgyalásoknak első pozitív eredménye kétségtelenül a gazdasági tárgyalásoknak felvétele lesz Románia és Olaszország között. Ezek a tárgyalások Braüanu uralma alatt szakadtak meg. Sauervvein a Matinban arról panaszkodik, hogy a szentgotthárdi affér ügyében a feltétlenül szükséges népszövetségi ellenőrzést mindenféle gyűlöletes Intrika akadályozza meg. Sauerwein hangsúlyozza, hogy Olaszország semmi szin alatt nem engedi meg Magyarország ellenőrzését és annyit bizonyosan cl is ér. hogv Románia is legalább részben csatlakozik álláspontjához. Magyarország ellenőrzése azonban feltétlenül szükséges, mert a népszövetség az érdektelenség bejelentésével az egész leszerelési problémát veszélyeztetné. Milánó, január 27. A Corriera della Sora szerint Mussolini és Titulescu eddigi tanácskozásai után bizonyos, hogy a kisantant kollektív jegyzéke a szentgotthárdi fegyverszállítás ügyében elesik. Úgy hírlik, hogy már csak Csehszlovákia akarja a jegyzéket benyújtani. Róma, január 27. Titulescu az újságírók alőtt kijelentette, hogy szó sincs a kisantant kollektív jegyzékéről, csupán az egyik hatalom tájékoztatja a népszövetséget. London, január 27. A Daily Telegraph római levelezője beszélgetett Titulescuval, aki ezt mondotta: Sok fontos politikai kérdést fogok megbeszélni Mussolini vei. Besszcrábia tárgyában nem lehet nehézségektől tartani. Sokkal kényesebb kérdés az, hogy minő mértékben osztja meg Olaszország barátságos támogatását Románia és Magyarország között. London, január 27. A Times félhivatalos formában az alábbi érdekes kommentárral kiséri a szentgotthárdi affér fejleményeit: Amíg Jugoszlávia és Csehszlovákia Genfbe akarják juttatni memorandumukat, addig Románia az elhalasztás mellett száll síkra. Titulescu tárgyalásai Mussolini vei a kereskedelmi szerződéstől a magyar—román optánsperig mindent magában foglalnak. Románia a lap szerint szívesen venné, ha a szentgotthárdi ügyben mindaddig semmiféle lépés sem történne, amig a román szakértői vizsgálat nem lesz meg. Általános az a vélemény, hogy ebben a jelentéktelen ügyben nem szabad oly módszert alkalmazni, amely újra kiélezné a győző és legyőzőitek közti ellentétet és súlyos precedenst teremtene. Róma, január 27. A Tribuna Titulescu kijelentéseit az olasz politika nagy eseményeként üdvözli. A lap ezeket Írja: Megkísérelték Róma izolálását. Hiába. A kisantantot akarták kijátszani Olaszország ellen. Hiába. Jugoszláviát akarták az Itáliálól állítólag fenyegetett balkáni szabadság nevében Olaszország ellen felheccelni. Hiába. Romániát é« Görögországot bizalmatlanná akarták tenni Olaszországgal szemben. Hiába. Romániának nincs érdekében, hogy kalandos tervekbe bonyolódjék, még ha azzal kecsegtették is, hogy nagyobb támogatásban részesítik. Romániának és minden más Balkán-államnak megvan az oka, hogv az Olaszországgal való jóviszonyt helyreáll! Ua* 1928 Január 28, azombai 5 Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő: lm- I már a köztársaság fennállásának tízéves jubeliu- mát fogjuk az idéu megölni és a református egyház még mindig nincs abban a helyzetben, hogy ügyeit rendezték volna. A sok beszéd és sok Ígéret helyett egyszer már cselekedni kell. Adja vissza a kormány az egyetemes egyház szabadságát és ez lesz az igazi szeretet és demokrácia. Ezután a hatodik törvénycikket, a lelkészcseráre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalták és a lelkészvizsgáló bizottság javaslata értelmében fogadták el. Ezután Slavik György dr. kormánybiztos emelkedett szólásra és nagy ügyelem mellett a következőkel mondotta: 1. Elsősorban magának az egyházinak a joga elhatározni, hogy milyen egyházi hatóságokat és hivatalokat rendszeresít és hogy osztaasik fel közöttük területileg az egyház. Ezen közigazgatási beosztás kifejezést nyer magában az egyházi alkotmányban, amely, miint az egyházi közigazgatás széles alapköve, kell, hogy egyúttal határozottan •megjelölje az egyházi hivatalokat, hatóságokat, azok területi körzetét, hatáskörét és joghatóságát. Mivel ez az egyházi alkotmány még nincs véglegesen kiépítve ée még nem nyert állami jóváhagyást, nem jogérvényes azon része sem, amely az egyháznak ezen közigazgatási felosztását tartalmazza. Ezért még nincsen jorérrényesen eldöntve az a kérdés som, vájjon az államhatalom elfogad,ja-e azon beosztást, amit az egyház az 5 alkotmánytervezetébe felvett, amint azt a gyakorlatba bevezette és tényleg fenntartja. 2. Ezen ideiglenes tényleges állapotot a kormány elismeri addig, amig az a református egyháznak az államhoz való jogi viszonyának végleges rendezésével, tehát az uj alkotmány elfogadásával és jóváhagyásával meg nem szűnik. Bizonyítéka ennek ama körülmény is, hogy a kormány beleegyezését adta az egyházi zsinat megtartásához jelenlegi összetételében
