Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-29 / 295. (1625.) szám
V9V7 ileeertfog fi, uriNBiML Serédi bíboros: A munka nekem a legrégibb barátom A Rómában élő magyar munkások megható karácsonyi látogatása Magyarország hercegprímásánál — „A csodák várása vakmerőség! Minden magyar teljesítse Róma, dieoamfber 28. (Alkalmi tuldösitörifctól.) Karácsony vasárnapján a Rámáiban élő magyar munkások — főiként fodrászok és cukrászok — valüás- fejQütönibség nélkül, spontán eühatározásukból, minden íbejelentós medlőzéséval tisztelgő látogatást tettek Magyarország hiboros-heroeg- priimásánálL A cukrászok szép ajándékot is hoztak magukkal: remekbe készült dobostortát, amelynek tetejére rárajzolták Magyarország térképét Esztergommal, mint kimagasló várossal. A Sanct Anseiimórád nevezett uj benedekrendi klastrom kapusa minden nehézség nélkül beengedte az ünneplőbe öltözött magyarokat, akiket azon minu- tomban hatalmas fogadószobáiba vezettek és alig néhány másodpercnyi várakozás után belépett Serédá bíboros, Magyarország her- oegpriimása, A Benediek-rend fekete szerzetesi ruháját viselte, nyaka körül kis fehér gallérral. Minden úgy, ahogy a fényképeken is látható: pápaszem, szénfekete haj, amelynek egy hulláma a jobbszem fölé a 'homlokba síimül és fiatal arc ... Ami azonban a valóságban föltűnik s amit a fénykép nem árul el: az arca igen sápadt, szinte valószir.ütle- nül fehér, mint az olyan embereké, akik nagy lelki emóciókon esnek át. Szeme pedig csupa élet és kifejezés. Ez az a szem, amelyre frázis nélkül ráillik, hogy beszél. I A munkásküldöttség vezetője — egy évek óta itt élő magyar nevelő — előadta, hogy itt egyszerű emberek hozzák szereteteket és hódolatukat. Úgynevezett kérges tenyerek ezek, mert a® etéjejárulók közül szinte valamennyien kezük munkájával keresik meg kenyerüket. Serédi Jusztmián arca ezekre a szavakra meleg és örvendező kitej ezóst kapott. Leírhatatlan közvetlenséggel válaszolt: — Annak örültök különösen — mondotta —, hogy a munkások jöttek el s azok üdvözölnek, mert magam is munkás voltam s a legegyszerűbb testi munkával kezdtem. Ásó-kapa volt ám a kezemben. A munka nekem a legrégibb barátom. Csak később léptem át szellemi munkára — s amiről a mai napon meg kell emlékeznem: édes, jó szüleimnek köszönhetem, hogy a munkát úgy megszerettem ... Ezt az utolsó mondatot könnyes szemmel mondta és küzdött, hogy elfojtsa meghatottságát. Pillanatig szünetelnie kellett, csak azután tudta folytatni: — Dolgozzatok, mert a legszebb és legjobb foglalkozás a földön a munka. Különösen a külföldlön kell igyekeznünk, hogy Magyarországnak becsületet szerezzünk. Ezelőtt Magyarország volt nagy, hazánk vetett reánk fényt. Most minden magyarnak igyekeznie kell, hogy ő vessen fényt hazájára. Minden bizonnyal, rokonszenwél ma ás tállá1 kozák Magyarország- De 48-hao is nagyon sok szimpátiát éreztek iránta, mégis elvesztette a szabadságát egy időre... Lengyelország is rokonszenves volt a külföldnek, azért mégis fölosztották... Tehát nemcsak arra kell törekednünk, hogy kedveljenek bennünket, hanem hogy tekintélyünk legyen és erőhöz jussunk a munkával, A produktív munkában legyen nagy Magyarország, hogy politikailag számottevő tényező legyen Európában és keressenek bennünket mint szövetségeseket. Ezután közvetlen szavaikkal megköszönte az ajándékot, amelynek főként azért örül, „mert magyar kéz késziteite“, és sorban fce- zeifogott mindenkivel. Mindenki kezet akart csókolni a hercegprímásnak, ő senkinek sem engedte meg. Eddig mindannyian álltak előtte, aki szintén