Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-08 / 280. (1614.) szám

Újból elnapolás (fi.) Prága, dieoecnbe<r 7. A magyar-román biirtdkiper, amely már esztendő]! óta foglalkoztatja az európai jogá­szi és laikus közvéleményt egyaránt, a nép- szövetségi tanács mostani iilésszalka alkal­mával isméit egyik legifantosabb pontja vodt & gemfi napirendinek, azonban megint csak nem került döntésre. A népszövetséginél meghonosodott rendszer, aimint már sokszor kifejtettük, amikor csak leket, mindig óva­tosan kitér a nyúlt színvallás elől és elősze­retettel alkalmazza az elnapolás, az agourne- ment kényelmes, de elítélendő módszerét, így járt el most is, holott már legtöbb idege volna, hogy úgy az érdekelt államok, mint a birtokuktól megfosztott panaszosok a nem­zetközi jog alkalmazására, magyarázatára és megvédelmezésére hivatott intézményektől végre világos válását kapjanak arra a kér­désire, vájjon a müveit világban uralkodó magántulaj donjog elvével összeegyeztethe­tő-e a megiMelő kárpótlás nélküli vagyon­elkobzás, vagy sem. Szeptember havában tudvalévőén a népszövetségi tanács azJt ajánlotta a perben álló álamolínak, hogy három irányelv alap­ján kíséreljék meg az ominózius kérdés bé­kés megoldását. Ez a három alapelv, ame­lyet a tanács hármas jogi bizottsága dolgo­zott ki, mint ismeretes, a következő volt: 1. A békeszerződések nem zárják ki azt, hogy egy általános földreform a magyar ál­lampolgárokkal szemben is ne alkalmaztas- eék, 2. a magyar és román állampolgárok között nincsen helye semmiféle megkülön­böztetésnek sem az agrártörvény szövege, sem pedig annak végrehajtása tekintetében, 3. a trianoni szerződés 250. cikkében emlí­tett „lefoglalás és likvidálás" egyedül egy magyar állampolgárnak a Magyarországtól elszakított területeken lévő birtokával szem­ben alkalmazott rendszabályokra vonat­kozik. Mivel ezek az alapelvek körülbelül a a román kormány elvi álláspontjának el­ismerését jelentették, előrelátható volt, hogy a magyar kormány a maga részéről azokhoz hozzájárulni nem fog és igy ezen az alapon a megegyezés lehetetlen. A népszövetségi tanács maga is érezte ezt. Uj tagjai: a finn, kanadai és kubai kormány képviselői ki­jelentették, hogy a bizottság jelentésiéhez állást foglalni nem tudnak. Az olasz Soiaio- ja, a német Stresemann és a holland Lou- don pedig azt a felfogásukat hangoztatták, hogy a vitás kérdést jogilag hél yesen csak a hágai állandó nemzetközi bíróság dönthetné el és ezért Hága jogi véleményét kell ki­kérni. November utolsó napjaiban azután nyil­vánosságra került a magyaT kormánynak az az elhatározása, hogy a népszövetségi tanács általi kijelölt utat járhatónak nem tekinti ellenben uj javaslatokat tesz a román kor­mánynak, amelyek alapján hajlandó volna a békés megegyezés érdekében a szomszéd állammal tárgyalásokat folytatni. A javasla­tok lényege az, hogy a magyar állampolgár­sággal bíró erdélyi birtokosok nem kapjál ugyan vissza a tőlük elvett mezőgazdaság területeket, elleniben a románok visszaadjál az erdőket, szőlőket, kerteket és az épüle­teiket, tehát azokat az ingatlanokat, ame lyeknek elvétele a földreform sokat hangoz tatott szociális céljaival sem igazolható, á vissza nem adandó területekért járó kár­térítés összegének megállapítása későhil megindítandó tárgyalások utján történnék Az erdélyi magyar birtokos-ok alig számba vehető kártérítést kaptak, sőt számos eset ben egy fillért seun kaptak földjedikért éi Csemy belügyminiszter külföldieknek minősíti Trianon hontalanlait Miniszteri expozék sorozata a szenátus pénzügyi bizottságában - Hodzsa Ismét ígéri az Iskolaautonőmlárél szőlő javaslatot - Pénteken fejezik be a költségvetés szenátusi bizottsági tárgyalását Prága, december 7. A szenátus pénzügyi bizottságának most folyó költségvetési tár­gyalásán Hodzsa iskolaügyi miniszter vála­szolt a vita folyamán elhangzott beszédekre. A miniszter