Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-06 / 278. (1612.) szám

4 T^<^/VY^1JAR-HTRMD 1927 december 6, kedd. Rippl-Rónai jelentősége bárdos Artúr tárcája a „Berliner Tagé blatt"-bán Bárdos Artúr, lapunk berlini munka­társa, akinek a Berliner Tageblaítban mos­tanában több érdekes cikke jelent meg, legutóbb a most elhunyt magyar mester­ről irt méltatás*. A Berliner Tageblatt elő­kelő tárcarova’ában megjelent cikket itt adjuk magyar fordításban. Tegnap hirt adott a Berliner Tageblatt a ma­gyar impresszionista festészet legkiemelkedőbb alakjának, Rippl-Rónai Józsefnek haláláról Rippl- Rónai müvésze'ét Németországban is ismerték és becsülték és a háború előtt a Berliner Secession- ban rendezétt magyar kiállításon az ő müvei kel­tették fel talpn legélénkebben a művészi körök Jigve’mét. Rippl-Rónai művészete abban a csapa'ban, mely, — mint minden ország impresszionista avan'garde-ja, — a francia impresszionizmus ha‘á- sa alatt indult el, csakugyan, a legfeRünőbb is volt a külföldi szem számára. Mert nemcsak, hogy az impresszionizmus legszélső szárnyához tartozott, hanem témái és ami sokkal fontosabb, tempera­mentuma szerint is a legszinesebb, legzama'osabb és íegmagyarabb volt társai között. Egész ifruságát valami húsz évet, Pár'sban töltött. De attól kezdve, hogy haza'ért Magyarországba, csak magyar su- je'-t festett, a magyar vidéki élet tájait, a'akjait és tárgyait, sőt legtöbbször a saját régimódi magyar kúriáját, családjának, ismerőseinek sosem génre-, vagy por'ré-szerü, hanem mindig dekoratív figu­ráit, színes, magyar kendőkkel leterüett asztalok mellet*, régi jőizü bútorok között, vagy a régi kis házak e'őtt a pádon... sosem a sujet-t, hanem mindig a fes'ői előadást hangsúlyozva, ami ezeket a patriarchális és nehézkes magyar móMvumokat valami érdekesen ellentétes, francia gráciában és könnvüségben o'vaszfotla fel. Csodálatos, hogy ez az egész lénye szerint is Íegmagyarabb feslő o'íhon milyen rohamával ta­lálta szembe magát annak a csoportnak, mely minden uj jelenséggel szemben nemzeti jelszava­kat hangoztat! A művészi os'obaság és maradiság szeret a nacionalizmus sáncai mögül lövöldözni arra a művészetre, ame'yei nem ért és amelytől félíi a saját pozlc'óját; Rippl-Rónaival szemben I azonban nagyon rosszul járt, mert csak egy-két évtized kélle't hozzá, hogy k’derü’jön, hogy Rippl- Rónai nemcsak legha’adottabb, haneni legnemze- íibb festője is a magyarságnak. Hihe'et’en harcok előzték meg Rippl-Rónai térfogla'ását. Ha Manet Olympia-jához annak ide­jén őrökét kellett állítani, hogy a íeTbőszült vagy a professzionis'ák áPal fe'bőszitett laikusok Léssel re menjenek neki ennek az egykor forradalmi képnek, (mely ma szépén megfér a Louvre-ban a legakadémikusobb Ingres szomszédságában), Rippl- Rőnait a gúny gyilkos fegyverével akarták i-Pe- te’lenné tenni. A vicclapok évekig Rippl-Rónai gu- ayolásából éltek és egy időben mindenre, ami ért- he'etlen, vagy lehetetlen, vagy őrült volt, azt mond­ták, hogy: Ripp’-Rőnai**... De ez az erős legény állta a harcot. Koplalt és nélkü özö*t, de művészetében nem ’smert kon­cesszió*. Sőt egyre radikálisabb irányban fejlődött, később is mindig a legfiatalabbakkal tartod és ha ő maga nagyobb, teljesen át nem élt ugrásokra nem is vo’t kapha'ó, végig megér'ő patrónusa és vezére volt a legradikálisabbaknak is. Végre 20 éves szívós és aszkétikus küzdelem u*án, 1907 kö­rül, égy hatalmas kollek'iv kiál'itással áttörte a gúnyolódó ostobaság frontját és meghóiolc előtte az egész magyar művészi közvé’emőny. Ettől Rgva hivatalosan is