Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-08 / 280. (1614.) szám
1927 december 8, csütörtök. A;vyvAUr* i trfiAP . i ii tn;r •JUHOi. ftOMetM 1 Eltemették Madame sans sénel A szlovenszkői magyar nőmozsalom előharcosái Budapesten és Rozsnyón hatalmas részvét mellett kisérték utolsó útjára Budapest, december 7. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Kedden délelőtt 11 órakor búcsúztatták el impozáns részvét mellett a Kerepesi-temető hallottas házából Szikalosné Járossy Erzsébetet budapesti ismerősei és jóbarátai. Az elhunyt Írónő ravatalánál testületileg jelent meg a Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szövetségének küldöttsége Tormay Cecillel, a neves magyar Írónővel az élén. A koszorú szalagján a következő felírás volt: „Testvérünknek Testvéred." A temetésen küldöttséggel képviselte magát a Rozsnyói öreg Diákok Szövetsége, a Gömöri Kör J és az egyetemi ifjak küldöttsége. A temetésen ] csaknem teljes számban jelentek meg a Bu- J dapesten élő rozsnyóiak és gömöriék. A gyászbeszédet Kirchnopf Gusztáv, budapesti püspöki kerületi lelkész tartotta és Madame sans génét, mint a magyarság és az evangélikus egyház nagy halottját búcsúztatta el. Ezután elindították a holttestet autón Rozsnyó felé. A budapesti temetésen a gyászoló családból Szkalosné fia, édesanyja, nagynénje és nagybátyja vett részt A rozsnyói temetés Rozsnyó, december 7. (Tudósítónk teleronjelentése.) Szkalosné Járossy Erzsébetnek, Rozsnyó város nagy halottjának holtteste kedden este 8 órakor érkezett Rozsnyóra. A város lakossága, melynek körében osztatlanul nagy fájdalmat és óriási részvétet váltott ki a közszeretetben és megbecsülésben álló úri- asszony korai halála, nagy tömegben várra a halottat szállóo budapesti autót. A holttestet megérkezése után az evangélikus templomban ravatalozták fel, ahol a szerdai nap folyamán egész zarándoka lás indult a virágos ravatalhoz. A temetés szerdán délután fél három őra- l.or folyt le a rozsnyói evangélikus egyház rendezésében. Szkalosnét utolsó útjára nemcsak egész Rozsnyó városa, hanem Gömör- megye és Szlovenszkó minden részéből megjelent íúztelői kísértei el A Rozsnyói .VI- egylet és Művelődési Egyesület, amelynek az elhunyt hosszú éveken át ügybuzgó elnöknője volt, külön gyászjelentést adott ki és testületileg képviseltette magát a végtisztességen. A temetésen megjelent a Rozsnyói Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala, hogy megadja utolsó üdvözletét szeretett felelős szerkesztőjének. Ott volt a Sajóvidék, a Rima- szombati Gömör és a többi lapok kiküldötte. A megjelentek sorában ott láttuk a presbitérium, a leányegylet, az iparosok és kereskedelmi egyletek, a Katolikus Legényegylet, az Oltáregyesület stb. képviselőit. Külön képviseltették magukat a Rimamurányi igazgatósága. a rozsnyói egyházak, valamint az összes rozsnyói társadalmi egyesületek. Rozsnyó város vezetősége Knóth László dr. városbiró vezetésével jelent meg. A magyar nemzeti pártot, amelynek az elhunyt lelkes tagja volt, több törvényhozó képviselte. Teljes számban jöttek el a temetésre a szlovenszkői magyar nő- mozgalom vezetői, hogy búcsút vegyenek hűséges és pótolhatatlan munkatársuktól, akit életének teljében és gazdag munkásságának tetőpontján ragadott el a kérlelhetetlen halál A koporsót koszorúk tömege borította el, mindenki a szeretet virágaival búcsúzott el Madame sans génétől. A temetési szertartás a templomban kezdődött meg, ahol Egyed Aladár sajógömöri evangélikus lelkész, a magyar nemzeti párt kul'turreförense mondott megható gyászbeszédet az oltárnál. A szószékről Fizély Ödön lévai lelkész méltatta Szkalosné hervadhatatlan érdemeit, a sírnál Smid István rozsnyói lelkész búcsúztatta el lelkésztársának korán eltávozott hitvesét. A rozsnyoi városi dalárda a templomban és a sírnál megható búcsúztató dalokat énekelt, majd a Rozsnyói Nőegylet képviselője, azután pedig a magyar asszonyok nevében Péchyné Bartóky Mária, a Nagyasz- szony szerkesztője mondott könnyekig megindító búcsúbeszédet. Mikor e sorokat írjuk, a rozsnyói temetőben még nem oszlott szét a gyászoló közönség, amely a magyarság egyik legönzetlenebb és legfáradhatatlanabb munkását kísérte utolsó útjára. Szkalosné Járossy Erzsébet gyönge nő volt csupán, mégis vezető egyéniség, mert azzá emelte tehetsége, törhetetlen munkássága és elsősorban az a nagy szeretet a magyar faj iránt, mely egész lényét betöltötte és amelyért élete utolsó leheletéig erejének megfeszítésével dolgozott. Felejthetetlen emlékét és nagy érdemeit a szlovenszkői magyarság soha elfelejteni nem fogja és küzdeni fog tovább azért a célért, amelyet Madame sans géné munkásságában és Írásaiban megalapozott. (A temetésről szóló részletes tudósításunkat, amelyet lapzártáig technikai okokból nem kaphattunk még, legközelebbi számunkban közöljük.) Mhy fflMMs s masyar ifjusád kötelességeiről A magyar kormányzó miklósnapi szózata — „Az óniuda- tos nemzeti szellem szerez becsületet a magyarságnak** (Budapesti szerkesztőségünk jelentése.) A Miklós-nap előestéjén Budapest főiskolás ifjúsága most is fáklyásmenetben vonult fel a budai Várba, hogy névünnepe alkalmából üdvözölje Horthy Miklóst, Magyar- ország kormányzóját. A hatalmas menetben Teleki Pál gróf és mások vezetése mellett legalább ötezer diák vett részt. Az egyetemi polgárság hódoló üdvözletét Marcell Mihály egyetemi tanár, a Katolikus Diákszövetség elnöke tolmácsolta. A kormányzó válaszában a következő fontos kijelentéseket tette: Az á33amisyelvef nem beszélő maeyarokat Komáromban kizárták az asfeifltiirifi sorábél As „egysilen magyar** tfirvó&yszfken csak szlovákul beszélőket jelöltek ki esküdt- és kmeibiráknak Komárom, december 7. (Alkalmi tudósítás.) A komáromi törvényszékről azt hirdették annakidején, hogy ez az egyetlen magyar törvényszék, amely egy nagy összefüggő és zárt nyelvi területnek a középpontján fekszik. A köve'kezmények egészen mást mutatnak. A komáromi törvényszék és a felügyeleti és felebbviteli jogkörébe tartozó járásbíróságok soha egyetlen magyarnyelvű idézést ki nem bocsátanak, a végzéseket szinte kizárólag esek és szlovák nyelvén hozzák. A komáromi járásbíróság mellett működő elsőfokú gyámhivatal, amelynek működési köre az Alsócsal- lóköznek szinmagyar, mondhatjuk százszáza’ékban csak ezen nyelvet beszélő lakosságára terjed ki, kizárólag szlovák nyékién érintkezik a gyámokkal. Hogy ennek milyen következményei lesznek a gyá- mol'akra, azt könnyen elképzelhetik, ha meggondoljuk, hogy egyetlen magángyám sem ért a neki küldött határozafokbő! egy betűt sem. A törvényszéken mos' folyt le az év végével esedékes esküdt-kiválasztás és a saj'ó-ügyekben a törvényszéki tanácsok mellé beosztott kmet-birák kijelölése j Az egyetlen magyar törvényszéken úgy az eskiidtek sorába, mint a kmet-birák közé í csak szlovákul beszélő egyéneket vettek fel. 3 Vagyis ez annyit jelent, hogy a csak anyanyelvét L beszélő magyarság úgy az esküdtbiráskodásból, mint f a sajtóbiráskodásból ki van zárva. Hogy ez meny- 1 nyíre nem a törvény szellemét követő eljárás, azt nem kell feleslegesen hangsúlyoznunk. Ez az eljárás felsőbb utasításra történik, melyet vagy az igazságügyminisztérium, vagy a pozsonyi Ítélőtábla adott ki a törvényszék részére. Az esküdt- 1 bíráskodásnál azonban nemcsak a községek folynak • be az esküdtek kiválasztásába, mint az eddig is történ'; ma ebbe befolyik a politikai ha őság is és i a járási hivatalok jelölik ki azokat az egyéneket, í akik feltevése szerint értik az állam nyelvét. | Eszerint tehát tisztán magyar panaszosok és j vádlót'ak ügyeiben is más nemzetiséghez tartozók j ítélkeznek azért, mert az itt élő magyarság nem is- j meri az állam nyelvét. Vájjon a német nemzeti kisebbségnél menne-e az ilyen eljárás? Az esküdtszék minden demokratikus államban a közszabadságok legféltet'ebb vívmánya, mert ab- ; bán rész’vehet maga a nép. Ebből a magyar népet j sem, lehet kizárni t J — Ezen üdvözlő szavak élénk visszhangot keltenek lelkemben, mert úgy magam, mint a kormány minden igyekezete arra irányul és irányult mindig, hogy megkönnyítse a magyar ifjúságnak a létért való küzdelmet és megkönnyítse azt az utat, amely a tudáson át a nemzet jobb jövője felé vezet- A diákasztalok és otthonok, a bel- és külföldi kollégiumok és internátu- sok nagyszámú ösztöndija mind az ifjnság kiművelésének célját szolgálják. És ha tennivaló — természetesen — van is még e téren, mégis megállapíthatjuk, hogy e támogatás messze feliilhaladja azt, amelyben a tanulóifjúság a mainál boldogabb időben, a régi Nagymagyarországban egykor részesült. — De a tanulmányok sikeres elvégez- hetése, sajnos, ma a kisebb probléma, sokkalta nagyobb és nehezebb az ifjúság jövőjéről való gondoskodás, mert szűk lett hazánk határa. Annál a bizalomnál fogva, melyet irányomban az ifjúság annyi alkalommal és oly sok közvetetlenséggel fejezett ki, elvárhatom, hogy bizalommal lássa sorsa irányítását is azoknak a. férfiaknak kezébe letéve, akiket az ország ügyeinek intézésére választottam ki. Az ifjú évek a tanulás évei. Erre irányuljon egész energiátok. Ne zavarjanak meg e munkában olyan intézkedések, melyeknek hazánk fontos érdekeivel való összefüggéseit nem ismerhetitek, hanem erős munkával szerezzétek meg a tudás fegyverzetét, hogy mindenkivel szemben sikerrel vehessetek fel a küzdelmet. — Minden fejlődésnek egyik alapfeltétele a közrend. Minden megerősödésnek ez és jó hírnevünk az alapja. Ezért ne osábit- tassátok magatokat olyan útra, mely ürügyet szolgáltathat a nemzeti gondolat ellenségeinek arra, hogy a magyar ifjúságot, vagy a magyar közviszonyok rendjét különösen a külföld előtt meggyanusitsák. — 1919-ben hazánk csak véres országroncs volt, amelynek jövőjében még kevés barátunk is alig mert hinni. A lefolyt nyolc *év alatt elsősorban a nemzet példátlan erőfeszítése, továbbá a kormányok fáradozása régi történeti alapokon egy uj országot épii tettek fel, amelynek nemcsak fejlődési irá- , 1 nyára; de közszellemének kialakulására is | a változott viszonyok nagy befolyással voltak. A modern kor annyi társadalmi betegségének leghatásosabb gyógyszere a nemzeti szellem. — Nem vezekelni kell a múltak némely eseményeiért, de haladni a magyar jövő felé. Ezért mindenki dolgozzék a haza és fajunk izzó szeretőiétől áthatva abban a körben, melyet neki a sors megjelöl. Ezt a gondolatot minden más érzésnek vagy érdeknek fölébe kell helyezni. Csak ezen az alapon tudónk mindnyájan — akik jót akarunk — találkozni és tömörülni minden nyílt vagy burkolt felforgató szándékkal szemben, jöjjön az bármely oldalról. Büszkén elmondhatjuk, hogy az öntudatos nemzeti szellem az, amely becsületet szer/,ért és szerez hazánknak. Ennek az uj egészséges közszellemnek letéteményese és jövője a magyar ifjusá?. mely minden évben újabb és újabb rajokkal gyarapítja a noimetncK munkára és alkotásra hivatott tömegeit. Akkor szolgálja igazán az ifjúság a nemzeti gondolatot, ha erkölcsi, szellemi és testi kiképzésének él. Eeisíís és Beeska afférja Prága, december 7. Tegnap jelentettük. hogy a szenátus költségvetési bizottságában erős személyi kontroverzia játszódott le Becska volt pénzügyminiszter és Englis pénzügyminiszter között. Englis kijelentette, hogy mint mandátummal nem biró szak- miniszternek nehéz védekeznie a személyi támadással szemben, de lm a bizottság többsége azonosítja magát Becska álláspontjával, akkor egy órahosszat sem marad hivatalában. Ezután fölingerülten, tüntetőén elhagyta a tárgyalótermet. A konfliktus parlamenti körökben komoly mérlegelés tárgyát képezi. Egyes híradások szerint Englis, amennyiben a nemzeti demokratáktól nem kapna kellő elégtételt, kiválik a kormányból. „Rácsapfunk az asztalra..." Prága, december 7. A Slovák tegnapi vezércikkében a következőket írja: ,Prágában rácsaptunk az aszfa'ra és megmentettük a körmöd pénzverőt. A szociáldemokraták öt évig voltak a kormányban s egész idő ala't nem vo’t olyan sikerük Prágában, mint amilyet most mi mu'athatunk föl." A Slovák megjelenésével egyidejűleg pedig Englis pénzügyminiszter Prágában a következőket mondta: „A prágai pénzverde felállításának szükségességét ma is föntaPom és törekedni fogok annak megvalósítására". így ijedt meg Englis aa asztalcsapkod ástól.
