Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-04 / 277. (1611.) szám
1927 december 4, vasárnap. 7 Az európai kisebbségek kongresszusának vóerehalióbizofisáea Berlinien Ulisezeii !.iy»'j!»wwgg,^|*,ry '■< I?i*^ í^ewtoiwi JP . &> _ ££ Boriin, december 3. A* európai nem- tetiségi kisebbségek kongresszusának ▼égrehajtóbizottsága a napokban tartotta mog Berlinben előkészítő ülését, amelyen rósztY ettek Viltan József olaszországi •zlovón, Srüllő Géza clr. osehszloTákiai magyar, Schienmann Pál lettországi német képviselő, Motzkin Leó, a zsidó kisobbség nemzetközi bizottságának elnöke és a kongresszus titkára, Ammende Ewald dr. Az ülésen mogállapitották a népszövetségi ligák elnökével, Sir DickinscnnaJ való előzetes megállapodás után azokat a módozatokat, amelyekkel a nemzetközi fórumok előtt a kisebbségi panaszok tárgyában eljárni akarnak. Megállapodtak arra- nézve is, hogy a népszövetségi ligáknak 1928 februárjában Brüsszelben tartandó kisebbségi konferenciáján milyen irány- I elvek szerint fogják a kisebbségi sérelmek orvoslásának módjait megkeresni; továbbá megbeszélésre került a Genfben felmerült nómet-szláv kisebbségi ellentétek elsimítására szolgáló tárgyalások módozata, valamint beható tárgyalás tárgyát képezte a népszövetség olőtt való panaszok tárgyalásának megváltoztatására irányuló szabályoknak a mogállapitása. A konferencia ezután foglalkozott azzal is, hogy a Kölnben rendezendő sajtókiállitásoa milyen módszer szerint mutassák be azokat a kisebbségi kiadványokat, amelyekkel a világ közvéleményének felvilágosítását szolgálják a különböző intellektuális szervezetek. A bizottság tárgyalásai két napot vettek igénybe és beható eszmecsere után az egyöntetű eljárásban teljes mégegye zés jött létre a különböző csoportok között. Vigyázzon a pénzére! finti az idegenre Ami sajátunkra vonatkozik: Felkavarodik a boszorkánykonyha a jövő heti genii tanácsülésen Háborús veszélyek Európában — Tanácstalan a tanács — A lengyel-litván viszály genezise — (#) A népszövetségi tanács hétfőn kezdi meg ülésezését, amely elé a népszövetségi augurok a legnagyobb aggodalommal tekintenek és a jóslatok szerint soha olyan viharos napjai nem voltak a genfi nóppar’amentnck, mint amilyenek mostanra várhatók, amikor olyan súlyos konfliktusokat, mint a lengyel—litván viszályt és a magyar optáns- pört kell megoldani. Ez a hét talán a népszövetségnek legsúlyosabb teherpróbája lesz és nem bizonyos, hogy a nagy politikusok művészetének sikerül majd a helyzetet kibalan- azirozni. Annyi azonban bizonyos, hogy népszövetségi tanácskozások, leszerelési konferenciák, biztonsági bizottságosdi ellenére Európában ma éppen olyan hangulat uralkodik, mint az 1913. és 1914. esztendőkben s a népszövetségi tanács szeptemberi ülése óta egy flottadémonstráció és két 'katonai szerződés figyelmezteti a nagypolitika vezetőit, hogyha gyökeres remédiumokat nem találnak, az emberiség nolens-volens újból belesodródik a legborzalmasabb háború katasztrófájába. A múlt héten a világsajtó tele volt a lengyel—litván konfliktus eseményeivel és az olvasóközönség egyrésze talán rosszalólag is csóválta a fejét, hogy olyan nagy lármát csapnak két északkelet-európai állam házi perpatvarából. A valóság azonban az, hogy a vilnai íeriilct éppen olyan háborús zuga lett Európának, mint akár Albánia, és ha itt megindul a lavina, akkor az újból kiárad enész Európára. Nézzünk hát ennek a komplikált kérdéskomplexumnak a lényegére. A Vilna körül folvó harcban annyi különféle tendencia érvényesül, hogy a kérdést csak úgy tekinthetjük át alaposan, ha elemeire boncoljuk. Zetegowski puccsa Amikor 1919-ben a német megszálló csapatok a vilnai körzetből kivonultak, először az oroszok nyomultak