Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
1927 december 25, vasárnap. 'VRXG3C -/V\AC&&R-HTKMJ? s A magyar és német törvényhozóit parlamenti együttműködése Hanrtidi) Mayer képviselek és Brunár szenátor nyilatkoznak a Prágai Magyar Hírlapnak — Miért fontos az ellenzéki német és magyar tér vény hozók közös frontja? — Nem sikerűi a nagy koncentrációs koaiició megalakulása — Brunár érdekes nyilatkozata a köztársaság külpolitikájának átorientálódásáról végződött és számos diákot résaesitett segélye Iben. lEzidéu a prágai magyar diákok tmenaája és a diáklány ok otthona nyílt meg, ami ismét azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom itudatában van a diákikérdés nagy fontosságának, Ifjúságiunk meg lehet győződve róla, hogy számíthat idősebbek támogatására, akik ennek fejében csak azt az egyet várják ed főle, hogy nem fog olyán utakra tévedni, amelyek nemzetünk szem pontjából károsak lehetnek. Szellemi téren is hatalmas lendületet vett néhány rövid esztendő alatt az ifjúsági mozgalom. Ma már számos magyar diákegyesület működik, amelyeknek hálózata szinte az egész ifjúságot átfogja és munkájukról el kell ismerni, hogy ez igen intenzív, értékes és szép reményekkel kecsegtető. Az egyetemi városokban rendezett szabadegyetemi előadások, kulturális ünnepségek és társadalmi estélyek mind azt mutatják, hogy az ifjúság komolyan akar felkészülni a nemzet életében reá váró feladatára és minden alkalmat megragad, hosrv magát művelje, látókörét tágítsa és mentői többet tanuljon, A szervezkedés munkája lényegében már befejezést nyert és azok a keretek, amelyekre szükség van, készen állanak. Elérkezett az ideje annak, hogy a diákmozgalmat szervesen beleillesszük a magyar társadalom egyéb mozgalmaiba és zavartalan harmóniát teremtsünk közöttük. A rimaszombati diákkongresz- szus eredőién yeképpen az első lépések máris megtörténték, és remélhető, hogy el fogják érni az ifjúsági mozgatom minden vonatkozására kiterjedő céljukat és hamarosan be fog következni az az idő, amikor azt fogjuk mondhatni, hogy az ifjúság nemzeti nevelése — számunkra nem probléma többé. Olaszország ansal ás amerikai segítséggel tért át az araayeriuiára London, december 23. A Times jelentése szerint Londonban az olasz pénzügyi delegátus kijelentette, hogy az olasz kormány amaz elhatározása, hogy az aranyvalutához tér vissza, az Angol Bank és a Federal Reserve Bank együttes döntése alapján történt. Az Olasz Bank, az Angol Bank és a Federal Reserve Bank segítségével tizenhat bankkal tárgyalt egy 75 millió dolláros hitelről, a Morgan-bankcsoporttal pedig ötven millió dolláros hitelről. Ezeket a hiteleket az uj aranylira megalapozása számára az olasz kormány rendelkezésére bocsátják. Ezekkel az összegekkel együtt Olaszország aranyfedezete 16.497 milliárd líra, 17.500 milliárd papirlirával szemben, azaz a fedezet körülbelül 94 százalék. 