Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-06 / 278. (1612.) szám
1927 doeember 6, kedd. ^^GAI-A\\'Gfc)Jl-HT’RTiAS ess Amerikai vélemény a „fekete kőrmü** Briaa Caillauxről és az „őrült** Paul Ctaudelről Beszélgetés egy amerikai újságíróval Briand legújabb tüneményes sikerű beszédéről — Az Újvilág nincs elragadtatva Franciaország nagy embereitől — Kelen és Dezső genfi menükártyája — Páris rosszul megválasztott amerikai képviselői A franciák az európai szeltem legtisztább típusának tarifák külügyminiszterüket Páris, december 1. i Ilyenkor Páris r/egfevdLezik • minden ; rfl: Briand beszélt. Tudj* Isten hányadioi ] mondta el ugyanazt és ugyanúgy, egyremigv, I de mintha Páris megtestesítek szedeme állna ' föl a Palais Bourbon szónoki emelvényére, a I Iram-iák szeretik hallani, amit ez a kétoj i szál mazásu öregur a fülükbe dö'ög Teg.iap , «eiiki nem várt szenzációt a kamara egyhat. j gu höitaégvetési vitájában, esemény szenzá- ri s ucin is történ!, euk pen Bri-. nv;u ! cl ■ tt b'.-rédel s a be»zéd b »e ióelő e hizsct- géssel futott végig ma reggel az újságolvasó Parison. Most az egyszer elmarnálak a parlamentien a meztelen kant r.:k híres nagy al- ropincs szemükkel és f>i/>yi ruháikká•, a karzat üresen ósiiu:nU ni M, senki sem fuj,' a Jőriígom régen sz.’icltnn *t na ball.mi a franciák külügym n-zterit, mir cl hiába, nincs sereruiem s csak ma taron* meg, hogy ArisV.de ismét „meglette három havon- kinti kis lépését a béke felé", a hagyományos „petit pas"-t, amely már hozzátartozik a francia politikához. A kommentárok ma nem fukarkodnak a dicsérettel. „Az előadás szép volt, a lelkesedés nagy és Briand ügyessége remek11. Ez a franciák egyhangú véleménye s most nyugot- tari néznek Genf felé, ahol Litvinov.csattogtathat ja a fogát, Befnslorff ravaszkodhat és történjék, ami történik, Franciaország Briand szájával kinyilvánította véleményét és az igazság, a fen költ tisztaság ezek után ismét francia részen van. Elvégre, ha Pilsudski nagyon hajba talál kapni Voldemarassal, vagy Paul Boncour nem tud zöldágra vergődni Sáaloja árnyékával, a fekeleszakálas Grandival, van segítség. A Garc de VEslen a genfi gyorshoz hozzátoldanak egy szalonkocsil, Briand beszáll s másnap megjelenik a feszültség színhelyén. Beszélni kezd, beszel, beszél a harag fölolvad, az arcok kiderülnek, az első tenyér összecsapódik, az első szem fölragyog, az első boldog moraj felcsendül s mire a kis görbe öregur fáradtan visssahahyallilc, az európai égről eltűnt minden gondterhes felhő. Ez minden. Ez Briand és ez Franciaország vezető szerepe. Nem mondhatnám, hogy Briand poétikáját minden francia helyesnek tartja, be hogy Briand baritonja minden francia szerint teljhatalmú, kétségtelen. Páris nagyon büszke szónokára, s a gall szellem, a gall enthuziazmus, a gall ügyesség megtestesítőjének tartja őt. A legmagasabbrendii franciának, a legmagasabbrendü embernek. A Marssal társalkodó Briand Emlékezetes még az a hires menükártya, amyelet Dezső és Kelen a népszövetség szeptemberi ülésszakán rajzolt. Ekkor volt elö- s/öt komolyan szó a leszere’ésről és i világhírű es szellemes magyarok így oidoiták meg problémájukat. Piajzollak egy hatalmas Mars-szobrot, uniclyet a népszövetség sok delcgi usa lár zas munkával le akar dönteni. A sok apró Jrakkos politúros mindenfele eszközzel '.ölfegyverkezve mászkál a ha'amiao római katona testrészein. Chamberlain monoklival a szemében és csákánnyal ekzében titög di a vasvitézt, Vaudé* veid? kalapáccsal dc.g '7za.im.-g, Slresemann — s ez jellemző — lenn áll a szobor talapzatánál s emelgeti az egyik sarokban, hogy az egészet egyszerre ledöntse, egyesek létrát támasztanak az óriásnak és nagy bátran vonulnak ellene, mások a hí tán, a fülén, a combján csoportusu'nak és ütik tölükleUielően# És Briand? Hol van o? ó, a francia külügyminiszter nem használ gyllokot, ásót, kapát, dinamitot, ő olt áll Mars isién kidomborodó mellén a szobor arca előtt — és beszél, beszél neki, rábeszéli, kapacitálja. Ez az Ő eszköze, ezzel fogja ő legyőzni és lemondatni a háború istenségét. Mondják, amikor Briandnak megmutatták a menükártyát, könnyezett és mulatott egyszerre az ötleten. Mindenesetre igaz: ő a szó legnagyobb mestere Genfben, — s erre büszkék is a franciák. A franciák nemzeti büszkesége Ha már nem kerültem a tegnapi kamarai ülésre, amelyen Briand ékesszóiása ismét csodálatosképpen kettévágta a francia külpolitika befelé kötött gordiusi csomóit, elsősorban az olasz-jugoszláv bajokat, melyek any- nyi fejtörést okoznak pillanatnyilag Párisban, legalább azt igyekeztem megállapítani, milyen érzelmekkel fogadták a párisiak nagy mesterük nyilatkozatát. A hangulat a lehető legjobb. A lapok áradoznak, mecfürdenek a külügyminiszter szavainak özönében és mint az élet vizébe mártott Achillesek, úgy várják ezek után a genfi tanácskozás kimenetelét. — Briand az európai embertípus— mondotta nekem egy francia — ő egyesíti a legjobban mindazt, ami. kontinensünket naggyá tette. Optimista, de nem fantaszta, cinikus, ha keik de nem elkeseredett,-látja a dolgok gyarlóságát, de ez nem hangolja le, — íme a tipikusan teremtő zsenijü ember, aki nem vergődik egyetlen tévútra vezető szenvedély ben sem. A világpolitikát súlyos, talán pótolhatatlan csapás érné, ha az ő enyvező lénye valahogy elkallódna a porondról. Az egyetlen. cn.it a tavaszi választásoktól várunk az, hogy F>) iand sértetlenül visszaté jen a Quai d'Orsuy élére. ö a mi nemzeti büszkeségünk. és Franciaország vezető szerepe addig nincs veszedelemben, arnig az ő szavának minden- hatósága uralkodik Genfben. A lehüiö amerikai kritika Ezek után kiváncsi voltam, mit tartanak az idegenek Briandról..A véletlen összehozott egy Avenue Wagramim-i kávéházban azzal az amerikai újságíróval, aki néhány nappal ezelőtt már meglehetős kiábrándultsággal beszélt nekem a franciák vezetőembereiről. Az amerikaiak örökké a franciák nagy ellenpólusai maradnak, s ha Páris képviseli a legiantaktabbul a tradíciók ágyába ülteleit, ősi európai szellemet, kétségtelen, j hogy az uj világ herotdja azok a „sofför- tipusok“, akikről Iiaykerling, mint a jövő j embereiről beszélt, — kiváltképpen az amerikaiak közül kerülnek ki. Ezzel az ameraki újságíróval a múltkoriban ; beszélgettünk Lucien Romernek, a Figaró volt főszerkesztőjének könyvéről, a „Ki lesz az ur?“ cirnü politikai essayről, amelyben llomier az amerikai és az európai szellem szembeállitásval és értékelésével foglalkozik Most kapóra jött az -újságíróés .nyomban, még a briandi beszéd friss benyomásának hatása alatt megkérdeztem, hogy mit tart a külügyminiszterről, akit Párisban sokan az európai, vagy legalább is a francia szellem megtes- ; tesitejének látnak. A válasz kézlegyintés vo't. — Amikor két évvel ezelőtt Európába j jöttem — kezdte meg fejtegetéseit az ameri- \ Ticsfin meghagyták a láfisllriiiSii Ersdfüiüipgs kfflMBtfsé&Iftrfts Práaáfcaa — Másfél millió az síi isirűságü éppefire — Prága, december 5. A Prágai Magyar Hírlap volt az egyetlen csehszlovákiai magyar lap, amely kiküldött munkatársának tollából cikksorozatokban foglalkozott Téesö tarthatatlan helyzetével. Rámutatott arra is, hogy a járásbíróságot nemzeti okból Tarackomé akarják áthelyezni, azzal az indokolással, hogy Téesö magyar város, viszont Taracköz ruszin- és szlováklakta község. A técsöiek az igazságügyi minisztérium ezen terve ellen mindent megtettek és a mai nap folyamán küldöttség járt az igazságügyi, valamint közmunkáügyi minisztériumnál a járásbíróság meghagyása és épületének fölépítése tárgyában. A küldöttség megelégedéssel vette tudomásul, hogy a téesöi járásbiróság! épület céljaira az állam egymillió hatszázezer koronát irányzott elő s az 1928. évi költségvetésben ötszázezer koronát irányoztak elő az építkezés megkezdésére. A téesöi járásbiróság építkezése 1928 tavaszán meg is kezdődik. Sazdasiil katasztrófával fényűét a német nehézipar magatartása Berlin, december 5. A német nehézipar ama bejelentése, hogy az üzemek munkáját megszüntetik, rendkívül kedvezőtlen hatással volt minden irányban és az ügy komoly bonyodalmakat okoz. A nehézipar közel egy negyedmillió munkást akar kizárni. Ez a határozat váratlanul érte a kormányt. A birodalmi munkaügyi minisztérium felfogása szerint eme terv megvalósítása gazdasági katasztrófára vezetne. A politikai következményei is bclátliatatlanok lennének. Eltekintve attól, hogy a munkanélküliek ' száma 250 ezerrel gyarapodna, a pénzügyi kiadások ilyen megnövekedését az állam nem birná eL A birodalmi kormány tehát minden erővel azon van, hogy a nehézipar tervét megakadályozza és semmiesetre sem fogja megengedni, hogy az üzemeket megállítsák. A közmunkaügyi miniszter még ezen a héten békilési tárgyalásokat fog kezdeményezni. cai — első dolgom volt, hogy részt vegyek gy ciian politikai konferencián, amilyenen íz európaiak ügyes-bajos dolgaikat szokták oeriraktálni, többnyire eredmény nélkül. Ki- nnuiihotatlanul unatkoztam olt, ne mindenki izmi vigasztalt, hogy hamarosan megjön 3r:and s akkor nyomban vége az unalomn Jr. Meg is jött. Mintha Murger bohémjelenetének igyik kétes és kényelmetlen figurája ejevéneiéit volna meg a huszadik században, úgy Hint Hóm ez az ember. Hosszú, kócos haja volt, iyib'0'1, tincs kalapja, jerde szalu, gúnyt, 'agy almoz tekintete és ernyedt, lanyha túrása. Kern hittem, hogy ez az ember ’ riancl, iklrcl az újságok azt állítják, hogy u legnagyobb diplomata, a krízisek biztos kezű < Ihá- *itoja és csodálatos szónok. Megjelenésének ?Uő benyomása rendkívül kellőmet,len volt. Úgy éreztem magam, mintha egy ünnepi es- iélyrc a frakkos urak közé egy mezítlábas és rojtos nadrigu jövevény tolakodott volna bé. Amerikában még ma sem hiszik ej, hogy ez Briand, vagy nagyot nevelnek rajta és hiába magyarázzák egyesek, hogy a franciák nagy embereinek megvan az a rossz szokásuk, hogy külsejüket elhanyagolják. Laplace például folyton az orrában turkált, Chevireul sohasem fehérítette ingének annakidején divatos csipkéit és Raspail három havonta váltott harisnyát. j — He amikor Briand beszélni kezdett, ugye elmúlt ez a kellemetlen benyomás? — vetettem közbe. — Nem, mert nem igen tudtam még franciául és nem értettem meg. Ugyanez az eset történt különben akkor is, amikor Briand, az európai „csoda", Amerikában járt. Egy'szé- riien kinevették és nem értették. Hisz nefn tud angolul. Sülét kudarccal távozott akkor Amerikából — talán csak a körme volt mén ennél a kudarcnál is sölétebb, feketébb! A megvetett CaiUaux — Egyáltalán a franciák nem ügyesen választják meg amerikai kiküldötteiket. A „piszkos" Briand után egy higiénikusabb embert, Cailauxt, ku dtek Amerikába, de ez sem felelt meg a mi ideáljainknak. Pont Caillauxt küldték, akit a háború alatt elítéltek hazaárulásért és akinek a felesége meggyilkolt egy békés újságírót! * Egész Amerika .fölháborodott, amikor ez az ember, ez a gyilkos jött az adósságok törlesztéséről tárgyalni és Coo'idge, meg Méltón alig akartak szóbaállni vele. Jóformán kényszeríteni kellett őket, hogy Caillauxval egy asztalhoz üljenek. A vendég úgy látszik észrevette az ellenséges hangulatot és igyekezett jó adag szemtelenséggel viszonozni azt, de alapjában véve nem volt más, csak unalmas és neveletlen. ügy nézett ránk, mint vadakra és négerekre.- akiknek pénzügyi előadásokat kell tartania A sajtó épp oly megvetéssel beszélt róla. in ni amilyen kellemetlen meglepődéssel nyilatkozott Briandról. A uboíondu kohó Az amerikai végre a harmadik Amerikába küldött nagy francia szemé'yiségáről is nyilatkozott. A diplomata és a pénzügyi zseni után "a költő került sorra, Paul Ciaudel, Franciaország jelenlegi washingtoni nagykövete. — Tudjuk, hogy Philippe Berthelot, Briand jobbkeze (vagy pedig: Bethelot, akinek a jobbkeze Briand), azért választotta ezt az eksztravagáns személyiséget, hogy mulasson elképedésünkön. Mint ahogy azt is mindenki tudja, hogy a közelmúltban egy iszákos embert nevezett ki egy fontos helyre és percekig kacagott, amikor elmondták neki kegyeltje viselt dolgait. Nos, Ciaudel szolid, nagyon szolid, de a feje tetején jár és kis cseng étijükét köt a bokájára, hogy ezzel is eredetiségét bizonyítgassa előttünk, akiket utolsó szálig nagy és neveletlen gyerekeknek tart. Összevissza beszél, senki sem érti és mindent összetéveszt. Azzal érkezel! ide, hogy minden áron megoldja az adóssági kérdést és m'nden- áron megkörnyékezze pénzügyi tekintélyeinket. Az első dolga volt, hogy elkérje az összes bankárok címét, majd, a hóna alatt verseinek legújabb kiadásával megjelent náluk és ajánlósorokkal látta el a nékik ajándékozott könyvel. A verseiből persze senki egy szót sem értett, s mindenki őrültnek tartja őt. A legkellemetlenebb, hogy úgy beszél angolul, mintha em- j bért akarna enni: elharapja a szótagokat és eszeveszetten forgatja a'szemét.'Azt'mondják, nagy iró és Berthelot kedvence, — de egy föltétlenül hiányzik belőle: a józanság! — Ezek után beláthatja, hogy kiábrándultunk Európából és nem szereljük Franciai ország nagy embereit. SzvaHcó Fát. i A vas- és acélipar munkaadói nem akarják a munkások követeléseit teliesUenú A munkaügyi minisztérium nyári rendelete folytán január elsejével a nehéziparban is be kellene vezetni a nyolcórai munkanapot, ami arra vezetne, hogy három rétegbep dolgoznának a kétrétegű rendszer helyett. A szakszervezetek a legélesebben tiltakoznak a munkaadók terve ellen és követelik, hogy a rendeletét azonnal léptessék életbe. Emellett bérkövetelések is nagy szerepet játszanak. A munkaügyi miniszter bízik abban, hogy sikerülni fog eloszlatni a válságot. Essen, december 5. Az egész német nehézipar szolidárisán lép fel a nyolcórás munkanap kérdésében. Tömegesen csatlakoznak az egyes vállalatok az acél- és vasipar konszernjének bejelentéséhez. A bocliumi, gelsenkir- cheni és düsseldorfi müvek szintén elhatározták, hogy január elsejével tömegesen lógnak' elbocsátani munkásokig /