helyükre, majd röviddel rá a lengyelek foglalták el a várost. Az 1920. évi bolseviki—lengyel háborúban az oroszok szállották meg újólag Vilnát, akik az- ;■ után szerződést is kötöttek Litvániával, i amelyben Vilnát és környékét ennek a kis j országnak adták át. A bolsevikiek támadása- j val egyidőben Litvánia is hadban állott Len-! gyei országgal, a hadiállapot befejeződését a suwalki-i j béke jelenti 1920 szeptemberében, amely- j ben Lengyelország Vilnát szomszédjának j engedi át. Tiz nappal később következett be Zeli- j gowski -lengyel tábornoknak emlékezetes felelőtlen puccsa, amely mögött tulajdonképpen a katonai párt vezére, Pilsudski marsall állott. Zeligowski Vjlnat megszállotta és Lengyelországba kebelezte be. A hatalmak intervenciója, a nagyköveti konferencia és a népszövetség semmit sem ért el. Két év múlva a népszövet ulgl tanács megelégedett annak a megá 1 lap:tásáva 1, hogy közvetítő akcióját befejezettnek kei! tekintenie. 1923-ban pedig a nagyköveti tanács határozata elismerte Lengve!--'zúg szuveréni- tá-'-át az egész vilnai terület fVeít Litvánia ezt a megoldást sohasem fogadta el és megpróbálta a döntést a hágai bíróság utján megtámadni, természetesen eredmény nélkül. A koynői kormány mindig a suwalki i szerződésre támaszkodott, amely jog szennt még mindig fennáll. Ezt a fentartást mindazokban a jegyzékekben és szerződésekben megtette, amelyet a hatalmakkal kötött, tette abban a szerződésben is, amelyben a hatalmak elismerik Litvániát, tehát Lengyelország és Litvánia között de jure nem szűnt meg a hadiállapot. Az orosz álláspont Oroszország' sem ismerte el Vilna megszállását. Az 1920 októberi, 1921 márciusi rigai szerződésben, mely a Lengyelország és Oroszország közti hadiállapotot befejezte, ez a passzus található: „azon territóriumok hovatartozásának eldöntése, amelyek Lengyel- ország és Litvánia között vitásak, egyedül Lengyelországra és Litvániára tartozik". Oroszország és Lengyelország további tárgyalásaiban ezt a felfogást úgy értelmezték, hogy Oroszország csakis Lengyelország és Litvánia közycílcn megegyezését fogadja cl, tehát egy olyat, amelyet egy harmadik hatalomnak vagy a népszövetségnek közbelépése nélkül kötöttek meg. Ezt a felfogást a szovjet mindvégig fentartotta és ebben az értelemben kötötte meg a múlt esztendőben Litvániával a barátsági szerződést, amely Litvániának Vil- nára vonatkozó igényeit támogatja. Ez a felfogás fejeződik ki a legutóbb Varsónak átnyújtott orosz jegyzékben is, amely az elmúlt napokban annyi port vert fel. Vilna történelmi és népi jellege j Még komplikáltabbá válik a vilnai kér- ■ dés, ha történelmi és ethnologiai szempontból vesszük vizsgálat alá. Történelmileg Vilna a régi litván állam- I nak fővárosa és földrajzi energiájával az uj Litvániának is j természetes központja. Ethnologiai tekintet-' ben azonban a lengyel elem a túlnyomó ezen a teriile- j ten, elsősorban az intelligencia és a polgárság! lengyel. ! Ha Lengyelország ezen a területen észszerű kisebbségi politikát folytatott vol- < na, a litván követeléseknek rég kihúzhatta volna méregfogát. Azonban itt is azt a politikát folytatták, amely a? újonnan megszervezett területeket olyan hamar, amint csak lehetséges, amalganrizálni és nemzetiségi jellegéből kiforgatni akarja. Ez a politika idézte elő azt a konfliktust, amely most a népszövetségi tanács asztalán fekszik. Lengyelország a Memel-vidéken be- zá ta a litván iskolákat és fogságba vetette a litván tanítókat. Litvánia ez ellen a népszó-; vétségnél tiltakozott és nemcsak a kisebbségre 1. ön neon szakember s ezért Mbetet- 1. illemül ráfizet az illatszer termékekre. 