elsősorban hangoztatta, hogy a legeredményesebb beruházás a kultúr­politika és népnevelés terén eszközölt ér- tejLmes befektetés. Az iskolaügy terén a minisztérium nem enged meg semmiféle experimentációt. Nem­csak az akadémikus intelligens ember, ha­nem intelligens lehet a munkás, a mezőgaz­da és az iparos is. A nép szociális nivelláló­dása a cél s éppen ezért harcot kell hirdetni a félintelligencia el­len. Az iskolaügy reformját részben most készítik elő, részben pedig már végre­hajtás alatt van. Szlovenszkón és Ruszinszkőban még megoldatlan az állami és felekezeti iskolák kérdése. A megalakítandó szlovenszkói iskolata­nácsra óriási feladat vár. Egységesíteni kell az állami iskolákat. Ez természetesen csak fokozatosan történhe­tik. A diktatórikus föllépésnek nincs helye. Az iskolák leegyszerűsítésénél és egybe­olvadásánál nem szabad a nemzeti és fe­lekezeti érzékenységet megsérteni. A polgári iskola reformja A mai polgári iskolát négy osztályúvá kell alakítani. Ez a reform feltétlenül szük­séges. Számos már elkészült iskolaügyi tör­vényjavaslat azért nem kerülhet a parlament elé, mert azokat az uj közigazgatási reform­hoz kell hozzáidomitani. A tanútok fizetése kö­rül nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy az országok, községek és az állam között pon­tosan el kell osztani úgy a terhet, mint a be­folyást is. A kormány igen fontos törvényeket készített már el, mint az adóreform, közigaz­gatási reform stb., minek folytán az iskola- ; ügy egyes problémáinak az elintézésével még egy ideig várni kell. Az iskolák mentesitendők a politikától Hodzsa miniszter helyesli azt az elhang­zott véleményt, hogy az iskolákat az egyol­ji(gy a magyar kormánynak az a törekvése, ' hogy a kártérítés összegéi megfelelően föl- ! emeljék, a legnagyobb mértékben jogos és S méltányos. A román kormány eddig még nem nyi- i latkozott és kétséges, hogy fölveszi-e a ma­gyar kormány javasolta tárgyalások fonalát A népszövetségi tanácsnak azonban kapóra jött az alkalom és a magyar-román birtokpei kérdését levétette napirendjéről. A nagy vi- •! ta eldöntése tehát megint elodázódott, mer ' bármennyire is mérsékeltek a magyar kor- - mány kívánságai, az eddig szerzett tapaszta- j latok után nem nagyon valószínű, hogy a ro­mánok teljesíteni fogják azokat. A nápszö- j vetségi tanácsot már edd is is sok mulasztói dalu .társadalom mentesíteni kell. és felekezeti befolyástól Éppen ezért adta ki annakidején a ren­deletet, hogy az iskolásgyermekek sem­miféle politikai gyűlésen és ünnepélyen nem vehetnek részt. A miniszter ur rendeletét, ugylátszik, fi­gyelmen kívül hagyták a Rothermere-ellenes akcióknál, amelyek rendezői számos város­ban, Komáromban, Érsekujvárott, Rimaszom­baton stb. a magyar nemzetiségű iskolásgyer­mekeket is kirendelték a demonstrációkra. (Vájjon erről nincsen tudomása Hodzsa mi­niszter urnák? A szerk.) A miniszter kijelentette, hogy ha a poli­tikai pártok békében hagynák a gyermeke­ket, akkor erre a tiltórendeletre nem volna szükség. Jelenleg azonban mindaddig érvényben kell maradnia, amig a politikai pártok arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy az iskola nem lehet a pártvillongások bölcsője. Felekezeti középiskolák Szlovenszkón Mivel Prágában és Olmützben van katoli­kus középiskola, Szlovenszkó követelése is jogos, hogy ott is legyen katolikus középis­kola. Erre különösen a papnövendékek miatt van szükség, mivel azok most külföldön, né­met és magyar iskolákban nevelkednek. A tanitóképzőintézetek megszűnnek, helyükbe a középiskolát végzettek számára egyéves fő­iskolai kurzusokat rendeznek. Az elemi is­kolai tanítók kiképzésére egyéves, polgári iskolai tanítók részére kétéves lesz a tanfo­lyam. „...nem a Indákok érdeme*4 Sok téves hitre vezetett az a vélemény, hogy a szlovenszkói nem állami felekezeti tanítók fizetésére az állami segély kifizetése a szlovák néppárt érdeme volna. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, — mondotta Hodzsa miniszter — mert ez az 1907. évi 27. számú és 1913. törvény XVI. szakasza alapján történik. Ezen tör­vények értelmében az állam köteles ezt kifizetni. A felekezeti tanítók ügyében már elké­szült egy törvényjavaslat, amellyel és késedelem terheli a védelme alá helyezett kisebbségi jogok terén. Európa valamennyi kisebbsége keservesen csalódott azokban a re­ményekben, amelyeket a nagy háború után ehhez az uj intézményhez fűzött. A tanács nem a gyöngéknek védelmezője, de az erő­sek szolgája lett. Németország belépése a népszövetségbe sem változtatott ezeken az állapotokon. Vaino Voiomaa finn s Raoul Dan- durand kanadai delegátusoknak a népszövet­ségi tanács tagjaivá történt megválasztását kisebbségi körökben nagy rokonszenwel fo­gadták, de az ő működésűknek sem .útjuk eddig semmiféle eredményét. A kisebbségi ügyosztályban e napokban ugyan változás következett be azzal, hogy Eric Colban, ez egyrészt rendezik azt a kérdést, hogy mi­lyen mértékben és formában járuljon hozzá az állam a felekezeti tanítók fize­téséhez, másrészt milyen ingerenciája le­gyen az államnak a felekezeti tanítók megválasztására és a fegyelmi rendre. Ez tehát annyit jelent, hogy a tanítókat az egyoldalú befolyás alól kiszabadítjuk és az állam tekintélyét érvényre juttatjuk. Hodzsa a brünni diáktüntetések ellen A miniszter sajnálatát fejezi ki a brünni német műegyetemen történt legutóbbi tünte­tések felett és reméli, hogy azok nem fognak megismétlődni. A főiskola nem lehet tüntetések színhe­lye, hanem egyedül a nemzeti kultúra A pozsonyi diákinternátus A népjóléti problémák között legsürgő­sebb a pozsonyi diákinternátus és menza fel­építése. A minisztériumnak sikerült erre a célra a Masaryk-alapból hárommillió koronát biztosítani. Az építkezés pénzügyi része tehát már garantálva van és rövidesen meg is kez­dik a munkát. A nemzeti színházak államosítása A miniszter állást foglal az állami Opera felállításának terve mellett, azonkívül tervbe vették a prágai és morvaországi, cseh, vala­mint a szlovák nemzeti színházak államosítá­sát. A német színháznak megvan az állandó állami szubvenciója. (A magyar színművészet állami támogatásáról emlités sem történik! A szerk.) Ezután a németek iskolapanaszaival fog­lalkozik. Jóllehet a németek az összlakosság­nak csak 23.3 százalékát teszik, a közép- és főiskolai költségvetés 25, sokszor 27 százalé­ka jut a német iskolákra. (És a magyaroké­ra?) Hilgenreiner szenátor kérdésére kije­lenti, hogy hajlandó a középiskolák ügyeihez egy német nemzetiségű tanácsadót fölvenni a minisztériumba. Az iskolaautonómiáról bejelentette a mi­niszter, hogy rövidesen egy formálisan kidolgozott javaslatot fog beterjeszteni. Ezután részletesen foglalkozott a nemzeti tradíció kérdésével és különösen Szt. Ven­osztály főnökét a leszerelési bizottságba he­lyezték át, de mivel még nem ismeretes, hogy ki lesz az utódja, korai volna még rendszerváltozásról beszélni. Mindaddig, amig a népszövetségi tanács nem adja vilá­gos tanujelét annak, hogy az eddig követett módszerekkel szakítani akar, a minoritások megrendült bizalmát nem tudja visszaszerez­ni magának. A magyar-román birtkper leg­újabb fázisa, mint annyi más szomorú tapasz­talat, megint csak újabb bizonyítéka «,rink, hogy a népek szövetsége fejlődésének mai fokán még egyáltalában nem képes azoknak a föladatoknak a betöltésére, amelyek reá az emberi és a kisebbségi jogok megvédel- mezése és biztosítása terén várnak. JL Mai számunk lO oldal évf. 280. (1614) szám ■ Csütörtök • 1927 december 8 ' -4 szlo^kii éf ellenéi, periek ££■££ SSÉt&tffiáí évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Jfőszerkesztő: politikai napilapja Felelői szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.Te­havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents