Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-04 / 277. (1611.) szám
I 8 1927 december 4, vasárnap A XlX-ikszázad vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Szűcs Pátri. aki atyafiságban volt egész Magyarországgal Csak e’ ne siessük a mondanivalónkat, amikor Szües Gyű a űrről, a magyar képviselőház egykori terembiz'osáról, valam'nt a magyar nemzeti vezérről beszélge ünk, aki 1877 januárjában, a Ceres nevű vitorlishajón diszkardo! vitt a magyar ifjúság nevében Abdul Kerimnek, a törökök szultánjának és az volt a titkos, ki nem mondott célja, hogy megalapozza a magyar—török szöve'séget: az oroszok, a néme'ek, az osz'rákok el en. Ki iudja, hogyan , fakult vo na az európai história, ha Szües Pátri álma valóra válik?, GO A tizenkilencedik századbeli mesemondások költő tartozik ez a történet is, ama jóízű, gusztusos, drágalá os történe'ek közé, amelyeken boldog apáink a ménesekben, lugasokban, ebédlőasz'a oknál vagy pedig hosszada’mas, lassú utazások közben el- 3im a'ga'fak. Mit tudja ez a mai korszak, hogy mi \ vidámito'ta vagy szomorito'ta a tegnapi magyart? | Oly messzire estünk apáinktól, mint az óperendá- tól. Jóformán már nincs is hallgatójuk azoknak a mesemondásoknak, amelyek a háboruelő'ti Magyar- országról beszé nek. Uj láng villan az ifjak szemében. Pá'ri, — amint országszerte nevezgelik vala Bt, (mert hiszen arról volt hires ez a mogyoró-orrú, hordófejü, mázsányi, nagyétvágyú, nagybeszédü és rossz kár'ya'árásu úriember, hogy voltaképpen mindenkinek a földije, a'yafia, barátja vagy legalább is ösmerőse, aki ebben az országban valamit számítod). Pátri az álomvilágbeli régi Magyarországnak egyik hőse. aki először volt ősjogász, örökdiák, mindenkori ifjúsági vezér, aki az ország tu'só részéről « is a pesti utcára pattant, ha tünte'ni, harcolni, korteskedni kellett valamely nemzeti eszme mellett, amely iránt a mindenkori ifjúság érdeklődött. Hogyne pat'ant volna a nemzeti mozgalom élére Szűcs Gyula, amikor arról vo't szó, hogy a magyar ifjúság nevében Stambu ba kell utazni egy küldöt'ségnek, amely diszkardot nyújtson át Abdul Kerimnek, a törökök szultánjának, akinek abban az időben volt háborúskodása az oroszokkal! így kezdődnek a nagyemberi karriérek, amelyekről aztán meséket mondanak az ősök az unokáknak. De ugyanígy indulnak meg a tündérmesék is, ame’yekben nem számítanak az akadályok, tengerek, országhatárok, királyok vagy sírásók, mert a tündérek végeznek ,. el mindéi* teendőt-az emberek helyett. , ...... , Yal ób/m speciális magyar tündéreknek kellett j p. tenyerükön hordozni az egyébként nem nagy ,ia- len iimu, nem is tu’ságosan eszes, inkább csak kor- tesképes'égü Szűcs Gyulát, hogy egyszerre a magyar Ifjúság élén tatá ja magát, amint kezet szőrit a törökök szul'ánjával, Abdul Kerimmel, annak pérai palotájában. „A szul'án felá’lott trónusáról és úgy jö't Szűcs üdvözlésére, m'nt valami régi ismerős!" — mondja ag egykori mesemondásnak. Honnan ismerte vo na a török szultán Szűcs Pátri ? A romantika nem törődik az ilyen apró- creprő kérdésekkel. Annyi az igazság, hogy ^zücs Gyula, a magyar jogász: valóban megállott Ábelul Kerim élő t és o'yan beszéddel üdvözölte őt, amely beszédnek a szövegét esztendőkön át emlegeted minden magyar ember. Milyen nye’ven mondta el Szűcs Gyu'a a beszédet? Természetesen: magvar nyelven, még pedig tiszántúli dialektusban, • hiszen eleget uraskodtak valaha a 'örökök a Tiszámul, hogy meglrmerkedjenek nyelvünkkel. A szukán körül álltak ba'ái: Sava basa, Skender bey, Husszein basa, Mahmud basa, Széchényi Ödön basa, akinek nevét mindenki nagyon jó! ismerte Magyarországon. A mi Szűcs Gyulánk há a mögött a magyi" ifjúság kü’.dö'lscge, tizenhármán, szép magyar ruhába öilö- ?