1 Prága, december 23. Amig a három német párt nem lépett be a kormányba, a prágai parlamentben a német és magyar polgári pártok törvényhozói minden kérdésben egyöntetűen jártak el. Ez az első nemzetgyűlési periódus alatt annál könnyebben is mehetett, mert a német pártok a parlamentben hosszú ideje közös parlamenti munkablokkot képeztek, viszont a magyarság két pártja közös parlamenti klubban működött. Az 1925. évi novemberi választások azonban ezt a német—magyar parlamenti csoportosulást megváltoztatták. Három német párt minden feltétel nélkül belépett a kormányba s egyre élesebb harcot kezdett volt harci bajtársaival, az ellenzékben maradt német nemzetiekkel és nemzeti szocialistákkal. Azonban a szudétanémetség óriási többsége, parlamenten kívül álló vezetőkkel az élén, megsokalta ezt a testvérharcot g ma a szudétanémetek politikája egy uj korszak előestéjén áll. Ezek a vezetők, ha nem is ma, de belátható időn belül meg akarják alakítani a közös német parlamenti polgári frontot, amely kulturális és gazdasági kérdésekben hivatva lesz a személyi és pártérdekeket teljesen háttérbe szorítani és tisztán a szudétanémetség összérdekeit védeni. Hogy ez sikerül-e, amig a Bund dér Landwirte az iparospárt és a német keresztényszocialisták a kormányban ülnek, az ma még nagyon is kérdéses. A német-magyar polgári ellenzéki blokk létrehozása, amelynek megalakításán a magyar nemzeti párt is fáradozik,, sokkal köny- nyebben valósulhat meg. A német és magyar polgári ellenzéket két momentum kapcsolja össze: az egyik a közös nemzeti kisebbségi sors, a másik a jelenlegi kormány és kormánytöbbség iránti abszolút bizalmatlanságuk. Ebben a kérdésben három vezető és közismert szudétanémet törvényhozónak a véleményét kérte ki parlamenti munkatársunk. Hanreich György dr. és Mayer János német agrárius képviselők, a magyarság őszinte barátai, nem ismeretlenek Szlovenszkó magyarsága előtt. Lent jártak már több Ízben Szlovenszkó magyar városaiban g közvetlen a karácsonyi szünidő megkezdése előtt beléptek a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche Partéi parlamenti klubjába hospitánsoknak. Brunár Henrik dr. szenátort, a német nemzeti párt elnökét ugyancsak nem kell be—■ Az első kérdésre igen könnyű válaszolnom — mondotta Hanreich képviselő —, mert a magyarokhoz már évek óta személyes kapcsolat és barátság köt. Ezen személyes kapcsolatokhoz hozzájárul még a teljes megértés a belpolitikai helyzetben és külpolitikai nézetünk is egyezik. — Belpolitikai szempontból egyetértek a magyar törvényhozókkal abban, hogy a nemzeti kisebbségek jogait a legjobban és legeredményesebben közös eljárással, együttes fellépéssel lehet kivívnunk s ezen kisebbségi követelések útja csakis a törvényeken bellii megengedett harc, de sohasem a megadás útja lehet. — Emellett reálisan kell gondolkoznunk s a harci eszközök megválasztására nagy súlyt kell helyeznünk. A beteg koalíció és a beteg Svehla — Az általános belpolitikai helyzetet — volt a második kérdésemre a képviselő válasza — jellemzi egyrészt Svehla miniszterelnök betegsége, akiről ugyanis már köztudomású, hogy ő mindig akkor betegszik meg, amikor koalíciója is kezd betegeskedni. A koalíció betegségét többnyire csak Svehla hosszú tartamú külföldi gyógykezelésével és üdülésével lehet kigyógyi- tani. mutatnunk. Már több Ízben nyilatkozott lapunk részére s különösen legújabb munka- pr-'gramiával került ismét a politikai érdeklődés középpontjába. A három szudétanémet törvényhozóhoz az alábbi két kérdést intéztem: 1. Mi a véleményük a németek és magyarok parlamenti együttműködéséről? 