2. Figyeljen jól a kereskedelmi jegyre, 2* hogy ismerősbe, vagy ismeretiem ön eilŐtt. g 3. Az ön előtt ismeretiem márkák nagy- része csak az alantasabbrendii termelők fantáziájában van meg, akik 4. ezzel a manőverről nem indokolható árakra törekszenek. 4. Az iHyem megjelöléseik, mint a „Par- fumorie Francai so“, vagy „English Soap“ a cég megjelölése nélkül tisz- ö. tán csak a külföldi eredet látszatát akarja felébreszteni. 5. Számos kü'lí'öjdü termék magasabb árát nem iindokolják a vámterhek, miért olyan terményekről van kzó, amelyeket vagy bedföMön állítanak elő, vagy itt tÖMemek üvegekbe. gt 6. A külföldi illatszorgyárak jórészt a belföldön tartanak fel töltőállomásokat, ahol az importáE eszenciákat al- koholila'] hígítják, vagy töltik meg. ?• 7. A légiismerteibb idegenjegyü kölnivizeket a belföldöm <a márka 'tulajdonosának állandó ellenőrzése nélkül a belföldi alkoholból termelik. g 8. Az idegenjegyü szappanok legnagyobb részét is a beiiföMiön állítják elő, még pedig gyakran az olcsó termékek tulajdonosainál. 9. Olyan termékekért, ame’yeknek mér- ^ kái minden utcasarkon kiabálnék, gyakran 30%-ot ráfizet az aránytalan # reklám felhasználása miatt. 10. Ne engedje, hogy valamit önre kény- szeri lseinek, vagy valloimiire rá akarják 10. Önt venni, követeljen mindenütt mintát, hasonlítsa össze a minőségeket, akikor vadéiban előnyösen és jód vásárok 7. A jó 'minőségire és megfeleld) árra legjobb kezesség a régi, bevált márka. Az olyan angol, 'francia és egyéb termékek, amelyeket a gyarmati vadaknak szántak, szintén külföldi termékek. Legyen annyi önbecsülése, hogy ne utasítson vissza egy világszerte ismert terméket annak belföldi eredete miatt. Ha a csehszlovák művészet a világ efiső nemzetei között kitüntetett helyet tudott biztosítani magának, miért ne élégúlihetnó ki igényeit a betfíökü ülkrt- Kzer-ipar. Ugyanabból a nyersanyagból termelünk, mint a világ legjobb gyárai. Épp úgy fizetünk a behozatalért és vámért, mint kon kurrenseink, emellett azonban jelentékenyen magasabb szociális terheket fizetünk. Ha most már egy koronával olcsóbbak vagyunk, úgy ez keresetünk rovására megy. Illatszereink a legritkább olajokból készülnek a bővült receptek alapján s a leggondosabb szakszerű ellenőrzés melleit. Kölnivizeinket a legfinomabb alkoholból és a legdrágább olajokból állítjuk elő, több hónapon át gondosan tartjuk raktáron, mielőtt a kereskedésibe kerülnének. Toilottszappanainkat a legenyhébb nyersanyagokból állítjuk elő, mint kozmetikai ápolószoreket, a legérzékenyebb bőrre és különösen alkalmasak eredeti és csodálatos megillntositásuk következtében. Nem akarunk senkit el vakítani, meggyőzni akarunk. Bármikor mintát adunk önnek, s megadjuk a lehetőséget, hogy gyártmányaink minőségét kipróbálja és megítélje. K-öve’telije szállítójától a mi eredeti mintáinkat, vagy pedig forduljon közvetlenül gyárunkhoz, Prága VII., U Pruhonu 10., va",r főe’árusi'táhelyünk- hőz Prága I., Príkopy 33. i m Parfumerie F. Procháska A legbiztosabb és lagenyhébb csoicolídé hashajtó FSBsrtfcal: V5r3s Rák Bratislava fjj dobsz ára 3 60X8 védelmi szerződéseket vetette fel, de a nép- szövetségi paktum 11. paragrafusára hivatkozással figyelmezteti a tanácsot árrá is, hogy a lengyel korntány a litván állam függetlenségének aláásására törekszik. Ezt a jegyzéket még másik kettő is követte, amelyek mind sürgősebb beavatkozást követeltek. Ezzel a lengyel—litván kérdés a maga teljességében ismét a felszinre került, de egyidőben még egy másik momentum is előtérbe lépett, tudniillik Voldemarasnak diktatúrája, Litvániának belpolitikai káosza és az emigránsok kérdése. A diktátor Voldemaras a diktátorok legerősebb fajtái közül való, aki az összes pártokat uralma alá vetette és csupán csak a hadseregre és egy kis nemzeti csoportra