ören. köztük Szemere Miklós, a későbbi magyar nábob. C ukáts Gyu’a, aki ezen lá'ogatása ófa mindvégig követ volt (még pedig függetlenségi) Magyar- országon, a nrskolci származású Koos... De ott vo’! Klapka, a negyvennyolcas tábornok is, aki a szabadságharc u'án Törökországba menekülvén; o'í jó ismeretségekre tett szert. A magyar hírlapírók közű! olt vo’t a hebegő Tó'h Béla is, akit az'án élete végé'g Eflendinek neveztek kar ársai és sok kö’et könyve’ irt Törökországról, mintha végleg be’esze- relmeskedztt volna ebbe az országba. De az em’é- keze’ek még beszélnek bizonyos fiatal Íróról, Sturm nevűről, alá ősapja vo t a magyar kőnyomatos-szer- kesz'őknek; megemékeznek bizonyos Kolicsról. aki az an’is'cmi’a ,.Közvélemény" cimii pes i újság tudó Tójaként szerepelt a törökök szultánja előtt. Abdul K'er’m, a törökök császára, francia nyelven mondott néhány köszönő szót a diszkardér1, ame lyet Szűcs Gyula átnyuj'o't, aztán visszavonulf a pa lotája termeibe. De nem igy a magyarok, akik mér ö'ven esz'erdő mu'va is emlegetik a konstantiná polyi szép napokat. CD Szűcs Pá'ri do’ga ebben a hazában tehát min den emberi számiíás szerint: örökidőre eintézte te’t; az ifjúság, a nemzet soha sem felejhe'i el az a beszédét, amelyben figyelmeztet' e a török szül tant a szegény magyar nemzet sebeire , és egybe fe'a'ánlo"a barátságát a legga7dagabb uralkodónál A tizenkilencedik század és lelkesülő ifjúság kel e! ahhoz, hogy Szűcs Pá’ri bará'i kézszoritást váltso a török szultánnal, de hát még’s csak tör'éne’ir tény ez a dolog, akármint kiforgatnák is a szára pozitívumot azok a legendák, amelyek a pák rí fiukra szá Itak. Szűcs Pátri, a legendák ho~e, i járt köz ülük,, miusl&iífei meg^ogal hatig % k&é amel'yel bará'i fr'gyet fogadott a török szultánnak, — mert Pá!ri iíihon sem volt fukar a kézfogásokkal. Mindenki barátja, mindenki öröme, mindenki ünnepelt paj ása lett ez az úriember, akinél népszerűbb kevés jár vala a pesti u cákon. Egy egész magyar generáció tudja, hogy melyek Szűcs Gyulának a kedvenc eledelei, amelyek elmaradhata’lanok az aszta'ról, ha vendégségbe hívják. (Ped g, hívták bőven, hogy egész Magyarországot végiglakmározha’ta vo na.) A Kispipa-vendég- lőben áhitat os bámulói vannak Pátrinak, am'n! egyszerre dupla porciót rendel a husleveshől (zsemlye- gombóccal), amin' felköti szalvé*’ját, amint keze- ügyébe készíti a só', paprikát, borso', mustár', ecetet, o’ajat, citromot, f'a'al hagymát, céklát, könnyez- 'e'ő apró paprikát, aine’yeket az é'elek megédesi- tőjének használt. Vidékről eljönnek az áh tatos magyarok, hogy Pátrlt enni lássák a Szikszaynál, ahol már a koradélelőtti órákban elfogta ja helyét a „rondóban" levő ablaknál, amely előtt jóformán „egész Pest" városának el kell sétálni. Itt főzi ki Pa ri a/ nagy'udományu Szikszay Ferenccel együ t, hogy miféle gábél-früs'ölekéi kell meglepni Magyar- országot, hogy mindenki Szikszayról beszéljen. Itt vetődnek fel. a székelygu’yások, a savanyutüdők, a zóna-pörköltek uj elkészítésének különféle módozatai. Boldog ember az, aki Szikszaynál helyet kaphat és megtekinthe'í Páirtt, amint' felej heletlen étvágyai törli ki a tányért kenyérdarabkával a hurka- ko bászos disznó'or után. Az ő nevéről keresztelnek el egy bizonyos (aprófaj'áju) ’-öl ött káposztát a régi Bánya -féle vendéglőben, .igaz, hogy tizenkét tölteléket megevett Pátri ül’őhe yében, — és ugyancsak Szűcs Gyula barátságát kéri Hatvani, a színész, araikor vénségére kocsmát nyit az Akácfa-u'cában. Pá'ri az étvágy királya, a pesti kocsmárosok pá'Tónusa, eleven reklámja mindazon étkezőhelyeknek, ahol huzamosabb időre letelepszik. Dől a publikum oda, ahol Pátri csemcsegve lelüti sátorfáját és vég g- eszi az ét.apót. Az ínyencek, a bőevők, a jóé'vágyu emberek kémjei járnak Pá'ri nyomdokában, hogy melyik kocsmát tünteti ki megjelenésével. A marhahúsnak legszebb cson ját teszik félre a számára a konyhákon, — szivringató testes megjelenése, amint a városban delet kezdenek harangozni Étvágytalan, hervad gyomra embe-ek állnak lesbe, hogy Pátrit ebédelni lá'hassák. Talán még a 'a’ián Süccit is (aki ab’ ól élt, hogy pénzért koplalt) kiugratta volna ébe_zőke!recéből hősünk felej heteden étvágya. GD 5$ Winter Hermáim szénkereskedelml r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 • Telefon 706 és 384 Házi fülős lenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pá’yaudvar . És éppen ez a nagyszerű, is'eni adomány, a mindig'készen’é'ben levő étvágy volt az okozója annak, hogy a török szultán „barátja", a magyar— török szöve'ség kezdeményezője, az ifjúság ünnepelt vezére, egy magyar generáció szemefénye nem tu'lo't kellő időben felállni a mindig megterite't asztaltó’, — nehezebben tudod vála~z'ani az állások, pozic’ók között, mint a , vendég ősök spájzee lijében. Elfe’ejtett jövőjéről, holnapjáról, magamagáról gondoskodni szégény Pá'ri, holo't csak a kezét kellett volna- k; nyújtani valame'y zsíros hivatal u án, hogy aztán élete végé'g ur maradhasson ebben az országban, ahol voltaképpen mindenki a hivatala után él. Pátri lusta volt kellő időben felállni a teri'ett aszal mellől, — ideje muladozott, — mire észrevette magát az ünnep'égek hőse, nem maradod meg számára eg éb állás, min' egy rendőrkapi ájiyi állás ; egy eldugod kisvárosban. Pátri id persze hamarosan elun‘a magát, m u an nem válcgatha'ott a kü önböző kocsmák közöd. Meg kelle't elégedni az egyhangú kisvárosi koszt'al. Megint csak Pes'en kopogtatód a kés élével a poháron, amikor 'izénkéitől harangoz'ak a városban. Végre kinevez'ék őt a régi úriemberek Asy’umába, a képviselőházba, ‘eremblzto nak. — De jóé’vágya késő öregségéig nem hágvtá él. Akkor is meg 'udotf vo’na enni tizenkét töl'e'éke', arakor már senki se bámulta meg ezért- Nem is lakott többé jól élőjében. PARIS, 1927. Irta: SZVATKŐ PÁL Párig, december eleje. Eöz’udomásu, hogy évenkint sok százezer légén jön, sőt vannak, ak k a franciák nagy bősz- : mságára itt maradnak és nemzed sajátságaik legtaríásával kissé gőgösen eszik a jó és o.csó •ancia kenyeret. A Rue de la Paix és a Rue. Ri-1 öli egy része bátran valamelyik nagy angol vagy j merikai me'ropolisban fekhelne, annyira elangol- :ászosodott. San-Franciskónak van kinai városa;, z a vidék a Louvre jobboldalán a Madeleineig, ngol város Páris szivében. Kicsi! fáj, hogy a szi-. ében és nem valahol a végső balsarokban, mint an Franciskőban a sárgák, de az angol ak pénzt óznak, amit meg lehet bocsátani, m g a sárgák sak a pénz e lenkezojét: a munkát. A Rue lastigl’onen a föliratok is angolok, a boltok, a önyvesboltok, a l'f es-fiuk és a kurtizánok is. l rikkancsok angolul bőgnek, az autók Rolls-Roy* eok és többnyire londoni jezésiiek, a járókelők iléncven százalékáró pedig mindenki Iája,-hogy lölcsőjük nem a Szajna, hanem a Themse, vagy a ludson mellékén ringod. Talán még a Duna is,- de a Volga és a Yangtsekiang bizonyára — job- tan van képviselve ebben a varosban, mint a muvre mögött folydogáló Szajna. Itt 'őrién? meg, íogy az egyik bol'os, — öngutiyból vagy naivitás- )ől egyremegy, — angol cégtáblája alá kiirta: — lei on par'e frangals. I't franc ául is beszélnek. Ugyanúgy, min' angol város, van Párlsban jroszváros is. A franciáknak a személyes undor ’enlar'ásával nincs kifogásuk az ellen, hogy az angolok oly bőkezűen hozzák pénzüket Párisba, cgy- deig azt sem bánták, hogy a négerek, az aratok, a lengye'ek, a magyarok a munkájukat oferálják, egy két német mérnök is elkeltett, de a legjobb üzle et az oroszok jelenlet ék, akik a vérüket hoz- ' ák ajándékba. Valóban háromszázezer muszka, ki hitte volna Napóleon idejében, hogy erre szükség lesz, de most jó ez a s'cppe illat az arcokon, az egészség, a tisztaság, az egyszerűség, amivel ezek a nagydarab emberek jönnek, mindhiába, jó! jön ez a kis vérkeveredés és fölfrissités. Amit sem néger, sem arab, senki más nem tudó t megcsinálni, azt az oroszok véghegvit'.ék, beleolvadlak. Jó faj a: lisztek ós katonák. A minap találkoztam egy francia fiúval, tízéves leheled, szép Henri IV. orral, bare''el, nagyszéles felre'e szemmel és kiej'ésében azzal a tüneményes párisi zamattal, me’y nem nyelv már, hanem lé ek és borvirág illat, megtanulhatatlan. — Hol szülei éi? — kérdez em. — Párlsban, itt a Ternesen. — Hová jársz iskolába? — A lycée M leheletbe. — Apád hol lak'k? — Meghalt szegény. — És anyád?. — ő mos' hazament. — Haza? Hová? — Bakuba, a Kaukázusba. A kis francia apja és anyja még orosz volt. # Tud’uk, hogy magyarul is eleget beszé’nek. A Rotonde vagy á Dóm akár a pesti nagy körúton I állha'na pincéredül, kifu ófiustu], akik közöd sok a magyar, de mind tud egy-két szót magyarul. Ssak£iu]}er§ls apadják, hogy 4 fflpgvágáai easitéma csaknem azonos ». Mon'parnasseori és a New- York kávéházbau. Úgy van ez, mini azzal a két Schíiinann féle bago yfejes edénnyel: az egyiket Trójában ásták ki, a párját egy mexikói ősi templomban talál ák meg, szakasz ott egyformák voltak, féjenkint vagy. ö ezerévesek és a tudósok azt álli’óítákyiibgy csak"ÁHántísz le1 ezéséVel magya- rózha'ó nieg ez a csoda. Ilcgy mi van a Doni és a Néw-York közöd, nem tudom, de a kommunikáció nagy s aki a Néw-Yorkban b iccéit, ne merjen a Dómba leü ni, mert megcsíp k egy kicsikét. A Dómban ellopott té ikabátot ellenben bízvást szabad a New-Yorkban keresni és a főpincértől is megkérdezheted, nem lá'ta-e az' a bizonyos szemüveges ura* a New-Yorkból. Természetesen Ady Endrét is jobban ismerik itt, mint teszem a Nagy Magyar Alíöldön, s minden hármad k öreg pári=i magyar kö'e'.remenőket fog mesélni az „öreg cimboráról". A Montmar're elindusztria’izálódott. Ott nem ta’álni szabadmagyart, csak biz'os pozícióban lévőt: bárost, tánco nő', zenészt, elő áncost. Éjjel három után a mon'martrei bohémbárban („va ő k párisi neveze'esség", a Baedecker cs llaggal jelöli, — de csak tiz'ől háromig az, vigyázat!) négyr pesti diák ül, egy sz'ovák fiú, aki éjfél óta kö'elesség- szerüen és természe'esen magyar dalokat éneke', a gérant, aki lembergi, én, a zenész, aki aradi és két táncosnő, sis'ersek, az egyik pécsi, a másik kaposvári Amit Prágában tapasztaltam, i't is áll: a magyarok mindenkit kiülnek. Mi vagyunk a vi-» lág legfenmaradóbb nemzete. # Jó, jő, de az idegeneket mégsem szere'ik itt. Az idegenek sem Pár.st. Viszont: Páris nem élhet meg idegenek nélkül s az idegenek — Páris nélkül. Legjobban az