beérkezett, képei, noha nagyon tér­jen ékenv volt, igen nagy árakat értek el. Néhány évvel ezelőtt az „Uffizi halha'atlanjai“-.iak sorába került. Parisban azonban már sokkal előbb alisiner'ék és az úgynevezett pontavant-i társaságban, mely­hez Vuillard, Vallo'on, Maurice Denis és a szob­rász Maillol tar'ozoü, nagy tekiiüé’yre tett szert. A poníavaníiaktól tu’ajdonképpen már a poszt- impresszionizmust kell számtanunk, melynek más irányban el'nduló vezérei: Gauguin, Van Gogh és Césanne vol*ak. Rippl-Rónai mindig ebben a cso­portban álli’ott ki és a Sálon d'Automne kiállítá­sain sok elismerésben volt része. A magyar mester életének legutolsó hónap jaiban is festett még és egyre mélyülő, ’gyre érő jnüvésze’e a Tiziánok, a Rembrandtok és Franz Halsók termékeny öregségére emlékeztet Pályája tulajdonképpen a legharmónikusabb béte’jesedés képét muta'ja. Hosszú küzdés, nélkülözés, sőt ül­dözés után, művészi koncessziók nélkül érkezett be az elismer'ség révébe, ö nem engedett, végül is az idők értek el ő hozzá. A budapesti művész- mozgalmak é’-én állt, de nagyobbrészt Kaposvárt éli, egy régi kis kasté’yban, melynek évszázados parkjában pávák, őzek és mindenféle álla‘ok tar­kították termékeny és bölcs magányát. Í BEETHOVEN 1 élete és müvei f Irta PAPP VIKTOR | Második bővített kiadás 8 kép- & melléklettel X A mü foglalkozik BEETHOVEN a- | gyár vonatkozásaival, müvei jellemzé- 4 -ével, valamint szakszerű sorrendben vj felsorolja müveit. % A szép kiállitásii mü ára 26 Kés. $ Kapható kladóblv tatánkban. x Sven Hédin a kínaiak ellenőrző felügyelete mellett indult el legújabb expediciős útjára A Kelet-Turkesztánban föllelt értékeket át kell adni • kínai múzeumoknak — A kínai tudósok vad nacionalizmusa hónapokig késleltette az expedíció utrakelését Berlin, december 5. (A P. M. H. munkatársá­tól.) Még alig szivárgo't ki a hír a nyilvánosságra, hogy Sven Hédin, a világhírű svéd ku'atő ez év ja­nuárjában újabb expediciős útra indult, hogy Tur- kesz'án keleti részét felfedje az emberiség számá­ra. Sven Hédin még januárban jelentkezett a pe­kingi kormánynál, hogy engedélyt kapjon az expe­dícióra és négy meteorológiai állomásnak Mongóliá­ban s Ke’et-Turkesztánban való felálli'ására. A kí­nai kormány akkori elnöke. Koo Wellington, nagy- előzékenységet tanúsított a svéd kutatóval szemben, úgy hogy Sven Hédin hamarosan hozzálá'ha*ott ex­pedíciója megszervezéséhez, azzal a feltétellel, hogy' leleteinek felét átadja a pekingi kínai mú­zeumnak $ csak a másik felét átállíthatja el Svédországba. Sven Hédin az engedély alapján táviratilag Pe- k'ngbe hiv'a európai munkatársait, akik a megbe­szélés szerint u*ra készen vár'ák érdesítését. Német­országból Haude meteorológus és De'tmann asztro- nómus érkezett Pekingbe több asszisztens kisére'é- ben, Svédországból Norin geológus u*ázótt el, hogy' résztvegyen az expedícióban. A geológiai munká- la'okra Sven Hédin két kínai tudóst fogadott fel, azonkívül Black dr.-t és S!evenson dr.-t, a pekingi Union Medica* College orvosait, az antropológiai szak kiváló képviselőit is szerződtette. A karaván főnöke egy Lareon nevű, Kalganban lakó svéd ke­reskedő, aki aze'ő't misszionárius volt és jelenleg Mongó iának egyik legbefolyásosabb személyisége. Az expedíció ez év tavaszán már éppen útra akart kelni, amikor akadályok tornyosultak e'éje. A kínai nacionalis'ák között éles ellenszenvet vál­tott ki Sven Hédin expedíciója. A kínai egyetemek, tudományos in'éze’ek és múzeumok vezetői Peking- hen nyilvános gyűlést taro’tak, amelyen az euró­paiak tudományos expedícióját