Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-08 / 280. (1614.) szám

*>ttA.OAir/ > tAtSY^ttrWlJKUA*' Ívta títíoo■m.íjor o, uouíOi'M** A szociális nevelés szempontjából feltét­lenül szükséges a politikai tudományok ré­szére intézetet létesíteni. A politikai tudomá­nyok intézetébe nemcsak középiskolát vég­zettek vehetők majd föl, hanem olyanok is, de az intellektuális készségük megvan. Ez az intézet valószínűleg kétéves tanfolyamu lesz s abszolvensei saját kérésükre vizsgázhatnak is- A politikai tudományok intézetének külön osztálya lesz az újságírók részére. Az ujság- iróosztály hallgatói az intézet összes előadá­sait hallgathatják, azonkívül szakelőadásokat fognak hallgatni a sajtótudományban az új­ságírás technikájáról és történelméről. Az előadásokat egyetemi tanárok, továbbá aktív parlamenti férfiak és diplomaták fogják tar­tani. Az előadások cseh, szlovák, német és más idegen nyelven fognak folyni, akiknek középiskolai képzettségük nincsen, Cserny az ílhneM'sársásoi SSrS nkOUSIdIeh‘,-rei Cserny belügymüitezter az állampolgárság kérdéséről a következőket mondotta: | — A belügyminisztérium u állampolgársági kérvényeket egyetlen egy esetben som intézte el társadalmi, vagy osrtálysaempontbé 1 és ezt a jö­vőben sem lógja tenni. — Igen sóik a kérvény a tát állandóan gon­dolni kell arra, hogy M állampolgárság a legma­gasabb dolog, amit az állam külföldieknek adhat s épp ezért a hatóságoknak szigorú kötelességük az összes pro és eowtra indokokat mérlegelni. Elsősorban az állom érdekeinek megvédésére kell gondolni s esőik másodsorban szabad a lél magánérdekeit tekintetbe venni. — Állampolgárságot nemcsak orvosok, ügy­védek és hivatalnokok kémek, hanem képesített munkások is, akiknek bizonyára nagy érdekük az, hogy a köztársaságban maradhassanak. De mit jelent az, ha nálunk külföldiek leteleped­nek? Abban a pillanatbán megfosztják _a mi ké­pesített munkásainkat az alkalnvaztatási lehető­ségtől. Nem volna helye* a politikai érdekeket a szak- és munkoérdekélokel összekapcsolni. A bel- iigyirüinisztérium ebben a® ügyben jóakaróim jár el és távol áll tőle az osztály érdekek szerinti döntés. , , > i A belügyminiszternek e nyilatkozata Jogi szempontból helytálló lehet talán, azonban gyakor­lati szempontból teljesen tarthatatlan. A nemré­gen ideköltözött külföldiekkel szemben jogosan jár el a belügyminisztérium ilyen szigorúsággal, azon­ban az állampolgárságot kérő személyek túlnyomó része nem máról-holnapra idevándorolt külföldiek­ből áll, hanem a béke szerencséiken áldozataiból, akik a mai Szloveneakó éa Ruezinszkó területét! születtek, akik itt élnek már 30—40 éve s akik már a muitban is itt bírtak községi illetőséggel és akiket Igv egyáltalában nem lehet külföldieknek tekinteni Ezekről a szerencsétlen embertársaink­ról egy szóval sem tett említést a belügyminisz­ter ur, igy tehát joggal feltételezhetjük, hogy ezek Egybehívták a szenátust Prága, december 7. A szenátus ülését de­cember 12-ére, hétfőn délután négy órára hív­ták egybe. Ugyanaznap délután három óra­kor klubelnöki tanácskozás lesz. | esetében sem hajlandó enyhíteni a „külföldi" szi- , goru fogalmán. Maga Dérer képviselő, a lex-Dérer kezdeményezőije, is kifogást emelt a törvény bü­rokratikus végrehajtása ellen, a miniszter mai nyi­latkozata azonban egyáltalában nem alkalmas a hontalanok ezreinek megnyugtatására. Gazsik miniszter expozéja Gazsik unifikációs miniszter ugyancsak rövid expozét mondott. Rámutatott elsősorban a most tárgyalás alatt lévő váltótörvényre, amely az egész köztársaságra nézve egységes lesz. A tör­vényjavaslat olyan jő, hogy azt még a külföld is megdicsérte. A minisztérium azonkívül előkészíti az egységes polgári perrendtartást, azonkívül az igazságügyminisztériummal karöltve dolgozik a polgári törvénykönyvön. Ez igen hosszadalmas