amerikaiak nézik le a párisia- kat — egész Amerika ide ön lenézni — s a parisnak az amerikaiakat, akiknek mindenben a kedvükben járnak. A legnagyobb vád Parisban az, ha egy franciára azt mondják, hogy eiamerikani- zálódot'. Igaz is, az amerikanizrrus valamilyen formában eljutó't már mindenhová, busmannhoz, kínaihoz, malájihoz, de vérbeli párVhoz soha! Amerika bevonult a Fidzsi-szige'ekre, ké'séglelen, ha egye őre csak annak a piszkos gallérnak a'ak- jában is, ame'y a lörzsfőnök kedvenc feleségének meztelen comb'án jelzi a harisnyakötőt, — de Pá- risban h ába zeng a dinamó és hiába lebzsel az u'cákon hé'százötvenezer automobil, i't nem akarnak elamerikaiasodni. Ér'he'e'len, hogy lehe' eny- nyire maradinak maradni a huszadik században. Kár vita'kozni róla: a benszii ott párisi természe'- rajza a francia forradalom óta nem változo l A nép elszaporodott, s minden', amit ma Páris u'cáin látni, csak ez elszaporodás köve'kezményének szabad tekinteni. Korrektúrákra volt szűk ég, amelyek a nagy tolongásban valahogy lehetővé teszik a a éle'et. Páris tehát a külföldrő' importálta a modern nagyváros rablónját, s most úgy. él benne, mint a ke e i kényur londoni stilusu kéjlakában a Gangesz melle t. A ké‘ é’e* a külső megegyezés el- ’enére is különbözik. Belsőleg az egészhez semmi közünk. Van me ró'uk, van mozijuk, van au'ójuk, van forgalmi rendőrük, de nem ve'ik magukat bele a modernség mámorába, a technika az ő fülükben nem zsong, csak kalapál és semmi sincs a modernizmus kedvűéit. — mint teszem föl Pozsonyban, ahol van forgalmi rendőrség, de nincs forgalom. Egyszerűen kelleti az egész, azért van. Az amerikai szisztéma szükséges, de undorító. A párisi reális, tehát nem kapálódzolt a praktikus ellen. De nem szereti. Csúnyának tar ja. Sir. A modernizmus olyan öltözet Itt, mint az úri világban a kapca. Télidőben, a nagy vadászatok idején a gróikisa szony is fölveszi, nevet rajta, le- alacsonyod k, de fö veszi meri hiába, hideg van s a deklasszirozott ruhadarab praktikus. A vi.lany- hidegség uj haj óvadászatában Páris is kapcá' öl ott talpá ó. tetejéig a metróiéi a repülőgépek g. Án:de nem szerel Já'szik vele, nevet rajta, de minden, csak nem szén' elő 'e ez az uj bruhhaha. Koránl- sincs úgy, mint Newyorkban, ahol a modernség vér és természet, minden mást pótol és ahol egy fia'a' leány ódát irt a férfiak nadrágszijához, amely praktikus és jobb, mint a lehetetlen nadrág- 'ar ő. Hol van a néme'ek felkent konstruktivizmusa, mely filozófiai tanulmányokba foglalja a fer- tőtlenl'őgép, a kávéőrlő masina éj a W. C. esztétikai szépségét? De legkevésbé olyanok a párisiak, mint az uj oroszok, ak két. tudjuk, megőrjített a modernség imáda'a és Majakovszkij a kol észét nagy nemzeti ünnepévé ava'ta azt a napot, amikor a forrado om után az első Wat'ermanh-tö tőtoll szállítmány — ó technika — Moszkvába érkeze t. Az oroszok leboru’nak az elek ro-d!namo-u*á.gikus város sej'elmes fároszai elő'L Mert nincs nekik. A franciáknak kényszerből van és undorodnak tőle. Nem akarják a konstruktivizmus lényegét bon- colga'ni. Gyerekek és naivak, mint mindenben. Ha konstruk ivak, nem tudják s mentegetődzve emle- ge'ik: szükséges volt. Mi tudjuk, hogy hiába kapá- ódznak, éppen azért konstrúktivak, mert nem térnek ki a szükségességek elő' s olyarlok, mint a k’s ál atkák, akik a természet tökéle:es törvényeinek tudat'alanul eleget téve rójják dörmögve pályájukat. A franciáknak fáj az, hogy 1 önként meghajlanak a ráció törvényei elő l, IIöl marad a forgalmi rendőr felemelt