a kinai nemzeti ön­érzet megszégyenítésének jelentették ki. Sven Hé­din, hogy a támadásokat elíensu’yozza, most már egyenesen a kínai naciona'ista tudósokkal boesá*- kozott tárgyalásokba s hosszas nehézségek árán végre is a kinai tudósok beleegyeztek az expedí­cióba. ‘de azzal a feltétellel, hogy Sven Hédin a kutatásai, során talált leleteket kivétel nélkül kiszolgáltatja a kínai múzeumnak és Svédországba csupán másolatokat küld. Ezenkívül magával kellett vinnie tiz kínait is, aki­ket a kTuai nac'onalisták az erpedició ellenőrzésé­vel bíztak meg. Ilyen körülmények között Sven Hé­din kü'önvonata néhá-y hónappal eze’őtt végre el­indulhatott PekingbŐl. A vonat hosszú kocsisortól állt és hósszas u'azás után a Póking—sirynai vonal végállomásán, Par'óban, az expedíció tagjai ki­szálltak és karavánban foly!a"ák útjukat. A kastély és a kunyhó diadalmas szerelme Egy pestkörnyéki 9000 holdas földbirtokos tizenhétéves leánya beleszeretett a harminchétéves, nős urasági kocsisba A kocsis a leányt megszöktette s anyjánál rejtette el ~ A földbirtokos végül is beleegyezett leánya házasságába Budapest, december 5. (A P. M. H munkatár­sától.) A Imdapestkömyéki falvak egyikében, három hónapon keresztül lázas izgalommal lesték egy fe­lette romantikus szerelmi história kibogozód ását. Bár az egész történet a nyilvánosságot kerülve ját­szódott le, mégis az egész falu népe tudomást szer­zett róla és visszafojtott lélekzetteJ figyelte: ki lesz a győztes, a romantika-e, vagy pedig a reális élet? Három hónappal ezelőtt egy pestvidéki előkelő földbirtokos házából, a kilcncezerholdas birtokon álló kúriából el­tűnt a család egyetlen gyermeke, a tizenhét- éves, feltűnő szépségű Margit, anélkül, hogy valamilyen körülmény is fényt de­ríthetett volna rejtélyes eltűnésére. A család elő­ször arra gondolt, hogy a leány talán valamelyik rokonához utazott, de a rokonsághoz intézett kér­dező® ködösekre tagadó válaszok érkeztek. A föld­birtokos erre a hatóságoknál jelentette be leánya eltűnését s a csendőreég a budapesti rendőrséggel karöltve vezette be a nyomozást, mert valószínűnek látszott, hegy a leány bűnténynek esett áldozatul, vagy pedig leánykere-skedők hálójába került. A nyomozás, melyet időköziben kiterjesztettek az egész ország területére, nem járt semmi ered­ménnyel s egy napon teljesen holtpontra jutott. A kétségbeesett földbirtokos ekkor magánnyomozó­kat fogadott fél, de ezek sem tudtak a nyomtalanul elbont leány nyomára bukkanni. Már úgy látszott, hogy a szerencsétlen család sohasem fogja viszont­láthatni egyetlen gyermekét, amikor a leányát ra- jongóan szerető földbirtokost egy véletlen fölfede­zése rávezette a helyes nyomra. Leánya sorsán töprengve, vizsgálódásai köz­ben a birtokán alkalmazott cselédszemélyzet tag­jaira is kiterjesztette figyelmét s ekkor különös felfedezést tett. Feltűnt neki, hogy kocsisa, aki családjával a zsellérliázak egyiké­ben lakott, egy idő óta sűrűn kér szabadságot, hogy Soroksáron lakó édesanyját meglátogat­hassa. A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó FUerakal: Vörös Rák Bratislava ||l doboz irt 3 (OKI, Jóllehet a földbirtokosnak még álmában sem jutott volna eszébe összefüggést találni leánya eltűnése és a harniíndiétéves, nős, kétgyermekes kocsis gyakori elutazásai között, mégis maga elé hivatta a daliás megjelenésű férfit. A kocsis látható félelemmel jelent meg ura előtt s a hozzáintézett kérdésekre ideges, zavart válaszokat adott A földbirtokos, akinek a kocsis zavarodottsága nem került© el figyelmét, most már keresztkérdések útvesztőijébe