munka. Magyarországon tiz éve dolgoznak az uj polgári törvénykönyvön s az még ma sem ké­szült el. Az unifikációs minisztérium már elkészült az általános résszel, továbbá a nemzetközi joggal és a magánjoggal is. A vita folytatása A szenátus pénzügyi bizottsága folytatta ma a vitát és letárgyalta a kereskedelmi, közmunka­ügyi, posta- és vasutügyi minisztériumok, valamint az államvasutak költségvetéseit. A mai ülés késő estig tart. Az egyes tételekhez felszólalnak az illetékes resszortminiszterek is. Pénteken befeje­zik a vitát, s valószínűleg estére szavazásra is ke­rül a sor. Prága, december 7. A cseh nemzeti szo­cialisták második hadikölcsönpanama-pöró- ben ma délelőtt hirdették ki az Ítéletet. Gróh Ferencet 18 hónapi. Novak Rudolfot öthónapi és Dosztál Viktort háromhónapi fegyházra Ítélték el pótbüntetésként. Mind­ezen elitéltek jelenleg a pankráci fogház­ban töltik le az első hadikölcsönpanama- pörben kapott büntetésüket. Matouseket öt­hónapi fogházra ítélték el, az Ítéletet azon­ban felfüggesztették. A többi vádlottat, te­hát Saldát, Solc szenátort és Slarlky képvi­selőt is a vád és annak következményei alól fölmentette a bíróság. Az ni hercegprímás első nyilatkozata Róma, december 7. Serédi Jusztinián, Magyarország uj bibo- ros-hercegprimása a következő nyilatkozatot tette: — Amikor az isteni Gondviselés Ma­gyarország biboros-hercegprimási méltósá­gába helyezett, — amelyhez ezeréves tör­ténelmünk és nagynevű elődeim annyi di­csőséges emléke fűződik — a Mindenható akaratába vetett megnyugvással fogadom e rendkívül nehéz és magasztos missziót. A körülmények mérlegelése alapján az a be­nyomásom, hogy őszentsége ezzel a szokat­lan és talán századok óta nem történt mó­don való kinevezéssel nem annyira az én személyemet, mint inkább sárbatiport ha­zánkat akarta kitüntetni; éppen ezért ma­gam is sokat szenvedett országunk boldo­gabb jövőjéért óhajtok dolgozni teljes oda­adással, hazafias érzülettel. Bizton remé­lem, hogy ebben a munkában mindenképp támogatni fog, aki Magyarország sorsát iga­zán szivén viseli. Nehéz missziómat azzal a körültekintéssel szándékozom betölteni, amelyet a feladat és az óriási felelősség tu­data megkövetel. Oáaadó munkása akarok lenni egyházamnak és hazámnak, biztosí­tani óhajtom e kettő közötti harmónia fen- tartását, mert igy vélem elősegíteni katoli­kus híveim boldogságát. Mindazokkal a honfitársaimmal pedig, akikkel nem a val­lásközösség, hanem édes hazánk szereíete fiiz össze, a kölcsönös megértésre és békes­ségre s az ország érdekében való együtt- munkáíkodásra kívánok törekedni. ^ ^ ^ "p jg| ^jj| jj* jjjj^ Januárban csohszIevSlHutpsz!áv-rsmáa*len$9el rep&’isl konferencia tesz Budapesten — Mari forgalom Piá&a, Belsrád, Bukarest és Varsó között Bukarest, dieoeTn'ber 7. Bukarestben két héttel ezelőtt a diplomáciai körök fölvetet­ték a kisantant aviatikái szövetségének tervét s a legutóbbi napokban már meg ig tet­ték a terv megvalósításához szükséges előkészítő lépéseket. A bukaresti csehszlovák, jugoszláv és lengyel követ találkozóján a román repülőkörök képviselője referált az Aero-szövetsóg erkölcsi és gazdasági előnyeiről. A repülő kisantant napi forgalmat tar­tana fenn Prága, Belgrád és Bukarest között A kisantant államainak fővárosai ennek következtében a leggyorsabb mindennapos összeköttetéssel bírnának. A légiforgalom jelentősége főleg a hírszolgálat terén mutatkoznék, mert a napilapokat repülőgépen szállítanák egyik fővárosból a másikba s igy a lapokat még megjelenésük napján olvas­hatnák. A lap3zállitás a mai viszonyok között Bukarest és Prága között három napig tart! A levél- és csomagfocgalombán is nagyjelentőségű volna az újítás. Egyenlő szám­arányban alkalmaznának csehszlovák, jugoszláv és román pilótákat. A román aviatika képviselője amellett a lengyel-román repiilőegyozményt ismertette s