állt, most mándannyiukat ülőhellyel kínálta meg. — Hogy az álmunkat el ne vigy étek — mondotta —, ül jünk te. Valamennyien a falmenti kanapéra és székelőé ülitek, a hercegprímás az egyetlen karosszékibe, amely a teremben állt. De ez 'túlságosan messze volt, a terem túlsó sarkában és ezért a hercegprímás nem maradt Felejthetetlen 'benyomást tett közvetlen, demokratikus lénye ezekre az egyszerű emberekre. a, s. A fogadás után az egyik budapesti napilap tudósítójának alkalma volt beszélgetnie a hercegprímással, aki a következő, bizonyára messz elhangzó kijelentéseket tette előtte: — Tudora, hogy sok munkám lesz otthon, de eddig is sokat dolgoztam és az én lámpám volt mindig az, ebben a házban is, amely utolsónak aludt ki. A legtöbbet persze akkor dolgoztam, amikor a Vatikánban laktam, a háború alatt. Teljes egyfolytában három esztendeig ki sem mozdulhattam onnan. És ott napi tizennégy órát dolgoztam. Észre se vettem. Én már azelőtt is megszoktam az erős munkái Szerettem volna, ha a munkásság, amelyet én igazán nagyrahecsü- lök, de amelyben némelyek szeretik a papokat úgy Kitüntetni, mint nemdolgozó nagyurakat. látta volna, hogy mit dolgozunk mi is, akik mindig koncentrált, kemény agymunkát végzünk. — A vatikáni tartózkodásom három éve szinte észrevétlenül röpült el — folytatta ezután őeminenciája —, mert munkában telt el, nyugodt és tiszta lelkiismerettel. És ez a legfontosabb mindenben. És ha kötelességünket teljesítjük, lelkiismeretünk nyugodt lehet Ha minden magyar teljesíteni fogja kötelességét, teljesülni fognak vágyaink is, de a csodák várása vakmerőség! Van. ó van Isteni Kegyelem, de közben nekünk is teljesítenünk kell mindenkor kötelességünket és ha közben meg is szenvedünk, ez csak édesebbé teszi majd az eredmény gyümölcsét. A hercegprímás szavai oly egyszerűek és közvetlenek voltak, untot a biblia szavai. Az ui bíborosok Enrico Bűnét Bezancon hercegérseke; A. less ion Lepicier címzetes érsek; Pietro Segura v Saemz Spanyolország prímása; Baimond Rouleau, Québec hercegérseke és Serédi Jusztin ián Magyarország nj hercegprímása, akiket a pápa a december 23-ikj konzisztóriumon kreált bíborosokká Kanfont újra vörös diktatúra fenyegeti London, december 28. A Times hongkongi jelentése szerint Litsaisun tábornok, a kommunista érzelmű katonai marsall, Kvang szi-csapataival bevette Szamsuit. A tábornok csapatai erős meneteléssel közelednek Kanton felé. Ezekre a hírekre Kantonban újból nyugtalanságok törtek ki. Hongkong, december 28. A kommunisták Szvabuában december 22-ón lefoglalták a Seraph nevű brit torpedóvadászt, amely fedélzetén olasz papokat és apácákat vitt. Az angol tengeri haderő az elfogott hajót most kiszabadította. A „Los Anselos" hiába kutatott mlss Grayson után A Down a nagy hőd miatt eltévedt és tlewfoandlandot átrepülve kevés benzinnel vágott a nyílt óceánnak? — A kátor repülónó atyja siratja elveszett lányát Newyork, december 28. Grayson kásás z- szony s három repülő társának sorsát teljes homály borítja. Valószínű, hogy a bátor oceámrepülök az Atlanti óceán hullámsirjá- ban leltek halálukat. Az elveszettek felkeresésére indult Los Angeles kormányozható léghajó egynapi eredménytelen kutatás után visszatért ! hangárjába Lakehurstbe. A mentő léghajó benzánkészletiének megtuji- tása után valószínűleg újból elindul kutató- utjára, bár már mindenki belátja a vállalkozás kilátástalan voltát. A Zeppelin Sable Mandtól keletre átvizsgálta az egész vizterületet, ahol a Down utolsó segélykérő rádáójeíliziését hallották. Kedden éjfélkor már 103 órája