fehér bó jának parancsolásában a liberté? A rendben, ahol van fönn és van lenn, ahol vannak utcák , „sens un qué“-el, megkülönböz- tetett irányba veze éssel, amelyeken nem lehet visz, szajönni, hol van itt az egalité? Nem is szólva a fraterni'éről ot', ahol a rendőr, ahe’.ye't, hogy a iárókelők nyakába borulna és köszöngetne, mint a tulaj a kávéházban, oda ál az u'casarkokra és bottal kergeti a franciákat: cixcu.ez* előre, előre, ne akadályozzák a forgalmai? Nem, a franciák nem szeretik ezt. üansmann, oki a város' modernizál a, német volt s ez a Ch appe sem lehet más, aki most a rendőrség élén ál! és mlindent elkövet, hogy Párisból egy morá ba dresszirozott ameril: ? metropolist faragjon. Ch'appe kegyetlen s még szerencse, bogy az az ördögi Dau- de! kicsit* bor. ol tör' az orra alá és sö'é itette presztízsét, am kor oly fejedelmi módon kis'é'ált a rendőrfőkapitányság börtönéből. A Montmartreon, ahol Ch'appe hú zónkét fcoi e-o' becsukato't, váltig- beszélik, hogy az amerikai jellegű rendőrfőkapitány még meg fogja kapni a maga esedékes golyóját. Nagyon német do og a szabályosságban, látni az abszoluumot! Ha kell. hát legyen, elvégre franciák 1 építették az Eiffe’-tornyo' is, amely valóban a kon- 1 s'ruk'lvrtmus diadala. De él még az a szellem, 1 ame y a ‘orony megépítésekor árra készte'te Páris művészeit, hogy tiltakozzanak Páris ilye'én e'csufi- 'ása ellen, ped'g,'— Istenemre — Páris legszebb ' monumentuma ez a torony. Mondd ezt egy fran* ciának, neve' és megmu'atja a — Grand Palais ! j A múltkoriban két jellemző eset történt. Az e’sö az Avenue des Champs-EIysées esti kivilág'tá- sára vona'kozott. A városi tanács, amelynek nag. on a szivén fekszik ennek a valóban szép u'cának a sorsa, beti to ta az esti fényrek'ámozást azzal, ■ hogy — csúnya. A villogó színek, a kápráz'ató íé* nyék, a vil'anykaszkádok, a tüzkigj'ók, az egész ■ pompázó vibrálás és mágikus pihegés — észté kai- ' lág tartahata’lan. Szebb a sö é sé ' és a holdfény, ■ amely mégis csak visszavarázso'ja Victor Hugó vá■ rosát. A hodfénv még mind'g ot világit a francia 1 trubadúrok szivében, kiol hata'lanu’. Az orosz kon- ' struk'ivis'a kö ő nyomban hanyattesett volna erre 1 a határoza'ra, holott hivatalosan negá ja a nj^igat- európai civilizáció', a francia ped'g nyakig benne • ül. A muzsik szemmelliá'halólag konpilká tab$ fe* ’ nőmén, mint a párisi. De a kipingá tajku, arropi■ nos szemű, piurettező francia sokkal természete- 1 sebb. A Paramoun'-eset sem rossz. Az amerikai 1 filmgyár megvette a Vaudev lle-szinliázat s modern, ■ amerikai-izü moz'épüle té akarta átépi'eni. TeVmé- szetesen a konstruktív zmus jegyében, némileg a • csikágói gabouaraktárak min ájára, higiénikusan.- Egyenes, nyílt falak, lapos, egyszerű vonalak, ma- ^ gasság, vékonyság, puritán szögle esség. A városi 1 ha!Ó3ág let 1 o'ta ezt az építkezés', mert párisi szin- házat akart. Ide kérem egy kis kacskaringéi; egy- k's gö"beség, ide egy-ké' lépcső, csak úgy üp're oda J egy-egy o.-zlop a közepébe, emide egy handq-bau- a dázó szobrocska, kissé félrecsapui, összeigyiir- >• ni, festői rendetlenségbe már'ani az egészet — igy a '.esz ó. Mi' volt mit lenn'ük a mérnököknek.,;k csit- félrccsrpák az egészet, összegyűrték, mint a bohém i a kalapját és a franciák meg vannak elégedve. Nem idegen többé a Paramoun', nem amerikai, —- s a- boulevardok, az avenuek. a ruek esi lógó gzemü, örök gyerekei bobban örülnek, hogy sikerült a a sima, amerikai időt egy kicsikét, némi kacskarin- 1- icokkal eiláinL %