a Bukarest-Varsó közötti lógiíorgaimat bekapcsolnák a léghajózási kisantant forgalmába. A követek elvben hozzájárultak a tervhez s elhatározták, hogy január havában Bukarestbe hivatalos tár­gyalásokra hívják meg a négy érdekeit állam légiigyének képviselőit. A januári kon­ferencián jóváhagyják Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és Lengyelország léghajózási egyezményét, úgy hogy az már tavasszal érvénybe is lép. aiKwim KORONATANÚ Színhely a bűnt©tőjárásbir óság egyik tárgya- tsm tenme. A bíró mór nyolc ember becsületét re- iparálta ki ée korgó gyomorral és kimerülve fog a kilencedik pörbe, melyet Varga István és Szűke Pál imáit oltok egymás ellen kölcsönösen becsület­sértésért. Verekedésről van szó. Mind a két poros léi azzal védekezik, hogy a másik kezdte a vere­kedést e tanúképpen mind a kelten Gombos Ke­lemen szitakö töm est erre hiLv-atkramaik, mint tanúra. — Hát jöjjön be Gombo* Kelemen, — utasítja a bíró a teremezolgát, Gombos belép. A biró: Hogy hívják? — Gombos Kelemen a nevem, apám Gombos Bálin! volt, anyáim Petrik Zsuzsanna. — Hol született? — Jájszladámyban születtem, de idevalósi St- letöségü vagyok, mert már tiz esztendeje, hogy itt tizedem az adót. — Mi a mestersége? Gombos: Ne is kérdezze a bíró ur. Rosszul választottam biz' én. (Sóhajtva:) Szitakötő va­gyok, kérem, szitakötő. Hej, ha az apáimra hall­gatok ,.. A biró: Ne szaporítsa a szót, úgyis későre jár már az idő. Arra feleljen csak, amit kérde­zek. Ismeri Varga Istvánt? Gombos: Hogy ismerem-e? Kenyeres pajtá­som már vagy tizenöt esztendeje, ő is, meg a Szőke is. A biró: Jelem volt, amikor Öltötték egymást? Gombos: Persze, hogy ott voltaim. A biró: Hált beszélje el, de röviden ám, hogy mint történt a dolog? Gombos: Csütörtökön mull két hete, hogy egy felszólítást kaptam az adóhivataltól, hogy három nap alatt fizessek 55 pengőt, különben ellioitál- ják minden ingó-b:ingómat. Kévernaláesa®, már miiért fizetnék én szegény Iparos létemre 55 pen­gőt? Híreeu a Faragó Báliul, tetszik talán ismer­ői, az eem fizet többet, pedüg öt legénnyel dolgo­zik. Úgy hallom, már házat is veit. Hej, az a Fa­ragó Bálint, az a Faragó Bálint..*. A biró: Nem Faragó Bálintról van most szó. Arról beszéljen, hogy miit tud ennek a két em­bernek a pofozkodásáról? Gombos: Arra is rákerülök iziben, csak nem kezdhetem a végén, ugyebár? Hát mondom, ké­rem, az a Faragó egészen tönkreteszi a szitakötő- ipart. Hiszen tetszik tudni, a nagyipar elnyomja a kisipart. Az az átkozott Faragó Bálint 5 pen­gőjével vesztegeti a dupla szitát, én, ha készen lopnám is a szitát, 6 pengőn alul1 nem adhatnám, mert... A biró: Elhiszem, csak térjen most már a do­logra. Gombos: Mondom, nem adhatnám 8 pengőn alul. Hanem könnyű Faragó Bálintnak! Hat le­génnyel dolgozik « aki kormánypárti:, mind nála veszi a szitát, mert ő is abból a fajzatból való. De én csak megunáradok n egyvenm yolcömaik ... A biró az órát nézi és a fejét csóválja. Gombos: Nem hiszi a teletnietes ur? Pedig úgy igaz, ahogy itt állok. Nem kell nekem a kormány pénze, tiszta lelkiásmerettel alkarok meghaltuk ha miindljárt olyan szegényen is, mint a templom egere. Becsületes embernek nevelt engem az apám, az Isten nyugosztalja ... A báró (türelmetlenül): Ez mdT mégis sók! Komolyan mondom, tiérjen végre a dologra és be­széljen a verekedésről! Gombos: Igenis, kéremalássan. Tetszik tudni, hogy épp akkor esett a váci vásár. A biró (ingerülten): Miit akar a vásárral? Gombos: Igaza vain, bíró ur, nem is érdemes arról beszélni. Hej, milyenek voltak a vásárok az én legénykoromban! A bíró: Arra nem vagyok kiváncsi. Gombos: Hiszen emlékezhetik rá, mert a bíró uram sem mai gyerek. Többet ért akkor egy vá­sár egy ternónáh A biró (szigorú hangon): Ha tovább folytatja a példálódzóét... Gombos: Dehogy folytatom, csak az esetet akarom elbeszélőd, ha