támaszkodik, amely a diktátor által feloszlatott szejmben 85 mandátum közül három felett rendelkezett. Az ellenzék nagy része emigrációba menekült és Rigában meg Vilnában tartózkodik. Voldemarasnak külpolitikai eredményei sincsenek, az Oroszországgal kötött szerződést a megbuktatott kormány kötötte meg, Voldemaras pedig külföldön csak ellenségeket szerzett. A Memel-ferületcn a diktátor a német kisebbséggel szemben ugyanazokat a mói- szereket alkalmazza, amelyek ellen Vil nában síkra szál] és igy Németországot is maga ellen haragította. Az a diktatúra azonban, amelynek külpolitikai aggodalmai vannak, mert az emigrációtól fél, túlsók belpolitikát visz külpolitikájába és ezért nem számíthat tiszta döntésekre. A litván emigráció Most a litván kormány azt állítja, hogy az emigránsokat Lengyelország támogatja. Ebben j a kérdésben azonban nagyon nehéz a határo- j kát megvonni, mert hiszen a politikai azilum ! nemzetközi jogszokás. Az emigránsprobléma ezidőszerint a megoldhatatlanok közé tartozik. A lengyel kormány valószínűleg nem olyan ügyetlen, hogy nyíltan az emigránsok oldalára álljon, ebben a tekintetben tanulhatott a Foreign Officetől, hogyan kell az emigrációt támogatni. Hogy Lengyelország Zeligowski puccsát megismételni akarná, az most lehetetlen. Az 1927. évi világpolitikai helyzet nem egyezik meg az 1920. évivel. Egyetlen komoly politikus sem gondolhat Litvánia annektálá- sára. Lehet hogy a lengyel kéz benne van az emigráció támogatásában, azonban az orosz intervenció szándéka sem valami morá’is és idealista, mert meg akarja, minden eszközzel akadályozni Voldemaras bukását Tudja ugyanis, hogy mig Voldemaras kormányon van, a lengyel—litván feszültség állandó, a diktátor bukása esetén azonban Lengyelen* szág megegyezésre jutna Litvániával és a lif> ván külpolitika tengelye elfordulna Moszkvái* tói. Litvánia a világháborúban Tehát már az emigránskérdéssel is kom- plikálódik a vita, még veszélyesebbnek tűnik fel azonban, ha a hatalmak nagy politikájának irányvonalában szemléljük. Litvánia az angol—orosz szakítás óta Angliának felvonulási területét jelenti Moszkva fele. Lengyelország idáig kettős szerepet játszott a világpolitikában. A háború utáni időkben Páris támogatta, mint a Németország ellen használható fegyvert. Amikor Locarno óta a Quai d'Orsay kapcsolatai kissé meglazultak Varsó felé, Anglia avatkozott be. Ismeretes az a szerep, amelyet a varsói angol követ Pil- sudskinak múlt évi államcsinyje alkalmával játszott. Ma London és Páris állanak Varsó mögött és a két hatalom fáradozásai arra irányulnak, hogy Németországot rábírják a hatalmaknak együttes demarsára Koméban, amelynek az a célja lenne, hogy Voldemaras vonja vissza a népszövetséghez benyújtott panaszait. Ez a fáradozás azonban hiábavaló, mert Németország nem elegyedik be két olyan hatalomnak vitájába, amelyekkel szemben magának is elintézetlen ügyei vannak. Milyen tesz a döntés7 Ott fekszik tehát a nehéz feladat a tanács előtt és ebben a pillanatban megoldhatatlannak látszik. Litvánia hivatalosan nem fog lemondani Viínáról, tehát Lengyelország követelését a határok elismerésére nem fogja teljesíteni. Szerződést a két állam között éppen Vilna miatt Dem lehet kötni. Az optimum, ami Genfben elérhető, az, ha a két állam megegyezést köt, amelyben Litvánia Lengyel- országgal újból felveszi a hivatalos kapcsolatot azzal a fentartással, hogy ez nem jelent állásfoglalást a Vilna-kérdésben. És Lengyelország kisebb kérdésekben, mint például a kisebbségi ügyben, megkönnyíti ezt a megegyezést. Egy „ha törik, ha szakad‘£-döntés, amint azt a két vitatkozó fél kívánja, Genfben nem történhetik. A Vilna-kérdée lomhább egyelőre még igen messze van a végleges döntéstől.