múlt el annak, hogy az oceánrepülők eltűntek s igy minden remény eltűnt arra, hogy a Down utasait, ha netalán a tenger színére leszálltak volna, életben lehessen találni. A tengerészeik véleménye szerint pénteken éjjel Ujifundland és Sable Island magasságában a tenger oly viharos volt, hogy a hidro- pfliám semmiképpen eeim tarthatta fenn magát a víz színén. Két amerikai torpedőzuző és egy kanadai, kormán yhajó, melyeik Ujskó- ciábóí futottak ki az eltűntek keresésére, szintén eredménytelen kutatásról tesznek jelentést. A tenger mára teljesen lecseudie- sedett. : Hol vagyunk ? Tájékoztatást kérünk Az Anglo-American kábehállomás egyik távíró ti szíjé Heartoontentlből jelenti, hogy állomásán egy rádiiájeilentést fogott föl, melynek tartalmából tisztán kivehető volt a kér- díés: „Hol vagyunk? Tájékoztatást kérünk! Down.“ Mivel a rádiójeleket egyetlen másik állomás sem vette fed, fönnáll a gyanú, hogy a távirat nem eredeti, hanem esetileg valamelyik szenzációhajhász rádióamatőr adta te a Down nevében, hogy zavart keltsen. A rádiójel három percenként hangosan és érthetően ismétlődött, úgy hogy a kábelállomás közelében adhatták te. A Down nem vette észre Newf oundlandot ? London, december 28. Az angol távirati ügynökségek jelentése szerint a Porngh Cove-d anglikán egyház rektora Ujíundtand- ból jelenti, hogy vasárnap reggel keleti irányban egy repülőgép szállt el Pough Cove fölött. A rektor mindjárt azt hitte, hogy az csak Miiss Grayson repülőgépe lehet, amely, miMrs. GRAYSON, aki karácsony ünnepén az óceán átrepülése közben Nungesser és Coli szomorú sorsára jutott. Egymillió pengős felesleget mutat Magyar- ország jövő óul költség- vetése Budapest, december 28. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) A január havi első minisztertanács véglegesen le fogja tárgyalni Magyarország 1928—29. évi költség- vetését, amelyet az eddigiek szerint minden valószínűség szerint január közepén fog a pénzügyminiszter a parlament elé terjeszteni. Az uj költségvetés közel egymillió jeles- leget mutat fel, tehál teljesen aktív. A költségvetés szerint az összes állami üzemek aktív egyenlenggel dolgoznak, sőt saját. bevételeikből még beruházásokra is jut. Teljesen aktív az államvasutak költségvetése után Harborg Grace-ben megpihent, most Anglia fedé halad. Ugyanakkor az idő nagyon ködös volt. — Pough Cove Ujíundiland köteti partján fekszik s ha a rektor megfigyelése vadának bizonyul, akkor a Down tragédiája teljes magyarázatot lek Valószínű ugyanis, hogy az oceánrepülők a nagy köd miatt átrepültek Ujíundland fölött anélkül, hogy a félszigetet észrevették volna. Ez esetiben tehát elestek attól a lehetőségtől, hogy az itteni repülőállomáson program szerint kiegészítsék benzin készletüket s kevés hajtóanyaggal vágtak neki a nyílt óceán fölötti halál útnak. A miss atyja föladta a reményt Muncie (Indiám-állam), december 28. Miss Grayson atyja ki jelentette, hogy nem reméli többé, hogy leányát viszontláthassa. „Leányomat elhagyta jócsilLaga, mely eddig mindig kisérte utjain14 — mondotta könnybe- ‘lábadit szeanmetL meg az ünnepi távolságban, hanem fölkelt a karosszékből és egyszerű székre ült te közvetlenül vendégei edé. Minden egyes emberhez volt legalább egy mondata, egy érdeklődő kérdése. Végül a Vatikán folyosóira szóló jegyeket akart juttatni látogatóinak. Nem csöngetett, nem rendelkezett másokkal: maga kelt föl, maga ment a jegyekért és miaga osztotta szét a küldöttség tagjai között. — Magam hozom — mondotta mosolyogva —, nem újság ez nekem: voltam én már levélhordó is...