már itt vagyok? Hiszen azért tetszett hivatni, vagy ml? A bíró: Csakhogy belátja. Nos, halljuk tehát­Gombos: Mondom, a váci vásárra... A bíró (türelmetlen mozdulatot tesz). Gombos: Kérem, anélkül nem megy. A biró (rezignáltan): Hat beszéljen. Gombos: Fuvarost fogadtam és elmentem a vásárra. Ott lakik a sógorom, aki finánc, gondol­tam, hogy egyúttal beszélek azzal is, hogy iga­zítsa el az- adóügyemet. A vásárbíró, régi jó cim­borám, pompás ©ar okihelyet adott, az igaz, hogy meg is ittuk az áldomást, mert tetszik, tudni, az magyar tempó. A biró: Tudom, tudom. Gombos: A vasár jól beütött, úgy kapkodták a szitákat, mintha ajándékba adlann volna. Pedig, mi tűrés-tagadás, kissé felcsaptam az árát. De hát azt tartja a példaszó, hogy ésszel kell a vásárra menni... A bíró (félihalkau): Csak ide is úgy jönnél! Gombos: Bizony öreg este volt, mire haza- vergődtem, mert hát sok korcsma esik útközben, példának okáért a váci révnél... Ab író: Haltja, Gombos, ha nekem itt ilyen dolgokról fog beszélni, akkor meggyűlik velem a baja! Gombos: Dehogy is beszélek, hlí9zen csak nem fogom hiába a szót szaporítani. Tudom én is, hogy sóik beszédnek sok* az alja, aztán meg, hogy száz szónak is egy a vége ... A biró: Nohát, csak a végit. Gombos: Magam is azon igyekszem. Hát mon­dom, öreg este volt, mikor hazavetődtem. Otthon aludt az egész cselédség, a Pista fiam is, akinek pedig vásúrtfiát hoztam. Nagyon jő fin, csak hogy ha egyszer elkezd bőgni, három napig el nem hagyja, akár csak az országos eső. Sokszor el­nadrágoltam már e miatt... A bíró: Hát most meg a fia nevelésével akar előhozakodni? Gombos: Dehogy akarok, hiszen jótfonmán nincs is nevelése, hanem arra esküszöm, hogy szi­takötő nem lesz belől© ... A báró: Elhiszem, Gombos ur, elhiszem, de az ég szerelmére, térjen már egyszer a dologra. Gombos: Igenis, biró ur, most máT szala d - vást nekiiramodom. A biró: Hála Istennek! Gombos: Hát tetszik tudná, az a kölyök olyan ébren alszik, mint a nyúl. Alighogy a szobában egyet, fordulok-kerülők, .már talpon volt a lurkó s egzekvákui kezdte rajtam a vásárfiát. Mekkorá­kat elvalkodott, mikor megmondtam, hogy a fu­varosnál felejtettem 1 Nem volt maradásom, neki kellett indulnom a Révész-utcának, mert tetszők tudná, ott lakik a fuvarosom. Nincs annál rondább utca az egész városban. Az a felemás petróleum- lámpa olyan álmosan pislog, mintha restelkednék. Amint a sarkon befordulok, hát egyszer csak csibi-puh'i, egy, kettő, három, aztán megint egy, aztán megint kettő... A bíró: Micsoda? Gombos: Csattanáé. Csupa öröm volt hall­gatná. Az utolsó képviselőválasztás óta sem hal­lottam olyan akkurátus pofozkodást. Olyan tem­pósan jöttek egymásután, mint a parancsolat. Köz­ben káromkodás, olyan cifrán, mint a veszprémi szűrön a sallang. A hangjukról azonnal ráismer­tem mind a kettőre. Egyszer csak vége szakadt a puffogásmak s az egyik jobbra, a másik balra bandukolt. A biró: Jő, jő. de most mondja meg, hogy ki kezdte a pofozkodást? Gombos: Hogy ki kezdte? A báró: Persze, hiszen arra kell tanúvallo­mást tennie. Gombos: Azt én, ha présbe csavar irtanak is, se taidnám megmondaná. A biró: Nem tudja? Gombos: Már hogy tudnám, hiszen olyan fö- téteég van a Révész-utcában, hogy no. Nem meg­mondtam, hogy az a felemás petróleumlámpa ... A biró: Hat akikor miért fecsegett itt. egy óra- hosszat? Gombos (önérzett©!): Hogy miért? Mert. ha tanulatlan ember vagyok is, tudom, hogy a taoiu- ziáe polgári kötelesség. A báró: Menjen a pokoliba! —ám ' 1 "'11 • r *’f‘■arMBMMnwMraHnnwBMmwirw íwnaww I >És. Az amatőr ffxprp karácsonyfája émm alá tartoznak Telelnnken lámpák Is Ri 074 é RE 134 magas feszültségre végerősitésre cél tradiciójával és a esehekhez fordulva ezeket mondotta: Tiszteljétek a saját tra­díciótokat, még ha az egy szenthez is íii­■ndtlr

Next

/
Thumbnails
Contents