2. Miképpen ítélik meg a bel- és külpolitikai helyzetet? — Mig Svehla külföldön tartózkodik —< jelenleg is állítólag Egyiptomba készül — rendszerint hivatalnokkabinet veszi át a kormánygyeplőt. — A másik igen jellemző tünet a belpolitikai helyzetben a német keresztényszocialista törvényhozók ellenzéki magatartása. Ezek ugyanis a Bund dér Landwirte törvényhozóitól eltérően úgy a képviselőházban, mint a szenátusban élesen támadták elsősorban a földhivatalt és Benest, azonkívül más miniszteri reszortokat is. — Kérdés azonban, hogy nem teszik-e azt pusztán spekulációból s nem a választóik rövidlátására appellálnak-e, amikor föltételezik, hogy azok nem veszik észre az ellenzéki beszédek és a lojális szavazás közötti ellentmondást. Ha a német keresztényszocialisták valóban nem úgy spekulálnak, hanem őszintén beszéltek a parlament szószékéről, úgy ez annak a jele, hogy elérkezettnek látják az időt a Koalícióból való kilépésük előkészítésére. — Ebben az esetben természetesen a Bund dér Landwirte és a német iparospárt már csak egyedül, „Fekete Péternek** maradna a kormányban. isméién kéwrisetö nyilatkozata a nimes-masvar eavütimüRödésről gpBiMUüiafliwii»Bfíin»gggMMggMiMMMawligii mwininni mini RÉGI ERKÖLCSÖK j i MÁI KÖNTÖSBEN Ma: MÓRICZ ZSIGMOND \ A kocsi megállóit egy tiszaparti faluban * a piacon. Az állomásra jött elém. Vendéglátó 1 gazdámnak, aki környékbeli földbirtokos volt, le kellett szállania valami vásárlás miatt s aztán tovább mentünk. Ott voltunk a vendéglő előtt s amint ülök 1 a kocsin, eszembe jut, hogy ez a világ a hajdani betyár világ egyik híres helye volt s ( gondolom: ejnye, benézek ebbe a csárdába, megnézem a kármentőt. Leugrottam a kocsiról s bementem. Az ivó üres volt, csak a kocsmáros állott benne egyedül. A közepén fényesre pucolt bár-asztal volt, sörcsapofckal s boros fiókokkal. — Mondja kérem — szóltam a kifogásta- ( lanul öltözött úriembernek — hova lett a kármentő? Az úri ember elmosolyodott, két karját összefonta s neki támaszkodott a bár-asztal- : uak. — Bizony már nem igen van „kármentö“. Sehol sem tudok a környéken. Már a pusztai csárdákban sincs, nem itt bent, a községeken. Kármentőnek hívták azt a léccel bekerített =irkot, ahová verekedés idején a kocsmáros beszaladt; ott volt minden edénye felhalmozva, ami törékeny volt, üvegek, cserepek, bütykösök. Ha aztán kiütött a nézeteltérés, onnan nézte remegve, hogy a nagyvérü vendégek mikor rázzák szét a ketrecet. Csak akkor volt nyugodtabb, ha nem a kréta körül volt baj, csak éppen egymással érintkeztek parlamentáris formában a legények ólmos- botjai. — Itt volt régebben, ebben a sarokban, — magyarázta a vendéglős — én bontattam le, valami tiz esztendővel ezelőtt. S mintha az özönvíz felé nézne vissza, a szivárványos múltba. •— Persze, — mondom, — átalakult a világ, átalakulták az erkölcsök. — Igen, — szólt — a háború alatt bon-j tattam le, mert a harctérről hazajött katonák megkívánták a modernebb kiszolgálást. Azért vettem az asztalt. Uj rendszerre térünk át. — A háborúban hazajött katonák? — mondtam. — Érdekes, hogy éppen a háború szelídítette meg az erkölcsöket. Persze, odakint kiverekedtek magukat s ha hazajöttek, már kultúrát akartak látni s békét. — Nem verekedtek azok odakint sem, — mondta a kocsmáros. — Nincs itt egy ember sem a faluban, aki valakit csak meg is ütött volna az egész háború alatt. — No de hivatalból mégis csak lövöldöztek. — Naigen, az más, az kötelességük volt. Rengeteg itt a vitézségi érem. — Emberölésért. — Hát kérem, az háború volt. — És itthon se verekednek? — Nem. — Nem is volt efféle eset az utóbbi években? — Nahát néha