szorította bele azt, noha titokban remélte, hogy rossz sejtése nem fog bizonyítást nyerni. Azonban a reszkető, megrémült koosis egyszerre csak vallani kezdett s elmondotta, hogy a leányt 6 szöktette meg s elvitte Soroksáron lakó édesanyjához, ahol hetenkint egyszer fel­keresi. A kocsié vallomása földig sújtotta a földbirtokost. Azonnal befogatott s a kocsissal, leánya metszők- tetőjével a bakon, Soroksárra hajtatott. Itt rövidesen meggyőződött róla, hogy kocsisa igazat beszélt. A fiatal leány alig ijedt meg, ami­kor feldulfarcU édesapja beállitött hozzá és felelős­ségre Vonta. A leány nyugodtan, megfontoltan ki­jelentette, hogy halálos szerelemre gyulladt a dél­ceg kocsis iránt e nem tud nélküle élni Hivő.] ele­ve tudta, hogy szülei beleegyezését a kocsissal kö­tendő házasságához nem fogja elnyerni, megszökött vele és kód vese édesanyjánál szándékozott meghú­zódni, amíg mint törvényes asszony jelenhet meg a világ előtt, amelynek előítéletével ürítsem törő­dik. A kétségbeesett apa erre alkudozásokba bo­csátkozott leányával és a kocsissal, de műiden kö­nyörgése, fenyegetőzése eredménytelen maradt, a leáuy szívósan kitartott elhatározása mellett és semmi árftn sem volt hajlandó a szülői házba visszatérni, illetőleg csak egy áron: ha szülei beleegyeznek a kocsissal kötendő házasságába. A földbirtokos porig alázva tért vissza birto­kára, a szerelmesek pedig ezalatt egybekelésük út­ját egyengették. A kocsis igyekezett rávenni fele­ségét, hogy váljon el tőle s két gyermekével más faluba költözzék s ne zavarja jövendő boldogságát. A földibirtokos azonban nem tudott leánya éretlen, tüzes fejjel választott sorsába belenyugodni s min­den eszközt megragadott, hogy leányát jobb útra térítse. A kocsis ellen azért nem élt feljelentéssel, mert remélte, hogy az őt ért szégyen megmarad hármuk titkának s a feljelentés révén nem akarta a széles nyilvánosság elé vinni. Majdnem naponta hajtatott el Soroksárra s rimánkodó könyörgéseit halálos fenyegetésekkor váltva, igyekezett leányát hana térésre bitmi. Az elmúlt napok egyikén azután a földbirto­kost egyik soroksári látogatása alkalmával azzal a közléssel lepte meg leánya, hogy boldogságának immár semmi akadály nem áll útjában, mert. vőlegényének sikerült feleségét rávenni a vá­lásra és aj asszony két gyermekérrel együtt már el is költözött a faluiból. A leány azt is közölte apjával, hogy a válóper be­fejezése Titán azonnal egybekel szerelmesével. A földbirtokos még egy utolsó, ismét eredménytelen, kétségbeesett kísérlet után köszönés nélkül, leá­nyát feleletre sem méltatva, távozott el a lakáéból és hazament falujába. Néhány napig hatalmas belső küzdelmet folytatott önmagával, gondolatban szem­beállította a társadalom előítéletét egyetlen gyer­meke boldogságával szemben 6 akkor döntő elha­tározásra jutott. Ismét felkereste leányát és hide­gen közölte vele, hogy nem gördít akadályokat a szerelmesével való egybekelése elé. A leány túláradó boldogsággal esett édesapja nya­kába és azonnal haza is utazott vele a bír tokra. A kocsis természetesen kiköltözött már .a zsellérház­ból és egyelőre foglalkozás nélkül járkál a falu­ban a kilencezerholdas földesur egyetlen leányá­nak szerencsés jegyeseként­Téli köpeny divat Régő'a nem volt a női divat olyan szép, egy­szerű és egyszerűségében is annyira előkelő, mint ma. A mai divat, éppen egyszerűségénél fogva, nem tűri az e’eganciát, hanem mindenben tökélete­se1 kíván. Az egyszerű vonal pedig csak szigorúan jó szabás által érvényesülhet. Ez az angolos stílus már hosszabb ideje jellemzi a köpenydivalot, mert a szezónonként mu'atkozó eltérések olyan cseké­lyek, bőgj' szin*e számba sem jöhe'nek. A díva* irányza'ának ez az állandósága megdöntölte a régi á'lásponöt: „nem érdemes sokat költeni, úgyis ki­megy a divatból**. Ez a felfogás elsősorban a nehe­zebb ruhadaraboknál, a köpenyeknél, kosztümök­nél ingott meg. mert ha jó anyagból, jól szabó't kö­penyt kész't.te'ünk, azt kél-három szezóuon keresz­tül sem kell vál'oztatnunk s igv, ha többe is kerül*, mégis kifizetődik. A téli köpenydivat meg'arto'ta az egyenes sza­bás*, az a'ak harmóniájának keskeny, sima vonal­ban való érvényrejutásá*. S bár a ruháknál a divat a gloknis vonal felé bajlik, a köpenyeknél megma­radt az egyenes, ango’os jelleg. A vastagabb kabáí- szövetek ugyanis úem bírják el jól a harangszabást és erősnek tün etik fel a karcsú, finom alako­kat is. A szőve'kabát az idén álta’ában olyan diva'os és népszerű, hogy még az is, akinek bundája van. szívesen csillákat magának egy jól szabó t prémes szövetköpenyt, amely nemcsak uj és diszkrét, ha­nem, ami mindennél foutosabb — olyan karcsúknak is mu'at bennünket, amilyenre hosszú tortúra után sikerült lefogynunk, így tör'éut, hogy ezek az alapjában véve prak­tikus Cé’ókat szolgáló ruhadarabok a divat kedven­cei lettek és olyan sikkesek, elevenek, amire a kö­penydivat történetében már rég nem volt példa. A szöve'kabának a prémbunda fölött az az előnye is van, hogy szabásában és színében sókkal ‘Öbb változa'osságot lehet kifejteni. Akinek csak egy télikabátja van, annak különben is sokkal cél­szerűbb egy finom gyapjukabát. mint a bunda, mert a va’ódi prém polgári erszények számára elérhetet­len, a silányabb minőség pedig sokkal kevésbé eh> lenál'óképes, mint a jó gyapjuanyag. A kopót szőrmekabát nemcsak nem elegáns, hanem egyene­sen szánalmas látvány. Az idei téli köpeny anyaga a kashán kívül* amely még mindig divatos, bár kissé há'térbe szo» rult, az uj és rendkívül elegáns teveszőrke'mél* azután a cibelin, a rayé és a homespun. Ezeknek aM anyagoknak előnye az a rugalmasság és puhaság, amely Iehelővé teszi, hogy úgy szabásban, mint dí­szítésben elsőrangút lehessen belőlük alkotni. Teve­szőrből igen sok ragánszabásu felö’tőt is készük­nek. Ezek rendszerint double-kelmék és bélele ie- nek. Gyakran tűzéssel, szegőkkel, berakással díszí­tik a köpenyekét, néha csattos övét is alkalmaznak. Ezek as angol eti’uu köpenyek igen prakitkusaíc, mér! délelőtt, utazáshoz, sporthoz egyarán1 használ­hatók. Nagyon divatos a dekoratív hatású, finoman prémezett bársonykabát is, amely az estélyi köpenyt is jól pó ólja. A téli köpenyek néha ugyanannyi szőrmével dicsekszenek, mint a bunda, mert igen gyakran prémmel teljesen kibélelik. Ame’yiket nem, annak nagy sá’gallérja, manz-rettája van szőrméből. A gal­lért néha meghosszabbítva végigvezetik elől a kabá­ton. A prémek közül az idén ismét a legnagyobb szerepe van a rókának. A rókafa 'okon kívül a kö­penyei'szék a nemesprémek közül elsősorban per­zsából, nyestből. szkunkszból készülnek vagy a sok­féle szŐrraepő*lékokbó': nercillából. szürke kecské­ből, mókusból vagy azokból a ké'es szilekből, ame­lyekről sohasem tudha'juk biztosan, macskák-e vagy nyulak. 5? Wínter Hermann szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fűtőszenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvc | Újdonság! Most jelent meg! Máral Sándor í Istenek nyomában ; Ara fűzve 31.20 Kő, vászonkötésben 44.2) Ke | Újdonság! Most jelont magi Kapható: ) a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában

Next

/
Thumbnails
Contents