előfordul egy s más. — Például. — Múlt szombaton. Igen. Akkor volt, szombatról vasárnapra virradó éjszaka. — Mi volt? — Agyonütöttek egy legényt. Néztem, ahogy ott áll, a legnagyobb lelkinyugalommal s mint valami lényegtelen dologról beszél. Kitűnő nyakkendője volt, egészen rendes úriember. Olyan volt, mint egy tanító, vagy jegyző. Jó húsos, kedves, intelligens úriember. Csak bámultam rá, csak néztem a flegmáját, hogy, mint a világ legtermészetesebb dolgát, említi fel ezt az esetet. — És hogy? . . . ólmos botokkal? — A dehogy. Nincsenek ma már ólmos botok. Éreztem, hogy sértve érzi magát, hogy én még mindig az avas őskorba számítom a falut. — Hát mivel? — Sörös üvegekkel Hitetlenül néztem. — De hát, hogy történt? ... — úgy kellett vallatni, harapófogóval, azaz csipesszel szedni ki belőle a szót, — hogy modern műszert mondjak, hogy ha elolvassa, meg ne sértődjön. — Hogy történhetett? Mosolygott s vállat von* — Vetélkedés. — Hogyhogy vetélkedés . . . Ellenségek? — Igen . * —• Nem derült ki a vizsgálatnál? . . . vagy nem is volt vizsgálat? Nyomozás? csendőrök? . . . — Nem kellett nyomozni, egyszerű dolog volt. Úgy történt, hogy mikor borosán kiment a legény az ajtón, már a többi odaki várta s ahogy kilépett, üres sörös palackokkal agyonverték. — Nem fogták el őket?-x- Nem. — Mért? SS3s?sa-> mmm - BwssBstianww ***»#*■ owmímsHi «>iwffliginn(Mffl 8i------------------------------------------------———— :——-------------------------1 DI STOL enged. Földm. min. 91680—IV c-26 sz. a g íj ff ÉTEIYIÜOS STSSr** j | biztosan moggfőMla a DISTOL j |g Kérdezze meg az állaíoruosí! % li Kapható minden patikában! i || Felerakat: BEOEKA 1. T. 11ATISLA0A ] i Ifl wMMMM’MMKMnwawBwmmagnMWM^gWMgMwwBnBgBHBMBmBnammuiaMmiifA bujhíiijjuu mi i »'?■—néma—ea————— V jMaBBwra»»riaMí!3BB«W8tro«K3!^a»ga^a»«roSBB3«a?8t»iigE3ig«i!agg»«B3«i<ait«aa*aga«iaw«M 1 *— Kiderült, hogy ők nem ezt akarták agyonverni. Tévedés volt. Bámulva néztem a vendéglőst s lassan kezdett lefoszlani előttem a zakóruhája s minél tovább néztem, annál jobban láttam, hogy pitykés régimódi lajbi s ujjas van rajta, csizma van a lábán s makra pipa van a szájában. Az arcát is borotválatlannak láttam már s a fején kemény túri süveget, ahogy a népszínművekben játsszák még ma is a régi csaplá- rosokat. — Meg is halt az a legény? —- Bizony meg. — El is temették? — El. — Merre van a temető? — A temető? — Az. — Minek? — Minek? . . . Egy örökzöldet akarok oda ültetni, egy fenyőfát; van itt kertész? — Hogyne, kérem, van bizony, nagyszerű virágkertészet és faiskola van itt, milyen fenyőt, ezüstfenyőt? — Nem, én feketefenyőt akarok. Ezzel elköszöntem s kimentem a csárdából. Még ma is régi az utca képe, de szemben egy nagy épület emelkedik, tiszta reneszánsz stílusban, malterból. Felültem a kocsira, jött a barátom s azt mondtam neki: — Barátom, szép egy falu ez! — Ugye szép, — mondta örömmel, — most villanyvilágitást fogunk bevezetni. — Talán mindjárt hozathattok Amerikáiból villamos széket is. — Mire az? — Hogy modern módon üttethesse agyon az ember a barátját. A barátom nevetett, nem tudta mire célozok. — Nem kell nekünk ahhoz villamos szék. Tegnap a csőszöm egy csavargót a furkósbot- jával úgy vert agyon, mint egy csavargó kutyát. — Miért? — Emberségből. A gazember egy kis ka- pásjányt kergetett a kukoricásban. A csőszöm meglátta, utánaszaladt s agyonverte.
